AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2025/1 IRÁNYELVE (2024. november 27.) a biztosítók és a viszontbiztosítók helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról, valamint a 2002/47/EK, a 2004/25/EK, a 2007/36/EK, a 2014/59/EU és az (EU) 2017/1132 irányelv, valamint az 1094/2010/EU, a 648/2012/EU, a 806/2014/EU és az (EU) 2017/1129 rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

A biztosítók nehézségei jelentős következményekkel járhatnak a tagállamok gazdaságára és szociális jólétére nézve, amennyiben e nehézségek a szerződőknek, a kedvezményezetteknek vagy a károsult feleknek nyújtott védelem tekintetében zavart okoznak. A viszontbiztosítók gazdaságban betöltött szerepe, az elsődleges biztosítókkal és tágabb értelemben a pénzügyi piacokkal való összekapcsoltsága, valamint a viszonylag koncentrált viszontbiztosítási piac miatt megfelelő keretre van szükség a viszontbiztosítók nehézségeinek vagy fizetésképtelenségének rendezett kezeléséhez. Ezért mind az elsődleges biztosítók, mind a viszontbiztosítók helyreállításával és szanálásával foglalkozni kell, a sajátosságaik figyelembevétele mellett.

(2)

A 2008. évi pénzügyi világválság rávilágított a pénzügyi szektor sebezhetőségére és összekapcsoltságára. Úgy tűnt, hogy a válság és a fizetésképtelenség okai többek között a pénzügyi piacok alakulásához, valamint a biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységek sajátos jellegéhez kapcsolódtak. E tekintetben a biztosítási kockázatokat, azaz a megfelelő tartalékkal nem fedezett kárigényeket, a hibás árazást, azaz az alulbecsült díjakat, az eszközök és kötelezettségek rossz kezelését és a befektetési veszteségeket gyakran említik a biztosítók és a viszontbiztosítók elsődleges aggályai között. Ezzel összefüggésben több esetben is az adófizetők pénzét használták fel a biztosítók megromlott pénzügyi helyzetének helyreállítására. Bár a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) az Unió pénzügyi rendszerének és a biztosítók és viszontbiztosítók rezilienciájának megerősítésére irányult, nem szüntette meg teljes mértékben a biztosítók és viszontbiztosítók fizetésképtelenségének lehetőségét. A fokozott piaci volatilitás és a tartósan alacsony kamatszint különösen káros lehet a biztosítók és viszontbiztosítók jövedelmezőségére és fizetőképességére. A biztosítók és viszontbiztosítók piaci és gazdasági fejleményekre való érzékenysége ezért különös figyelmet kíván, és megfelelő keretrendszert tesz szükségessé e vállalkozások esetlegesen megromló pénzügyi helyzetének – többek között megelőző jellegű – kezeléséhez. Az elmúlt időszakban bekövetkezett fizetésképtelenségek és fizetésképtelenség közeli helyzetek, különösen a határokon átnyúló jellegűek, rávilágítottak a jelenlegi keretrendszer hiányosságaira, amelyeket kezelni szükséges ahhoz, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók piacról való rendezett kilépését megfelelően meg lehessen szervezni.

(3)

A biztosító vagy viszontbiztosító által végzett olyan tevékenységeket, szolgáltatásokat vagy műveleteket, amelyek észszerű határidőn belül, vagy a szerződők, kedvezményezettek vagy károsult felek észszerű költsége mellett nem könnyen helyettesíthetők, kritikus funkcióknak kell tekinteni, amelyek folytonosságát biztosítani kell. Az ilyen tevékenységek, szolgáltatások vagy műveletek uniós, nemzeti vagy regionális szinten kritikusak lehetnek. A biztosítási vagy viszontbiztosítási védelem folytonossága gyakran előnyösebb a fizetésképtelen vállalkozás felszámolásánál, mivel a legkedvezőbb eredménnyel jár a szerződők, a kedvezményezettek vagy a károsult felek számára. Ezért alapvető fontosságú, hogy e kritikus funkciók folytonosságának megőrzése révén megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre a fizetésképtelenségi helyzetek megelőzésére és – a fizetésképtelenség bekövetkezése esetén – a negatív következmények minimalizálására.

(4)

A fizetésképtelen biztosítók és viszontbiztosítók eredményes szanálása az Unióban a belső piac kiteljesítésének elengedhetetlen eleme. Az ilyen vállalkozások fizetésképtelensége nemcsak a szerződőkre, és esetleg azon piacok reálgazdaságára és pénzügyi stabilitására van hatással, amelyeken e biztosítók és viszontbiztosítók közvetlenül működnek, hanem a belső biztosítási piac iránti bizalomra is. A pénzügyi szolgáltatások belső piacának kiteljesítésével a nemzeti pénzügyi rendszerek egyre szorosabban összekapcsolódnak. A biztosítók és viszontbiztosítók a befektetési portfóliójuk és a tevékenységeikhez kapcsolódó kockázatok kezelése érdekében aktívak a pénzügyi piacokon. Ebben az összefüggésben az, hogy a tagállamok nem képesek kezelni egy biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelenségét, továbbá kiszámítható, harmonizált és a szélesebb körű rendszerszintű károkat eredményesen megelőző módon szanálni a vállalkozást, alááshatja a pénzügyi piacok stabilitását, ennélfogva pedig a pénzügyi szolgáltatások belső piacát.

(5)

A 2008. évi pénzügyi világválság rávilágított arra, hogy megfelelő helyreállítási és szanálási keretrendszert kell kidolgozni a biztosítók és viszontbiztosítók számára. Nemzetközi szinten a Pénzügyi Stabilitási Tanács 2011 októberében közzétette, 2014 októberében pedig frissítette a „Key Attributes of effective resolution regimes for financial institutions” (A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek fő kritériumai) című dokumentumot, amely az olyan biztosítók szanálásával kapcsolatos megfontolásokat foglal magában, amelyek fizetésképtelensége rendszerszinten jelentős vagy kritikus lehet. A Pénzügyi Stabilitási Tanács 2016 júniusában kiegészítő iránymutatást adott ki a rendszerszinten jelentős biztosítók eredményes szanálási stratégiáinak és terveinek kidolgozására vonatkozóan. Ezzel párhuzamosan a Biztosításfelügyelők Nemzetközi Szövetsége 2019 novemberében elfogadta az összes biztosítóra és viszontbiztosítóra vonatkozó biztosítási alapelveket, valamint a nemzetközi szinten aktív biztosítói csoportokra vonatkozó közös keretrendszert, amely részletesen meghatározza az ilyen biztosítói csoportok megelőző helyreállítási tervezésére vonatkozó standardokat, valamint azokat az intézkedéseket, amelyeket a hatóságoknak a piacról kilépő és szanálás alá kerülő biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szemben kell meghozniuk. Ezeket a fejleményeket figyelembe kell venni a fizetésképtelen biztosítók és viszontbiztosítók helyreállítására és szanálására vonatkozó keretrendszer meghatározásakor.

(6)

Számos biztosító és viszontbiztosító a nemzeti határokon átnyúló tevékenységet folytat. Ha a hatóságok között nincs koordináció és együttműködés a határokon átnyúló tevékenységet folytató biztosítók vagy viszontbiztosítók nehézségeire vagy fizetésképtelenségére való felkészülés, valamint a nehézségek és a fizetésképtelenség kezelése érdekében, az aláásná a tagállamok kölcsönös bizalmát, az optimálistól elmaradó eredményhez vezetne a szerződők, a kedvezményezettek és a károsult felek számára, és kihatna a belső biztosítási piac hitelességére is.

(7)

Jelenleg az Unió szintjén nincsenek harmonizálva a biztosítók vagy viszontbiztosítók koordinált szanálására irányuló eljárások. Ehelyett a tagállamokban jelentős anyagi jogi és eljárásjogi különbségek figyelhetők meg a biztosítók és viszontbiztosítók fizetésképtelenségét szabályozó nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések között. Emellett a vállalati fizetésképtelenségi eljárások nem feltétlenül megfelelőek minden esetben a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára, mivel ezek az eljárások nem mindig biztosítják a kritikus funkciók megfelelő folytonosságát a szerződők, a kedvezményezettek és a károsult felek, a reálgazdaság, vagy általánosságban a pénzügyi stabilitás javára.

(8)

Biztosítani kell a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló biztosítók vagy viszontbiztosítók kritikus funkcióinak folytonosságát, ugyanakkor minimalizálni kell az ilyen vállalkozás fizetésképtelenségét a gazdaságra vagy a pénzügyi rendszerre gyakorolt hatását. Ezért olyan keretrendszer meghatározása szükséges, amely hiteles eszközöket bocsát a hatóságok rendelkezésére ahhoz, hogy kellő időben és gyorsan beavatkozhassanak a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló biztosítók vagy viszontbiztosítók működésébe. A keretrendszernek biztosítania kell, hogy először a részvényesek viseljék a veszteségeket, a részvényeseket követően pedig a hitelezők, feltéve hogy – összhangban azzal az elvvel, hogy a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul, mint a rendes fizetésképtelenségi eljárásban (a továbbiakban: a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul elv) – a hitelezők egyike sem visel nagyobb veszteséget, mint amelyet a biztosító vagy viszontbiztosító rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása esetén viselt volna. Annak biztosítása érdekében, hogy pontosan tükröződjön az az elbánás, amelyben az érintett részvényesek, szerződők, kedvezményezettek, igényjogosultak és más hitelezők részesültek volna, ha a szanálás alatt álló vállalkozás rendes fizetésképtelenségi eljárás alá került volna, minden olyan releváns eseményt figyelembe kell venni, amely a rendes fizetésképtelenségi eljárás megindítása miatt vagy azt megelőzően következne be, valamint minden olyan releváns eseményt, amely ilyen eljárások megindításához kapcsolódik, ideértve azokat az eseményeket is, amelyek a biztosító fizetésképtelensége esetén bekövetkező balesetekből eredő károk tekintetében a 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) értelmében a károsult felek védelméhez kötődnek.

(9)

A 2009/138/EK irányelvre építve, a létrehozandó keretrendszernek lehetővé kell tennie a hatóságok számára, hogy biztosítsák a biztosítási védelem folytonosságát a szerződők, a kedvezményezettek és a károsult felek számára, adott esetben a biztosító vagy viszontbiztosító gazdaságilag életképes tevékenységeinek és portfólióinak átadását, továbbá a veszteségek méltányos és kiszámítható megosztását. E célkitűzéseknek elő kell segíteniük a szerződőket, a kedvezményezetteket és a károsult feleket sújtó szükségtelen veszteségek vagy szociális nehézségek elkerülését, a reálgazdaságra gyakorolt negatív hatások enyhítését, a pénzügyi piacokra gyakorolt negatív hatások minimalizálását és az adófizetők költségeinek minimalizálását.

(10)

A 2009/138/EK irányelv felülvizsgálatának és különösen a kockázatvezéreltebb tőkekövetelmények bevezetésének, a megerősített felügyeletnek, a fokozott likviditásfigyelésnek és a jobb makroprudenciális szakpolitikai eszközöknek tovább kell csökkenteniük a biztosítók vagy viszontbiztosítók fizetésképtelenségének valószínűségét, és növelniük kell e vállalkozások gazdasági stresszel szembeni rezilienciáját, függetlenül attól, hogy a stresszt rendszerszintű zavarok vagy az adott vállalkozást egyedileg érintő események okozzák. Mindazonáltal a pénzügyi nehézségek a stabil és szilárd prudenciális keret ellenére sem zárhatók ki teljesen. A tagállamoknak ezért felkészülteknek kell lenniük, és megfelelő helyreállítási és szanálási eszközökkel kell rendelkezniük mind a rendszerszintű válságok, mind az egyes vállalkozásoknál bekövetkezett fizetésképtelenség által keltett helyzetek kezelésére. Ezen eszközök közé tartoznak azok a mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a hatóságok számára, hogy hatékonyan tudják kezelni a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló vállalkozások problémáját. Az eszközök alkalmazása és a hatáskörök gyakorlása során figyelembe kell venni a fizetésképtelenség bekövetkezésének körülményeit.

(11)

Néhány tagállam már bevezetett a megelőző helyreállítási tervezésre vonatkozó követelményeket és mechanizmusokat a fizetésképtelen biztosítók vagy viszontbiztosítók szanálására. Az azonban, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók helyreállítására és szanálására vonatkozó feltételek, hatáskörök és eljárások az Unióban nem egységesek, valószínűleg akadályozza a belső piac zökkenőmentes működését és a nemzeti hatóságok közötti együttműködést a nehéz helyzetbe került vagy fizetésképtelen, határokon átnyúló tevékenységű vállalkozáscsoportok kezelése terén. Ez különösen igaz abban az esetben, amikor a különböző megközelítések következtében a nemzeti hatóságok nem ugyanolyan szintű ellenőrzési jogkörrel, vagy a biztosítók vagy viszontbiztosítók szanálására vonatkozóan nem ugyanolyan lehetőségekkel rendelkeznek. A helyreállítási és szanálási rendszerek közötti eltérések befolyásolhatják az egyenlő versenyfeltételeket, és torzíthatják a versenyt a vállalkozások között. Az említett akadályokat meg kell szüntetni, és szabályokat kell alkotni annak érdekében, hogy a belső piac ne kerüljön veszélybe. Ebből a célból a biztosítók vagy viszontbiztosítók megelőző helyreállítására és szanálására vonatkozó szabályokra közös harmonizációs minimumszabályokat kell megállapítani. A biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó hatályos uniós jogszabályokkal való összhang biztosítása érdekében a megelőző helyreállítási és szanálási rendszert a 2009/138/EK irányelvben meghatározott prudenciális követelmények hatálya alá tartozó biztosítókra és viszontbiztosítókra kell alkalmazni.

(12)

A csoporthoz tartozó vállalkozás fizetésképtelensége az egész csoport fizetőképességére és működésére gyors hatással lehet. Ezért a csoportszintű megelőző helyreállítási és szanálási tervezésre vonatkozó követelményekre van szükség. Ezenkívül a hatóságoknak e szervezetek tekintetében hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy olyan korrekciós intézkedéseket írjanak elő, amelyek figyelembe veszik a csoporthoz tartozó valamennyi vállalkozás pénzügyi stabilitását, továbbá csoportszinten megszüntetik a szanálhatóság akadályait, és – különösen határokon átnyúló tevékenységekkel összefüggésben – a teljes csoportra vonatkozóan egységes szanálási programot eredményeznek. A megelőző helyreállítási és szanálási tervezésre, valamint a szanálhatóságra vonatkozó követelményeket és a szanálási rendszert ezért az anyavállalatokra, a holdingtársaságokra és a csoporthoz tartozó egyéb szervezetekre is alkalmazni kell, ideértve a biztosítók és viszontbiztosítók Unión kívül letelepedett fióktelepeit is.

(13)

Annak biztosítása érdekében, hogy zökkenőmentesen kerülhessen sor a pénzügyi konglomerátum részét képező biztosítók és viszontbiztosítók, vagy az olyan biztosítói csoportok helyreállítási és szanálási tervezésére és tényleges szanálására, amelyek pénzügyi konglomerátumok vagy annak részét képezik, továbbá az adminisztratív terhek csökkentése céljából információmegosztási kötelezettségeket kell megállapítani a biztosítási és a bankszanálási hatóságok és a felügyeleti hatóságok között, és megfigyelői státuszt kell biztosítani a bankszanálási hatóságnak azon biztosítói csoport biztosítási szanálási kollégiumában, amely a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (5) összhangban pénzügyi konglomerátum vagy pénzügyi konglomerátum részét képezi, és fordítva.

(14)

Az ezen irányelv által bevezetett új szabályokkal mind a biztosítási és viszontbiztosítási szanálási hatóságok, mind a bankszanálási hatóságok rendelkeznek majd olyan saját szanálási kerettel, amely igazodik a biztosítási és viszontbiztosítási ágazat, illetve a bankszektor sajátosságaihoz. A biztosítási és viszontbiztosítási kontextusban történő szanálás ütemterve eltér a banki kontextusban történő szanálástól. A bankostrom megelőzése érdekében az Egységes Szanálási Testületnek és a nemzeti bankszanálási hatóságoknak többnyire gyorsan kell cselekedniük. Ezzel szemben a biztosítási és viszontbiztosítási szanálási hatóságoknak rendszerint több idejük van arra, hogy megtalálják a megfelelő, a szerződők számára legelőnyösebb megoldásokat. A biztosítási és viszontbiztosítási ágazatban kevésbé valószínű az esélye egy bankostromhoz hasonló esemény kialakulásának, és annak következményei mások lennének, mint a bankszektorban.

(15)

Mindkét ágazati jogszabályi keret független döntéshozatali hatásköröket hozott létre az érintett hatóságok számára. Következésképpen a biztosítási és viszontbiztosítási szanálási hatóságoknak, illetve a bankszanálási hatóságoknak egyenrangú félként kell eljárniuk. A szanálási feladatok ellátásához elengedhetetlen, hogy a biztosítási és viszontbiztosítási szanálási hatóságok, illetve a bankszanálási hatóságok tájékoztassák egymást, és jóhiszeműen együttműködjenek. Az ezen irányelvben előírt információmegosztási követelményeknek elő kell segíteniük ezt az együttműködést. Ezért a biztosítási és viszontbiztosítási szanálási hatóságoknak és a bankszanálási hatóságoknak, valamint az érintett biztosítási és viszontbiztosítási felügyeleti hatóságoknak és a bankfelügyeleti hatóságoknak haladéktalanul meg kell osztaniuk egymással a feladataik ellátásához szükségesnek ítélt információkat.

(16)

Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálási hatóságokat folyamatosan tájékoztassák, valamint a folyamat korai szakaszában és olyan strukturált módon konzultáljanak velük, amely lehetővé teszi számukra megbízatásuk tájékozott és következetes gyakorlását, a biztosítási és viszontbiztosítási szanálási hatóságokat, valamint a bankszanálási hatóságokat megfigyelőként meg kell hívni egymás szanálási kollégiumaiba. Ez különösen fontos a megelőző helyreállítási tervezés és a szanálási tervezés összefüggésében, valamint annak értékelése céljából, hogy teljesülnek-e a szanálási feltételek, végül pedig abban az esetben, amikor egy vagy több, pénzügyi konglomerátumhoz tartozó szervezettel kapcsolatban szanálási intézkedések meghozatalára kerül sor. A Bizottságnak a szerzett tapasztalatokra építve, az ezen irányelv hatálybalépését követő öt éven belül felül kell vizsgálnia az irányelv vonatkozó rendelkezéseit.

(17)

Biztosítani kell a helyreállítási és szanálási keretrendszer megfelelőségét és hatékonyságát, ugyanakkor el kell kerülni a vállalkozásokra és a hatóságokra háruló szükségtelen adminisztratív terheket és költségeket. A helyreállítási és szanálási keretrendszer végrehajtásának ezért arányosnak kell lennie az érintett vállalkozás, valamint tevékenységei és szolgáltatásai jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. Emellett figyelembe kell venni egyrészt a helyreállítás, másrészt a szanálás közötti különbségeket. A helyreállítási és szanálási tervezésre vonatkozó követelmények hatályát illetően a hatóságoknak kockázatalapú kritériumrendszerek alapján kell meghatározniuk, hogy mely vállalkozásokra vonatkoznak teljes körű, illetve egyszerűsített tervezési követelmények. Az egységes biztosítási és viszontbiztosítási piac iránti bizalom erősítése és az egyenlő versenyfeltételek előmozdítása érdekében el kell érni egy minimális szintű felkészültséget az életbiztosítási és viszontbiztosítási piacra, valamint a nem-életbiztosítási és viszontbiztosítási piacra vonatkozó minimális piaci lefedettségi szint meghatározásával. Ami a szanálási tervezésre vonatkozó követelmények hatályát illeti, a hatóságoknak meg kell határozniuk, hogy a hatáskörükbe tartozó más vállalkozásokkal összehasonlítva mely vállalkozások esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy a szanálási intézkedés fizetésképtelenség esetén a közérdeket szolgálná, vagy melyek azok a vállalkozások, amelyek kritikus funkciókat látnak el.

(18)

Ugyanebből az okból a hatóságoknak adott esetben a megelőző helyreállítási és szanálási tervezésre, valamint a tájékoztatásra vonatkozóan – vállalkozásspecifikus alapon, ritkább aktualizálás mellett – eltérő vagy csökkentett követelményeket kell alkalmazniuk. Az egyszerűsített kötelezettségek alkalmazásakor a hatóságoknak figyelembe kell venniük a vállalkozás üzleti tevékenységének jellegét, méretét, összetettségét és helyettesíthetőségét, részvényesi struktúráját és jogi formáját, kockázati profilját, valamint más szabályozott vállalkozásokkal vagy általában a pénzügyi rendszerrel való összekapcsoltságának mértékét. A hatóságoknak azt is figyelembe kell venniük, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelensége és az azt követő rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása valószínűleg jelentős negatív hatást gyakorolna-e a szerződőkre, a pénzügyi piacokra, az egyéb vállalkozásokra vagy a tágabb értelemben vett gazdaságra. A hatóságoknak évente jelentést kell készíteniük az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, a továbbiakban: EIOPA) részére az egyszerűsített kötelezettségek alkalmazásáról.

(19)

A szanálási folyamat rendezettsége és az összeférhetetlenség elkerülése érdekében a tagállamoknak közigazgatási hatóságokat és közigazgatási hatáskörrel felruházott hatóságokat kell kijelölniük a helyreállítási és szanálási keretrendszerhez kapcsolódó funkciók és feladatok ellátására. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy elegendő erőforrások álljanak e szanálási hatóságok rendelkezésére. Ha egy tagállam más funkciókat is ellátó szanálási hatóságot jelöl ki, megfelelő strukturális intézkedésekkel kell biztosítani e funkcióknak a szanálással kapcsolatos funkcióktól való elkülönítését, valamint a működési függetlenséget. Az elkülönítés nem akadályozhatja meg a szanálási funkciót abban, hogy hozzáférjen a helyreállítási és szanálási keretrendszer szerinti feladatainak ellátásához vagy a helyreállítási és szanálási keretrendszer alkalmazásában részt vevő különböző hatóságok közötti együttműködéshez szükséges információkhoz.

(20)

Figyelemmel azokra a következményekre, amelyeket egy biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelensége a szerződőkre, illetve egy tagállam pénzügyi rendszerére és gazdaságára gyakorolhat, valamint arra a tényre, hogy a fizetésképtelenség kezeléséhez állami források igénybevételére is szükség lehet, a tagállamok pénzügyminisztériumát vagy más érintett minisztériumaikat már korai stádiumban szorosan be kell vonni a válságkezelés és a szanálás folyamatába.

(21)

Alapvető fontosságú, hogy a csoportok vagy adott esetben az egyes vállalkozások rendszeresen aktualizált megelőző helyreállítási tervet készítsenek, amelyben meghatározzák, hogy az adott csoportnak vagy vállalkozásoknak milyen intézkedéseket kell tenniük ahhoz, hogy helyreállítsák pénzügyi helyzetüket annak olyan jelentős romlását követően, amely veszélyeztetheti életképességüket. A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak ezért meg kell határozniuk azokat a mennyiségi és minőségi mutatókat, amelyek indokolják a megelőző helyreállítási tervekben előirányzott korrekciós intézkedések alkalmazását. Ezeknek a mutatóknak abban kell segíteniük a biztosítókat és viszontbiztosítókat, hogy a szerződőik érdekét leginkább szem előtt tartó korrekciós intézkedéseket hozzanak a vállalkozások kockázatkezelési rendszereivel összhangban, és nem állapíthatnak meg új prudenciális szabályozási követelményeket. Ez az irányelv ezért nem zárhatja ki, illetve nem írhatja elő a vállalkozások számára, hogy megelőző helyreállítási terveikbe a tőkepozíció romlására utaló olyan jeleket is belefoglaljanak, amelyek megelőznék a 2009/138/EK irányelv I. címe VI. fejezetének 4. szakaszában meghatározott szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelést. A csoporton belüli valamennyi lényeges jogalanyra kiterjedő megelőző helyreállítási terveknek részleteseknek kell lenniük, és olyan reális feltételezéseken kell alapulniuk, amelyek több megbízható és súlyos forgatókönyv esetén alkalmazhatók. Ezeknek a megelőző helyreállítási terveknek a vállalkozás irányítási rendszerének szerves részét kell képezniük. A meglévő eszközöket – többek között a saját kockázat- és szavatolótőkemegfelelés-értékelés, a vészhelyzeti tervek vagy a likviditásikockázat-kezelési tervek – figyelembe lehet venni a megelőző helyreállítási tervek elkészítéséhez. A megelőző helyreállítási terv elkészítésére vonatkozó követelményt azonban arányosan kell alkalmazni, és az nem sértheti a reális helyreállítási tervnek a 2009/138/EK irányelv 138. cikkének (2) bekezdésében előírt kidolgozását és benyújtását. Adott esetben a megelőző helyreállítási terv elemei információkkal segíthetik, illetve megalapozhatják a 2009/138/EK irányelv 138. cikkének (2) bekezdésében előírt helyreállítási terv kidolgozását.

(22)

Biztosítani kell a válsághelyzetekre való felkészültség megfelelő szintjét. Az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók legfőbb anyavállalata számára ezért elő kell írni, hogy teljes körű értékelés céljából nyújtsa be megelőző helyreállítási tervét a felügyeleti hatóságokhoz; az értékelésnek ki kell terjednie arra is, hogy a terv átfogó-e, és rövid időn belül helyre tudja-e állítani a vállalkozás vagy a csoport életképességét akár súlyos pénzügyi stresszhelyzetben is. A felügyeleti hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy ha valamely vállalkozás nem megfelelő megelőző helyreállítási tervet nyújt be, kötelezzék a vállalkozást a terv lényegi hiányosságainak megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére.

(23)

A szanálási tervezés az eredményes szanálási folyamat elengedhetetlen eleme. A szanálási hatóságoknak ezért rendelkezniük kell a kritikus funkciók azonosításához és folytonosságuk biztosításához szükséges valamennyi információval. A biztosítók és viszontbiztosítók kivételes tudással rendelkeznek saját működésükről és az abból eredő esetleges problémákról, ezért a szanálási terveket a szanálási hatóságoknak többek között az érintett vállalkozások által szolgáltatott információk alapján kell kidolgozniuk. A szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése érdekében a szanálási hatóságoknak elsősorban a felügyeleti hatóságoktól kell beszerezniük a szükséges információkat.

(24)

A kis méretű és nem összetett vállalkozásokat nem helyénvaló arra kötelezni, hogy külön megelőző helyreállítási terveket készítsenek, és esetükben a szanálási tervezés sem indokolt, kivéve azt az esetet, ha az adott vállalkozás országos vagy regionális szinten különös kockázatot jelent.

(25)

A korrekciós és szanálási intézkedések lehetséges kölcsönhatásának előrejelzése, valamint a csoportok válsághelyzetekre való felkészültségének és szanálhatóságának javítása érdekében a megelőző helyreállítási és szanálási tervezés csoportos kezelésének ki kell terjednie a csoporthoz tartozó minden olyan vállalkozásra, amely csoportfelügyelet alá tartozik. A megelőző helyreállítási és szanálási terveknek figyelembe kell venniük az adott csoport pénzügyi, technikai és üzleti struktúráját, valamint belső összekapcsoltságának mértékét.

(26)

A csoportszintű megelőző helyreállítási és szanálási terveket a csoport egészére vonatkozóan kell elkészíteni úgy, hogy azok egyaránt meghatározzák a legfőbb szintű anyavállalattal, valamint a csoporthoz tartozó egyes leányvállalatokkal kapcsolatos intézkedéseket. Annak azonban, hogy a csoportszintű megelőző helyreállítási és szanálási tervekben milyen mértékben veszik figyelembe a leányvállalatokat, arányosnak kell lennie azzal, hogy az egyes leányvállalatok mennyire relevánsak a csoport, a szerződők, valamint a működésükkel érintett tagállamok reálgazdasága és pénzügyi rendszere szempontjából. A szanálási tervek kidolgozásába be kell vonni azon tagállamok szanálási hatóságait, amelyekben a csoport leányvállalatokkal rendelkezik. A felügyeleti vagy szanálási kollégiumokban eljáró érintett hatóságoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy együttes határozatot hozzanak az említett tervek értékeléséről és elfogadásáról. A válsághelyzetekre való megfelelő felkészülést azonban nem befolyásolhatja az, ha a felügyeleti vagy szanálási kollégiumokon belül nem születik együttes határozat. Ilyen esetekben a leányvállalatért felelős valamennyi felügyeleti hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy megelőző helyreállítási terv készítésére kötelezze a joghatósága alá tartozó leányvállalatokat, és arról önálló értékelést készítsen. Ugyanezen okokból a leányvállalatért felelős valamennyi szanálási hatóságnak a joghatósága alá tartozó leányvállalatokra vonatkozóan szanálási tervet kell készítenie és naprakészen tartania. A csoporthoz tartozó vállalkozásokra vonatkozóan egyedi megelőző helyreállítási és szanálási tervet továbbra is kivételes és kellően indokolt esetben helyénvaló kidolgozni, és ennek során ugyanazokat a standardokat kell alkalmazni, mint amelyeket az érintett tagállamban hasonló vállalkozásokra alkalmaznak. Csoporthoz tartozó vállalkozásokra vonatkozó egyedi helyreállítási és szanálási terv készítésekor az érintett hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy e terveket lehetőség szerint összhangba hozzák a csoport többi tagjának megelőző helyreállítási és szanálási terveivel.

(27)

Azok a szanálási hatóságok, amelyek nem jelezték egyetértésük hiányát a csoportszintű szanálási tervre vonatkozó együttes határozattal kapcsolatban, együttes határozatot hozhatnak többek között a jelentős akadályok azonosításáról, valamint szükség esetén a legfőbb anyavállalat által javasolt intézkedések értékeléséről és a hatóságok által az akadályok kezelése vagy megszüntetése érdekében előírt intézkedésekről.

(28)

Annak érdekében, hogy valamennyi érintett hatóság teljeskörűen és folyamatosan tájékozódhasson, a felügyeleti hatóságoknak továbbítaniuk kell az érintett szanálási hatóságok részére a megelőző helyreállítási terveket és azok módosításait, a szanálási hatóságoknak pedig továbbítaniuk kell az érintett felügyeleti hatóságok részére a szanálási terveket és azok módosításait.

(29)

A szanálási hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy biztosítók vagy viszontbiztosítók szanálhatóságának értékelése alapján akár közvetlenül, akár a felügyeleti hatóságon keresztül közvetve strukturális és szervezeti változtatásokat írjanak elő a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára. A szanálási hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy megtegyék a szükséges, de arányos intézkedéseket a szanálási eszközök alkalmazása előtt álló lényegi akadályok csökkentése vagy elhárítása, valamint az érintett szervezetek szanálhatóságának biztosítása érdekében. A szanálási hatóságoknak a biztosítók vagy viszontbiztosítók szanálhatóságát azon vállalkozások szintjén kell értékelniük, amelyeknél a csoportszintű szanálási tervvel összhangban várhatóan szanálási intézkedésekre kerül sor. A szanálási hatóságok azon képessége, hogy egy biztosító vagy viszontbiztosító számára strukturális és szervezeti változtatásokat írjanak elő, vagy intézkedéseket hozzanak a szanálási eszközök alkalmazása előtt álló lényegi akadályok csökkentésére vagy elhárítására, valamint az érintett vállalkozások szanálhatóságának biztosítására, nem lépheti túl azt a mértéket, amely az érintett biztosító vagy viszontbiztosító struktúrájának és működésének a vállalkozás szanálhatóságának javítása érdekében történő egyszerűsítéséhez szükséges.

(30)

A megelőző helyreállítási tervben vagy szanálási tervben körvonalazott intézkedések végrehajtása hatással lehet a biztosítók vagy viszontbiztosítók alkalmazottaira. A terveknek ezért tartalmazniuk kell azokat az eljárásokat, amelyek keretében adott esetben tájékoztatják a munkavállalók képviselőit, illetve konzultálnak velük a helyreállítási és szanálási folyamat során. Az eljárásoknak figyelembe kell venniük a kollektív szerződéseket vagy egyéb, a szociális partnerek, valamint a szakszervezetek és munkavállalói képviseletek vállalati szerkezetátalakítási folyamatba való bevonására vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályok által előírt rendelkezéseket.

(31)

Az Unión belül határokon átnyúló tevékenységet folytató biztosítók és viszontbiztosítók vagy csoporthoz tartozó vállalkozások eredményes helyreállítása és szanálása a felügyeleti hatóságok és a szanálási hatóságok felügyeleti kollégiumokban és szanálási kollégiumokban megvalósuló együttműködését teszi szükségessé a folyamat minden szakaszában, a helyreállítási és szanálási tervek kidolgozásától kezdve az egyes vállalkozások tényleges szanálásáig. Ha a hatóságok nem értenek egyet a csoportok és vállalkozások tekintetében meghozandó határozatokkal, az EIOPA-nak végső esetben közvetítői szerepet kell betöltenie.

(32)

A helyreállítási és megelőzési szakaszban a részvényeseknek maradéktalanul meg kell tartaniuk a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval kapcsolatos felelősségüket és a vállalkozás feletti ellenőrzésüket. E felelősségük a vállalkozás szanálásának megkezdésekor megszűnik. A szanálási keretrendszernek ezért biztosítania kell, hogy a szanálás időben megkezdődjön, tehát azt megelőzően, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító mérlege vagy pénzforgalma szerint fizetésképtelenné válna, tőkéjét teljes mértékben elvesztené, vagy nem tudna eleget tenni fizetési kötelezettségeinek azok esedékessé válásakor. Szanálást kell kezdeményezni, ha egy felügyeleti hatóság a szanálási hatósággal, illetve egy szanálási hatóság a felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követően megállapítja, hogy egy biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és fizetésképtelensége észszerű határidőn belül nem akadályozható meg alternatív intézkedésekkel. Az alábbi körülmények bármelyike esetén úgy kell tekinteni, hogy egy biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik: i. a vállalkozás megsérti vagy valószínűleg megsérti a minimális tőkeszükségletre vonatkozóan a 2009/138/EK irányelv I. címe VI. fejezetének 5. szakaszában meghatározott előírásokat, és nincs észszerű kilátás a megfelelés helyreállítására; ii. a vállalkozás már nem teljesíti az engedélyezés feltételeit, vagy súlyosan megszegi, illetve a közeljövőben valószínűleg súlyosan megszegi a rá vonatkozó törvények és rendeletek szerinti jogi kötelezettségeit, és kötelezettségeinek megszegése indokolja az engedély visszavonását; iii. a biztosító vagy viszontbiztosító eszközei kevesebbek a forrásainál, vagy objektív tényezők alapján megállapítható, hogy a közeljövőben valószínűsíthetően kevesebbek lesznek a forrásoknál; iv. a biztosító vagy viszontbiztosító nem képes, vagy valószínűleg a közeljövőben nem lesz képes adósságai törlesztésére vagy egyéb kötelezettségei teljesítésére, ideértve a szerződők vagy kedvezményezettek részére esedékes kifizetéseket is; vagy v. a biztosító vagy viszontbiztosító rendkívüli állami pénzügyi támogatást igényel.

(33)

A felügyeleti és a szanálási hatóságok felelősségi köreinek egyértelmű elhatárolása érdekében elő kell írni, hogy amint a szanálási hatóság meghozta a szanálási intézkedést, végső soron a szanálási hatóság lesz felelős az említett szanálási intézkedés hatékony végrehajtásáért. Ettől az időponttól kezdve a felügyeleti hatóságnak ezért tartózkodnia kell attól, hogy a szanálás alatt álló vállalkozás tekintetében a szanálási hatóság előzetes beleegyezése nélkül intézkedéseket fogadjon el. Hasonlóképpen, a szanálási hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy a szanálási intézkedés keretében megszüntesse a felügyeleti hatóság által hozott intézkedéseket, amennyiben az említett intézkedés folytatása akadályozná a szanálási eszközök alkalmazását.

(34)

A szanálási eszközök és hatáskörök alkalmazása csorbíthatja a biztosítók és viszontbiztosítók részvényeseinek és hitelezőinek jogait. Különösen a szanálási hatóságok azon hatásköre érinti a részvényesek tulajdonjogát, hogy a hatóság a részvényesek hozzájárulása nélkül magánszektorbeli vevőnek adhatja át a biztosító vagy viszontbiztosító részvényeit vagy eszközeinek egészét, illetve azok egy részét. Ezenkívül az a hatáskör is érintheti a hitelezőkkel szembeni egyenlő bánásmódot, hogy a hatóságok – a szolgáltatások folytonosságának biztosítása és a szerződőkre, kedvezményezettekre és károsult felekre, a reálgazdaságra vagy általában a pénzügyi stabilitásra gyakorolt káros hatások kiküszöbölése érdekében – eldönthetik, hogy egy fizetésképtelen vállalkozásnak mely kötelezettségeit kell átadnia. Szanálási eszköz ezért csak a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló biztosítók vagy viszontbiztosítók esetében alkalmazható, és csak akkor, ha általános érdekből szükséges és arányos a szanálási célok teljesítése, kellően figyelembe véve a szerződők, a kedvezményezettek és az igényjogosultak kollektív érdekeinek védelmére irányuló célkitűzést. Egy adott személy vagy csoport egyéni érdeke nem élvezhet elsőbbséget az érintett vállalkozás szerződői, kedvezményezettjei és igényjogosultjai kollektív érdekeinek általános egyensúlyával szemben.

(35)

Így különösen a szanálási eszközöket abban az esetben helyénvaló alkalmazni, ha a biztosító vagy viszontbiztosító rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében nem számolható fel anélkül, hogy ez kedvezőtlenül érintené a szerződők, a kedvezményezettek és az igényjogosultak védelmét, destabilizálná a pénzügyi rendszert, vagy megakadályozná a kritikus funkciók gyors átadását és folytonosságát, továbbá ahol nincs észszerű kilátás magánforrásokra támaszkodó alternatív megoldás alkalmazására, beleértve a meglévő részvényesek vagy harmadik fél által végrehajtott, a szervezet életképességét a biztosítási vagy viszontbiztosítási kárigényekre gyakorolt hatás nélkül teljes mértékben helyreállító tőkeemelést is. A fizetésképtelenségi eljárás vagy szanálás feltételeit teljesítő vállalkozásra alkalmazandó biztosítási garanciarendszereket figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy a szanálási eszközök alkalmazása közérdekből szükséges-e. A részvényesi és hitelezői jogok szanálási intézkedés következtében történő megsértésének összeegyeztethetőnek kell lennie az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: a Charta). Ha az azonos osztályba tartozó hitelezőket a szanálási intézkedés keretében másként kezelik, e különbségtételeknek a közérdek szempontjából indokoltaknak és a vonatkozó kockázattal arányosaknak kell lenniük, és az intézkedések sem közvetlenül, sem közvetve nem alkalmazhatnak állampolgárság szerinti megkülönböztetést.

(36)

A szanálási hatóságoknak bizonyos fokú rugalmassággal kell rendelkezniük ahhoz, hogy a szanálási célokat – adott esetben az adott ügy természetét és körülményeit figyelembe véve – mérlegeljék.

(37)

A szanálási célok megvalósítása során a szanálási hatóságoknak fel kell mérniük, melyik a legmegfelelőbb módja a szanálás költségei minimalizálásának. A rendkívüli állami pénzügyi támogatásra való támaszkodás minimalizálása szanálási cél, az ilyen támogatás igénybevétele azonban szanálási költséget is képez. A költségminimalizálást ugyanakkor nem lehet külön szanálási célkitűzésnek tekinteni, hanem inkább olyan elvnek, amelynek a szanálási hatóságokat vezérelnie kell annak eldöntésekor, hogy miként lehet a legjobban megvalósítani a szanálási célokat.

(38)

A szanálási eszközök alkalmazása és a szanálási hatáskörök gyakorlása során a szanálási hatóságoknak minden megfelelő intézkedést meg kell hozniuk annak biztosítására, hogy a szanálási intézkedéseket azzal az elvvel összhangban hajtsák végre, hogy biztosítási és viszontbiztosítási kárigények csak a részvényeseket követően sérülhetnek, a hitelezőknek pedig megfelelő arányban kell viselniük a veszteséget. A szanálási hatóságoknak emellett biztosítaniuk kell, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító szanálásának költségei minimálisak legyenek, és az egyazon csoportba tartozó hitelezők azonos elbánásban részesüljenek.

(39)

A tőkeinstrumentumok, a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok és az egyéb leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírásának vagy átalakításának belső veszteségviselési mechanizmust kell biztosítania. Ennek a mechanizmusnak – a biztosítási fedezet folytonosságának a szerződők, a kedvezményezettek és a károsult felek javára történő fenntartását célzó átadási eszközökkel kombinálva – lehetővé kell tennie a szanálási célok elérését, és nagymértékben korlátoznia kell a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelenségének a szerződőkre gyakorolt hatását. Adódhatnak azonban olyan szélsőséges esetek, amikor – kiegészítő veszteségviselési és szerkezetátalakítási források biztosítása, vagy végső esetben rendkívüli állami finanszírozás biztosítása érdekében – egy biztosító vagy viszontbiztosító szanálása meghatározott nemzeti programok, különösen egy biztosítási garanciarendszer vagy egy szanálási alap beavatkozását teszi szükségessé. A hitelezők védelméhez szükséges védintézkedéseknek tükrözniük kell e nemzeti programok meglétét is, amelyeknek viszont meg kell felelniük az állami támogatások uniós keretrendszerének. A leírási vagy átalakítási eszközt a rendkívüli állami pénzügyi támogatás igénybevétele előtt kell alkalmazni.

(40)

A tulajdonjogok sérelme nem lehet aránytalan mértékű. A biztosító vagy viszontbiztosító érintett részvényesei, szerződői, kedvezményezettjei, igényjogosultjai és egyéb hitelezői által elszenvedett veszteség nem lehet nagyobb, mint az a veszteség, amely akkor érte volna őket, ha a biztosítót vagy viszontbiztosítót rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolják a szanálási határozat meghozatalának időpontjában. Az említett „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv a Charta 17. cikke által védett, tulajdonhoz való alapvető jog tükröződése. Ezt a jogot a közigazgatási szanálási eljárás során védeni kell annak biztosítása által, hogy az érintett részvényesek, szerződők, kedvezményezettek, igényjogosultak vagy egyéb hitelezők ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, mint a rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén. Azon elbánás értékelésének, amelyben a szerződők, a kedvezményezettek és a károsult felek ilyen esetben részesültek volna, ki kell terjednie minden olyan kifizetésre, amelyet a szerződők, a kedvezményezettek és a károsult felek adott esetben a biztosítási garanciarendszerekből, valamint a 2009/103/EK irányelv szerinti kártérítési szervezetektől kaptak volna. Abban az esetben, ha egy szanálás alatt álló vállalkozás eszközeinek és kötelezettségeinek csak egy részét veszi át magánszektorbeli vevő vagy áthidaló vállalkozás, a szanálás alatt álló vállalkozás fennmaradó részét rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében kell felszámolni. A biztosító vagy viszontbiztosító felszámolási eljárásában érintett, megmaradó részvényesek és hitelezők számára a felszámolási eljárásban érintett követeléseik ellenértékeként kifizetett összeg vagy kártalanítás nem lehet kevesebb, mint az az összeg, amelyhez akkor jutottak volna, ha az egész biztosítót vagy viszontbiztosítót rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolják fel.

(41)

A részvényesek és hitelezők – köztük a szerződők, a kezdeményezettek és az igényjogosultak – jogának védelme érdekében egyértelmű kötelezettségeket kell megállapítani a szanálás alatt álló vállalkozás eszközeinek és kötelezettségeinek értékelése tekintetében, és annak értékelésére vonatkozóan, hogy milyen elbánásban részesültek volna a részvényesek és hitelezők – ideértve a szerződőket, a kezdeményezetteket és az igényjogosultakat –, ha a vállalkozást rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolják fel. Ezért rögzíteni szükséges, hogy a szanálási intézkedések meghozatala előtt sor kerül a biztosító vagy viszontbiztosító eszközeinek és kötelezettségeinek méltányos és reális értékelésére. Biztosítani kell az értékeléssel szembeni fellebbezés jogát. A szanálási intézkedés jellege és az értékeléssel való szoros kapcsolata miatt azonban a fellebbezés lehetőségét csak akkor helyénvaló biztosítani, ha egyidejűleg a szanálási határozat ellen is irányul. Ezenkívül rögzíteni szükséges, hogy a szanálási eszközök alkalmazását követően összehasonlításra kerül az a bánásmód, amelyben a részvényesek és a hitelezők – köztük a szerződők, a kezdeményezettek és az igényjogosultak – ténylegesen részesültek, és az, hogy milyen elbánásban részesültek volna rendes fizetésképtelenségi eljárás során. Az utólagos összehasonlításnak a szanálási határozattól elkülönítetten megtámadhatónak kell lennie. Azoknak a részvényeseknek és hitelezőknek, akik kevesebbet kaptak annál az összegnél, amelyet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében kaptak volna, jogosultaknak kell lenniük arra, hogy megkapják a különbözetet.

(42)

Szanálási intézkedések meghozatalakor a szerződők megtarthatják a szerződéseikben biztosított előnyök egy részét vagy egészét, és nem feltétlenül kell új biztosítási szerződést kötniük. Amennyiben egy vállalkozást rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolnak fel, a szerződésmódosítás miatt költségek merülhetnek fel a szerződők számára. Különösen a hosszú távú biztosítási szerződések esetében a piaci feltételek és a szerződők sajátosságai, valamint az olyan többletköltségek, mint az ügynöki díjak és a lezárási díjak, jelentős költségekkel járhatnak azon szerződők számára, akiknek pótolniuk kell szerződéseiket. E pótlás költségeinek a „hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvvel összefüggésben történő becslése során azt kell feltételezni, hogy a piacon rendelkezésre álló, érvényes piaci kamatlábakon nyújtott, hasonló fedezetet nyújtó biztosítási kötvényre irányuló új biztosítási szerződés megkötésére a szanálási intézkedés időpontjától számított észszerű időn belül kerül sor.

(43)

Fontos, hogy a veszteségeket a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelenségekor azonnal elszámolják. A fizetésképtelen biztosítók vagy viszontbiztosítók eszközei és kötelezettségei értékelésének a szanálási eszközök alkalmazásának pillanatában méltányos, prudens és reális feltételezéseken kell alapulnia. Mindamellett a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzete alapján történő értékelés nem érintheti a kötelezettségek értékét. A szanálási intézkedések megválasztásának és kialakításának alátámasztása céljából végzett értékeléseknek összhangban kell lenniük az alkalmazandó prudenciális szabályozási kerettel, de a szanálással összefüggésben sor kerülhet az e keret alapjául szolgáló elvek célzott módosítására, különösen akkor, ha nem teljesül az a feltételezés, hogy a vállalkozás helyre fogja állítani folyamatos működését. Kivételesen sürgős esetben lehetővé kell tenni, hogy a szanálási hatóságok a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító eszközeit, illetve kötelezettségeit gyors értékeléssel mérjék fel. Az értékelésnek ideiglenesnek és egy független értékelés elvégzéséig alkalmazandónak kell lennie. Az EIOPA-nak meg kell határoznia az ilyen értékelések során alkalmazandó elvek keretét, és lehetővé kell tennie, hogy a szanálási hatóságok és a független értékelők különböző célzott módszertanokat alkalmazzanak.

(44)

Szanálási intézkedések meghozatalakor a szanálási hatóságoknak figyelembe kell venniük és követniük kell a szanálási tervekben előírt intézkedéseket, kivéve, ha a szanálási hatóságok – az adott eset körülményeit figyelembe véve – úgy értékelik, hogy a szanálási célok hatékonyabban megvalósíthatók olyan intézkedések révén, amelyek a szanálási tervekben nem szerepelnek.

(45)

A szanálási eszközöket úgy kell kialakítani, hogy alkalmasak legyenek nagyszámú, jelentős részben kiszámíthatatlan forgatókönyv kezelésére, figyelembe véve, hogy különbség lehet egyetlen biztosító vagy viszontbiztosító válsága és egy nagyobb mértékű, rendszerszintű válság között. A szanálási eszközöknek ezért minden ilyen forgatókönyvre ki kell terjedniük, beleértve a szanálás alatt álló vállalkozásnak a megszüntetésig történő fizetőképes kifuttatását, a szanálás alatt álló vállalkozás vagyonának vagy részvényeinek értékesítését, az áthidaló vállalkozás létrehozását, az eszközöknek és kötelezettségeknek a fizetésképtelen vállalkozás értékvesztett vagy alulteljesítő portfólióitól való elkülönítését, valamint a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító tőkeinstrumentumainak és egyéb leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek leírását vagy átalakítását.

(46)

Azokban a konkrét esetekben, amikor a csoporthoz tartozó egyes vállalkozások olyan szolgáltatásokat nyújtanak egy szanálás alatt álló vállalkozásnak, amelyek elengedhetetlenek a biztosítási fedezet folytonosságának biztosításához, a szanálási hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie annak biztosítására, hogy az ilyen alapvető szolgáltató által nyújtott árukat és szolgáltatásokat továbbra is biztosítsák, amennyiben az alapvető szolgáltató pénzügyi helyzete az ugyanazon csoporton belüli biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelensége következtében romlik, és e hatáskör igénybevétele szükséges a csoporthoz tartozó más vállalkozások által nyújtott biztosítási fedezet folytonosságának megőrzéséhez. E hatáskörök magukban foglalhatják a szanálási hatáskörök gyakorlását és a szanálási eszközök alapvető szolgáltatóra való alkalmazását.

(47)

Ha a szanálási eszközöket biztosítási portfóliók stabil szervezet – például magánszektorbeli vevő vagy áthidaló vállalkozás – részére történő átadása céljából alkalmazták, a biztosító vagy viszontbiztosító fennmaradó részét megfelelő időn belül fel kell számolni. A felszámolás határidejét annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy a fizetésképtelen biztosítónak vagy viszontbiztosítónak szükséges-e szolgáltatást vagy támogatást nyújtania a magánszektorbeli vevő vagy az áthidaló vállalkozás részére az átvett tevékenységek vagy szolgáltatások folytatásához.

(48)

Minden tagállamban finanszírozási rendszereket kell létrehozni az adott tagállamban engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók szerződőinek, kedvezményezettjeinek és igényjogosultjainak kártalanítására. Finanszírozási rendszereknek kell rendelkezésre állniuk részvényesek és más hitelezők követeléseinek kielégítésére a „hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv alapján, amennyiben ez az állami forrásokra való támaszkodás elkerülése érdekében szükséges. Ezeket a követeléseket a rendes fizetésképtelenségi eljárás hitelezői kielégítési sorrendjének megfelelően kell kiszámítani, megakadályozva azt, hogy a részvényesek vagy más hitelezők a szerződők, a kedvezményezettek vagy az igényjogosultak teljes körű kártalanítása előtt részesüljenek kártérítésben. Miközben el kell kerülni a biztosítótársaság veszteségeinek közvetlen fedezését, lehetővé kell tenni, hogy az ilyen finanszírozási rendszerek végső megoldásként a szanálási eszközök használatával kapcsolatos egyéb költségek finanszírozására is felhasználhatók legyenek, a szanálási célok megvalósításához szükséges mértékben, és amennyiben a szanálási elveket teljes mértékben tiszteletben tartják. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy maguk döntsenek arról, hogy a finanszírozási rendszerek felhasználhatók-e a szerződők, kedvezményezettek és igényjogosultak veszteségeinek fedezésére. Ilyen esetben a fizetésképtelen vállalkozás kilépne a piacról, és a biztosításiszerződés-állomány egészét vagy egy részét a vagyonértékesítési eszköz részeként átruháznák, illetve egy áthidaló vállalkozásra ruháznák át, vagy az megmaradna a szanálás alatt álló vállalkozásnál, amennyiben azt fizetőképesen kifuttatják. Mindenesetre a részvényeseket azelőtt le kell írni, hogy a szanálásfinanszírozási rendszereket a veszteségek fedezésére használnák. A biztosítási piacok sokfélesége miatt a tagállamok számára bizonyos fokú rugalmasságot kell biztosítani a külső finanszírozás pontos szabályozása tekintetében, amennyiben a kártalanítás észszerű időn belüli garantálásához elegendő likviditás rendelkezésre állása biztosított. A tagállamok csak az adott tagállamban engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók, valamint a harmadik országbeli vállalkozásoknak a területükön letelepedett uniós fióktelepei számára írhatnak elő hozzájárulási kötelezettséget.

(49)

A vagyonértékesítési eszköznek lehetővé kell tennie a szanálási hatóságok számára, hogy a biztosítót vagy viszontbiztosítót, vagy annak egyes vagyonelemeit a részvényesek hozzájárulása nélkül is értékesítsék egy vagy több vevő részére. A vagyonértékesítési eszköz alkalmazása során a hatóságoknak rendelkezniük kell arról, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító, illetve annak egyes vagyonelemei eladására nyílt, átlátható és diszkriminációtól mentes folyamat útján kerüljön sor, amelynek során törekedniük kell a lehető legmagasabb eladási ár elérésére. Ha sürgős esetekben ez az eljárás nem követhető, a hatóságoknak lépéseket kell tenniük a versenyt és a belső piacot érintő káros hatások orvoslása érdekében.

(50)

A szanálás alatt álló vállalkozás eszközeinek vagy kötelezettségeinek a vagyonértékesítési eszköz alkalmazásával történő átadásából származó teljes nettó bevételnek a felszámolási eljárásban maradó vállalkozást kell megilletnie. A szanálás alatt álló vállalkozás által kibocsátott részvények vagy más, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok vagyonértékesítési eszköz keretében történő átadásából származó teljes nettó bevételnek a részvények vagy más, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok tulajdonosait kell megilletnie, feltéve hogy először a szerződőket és más hitelezőket kártalanítják, amennyiben követeléseik leírására teljes körű kártalanítás nélkül került sor. A bevételekből le kell vonni a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelensége miatt felmerült költségeket és a szanálási folyamat költségeit.

(51)

A fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító értékesítésével, valamint a potenciális vevőkkel a vagyonértékesítési eszköz alkalmazását megelőzően folytatott tárgyalásokkal kapcsolatos információk valószínűleg érzékenyek, és kockázatot hordozhatnak a biztosítási piac iránti bizalom szempontjából. Ezért biztosítani kell, hogy az ilyen információknak az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) által előírt nyilvános közzététele annyival késleltethető legyen, amennyi idő az érintett biztosító vagy viszontbiztosító szanálásának megtervezéséhez és strukturálásához szükséges.

(52)

Az áthidaló vállalkozás olyan biztosító vagy viszontbiztosító, amely részben vagy egészében egy vagy több állami hatóság tulajdonában van, vagy a szanálási hatóság ellenőrzése alatt áll. Az áthidaló vállalkozás fő célja, hogy biztosítsa a kritikus funkciók folytonosságát a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító szerződői részére. Az áthidaló vállalkozást ezért gazdaságilag életképes, tevékenységet folyamatos jelleggel végző vállalkozásként kell működtetni, és amint a feltételek megfelelőek, vissza kell vezetni a piacra, vagy ha nem életképes, fel kell számolni.

(53)

Az eszköz- és kötelezettségelkülönítési eszköznek lehetővé kell tennie, hogy a hatóságok különálló szervezetnek adják át a szanálás alatt álló vállalkozás eszközeit, jogait és kötelezettségeit az adott eszközök, jogok és kötelezettségek leválasztása, kezelése és felszámolása céljából. A fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító jogosulatlan versenyelőnyének kiküszöbölése érdekében az eszköz- és kötelezettségelkülönítési eszköz – amelynek fő célja az állományátruházás megkönnyítése – kizárólag más eszközökkel együtt alkalmazható.

(54)

Egy hatékony szanálási rendszernek biztosítania kell, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók olyan módon legyenek szanálhatók, amely minimalizálja a fizetésképtelenségnek a szerződőkre, az adófizetőkre, a reálgazdaságra és a pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív hatását. A leírásnak vagy átalakításnak biztosítania kell, hogy a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító részvényesei és hitelezői a biztosítási és viszontbiztosítási kárigények érintettségét megelőzően viseljék a veszteségeket, a szanálási hatáskör alkalmazását követően pedig megfelelő arányban viseljék a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelenségéből eredő költségeket. Ennélfogva a leírási vagy átalakítási eszköznek erősebben kell ösztönöznie a biztosítók vagy viszontbiztosítók részvényeseit és hitelezőit, valamint bizonyos mértékig a szerződőket arra, hogy rendes körülmények között figyelemmel kísérjék a biztosító vagy viszontbiztosító állapotát.

(55)

Fontos biztosítani, hogy a szanálási hatóságok különféle körülmények között is rendelkezzenek a rendelkezzenek az ahhoz szükséges rugalmassággal, hogy fizetőképesen kifuttassák a szanálás alatt álló vállalkozást, a szerződők számára legjobb feltételek mellett adják át annak eszközeit, jogait és kötelezettségeit, vagy elosszák a fennmaradó veszteségeket. Ezért helyénvaló rögzíteni, hogy a szanálási hatóságok számára egyaránt lehetővé kell tenni a leírási vagy átalakítási eszköz alkalmazását akkor, ha a cél a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító fizetőképes kifuttatás alatt álló vállalkozásként végrehajtott szanálása, valamint akkor, ha a kritikus biztosítási szolgáltatások átadása a biztosító vagy viszontbiztosító fennmaradó része tevékenységének megszüntetése és felszámolása mellett történik. Ebben az összefüggésben indokolt lehet a biztosítási kötelezettségek átstrukturálása a biztosítási fedezet jelentős részének fenntartása céljából, ha a hatóság megítélése szerint ez szolgálja leginkább a szerződők érdekét.

(56)

Ha reális kilátás van arra, hogy a vállalkozás életképessége helyreálljon, és a szerződőket nem éri veszteség a szanálási folyamat során, a leírási vagy átalakítási eszköz alkalmas lehet a szanálás alatt álló vállalkozás folyamatos működésének helyreállítására. Ebben az esetben a leírás vagy átalakítás útján történő szanálást a vezetés leváltásának kell kísérnie, kivéve, ha a vezetés megtartása helyénvaló és szükséges a szanálási célok eléréséhez.

(57)

Nem helyénvaló a leírási vagy átalakítási eszköz alkalmazása a fedezett, biztosítékkal ellátott vagy más módon garantált követelések esetében, mivel az ilyen leírás vagy átalakítás hatástalan lehet, vagy negatív hatást gyakorolhat a pénzügyi stabilitásra. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy a leírási vagy átalakítási eszköz hatásos legyen, és elérje a célját, kívánatos, hogy a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító biztosítékkal nem fedezett kötelezettségeire a lehető legszélesebb körben alkalmazható legyen. Mindazonáltal helyénvaló a biztosítékkal nem fedezett kötelezettségek egyes típusait kizárni a leírási vagy átalakítási eszköz hatálya alól. A kritikus funkciók folytonosságának biztosítása érdekében ezért a leírási vagy átalakítási eszközt nem kell alkalmazni a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító munkavállalóival szemben fennálló egyes kötelezettségekre, illetve azon üzleti követelésekre, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító napi működéséhez szükséges árukhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódnak. A nyugdíjbiztosítási alapokkal és nyugdíjbiztosítási alapkezelőkkel szemben fennálló, nyugdíjjogosultságokra és nyugdíjra vonatkozó kötelezettségek teljesítése érdekében a leírási vagy átalakítási eszközt nem kell alkalmazni a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító nyugdíjrendszerrel szembeni kötelezettségeire. A rendszerszintű átterjedés kockázatának csökkentése érdekében a leírási vagy átalakítási eszközt nem kell alkalmazni a fizetési rendszerekben való részvételből eredő olyan kötelezettségekre, amelyek hátralévő futamideje kevesebb mint hét nap, illetve a biztosítókkal vagy viszontbiztosítókkal, hitelintézetekkel és befektetési vállalkozásokkal szembeni azon kötelezettségekre – az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetekkel szembeni kötelezettségek kivételével –, amelyek eredeti esedékessége hét napon belüli.

(58)

A szanálás egyik fő célkitűzése a szerződők, a kedvezményezettek és az igényjogosultak kollektív érdekeinek a védelme. A leírási vagy átalakítási eszköz a biztosítási vagy viszontbiztosítási kárigényekre ezért csak végső eszközként alkalmazható, és a szanálási hatóságoknak gondosan mérlegelniük kell a természetes személyek és a mikro-, kis- és középvállalkozások biztosítási szerződéseiből eredő biztosítási kárigények esetleges leírásának következményeit.

(59)

A szanálási hatóságoknak bizonyos körülmények fennállása esetén részben vagy teljes egészében ki kell tudniuk zárni egyes kötelezettségeket, ha az adott kötelezettségek leírása vagy átalakítása észszerű határidőn belül nem lehetséges, ha a kizárás feltétlenül szükséges a szanálási célok eléréséhez és azokkal arányos, vagy ha a leírási vagy átalakítási eszköz alkalmazása olyan értékromlást eredményezne, amelynek következtében a többi hitelező által viselt veszteségek nagyobbak lennének, mint akkor, ha az említett kötelezettségeket nem zárnák ki. A kizárás alkalmazásakor a kizárás figyelembevétele céljából – „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv tiszteletben tartása mellett – megemelhető az egyéb leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírásának vagy átalakításának mértéke. Ugyanakkor a tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy a szanálást saját államháztartásukból finanszírozzák.

(60)

A leírási vagy átalakítási eszköznek a biztosítási szerződésekre történő alkalmazásakor a szanálási hatóságoknak ügyelniük kell arra, hogy az alkalmazandó jog szerinti kötelező minimális fedezeti szintek a szerződés átalakítását követően teljesüljenek. Ez nem akadályozhatja meg a szanálási hatóságot abban, hogy a leírási vagy átalakítási eszközt a szanálási intézkedés időpontja előtt keletkezett biztosítási kárigényekre alkalmazza.

(61)

A szanálási hatóságoknak alapszabályként a hitelezők egyenrangú kezelését és a követeléseknek a fizetésképtelenségi jogszabályokban meghatározott rangsorát tiszteletben tartó módon kell alkalmazniuk a leírási vagy átalakítási eszközt. A veszteségeket ezért először a szavatolótőke-elemekben kell érvényesíteni, és a részvényesek felé részvények bevonása vagy átadása, illetve a részvények jelentős hígítása révén kell közvetíteni. Ha ez nem elegendő, hitelviszonyt megtestesítő alárendelt instrumentumokat kell átalakítani vagy leírni. Az előresorolt kötelezettségek átalakítására vagy leírására csak a hitelviszonyt megtestesítő alárendelt instrumentumok teljes körű átalakítása vagy leírása után kerülhet sor. A leírási vagy átalakítási hatáskörök gyakorlása nyomán az instrumentum vagy a kötelezettség tőkeösszegének csökkentése vagy az instrumentum vagy kötelezettség átalakítása csak akkor lehet megtámadható, ha a leírási vagy átalakítási hatásköröket gyakorló szanálási hatóság szerinti tagállam joga alapján ez lehetséges.

(62)

A kötelezettségek alóli – többek között a fizetési és kiegyenlítési rendszerekhez, a munkavállalói vagy üzleti hitelezőkhöz vagy az elsőbbségi rangsorhoz kapcsolódó – mentességeket a harmadik országokban és az Unióban egyformán alkalmazni kell. Annak biztosítása érdekében, hogy a kötelezettségeket harmadik országokban le lehessen írni vagy át lehessen alakítani, rögzíteni szükséges, hogy a harmadik országok joga alá tartozó szerződéses rendelkezések elismerik ezt a lehetőséget. Nem kell előírni ilyen szerződéses feltételt a leírási vagy átalakítási eszköz alkalmazása alól mentesített kötelezettségek esetében, valamint akkor, ha a harmadik ország joga vagy az adott harmadik országgal kötött kötelező erejű megállapodás lehetővé teszi az érintett tagállam szanálási hatósága számára a leírási vagy átalakítási eszköz alkalmazását.

(63)

A részvényeseknek és hitelezőknek a szükséges mértékben hozzá kell járulniuk a fizetésképtelen vállalkozás veszteségelosztó mechanizmusához. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a kibocsátó biztosító vagy viszontbiztosító gazdasági életképtelenségének bekövetkezésekor az 1., 2. és 3. szintű tőkeinstrumentumok teljes mértékben viseljék a veszteségeket. Ennek megfelelően a szanálási hatóságok számára elő kell írni, hogy a gazdasági életképtelenség bekövetkezésekor bármilyen szanálási intézkedés végrehajtása előtt teljes mértékben írják le ezeket az instrumentumokat, vagy adott esetben alakítsák át azokat 1. szintű tőkeinstrumentumokká. Ebből a szempontból a gazdasági életképtelenség vagy akkor következik be, amikor az érintett szanálási hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító megfelel a szanálási feltételeknek, vagy pedig amikor az érintett szanálási hatóság úgy határoz, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító gazdasági életképessége a szóban forgó tőkeinstrumentumok leírása vagy átalakítása nélkül megszűnne. Ezeket a követelményeket szerepeltetni kell az instrumentumra vonatkozó feltételekben, valamint az instrumentumokkal kapcsolatban közzétett vagy rendelkezésre bocsátott tájékoztatókban vagy ajánlati dokumentumokban.

(64)

A szanálás eredményes végrehajtása érdekében a szanálási hatóságoknak minden olyan szükséges jogi hatáskörrel rendelkezniük kell, amelyek a szanálási eszközök alkalmazása során – különféle kombinációkban – gyakorolhatók. Szükséges, hogy e hatáskörök közé tartozzon a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító részvényeinek, eszközeinek, jogainak vagy kötelezettségeinek egy másik szervezethez, ezen belül egy másik biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz, vagy áthidaló vállalkozáshoz való átadására vonatkozó hatáskör, a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító részvényeinek leírására vagy bevonására, illetve kötelezettségeinek leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskör, a vezetés leváltására vonatkozó hatáskör, valamint a követelések kifizetésére vonatkozó átmeneti moratórium előírására vonatkozó hatáskör. Szükség van kiegészítő hatáskörökre is, például arra, hogy a csoport más részeitől megköveteljék az alapvető szolgáltatások folytonos biztosítását.

(65)

Nem szükséges előírni a pontos módját annak, ahogyan a szanálási hatóságoknak be kell avatkozniuk a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító működésébe. Lehetővé kell tenni a szanálási hatóságok számára annak megválasztását, hogy az ellenőrzést a biztosító vagy viszontbiztosító működésébe való közvetlen beavatkozás révén vagy végrehajtási határozat útján veszik át. A szanálási hatóságoknak erről az adott eset körülményeitől függően kell dönteniük.

(66)

Eljárási követelményeket kell megállapítani annak érdekében, hogy a szanálási intézkedésekről megfelelően értesítsék az érintetteket, és azokat megfelelően nyilvánosságra hozzák. A szanálási hatóságok és szakmai tanácsadóik által a szanálási eljárás során megszerzett információk azonban valószínűleg érzékenyek, ezért azokra a szanálási határozat közzététele előtt megfelelő titoktartási szabályokat kell alkalmazni. Azt kell feltételezni, hogy egy döntéssel kapcsolatban a döntés meghozatala előtt közölt bármely információ, akár azzal kapcsolatos, hogy a szanálási feltételek teljesülnek-e, akár azzal, hogy az eljárás során mely konkrét eszköz vagy intézkedés kerül alkalmazásra, hatással lesz az intézkedés által érintett köz- vagy magánérdekekre. Ezért biztosítani kell, hogy megfelelő mechanizmusok álljanak rendelkezésre az ilyen információk – például a helyreállítási és szanálási tervek tartalma és részletei és az ezzel összefüggésben elvégzett bármely értékelés eredménye – titkosságának fenntartására.

(67)

A szanálási hatóságok és az adóhatóságok közötti információcserét nem szabad akadályozni. Az ilyen információcserének összhangban kell lennie a nemzeti joggal, és amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, azt csak az információt nyújtó érintett illetékes hatóság kifejezett hozzájárulásával lehet közölni.

(68)

A szanálási hatóságoknak kiegészítő hatáskörökkel kell rendelkezniük arra, hogy biztosítsák a részvények vagy hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, valamint az eszközök, jogok és kötelezettségek harmadik fél vevő vagy áthidaló vállalkozás részére történő tényleges átadását. Így különösen meg kell őrizni a viszontbiztosítási megállapodások által nyújtott gazdasági előnyöket annak megkönnyítése érdekében, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási kárigényeket a kapcsolódó portfólió, valamint a kapcsolódó biztosítástechnikai tartalékok és tőkekövetelmények általános kockázati profiljának befolyásolása nélkül lehessen átadni. Ezért a szanálási hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási kárigényeket az azokhoz kapcsolódó viszontbiztosítási jogokkal együtt adják át. E képességnek magában kell foglalnia azon hatáskört is, hogy az átadott instrumentumokról vagy eszközökről eltávolítsák a harmadik felek jogait, érvényesítsék a szerződéseket, továbbá az eszközöket és részvényeket átvevő fél viszonylatában is biztosítsák a megállapodások folytonosságát. A szerződő félnek a szanálás alatt álló vállalkozással vagy az azzal egy csoporthoz tartozó vállalkozással fennálló szerződés felmondására irányuló joga szintén nem sérülhet, ha a felmondás oka nem az, hogy a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító szanálásra kerül. A szanálási hatóságoknak ezenkívül rendelkezniük kell azzal a kiegészítő hatáskörrel, amely alapján kötelezhetik a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolás alatt álló biztosító vagy viszontbiztosító vállalkozás fennmaradó részét azon szolgáltatások teljesítésére, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a vagyonértékesítési eszköz vagy áthidaló vállalkozási eszköz alkalmazásával eszközökhöz vagy részvényekhez jutó vállalkozás folytassa üzleti tevékenységét.

(69)

A Charta 47. cikke értelmében mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. Ezért biztosítani kell a szanálási hatóságok által hozott határozatokkal szembeni fellebbezés jogát.

(70)

A szanálási hatóságok által hozott válságkezelési intézkedések összetett gazdasági értékeléseket és széles mérlegelési jogkört követelhetnek meg. A szanálási hatóságok konkrétan rendelkeznek a szükséges szakértelemmel ahhoz, hogy elvégezzék ezeket az értékeléseket, és meghatározzák a mérlegelési jogkör megfelelő alkalmazását. Ezért fontos annak biztosítása, hogy a szanálási hatóságok által ebben a vonatkozásban készített összetett gazdasági értékeléseket a nemzeti bíróságok alapként használják fel az érintett válságkezelési intézkedések felülvizsgálatakor. Ezen értékelések összetett jellege azonban nem akadályozhatja meg a nemzeti bíróságokat annak megvizsgálásában, hogy a szanálási hatóság által felhasznált adatok tényszerűen pontosak, megbízhatók és következetesek-e, az adatok tartalmaznak-e az összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő minden releváns információt, és alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket.

(71)

A sürgős helyzetek kezelése érdekében biztosítani kell azt, hogy a felülvizsgálat iránti kérelem benyújtása ne járjon a megtámadott határozat joghatásának automatikus felfüggesztésével, a szanálási hatóság határozata pedig azonnal végrehajtható legyen annak vélelmezésével, hogy végrehajtásának felfüggesztése a közérdekkel ellentétes volna.

(72)

Védelemben kell részesíteni azokat a harmadik feleket, akik a szanálási hatáskörök hatóságok általi gyakorlása révén jóhiszeműen szerezték meg a szanálás alatt álló vállalkozás eszközeit, jogait és kötelezettségeit. Ugyanígy gondoskodni kell a pénzügyi piacok stabilitásáról is. A szanálási határozattal szembeni fellebbezés joga ezért nem érintheti a megsemmisített határozat alapján végrehajtott közigazgatási intézkedéseket vagy ügyleteket. Ilyen esetekben a jogsértő határozattal szembeni jogorvoslatnak az érintett személyek által elszenvedett károk miatti kártérítésre kell korlátozódnia.

(73)

Az érintett tagállamban és az Unióban fennálló súlyos pénzügyi stabilitási kockázatok miatt szükség lehet válságkezelési intézkedések sürgős meghozatalára. A válságkezelési intézkedések előzetes bírói engedélyezése iránti kérelemre és az ilyen kérelem bírósági általi vizsgálatára vonatkozó, nemzeti jog szerinti eljárásnak ezért gyorsnak kell lennie. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett hatóság a bírósági engedélyezést követően azonnal meghozhassa határozatát. Ez a lehetőség nem sértheti az érdekelt felek azon jogát, hogy a határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelmet nyújtsanak be a bírósághoz. Annak érdekében azonban, hogy a szanálási határozat alkalmazása ne szenvedjen indokolatlan késedelmet, az említett lehetőséget csak korlátozott időtartamra helyénvaló biztosítani azt követően, hogy a szanálási hatóság meghozta a válságkezelési intézkedést.

(74)

A szanálás eredményességének biztosítása és a joghatósági összeütközések elkerülése érdekében rendes fizetésképtelenségi eljárás addig nem indítható vagy folytatható a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító vállalkozással szemben, amíg valamely szanálási hatóság a szanálási hatásköreit gyakorolja, vagy szanálási eszközöket alkalmaz, kivéve, ha az eljárást a szanálási hatóság kezdeményezésére vagy annak beleegyezésével indítják, illetve folytatják. Ezért rögzíteni szükséges, hogy bizonyos szerződéses kötelmek korlátozott időtartamra felfüggeszthetők annak érdekében, hogy a szanálási hatóságok alkalmazhassák a szanálási eszközöket. Ki kell zárni azonban e lehetőség alkalmazását a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (8) említett, tagállam által kijelölt rendszerekkel, köztük a központi szerződő felekkel kapcsolatos kötelezettségek esetében. A 98/26/EK irányelv csökkenti a fizetési és értékpapír-kiegyenlítési rendszerekben való részvétellel járó kockázatokat, különösen azáltal, hogy csökkenti a zavarokat az ilyen rendszerek résztvevőinek fizetésképtelensége esetén. Biztosítani kell, hogy e védelmi eszközök alkalmazása válsághelyzetekben is folytonos legyen, valamint a fizetési és értékpapír-kiegyenlítési rendszerek működtetői és más piaci szereplők megfelelő biztonságának fenntartását. Ezért egy válságmegelőzési vagy válságkezelési intézkedés önmagában nem tekinthető a 98/26/EK irányelv értelmében vett fizetésképtelenségi eljárásnak, feltéve, hogy az érintett szerződések szerinti lényeges kötelezettségeket továbbra is teljesítik.

(75)

Biztosítani kell, hogy amikor a szanálási hatóságok eszközöket és kötelezettségeket adnak át egy magánszektorbeli vevőhöz vagy egy áthidaló vállalkozáshoz, elegendő idővel rendelkezzenek az átadandó szerződések meghatározására. Ezért lehetővé kell tenni a szanálási hatóságok számára a partnerek azon jogának korlátozását, hogy az átadás előtt lezárják a pénzügyi szerződéseket, előrehozzák a kötelezettségek esedékességét, vagy más módon felmondják a szerződéseket. Az ilyen korlátozásoknak lehetővé kell tenniük a szanálási hatóságok számára, hogy valós képet kapjanak a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító mérlegéről azon értékbeli és a szerződések állományában bekövetkező változások nélkül, amelyek a felmondási jogok széles körű gyakorlásából erednének, és elő kell segíteniük a piac instabilitásának elkerülését. A partnerek szerződéses jogainak sérelmét azonban a szükséges minimumra kell korlátozni. A szanálási hatóságok által a felmondási jogokra vonatkozóan előírt korlátozások ezért csak a válságkezelési intézkedésekkel vagy az ilyen intézkedések alkalmazásához közvetlenül kapcsolódó eseményekkel összefüggésben alkalmazandók. Ezért a más mulasztás, például fizetési vagy letétszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt fennálló felmondási jogokat változatlanul kell hagyni.

(76)

A fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító néhány, de nem az összes eszközének, jogának és kötelezettségének átadása esetén fenn kell tartani a jogszerű tőkepiaci megállapodásokat. Ezért indokolt védintézkedéseket biztosítani a kapcsolt kötelezettségek, jogok és szerződések különválasztásával szemben, ideértve az ugyanazon partnerrel kötött, biztosítéki megállapodással, tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítéki megállapodással, egymással szembeni elszámolásra vonatkozó megállapodással, pozíciólezáró nettósítási megállapodással, illetve strukturált finanszírozási rendszerrel fedett szerződéseket is. Ha ilyen védintézkedés alkalmazandó, a szanálási hatóságoknak a védett megállapodáshoz tartozó összes kapcsolt szerződést át kell adniuk, vagy mindegyiket a fizetésképtelen biztosító vagy viszontbiztosító fennmaradó részénél kell hagyniuk. Az említett védintézkedéseknek garantálniuk kell, hogy a 2009/138/EK irányelv szerinti nettósítási megállapodással fedett kitettségek szavatolótőke-kezelése változatlan maradjon.

(77)

A biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi stabilitásának fenntartása érdekében moratóriumot kell bevezetni a szerződők visszavásárlási jogaira vonatkozóan. A moratóriumnak és az érintett vállalkozás abból eredő pénzügyi stabilitásának elegendő időt kell biztosítania a szanálási hatóságok számára a vállalkozás értékeléséhez és az alkalmazandó szanálási eszközök mérlegeléséhez. A moratóriumnak biztosítania kell a szerződőkkel szembeni egyenlő bánásmódot is, és meg kell akadályoznia, hogy káros pénzügyi hatások érjék a kötvényeiket nem az elsők között visszaváltó szerződőket. Mivel a szanálás egyik célja a biztosítási fedezet fenntartása, a szerződőknek továbbra is teljesíteniük kell az érintett biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések szerinti fizetési kötelezettségeiket, a járadékok esetében is.

(78)

Annak biztosítása, hogy a szanálási hatóságok ugyanazokkal a szanálási eszközökkel és hatáskörökkel rendelkezzenek, egy határokon átnyúló tevékenységű csoport fizetésképtelensége esetén megkönnyíti a koordinált fellépést. További intézkedésekre van azonban szükség az együttműködés elősegítése és az eltérő nemzeti válaszok megelőzése érdekében. A csoporthoz tartozó vállalkozások szanálása során a hatóságoknak szanálási kollégiumokban kell konzultálniuk és együttműködniük egymással annak érdekében, hogy megállapodjanak a csoportszintű szanálási program kialakításáról. A vita és a megállapodás fórumaként szanálási kollégiumokat kell létrehozni a jelenlegi felügyeleti kollégiumok magja körül, a szanálási hatóságok részvételével és az illetékes minisztériumok, az EIOPA, valamint – adott esetben – a biztosítási garanciarendszerek felügyeletéért felelős hatóságok bevonásával. A szanálási kollégium nem lehet döntéshozó szerv, hanem a tagállami hatóságok általi döntéshozatalt elősegítő fórum, az együttes döntéseket pedig az érintett tagállami hatóságoknak kell meghozniuk.

(79)

A globális pénzügyi válságra reagáló szabályozási fejlemények, a válság óta szerzett tapasztalatok és ezen irányelv alkalmazása alapján a Bizottságnak – az EIOPA-val folytatott konzultációt követően – jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az Unión belüli biztosítási garanciarendszerekre vonatkozó közös minimumszabályok megfelelőségét. A jelentésben legalább: értékelni kell a biztosítási garanciarendszerek aktuális helyzetét a tagállamokban (lefedettségi arány, fedezett biztosítástípusok, kiváltó események); mérlegelni kell a szakpolitikai alternatívákat, beleértve az olyan különböző szakpolitikai alternatívákat, mint például a biztosítási garanciarendszerek alkalmazása a biztosítási kötvények megtartása vagy kifizetése érdekében, kellően figyelembe véve a biztosítási termékek közötti különbségeket a különböző tagállamokban; fel kell mérni, hogy szükséges-e bevezetni a biztosítási garanciarendszerekre vonatkozó minimumkövetelményeket, és adott esetben felvázolni ezek Unió-szerte történő bevezetésére szükséges lépéseket. A jelentést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

(80)

A határokon átnyúló tevékenységű csoportok szanálása során biztosítani kell az egyensúlyt egyrészről a helyzet kritikusságát szem előtt tartó és a csoport egésze számára hatékony, méltányos és időben történő megoldást biztosító eljárások iránti igény, másrészről minden tagállamban, amelyben a csoport működik, a szerződők, a reálgazdaság és a pénzügyi stabilitás védelme iránti igény között. A különböző szanálási hatóságoknak ezért meg kell osztaniuk nézeteiket a szanálási kollégiumban, a csoportszintű szanálási hatóság által javasolt szanálási intézkedéseket pedig az egyes szanálási hatóságoknak a csoportszintű szanálási tervek keretében közösen kell kidolgozniuk, és meg kell vitatniuk. A gyors és együttes határozathozatal lehetőség szerinti megkönnyítése érdekében a szanálási kollégiumoknak figyelembe kell venniük az összes olyan tagállam szanálási hatóságainak véleményét is, amelyekben a csoport tevékenykedik.

(81)

A csoportszintű szanálási hatóságnak a szanálási intézkedések során minden esetben figyelembe kell vennie, hogy az intézkedések milyen hatást gyakorolnak a szerződőkre, a reálgazdaságra és a pénzügyi stabilitásra azokban a tagállamokban, amelyekben a csoport működik. A leányvállalat letelepedése szerinti tagállam szanálási hatóságai számára ezért lehetővé kell tenni, hogy végső eszközként és kellően indokolt esetben kifogást emeljenek a csoportszintű szanálási hatóság határozatai ellen, ha az említett szanálási hatóságok véleménye szerint a szanálási intézkedések, és rendelkezések nem megfelelőek, akár azért, mert védeni kell a szerződőket, a reálgazdaságot és a pénzügyi stabilitást az adott tagállamban, akár az adott tagállamban működő hasonló vállalkozásokra vonatkozó kötelezettségek miatt.

(82)

A csoportszintű szanálási programoknak meg kell könnyíteniük a koordinált szanálást, amely nagyobb valószínűséggel fogja biztosítani a csoporthoz tartozó összes vállalkozás szempontjából legjobb eredményeket. A csoportszintű szanálási hatóságoknak ezért csoportszintű szanálási programokat kell javasolniuk, és azokat a szanálási kollégium elé kell terjeszteniük. Ha valamely szanálási hatóság nem ért egyet a csoportszintű szanálási programmal vagy független szanálási intézkedés meghozataláról határoz, akkor meg kell indokolnia a csoportszintű szanálási hatóság és a csoportszintű szanálási programba bevont egyéb szanálási hatóságok számára a nézeteltérést, és tájékoztatást kell adnia az indokairól és a tervezett független szanálási intézkedések részleteiről. Bármely szanálási hatóságnak, amely úgy dönt, hogy eltér a csoportos szanálási programtól, kellőképpen mérlegelnie kell, hogy az eltérés milyen lehetséges hatást gyakorolhat a többi szanálási hatóság helye szerinti tagállamok szerződőire, reálgazdaságára és pénzügyi stabilitására, valamint milyen potenciális következményei lehetnek a csoport egyéb részeire nézve.

(83)

A csoportszinten koordinált intézkedés érdekében a hatóságokat fel kell kérni, hogy a csoportszintű szanálási program keretében ugyanazt az eszközt alkalmazzák a csoporthoz tartozó, a szanálási feltételeknek megfelelő szervezetekre. A csoportszintű szanálási hatóságoknak ezért hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy az áthidaló vállalkozási eszközt csoportszinten alkalmazzák a csoport egészének stabilizálása érdekében, valamint arra, hogy a leányvállalatok tulajdonjogát átruházzák az áthidaló vállalkozásra azzal a céllal, hogy amikor a piaci feltételek megfelelőek, az átadott leányvállalatokat csomagban vagy egyenként továbbértékesítsék. Ezenkívül a csoportszintű szanálási hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie a leírási vagy átalakítási eszköz anyavállalati szinten történő alkalmazására.

(84)

A nemzetközi szinten aktív biztosító és viszontbiztosító vállalatok és csoportok eredményes szanálásához szükség van a tagállamok és a harmadik országok szanálási hatóságai közötti együttműködésre. Ennek érdekében – ha a helyzet indokolja – az EIOPA-t fel kell hatalmazni arra, hogy nem kötelező erejű együttműködési keretmegállapodásokat dolgozzon ki és kössön meg harmadik országok hatóságaival az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének megfelelően. Ugyanezen okból a nemzeti hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az EIOPA együttműködési keretmegállapodásaival összhangban kétoldalú megállapodásokat kössenek harmadik országbeli hatóságokkal. A kétoldalú megállapodások kidolgozásának biztosítania kell a nemzetközi szinten aktív biztosítókkal és viszontbiztosítókkal kapcsolatos hatékony tervezést, döntéshozatalt és koordinációt. Az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében a kétoldalú megállapodásoknak kölcsönösnek kell lenniük úgy, hogy a szanálási hatóságok elismerjék és végrehajtsák egymás eljárásait, kivéve olyan körülmény fennállása esetén, amelyre tekintettel a harmadik országbeli szanálási eljárások elismerése elutasítható.

(85)

A szanálási hatóságok közötti együttműködésnek ki kell terjednie mind az uniós vagy harmadik országbeli csoportok leányvállalataira, mind pedig az uniós vagy harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók fióktelepeire. A harmadik országbeli csoportok leányvállalatai az Unió területén letelepedett vállalkozásként teljes mértékben az uniós jog hatálya alá tartoznak, ideértve a szanálási eszközök alkalmazását is. Szükséges azonban, hogy a tagállamok fenntartsák annak jogát, hogy a harmadik országban központi irodával rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók fióktelepei tekintetében is fellépjenek abban az esetben, ha a fiókteleppel kapcsolatos harmadik országbeli szanálási eljárás elismerése és alkalmazása veszélyeztetné az Unió reálgazdaságát vagy pénzügyi stabilitását, vagy ha az unióbeli szerződők nem részesülnének a harmadik országbeli szerződőkkel egyenlő elbánásban. Ilyen esetekben a tagállamokat fel kell jogosítani arra, hogy szanálási hatóságaikkal folytatott egyeztetést követően elutasítsák a harmadik országbeli szanálási eljárások elismerését.

(86)

Ezen irányelv végrehajtása nem akadályozhatja meg, hogy a nemzeti biztosítási garanciarendszerek a helyreállítási és szanálási kerettel párhuzamosan létezzenek, függetlenül a nemzeti biztosítási garanciarendszerek finanszírozási forrásától. A szanálási eszközök és hatáskörök biztosítóra vagy viszontbiztosítóra történő alkalmazása nem akadályozhatja meg a szerződőket, a kedvezményezetteket és más igényjogosultakat abban, hogy e nemzeti biztosítási garanciarendszereken keresztül kártérítést kapjanak.

(87)

Az EIOPA-nak az 1094/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban kiadott iránymutatásokkal elő kell mozdítania a szanálási hatóságok által alkalmazott gyakorlatok közelítését. Ezen belül az EIOPA-nak meg kell határoznia az alábbiak mindegyikét: a) az egyes vállalkozásokra vonatkozó egyszerűsített követelmények alkalmazását meghatározó részletesebb kritériumok; b) a megelőző helyreállítási tervekre vonatkozó forgatókönyvek, valamint a minőségi és mennyiségi mutatók minimális listája; c) a kritikus funkciók meghatározásának kritériumai; d) a szanálhatóság értékelése során megvizsgálandó további kérdések és kritériumok; e) a szanálhatóság akadályainak kezelésére vagy megszüntetésére irányuló intézkedések részletei, valamint azon körülmények, amelyek fennállása esetén az egyes intézkedések alkalmazhatók; és f) a titoktartási követelményeket teljesítő, összefoglaló vagy összesített formában történő információnyújtás módja.

(88)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardoknak elő kell segíteniük a következetes harmonizációt, valamint a szerződők, a befektetők és a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. Hatékony és helyénvaló megoldás lenne az EIOPA-t mint rendkívül specializált szakértelemmel rendelkező szervet a Bizottsághoz benyújtandó azon szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával megbízni, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket.

(89)

Amennyiben ezen irányelv előírja, a Bizottságnak az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban, az EIOPA által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket kell elfogadnia, amelyek meghatározzák az alábbi elemeket: a) azon kritériumok, amelyek alapján egy vállalkozás megelőző helyreállítási tervezés hatálya alá tartozik, a helyreállítási tervezés céljából a piaci részesedések meghatározására alkalmazandó módszerek, valamint a megelőző helyreállítási tervekben szerepeltetendő információk; b) a szanálási tervek tartalma és a csoportszintű szanálási tervek tartalma; c) az értékelés különböző elemei, beleértve azokat a körülményeket, amelyek között egy személy az értékelés elvégzése szempontjából függetlennek minősül, a szanálással összefüggésben az eszközök és a kötelezettségek értékének megállapítására szolgáló módszerek, a különböző értékelések elkülönítése, az ideiglenes értékelésekben feltüntetendő további veszteségekre képzett puffer kiszámításának módszere, a származtatott ügyletekből származó kötelezettségek értékelésének módszerei és elvei, valamint az elbánás különbségét értékelő módszer; d) a harmadik ország joga alá tartozó pénzügyi szerződésekben szerepeltetendő szerződéses feltétel tartalma; e) a szanálási kollégiumok operatív működése. Amennyiben ezen irányelv előírja, a Bizottságnak az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok révén, az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban, az EIOPA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell elfogadnia, amelyek meghatározzák a szanálási tervekkel és a biztosító vagy viszontbiztosító együttműködésével kapcsolatban nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó eljárásokat, a tájékoztatás tartalmát, valamint a minimálisan szükséges formanyomtatványokat és mintadokumentumokat.

(90)

A 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9), a 2007/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) és az (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) az említett irányelvek hatálya alá tartozó vállalkozások részvényeseinek és hitelezőinek védelmére vonatkozó szabályokat tartalmaz. Olyan helyzetben, amikor a szanálási hatóságoknak gyorsan kell eljárniuk, e szabályok hátráltathatják a hatékony szanálási intézkedést, valamint a szanálási eszközök és hatáskörök szanálási hatóságok általi alkalmazását. A 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) és az (EU) 2021/23 európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) szerinti eltéréseket ezért ki kell terjeszteni a biztosítók és viszontbiztosítók szanálásával összefüggésben hozott intézkedésekre. Az érdekelt felek számára a lehető legnagyobb fokú jogbiztonság garantálása érdekében az eltéréseket egyértelműen kell meghatározni, megengedett mértéküket erőteljesen korlátozni kell, és azokat kizárólag közérdekből, a szanálást kiváltó feltételek fennállása esetén lehet alkalmazni.

(91)

Annak érdekében, hogy az információk megosztása és az azokhoz való hozzáférés minden érintett hatóság számára megfelelően biztosított legyen, a szanálási hatóságoknak képviselettel kell rendelkezniük valamennyi releváns fórumon, az EIOPA-nak pedig rendelkeznie kell a biztosítók és viszontbiztosítók helyreállításával és szanálásával kapcsolatos feladatok ellátásához szükséges szakértelemmel. Ezért az 1094/2010/EU rendeletet módosítani kell annak érdekében, hogy a szanálási hatóságokat a rendeletben említett illetékes hatóságként jelöljék ki. A szanálási hatóságok és az illetékes hatóságok asszimilációja összhangban van az EIOPA azon feladataival, amelyeket a helyreállítási és szanálási tervek kidolgozásához és koordinálásához való hozzájárulása és az ezekben való aktív részvétele tekintetében az 1094/2010/EU rendelet 25. cikke állapít meg.

(92)

Biztosítani kell, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók, az üzleti tevékenységüket ténylegesen ellenőrző szereplők, valamint igazgatási, irányító vagy felügyelő testületeik megfeleljenek az e vállalkozások szanálásával kapcsolatos kötelezettségeiknek. Ugyanígy biztosítani kell, hogy az említett vállalkozások, az üzleti tevékenységüket ténylegesen ellenőrző szereplők, valamint igazgatási, irányító vagy felügyelő testületeik az egész Unióban hasonló bánásmódban részesüljenek. A tagállamok számára ezért elő kell írni, hogy gondoskodjanak hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókról és egyéb közigazgatási intézkedésekről. A közigazgatási szankcióknak és egyéb adminisztratív intézkedéseknek ezért a címzettekkel, a közigazgatási szankció vagy egyéb adminisztratív intézkedés alkalmazásakor figyelembe veendő kritériumokkal, a közigazgatási szankciók vagy egyéb adminisztratív intézkedések közzétételével, a legfontosabb szankcionálási hatáskörökkel és a közigazgatási bírságok szintjével kapcsolatban bizonyos alapvető követelményeknek eleget kell tenniük. Az EIOPA-nak – a szigorú szakmai titoktartás követelményeinek megfelelően – központi adatbázisban kell nyilvántartania minden közigazgatási szankciót és egyéb adminisztratív intézkedést, valamint a felügyeleti hatóságok és a szanálási hatóságok által jelentett fellebbezésekkel kapcsolatos minden információt.

(93)

A tagállamok számára nem írható elő, hogy az ezen irányelv megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási szankciókra vagy egyéb adminisztratív intézkedésekre vonatkozó szabályokat állapítsanak meg, ha a jogsértés a nemzeti büntetőjog hatálya alá tartozik. Ha azonban a tagállamok jogsértés esetére közigazgatási szankciók vagy egyéb adminisztratív intézkedések helyett büntetőjogi szankciókat tartanak fenn, az nem csökkentheti, illetve másképpen sem befolyásolhatja a szanálási hatóságok és a felügyeleti hatóságok képességét arra, hogy kellő időben együttműködjenek más tagállamok szanálási hatóságaival és felügyeleti hatóságaival, illetve tőlük kellő időben információkhoz jussanak vagy velük kellő időben információt cseréljenek, akár azt követően is, hogy az adott jogsértést büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes igazságügyi hatósághoz utalták.

(94)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a biztosítók és a viszontbiztosítók szanálására vonatkozó szabályok és eljárások harmonizálását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban egy vállalkozás fizetésképtelenségének az egész Unióra gyakorolt hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(95)

A felügyeleti hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak az ezen irányelv értelmében hozott határozataik és intézkedéseik során kellőképpen figyelembe kell venniük, hogy határozataik és intézkedéseik milyen hatással vannak más tagállamok szerződőire, reálgazdaságára és pénzügyi stabilitására, továbbá mérlegelniük kell az érintett leányvállalatnak vagy határokon átnyúló tevékenységnek a leányvállalat letelepedése, illetve a tevékenység folytatásának helye szerinti tagállam szerződői, pénzügyi szektora és teljes gazdasága szempontjából vett jelentőségét, még azokban az esetekben is, amikor az érintett leányvállalat vagy határokon átnyúló tevékenység a csoporton belül kevésbé fontos.

(96)

Ezen irányelv hatálybalépésétől számított öt éven belül a Bizottságnak - a szerzett tapasztalatokra építve és az EIOPA-val folytatott konzultációt követően - részletesebb értékelést kell végeznie és jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásának egyes szempontjaira összpontosítva,