|
+V. MELLÉKLET KÖZÖS MÓDSZEREK ÉS ELVEK A 8., A 9. ÉS A 10. CIKK, VALAMINT A 30. CIKK (14) BEKEZDÉSE SZERINTI ENERGIAHATÉKONYSÁGI KÖTELEZETTSÉGI RENDSZEREK VAGY MÁS SZAKPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK HATÁSÁNAK KISZÁMÍTÁSÁHOZ |
V. MELLÉKLET KÖZÖS MÓDSZEREK ÉS ELVEK A 8., A 9. ÉS A 10. CIKK, VALAMINT A 30. CIKK (14) BEKEZDÉSE SZERINTI ENERGIAHATÉKONYSÁGI KÖTELEZETTSÉGI RENDSZEREK VAGY MÁS SZAKPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK HATÁSÁNAK KISZÁMÍTÁSÁHOZ
V. MELLÉKLET KÖZÖS MÓDSZEREK ÉS ELVEK A 8., A 9. ÉS A 10. CIKK, VALAMINT A 30. CIKK (14) BEKEZDÉSE SZERINTI ENERGIAHATÉKONYSÁGI KÖTELEZETTSÉGI RENDSZEREK VAGY MÁS SZAKPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK HATÁSÁNAK KISZÁMÍTÁSÁHOZ 1. Módszerek az adózási intézkedésekből származóktól eltérő energiamegtakarításnak a 8., a 9. és a 10. cikk, valamint a 30. cikk (14) bekezdése alkalmazásában történő kiszámításához. A kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek, illetve a végrehajtó állami hatóságok az energiamegtakarítás kiszámításához az alábbi módszereket alkalmazhatják:
a)
várható energiamegtakarítás, hasonló létesítményekben végrehajtott korábbi, függetlenül ellenőrzött energiafejlesztések eredményeire tett hivatkozással. Az általános megközelítés „előzetes” megközelítésnek minősül;
b)
mért megtakarítás, amikor az intézkedés vagy intézkedéscsomag megvalósítása nyomán elért megtakarítás úgy kerül meghatározásra, hogy rögzítik az energiafelhasználás tényleges csökkenését, kellően figyelembe véve olyan, a fogyasztást befolyásolható tényezőket, mint az addicionalitás, a kihasználtság, a termelési szintek és az időjárás. Az általános megközelítés „utólagos” megközelítésnek minősül;
c)
nagyságrendi megtakarítás, ahol a megtakarítások műszaki becslését alkalmazzák. Ez a megközelítés csak akkor alkalmazható, amikor egy adott létesítmény tekintetében nehéz vagy aránytalanul költséges megbízható mért adatokat megállapítani; ilyen eset például egy attól eltérő kWh teljesítményű kompresszor vagy elektromos motor cseréje, mint amellyel kapcsolatban független megtakarítási adatokat mértek, vagy ha a szóban forgó becsléseket nemzeti szinten meghatározott módszertanok és referenciaértékek alapján végezték olyan, képesítéssel vagy akkreditációval rendelkező szakértők, akik függetlenek az érintett kötelezett, részt vevő vagy megbízott felektől;
d)
a 8. cikk (3) bekezdése alkalmazásában az említett cikkben foglalt kötelezettség teljesítéséhez beszámítható energiamegtakarítás kiszámításakor a tagállamok megbecsülhetik az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók, az alacsony jövedelmű háztartásokban élők vagy adott esetben a szociális lakásokban élők energiamegtakarítását szabványosított kihasználtsági és hőkomfort-feltételeket vagy paramétereket – így például a nemzeti építési szabályzatokban meghatározott paramétereket – alkalmazó műszaki becslések alapján. A tagállamoknak jelentést kell tenniük a Bizottságnak arról, hogy miként veszik figyelembe az épületekkel kapcsolatos intézkedésekben a komfortot, a számítási módszertanukra vonatkozó magyarázatokkal együtt;
e)
felmérésen alapuló megtakarítás, amikor a fogyasztóknak a tanácsokra, tájékoztató kampányokra, címkézési vagy tanúsítási rendszerekre vagy az okos mérésre adott reakcióit mérik fel. Ezt a megközelítést csak a fogyasztói magatartás változásából fakadó megtakarítások esetében kell alkalmazni. Nem használható a fizikai intézkedések foganatosításából adódó megtakarításokra. 2. Az energiahatékonysági intézkedéshez fűződő, a 8. cikk, a 9. és a 10. cikk, valamint a 30. cikk (14) bekezdése alkalmazásában az energiamegtakarítás megállapításakor a következő elvek alkalmazandók:
a)
a tagállamok igazolják, hogy a szakpolitikai intézkedés egyik célkitűzése – akár új, akár már meglévő – a 8. cikk (1) bekezdése szerinti végfelhasználási energiamegtakarítási kötelezettség teljesítése, és bizonyítékot és dokumentációt szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy az energiamegtakarítás szakpolitikai intézkedések, többek között önkéntes megállapodások eredményeként jött létre;
b)
a megtakarításról bizonyítani kell, hogy többletmegtakarítás ahhoz képest, amelyre mindenképpen sor került volna, függetlenül a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek, vagy a végrehajtó állami hatóságok tevékenységétől. Annak meghatározásához, hogy mely megtakarítások jelenthetők be többletmegtakarításként, a tagállamok áttekintik, hogy hogy az adott szakpolitikai intézkedés hiányában hogyan alakulna az energiafogyasztás és -kereslet, figyelembe véve legalább a következő tényezőket: az energiafogyasztási trendek, a fogyasztói magatartás változása, a műszaki fejlődés, valamint az uniós és nemzeti szinten végrehajtott egyéb intézkedések által okozott változások;
c)
a kötelező erejű uniós jog végrehajtásából származó megtakarítások olyan megtakarításnak tekintendők, amelyekre mindenképpen sor került volna, ezért azokat a 8. cikk (1) bekezdése alkalmazásában nem lehet energiamegtakarításként bejelenteni. E követelménytől eltérve, a meglévő épületek felújításához kapcsolódó megtakarítások, beleértve az épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimumszabványok 2010/31/EU irányelvvel összhangban történő végrehajtásából eredő megtakarításokat is, a 8. cikk (1) bekezdése alkalmazásában bejelenthetők energiamegtakarításként, amennyiben biztosítva van az ezen melléklet 3. pontjának h) alpontjában említett lényegességi kritérium teljesülése. Az 5. és a 6. cikk szerinti, a közszféra energiahatékonyság-javítását támogató intézkedéseket be lehet számítani a 8. cikk (1) bekezdése szerinti energiamegtakarításra vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében, feltéve, hogy ellenőrizhető és mérhető vagy felbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek. A megtakarítások kiszámításának meg kell felelnie e mellékletnek;
d)
az EUMSZ 122. cikke szerinti szükséghelyzeti rendeletek alapján hozott energiahatékonyság-javító intézkedések végrehajtásából származó végfelhasználási energiamegtakarítás bejelenthető a 8. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában, feltéve, hogy ellenőrizhető és mérhető vagy felbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményez, kivéve az adagolási vagy korlátozási intézkedésekből származó energiamegtakarítást;
e)
az (EU) 2018/842 rendelet alapján hozott intézkedések lényegesnek tekinthetők, de a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy azok ellenőrizhető és mérhető vagy felbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek. A megtakarítások kiszámításának meg kell felelnie e mellékletnek;
f)
a tagállamok csak akkor számíthatják be a 2003/87/EK irányelv IVa. fejezetének hatálya alá tartozó ágazatokban vagy létesítményekben végrehajtott szakpolitikai intézkedésekből származó végfelhasználási energiamegtakarítást, ha az ezen irányelv 9. vagy 10. cikkének végrehajtásából fakad, és túlmutat a 2003/87/EK irányelvben foglalt követelményeken, vagy túlmutat a kibocsátási egységeknek az említett irányelv szerinti ingyenes kiosztásához kapcsolódó intézkedések végrehajtásán. A tagállamok igazolják, hogy a szakpolitikai intézkedések ellenőrizhető és mérhető vagy felbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek. Az energiamegtakarítás kiszámításának meg kell felelnie e mellékletnek. Amennyiben egy jogalany az ezen irányelv 9. cikke szerinti nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszer, valamint a 2003/87/EK irányelv IVa. fejezete szerinti épületekre és közúti közlekedésre vonatkozó EU ETS alapján kötelezett fél, a nyomonkövetési és hitelesítési rendszernek biztosítani kell, hogy az említett fejezettel összhangban a tüzelőanyag fogyasztásra bocsátásakor továbbadott szén-dioxid-kibocsátási árat vegyék figyelembe az energiamegtakarítási intézkedéseiből származó energiamegtakarítás kiszámításához és jelentéséhez;
g)
a megtakarítások csak azzal a feltétellel írhatók jóvá, ha azok meghaladják az alábbi szinteket:
i.
az (EU) 2019/631 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 17 ) végrehajtását követő uniós kibocsátási követelmények az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozóan. A tagállamok indokolást szolgáltatnak az új járművekre vonatkozó uniós szén-dioxid-kibocsátási követelményekkel kapcsolatos addicionalitás igazolására, valamint benyújtják idevágó feltevéseiket és számítási módszereiket;
ii.
a 2009/125/EK irányelv szerinti végrehajtási intézkedések végrehajtását követően bizonyos, energiafogyasztást befolyásoló termékek piacról való kivonására vonatkozó uniós követelmények. A tagállamok bizonyítékot szolgáltatnak az addicionalitás igazolására, valamint benyújtják feltevéseiket és számítási módszereiket;
h)
a termékek, berendezések, közlekedési rendszerek, járművek és üzemanyagok, épületek és épületelemek, folyamatok vagy piacok energiahatékonysági szintjének növelését ösztönző célú szakpolitikák megengedettek, a következő szakpolitikai intézkedések kivételével:
i.
a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésén alapuló azon technológiák használata, amelyek végrehajtására 2026. január 1-jét követően újonnan kerül sor, valamint
ii.
a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésén alapuló technológiák lakóépületekben történő használatának támogatása 2026. január 1-jétől;
i)
a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésének termékekben, berendezésekben, közlekedési rendszerekben, járművekben, épületekben vagy építési beruházásokban történő alkalmazására vonatkozó, 2024. január 1-jétől újonnan végrehajtott szakpolitikai intézkedések eredményeként elért, a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti energiamegtakarítások nem számítanak bele az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítésébe. A technológiák kombinációját előmozdító szakpolitikai intézkedések esetében a fosszilis tüzelőanyagok égetésén alapuló technológiával összefüggő energiamegtakarítás részaránya 2024. január 1-jétől nem vehető figyelembe;
j)
az i) ponttól eltérve, a 2024. január 1-jétől 2030. december 31-ig tartó időszakban a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésén alapuló technológiákból eredő, az ipari ágazatban működő, nagy energiaintenzitású vállalkozások energiahatékonyságát javító energiamegtakarítást csak a következő feltételekkel lehet 2030. december 31-ig energiamegtakarításnak tekinteni a 8. cikk (1) bekezdése b) és c) pontjának alkalmazásában:
i.
a vállalkozás a 11. cikk (2) bekezdése alapján energetikai auditot végzett, valamint végrehajtási tervet készített, amely a következőket tartalmazza:
—
az ötéves vagy annál rövidebb megtérülési idejű összes költséghatékony energiahatékonysági intézkedés áttekintése, az egyszerű megtérülési időszakokra vonatkozóan a tagállam által rendelkezésre bocsátott módszertan alapján,
—
valamennyi ajánlott, ötéves vagy annál rövidebb megtérülési idejű költséghatékony energiahatékonysági intézkedés végrehajtásának időkerete,
—
az ajánlott energiahatékonysági intézkedésekből származó várható energiamegtakarítás kiszámítása, és
—
a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésén alapuló technológiák alkalmazásához kapcsolódó energiahatékonysági intézkedések, az alábbiakhoz szükséges releváns információkkal:
—
annak bizonyítása, hogy az azonosított intézkedés nem növeli a szükséges energiamennyiséget vagy a létesítmény kapacitását,
—
annak indoklása, hogy a fenntartható, nem fosszilis tüzelőanyag-technológiák alkalmazása műszakilag nem megvalósítható,
—
annak bizonyítása, hogy a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésén alapuló technológia megfelel a kibocsátási teljesítményre vonatkozó legfrissebb uniós jogszabályoknak, és a klímasemleges alternatív, nem fosszilis tüzelőanyagokkal és technológiákkal való jövőbeli kompatibilitás biztosításával megakadályozza a technológiai bezáródási hatásokat;
ii.
a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló közvetlen technológiák alkalmazásának folytatása olyan energiahatékonysági intézkedés, amelynek célja az energiafogyasztás csökkentése ötéves vagy annál rövidebb megtérülési időszakkal – a tagállam által rendelkezésre bocsátott, a 11. cikk (2) bekezdése szerinti energetikai audit eredményeként ajánlott és a végrehajtási tervben szereplő egyszerű megtérülési időszakra vonatkozó módszertan alapján;
iii.
a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló közvetlen technológiák használata megfelel a kibocsátási teljesítményre vonatkozó legfrissebb uniós jogszabályoknak, nem vezet technológiai bezáródási hatásokhoz, és biztosítja a klímasemleges alternatív üzemanyagokkal és technológiákkal való jövőbeli kompatibilitást;
iv.
a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló közvetlen technológiák alkalmazása a vállalkozásban nem vezet az energiafogyasztás növekedéséhez vagy az adott vállalkozásban a létesítmény kapacitásának növekedéséhez;
v.
bizonyított, hogy nem volt műszakilag megvalósítható alternatív, fenntartható nem fosszilis tüzelőanyagon alapuló megoldás;
vi.
a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló közvetlen technológiák alkalmazása ellenőrizhető, mérhető vagy megbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményez, amelyet e melléklettel összhangban számítanak ki;
vii.
a bizonyítékok közzétételre kerülnek egy weboldalon vagy nyilvánosan elérhetők minden érdeklődő polgár számára;
k)
a kisléptékű, fogyasztásközeli megújulóenergia-technológiák épületekbe való beépítését vagy épületekre való felszerelését támogató intézkedéseket figyelembe lehet venni a 8. cikk (1) bekezdése szerinti energiamegtakarításra vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében, feltéve, hogy ellenőrizhető, és mérhető vagy felbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek. A megtakarítások kiszámításának meg kell felelnie e mellékletnek;
l)
a naphőenergia-technológiák épületekbe való beépítését vagy épületekre való felszerelését támogató intézkedéseket be lehet számítani a 8. cikk (1) bekezdése szerinti energiamegtakarításra vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében, feltéve, hogy ellenőrizhető és mérhető vagy felbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek. A napsugárzásból naphőenergia-technológiákkal előállított hő kihagyható azok végfelhasználási energiafogyasztásából;
m)
a hatékonyabb termékek és járművek elterjedésének felgyorsítására irányuló szakpolitikák tekintetében – kivéve azokat, amelyeket 2024. január 1-jétől újonnan hajtanak végre a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésének használatát illetően – teljes jóváírás igényelhető, feltéve, hogy az említett elterjedés bizonyítottan a termék vagy a jármű átlagos várható élettartamának lejárta előtt valósul meg, vagy azt megelőzően, hogy a terméket vagy a járművet normál esetben lecserélnék, és a megtakarítást csak a lecserélendő termék vagy jármű átlagos várható élettartamának lejártáig tartó időszakra jelentik be;
n)
az energiahatékonysági intézkedések elterjedésének előmozdítása terén a tagállamok adott esetben gondoskodnak a termékekre, a szolgáltatásokra és az intézkedések végrehajtására vonatkozó minőségi előírások fenntartásáról, illetve ilyen előírások hiányában azok bevezetéséről;
o)
a régiók közötti éghajlati eltérések figyelembevétele érdekében a tagállamok választhatják azt, hogy a megtakarításokat hozzáigazítják egy standard értékhez, vagy hogy a különböző megtakarításokat egyeztetik a régiók közötti hőmérsékleti ingadozással;
p)
az energiamegtakarítás kiszámítása során figyelembe kell venni az intézkedések élettartamát és azt, hogy idővel milyen arányban csökkennek a megtakarítások. Ezt a kiszámítást az egyes egyéni fellépések által a végrehajtásuk időpontjától az egyes kötelezettségi időszakok végéig majd elért megtakarítások összeadásával kell elvégezni. A tagállamok ehelyett bevezethetnek más olyan módszert is, amely a becslések szerint legalább ugyanolyan teljes megtakarításmennyiséget eredményez. Más módszerek használata esetén a tagállamok biztosítják, hogy az e módszerrel kiszámított energiamegtakarítás teljes mennyisége ne haladja meg az energiamegtakarítás azon mennyiségét, amelyet annak eredményeképpen kaptak volna, ha összeszámolják az egyes egyéni fellépések által a végrehajtásuk időpontjától 2030-ig tartó időszakban elért megtakarításokat. A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 3., valamint 7–12. cikke alapján bejelentett integrált nemzeti energia- és klímatervükben részletesen bemutatják a kötelező számítási követelménynek való megfelelés biztosítására szolgáló egyéb módszert és rendelkezéseket. 3. A tagállamok biztosítják a 10. cikk és a 30. cikk (14) bekezdése alapján hozott szakpolitikai intézkedésekre vonatkozó következő követelmények teljesülését:
a)
a szakpolitikai intézkedések és az egyéni fellépések ellenőrizhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek;
b)
az esettől függően az egyes részt vevő felek, megbízott felek vagy a végrehajtó állami hatóság felelőssége egyértelműen meghatározott;
c)
az elért vagy az elérendő energiamegtakarítást átlátható módon határozzák meg;
d)
a szakpolitikai intézkedések által előírt vagy elérendő energiamegtakarítás mennyisége primerenergia-fogyasztásban vagy végsőenergia-fogyasztásban van kifejezve a 31. cikkben említett fűtőértékek vagy primerenergia tényezők alkalmazásával;
e)
éves jelentést készítése és közzététele a megbízott felek, a részt vevő felek és a végrehajtó állami hatóságok által elért energiamegtakarításról és az energiamegtakarítás terén érvényesülő éves tendenciákkal kapcsolatos adatokról;
f)
az eredmények nyomon követése és megfelelő intézkedések meghozatala arra az esetre, ha a haladás nem kielégítő;
g)
az egyéni fellépésből származó energiamegtakarítást nem jelenti be egynél több fél;
h)
a részt vevő fél, a megbízott fél vagy a végrehajtó állami hatóság tevékenységei bizonyítottan lényegesek a bejelentett energiamegtakarítás elérésében;
i)
a részt vevő fél, megbízott fél vagy végrehajtó állami hatóság tevékenysége nem gyakorol kedvezőtlen hatást az energiaszegénység által érintett személyekre, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókra és adott esetben a szociális bérlakásokban élőkre. 4. A 10. cikk alapján bevezetett adózási intézkedésekhez kapcsolódó szakpolitikai intézkedésekből származó energiamegtakarítások meghatározásakor a következő elvek alkalmazandók:
a)
b)
az energiára vonatkozó adózási intézkedések hatásának kiszámítása során figyelembe vett rövid távú árrugalmasságnak tükröznie kell az energia iránti kereslet alkalmazkodóképességét az árváltozásokhoz, és az árrugalmasság becsléséhez olyan friss és reprezentatív hivatalos forrásadatokat kell felhasználni, amelyek az adott tagállamra vonatkoznak, és adott esetben független intézet kísérő tanulmányain alapulnak. Ha nem rövid távú árrugalmasságot alkalmaznak, a tagállamok kifejtik, hogy az egyéb uniós jogszabályok végrehajtásából eredő energiahatékonyság-javulást hogyan vették figyelembe az energiamegtakarítás becslésére használt alapforgatókönyvben, illetve hogyan kerülték el az egyéb uniós jogszabályokból eredő energiamegtakarítások kétszeres beszámítását;
c)
külön kell elszámolni a kísérő adópolitikai intézkedésekből – köztük a pénzügyi ösztönzőkből vagy az alapokba történő befizetésekből – származó energiamegtakarítást;
d)
az uniós joggal és más szakpolitikai intézkedésekkel való átfedések elkerülése érdekében rövid távú rugalmassági becsléseket kell alkalmazni az adózási intézkedésekből származó energiamegtakarítás felmérésére;
e)
a tagállamok meghatározzák az adózásnak és az azzal egyenértékű intézkedéseknek az energiaszegénység által érintett személyekre, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókra és adott esetben a szociális bérlakásokban élőkre gyakorolt elosztási hatásait, és bemutatják a 24. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban végrehajtott kockázatcsökkentő intézkedések hatásait;
f)
a tagállamok bizonyítékot – többek között számítási módszereket – szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy amennyiben átfedés van az energia- vagy szén-dioxid-adóztatási intézkedések vagy a 2003/87/EK irányelv szerinti kibocsátáskereskedelem hatása között, nem kerül sor az energiamegtakarítás kétszeres beszámítására. 5. A módszertan bejelentése A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelettel összhangban értesítik a Bizottságot az ezen irányelv 9. és 10. cikkében, valamint a 30. cikkének (14) bekezdésében említett energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek működtetésére és alternatív intézkedések végrehajtására vonatkozóan javasolt részletes módszertanukról. Az értesítésben – az adózástól eltérő esetekben – részletesen meg kell adni a következőkre vonatkozó információkat:
a)
a 8. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerint előírt energiamegtakarítás szintje vagy a 2021. január 1-jétől 2030. december 31-ig tartó teljes időszakban várható megtakarítás;
b)
a 8. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében előírt új energiamegtakarítás vagy a várhatóan elért energiamegtakarítás kiszámított mennyiségét hogyan szakaszolják a kötelezettségi időszakon belül;
c)
a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek, vagy a végrehajtó állami hatóságok;
d)
a célzott ágazatok;
e)
a szakpolitikai intézkedések és egyéni fellépések, beleértve a halmozott energiamegtakarítás egyes intézkedésenkénti várható teljes mennyiségét;
f)
a nemzeti energiahatékonysági alapból finanszírozott azon szakpolitikai intézkedések, illetve programok, amelyeket prioritásként hajtanak végre az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében;
g)
az energiamegtakarítás azon előírt részaránya és mennyisége, amelyet az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében kell elérni;
h)
adott esetben az alkalmazott mutatók, a részarány számtani átlaga és a 8. cikk (3) bekezdése szerint megállapított szakpolitikai intézkedések eredménye;
i)
adott esetben a 8. cikk (3) bekezdése szerint végrehajtott szakpolitikai intézkedéseknek az energiaszegénység által érintett személyekre, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókra és adott esetben a szociális bérlakásokban élőkre gyakorolt kedvező vagy kedvezőtlen hatásai;
j)
az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer keretében meghatározott kötelezettségi időszak időtartama;
k)
adott esetben a kötelezett felek által az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében elérendő energiamegtakarítási vagy költségcsökkentési célkitűzések;
l)
a szakpolitikai intézkedés által meghatározott fellépések;
m)
a számítás módszertana, beleértve azt is, hogy miként határozták meg az addicionalitást és a lényegességet, valamint hogy milyen módszertanokat és referenciaértékeket alkalmaznak a várható és a nagyságrendi megtakarítás tekintetében, továbbá adott esetben a használt fűtőértéket és átváltási tényezőket;
n)
az intézkedések élettartama és számításuk módja, vagy az, hogy min alapulnak;
o)
a tagállamon belüli éghajlati eltérések figyelembevételére alkalmazott megközelítés;
p)
a 9. és a 10. cikk szerinti intézkedésekre vonatkozó nyomonkövetési és ellenőrzési rendszerek, valamint azoknak a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felektől való függetlensége biztosításának módja;
q)
az adózás esetében:
i.
a célzott ágazatok és az adózók célzott rétege;
ii.
a végrehajtó állami hatóság;
iii.
a várható megtakarítás;
iv.
az adózási intézkedés időtartama;
v.
a számítás módja, beleértve az alkalmazott árrugalmasságot és megállapításának módját; valamint
vi.
hogyan kerülték el a 2003/87/EK irányelv szerinti EU ETS-sel való átfedéseket, és hogyan szüntették meg a kétszeres beszámítás kockázatát. 1. Áttekintés
1.1 Hivatkozások1.2 Azonosított követelmények1.3 Kapcsolódó szabványok2. Azonosított követelmények
3. Kapcsolódó szabványok
|