(1) Minden tagállam létrehoz egy vagy több finanszírozási rendszert annak biztosítására, hogy a szanálási hatóság –előzetes vagy utólagos hozzájárulások vagy ezek kombinációja révén – megfelelő forrásokkal rendelkezzen az adott tagállamban engedélyezett biztosítóktól és viszontbiztosítóktól, valamint harmadik országbeli vállalkozásoknak az adott tagállam területén található uniós fióktelepeitől, hogy fedezze legalább a különbözetnek az 57. cikkben említett részvényesek, szerződők, kedvezményezettek, igényjogosultak vagy egyéb hitelezők részére történő kifizetését.
A tagállamok rendelkezhetnek arról a lehetőségről, hogy az első albekezdésben említett finanszírozási rendszereket a szanálási eszközök használatával kapcsolatos egyéb költségek fedezésére is felhasználják, amennyiben a finanszírozási rendszerek alkalmazása szükséges a szanálási célok eléréséhez.
A tagállamok a finanszírozási rendszerük tekintetében használhatják ugyanazt az igazgatási struktúrát, mint a biztosítási garanciarendszereik esetében, szem előtt tartva a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (26).