7. cikk Az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium következményei

(1)   Amennyiben az adós az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium időtartama alatt a nemzeti jog értelmében kötelessé válik olyan fizetésképtelenségi eljárás megindítását kezdeményezni, amely az adós felszámolását eredményezheti, ez a kötelezettség az említett moratórium időtartama alatt felfüggesztésre kerül.

(2)   Az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő, a 6. cikk szerinti moratórium időtartamára egy vagy több hitelező kérésére fel kell függeszteni az olyan fizetésképtelenségi eljárás megindítását, amely az adós felszámolását eredményezheti.

(3)   A tagállamok eltérhetnek az (1) és a (2) bekezdésben foglaltaktól azokban a helyzetekben, amelyekben az adós nem tudja törleszteni az esedékessé vált tartozásait. Ilyen esetekben a tagállamok biztosítják, hogy az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság határozhasson úgy, hogy az adós számára továbbra is biztosítja az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumot, amennyiben az eset körülményeit figyelembe véve az olyan fizetésképtelenségi eljárás megindítása, amely az adós felszámolását eredményezheti, nem szolgálná a hitelezők általános érdekeit.

(4)   A tagállamok olyan szabályokat írnak elő, amelyek megakadályozzák a moratórium által érintett hitelezőket abban, hogy visszatartsák alapvető, még nem teljesített szerződések teljesítését, illetve felmondják, felgyorsítsák vagy bármilyen egyéb módon módosítsák az ilyen szerződéseket az adós kárára, olyan adósságok tekintetében, amelyek a moratórium előtt keletkeztek, kizárólag abból az okból, hogy azokat az adós nem fizette meg. Az alapvető, még nem teljesített szerződések alatt azok a még nem teljesített szerződések értendők, amelyek a vállalkozás napi üzletmenetének folytatásához szükségesek, ideértve az olyan szolgáltatásokról szóló szerződéseket, amelyeknek a felfüggesztése az adós tevékenységeinek leállásához vezetne.

Az első albekezdés nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy az említett hitelezők számára megfelelő biztosítékokat írjanak elő annak megelőzése érdekében, hogy az említett albekezdés következtében méltánytalanul sérüljenek a szóban forgó hitelezők érdekei.

A tagállamok előírhatják, hogy ezt a bekezdést nem alapvető, még nem teljesített szerződések esetében is alkalmazni kell.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a hitelezőknek ne legyen módja arra, hogy egy arra lehetőséget biztosító szerződéses kikötés alapján visszatartsák a még nem teljesített szerződések teljesítését, illetve felmondják, felgyorsítsák vagy bármilyen egyéb módon módosítsák az ilyen szerződéseket az adós kárára, kizárólag az alábbi okokból kifolyólag:

(6)   A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium ne legyen alkalmazandó a pénzügyi, az energia- és az árupiacokon kötött nettósítási megállapodásokra – többek között a pozíciózáró nettósítási megállapodásokra – azokban az esetekben sem, amikor a 31. cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó, ha ezen megállapodások a nemzeti fizetésképtelenségi jog értelmében végrehajthatók. A moratórium alkalmazandó azonban az olyan követeléseknek az adóssal szemben a hitelező által történő végrehajtására, amelyek egy nettósítási megállapodás működéséből erednek.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az adós üzletmenetének folytatásához szükséges áruszállítási, szolgáltatási vagy energiaszolgáltatási szerződésekre, kivéve abban az esetben, ha az említett szerződések tőzsde vagy más piacon létrehozott pozíció formáját öltik és így bármikor aktuális piaci értéken helyettesíthetők.

(7)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium időtartamának lejártáig nem fogadtak el szerkezetátalakítási tervet, akkor az önmagában ne vonja maga után olyan fizetésképtelenségi eljárás megindítását, amely az adós felszámolását eredményezheti, kivéve, ha az eljárás megindítására vonatkozóan a nemzeti jogban előírt egyéb feltételek teljesülnek.