A BIZOTTSÁG (EU) 2024/856 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2023. december 1.) a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a felügyeleti sokkforgatókönyveket, a közös modellezési és parametrikus feltételezéseket, valamint a nagy mértékű csökkenés fogalmát meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg)
A BIZOTTSÁG (EU) 2024/856 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE
(2023. december 1.)
a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a felügyeleti sokkforgatókönyveket, a közös modellezési és parametrikus feltételezéseket, valamint a nagy mértékű csökkenés fogalmát meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 98. cikke (5a) bekezdésének harmadik albekezdésére,
mivel:
(1)
A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság meghatározta a felügyeleti sokkforgatókönyveket (2), és azokat az Európai Bankhatóság 2019. június 30-tól alkalmazandó, a nem kereskedési könyvi tevékenységekből származó kamatlábkockázat kezeléséről szóló iránymutatása (3) is tükrözi. Helyénvaló, hogy az e rendeletben meghatározott felügyeleti sokkforgatókönyvek az említett specifikációkra és módszertanra épüljenek.
(2)
A tőke gazdasági értékének és a nettó kamatbevételnek a kiszámítása céljából meg kell határozni azokat a közös modellezési és parametrikus feltételezéseket, amelyeket az intézményeknek alkalmazniuk kell. E célból a nettó kamatbevétel kiszámításához egyéves időhorizonton konstans mérleget kell feltételezni, míg a tőke gazdasági értékének kiszámításához kifutó mérleget kell feltételezni, ahol a lejáró pozíciókat nem helyettesítik. E feltételezések célja, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsenek a számítások pontossága, a becslések megbízhatósága és a működés összetettsége között.
(3)
Annak érdekében, hogy biztosítva legyen a megfelelő egyensúly az eredmények összehasonlíthatósága, illetve a hosszú távú időhorizont és a működés összetettsége figyelembevételéhez szükséges rugalmasság között, a nettó kamatbevétel kiszámításához figyelembe kell venni a kereskedelmi árrést és a kamatfelár egyéb összetevőit, míg a tőke gazdasági értékének kiszámításához az intézményeknek a nem kereskedési könyvi kamatlábkockázatra vonatkozó belső irányítási és értékelési megközelítésüket kell követniük.
(4)
A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság standardjai szerint a tőke gazdasági értékének vizsgálatán kívül előírt kiugróérték-tesztek során olyan küszöbértéket kell alkalmazni a kiugró bankok azonosítására, amely legalább olyan szigorú, mint a tőke gazdasági értékének vizsgálata esetében alkalmazott küszöbérték (az alapvető tőke 15 %-a). Ennek a küszöbértéknek prudenciális szempontból stabil és arányos módon ténylegesen tükröznie kell az aktuális környezetet, hozzájárulva ezáltal a jogbiztonsághoz és az Unión belüli harmonizációhoz, figyelembe véve azt is, hogy a tőke gazdasági értékére és a nettó kamatbevételre vonatkozó kiugróérték-tesztek küszöbértékeinek túllépése nem feltétlenül követeli meg az intézményektől belső rendszereik, folyamataik vagy mechanizmusaik, valamint a megfelelő modellek és módszerek újrakalibrálását, és nem vonja maga után automatikusan a felügyeleti hatóság beavatkozását sem, amennyiben a nem kereskedési könyvi tevékenységekből eredő kamatlábkockázat intézmény általi kezelése megfelelő, az üzleti modellel arányos, és az intézmény nincs túlzott mértékben kitéve ilyen kockázatnak.
(5)
Annak érdekében, hogy a felügyeleti hatóság harmonizált módszereket alkalmazzon annak megítélésére, hogy a kamatlábak hirtelen és váratlan változása következtében mi minősül a nettó kamatbevétel nagy mértékű csökkenésének, be kell vezetni egy legalább olyan szigorú referencia-küszöbértéket, mint a tőke gazdasági értékére vonatkozó felügyeleti kiugróérték-teszt küszöbértéke, és részletesen meg kell határozni a nettó kamatbevétel kiszámításának módját.
(6)
Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.
(7)
Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az ezzel összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, és kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikke alapján létrehozott Banki Érdekképviseleti Csoport tanácsát,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Mivel a „kockázatmentes” kamatlábra gyakorolt párhuzamos, rövid és hosszú azonnali sokkhatás meghatározott nagyságrendje minden egyes c devizanem esetében adott, a hat kamatlábsokk-forgatókönyv esetében az alábbi paraméterezést kell alkalmazni:
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).
(6) A Bizottság (EU) 2024/857 felhatalmazáson alapuló rendelete (2023. december 1.) a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az intézmények nem kereskedési könyvi tevékenységeiben a tőke gazdasági értékére és a nettó kamatbevételre egyaránt kiható esetleges kamatlábváltozásokból származó kockázatok értékelésére vonatkozó szabványosított módszert és egyszerűsített szabványosított módszert meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L, 2024/857, 2024.4.24., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_del/2024/857/oj).
B. rész: Az A. részben nem említett devizanemekre vonatkozó kamatlábsokkok kalibrálása
(1)
Az intézményeknek először a napi átlagos kamatlábat kell kiszámítaniuk, úgy, hogy a 3M, 6M, 6Y, 1Y, 2Y, 5Y, 7Y, 10Y, 15Y és 20Y lejáratok esetében minden c devizanemre vonatkozóan egy 16 éves idősort állítanak össze a „kockázatmentes”, a kizárólag az adott instrumentumra vagy jogalanyra vonatkozó hitelkockázati vagy likviditási feláraktól megtisztított kamatlábakból, majd az idősorok valamennyi megfigyelését és az összes lejáratot figyelembe véve kiszámítják az egyes devizanemekre vonatkozó kamatlábak számtani átlagát. Az eredmény devizanemenként egyetlen mérőszám.
(2)
Amennyiben az első hét évre vonatkozóan az 1. pont szerint kiszámított átlagos kamatláb meghaladja a 700 bázispontot, a legutóbbi 10 év adatait kell használni, az adatok rendelkezésre állásának függvényében. Amennyiben az 1. pontnak megfelelően az első hét évre számított átlagos kamatláb 700 bázispont vagy annál kevesebb, a teljes 16 éves idősort kell használni.
(3)
A devizanemenkénti párhuzamos sokkokat, valamint a rövid és hosszú kamatlábak devizanemenkénti sokkjait az 1. táblázat vonatkozó globális sokkparaméterének az 1. és 2. pont szerint kiszámított átlagos kamatlábra történő alkalmazásával kell kiszámítani.
Az intézményeknek 100 bázispontos alsó korlátot, továbbá a rövid távú sokk esetében 500 bázispontos, a párhuzamos sokk esetében 400 bázispontos, a hosszú távú sokk esetében pedig 300 bázispontos változó felső korlátot kell alkalmazniuk.
(5)
Ezt követően a devizanemenkénti kamatlábsokkokat a legközelebbi 50 bázispontra kell kerekíteni.