+VI. MELLÉKLET A hulladékégetőkre és hulladék-együttégetőkre vonatkozó műszaki rendelkezések

VI. MELLÉKLET A hulladékégetőkre és hulladék-együttégetőkre vonatkozó műszaki rendelkezések

VI. MELLÉKLET

A hulladékégetőkre és hulladék-együttégetőkre vonatkozó műszaki rendelkezések

1. RÉSZ

Fogalommeghatározások

Ezen melléklet alkalmazásában:

„meglévő hulladékégető mű”: olyan hulladékégető mű:

amely 2002. december 28. előtt már üzemelt és a vonatkozó uniós jogszabályok szerinti engedéllyel rendelkezett;

ii.

amely hulladék égetésére a vonatkozó uniós jogszabályok szerint 2002. december 28. előtt kiadott engedéllyel rendelkezett, illetve ezen időpont előtt lett nyilvántartásba véve, feltéve, hogy az üzemet legkésőbb 2003. december 28-án üzembe helyezték;

iii.

amely az illetékes hatóság megítélése szerint 2002. december 28. előtt teljes körű engedélyezési eljárás hatálya alá tartozott, feltéve, hogy az üzemet legkésőbb 2004. december 28-án üzembe helyezték;

„új hulladékégető mű”: minden olyan hulladékégető mű, amely nem tartozik az a) pont hatálya alá.

2. RÉSZ

Egyenérték-tényezők a dibenzo-p-dioxinokra és dibenzofuránokra

A dioxinok és furánok összes koncentrációjának meghatározásához az alábbi dibenzo-p-dioxinok és dibenzofuránok tömegkoncentrációját kell az összesítés előtt az alábbi felsorolt egyenérték-tényezőkkel megszorozni:

	Toxicitási egyenérték-tényező
2,3,7,8 – Tetraklór-dibenzo-dioxin (TCDD)	1
1,2,3,7,8 – Pentaklór-dibenzo-dioxin (PeCDD)	0,5
1,2,3,4,7,8 – Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD)	0,1
1,2,3,6,7,8 – Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD)	0,1
1,2,3,7,8,9 – Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD)	0,1
1,2,3,4,6,7,8 – Heptaklór-dibenzo-dioxin (HpCDD)	0,01
Oktaklór-dibenzo-dioxin (OCDD)	0,001
2,3,7,8 – Tetraklór-dibenzo-furán (TCDF)	0,1
2,3,4,7,8 – Pentaklór-dibenzo-furán (PeCDF)	0,5
1,2,3,7,8 – Pentaklór-dibenzo-furán (PeCDF)	0,05
1,2,3,4,7,8 – Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF)	0,1
1,2,3,6,7,8 – Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF)	0,1
1,2,3,7,8,9 – Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF)	0,1
2,3,4,6,7,8 – Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF)	0,1
1,2,3,4,6,7,8 – Heptaklór-dibenzo-furán (HpCDF)	0,01
1,2,3,4,7,8,9 – Heptaklór-dibenzo-furán (HpCDF)	0,01
Oktaklór-dibenzo-furán (OCDF)	0,001

3. RÉSZ

Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei hulladékégető művek esetében

A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, és a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója.

Ezek a feltételek füstgáz esetében 11 %-os oxigéntartalomra vonatkoznak, míg a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 3. pontja szerint meghatározott ásványi hulladékolajok égetése nyomán felszabaduló füstgázoknál, valamint a 6. rész 2.7. pontjában foglalt esetekben 3 %-os oxigéntartalom mellett érvényesek.

1.1.

A kibocsátási határértékek napi átlagai az alábbi szennyező anyagok esetében (mg/Nm3)

Összes szilárd anyag	10
Gáz- és gőznemű szerves anyagok az összes szerves szén mennyiségében kifejezve (TOC)	10
Sósav (HCl)	10
Hidrogén-fluorid (HF)	1
Kén-dioxid (SO2)	50
NO2-ban kifejezett összes nitrogén-monoxid (NO) és nitrogén-dioxid (NO2) meglévő hulladékégető művekre, amelyek névleges kapacitása az óránként hat tonnát meghaladja, vagy új hulladékégető művekre	200
NO2-ban kifejezett összes nitrogén-monoxid (NO) és nitrogén-dioxid (NO2) meglévő hulladékégető művekre, amelyek névleges kapacitása óránként legfeljebb hat tonna	400

1.2.

A kibocsátási határértékek félórás átlagai az alábbi szennyező anyagok esetében (mg/Nm3)

	(100 %) A	(97 %) B
Összes szilárd anyag	30	10
Gáz- és gőznemű szerves anyagok az összes szerves szén mennyiségében kifejezve (TOC)	20	10
Sósav (HCl)	60	10
Hidrogén-fluorid (HF)	4	2
Kén-dioxid (SO2)	200	50
NO2-ban kifejezett összes nitrogén-monoxid (NO) és nitrogén-dioxid (NO2) meglévő hulladékégető művekre, amelyek névleges kapacitása az óránként hat tonnát meghaladja, vagy új hulladékégető művekre	400	200

1.3.

Átlagos kibocsátási határértékek (mg/Nm3) az alábbi nehézfémek esetében legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatt

Kadmium és vegyületei kadmiumban kifejezve (Cd)	Összesen: 0,05
Tallium és vegyületei talliumban kifejezve (Tl)	Összesen: 0,05
Higany és vegyületei higanyban kifejezve (Hg)	0,05
Antimon és vegyületei antimonban kifejezve (Sb)	Összesen: 0,5
Arzén és vegyületei arzénban kifejezve (As)
Ólom és vegyületei ólomban kifejezve (Pb)
Króm és vegyületei krómban kifejezve (Cr)
Kobalt és vegyületei kobaltban kifejezve (Co)
Réz és vegyületei rézben kifejezve (Cu)
Mangán és vegyületei mangánban kifejezve (Mn)
Nikkel és vegyületei nikkelben kifejezve (Ni)
Vanádium és vegyületei vanádiumban kifejezve (V)

Ezek az átlagértékek a megfelelő nehézfém-kibocsátás gáz- és gőznemű formáira, valamint azok vegyületeire is vonatkoznak.

1.4.

Átlagos kibocsátási határértékek (ng/Nm3) dioxin és furán esetében legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatt. A kibocsátási határérték a dioxin és furán a 2. rész szerint kiszámított teljes koncentrációjára vonatkozik.

Dioxinok és furánok

0,1

1.5.

A szén-monoxid (CO) kibocsátására vonatkozó határértékek (mg/Nm3) füstgázokban:

napi átlagértékként 50;

félórás átlagértékként 100;

tízperces átlagértékként 150.

Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a mentességet az ebben a pontban meghatározott kibocsátási határértékek teljesítése alól a fluidágyas technológiát alkalmazó hulladékégető művek esetében azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő kibocsátási határérték szén-monoxidra (CO) egyórás átlagos érték formájában nem haladja meg a 100 mg/Nm3-t.

Kibocsátási határértékek a 46. cikk (6) bekezdésében és a 47. cikkben ismertetett viszonyok mellett.

A hulladékégető mű által a levegőbe kibocsátott légszennyező anyag összes szilárdanyag-koncentrációja semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a félórás átlagértékben kifejezett 150 mg/Nm3 mértéket. A TOC-ra és a szén-monoxidra érvényes, az 1.2. és az 1.5.b) pontban meghatározott kibocsátási határértékek sem léphetők túl.

3.	Az ebben a részben szereplő kivételekre vonatkozóan a tagállamok szabályokat állapíthatnak meg.

4. RÉSZ

Légszennyezési kibocsátási határértékek meghatározása hulladék együttégetése esetén

Minden esetben, amikor az ebben a részben szereplő táblázatban nincs meghatározva egy bizonyos teljes „C” kibocsátási határérték, a következő képletet (keverési szabályt) kell alkalmazni.

A füstgázban a hulladék együttégetéséből eredő minden egyes szennyező anyagra, valamint a CO-kibocsátásra vonatkozó kibocsátási határértéket az alábbiak szerint kell kiszámítani:

▼C1

▼B

Vhulladék

kizárólag a hulladék égetéséből származó füstgázok térfogatárama a működési engedélyben meghatározott legalacsonyabb fűtőértékkel rendelkező hulladék alapján számolva és az ebben az irányelvben szabályozott feltételekre szabványosítva (az angol nyelvi változatban és a fenti képletben: Vwaste)

Amennyiben a veszélyes hulladék égetéséből származó hő az üzemben keletkező hő kevesebb mint 10 %-át teszi ki, a Vhulladék értékét egy elvi hulladékmennyiségből kell kiszámítani, melynek elégetése a hőfelszabadulás 10 %-át tenné ki ismert összes hőkibocsátás esetén.

Chulladék

a 3. részben a hulladékégető művekre meghatározott kibocsátási határértékek (az angol nyelvi változatban és a fenti képletben: Cwaste)

Vtech

az üzemi folyamat során felszabaduló füstgáz térfogatárama, ideértve az üzemben rendszerint használt engedélyezett tüzelőanyagok égését is (kivéve a hulladékot), amelyet annak az oxigéntartalomnak az alapján kell meghatározni, amelynél az uniós és nemzeti jogszabályok értelmében az égést szabványosítani kell (az angol nyelvi változatban és a fenti képletben: Vproc). Abban az esetben, ha ilyen üzemekre nem léteznek jogszabályok, a füstgázok tényleges oxigéntartalmát kell a folyamathoz feltétlenül szükséges levegőn túlmenően hígítás nélkül használni.

Ctech

az ebben a részben ismertetett, bizonyos ipari tevékenységekre érvényes kibocsátási határértékek, illetőleg ilyen határértékek hiányában a kibocsátási határértékek olyan üzemek füstgázában, amelyek megfelelnek az ilyen jellegű üzemekben rendes esetben engedélyezett tüzelőanyagok égetésekor (hulladék nélkül) a nemzeti jogszabályokban, törvényekben és adminisztratív rendelkezésekben szereplő előírásoknak (az angol nyelvi változatban és a fenti képletben: Cproc). Ilyen rendelkezések hiányában az engedélyben meghatározott kibocsátási határértékeket kell használni. Amennyiben az engedélyben sem szerepel határérték, a tényleges tömegkoncentrációt kell alkalmazni.

összkibocsátási határérték az ebben a részben meghatározott oxigéntartalom mellett bizonyos ipari tevékenységekre és bizonyos szennyező anyagokra meghatározott módon vagy ilyen értékek hiányában az irányelv megfelelő mellékleteiben meghatározott kibocsátási határértékeket felváltó összkibocsátási határértékek. A szabványosításhoz szükséges oxigéntartalmat helyettesítő összes oxigéntartalmat a fenti tartalom alapján a parciális térfogatokat figyelembe véve kell kiszámítani.

A kibocsátási határértékek kiszámítását 273,15 K hőmérséklet és 101,3 kPa nagyságú nyomás figyelembevételével, valamint a füstgázok vízgőztartalom miatti korrekcióját követően végzik.

Az ebben a részben szereplő kivételekre vonatkozóan a tagállamok szabályokat állapíthatnak meg.

Hulladék együttégetését végző cementégető kemencékre vonatkozó külön rendelkezések

2.1.

A 2.2. és a 2.3. pontban meghatározott kibocsátási határértékek az összes szilárd anyag, a HCl, a HF, az NOx, az SO2 és a TOC esetében (folyamatos mérés mellett) napi átlagértékként, nehézfémek esetében pedig legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás, dioxinok és furánok esetében legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszakban mért átlagértékként értendők.

Az összes érték szabványosítási alapfeltétele: 10 % oxigéntartalom.

Félóránkénti átlagértékekre csak a napi átlagértékek kiszámításakor lesz szükség.

2.2.

C – összkibocsátási határértékek (mg/Nm3, a dioxinok és furánok kivételével) az alábbi szennyező anyagok esetében

Szennyező anyag	C
Összes szilárd anyag	30
HCl	10
HF	1
NOx	500 (1)
Cd + Tl	0,05
Hg	0,05
Sb + As + Pb + Cr + Co + Cu + Mn + Ni + V	0,5
Dioxinok és furánok (ng/Nm3)	0,1
(1) 2016. január 1-jéig az illetékes hatóság eltérést engedélyezhet a NOx kibocsátási határértéktől a Lepol-kemencék és a hosszú forgókemencék esetében, feltéve, hogy az engedély a NOx tekintetében legfeljebb 800 mg/Nm3 teljes kibocsátási határértéket ír elő.

2.3.

C – összkibocsátási határértékek (mg/Nm3) az SO2 és a TOC vonatkozásában

Szennyező anyag	C
SO2	50
TOC	10

Az illetékes hatóság engedélyezheti az eltérést a fenti pontban meghatározott kibocsátási határértékektől olyan esetekben, amikor a TOC és az SO2 nem hulladék-együttégetésből származik.

2.4.	C – összkibocsátási határértékek a CO vonatkozásában Az illetékes hatóság kibocsátási határértékeket állapíthat meg a CO-ra vonatkozóan.

Hulladék együttégetésével foglalkozó tüzelő-berendezésekre vonatkozó külön rendelkezések

3.1.

Ctech napi átlagértékekben kifejezve (mg/Nm3), a 82. cikk (5) bekezdésében meghatározott időpontig terjedő hatállyal

A tüzelő-berendezések teljes névleges bemenő hőteljesítményének meghatározásakor a 29. cikkben foglalt összevonási rendelkezések alkalmazandók. Félóránkénti átlagértékekre csak a napi átlagértékek kiszámításakor lesz szükség.

A szilárd tüzelőanyagokra vonatkoztatott Ctech (O2 tartalom 6 %), a biomassza kivételével:

Szennyező anyag	< 50 MWth	50-100 MWth	100–300 MWth	> 300 MWth
SO2	—	850	200	200
NOx	—	400	200	200
Por	50	50	30	30

A biomasszára érvényes Ctech-érték (O2 tartalom 6 %):

Szennyező anyag	< 50 MWth	50–100 MWth	100–300 MWth	> 300 MWth
SO2	—	200	200	200
NOx	—	350	300	200
Por	50	50	30	30

A folyékony tüzelőanyagra érvényes Ctech-érték (O2 tartalom 3 %):

Szennyező anyag	< 50 MWth	50–100 MWth	100–300 MWth	> 300 MWth
SO2	—	850	400–200 (lineáris csökkenés 100 és 300 MWth között)	200
NOx	—	400	200	200
Por	50	50	30	30

3.2.

Ctech napi átlagértékként megadva (mg/Nm3), a 82. cikk (6) bekezdésében meghatározott időponttól kezdődő hatállyal

3.2.1.

Ctech a 30. cikk (2) bekezdésében említett tüzelő-berendezések esetében, gázturbinák és gázmotorok kivételével

A szilárd tüzelőanyagokra vonatkoztatott Ctech (O2 tartalom 6 %), a biomassza kivételével:

Szennyező anyag	< 50 MWth	50-100 MWth	100–300 MWth	> 300 MWth
SO2	—	400 tőzegre: 300	200	200
NOx	—	300 lignitporra: 400	200	200
Por	50	30	25 tőzegre: 20	20

Ctech a biomasszára vonatkoztatva (O2 tartalom 6 %):

Szennyező anyag	< 50 MWth	50–100 MWth	100–300 MWth	> 300 MWth
SO2	—	200	200	200
NOx	—	300	250	200
Por	50	30	20	20

Ctech folyékony tüzelőanyagra vonatkoztatva (O2 tartalom 3 %):

Szennyező anyag	< 50 MWth	50–100 MWth	100–300 MWth	> 300 MWth
SO2	—	350	250	200
NOx	—	400	200	150
Por	50	30	25	20

3.2.2.

Ctech a 30. cikk (3) bekezdésében említett tüzelő-berendezések esetében, gázturbinák és gázmotorok kivételével

A szilárd tüzelőanyagokra vonatkoztatott Ctech (O2 tartalom 6 %), a biomassza kivételével:

Szennyező anyag	< 50 MWth	50-100 MWth	100–300 MWth	> 300 MWth
SO2	—	400 tőzegre: 300	200 tőzegre: 300, a fluidágyas tüzelés kivételével, ahol: 250	150 keringtetett vagy nyomás alatti fluidágyas tüzelésnél, illetve tőzegégetés esetén az összes fluidágyas tüzelésnél: 200
NOx	—	300 tőzegre: 250	200	150 lignitpor tüzelésekor: 200
Por	50	20	20	10 tőzegre: 20

Ctech biomasszára vonatkoztatva (O2 tartalom 6 %):

Szennyező anyag	< 50 MWth	50–100 MWth	100–300 MWth	> 300 MWth
SO2	—	200	200	150
NOx	—	250	200	150
Por	50	20	20	20

Ctech folyékony tüzelőanyagra vonatkoztatva (O2 tartalom 3 %):

Szennyező anyag	< 50 MWth	50–100 MWth	100–300 MWth	> 300 MWth
SO2	—	350	200	150
NOx	—	300	150	100
Por	50	20	20	10

3.3.

C – összkibocsátási határérték nehézfémek (mg/Nm3) esetében legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagértékként kifejezve (szilárd tüzelőanyagoknál 6 %-os O2-tartalomnál, folyékony tüzelőanyagoknál pedig 3 %-os O2-tartalomnál)

Szennyező anyag	C
Cd + Tl	0,05
Hg	0,05
Sb + As + Pb + Cr + Co + Cu + Mn + Ni + V	0,5

3.4.

C – összkibocsátási határérték (ng/Nm3) dioxinok és furánok esetében legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagértékként kifejezve (szilárd tüzelőanyagoknál 6 %-os O2-tartalomnál, folyékony tüzelőanyagoknál pedig 3 %-os O2-tartalomnál).

Szennyező anyag	C
Dioxinok és furánok	0,1

Az e rész 2. és 3. pontjának hatálya alá nem tartozó iparágak hulladék-együttégető műveire vonatkozó külön rendelkezések

4.1.

C – összkibocsátási határérték (ng/Nm3) dioxinokra és furánokra vonatkoztatva, legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagértékként kifejezve:

Szennyező anyag	C
Dioxinok és furánok	0,1

4.2.

C – összkibocsátási határérték nehézfémek (mg/Nm3) esetében legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagértékként kifejezve

Szennyező anyag	C
Cd + Tl	0,05
Hg	0,05

5. RÉSZ

Kibocsátási határértékek füstgázok tisztításából származó szennyvizek esetében

Szennyező anyagok	A szűretlen mintára vonatkozó kibocsátási határértékek (mg/l-ben, a dioxinok és furánok kivételével)
1. Összes lebegő szilárd részecske a 91/271/EGK irányelv I. mellékletének meghatározása szerint	(95 %)	(100 %)
	30	45
2. Higany és vegyületei higanyban kifejezve (Hg)	0,03
3. Kadmium és vegyületei kadmiumban kifejezve (Cd)	0,05
4. Tallium és vegyületei talliumban kifejezve (Tl)	0,05
5. Arzén és vegyületei arzénban kifejezve (As)	0,15
6. Ólom és vegyületei ólomban kifejezve (Pb)	0,2
7. Króm és vegyületei krómban kifejezve (Cr)	0,5
8. Réz és vegyületei rézben kifejezve (Cu)	0,5
9. Nikkel és vegyületei nikkelben kifejezve (Ni)	0,5
10. Cink és vegyületei cinkben kifejezve (Zn)	1,5
11. Dioxinok és furánok	0,3 ng/l

6. RÉSZ

A kibocsátás ellenőrzése

1. Mérési technikák

1.1.	A légszennyező és a vizeket szennyező anyagok koncentrációinak meghatározására irányuló méréseket reprezentatív módon kell elvégezni.

▼M1

1.2.

Valamennyi szennyező anyag mintavételét és elemzését, ideértve a dioxinokat és a furánokat is, valamint az automatikus mérési rendszerek minőségbiztosítását és az azok kalibrálására szolgáló referenciaméréseket, a CEN szabványok szerinti módszer szerint kell elvégezni. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő CEN-szabvány, olyan ISO-szabványokat, nemzeti vagy egyéb nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani. Ez vonatkozik a mintavételt és az elemzést végző laboratórium minőségbiztosítási rendszerére is. Az automatikus mérési rendszereket a referencia-módszerekkel végzett párhuzamos mérésekkel évente legalább egyszer ellenőrzik.

▼B

1.3.

A napi kibocsátási határértékek szintjén egy egyszeri mérési eredmény 95 %-os konfidencia intervallumának értékei nem haladhatják meg a kibocsátási határértékek alábbi százalékos értékeit:

Szén-monoxid:	10 %
Kén-dioxid:	20 %
Nitrogén-dioxid:	20 %
Összes por:	30 %
Összes szerves szén:	30 %
Hidrogén-klorid:	40 %
Hidrogén-fluorid:	40 %.

A levegőbe, illetve a vizekbe történő kibocsátások időszakos mérését az 1.1. és 1.2. pont szerint kell elvégezni.

2. Légszennyező anyagok mérése

2.1.

A légszennyező anyagokkal kapcsolatosan az alábbi méréseket kell elvégezni:

az alábbi anyagok folyamatos mérése: NOx, feltéve, hogy van rá megállapított kibocsátási határérték, CO, összes por, TOC, HCl, HF, SO2;

az alábbi technológiai üzemeltetési paraméterek folyamatos mérése: hőmérséklet a belső fal közelében vagy az égéstér valamely más reprezentatív pontján az illetékes hatóságok engedélye alapján, a füstgáz oxigénkoncentrációja, nyomása, valamint a hőmérséklete és vízgőztartalma;

évente legalább kétszer nehézfémek, dioxinok és furánok mérése; ezt azonban az üzembe helyezését követő első 12 hónap során háromhavonta legalább egy alkalommal kell végezni.

2.2.	A füstgázok tartózkodási idejét, legalacsonyabb hőmérsékletét, valamint oxigéntartalmát legalább egyszer, a hulladékégető vagy -együttégető mű üzembe helyezésekor, a legkedvezőtlenebb üzemeltetési körülmények között ellenőrizni kell.

2.3.	A HF folyamatos mérése mellőzhető, ha a sósavra olyan kezelési szakaszokat iktatnak be, amelyek biztosítják, hogy a HCl kibocsátási határértékek túllépése nem fordulhat elő. Ilyen esetekben a HF-kibocsátást a 2.1. c) pontban előírt időszakos mérésekkel ellenőrizni kell.

2.4.	A vízgőztartalom folyamatos mérése nem kötelező, ha a mintázott füstgázt a kibocsátás elemzését megelőzően szárították.

2.5.

Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a HCl, a HF és a SO2 folyamatos mérésének kötelezettségétől a hulladékégető vagy -együttégető művekben csak a 2.1. c) pontban meghatározott időszakos mérést előírva, illetve engedélyezhetik a mérés mellőzését, ha az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy ezen szennyező anyagok kibocsátása semmilyen körülmények között nem haladhatja meg az előírt kibocsátási határértékeket.

Az illetékes hatóságok eltekinthetnek az NOx folyamatos mérésének kötelezettségétől az óránként 6 tonnánál kisebb névleges teljesítményű meglévő hulladékégető művekben vagy hulladék-együttégető művekben csak a 2.1. c) pontban meghatározott időszakos mérést előírva, ha az üzemeltető a kérdéses hulladék minőségére, az alkalmazott technológiákra és a kibocsátás ellenőrzési eredményeire vonatkozó adatokkal bizonyítani tudja, hogy az NOx-kibocsátás szintje semmilyen körülmények között nem haladhatja meg az előírt kibocsátási határértékeket.

2.6.

Az illetékes hatóság az alábbi esetekben a nehézfémek vonatkozásában kétévente egyszeri, a dioxinok és a furánok vonatkozásában évente egyszeri mérést is előírhat:

ha a hulladékégetésből vagy -együttégetésből származó kibocsátás minden körülmények között a kibocsátási határérték 50 %-a alatt marad;

ha az égetésre vagy együttégetésre szánt hulladék csak nem veszélyes hulladékok olyan meghatározott és kiválogatott éghető frakcióiból áll, amelyek hasznosításra nem alkalmasak és bizonyos tulajdonságokkal rendelkeznek, és amelyeket a c) pontban említett vizsgálat alapján pontosabban meghatároznak;

ha az üzemeltető a kérdéses hulladék minőségére, az alkalmazott technológiákra és a kibocsátás ellenőrzési eredményeire vonatkozó adatok alapján bizonyítani tudja, hogy a kibocsátás minden körülmények között jelentősen alatta marad a nehézfémekre, dioxinokra és furánokra előírt kibocsátási határértékeknek.

2.7.

A mérések eredményét a 3. részben említett vagy a 4. rész alapján, illetve a 7. részben megadott képlettel kiszámított, standard oxigén-koncentráció szerint kell szabványosítani:

Amennyiben a hulladékot oxigénnel dúsított környezetben égetik vagy együttégetik, a mérési eredményeket az illetékes hatóságok által meghatározott azon oxigéntartalomra kell vonatkoztatni, amely tükrözi az adott esetre vonatkozó különleges körülményeket.

Amennyiben a veszélyes hulladék égetésével foglalkozó hulladékégető vagy -együttégető műben a szennyező anyagok kibocsátását a füstgázok tisztításával csökkentik, az első albekezdés rendelkezéseinek megfelelő oxigéntartalomra vonatkozó szabványosítást csak akkor kell elvégezni, ha a szóban forgó szennyező anyag esetében ugyanezen időszakban mért oxigéntartalom meghaladja a vonatkozó szabványértéket.

3. A vizeket szennyező anyagok mérése

3.1.

A szennyvíz elvezetési pontján az alábbi méréseket kell elvégezni:

a pH-érték, a hőmérséklet és az áramlás folyamatos mérése;

az összes lebegő szilárd részecske mérése pontszerű napi mintavétel alapján vagy az áramlással arányos, 24 órás időszakban vett reprezentatív mintában;

Hg, Cd, Ti, As, Pb, Cr, Ni és Zn legalább havi gyakoriságú mérése egy 24 órás időszakon keresztül a kibocsátás folyadékáramával arányos reprezentatív mintában;

legalább hathavonta a dioxinok és furánok mérése; mindazonáltal az üzembe helyezést követő első 12 hónap során legalább háromhavonta kell mérést végezni.

3.2.

Ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeket a helyszínen együttesen kezelik a többi, helyben keletkező szennyvízzel, az üzemeltetőnek a méréseket az alábbiak szerint kell elvégeznie:

a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek áramában, mielőtt az belép a közös szennyvízkezelő berendezésbe;

a többi szennyvízáramban vagy áramokban, mielőtt az(ok) belép(nek) a közös szennyvízkezelő berendezésbe;

a végső szennyvíz-kibocsátási pontnál, ahol a kezelés után a szennyvíz elhagyja a hulladékégetőt vagy -együttégetőt.

7. RÉSZ

A kibocsátási koncentráció vonatkoztatási oxigénkoncentrációra történő

a vonatkoztatási oxigénkoncentrációra átszámított kibocsátási koncentráció

a mért kibocsátási koncentráció

a vonatkoztatási oxigénkoncentráció

a mért oxigénkoncentráció

8. RÉSZ

A kibocsátási határértékek betartásának megfelelőségi vizsgálata

1. Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei

1.1.

A levegőre vonatkozó kibocsátási határértékek betartása akkor tekinthető igazoltnak, ha:

a napi átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.1. pontjában és a 4. részben meghatározott, illetve a 4. rész szerint kiszámított kibocsátási határértékeket;

vagy a félórás átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.2. pontjának táblázatában az A. oszlopban meghatározott kibocsátási határértékeket, vagy adott esetben az év folyamán a napi félórás átlagértékek 97 %-a nem haladja meg a 3. rész 1.2. pontjának táblázatában a B. oszlopban meghatározott kibocsátási határértékeket;

a nehézfémekre, valamint dioxinokra és furánokra meghatározott mintavételi időszak alatt az átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.3. és 1.4. pontjában, valamint a 4. részben meghatározott, illetve a 4. részben foglaltaknak megfelelően kiszámított kibocsátási határértékeket;

a szén-monoxid (CO) vonatkozásában:

hulladékégető művek esetében:

—

az év folyamán mért napi átlagértékek 97 %-a nem haladja meg a 3. rész 1.5.a) pontjában meghatározott kibocsátási határértékeket, és

—

a bármely 24 órás időszak alatt mért tízperces átlagértékek legalább 95 %-a, illetve ugyanazon időszakban a félórás átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.5. pontjának b) és c) alpontjában meghatározott kibocsátási határértékeket; olyan hulladékégető művek esetében, ahol az égetési folyamatból származó gáz hőmérsékletét legalább 2 másodpercre legalább 1 100 °C-ra növelik, a tagállamok a tízperces átlagértékekre 7 napos értékelési időszakot alkalmazhatnak;

ii.

hulladék-együttégető művek esetében: teljesülnek a 4. részben foglalt előírások.

1.2.

A félórás átlagértékek és a tízperces átlagok meghatározását a 6. rész 1.3. pontjában megadott konfidencia-intervallumnak a mért értékekből történő levonása után, a tényleges üzemidőre kell elvégezni (vagyis az indítási és leállítási időszakok kizárásával, ha azokban hulladék égetése nem történik). A napi átlagértékeket ezekből az érvényesített átlagértékekből kell meghatározni.

Érvényes napi átlag nyeréséhez a folyamatos mérőrendszer meghibásodása vagy karbantartása következtében egyetlen napon sem eshet ki több öt félórás átlagértéknél. A folyamatos mérőrendszer meghibásodása vagy karbantartása következtében évente legfeljebb tíz napi átlagérték eshet ki.

1.3.	A mintavételi időszakra vonatkozó átlagértékeket, valamint a HF, HCl és SO2 esetében végzett időszakos mérések átlagértékét a 45. cikk (1) bekezdésének e) pontjában és a 48. cikk (3) bekezdésében, illetve a 6. rész 1. pontjában foglalt követelményeknek megfelelően kell kiszámítani.

2. A vizeket szennyező anyagok kibocsátási határértékei

A vizekre vonatkozó kibocsátási határértékek betartása akkor tekinthető igazoltnak, ha:

az összes lebegő szilárd részecske értéke a mérések 95 és 100 %-ában nem haladja meg az 5. részben szereplő megfelelő kibocsátási határértékeket;

nehézfémek esetében (Hg, Cd, Ti, As, Pb, Cr, Cu, Ni és Zn) évente legfeljebb egy mérés lépi túl az 5. részben magadott kibocsátási határértéket; vagy, ha a tagállam évente 20 mintánál többet ír elő, ezen minták legfeljebb 5 %-a lépi túl az 5. részben megadott kibocsátási határértéket;

dioxinok és furánok esetében a mért értékek nem lépik túl az 5. részben magadott kibocsátási határértéket.

1. Áttekintés

Megnevezés	Szabályozás

1.1 Hivatkozások

1.2 Azonosított követelmények

1.3 Kapcsolódó szabványok

2. Azonosított követelmények

Követelmények
Forrás	Követelmény

3. Kapcsolódó szabványok

Szabványok
Forrás	Követelmény

Builddate: 04.08.2024 00:00:00 -Doknr: CELEX:32010L0075
EULAW -
EN: Legal acts of the European Union from EUR-Lex, https://eur-lex.europa.eu/. © European Union. Re-use is authorised by Decision 2011/833/EU, provided the source is acknowledged; the consolidated texts are licensed under CC BY 4.0 (EUR-Lex legal notice). Divided into sections and converted into the GRCA format, the wording unchanged. Only the legislation published in the Official Journal of the European Union is deemed authentic.

DE: Rechtsakte der Europäischen Union aus EUR-Lex, https://eur-lex.europa.eu/. © Europäische Union. Weiterverwendung nach Beschluss 2011/833/EU mit Quellenangabe gestattet; die konsolidierten Fassungen stehen unter CC BY 4.0 (Rechtlicher Hinweis von EUR-Lex). In Abschnitte aufgeteilt und in das GRCA-Format umgewandelt, der Wortlaut unverändert. Verbindlich sind allein die im Amtsblatt der Europäischen Union veröffentlichten Rechtsakte.