(4) Amennyiben a szanálási hatóság a szanálási kollégiummal a 17. cikkben meghatározott eljárással összhangban koordinálva arra a következtetésre jut, hogy a központi szerződő fél által az e cikk (3) bekezdésével összhangban javasolt intézkedések nem csökkentenék vagy szüntetnék meg ténylegesen a jelentésben azonosított akadályokat, a szanálási hatóság alternatív intézkedéseket azonosít, amelyekről a 17. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban együttes határozat meghozatala céljából tájékoztatja a szanálási kollégiumot.
Az első albekezdésben említett alternatív intézkedéseknek figyelembe kell venniük a következőket:
|
a)
|
a központi szerződő fél szanálhatóságának ezen lényegi akadályaiból fakadó, a pénzügyi stabilitással szembeni fenyegetés;
|
|
b)
|
az alternatív intézkedések valószínű hatása:
|
i.
|
a központi szerződő félre, többek között annak üzleti modelljére és működési hatékonyságára;
|
|
ii.
|
a klíringtagokra és – amennyiben az információ rendelkezésre áll – azok ügyfeleire és közvetett ügyfeleire, beleértve azokat is, amelyeket egyéb, rendszerszinten jelentős intézménynek jelöltek ki;
|
|
iii.
|
bármely kapcsolt FMI-re;
|
|
iv.
|
a központi szerződő fél által kiszolgált pénzügyi piacokra, beleértve a kereskedési helyszíneket is;
|
|
v.
|
bármely tagállamnak vagy az Unió egészének pénzügyi rendszerére; és
|
|
|
c)
|
az integrált klíringszolgáltatások különböző termékekhez történő nyújtására és különböző eszközosztályokra vonatkozó portfólióalapú biztosítékigény-számításra gyakorolt hatás.
|
A második albekezdés a) és b) pontjának alkalmazásában a szanálási hatóság konzultál az illetékes hatósággal és a szanálási kollégiummal, valamint adott esetben az érintett kijelölt nemzeti makroprudenciális hatóságokkal.