3. cikk A szanálási hatóságok és az illetékes minisztériumok kijelölése

(1)   Minden tagállam egy, vagy kivételesen több szanálási hatóságot jelöl ki, amely felhatalmazást kap a szanálási eszközök alkalmazására és a szanálási hatáskörök gyakorlására.

(2)   A szanálási hatóságok nemzeti központi bankok, illetékes minisztériumok, közigazgatási hatóságok, vagy közigazgatási hatáskörrel felruházott hatóságok.

(3)   Ha a szanálási hatóságra más funkciókat – beleértve a felügyeleti funkciókat – is ruháznak, akkor az ezen irányelv alapján a szanálási hatóságra bízott funkciók és a felügyeleti vagy egyéb funkciók közötti összeférhetetlenségek elkerülése érdekében – az információcsere és a (6) bekezdésben előírt együttműködési kötelezettség sérelme nélkül – megfelelő strukturális intézkedéseket kell bevezetni.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az említett intézkedések biztosítsák a szanálási hatóság tényleges működési függetlenségét, ideértve a szanálási hatóság felügyeleti vagy egyéb funkcióitól elkülönülő személyzetet, jelentési útvonalakat és döntéshozatali folyamatokat.

(4)   A (3) bekezdésben meghatározott követelmények nem zárják ki az alábbiakat:

(5)   A szanálási hatóságoknak a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott követelményeket betartva az összeférhetetlenségek megelőzését szolgáló belső szabályokat kell elfogadniuk és közzétenniük, beleértve a szakmai titoktartásra és a különböző funkcionális területek közötti információcserére vonatkozó szabályokat is.

(6)   A tagállamok előírják, hogy a felügyeleti és a szanálási funkciókat ellátó hatóságok és a nevükben e funkciókat ellátó személyek szorosan működjenek együtt a szanálási határozatok előkészítésében, tervezésében és alkalmazásában, abban az esetben is, ha a szanálási hatóság és a felügyeleti hatóság egymástól különböző szervezet és abban az esetben is, ha a funkciók ellátása egy szervezeten belül történik.

(7)   Minden tagállam kijelöl egy minisztériumot, amely az ezen irányelv szerinti illetékes minisztérium. Adott esetben a tagállamok biztosítják, hogy megfelelő koordinációs mechanizmus működjön más érintett minisztériumokkal.

(8)   Ha a szanálási hatóság valamely tagállamban nem az illetékes minisztérium, a szanálási hatóságnak indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatnia kell az illetékes minisztériumot az ezen irányelv alapján hozott határozatokról, és – ha a nemzeti jog másként nem rendelkezik – kizárólag az illetékes minisztérium jóváhagyásának megszerzését követően hajthat végre olyan határozatot, amelynek közvetlen költségvetési vonzatai vannak.

(9)   Amennyiben egy tagállam egynél több szanálási hatóságot jelöl ki, erről teljes körű indokolással ellátott értesítést küld a Bizottságnak és az EIOPA-nak, egyértelműen felosztja a funkciókat és felelősségi köröket e hatóságok között, biztosítja a megfelelő koordinációt közöttük, és a többi tagállam érintett hatóságaival való együttműködés és koordináció céljára egyetlen hatóságot jelöl ki kapcsolattartó hatóságként.

(10)   A tagállamok tájékoztatják az EIOPA-t a szanálási hatóságnak kijelölt nemzeti hatóságról vagy hatóságokról és adott esetben a kapcsolattartó hatóságról, továbbá azok konkrét feladatairól és felelősségi köréről. Az EIOPA közzéteszi a szanálási hatóságok és a kapcsolattartó hatóságok listáját.

(11)   A 67. cikk sérelme nélkül, a tagállamok a nemzeti jog rendelkezéseinek megfelelően korlátozhatják a szanálási hatóság, a felügyeleti hatóság, valamint ezek alkalmazottjai felelősségét a felsoroltak olyan cselekményei és mulasztásai tekintetében, amelyek az ezen irányelv szerinti funkcióik ellátása során fordulnak elő.