rátájáról

Alapelvek

1.7. Az alább meghatározott alapelvek közvetlenül kapcsolódnak BRRD követelményeihez, és az irányelvben lefektetett szanálási elvek illetve biztosítékok terjedelmét nem bővítik. Azt igyekeznek egyértelműsíteni, hogyan tudnak a szanálási hatóságok az említett elvekre és biztosítékokra tekintettel gondoskodni arról, hogy a hitelezők a differenciált átváltási ráta révén megfelelő kártalanításban részesüljenek .

1.8. 1. alapelv: A hitelezők egyike sem járhat rosszabbul A szanálási hatóságok az átváltási ráták megállapítása során törekedjenek arra, hogy egyik hitelező vagy tulajdonos se számíthasson rosszabb elbánásra annál, mint ame lyben akkor részesült volna, ha a vállalkozás ellen a szanálás megindításáról hozott döntés időpontjában megindult volna a nemzeti fizetésképtelenségi eljárás. A hatóságok akkor járnak el helyesen, ha a várható tényleges elbánást a BRRD36. cikk (4) bekezdé s b)- g) pontjai szerint végzett értékelés alapján mérik fel. A fizetésképtelenség folytán várható elbánás felmérését annak az elbánásnak a becslésére tanácsos alapozni, amelyre a tulajdonosok és a hitelezők egyes osztályai akkor számíthattak volna, ha a vá llalkozás a BRRD36. cikk (8) bekezdésében előírt rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében került volna felszámolásra.

1.9. Amikor a hitelezői feltőkésítés alkalmazása vagy a releváns tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskör gyakorlása során a szanálási hatóságok átváltási rátákat állapítanak meg, azt is fel kell mérniük, hogy az EU Alapjogi Chartájában meghatározott tulajdonhoz való jog megfelelőképpen figyelembe vételre került. 1.10. 2. alapelv: Hitelezők kielégítési sorrendje Az 1. alap elv céljainak elérésétől függően a szanálási hatóságoknak kizárólag szanálási célok elérése vagy a BRRD 34. cikkében írt egyéb elvek betartása érdekében tanácsos differenciált átváltási rátákat megállapítani. Különösen , az átváltási rát a megállapítása során a szanálási hatóságok igyekezzenek biztosítani, hogy:

• a. elsőként a szanálás alatt álló intézmény tulajdonosai viseljék a veszteségeket;
• b. a BRRD kifejezetten eltérő rendelkezéseinek esetétől eltekintve a szanálás alatt álló intézmény tulajdonosai után a hitelezők viseljék a veszteségeket, a követeléseiknek a rendes fizetésképtelenségi eljárás szerinti rangsora sorrendjében; és
• c. az egyazon osztályba tartozó hitelezők részesüljenek azonos elbánásban.

1.11. Amikor a releváns tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskörüket a BRRD59. cikkében rendeltek szerint gyakorolva a hatóságok átváltási rátákat állapítanak meg, akkor szükséges lenne biztosítaniuk, hogy a veszteségeket a tulajdonosok viseljék az első helyen, a hitelezők a követeléseiknek a rendes fizetésképtelenségi eljárás szerinti rangsora sorrendjében viselik a veszteségeket, és az egyazon osztályba tartozó hitelezők azonos elbánásban részesülnek, kivéve , ha ez nem egyeztethető össze tulajdonhoz való jog tiszteletben tartásának az EU Alapjogi Chartája szerinti kötelezettségével.

1.12. Ezeknek az alapelveknek az alkalmazására vonatkozóan a szanálási hatóságok az alábbiakban találnak útmutatást.

Értékelés

1.13. A hitelezői feltőkésítés alkalmazása illetve a tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskör gyakorlása előtt az életképtelenség bekövetkezésekor BRRD 36. cikk (4) bekezdésének b) - g) pontjai szerint kell értékelni az intézmény eszközeit és forrásait. Ennek ki kell terjednie a vállalkozás eszközeinek és forrásainak megbízható értéken történő, prudens és valós értékelésére.

1.14. Az értékelés célja, hogy több olyan döntéshez információnyújtás , amelyet a szanálási hatóságnak meg kell hoznia többek között a részesedések vagy egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok bevonásá nak vagy hígításá nak, és a szanálás bekövetkeztekor elszámolandó veszteségek mértékéről. Az értékelés nek ki kell terjed nie az átalakítás után az átalakított instrumentumok tulajdonosainak átadott vagy nekik kibocsátott új r észesedések tőkeértékére vonatkozó b ecslésre.

1.15. A BRRD 36. cikk (8) bekezdése szerint az értékelésnek tartalmaznia kell az azon elbánásra vonatkozó becslést, amelyben az egyes tulajdonosi és hitelezői osztályok során várhatóan részesültek volna, ha a vállalkozás rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében került volna felszámolásra. A 74. cikk (2) bekezdése szerint utólagos független értékelés során meg kell határozni, hogy az a tényleges elbánás, amelyben a tulajdonosok és hitelezők a hitelezői feltőkésítés alkalmazása miatt részesültek rosszabb volt - e annál, amiben akkor részesültek volna, ha a vállalkozás sal szemben rendes fizetésképtelenségi eljárás indult volna (utólagos értékelés).

Az 1. alapelv alkalmazása: Biztosítani, hogy a hitelezők egyike se járjon rosszabbul, mint felszámolás esetén

1.16. A hitelezői feltőkésítés alkalmazása esetén a hatóságok nak úgy kellene meghatározni az átváltási rátákat, hogy a szanálási hatáskörök alkalmazása után az egyes tulajdonosok vagy hitelezők összevont tőke - és hitelkövetelésének , a BRRD 36. cikk (4) bekezdésének

• b) -g) pontja szerinti értékeléssel felmért várható értéke legyen legalább egyenlő vagy nagyobb annál a várható értéknél, amelyhez a tulajdonos vagy a hitelező a BRRD 36. cikk (8) bekezdésében írt becslés szerint akkor jutott voln a, ha a vállalkozás rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében került volna felszámolásra,.

1.17. A BRRD 59. cikkében hivatkozott leírási vagy átalakítási hatásköröket önállóan, a hitelezői feltőkésítés vagy bármely más szanálási eszköz alkalmazása nélkül is igénybe lehet venni. Ha a hatóságok ebben az esetben differenciált átváltási ráták használata mellett döntenek, akkor az átváltási rátákat legalább a tulajdonhoz fűződő alapvető jog fenntartásához szükséges mértékben úgy határozzák meg, hogy az a várható té nyleges elbánás, amelyben az egyes tulajdonosok vagy hitelezők részesülnek (amelyet az összevont tőke - és hitelkövetelésüknek a szanálási hatáskörök alkalmazása után előálló, a BRRD 36. cikk (4) bekezdése b) -g) pontja szerinti értékeléssel felmért értéke határoz meg) legyen várhatóan legalább egyenlő vagy nagyobb annál várható értéknél, amelyhez a tulajdonos vagy a hitelező az IBHSZ 36. cikk (8) bekezdésében írt becslés szerint akkor jutott volna, ha a vállalkozás rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében került volna felszámolást.

1.18. A hitelezői követelések teljes leírása esetén e követeléseknek semmiféle értéke nem marad. Amikor egy kötelezettség vagy egyéb instrumentum tőkévé alakul át, a tőke értéke az eredetileg átalakított követelés értékénél lehet nagyobb, kisebb vagy azzal egyenlő. Ennek a tőkekövetelésnek az értékét a hitelező által kapott tényleges bánásmód értékelése során figyelembe kell venni.

1.19. Ahol az érintett hitelezők által a leírás és átalakítás után kapott tőke teljes becsült értéke várhatóan nagyobb lesz, mint a leírt vagy tőkévé alakított hitelkövetelések összesített összege, akkor az 1. alapelv a differenciált átváltási ráták alkalmazása nélkül is teljesíthető.

1.20. Ahol az érintett hitelezők által a leírás és átalakítás után kapott tőke teljes várható értéke alacsonyabb, mint a leírt vagy tőkévé alakított hitelkövetelések összesített összege, akkor differenciált átváltási rátákra lehet szükség. 1.21. Ahol differenciált átváltási ráták alkalmazására van szükség, nehogy a hitelezők rosszabbul járjanak, mint rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén, vagy, mert a tulajdonhoz fűződő jog védelme vagy egyéb szanálási cél azt megkívánja, az átváltási rátákat úgy kell megállapítani, hogy az előresorolt hitelezők ne számíthassanak rosszabb elbánásra, mint rend es fizetésképtelenségi eljárás esetén, illetve a tulajdonhoz fűződő jog védelme biztosított legyen. A szanálási hatóságok ne határozzanak meg olyan átváltási rátát, amely az előresorolt hitelezőknek több értéket juttat annál, mint ami a 2. alapelv betartásáho z, azt elkerülendő, hogy az előresorolt hitelezők rosszabbul járjanak, mint rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén, vagy mint ami a tulajdonhoz fűződő jog vagy egyéb szanálási célok védelméhez szükséges.

1.22. M inden olyan hitelező esetében, akinek a teljes követelése tőkévé alakult át, legalább akkorának kell lennie a neki jutó tőke várható érték ének, mint amekkora megtérülésben részesülne rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén.

1.23. M inden olyan hitelező esetében, akinek a követelése csak részben alakult át tőkévé , legalább akkorának kell lennie a neki jutó tőke várható érték ének, mint amekkora megtérülésben rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén a fennmaradó hitelkövetelés levonása után részesülne.

A 2. alapelv alkalmazása: A BRRD 34. cikkében írt egyéb szanálási alap elvek betartása

1.24. A hatóságok úgy határozzák meg az átváltási rátákat, hogy azok az ésszerűség keretein belül a lehetséges mértékig és a hitelezői biztosítékok valamint a tulajdonhoz fűződő alapvető jogok tiszteletben tartása mellett biztosítsák a hitelezők kielégítési sorrendjének maradéktalan betartását. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a hitelezők egy adott osztályát várhatóan veszteség éri, azaz a szanálási hatáskörök a lkalmazása után fennmaradó tőke - és hitelkövetelések teljes értéke a BRRD 36. cikk (4) bekezdésének b) -g) pontjai szerint lefolytatott értékelés alapján kevesebb, mint amekkora az adott osztály követeléseinek érteke a szanálás előtt volt, akkor a szanálási hatóságnak a hátrább sorolt kötelezettségek és instrumentumok esetében nullával egyenlő, vagy ahhoz közeli átváltási rátát kell megállapítania .

1.25. Ez azt jelenti, hogy először a tulajdonosok viselik a veszteséget. A szanálás révén megóvott bármely értékből először az előresorolt és az alárendelt hitelezők követeléseire kell allokálni. A differenciált átváltási ráták célja nem más, mint annak biztosítása, hogy a fizetésképtelenségi eljárásban felmerülő követelések sorrendjének megfelelően a hitelezők csak a t ulajdonosok után viseljék a veszteségeket. Meg lehet azonban állapítani olyan átváltási rátákat is, amelyek révén marad valamennyi pozitív értékű követelése az eredeti tulajdonosoknak (és azoknak a tulajdonosoknak is, akiknek a követelései a releváns tőkei nstrumentumok életképtelenség bekövetkezésekor történő átalakításából erednek ), illetve amelyek folytán a tőkéből a hitelezők egy vagy több osztálya bizonyos arányban részesedhet. A tulajdonosoknál akkor maradhat valamennyi pozitív érték, ha egyetlen hitelező leírására sincs szükség, azaz amikor a hitelező i feltőkésítés csak átalakítást igényel. 1.26. A tőkéből a hitelezők egy vagy több osztálya bizonyos arányban akkor részesedhet, ha a hitelezők egy osztályának tőkévé való átalakítása maradéktalanul végbement, de további átalakításra van még szükség, és az előbbre sorolt hitelezői ka t egória részleges vagy teljes átalakítása nem okozott veszteséget (azaz minél több előbbre sorolt hitelező kap akkora hitel - és tőkekövetelést, amelynek a teljes értéke legalább az eredeti hitelkövetelésükkel egyenlő).

Záró rendelkezések

1.27. A szanálási hatóságok csak a fenti alapelvek teljesüléséhez szükséges esetekben alkalmazzanak differenciált átváltási rátákat. Nincs szükség differenciált átváltási rátákra ott, ahol nem merülnek fel jelentős aggályok a hitelezői biztosítékok vagy az tulajdonhoz fűződő alapvető jogok védelmével kapcsolatban, és a szanálási hatóságok meg vannak győződve arról, hogy a 34. cikkben lefektetett elvek azonos átvált ási ráták alkalmazása esetén is érvényre jutnak, és elérik a szanálási célokat.

1.28. Differenciált átváltási ráták alkalmazása esetén a hatóságoknak olyan átváltási rátákat szükséges meghatározni , amelyek alapján kellő bizonyossággal kijelenthetik, hogy sem a h átrább sorolt hitelezők, sem a tulajdonosok nem járnak rosszabbul, mint (hitelezői feltőkésítés esetében) a rendes fizetésképtelenségi eljárással, és a tulajdonhoz fűződő alapvető jogaik védelme is biztosított. Ez azt jelenti, hogy az előresorolt hitelezők re vonatkozó átváltási ráták nem lehetnek aránytalanul magasak. Aránytalan előny keletkezne, ha az ilyen hitelezők esetében jelentősen magasabb értékű követelésekre lehetne számítani a BRRD 36. cikk (8) bekezdése szerint elvégzett becslés alapján.

1. Áttekintés

1.1 Hivatkozások

1.2 Azonosított követelmények

1.3 Kapcsolódó szabványok

2. Azonosított követelmények

3. Kapcsolódó szabványok

• EBA - Published by the European Banking Authority at https://www.eba.europa.eu/