V. MELLÉKLET AZ ENERGIARENDSZER EGÉSZÉRE KITERJEDŐ KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS

egy adott projekt vizsgált területe magában foglal valamennyi olyan tagállamot és harmadik országot, amelyek területén a projekt található, a velük közvetlenül szomszédos tagállamokat és minden más olyan tagállamot, amelyekben a projektnek jelentős hatása van. E célból a villamosenergia-piaci ENTSO és a földgázpiaci ENTSO együttműködik az érintett harmadik országok összes releváns rendszerüzemeltetőjével. A II. melléklet 3. pontjában meghatározott energiainfrastruktúra-kategóriába tartozó projektek esetén a villamosenergia-piaci ENTSO és a földgázpiaci ENTSO együttműködik a projektgazdával, akkor is, ha az nem rendszerüzemeltető;

valamennyi költség-haszon elemzésnek tartalmaznia kell a beviteli adathalmazra vonatkozó érzékenységi elemzéseket, ideértve a termelési költségeket és az üvegházhatású gázok költségeit, továbbá a kereslet és a kínálat, –többek között a megújuló energiaforrások tekintetében – várható alakulását – és ideértve azok rugalmasságát is –, valamint a tárolási lehetőségeket, az azonos vizsgált területen folyó különböző projektek üzembe helyezésének dátumát, az éghajlati hatásokat és az egyéb releváns paramétereket;

meghatározzák a több ágazatot átfogó beviteli adathalmaz alapján elvégzendő elemzést, a hatást az egyes projektekkel együtt és azok nélkül is meghatározva, és tartalmazzák a más projektekkel fennálló, releváns kölcsönös függőségi kapcsolatokat;

iránymutatást nyújtanak a költség-haszon elemzéshez szükséges energiahálózati és piaci modell kidolgozásával és használatával kapcsolatban. A modellezésnek lehetővé kell tennie a gazdasági előnyök és ezen belül a piaci integrációnak, az ellátás biztonságának, a versenynek, valamint az energetikai elszigeteltség megszüntetésének és a társadalmi, környezeti és éghajlati hatásoknak a teljeskörű értékelését, ideértve a több ágazaton átívelő hatásokat is. A módszertannak teljes mértékben átláthatónak kell lennie, és részletes információkat kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy az egyes hasznokat és költségeket miért és hogyan számítják ki, és azok mit foglalnak magukban;

ismertetik azt, hogy az „első az energiahatékonyság” elve hogyan valósul meg az Unió egészére kiterjedő tízéves hálózatfejlesztési tervek valamennyi szakaszában;

ismertetik, hogy a projekt nem akadályozza a megújuló energiaforrások fejlesztését és elterjedését;

biztosítják, hogy azonosítani lehessen azokat a tagállamokat, amelyekben a projekt nettó hatása kedvező, a kedvezményezetteket, azokat a tagállamokat, amelyekben a projekt nettó hatása kedvezőtlen és a költségviselőket, figyelembe véve, hogy ez utóbbiak nem biztos, hogy azon tagállamok, amelyek területén az infrastruktúra megépül;

figyelembe veszik legalább a tőkekiadást, a projekt egészének műszaki élettartama során felmerülő üzemeltetési és karbantartási költségeket, valamint a kapcsolódó rendszer költségeit, így például a leszerelési és hulladékgazdálkodási költségeket, ideértve a külső költségeket is. A módszertanok iránymutatással szolgálnak a költség-haszon számítások során használandó leszámítolási kamatlábakról, műszaki élettartamról, valamint maradványértékről. Kötelező módszertant tartalmaznak továbbá a haszon-költség arány és a nettó jelenérték kiszámítására, valamint a hasznoknak a becslési módszerük megbízhatósága alapján történő differenciálására. Figyelembe kell venni továbbá azon módszereket, amelyek a projektek éghajlati és környezeti hatásainak és az uniós energiapolitikai célokhoz – például a megújuló energiák részesedésére, az energiahatékonyságra és az összekapcsoltságra vonatkozó célokhoz – való hozzájárulásának kiszámítására használatosak;

biztosítják, hogy az egyes projektek esetében meghozott, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések értékelésre kerüljenek és tükrözzék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költségét, és hogy az értékelés megalapozott legyen és összhangban álljon az egyéb uniós politikákkal, annak érdekében, hogy össze lehessen őket hasonlítani más, új infrastruktúrát nem igénylő megoldásokkal.