|
+II. MELLÉKLET HULLADÉKÁTVÉTELI KRITÉRIUMOK ÉS ELJÁRÁSOK |
II. MELLÉKLET HULLADÉKÁTVÉTELI KRITÉRIUMOK ÉS ELJÁRÁSOK
II. MELLÉKLET HULLADÉKÁTVÉTELI KRITÉRIUMOK ÉS ELJÁRÁSOK 1. Bevezetés Ez a melléklet az alábbiakat írja le:
—
a hulladékátvétel általános elveit a különféle kategóriákba tartozó hulladéklerakók esetében. A későbbi hulladékminősítési eljárásnak ezeken az elveken kell alapulnia,
—
iránymutatást, amely az egységes hulladékminősítési és átvételi eljárás kidolgozásáig követendő ideiglenes átvételi eljárásokat tartalmaz. A fenti egységes eljárást, a vonatkozó mintavételi eljárással együtt az ezen irányelv 16. cikkében meghatározott műszaki bizottság dolgozza ki. A műszaki bizottság olyan kritériumokat dolgoz ki, amelyeket egyes veszélyes hulladékoknak ki kell elégíteniük ahhoz, hogy nem veszélyeshulladék-lerakókban elhelyezésre kerülhessenek. E kritériumok különösen az ilyen hulladék rövid-, közepes- és hosszú távú kioldhatósági tulajdonságait veszik figyelembe. E kritériumokat ezen irányelv hatálybalépésétől számított két éven belül kell kidolgozni. A műszaki bizottság olyan kritériumokat is kidolgoz, amelyet a hulladéknak ki kell elégíteni ahhoz, hogy földalatti tárolásra átvehető legyen. E kritériumok különösen azt veszik figyelembe, hogy a hulladékkomponensek egymással és a kőzettel várhatóan ne reagáljanak.
A műszaki bizottságnak ezt a munkát ezen irányelv hatálybalépésétől számított három éven belül be kell fejeznie, és az ezen irányelv 1. cikkében kifejtett célok szem előtt tartásával kell elvégeznie, kivéve az ellenőrzés, mintavétel és vizsgálat ezen irányelv mellékleteihez kapcsolódó módszereinek szabványosítását, amelyet ezen irányelv hatálybalépésétől számított két éven belül kell elkészíteni. 2. Általános elvek A hulladéklerakóban elhelyezendő hulladék összetételét, kioldódási tulajdonságait, hosszú távú viselkedését és általános tulajdonságait a lehető legpontosabban ismerni kell. A hulladéklerakóban a hulladékátvétel alapulhat az átvett vagy visszautasított hulladékok jellege és eredete szerinti jegyzékein is, és az átveendő hulladék egyes tulajdonságaira vonatkozó vizsgálati módszereken és határértékeken. Az ezen irányelvben leírt jövőbeni átvételi eljárások a lehető legnagyobb mértékben alapszanak majd szabványosított hulladékvizsgálati módszereken, és az átveendő hulladék tulajdonságaira megállapított határértékeken. E vizsgálati módszerek és határértékek megállapításáig a tagállamoknak legalább nemzeti jegyzékeket kell összeállítaniuk az egyes kategóriákba tartozó hulladéklerakókban átvehető vagy visszautasítandó hulladékokról, vagy meg kell határozniuk az e jegyzékekre való felkerülés kritériumait. Ahhoz, hogy valamely hulladékot egy bizonyos kategóriába tartozó hulladéklerakóban át lehessen venni, a hulladéknak szerepelnie kell az érintett nemzeti jegyzéken, vagy meg kell felelnie a jegyzékre való felkerülés kritériumaihoz hasonló kritériumoknak. E jegyzékeket, vagy az azokkal egyenértékű kritériumokat, a vizsgálati módszereket és határértékeket meg kell küldeni a Bizottságnak ennek az irányelvnek az átültetését követő hat hónapon belül, vagy amikor a fentieket nemzeti szinten elfogadták. E jegyzékeket vagy átvételi kritériumokat lerakóspecifikus jegyzékek, vagyis az ezen irányelv 9. cikke szerinti, az egyes hulladéklerakók engedélyében meghatározott átvehető hulladékok jegyzékének összeállításához kell felhasználni. A hulladék referenciajegyzékbe való felvételére, vagy egy hulladéklerakó kategóriába történő elhelyezhetőségére vonatkozó kritériumok alapulhatnak más jogszabályokon és/vagy a hulladék tulajdonságain. Egy meghatározott hulladéklerakó kategória esetében az átvételi kritériumokat az alábbiakra vonatkozó megfontolásokból kell levezetni:
—
a hulladéklerakót körülvevő környezet (elsősorban a talajvíz és felszíni vizek) védelme,
—
a környezetvédelmi rendszerek (pl. aljzat és csurgalékvíz kezelő rendszerek) védelme,
—
a kívánatos hulladéklerakón belüli hulladékstabilizálódási folyamatok védelme,
—
az emberi egészség veszélyeztetése elleni védelem.
Példák a hulladék tulajdonságára alapozott kritériumokra:
—
a teljes összetétel ismeretének követelményei,
—
a szerves anyag mennyiségének korlátozása a hulladékban,
—
a szerves hulladék komponensek biológiai lebonthatóságára vonatkozó követelmények vagy korlátozások,
—
egyes meghatározott, a fent felsorolt védelmi kritériumok vonatkozásában potenciálisan káros/veszélyes komponensek mennyiségére vonatkozó korlátozások,
—
egyes meghatározott, a fent felsorolt védelmi kritériumok vonatkozásában potenciálisan káros/veszélyes komponensek potenciális és várható átmosódási tulajdonságaira vonatkozó korlátozások,
—
a hulladék és a keletkező csurgalékvíz ökotoxikológiai tulajdonságai.
Azoknak az átvételi kritériumoknak, amelyek a hulladék tulajdonságain alapulnak, inerthulladék-lerakók esetében általában általánosabbnak kell lenniük. Kevésbé általánosak lehetnek ezek a nem veszélyeshulladék-lerakók esetében, és még kevésbé általánosak a veszélyeshulladék-lerakók esetében, mivel az utóbbi kettő esetében magasabb szintű a környezet védelme. 3. A hulladék vizsgálatának és átvételének általános eljárásai A hulladék általános jellemzésének és vizsgálatának az alábbi háromszintű hierarchián kell alapulnia:
A hulladékok egy adott típusát rendszerint az 1. szinten kell megvizsgálni, és a hulladék meg kell hogy feleljen bizonyos kritériumoknak ahhoz, hogy felkerüljön egy referenciajegyzékre. Ahhoz, hogy egy adott hulladék egy telep saját jegyzékén maradhasson, rendszeres időközönként (pl. évente) meg kell vizsgálni a 2. szinten, és ki kell elégítenie a megfelelő kritériumokat. A hulladéklerakóba beérkezéskor minden egyes hulladék szállítmányt alá kell vetni a 3. szintű megerősítő vizsgálatnak. Egyes hulladéktípusokat állandó vagy ideiglenes jelleggel ki lehet venni az 1. szintű vizsgálati kötelezettség alól. Erre akkor kerülhet sor, ha a vizsgálat kivihetetlen, nem állnak rendelkezésre megfelelő vizsgálati módszerek és átvételi kritériumok, vagy a vizsgálati kötelezettségnek magasabb szintű jogszabály ellentmond. 4. Iránymutatás az ideiglenes hulladékátvételi eljárásokhoz Amíg e melléklet teljes egészében el nem készül, csak a 3. szintű vizsgálat kötelező, az 1. szintet és a 2. szintet a lehetséges mértékig kell alkalmazni. Ebben az előzetes fázisban ahhoz, hogy egy bizonyos kategóriába sorolt hulladéklerakó egy hulladékot átvegyen, a hulladéknak szerepelnie kell vagy egy restriktív országos jegyzéken, vagy az adott hulladéklerakó kategória telepspecifikus jegyzékén, vagy pedig az e jegyzékre való felkerülés kritériumainak kell megfelelnie. A következő általános iránymutatásokat lehet használni a három fő hulladéklerakó kategória előzetes hulladékátvételi kritériumainak megállapításához, illetve a megfelelő hulladékok megfelelő jegyzékbe való felvétele esetében. Nem veszélyeshulladék-lerakók: Inerthulladék-lerakók : csak a 2. cikk e) pontjának meghatározása szerinti inerthulladékot lehet a jegyzékbe felvenni. Nem veszélyeshulladék-lerakók : a jegyzékbe csak olyan hulladékok vehetők fel, amelyek nem tartoznak a 91/689/EGK irányelv hatálya alá. Veszélyeshulladék-lerakók : a veszélyeshulladék-lerakók számára készült előzetes hozzávetőleges jegyzéken csak olyan hulladékok szerepelnének, amelyek a 91/689/EGK irányelv hatálya alá esnek. Ezeket a hulladéktípusokat azonban nem lehet előzetes kezelés nélkül felvenni a jegyzékre, ha olyan magas bennük a potenciálisan veszélyes összetevők aránya vagy átmosódása, hogy rövid távú munkaegészségügyi vagy környezeti veszélyt jelentenek, vagy megakadályozzák a kielégítő hulladékstabilitás bekövetkezését a hulladéklerakó tervezett élettartama alatt. ▼M4 ————— 6. A fémhiganyra vonatkozó különös követelmények A fémhigany egy évnél hosszabb ideig történő ideiglenes tárolására a következő követelmények vonatkoznak:
A.
A higany összetétele A fémhiganynak a következő kritériumokat kell teljesítenie:
—
higanytartalmának 99,9 tömegszázaléknál nagyobbnak kell lennie,
—
nem tartalmazhat olyan szennyeződést (például salétromsavoldatot, kloridsók oldatait), amely képes korrodálni a szénacélt vagy a korrózióálló acélt.
B.
Zártság A fémhigany tárolására igénybe vett tartályoknak korrózió- és ütésállóknak kell lenniük. Ezért a hegesztést kerülni kell. A tárolóknak különösen a következő kritériumokat kell teljesíteniük:
—
A tartály anyagának szénacélnak (legalább ASTM A36) vagy korrózióálló acélnak (AISI 304, 316L) kell lennie.
—
A tartálynak gáz- és folyadékzárónak kell lennie.
—
A tartály külső felületének ellenállónak kell lennie a külső hatásokkal szemben.
—
A tartály gyártmánytípusának sikeresen teljesítenie kell az ENSZ Veszélyes áruk szállítására vonatkozó ajánlások, vizsgálatok és kritériumok kézikönyve 6.1.5.3. és 6.1.5.4. szakasza szerinti ejtési vizsgálatot és szivárgásmentességi vizsgálatokat.
Annak érdekében, hogy a tárolt folyadék felett elegendő üres tér álljon rendelkezésre, és a folyadék magas hőmérsékleteken tanúsított hőtágulása következtében ne következhessen be szivárgás vagy a tartályok maradó alakváltozása, a tartályok legfeljebb 80 térfogatszázalékig tölthetők fel.
C.
Átvételi eljárások Csak olyan, tanúsítvánnyal ellátott tartályok vehetők át, amelyek kielégítik az e pontban megállapított követelményeket. Az átvételi eljárásoknak a következő kritériumokat kell teljesíteniük:
—
Csak a fentiekben meghatározott átvételi minimumfeltételeket kielégítő fémhigany vehető át.
—
A tartályokat a betárolás előtt szemrevételezéssel ellenőrizni kell. Nem vehető át az a tartály, amely sérült, szivárog vagy korrodált.
—
A tartályoknak olyan, lyukasztással kialakított tartós bélyegzőt kell viselniük, amely tartalmazza a tartály azonosító számát, anyagának megnevezését, üres tömegét, gyártójának hivatkozási jelét, valamint a tartály gyártási napját.
—
A tartályoknak olyan, a tartályhoz elválaszthatatlanul rögzített táblát kell viselniük, amely tartalmazza a tanúsítvány azonosító számát.
D.
Tanúsítvány A C. pontban említett tanúsítványnak tartalmaznia kell:
—
a hulladéktermelő nevét és címét,
—
a feltöltésért felelős személy nevét és címét,
—
a feltöltés helyét és napját,
—
a higany mennyiségét,
—
a higany tisztaságát, valamint – ha vannak – a szennyeződések leírását, ideértve az analitikai jegyzőkönyvet is,
—
annak megerősítését, hogy a tartályokat kizárólag higany szállítására/tárolására használták,
—
a tartályok azonosító számát,
—
az esetleges észrevételeket.
A tanúsítványt a hulladéktermelő, ennek hiányában a hulladék kezeléséért felelős személy állítja ki. 1. Áttekintés
1.1 Hivatkozások1.2 Azonosított követelmények1.3 Kapcsolódó szabványok2. Azonosított követelmények
3. Kapcsolódó szabványok
|