7. SZAKASZ Értékelési szabályok

45. cikk

A 78/660/EGK irányelv 32. cikke, amelynek alapján az éves beszámolóban kimutatott tételek értékelését vagy a beszerzési vagy az előállítási költség elvére kell alapozni, alkalmazandó az ezen irányelv 46–49. cikkének hatálya alá tartozó befektetésekre is.

46. cikk

(1)  A tagállamok megkövetelhetik, vagy lehetővé tehetik, hogy eszközként a C. mérlegfőcsoport alatt kimutatott befektetéseket folyó értékük alapján értékeljék a 48. és 49. cikk szerint számítva.

(2)  A D. mérlegfőcsoport alatt eszközként kimutatott befektetéseket folyó értéken kell kimutatni.

(3)  Amikor a befektetéseket bekerülési költségen mutatják ki, folyó értéküket a kiegészítő mellékletben kell kimutatni.

Azonban azok a tagállamok, amelyekben az ezen irányelvről szóló értesítés napján a befektetéseket bekerülési költségen mutatják ki, lehetővé tehetik a vállalkozásoknak, hogy kezdetben a kiegészítő mellékletben közöljék a C. I. mérlegcsoport alatt eszközként kimutatott befektetések folyó értékét a 70. cikk (1) bekezdésében említett időponttól számított nem több mint öt évig, valamint az egyéb befektetéseik folyó értékét ugyanettől az időponttól számított nem több mint három évig.

(4)  Ahol a befektetéseket folyó értéken mutatják ki, bekerülési költségüket a kiegészítő mellékletben kell kimutatni.

(5)  Ugyanazt az értékelési módszert kell alkalmazni minden olyan befektetésre, amelyet arab számmal jelzett tételben, vagy a C. I. mérlegcsoport alatt eszközként mutatnak ki. ►M1  A tagállamok ettől a követelménytől eltérést engedélyezhetnek. ◄

▼M1

(6)  Az egyes befektetési tételekre alkalmazott értékelési módszer(eke)t a kiegészítő mellékletben kell közölni az így meghatározott összegekkel együtt.

▼M1

46a. cikk

(1)  Amennyiben az eszközök és a források értékelése a 78/660/EGK irányelv 7a. szakaszával összhangban történik, e cikk (2)–(6) bekezdését kell alkalmazni.

(2)  A D. mérlegfőcsoport alatt eszközként kimutatott befektetéseket valós értéken kell kimutatni.

(3)  Amennyiben a befektetéseket a beszerzési áron mutatják ki, valós értéküket a kiegészítő mellékletben közölni kell.

(4)  Amennyiben a befektetéseket valós értéken mutatják ki, beszerzési árukat a kiegészítő mellékletben közölni kell.

(5)  Ugyanazt az értékelési módszert kell alkalmazni minden olyan befektetésre, amelyet arab számmal jelzett tételben, vagy a C.I. mérlegcsoport alatt eszközként mutatnak ki. A tagállamok engedélyezhetik az eltérést ettől a követelménytől.

(6)  Az egyes befektetési tételekre alkalmazott módszer(eke)t a kiegészítő mellékletben kell közölni, az így meghatározott összegekkel együtt.

▼B

47. cikk

Ahol a befektetéseket folyó értéken értékelik, a 78/660/EGK irányelv 33. cikkének (2) és (3) bekezdését kell alkalmazni, kivéve az ezen irányelv 37. és 44. cikkében foglalt, ettől eltérő rendelkezéseket.

48. cikk

(1)  A földterületeken és épületeken kívüli befektetések esetében a folyó érték a piaci értéket jelenti, kivéve az (5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket.

(2)  Ahol a befektetéseket valamely hivatalos tőzsdén hivatalosan jegyzik, a piaci érték a mérlegkészítés napján jegyzett árfolyamot jelenti, illetve amennyiben a mérlegkészítés napja nem tőzsdei kereskedési nap, az ezen időpont előtti legutolsó tőzsdei kereskedési napon jegyzett árfolyamot.

(3)  Amennyiben a (2) bekezdésben említetteken kívüli piaca van a befektetéseknek, a piaci érték azt az átlagos árfolyamot jelenti, amelyen az ilyen befektetésekkel a mérlegkészítés napján, illetve amikor a mérlegkészítés napja nem kereskedési nap, ezt a napot megelőző legutolsó kereskedési napon kereskedtek.

(4)  Amennyiben a mérlegkészítés időpontjában a (2) vagy (3) bekezdésben említett befektetéseket már értékesítették vagy rövid időn belül értékesíteni kívánják, a piaci értéket a tényleges vagy becsült realizálási költségekkel csökkenteni kell.

(5)  Kivéve, ha a 78/660/EGK irányelv 59. cikkében foglaltak szerinti részesedésértékelést alkalmazzák, minden egyéb befektetést olyan alapon kell értékelni, ami a megfontoltság elve alapján tekintetbe veszi a várható realizálható értéket.

(6)  Az értékelési módszert minden esetben pontosan ismertetni kell, és az adott módszer elfogadásának indokait közölni kell a kiegészítő mellékletben.

49. cikk

(1)  Földterületek és épületek esetében a folyó érték az értékelés napján érvényes piaci értéket jelenti, ahol releváns, csökkentve a (4), illetve az (5) bekezdésben elrendelt módon.

(2)  A piaci érték azt az árat jelenti, amely mellett az ingatlan egy eladni kívánó eladó, és egy tisztességes feltételek mellett vásárolni kívánó fél közötti magánjogi szerződésben az értékelés napján értékesíthető lenne, feltételezve, hogy az ingatlan megfelelően szerepel a piacon, hogy a piaci feltételek lehetővé teszik a szabályos eladást, és hogy az ingatlan jellegére tekintettel szokásos időtartam áll rendelkezésre az értékesítés megtárgyalására.

(3)  A piaci értéket az egyes ingatlantételek külön-külön történő értékelésével kell meghatározni, és ezt az általánosan elfogadott, vagy a biztosításfelügyeleti hatóságok által elismert módszerekkel legalább minden öt évben el kell végezni. A 78/660/EGK irányelv 35. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem alkalmazható.

(4)  Amennyiben a (3) bekezdés szerinti előző értékelés óta bármely ingatlantétel értéke csökkent, a megfelelő értékhelyesbítést el kell végezni. Az így meghatározott alacsonyabb értéket a rákövetkező mérlegekben nem lehet növelni, kivéve ha az ilyen növelés a (2) és (3) bekezdés szerint a piaci érték újbóli meghatározásából ered.

(5)  Amennyiben a mérlegkészítés időpontjában a földterületet és az épületet már értékesítették vagy rövid időn belül értékesíteni kívánják, a (2), illetve a (4) bekezdés szerint meghatározott értéket a tényleges vagy becsült realizálási költségekkel csökkenteni kell.

(6)  Ahol nem lehetséges a földterület és épület tételek piaci értékét meghatározni, a beszerzési vagy előállítási költség elve alapján meghatározott értéket kell folyó értéknek tekinteni.

(7)  A kiegészítő mellékletben közölni kell azt a módszert, amellyel a földterület és az épület folyó értékét meghatározták, valamint ezek bontását az értékelés pénzügyi éve szerint.

50. cikk

Amennyiben a 78/660/EGK irányelv 33. cikkét alkalmazzák biztosítóintézetekre, ezt a következőképpen kell tenni:

51. cikk

A 78/660/EGK irányelv 35. cikkét kell alkalmazni a biztosítóintézetekre a következő rendelkezésekben foglalt eltérésekkel:

A tagállamok megkövetelhetik, hogy a befektetésként kimutatott forgatható értékpapírok tekintetében értékhelyesbítést végezzenek el, hogy a mérlegkészítés napján a nekik tulajdonítható alacsonyabb értéken szerepeljenek.

52. cikk

A 78/660/EGK irányelv 38. cikkét kell alkalmazni az F. I. mérlegcsoport alatt kimutatott eszközökre az ezen irányelv 6. cikkében meghatározottak szerint.

53. cikk

A 78/660/EGK irányelv 39. cikkét kell alkalmazni az E. I., II. és III. mérlegcsoport, valamint az F. II. mérlegcsoport alatt kimutatott eszközökre az ezen irányelv 6. cikkében meghatározottak szerint.

54. cikk

A nem életbiztosításban az esetleges halasztott szerzési költségek összegét a meg nem szolgált díjakra alkalmazott módszerrel kompatibilis módszerrel kell megállapítani.

Az életbiztosításban az esetleges halasztott szerzési költségek összegét az 59. cikkben említett biztosításmatematikai számításnál lehet figyelembe venni.

55. cikk

(1)  

(2)  Amennyiben a nem piaci értéken értékelt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat vagy más fix kamatozású értékpapírokat lejárat előtt értékesítik és az ebből befolyó összeget más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy fix kamatozású értékpapírok vásárlására fordítják, a tagállamok lehetővé tehetik, hogy az értékesítésből befolyt összeg és a könyv szerinti érték közötti különbözetet egyenletesen, az eredeti befektetés lejáratáig fennmaradó időszakra osszák szét.

56. cikk

Biztosítástechnikai tartalékok

A biztosítástechnikai tartalékok összegének mindig elegendőnek kell lennie arra, hogy a vállalkozás teljesíthesse bármilyen, ésszerűen előrelátható, biztosítási szerződésből eredő kötelezettségét.

57. cikk

A meg nem szolgált díjak tartaléka

(1)  A meg nem szolgált díjak tartalékát elvben külön-külön minden egyes biztosítási szerződésre ki kell számítani. A tagállamok azonban lehetővé tehetik statisztikai módszerek, és különösen az arányosítási, illetve az átalánymódszerek alkalmazását ott, ahol várhatóan ezek hozzávetőleg ugyanazt az összeget eredményezik, mint az egyedi számítások.

(2)  Azoknál a biztosítási termékcsoportoknál, ahol a káralakulás és a díj időbeli korrelációjának feltételezése nem helyénvaló, olyan számítási módszereket kell alkalmazni, amelyek figyelembe veszik a kockázat változásának időben eltérő voltát.

58. cikk

A le nem járt kockázatok tartaléka

A 26. cikkben említett, le nem járt kockázatok tartalékát a pénzügyi év vége után várhatóan felmerülő károk és igazgatási költségek alapján kell kiszámítani az adott időpont előtt megkötött szerződésekre, amennyiben azok becsült értéke meghaladja a meg nem szolgált díjak tartalékát és az ilyen szerződések alapján járó díjakat.

59. cikk

Életbiztosítási tartalékok

(1)  Az életbiztosítási tartalékokat elvben külön-külön minden egyes életbiztosítási szerződésre ki kell számítani. A tagállamok azonban lehetővé tehetik olyan statisztikai vagy biztosításmatematikai módszerek alkalmazását, amelyek várhatóan körülbelül ugyanazt az eredményt hozzák, mint az egyedi számítások. A kiegészítő mellékletben összegzést kell adni a főbb feltételezésekről.

(2)  A számítást évente egy biztosításmatematikusnak vagy a terület más szakértőjének kell elvégeznie elismert biztosításmatematikai módszerek alapján.

60. cikk

Függőkár-tartalékok

(1)  Nem életbiztosítás

(2)  Életbiztosítás

61. cikk

(1)  További összehangolásig a tagállamok előírhatják, vagy lehetővé tehetik a következő módszerek alkalmazását ott, ahol a kérdéses biztosítási termékcsoport vagy típus jellege miatt a díjkövetelésekre, a kifizetendő károkra vagy mind a kettőre vonatkozó információ a kockázatvállalás éveire nem elegendő az éves beszámoló készítésének időpontjában a pontos becslések készítéséhez.

1. módszer

A díjbevételnek a megfizetett károkon és költségeken túli többlete a kockázatvállalási évben kezdődő szerződések tekintetében biztosítástechnikai tartalékot képez, amit be kell vonni a mérlegben a C. 3. forrástétel alatt kimutatott függő károk biztosítástechnikai tartalékába. A tartalék számítható a díjbevétel meghatározott százalékának alapján is, amennyiben az ilyen módszer helyénvaló a biztosított kockázat típusára. Ha szükséges azonban, ennek a biztosítástechnikai tartaléknak az összegét meg kell növelni, hogy elegendő legyen a jelenlegi és jövőbeni kötelezettségek teljesítésére. Az ilyen módszerrel létrehozott biztosítástechnikai tartalék helyébe lép azonban a szokásos módon becsült függő károk tartaléka, amint elegendő információ gyűlik össze, ami nem lehet azonban később, mint a kockázatvállalás évét követő harmadik év vége.

2. módszer

A biztosítástechnikai számlán vagy bizonyos azon belüli tételekben kimutatott adatoknak ahhoz az évhez kell kapcsolódniuk, amely egészen vagy részben megelőzi a pénzügyi évet. Ez az időtartam azonban 12 hónapnál hosszabb nem lehet. Az éves beszámolóban kimutatott biztosítástechnikai tartalékok összegét, ha szükséges, növelni kell, hogy elegendő legyen a jelenlegi és jövőbeni kötelezettségek teljesítésére.

(2)  Ha az (1) bekezdésben leírt módszerek valamelyikét elfogadják, akkor azt következetesen kell alkalmazni az egymást követő évek során mindaddig, ameddig a körülmények nem indokolják a változtatást. A módszerek bármelyikének alkalmazását közölni kell a kiegészítő mellékletben, és azt meg kell indokolni; amennyiben a módszert megváltoztatják, a kiegészítő mellékletben be kell mutatni a változtatásnak az eszközökre, forrásokra, pénzügyi helyzetre és az eredményre gyakorolt hatását. Ahol az 1. módszert alkalmazzák, a kiegészítő mellékletben meg kell adni azt az időtartamot, amely eltelik, mielőtt a függő károk tartalékát a szokásos alapon határozzák meg. Ahol a 2. módszert alkalmazzák, a kiegészítő mellékletben közölni kell azt az időtartamot, amennyivel a korábbi év, amelyhez az adatok kapcsolódnak, megelőzi a pénzügyi évet, valamint az érintett tranzakciók nagyságát.

(3)  E cikk alkalmazásában „kockázatvállalási év” azt a pénzügyi évet jelenti, amelyben a kérdéses biztosítási termékcsoportra vagy típusra vonatkozó biztosítási szerződések kezdődnek.

62. cikk

További összehangolásig azok a tagállamok, amelyek előírják a káringadozási tartalék létrehozását, kötelesek meghatározni a rájuk vonatkozó értékelési szabályokat.