|
+V. MELLÉKLET Környezeti lábnyom |
V. MELLÉKLET Környezeti lábnyom
V. MELLÉKLET Környezeti lábnyom I. rész Fogalommeghatározások E melléklet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:
a)
„tevékenységre vonatkozó adatok”: életciklusleltárak (LCI) modellezése során a folyamatokhoz társuló információk, ahol a folyamatláncok összesített LCI-eredményeit, amelyek az adott folyamat során végzett tevékenységeket tükrözik, egyenként meg kell szorozni a hozzájuk tartozó, tevékenységre vonatkozó adattal, majd ezekből együttesen kell származtatni az adott folyamathoz társuló környezeti lábnyomot;
b)
„anyagjegyzék”: a vizsgálat tárgyát képező termék gyártásához szükséges nyersanyagokat, részegységeket, köztes egységeket, alkomponenseket, alkotórészeket, valamint ezek mindegyikének mennyiségét felsoroló jegyzék;
c)
„vállalatspecifikus adatok” vagy „elsődleges adatok”: egy vagy több létesítménytől származó, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok (telephely-specifikus adatok), amelyek reprezentatívak a vállalat tevékenységei szempontjából;
d)
„hatásvizsgálati módszer”: az életciklusleltár-adatoknak egy aggodalomra okot adó környezeti hatáshoz való hozzájárulássá történő átszámítására szolgáló protokoll;
e)
az erőforrás-felhasználás vagy a környezeti hatás azon osztálya, amelyhez az életciklusleltár adatai kapcsolódnak;
f)
„életciklus”: egy termékrendszer egymást követő és egymással kapcsolatban álló szakaszai a nyersanyagbeszerzéstől vagy a természeti erőforrásokból történő előállítástól a végső ártalmatlanításig (ISO 14040:2006 szabvány);
g)
„életciklusleltár” vagy „LCI”: elemi, hulladék- és termékáramok cseréinek együttes halmaza egy LCI-adatkészletben;
h)
„életciklusleltár-adatkészlet” vagy „LCI-adatkészlet”: meghatározott termék vagy egyéb referenciaegység, mint például a telephely vagy a folyamat életciklusadatait tartalmazó dokumentum vagy fájl, amely a leíró metaadatokon túlmenően magában foglalja az életciklusleltár kvantitatív adatait, és lehet elemi folyamatra vonatkozó adatkészlet, részben összesített vagy összesített adatkészlet;
i)
„másodlagos adatok”: nem konkrét folyamatból származó adatok a környezetvédelmi lábnyomra vonatkozó vizsgálatot végző vállalat ellátási láncán belül, nevezetesen olyan adatok, amelyeket a vállalat nem közvetlenül gyűjt, mér vagy becsül meg, hanem valamely harmadik fél LCI-adatkészletből vagy más forrásokból szerez, beleértve az ágazatra jellemző átlagolt adatokat, mint például közzétett termelési adatokból, kormányzati statisztikákból és iparszövetségektől származó adatok, szakirodalmi tanulmányok, műszaki szakértői tanulmányok és szabadalmak, valamint pénzügyi adatokon is alapulhatnak, és tartalmazhatnak közelítő adatokat, továbbá egyéb generikus adatokat, valamint beleértve a horizontális összesítésen átesett elsődleges adatokat;
j)
„rendszerhatár”: az életciklus vizsgálatában figyelembe vett, illetve abból kizárt szempontok. A kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomára vonatkozó számítási szabályoknak tartalmazniuk kell az értelmezésükhöz szükséges további fogalommeghatározást. II. rész Hatály Ez a melléklet a kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítási módjára vonatkozó alapvető tényezőket tartalmaz. Konkrét kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítására vonatkozó szabályoknak az e mellékletben foglalt alapvető tényezőkre kell épülniük, figyelembe véve a tudományosan megalapozott értékelési módszereket és az életciklus-értékelés területére vonatkozó nemzetközi szabványokat. A kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítása a kritikus fontosságú nyersanyagok termelésében részt vevő létesítményekben használt anyagjegyzéken, energián, termelési módszereken és segédanyagokon alapul. Konkrét kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítására vonatkozó szabályok megállapításakor a Bizottság törekszik arra, hogy biztosítsa az összhangot a releváns kritikus fontosságú nyersanyagokat felhasználó közbenső és végtermékek környezeti lábnyomának kiszámítására vonatkozó szabályokkal. III. rész Bejelentett egység A bejelentett egység a releváns kritikus fontosságú nyersanyag 1 kg-ja. Konkrét kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítására vonatkozó szabályok a releváns kritikus fontosságú nyersanyag jellegének vagy felhasználásának figyelembevétele érdekében – szükség esetén – magasabb vagy alacsonyabb, kg-ban kifejezett, bejelentett egységet is meghatározhatnak. A gyártó által a karbonlábnyom számszerű meghatározása érdekében gyűjtött valamennyi bemeneti és kimeneti mennyiségi adatot ehhez a bejelentett egységhez viszonyítva kell kiszámítani. IV. rész Rendszerhatár (1) A kitermelés, a dúsítás és a finomítás az elsődleges kritikus fontosságú nyersanyagok rendszerhatárába beszámítandó három életciklusszakasz, amelyek a következő folyamatokat tartalmazzák, amennyiben az adott nyersanyag szempontjából releváns:
a)
upstream folyamatok, beleértve a nyersanyag-előállítás céljából történő érckitermelést, a vegyi anyagok gyártását és ellátását, beleértve a szállítását is, a kiegészítő folyamatokat, az üzemanyagok gyártását és ellátását, beleértve a szállítását is, a villamosenergia-termelést és -ellátást, valamint az anyagoknak a nem a szervezet tulajdonát képező vagy nem a szervezet által üzemeltetett járművekben történő szállítását;
b)
ércek, dúsított termékek és nyersanyagok szállítása a szervezet tulajdonát képező vagy általa üzemeltetett járművekben;
c)
ércek, dúsított termékek és nyersanyagok tárolása;
d)
ércek zúzása és tisztítása;
e)
dúsított nyersanyagok előállítása;
f)
fémek vegyi, fizikai vagy biológiai úton történő kitermelése;
g)
olvasztás;
h)
fémátalakítás;
i)
salaktisztítás;
j)
fémfinomítás;
k)
fémelektrolízis;
l)
fémöntés vagy -csomagolás;
m)
elhasználódott anyagok és salak kezelése;
n)
valamennyi kapcsolódó kiegészítő folyamat, például a helyszíni szennyvíztisztítás, többek között a technológiai víz kezelése, a közvetlen hűtővíz, valamint a felszíni vizek tekintetében; gázkibocsátás-csökkentő rendszerek, többek között az elsődleges és másodlagos kilépő gázokhoz; kazánok, többek között a tápvíz-előkezelés tekintetében; belső logisztika. (2) A másodlagos kritikus fontosságú nyersanyagok az újrafeldolgozás életciklus-szakaszát meghatározó rendszerhatárába beleértendők a következő folyamatok, amennyiben relevánsak az adott újrafeldolgozott nyersanyag szempontjából:
a)
upstream folyamatok, beleértve a takarmány-alapanyagok (hulladékanyagok és primer dúsított réz) előállítását, a vegyi anyagok gyártását és ellátását (szállítását), a kiegészítő folyamatokat, az üzemanyagok gyártását és ellátását (szállítását), a villamosenergia-termelést és -ellátást, valamint az anyagoknak a nem a szervezet tulajdonát képező járművekben történő szállítását;
b)
dúsított termékek és hulladékok szállítása a szervezet tulajdonát képező vagy általa üzemeltetett járművekben;
c)
hulladékok, dúsított termékek és nyersanyagok tárolása;
d)
másodlagos nyersanyagok előkezelése;
e)
olvasztás;
f)
fémátalakítás;
g)
fémfinomítás;
h)
fémelektrolízis;
i)
fémöntés vagy -csomagolás;
j)
elhasználódott anyagok kezelése;
k)
valamennyi kapcsolódó kiegészítő folyamat, például a helyszíni szennyvíztisztítás, többek között a technológiai vizek kezelése, a közvetlen hűtővíz, valamint a felszíni vizek tekintetében; gázkibocsátás-csökkentő rendszerek, többek között az elsődleges és másodlagos kilépő gázokhoz; kazánok, többek között a tápvíz-előkezelés tekintetében; belső logisztika. (3) A felhasználási szakaszt vagy az életciklus végi szakaszt ki kell zárni a környezeti lábnyomra vonatkozó számításokból, mivel azok nem állnak a felelős gazdasági szereplő közvetlen befolyása alatt. Más folyamatok abban az esetben zárhatók ki, ha egy adott kritikus fontosságú nyersanyag környezeti lábnyomához való hozzájárulásuk jelentéktelen. V. rész Hatáskategóriák A számítási szabályoknak meg kell határozniuk azokat a hatáskategóriákat, amelyeket figyelembe kell venni a környezeti lábnyom kiszámításakor. A kiválasztásnak a hulladékképződés szokásos helyszínén végzett elemzésen kell alapulnia, amelynek nemzetközi szinten kidolgozott, tudományosan megalapozott módszerekkel összhangban kell megvalósulnia, figyelembe véve a következőket:
a)
a különböző hatások relatív jelentősége, beleértve az uniós éghajlati és környezeti célkitűzések kezelése szempontjából vett relatív jelentőségüket;
b)
azon downstream vállalkozások igényei, amelyek közölni kívánják az általuk használt kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomát. VI. rész Vállalatspecifikus és másodlagos adatkészletek felhasználása A számítási szabályoknak valamennyi releváns folyamat és anyag tekintetében meg kell határozniuk a vállalatspecifikus vagy másodlagos adatkészletek használatát. Ha a számítási szabályok lehetővé teszik a választást egy vállalatspecifikus és egy másodlagos adatkészlet között, a Bizottság mérlegeli a vállalatspecifikus adatkészlet használatának ösztönzését. A vállalatspecifikus adatok használatát legalább a felelős gazdasági szereplő közvetlen befolyása alatt álló folyamatok esetében elő kell írni, és azoknak a legnagyobb mértékben hozzá kell járulniuk a releváns hatáskategóriákhoz. A tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatokat a környezeti lábnyomnak megfelelő másodlagos adatkészletekkel együtt kell felhasználni. A számítási szabályoknak meg kell határozniuk, hogy a nemzetközi szinten kidolgozott, tudományosan megalapozott módszertanokban meghatározott kritériumokkal összhangban megengedett-e a mintavétel. A kritikus fontosságú nyersanyagtípus előállításához felhasznált anyagjegyzék vagy energiaszerkezet változása szükségessé teszi a környezeti lábnyom újbóli kiszámítását. A számítási szabályok meghatározásakor – többek között a kritikus fontosságú nyersanyagok előállításához felhasznált villamos energia által generált üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozóan – a Bizottság biztosítja az egyéb vonatkozó uniós joggal való összhangot és összehangolást, kivéve, ha ez nem indokolt. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján kidolgozandó számítási szabályoknak tartalmazniuk kell az életciklus alábbi szakaszainak részletes modellezését:
a)
az elsődleges nyersanyagok kitermelésének, dúsításának és finomításának szakasza;
b)
a másodlagos nyersanyagok beszerzésének és feldolgozásának szakasza. VII. rész Hatásvizsgálati módszerek A környezeti lábnyomot olyan tudományosan megalapozott hatásvizsgálati módszerek segítségével kell kiszámítani, amelyek a releváns hatáskategóriák tekintetében figyelembe veszik az éghajlatváltozással, a vízzel, a levegővel, a talajjal, az erőforrásokkal, a földhasználattal és a toxicitással kapcsolatos nemzetközi szintű fejleményeket. Az eredményeket jellemzett eredményekként kell rendelkezésre bocsátani, normalizálás és súlyozás nélkül. VIII. rész A környezeti lábnyomra vonatkozó teljesítményosztályok A belső piacon forgalomba hozott kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomára vonatkozó nyilatkozatokban szereplő értékek eloszlásától függően megfelelő számú teljesítményosztály kerül meghatározásra, ahol – a piaci differenciálás lehetővé tétele érdekében – az A. kategória a legjobb osztály az életciklus során gyakorolt legalacsonyabb hatással. Az egyes teljesítményosztályokra vonatkozó küszöbérték, valamint azok tartományának meghatározása az elmúlt három évben forgalomba hozott kritikus fontosságú nyersanyagok teljesítményének eloszlásán, a várható technológiai fejlesztéseken és egyéb, meghatározásra váró műszaki tényezőkön alapul. A Bizottság háromévente felülvizsgálja a teljesítményosztályok számát és az azok közötti küszöbértékeket annak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is tükrözzék a piac valós helyzetét és várható fejlődését. IX. rész Megfelelőségértékelés A számítási és ellenőrzési szabályok a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott modulok közül meghatározzák az alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárást, az érintett anyagra tekintettel szükséges kiigazításokkal. Az alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárás meghatározásakor a Bizottság az alábbi kritériumokat veszi figyelembe:
a)
az érintett modul megfelelő-e az anyagtípushoz, és arányos-e az érvényesíteni kívánt közérdekkel;
b)
a termékkel járó veszélyek jellege és annak mértéke, amennyire a veszély foka és jellege összhangban van a megfelelőségértékeléssel;
c)
amennyiben harmadik fél bevonása kötelező, szükséges, hogy a gyártó választani tudjon a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott minőségbiztosítási és terméktanúsítási modulok közül. 1. Áttekintés
1.1 Hivatkozások1.2 Azonosított követelmények1.3 Kapcsolódó szabványok2. Azonosított követelmények
3. Kapcsolódó szabványok
|