|
+60. cikk Függőkár-tartalékok |
60. cikk Függőkár-tartalékok60. cikk Függőkár-tartalékok (1) a) Alapelvként a tartalékot külön-külön minden esetre ki kell számítani a még várhatóan felmerülő költségek alapján. Statisztikai módszerek is alkalmazhatók, amennyiben a kockázat jellegét figyelembe vevő megfelelő tartalékot eredményeznek; a tagállamok azonban előzetes jóváhagyáshoz köthetik az ilyen módszerek alkalmazását. b) Ez a tartalék tartalmazza a felmerült, de a mérlegkészítés időpontjáig be nem jelentett károk tartalékát is; ennek összegét a múltbéli tapasztalatokra, nevezetesen a mérlegkészítés időpontja után bejelentett károk számára és nagyságára tekintettel kell meghatározni. c) A kárrendezési költségeket a tartalék számításánál figyelembe kell venni, függetlenül azok eredetétől. d) A kötvénytulajdonosok harmadik felekre vonatkozó jogainak megszerzéséből (jogátruházás) vagy a biztosított vagyon jogi tulajdonlásának megszerzéséből (kármentés) várhatóan megtérülő összegeket le kell vonni a függőkár-tartalékokból; ezeket a megfontoltság elve alapján kell becsülni. Ahol az ilyen összegek jelentősek, azokat a kiegészítő mellékletben kell kimutatni. e) A d) ponttól eltérően, a tagállamok előírhatják, vagy lehetővé tehetik, hogy a várhatóan megtérülő összegeket eszközként szerepeltessék. f) Amennyiben valamely kárigényből származó juttatásokat évjáradék formájában kell megfizetni, az e célból tartalékolandó összeget elismert biztosításmatematikai módszerekkel kell kiszámítani. g) Az implicit diszkontálás vagy levonás, akár abból származik, hogy egy függő kár tartalékára jelenértéket határoznak meg, amelyet várhatóan egy későbbi időpontban egy nagyobb összeg felhasználásával, akár más módon rendeznek, tilalom alá esik. A tagállamok lehetővé tehetik az explicit diszkontálást vagy levonásokat, hogy figyelembe vegyék a befektetésekből származó bevételt. Az ilyen diszkontálás vagy levonás nem engedélyezhető, kivéve ha: i. a kárrendezés várható átlagos időpontja legalább a mérleg fordulónapja után négy évvel van; ii. a diszkontálást vagy levonást elismert, a megfontoltság elvén alapuló módon végzik el; az illetékes hatóságot előre értesíteni kell a módszerben bekövetkező bármiféle változásról; iii. amikor a kárrendezés összköltségét kiszámítják, a vállalkozásnak figyelembe kell vennie minden olyan tényezőt, amely megnövelheti ezt a költséget; iv. a vállalkozásnak elegendő adat áll rendelkezésére, hogy megbízható modellt állíthasson fel a kárrendezési arányokra; v. a jelenérték-számításhoz alkalmazott kamatláb nem haladja meg az időszak alatti károknak az ilyen károk kifizetéséhez szükséges tartalékának fedezetét képező, befektetett eszközökből származó, megfontoltan becsült befektetési hozamot. Azonban ez nem haladhatja meg az alábbiak egyikét sem: — az ilyen eszközökből származó befektetési bevételt az előző öt évben, — az ilyen eszközökből származó befektetési bevételt az előző mérlegfordulónapot megelőző év során. Amikor diszkontálnak, vagy levonásokat végeznek el, a vállalkozásoknak a kiegészítő mellékletben közölniük kell a tartalékok teljes összegét diszkontálás vagy levonás előtt, a diszkontált kárkategóriákat, illetve azokat, amelyekből levontak, és minden kárkategóriára közölni kell az alkalmazott módszert, különösen az előző albekezdés iii. és v. pontjában említett becslésekre alkalmazott kamatlábakat, valamint a kárrendezésig terjedő időszak becslésére alkalmazott feltételeket. (2) a) A függőkár-tartalékok összegének meg kell egyeznie a kedvezményezetteknek járó összegek és a kárrendezés költségeinek összegével. Tartalmaznia kell a felmerült, de még be nem jelentett károkra képzett tartalékokat is. b) A tagállamok megkövetelhetik a fenti a) pontban említett összegek kimutatását a C. 2. forrástétel alatt. 1. Áttekintés
1.1 Hivatkozások1.2 Azonosított követelmények1.3 Kapcsolódó szabványok2. Azonosított követelmények
3. Kapcsolódó szabványok
|