TITLE III WINDING-UP PROCEEDINGS

9. cikk

A felszámolási eljárás megindítása – más illetékes hatóságok tájékoztatása

(1)  Kizárólag a székhely szerinti tagállam felszámolásért felelős közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságai jogosultak dönteni egy hitelintézet – ideértve annak más tagállambeli fióktelepeit is – elleni felszámolás megindításáról.

A székhely szerinti tagállam közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságainak a felszámolási eljárás megindításáról szóló döntését – minden további formaság nélkül – a többi tagállam területén is kötelező elismerni, és az attól az időponttól hatályos, amikor a döntés a felszámolási eljárást megindító tagállamban hatályba lép.

(2)  A székhely szerinti tagállam közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságai a felszámolási eljárás megindítását elrendelő döntésükről – ideértve az ilyen eljárás esetleges gyakorlati következményeit is – bármely rendelkezésre álló eszköz igénybevételével haladéktalanul kötelesek értesíteni a fogadó tagállam illetékes hatóságait, lehetőség szerint még annak megindítása előtt, de legkésőbb a megindítás után azonnal. A tájékoztatást a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai adják meg.

10. cikk

Alkalmazandó jog

(1)  Amennyiben ez az irányelv másképp nem rendelkezik, a hitelintézetet a székhely szerinti tagállamban érvényes törvényeknek, rendeleteknek és eljárásoknak megfelelően kell felszámolni.

(2)  A székhely szerinti tagállam törvényei különösképpen az alábbiakat határozzák meg:

11. cikk

A végelszámolást megelőző egyeztetés az illetékes hatóságokkal

(1)  A hitelintézetek létesítő okirat szerinti szervei – a végelszámolást illető bármilyen döntésük meghozatala előtt – kötelesek az erre legalkalmasabb formában a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaival egyeztetni.

(2)  A hitelintézet végelszámolása nem zárja ki reorganizációs intézkedések foganatosítását, illetve a felszámolási eljárás megindítását.

12. cikk

A hitelintézet engedélyének visszavonása

(1)  Amennyiben egy hitelintézettel szembeni felszámolási eljárás megindításáról reorganizációs intézkedések hiányában vagy azok sikertelenségét követően születik döntés, kötelező – különösen a 2000/12/EK irányelv 22. cikkének (9) bekezdésében foglalt eljárásnak megfelelően – a hitelintézet engedélyének viszszavonása.

(2)  Az engedélynek az (1) bekezdésben meghatározott visszavonása nem gátolhatja a felszámolással megbízott személyt vagy személyeket abban, hogy bizonyos hitelintézeti tevékenységeket továbbra is folytassanak, amennyiben azok a felszámolás céljából szükségesek, illetve indokoltak.

A székhely szerinti tagállam előírhatja, hogy az ilyen tevékenységek csak az adott tagállam illetékes hatóságainak beleegyezésével, illetve felügyelete alatt folytathatóak.

13. cikk

Közzététel

A felszámolók, valamint bármely közigazgatási, illetve igazságügyi hatóság köteles a felszámolás megindításáról szóló döntést a felszámolási döntés kivonatának az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, valamint minden fogadó tagállam legalább két országos hírlapjában történő közzététele útján kihirdetni.

14. cikk

Az ismert hitelezők tájékoztatása

(1)  A felszámolási eljárás megindításakor a székhely szerinti tagállam közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságai vagy a felszámoló köteles haladéktalanul és egyenként tájékoztatni minden olyan ismert hitelezőt, amelynek állandó lakóhelye, rendszeres tartózkodási helye vagy székhelye más tagállamban található, kivéve abban az esetben, ha a székhely szerinti tagállam jogszabályai egy követelés elismerésének feltételeként nem írják elő annak benyújtását.

(2)  Az értesítés megküldése útján nyújtott tájékoztatásnak különösképpen ki kell térnie a határidőkre, illetve az azokhoz kapcsolódó büntetésekre, a követelések, illetve a követelésekre vonatkozó észrevételek átvételére jogosult szervekre, illetve hatóságokra, valamint az egyéb meghozott intézkedésekre. Az értesítésnek azt is tartalmaznia kell, hogy az elsőbbségi, illetve dologi jogi biztosítékkal garantált követelésekkel rendelkező hitelezőknek szükséges-e követelésüket benyújtani.

15. cikk

Kötelezettségek teljesítése

Abban az esetben, ha egy kötelezettség teljesítésére egy másik tagállamban felszámolási eljárás alatt álló, jogi személynek nem minősülő hitelintézet javára került sor ahelyett, hogy a teljesítés az eljárásban illetékes felszámoló javára történt volna, a kötelezettséget teljesítő személyt fel kell menteni, ha nem volt tudomása a felszámolási eljárás megindításáról. Amennyiben a kötelezettség teljesítésére a 13. cikkben említett közzététel megtörténte előtt kerül sor, akkor a teljesítő személyt – ellenkező bizonyíték hiányában – úgy kell tekinteni, mintha nem lett volna tudomása a felszámolási eljárás megindításáról; amennyiben a kötelezettség teljesítésére a 13. cikkben említett közzététel megtörténte után kerül sor, akkor a teljesítő személyt – ellenkező bizonyíték hiányában – úgy kell tekinteni, mintha tudomása lett volna a felszámolási eljárás megindításáról.

16. cikk

Követelések benyújtásának joga

(1)  Minden olyan hitelező, amelynek állandó lakóhelye, rendszeres tartózkodási helye vagy székhelye a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található – ideértve a tagállamok állami hatóságait is – jogosult követeléseinek vagy a követelésekre vonatkozó észrevételeinek írásban történő benyújtására.

(2)  Azon hitelezők követelései, amelyeknek az állandó lakóhelye, rendszeres tartózkodási helye vagy székhelye a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található, ugyanolyan elbírálás és rangsorolás alá esnek, mint azon hitelezők azonos jellegű követelései, amelyek a székhely szerinti tagállamban rendelkeznek állandó lakóhellyel, rendszeres tartózkodási hellyel vagy székhellyel.

(3)  Azon esetek kivételével, amikor a székhely szerinti tagállam jogszabályai előírják a követelésekre vonatkozó észrevételek benyújtását, a hitelező benyújtja – amennyiben van – a követeléseit igazoló okmányok másolatát, és feltünteti a követelései természetét, felmerülésük dátumát és összegét, valamint azt, hogy az adott követelés tekintetében bír-e elsőbbséggel, dologi jogi biztosítékkal vagy jogfenntartással, illetve mely vagyonelemre vonatkozik a biztosítéka.

17. cikk

Nyelvek

(1)  A 13. és 14. cikkben előírt tájékoztatást a székhely szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén kell benyújtani. Erre a célra a „Felhívás követelés benyújtására. Betartandó határidők” tartalmú címet, illetve ahol a székhely szerinti tagállam törvényei a követelésekre vonatkozó észrevételek benyújtását kötelezően előírják, a „Felhívás a követelésre vonatkozó észrevételek benyújtására. Betartandó határidők” tartalmú címet az Európai Unió összes hivatalos nyelvén feltüntető formanyomtatványt kell használni.

(2)  Bármely hitelező, amelynek állandó lakóhelye, rendszeres tartózkodási helye vagy székhelye a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban van, követelését, illetve a követelésre vonatkozó észrevételeit ennek a másik tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén is benyújthatja. Ebben az esetben azonban a benyújtott követelésen, illetve a követelésre vonatkozó észrevételeken a „Követelés benyújtása”, illetve „Követelésre vonatkozó észrevételek benyújtása” tartalmú címet kell feltüntetni a székhely szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén. A hitelező továbbá kötelezhető arra is, hogy követelését vagy követelésére vonatkozó észrevételeit az adott nyelvre történő fordítás útján is benyújtsa.

18. cikk

A hitelezők rendszeres tájékoztatása

A felszámolók kötelesek a hitelezőket rendszeresen és a megfelelő formában tájékoztatni, különösképpen a felszámolási eljárás előrehaladásáról.

19. cikk

Harmadik országbeli hitelintézetek fióktelepei

(1)  A Közösségen kívüli székhellyel rendelkező hitelintézet fióktelepét fogadó tagállam közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságai a felszámolási eljárás megindításáról meghozott döntésükről – ideértve az ilyen eljárás esetleges gyakorlati következményeit is – lehetőség szerint még az eljárás megindítása előtt, de legkésőbb közvetlenül utána kötelesek minden rendelkezésükre álló eszköz felhasználásával haladéktalanul értesíteni azon további fogadó tagállamok illetékes hatóságait, amelyekben a hitelintézet a 2000/12/EK irányelv 11. cikkében említett és az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában évente megjelenő listán szereplő fióktelepekkel rendelkezik. A tájékoztatást az első fent említett fogadó tagállam illetékes hatóságai kötelesek megadni.

(2)  A Közösségen kívüli székhellyel rendelkező hitelintézet fióktelepének felszámolásáról döntést hozó közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságok a felszámolási eljárás megindításáról és az engedély visszavonásáról kötelesek értesíteni a többi fogadó tagállam illetékes hatóságait.

A tájékoztatást az eljárás megindítását elrendelő fogadó tagállam illetékes hatóságai kötelesek megadni.

(3)  Az (1) bekezdésben említett közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságok kötelesek mindent megtenni tevékenységük összehangolása érdekében.

Hasonlóképpen a felszámolók is kötelesek törekedni tevékenységük összehangolására.