16 Belsőkontroll - keretrendszer megvalósítása

Az intézményeknek figyelembe kell venniük, hogy a mennyiségi értékelési módszerek, például a stressztesztek eredményei rendkívüli mértékben függenek a modellek korlátaitól és feltételezéseitől (beleértve a sokkhatás súlyosságát és időtartamát, valamint a mögöttes kockázatokat). Például, ha egy modell a gazdasági tőke esetében nagyon magas hozamot jelez, az jelentheti a modell gyengeségét is (pl. releváns kockázatok figyelmen kívül hagyását), nem pedig azt, hogy az intézmény stratégiája kiváló, vagy hogy az intézmény nagyszerűen hajtja végre a stratégiát. A vállalt kockázat szintjének megállapítása ezért nem alapulhat kizárólag mennyiségi információkon vagy modellezési eredményeken; annak minőségi megközelítést is tartalmaznia kell (beleértve a szakértői értékelést és a kritikus elemzést). A releváns makrogazdasági környezeti trendekkel és adatokkal külön kell foglalkozni ahhoz, hogy a kitettségekre és portfóliókra gyakorolt potenciális hatásukat értékelni lehessen.

A végső kockázatértékelési felelősség kizárólag az intézményt terheli, amelynek ez alapján kritikusan kell értékelnie a kockázatokat, és nem szabad kizárólag külső értékelésekre támaszkodnia. Az intézménynek például validálnia kell a megvásárolt kockázati modellt, és azt saját egyéni körülményei alapján kell kalibrálnia annak biztosítása érdekében, hogy a modell pontosan és mindenre kiterjedően mérje és elemezze a kockázatot.

Az intézményeknek tisztában kell lenniük a modellek és metrikák korlátaival, és nem csupán mennyiségi, hanem minőségi kockázatelemzési eszközöket is használniuk kell (a szakértői értékelést és a kritikai elemzést is beleértve).

Az intézmények saját értékeléseiken felül külső kockázatértékelést is alkalmazhatnak (a külső hitelminősítéseket vagy külső féltől vásárolt kockázati modelleket is beleértve). Az intézményeknek tisztában kell lenniük az ilyen értékelések pontos alkalmazási körével és korlátaival.

Rendszeres és átlátható jelentéstételi mechanizmusokat kell kialakítani, hogy a vezető testület, annak kockázatkezelési bizottsága (ha van ilyen) és az intézmény valamennyi érintett szervezeti egysége gyors, pontos, tömör, érthető és értelmes jelentéseket kapjon, és megoszthassa a kockázatok azonosítására, mérésére vagy értékelésére, nyomon követésére és kezelésére vonatkozó releváns információkat. A jelentéstételi keretrendszert pontosan meg kell határozni és dokumentálni kell.