7. 7. cím SREP-tőkeértékelés

292. A SREP-tőkeértékelés révén az illetékes hatóságoknak meg kell határozniuk, hogy az intézmény szavatolótőkéje megfelelő fedezetet nyújt-e azokra a tőkét érintő kockázatokra, amelyeknek az intézmény ki van vagy ki lehet téve, amennyiben az ilyen kockázatokat lényegesnek ítélik meg az intézmény szempontjából.

293. Az illetékes hatóságoknak ehhez meg kell határozniuk és rögzíteniük kell annak a kiegészítő szavatolótőkének a mennyiségét (összegét) és minőségét (összetételét), amelyet az intézménynek tartania kell az intézmény-specifikus kockázatok, valamint azoknak a kockázati elemeknek a fedezésére, amelyeket a P1R nem, illetve nem kellő mértékben fedez, valamint – szükség esetén – a modellekben, a kontrollmechanizmusokban, az irányításban vagy egyéb területeken fennálló hiányosságok, továbbá az intézmény üzleti modelljéből eredő kockázatok kezelésére vonatkozó szavatolótőke-követelményeket (P2R a túlzott tőkeáttételi kockázattól eltérő kockázatokra, P2R-LR a túlzott tőkeáttételi kockázatra) is meg kell határozniuk.

294. Amennyiben a P1R meghatározására szolgáló szabályozási keretben, vagy annak az adott intézményre vonatkozó végrehajtásában bekövetkező releváns változások (pl. előbbi esetében a TREA növekedése vagy csökkenése, utóbbi esetében a tőkeküszöbérték) miatt az intézmény tőkeprofiljára gyakorolt lényeges hatás várható vagy várhatóan bekövetkezhet, az illetékes hatóságoknak ezt a hatást a P2R-rel való kölcsönhatása tekintetében kell értékelniük. Ez az értékelés a P2R szintjének vagy összetételének (akár felfelé, akár lefelé irányuló) újbóli meghatározásához vezethet annak biztosítása érdekében, hogy az intézmény teljes szavatolótőke-követelménye összhangban legyen a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkének (1) bekezdésével, különös tekintettel arra, hogy a P2R fedezze azokat a kockázatokat vagy kockázati elemeket, amelyeket a P1R nem, illetve nem kellő mértékben fedez. Az ilyen értékelés elvégzéséhez az illetékes hatóságok növelhetik a 2.4. szakaszban szereplő SREP-szerepvállalási modellben meghatározott SREP-értékelés gyakoriságát, illetve bizonyos SREP-elemek értékelésének gyakoriságát.

295. A többek között stresszhelyzetekben esetlegesen felmerülő tőkeelégtelenség kezelése érdekében az illetékes hatóságoknak megfelelő felügyeleti intézkedéseket kell hozniuk, ideértve adott esetben a P2G és a P2G-LR meghatározását és közlését – ezek a szavatolótőke azon mennyiségére (összegére) és minőségére (összetételére) vonatkoznak, amelyek az tartása a teljes tőkekövetelményen vagy a teljes tőkeáttételi követelményen felül az intézménytől elvárt.

296. A P2R és adott esetben a P2G meghatározásakor az illetékes hatóságoknak:

• a. figyelembe kell venniük minden olyan felügyeleti intézkedést, amelyet az adott intézményre alkalmaztak vagy alkalmazni terveznek;
• b. a P2R (2. pillér szerinti követelmény) és a P2R-LR (a túlzott tőkeáttétel kockázatára vonatkozó 2. pillér szerinti követelmény), valamint a P2G (a 2. pillér szerinti tőke-iránymutatás) és P2G-LR (a túlzott tőkeáttétel kockázatára vonatkozó 2. pillér szerinti iránymutatás) esetében egyértelműen meg kell indokolniuk a kiegészítő szavatolótőke-követelmények minden elemét;
• c. következetesen kell alkalmazniuk a P2R-t és a P2R-LR-t, valamint a P2G-t és a P2G-LR-t a prudenciális eredmények intézmények közötti széles körű összhangjának biztosítása érdekében.

297. Az illetékes hatóságoknak az intézmény életképességét befolyásoló kulcsfontosságú tényezőként értékelniük kell az intézmény szavatolótőkéjének megfelelőségét és a gazdasági stressz által erre gyakorolt hatást, valamint a túlzott tőkeáttétel jelentette kockázatokat. Ezt az értékelést egy pontszámmal kell összegezniük, figyelembe véve az e cím végén meghatározott szempontokat.

298. Az illetékes hatóságoknak a túlzott tőkeáttétel kockázatától eltérő kockázatokhoz kapcsolódó P2R-t kell előírniuk, amennyiben a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkének (1) bekezdésében felsorolt helyzetek bármelyikét azonosítják egy intézmény esetében, ideértve különösen a következőket:

• a. az egyes intézményeket tevékenységükből adódóan érintő váratlan veszteségek és céltartalékokkal nem megfelelően fedezett várható veszteségek kockázata egy 12 hónapos időszak alatt (kivéve, ha az 575/2013/EU rendelet más időszakra vonatkozóan határoz meg szavatolótőke-követelményeket), beleértve a bizonyos gazdasági és piaci fejlemények hatását tükröző kockázatokat is;
• b. a szavatolótőke-követelmények kiszámításának belső módszereivel kapcsolatos, a 2013/36/EU irányelv 101. cikkének keretében értékelt modellhiányosságok („a szabályozási modell hiányosságai”), kivéve azokat, amelyeket már lefed az a tény, hogy az intézményre nézve az 575/2013/EU rendelet 92. cikkével összhangban kötelezővé vált a tőkeküszöbérték alkalmazása;
• c. a belső irányítás hiányosságai – ideértve a belsőkontroll-rendszereket és egyéb hiányosságokat –, valamint az intézmény üzleti modelljéből fakadó kockázatok, amelyeket a 4–6. címben ismertetett kockázatértékelés nyomán azonosítottak, amennyiben az egyéb felügyeleti intézkedések nem bizonyultak hatékonynak, vagy azokat a feltárt hiányosságok orvoslására elégtelennek ítélik. 7.2.1. A váratlan veszteségek fedezésére szolgáló kiegészítő szavatolótőke megállapítása

299. A következő bekezdés a) pontja szerinti váratlan veszteségek kockázatára vonatkozó P2R-érték meghatározásakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük minden olyan kockázattípust, amely veszélyeztetheti a pénzintézet tőkehelyzetét. Az illetékes hatóságoknak úgy kell megállapítaniuk a P2R-értéket, hogy az fedezze a váratlan veszteségek kockázatát: ehhez meg kell határozniuk az adott kockázattípus fedezésére megfelelőnek ítélt tőkét, és abból le kell vonniuk a P1R megfelelő részét.

300. Az illetékes hatóságoknak kockázatonként külön-külön kell meghatározniuk a megfelelőnek tekintett tőkeösszegeket az intézményt érintő kockázatok azonosításával, értékelésével és számszerűsítésével, figyelembe véve annak teljes kockázati profilját. A megfelelőnek minősülő tőkeösszegek megállapításának ki kell terjednie a következőkre:

• a. olyan intézményspecifikus kockázatokra vagy kockázati elemekre, amelyeket a P1R nem fedez;
• b. olyan intézményspecifikus kockázatokra vagy kockázati elemekre, amelyeket a P1R nem fedez kellő mértékben.

301. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a 2013/36/EU irányelv 79–85. és 87a. cikkével összhangban azonosított egyes kockázatok fedezésére megfelelőnek tekintett tőke összege ne legyen alacsonyabb, mint az adott kockázatot fedező, alkalmazandó P1R vonatkozó része. Kivételes esetekben, amikor – különösen a kis intézmények számára – túlzott terhet jelent a kockázatonként megfelelőnek tekintett tőkeösszeg érdemi elkülönítése, az illetékes hatóságoknak a legjobb tudásuk szerint, az ICAAP-számítások, a felügyeleti megítélés és más információforrások felhasználásával kell eleget tenniük e bekezdés első mondatának.

302. Az intézményt érintő kockázatok azonosítása, értékelése és számszerűsítése során az illetékes hatóságoknak a következő információforrásokra kell támaszkodniuk:

• a. az ICAAP és az illetékes hatóság értékelésének eredményei, ideértve az ICAAP-számításokat is, amennyiben azok a 306–308. bekezdés alapján részben vagy egészben megbízhatónak minősülnek;
• b. a felügyeleti adatszolgáltatás;
• c. a felügyeleti értékelés eredménye, beleértve az esetleges korábbi releváns felügyeleti tevékenységeket és összevetéseket, valamint az egyéb releváns információkat, köztük az intézménnyel folytatott együttműködésből és párbeszédből származókat.

303. Az illetékes hatóságoknak az intézmény szempontjából releváns kockázatok azonosításának és értékelésének egyik kulcsfontosságú információforrásaként figyelembe kell venniük az ICAAP eljárást és az értékelésének eredményeit. A megfelelőnek minősülő tőkeösszeg és a P2R kockázatonként való megállapításakor figyelembe kell venni az ICAAP-számításokat – amennyiben azok megbízhatónak vagy részben megbízhatónak minősülnek –, valamint a felügyeleti összevetés eredményeit, továbbá adott esetben más releváns bemeneti információkat is, a felügyeleti megítélést is beleértve.

304. A 2013/36/EU irányelv 98. cikke (1) bekezdése f) pontjának alkalmazásában, valamint a P2R meghatározása céljából az illetékes hatóságoknak fel kell mérniük és figyelembe kell venniük a földrajzi, ágazati vagy bármely más releváns tényezőből eredő diverzifikációs hatást az egyes lényeges kockázati kategóriákon belül (kockázaton belüli diverzifikáció). Ezek a diverzifikációs hatások az 575/2013/EU rendeletben meghatározott egyes tőkekockázatok vonatkozásában nem csökkenthetik az 575/2013/EU rendelet 92. cikkével összhangban kiszámított minimális szavatolótőke-követelményeket.

305. A különböző kategóriákba sorolt kockázatok közötti diverzifikáció, beleértve az 575/2013/EU rendeletben meghatározottakat is (kockázatok közötti diverzifikáció) azonban nem vehető figyelembe a P2R meghatározása során.

Az ICAAP számításai

306. Az illetékes hatóságoknak az ICAAP-számítások megbízhatóságának értékeléséhez meg kell vizsgálniuk, hogy azok megfelelnek-e az alábbi kritériumoknak:

• a. granularitás: a számításoknak és módszertanoknak egyetlen, az összes kockázatot lefedő (gazdasági tőke) számítás helyett lehetővé kell tenniük a számítások kockázati típus szerinti bontását;
• b. hitelesség: a kalkulációknak/módszereknek igazolhatóan le kell fedniük azt a kockázatot, amelyre vonatkoznak (például a hitelkoncentrációs kockázat kalkulációjához megfelelő ágazati bontást kell alkalmazni, amely tükrözi a tényleges összefüggéseket és portfólió-összetételeket), és ezeknek kellőképpen szilárdnak, megbízhatónak, kockázatérzékenynek és konzervatívnak kell lenniük ahhoz, hogy megfelelően számszerűsítsék a kockázatokhoz társuló veszteségeket. Ezeknek a számításoknak/módszereknek összhangban kell lenniük az intézmények stratégiai folyamataival, beleértve az intézmények kockázatvállalási hajlandóságát is.
• c. érthetőség: a számítások/módszerek alapjául szolgáló tényezőket és fő feltételezéseket egyértelműen meg kell határozni. A „fekete doboz” jellegű számítás nem elfogadható. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzintézet magyarázatot adjon az alkalmazott kulcsfontosságú feltételezésekre vonatkozóan, ideértve legalább az időtávot, a konfidenciaszinteket, a korrelációs feltételezéseket, a legfontosabb paramétereket, az alkalmazott modellek legproblémásabb területeit, valamint azt, hogy ezeket hogyan veszik figyelembe és hogyan korrigálják a végleges ICAAP-számításban;
• d. összehasonlíthatóság: a számításoknak/módszereknek egyértelműen meg kell említeniük a fő feltételezéseket a konzervativitás összességében vett szintje, a tartási időszakok/kockázati horizontok és a konfidenciaszintek (vagy ezzel egyenértékű mutatók) tekintetében, hogy lehetővé tegyék az illetékes hatóságok által a hasonló intézményekkel való összehasonlíthatóság és a felügyeleti összevetés megkönnyítése érdekében esetlegesen kért vagy elrendelt kiigazításokat. 307. Az illetékes hatóságoknak az ICAAP-számítások megbízhatóságát további értékelésnek kell alávetniük úgy, hogy összehasonlítják azokat az ugyanazon kockázatokra vonatkozó felügyeleti referenciaértékek eredményével és más releváns inputokkal.

308. Az ICAAP számítása akkor tekinthető részben megbízhatónak, ha a számítás – bár nem felel meg a 306. bekezdésben foglalt összes kritériumnak – nagymértékben hitelesnek tűnik; ez azonban csak kivételes jelleggel alkalmazható, és ki kell egészíteni az ICAAP-számítás során feltárt hiányosságok javítására irányuló lépésekkel.

Felügyeleti referenciaértékek és egyéb releváns adatok

309. Az illetékes hatóságoknak kockázatspecifikus felügyeleti referenciaértékeket kell kidolgozniuk és alkalmazniuk az ICAAP-számítások azon lényeges kockázatok vagy kockázati elemek vonatkozásában való megkérdőjelezéséhez, amelyeket az 575/2013/EU rendelet nem vagy nem kellőképpen fed le, illetve az egyes kockázatokhoz kapcsolódó P2R meghatározásának alátámasztásához, különösen abban az esetben, ha az e lényeges kockázatokra vagy kockázati elemekre vonatkozó ICAAP-számítások nem megbízhatóak vagy nem állnak rendelkezésre.

310. A felügyeleti referenciaértékeket úgy kell kialakítani, hogy egy prudens, egységes (azaz adott esetben az 575/2013/EU rendeletben meghatározott, egyenértékű tartási időszakok/kockázati horizontok és konfidenciaszintek szerint kialakított), átlátható és összehasonlítható mérőszámot eredményezzenek, amelynek segítségével ki lehet számítani és az intézmények körében össze lehet hasonlítani az adott kockázat esetében megfelelőnek minősülő tőkét.

311. A felügyeleti referenciaértékek alkalmazásakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az intézmények üzleti modelljét, és ezeket – a megfelelő mértékben – ki kell egészíteniük a felügyeleti megítélés alkalmazásával annak biztosítása érdekében, hogy az üzleti modellre és az intézményre jellemző sajátos megfontolások érvényesüljenek.

312. Az illetékes hatóságoknak más releváns inputokat is fel kell használniuk az egyes kockázatokhoz kapcsolódó P2R meghatározásának alátámasztásához. Ilyen inputok lehetnek például a kockázatértékelések eredményei (a 6. címben meghatározott kritériumok alapján), a hasonló intézményekből álló csoporttal való összehasonlítások, valamint az EBA által kiadott jelentés(ek) és referenciaértékek.

313. Az egyéb releváns adatoknak arra kell ösztönözniük az illetékes hatóságot, hogy újraértékelje az ICAAP/felügyeleti referenciaértékek megfelelőségét/megbízhatóságát valamely egyedi kockázatra vonatkozóan és/vagy hogy korrigálja az eredményt, ha kétségek merülnek fel annak pontosságát illetően.

314. Az egységesség biztosítása érdekében a P2R meghatározásához az illetékes hatóságoknak ugyanazokat a hasonló intézményekből álló csoportokat kell felhasználniuk, amelyeket a 6. címben foglaltak szerint a tőkekockázatok elemzéséhez meghatároztak. 315. Ha az illetékes hatóságok az intézménnyel folytatott párbeszéd részeként felügyeleti referenciaértékeket és más releváns adatokat vesznek figyelembe a P2R meghatározásához, ki kell fejteniük a felhasznált inputok alkalmazásának indokát és az azok alapjául szolgáló általános elveket.

7.2.2. A szabályozási modell azon hiányosságainak fedezésére szolgáló szavatolótőke vagy egyéb intézkedések meghatározása, amelyeket nem fed le az a tény, hogy az intézményre nézve kötelezővé vált a tőkeküszöbérték alkalmazása

316. Ha a szavatolótőke-követelmények kiszámítására szolgáló belső módszerek folyamatos felülvizsgálata során az illetékes hatóságok olyan modellhiányosságokat tárnak fel, amelyek a P1R alulbecsléséhez vezethetnek, csak abban az esetben határozhatnak meg P2R-t, ha ez más felügyeleti intézkedéseknél megfelelőbbnek bizonyul. Az illetékes hatóságok kizárólag akkor határoznak meg P2R-t e hiányosságok fedezése céljából:

• a. ha azokat a P1R keretében nem lehet más felügyeleti intézkedésekkel kezelni – például az intézmények arra való kötelezésével, hogy módosítsák modelljeiket, vagy alkalmazzanak megfelelő konzervatív ráhagyást becsléseikben;
• b. ha figyelembe veszik, hogy az intézményre nézve az 575/2013/EU rendelet 92. cikkével összhangban kötelezővé vált-e a tőkeküszöbérték alkalmazása – amennyiben igen, a következő bekezdésben leírtak szerint kell eljárniuk.

Az ilyen P2R-t kizárólag átmeneti intézkedésként szabad bevezetni, amíg a hiányosságokat orvosolják.

317. Amennyiben egy intézményre nézve kötelezővé válik az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (3) bekezdésében meghatározott tőkeküszöbérték, az illetékes hatóságoknak:

• a. biztosítaniuk kell, hogy a P2R névértéke ne emelkedjen automatikusan annak következtében, hogy az intézményre nézve kötelezővé válik a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkének (6) bekezdése a) pontja szerinti tőkeküszöbérték („ideiglenes felső korlát”). E célból az intézmény tőke-küszöbérték nélküli TREA-értékére (U-TREA) az (EU) 575/2013 rendelet 92. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerint a P2R azon százalékos értékét kell alkalmazni, amelyet az illetékes hatóság az utolsó SREP-ciklust követően korábban közölt az intézménnyel. Ez a megközelítés addig marad érvényben, amíg a b) pontban leírt felülvizsgálat le nem zárul;
• b. az intézmény számára a 2013/36/EU irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban előírt P2R-t haladéktalanul, de legkésőbb a következő SREP zárónapjáig felül kell vizsgálniuk. E felülvizsgálat részeként az illetékes hatóságoknak:
• i. az esetleges kétszeres figyelembevételi hatások kiküszöbölése érdekében ki kell zárniuk a P2R bármely olyan, a szavatolótőke-követelmények kiszámítása tekintetében a szabályozási modell hiányosságait fedező részét, amelyet a tőkeküszöbérték már lefed;
• ii. meg kell vizsgálniuk, hogy fennállnak-e olyan, a P2R névértékét érintő számítási hatások (azaz olyan esetek, amikor a P2R névértékének emelkedése nem a kockázat növekedésének tudható be, hanem abból adódik, hogy a P2R-t a TREA százalékában fejezik ki), amelyek abból fakadnak, hogy a TREA automatikusan emelkedik amiatt, hogy az intézményre nézve kötelezővé válik a tőkeküszöbérték, és ezeket adott esetben ki kell szűrniük;
• c. közölniük az intézményekkel a b) pontban említett felülvizsgálatot követően alkalmazandó szavatolótőke-követelményeket, hangsúlyozva különösen az egyes elemek kétszeres figyelembevételével kapcsolatos megállapításokat. Az illetékes hatóságok azt is előírhatják az intézmények számára, hogy a 3. pillér szerinti adatszolgáltatás részeként közöljék – attól függően, hogy a referencia-időpontban melyik az alkalmazandó – az ideiglenes felső korlátnak vagy a kétszeres figyelembevétel felülvizsgálatának a bejelentett P2R-re gyakorolt hatását.

318. Az előző bekezdés alkalmazásában az illetékes hatóságoknak arra kell ösztönözniük az intézményeket, hogy már a korai szakaszban tájékoztassák őket, ha (a becslések alapján) előreláthatóan kötelezővé fog válni rájuk nézve a tőkeküszöbérték alkalmazása. Ennek célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben megkönnyítse az előző bekezdésben ismertetett, kétszeresen figyelembe vett elemek felülvizsgálatát.

319. Az illetékes hatóságoknak akkor kell elvégezniük a 317. bekezdésben ismertetett felülvizsgálatot, amikor az intézményre nézve először válik kötelezővé a tőkeküszöbérték alkalmazása. E felülvizsgálat lezárását követően a P2R-re vonatkozó ideiglenes felső korlát már nem érvényes, és az illetékes hatóságok által közölt P2R értéke a tőke-küszöbérték alkalmazásával számított TREA-ra vonatkozik. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy amíg az intézményre nézve kötelező a tőke-küszöbérték alkalmazása, addig nem írható elő számára olyan kiegészítő szavatolótőke-követelmény, amely a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkének (8) bekezdésével és a 294. bekezdéssel összhangban kétszeresen venné figyelembe azokat a kockázatokat, amelyeket már teljes mértékben fedez az intézményre nézve kötelező tőkeküszöbérték alkalmazása.

7.2.3. Az egyéb hiányosságok fedezésére szolgáló szavatolótőke vagy egyéb intézkedések előírása

320. Az illetékes hatóságoknak úgy kell meghatározniuk a P2R-t, hogy az lefedje a 4–6. címben felvázolt kockázatértékelést követően azonosított azon hiányosságokat, amelyek tekintetében más felügyeleti intézkedések nem bizonyultak hatékonynak, vagy nem bizonyulnak elegendőnek a feltárt hiányosságok kezeléséhez. Az illetékes hatóságok csak ideiglenes intézkedésként határozzák meg ezt a P2R-t, amíg a hiányosságok orvoslása megtörténik.

321. Az illetékes hatóságok kizárólag a 8. címben ismertetett kockázatértékelés alapján azonosított finanszírozási kockázat fedezésére állapítanak meg P2R-t, amennyiben az más felügyeleti intézkedéseknél megfelelőbbnek bizonyul.

322. Amennyiben az intézmény ismételten nem hozza létre vagy tartja fenn a P2G fedezésére szolgáló, megfelelő szintű szavatolótőkét, az illetékes hatóságoknak legkésőbb az iránymutatás megsértésétől számított 2 éven belül meg kell határozniuk az említett további kockázat fedezésére szolgáló P2R-t. Az illetékes hatóságok elhalaszthatják ezt a döntést, ha a gazdasági vagy piaci feltételek vagy intézményspecifikus körülmények miatt a 452. és 4. bekezdéssel összhangban engedélyezik az intézmények számára, hogy az iránymutatás szintje alatt működjenek.

7.2.4. A 2. pillér szerinti követelmények összetételének meghatározása

323. Szükség esetén, valamint a pénzintézet konkrét körülményeit figyelembe véve az illetékes hatóságok előírhatják a pénzintézet számára, hogy a P2R-t a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkének (4) bekezdésében meghatározottnál magasabb minőségű tőkével fedezze⁴² . Ezt a döntést egyértelműen meg kell indokolni, kiemelve az azt alátámasztó sajátos körülményeket. Az illetékes hatóságoknak az indoklásukban olyan tényezőkre kell hivatkozniuk, mint például:

• a. az intézmény sajátos jellege, részvényesi struktúrája és adott esetben csoportszerkezete, amely befolyásolhatja a tőkebevonási lehetőségét;
• b. az intézményt érintő kockázatok sajátos jellege, ami az elsődleges alapvető tőke különösen gyors kimerüléséhez vezethet.

⁴² Legalább 56,25 % CET1 és legalább 75 % alapvető tőke.

324. Amennyiben a túlzott tőkeáttétel kockázatának a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkének (3) és (4) bekezdése szerinti értékelése eredményeként az illetékes hatóságok e kockázat kezelése érdekében P2R-LR-t határoznak meg, ezt a követelményt az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott tőkeáttételi mutatón alapuló szavatolótőke-követelményhez kell hozzáadniuk, nem pedig a 92. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában meghatározott TREA-n alapuló P1R-hez. Az illetékes hatóságoknak a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményt és P2R-LR-t a TREA alapú követelményektől és az összes többi kockázattípushoz kapcsolódó P2R-től elkülönült halmaznak kell tekinteniük (azaz a rendelkezésre álló szavatolótőke egyidejűleg felhasználható a szavatolótőke-követelmények TREA-n alapuló, illetve a tőkeáttételi mutatón alapuló szavatolótőke-követelmények teljesítésére).

7.3.1. A túlzott tőkeáttétel kockázatának értékelése

325. A TREA-alapú szavatolótőke-követelmények kiegészítő biztosítékaként szolgáló tőkeáttételi mutató (és az ahhoz kapcsolódó követelményhalmaz) elvével összhangban a túlzott tőkeáttétel kockázatának értékelése során az illetékes hatóságoknak azokra a potenciálisan lényeges sebezhetőségekre kell összpontosítaniuk, amelyeket az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelmények nem vagy nem kellőképpen fednek le, és amelyek szükségessé tehetik az intézmény üzleti tevékenységére vonatkozó olyan korrekciós intézkedések alkalmazását, amelyekkel az üzleti terv nem számolt.

326. A túlzott tőkeáttétel kockázatának értékelése során az illetékes hatóságoknak az alábbi szempontok mindegyikét figyelembe kell venniük, és az egyes szempontok értékelésének mélységét az adott intézmény szempontjából vett jelentőségétől függően kell kiigazítaniuk:

• a. a túlzott tőkeáttétel kockázatának azon elemei, amelyekről az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy azokat az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott tőkeáttételi mutatón alapuló szavatolótőke-követelmény nem vagy nem kellőképpen fedez, különösen az alábbiak miatt:
• i. szabályozási arbitrázs/a tőkeáttételi mutató optimalizálása a tőkeáttételi mutatóban figyelembe vett kitettségek gazdaságilag hasonló, a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó kitettségszámításban esetleg kisebb súllyal számított kitettségekre történő cseréje révén;
• ii. szabályozási arbitrázs/oly módon történő optimalizálás, hogy a referencia-időpontok környékén az ügyletvolumen átmeneti csökkentése révén minimalizálják a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó kitettséget a főbb pénzügyi piacokon (különösen a pénzpiacon, bizonyos tevékenységek, például az értékpapír-finanszírozási ügyletek [SFT-k] terén, de a származtatott ügyletek piacán is), ami magasabb tőkeáttételi mutató jelentését és nyilvánosságra hozatalát eredményezi („kirakatrendezési tevékenységek”); és
• iii. az üzleti modell vagy az üzleti tevékenységek egyedi jellemzői, illetve olyan egyéb banki sajátosságok, amelyek növelik vagy csökkentik az intézmény túlzott tőkeáttételi kockázatnak való kitettségét, de a tőkeáttételi mutató számítása során nincsenek vagy nincsenek kellőképpen figyelembe véve. Az illetékes hatóságoknak adott esetben figyelembe kell venniük a részvényekre vonatkozó kiírt opciókkal vagy a hitelderivatívákon keresztül megvalósuló rövid pozíciókkal szembeni magas kitettségeket, amelyek a csúcsveszteségeknek való megnövekedett kitettséggel járhatnak, mivel ezeket a pozíciókat a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó kitettség nem foglalja teljes mértékben magában (ellentétben például a kiírt hitelderivatívákkal), valamint figyelembe kell venniük bizonyos mérlegen kívüli tételek koncentrációit, amennyiben az intézmény üzleti tevékenységével összefüggő sajátosságok a lehívások fokozott volatilitásához vezethetnek;
• b. a túlzott tőkeáttételi kockázat azon elemei, amelyeket kifejezetten kizárnak a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményből, vagy amelyeket a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kifejezetten nem kezel, többek között az 575/2013/EU rendelet 429a. cikkében felsorolt kizárások miatt, különösen akkor, ha aggályok merülnek fel az e kizárások feltételeinek való folyamatos megfelelés értékelése kapcsán, és ha a kizárások egyikére való támaszkodás rendkívül jelentős az intézmény esetében, a kizárt összeg pedig indokolatlanul volatilis;
• c. az intézmény tőkeáttételi mutatójában és annak összetevőiben bekövetkező változások, beleértve a jelenlegi és jövőbeli várható veszteségeknek a tőkeáttételi mutatóra gyakorolt előre látható hatását, figyelembe véve az intézmény üzleti modelljét. 7.3.2. A P2R-LR meghatározása

327. Az illetékes hatóságoknak a P2R-LR-t a túlzott tőkeáttételi kockázat fedezésére megfelelőnek minősülő tőke és az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények közötti különbségként kell meghatározniuk. Ez az összeg nem lehet negatív.

328. A P2R-LR megállapítása során az illetékes hatóságoknak különösen a következőket kell figyelembe venniük:

• a) a túlzott tőkeáttétel kockázatának azon elemei, amelyeket az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott tőkeáttételi mutatón alapuló szavatolótőke-követelmény nem vagy nem kellőképpen fedez, különösen akkor, ha a 325. vagy a 326. bekezdésben leírt szempontok értékelése a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó kitettséghez képest nagyfokú sérülékenységre utal;
• b) a túlzott tőkeáttételi kockázat azon elemei, amelyeket kifejezetten kizárnak a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményből, vagy amelyeket a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény nem kifejezetten kezel, többek között az 575/2013/EU rendelet 429a. cikkének (1) bekezdésében felsorolt kizárások miatt, a 326. bekezdés b) pontjával összhangban értékelve. Az illetékes hatóságoknak csak azokban az esetekben kell P2R-LR-t megállapítaniuk, amikor valamely adott kizárás különösen széles körű alkalmazása olyan szintű tőkeáttételi mutatót eredményez, amely nem tükrözi megfelelően az intézményt érintő kockázatot.

329. Az illetékes hatóságoknak a 302. és 303. bekezdésben meghatározott információforrások és módszerek alapján – amennyiben a túlzott tőkeáttétel kockázata szempontjából relevánsak – kell azonosítaniuk, értékelniük és számszerűsíteniük a túlzott tőkeáttétel kockázatát.

7.3.3. A P2R-LR összetétele

330. Az illetékes hatóságoknak a P2R-LR-t hozzá kell számítaniuk a minimális tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó alapvetőtőke-követelményhez. E kiegészítő követelmény teljesítése érdekében az intézmények számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bármilyen alapvető tőkeelemeket felhasználhassanak.

331. Szükség esetén, valamint figyelembe véve az intézmények egyedi körülményeit, az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy megkövetelik tőlük, hogy a P2R-LR-t az előző bekezdésben meghatározottnál magasabb minőségű tőkével fedezzék. Ezt a döntést egyértelműen indokolniuk kell, kiemelve az ahhoz vezető konkrét körülményeket, figyelembe véve az intézmény egyedi kockázati helyzetét, valamint azokat az eseteket, amikor a túlzott tőkeáttételi kockázat realizálódása miatt a potenciális veszteségek fedezéséhez magasabb minőségű tőkére lehet szükség.

332. A 2. pillér szerinti követelmények (vagy egyéb tőkeintézkedések) meghatározásakor az illetékes hatóságoknak össze kell hangolniuk a 2. pillér szerinti követelményeket azokkal a már meglévő tőkepuffer-követelményekkel, amelyek ugyanazokat a kockázatokat vagy kockázati elemeket kezelik. Az illetékes hatóságok nem határozhatnak meg a 2. pillér szerinti követelményt vagy egyéb tőkeintézkedést (a P2G-t is ideértve), amennyiben ugyanazt a kockázatot már konkrét tőkepuffer-követelmények fedezik. A 2. pillér szerinti követelményeknek vagy egyéb tőkeintézkedéseknek intézményspecifikusnak kell lenniük, és nem fedezhetnek makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatokat.

333. Az illetékes hatóságoknak a TSCR-t elsődleges alapvető tőke, alapvető tőke és teljes szavatolótőke formájában kell meghatározniuk és kifejezniük az alábbi 14. táblázatnak megfelelően:

340. Az illetékes hatóságoknak stressztesztelés segítségével meg kell határozniuk az intézmény szavatolótőkéjének stresszhelyzetekben való megfelelőségét (mennyiség és összetétel), valamint azt, hogy szükség van-e az esetleges hiányosságok kezeléséhez felügyeleti intézkedésekre – ideértve a P2G-t, a P2G-LR-t, a tőketervezés átdolgozását és más intézkedéseket. A tőkemegfelelés stresszhelyzetben való értékeléséhez az illetékes hatóságoknak a következőket kell figyelembe venniük:

• a. az intézmények stressztesztjei és a felügyeleti stressztesztelés során kapott kvalitatív eredmények (például a kockázatkezelés és -kontroll terén feltárt hiányosságok) felhasználása; valamint
• b. az intézményi stressztesztek mennyiségi eredményeinek felhasználása – ha az ICAAP megbízhatónak ítélhető –, valamint a 2013/36/EU irányelv 100. cikke szerinti felügyeleti stressztesztek mennyiségi eredményeinek felhasználása a 11. címben meghatározottak szerint, beleértve például a következőket:
• i. az intézmények által megvalósítandó referencia-forgatókönyvek/-feltételezések előírása; valamint
• ii. az egész rendszerre kiterjedő, az intézmények vagy felügyeletek által alkalmazott egységes módszerekkel és forgatókönyvekkel lebonyolított stressztesztek.

341. Az illetékes hatóságoknak adott esetben értékelniük kell a stressztesztek során megállapított, az intézmény szavatolótőkéjének megfelelőségét és minőségét érintő mennyiségi eredményeit, és meg kell határozniuk, hogy a szavatolótőke mennyisége és minősége elegendő-e az alkalmazandó tőkekövetelmények, és különösen a következők fedezésére:

• a. a teljes tőkekövetelmény (OCR) – beleértve a kombinált pufferkövetelményeit - alapforgatókönyv esetén egy előretekintő, legalább két éves időtávon;
• b. a kedvezőtlen forgatókönyvek szerinti teljes SREP-tőkekövetelmény (TSCR) egy előretekintő, legalább kétéves időtávon.

342. Az illetékes hatóságoknak meg kell állapítaniuk a P2G és a P2G-LR értékét, és amennyiben ez a megállapítás pozitív értéket eredményez, rögzíteniük kell a P2G-t vagy a P2G-LR-t az intézménynek a felügyeleti stressztesztekben használt kedvezőtlen forgatókönyvekre való érzékenységével kapcsolatos felügyeleti aggályok kezelése céljából. A P2G-t nem szabad olyan kockázatok vagy kockázati elemek fedezésére használni, amelyekre a 7.2. szakasz szerint a P2R már kiterjed. Hasonlóképpen, a P2G-LR-t nem alkalmazható a túlzott tőkeáttétellel kapcsolatos kockázat azon aspektusainak fedezésére, amelyekre a 7.3. szakasz szerint a P2R-LR már kiterjed.

343. A P2G szintjének megfelelő védelmet kell nyújtania a TSCR-nek egy kedvezőtlen forgatókönyv bekövetkezésekor való potenciális megsértése esetén. Hasonlóképpen, a P2G-LR szintjének védelmet kell nyújtania a TSLRR-nek egy kedvezőtlen forgatókönyv bekövetkezésekor való megsértése esetén. Amennyiben a felügyeleti stressztesztek mennyiségi eredményei arra utalnak, hogy az intézmény várhatóan nem fogja megsérteni a teljes SREP-tőkekövetelményt a kedvezőtlen stresszteszt-forgatókönyv esetén, az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy nem írnak elő P2G-t. Hasonlóképpen, az illetékes hatóságok úgy is dönthetnek, hogy nem várnak el P2G-LR-t, ha az intézmény várhatóan nem fogja megsérteni a TSLRR-t a kedvezőtlen stresszteszt-forgatókönyv esetén.

344. Az illetékes hatóságoknak a vonatkozó felügyeleti stressztesztek kedvezőtlen forgatókönyvének futtatásával kapott eredmények alapján kell megállapítaniuk és rögzíteniük a P2G-t és a P2G-LR-t, ideértve az EBA által uniós szinten végrehajtott stresszteszteket, vagy bármely más olyan releváns stressztesztet, amelyet rendszerszinten hajtottak végre legalább kétéves, előretekintő időtávon.

345. Az 1. kategóriába nem tartozó intézményekre és a határokon átnyúló tevékenységű csoportok leányvállalataira vonatkozó arányos megközelítés kialakítása alapján az illetékes hatóságok a P2G és P2G-LR rögzítéséhez és aktualizálásához a 340. bekezdés szerint figyelembe vehetik a felügyeleti stressztesztek egyszerűsített formáinak eredményeit (például felhasználva a felügyelet által előírt referencia-forgatókönyveket, az érzékenységi elemzést, a kijelölt hatóságok által elvégzett top-down stresszteszteket, valamint a konszolidált szintű stressztesztek portfóliószintű hatásait), valamint a korábbi felügyeleti stressztesztek vagy az intézmények stressztesztjeinek eredményeit. A felügyeleti stressztesztek egyszerűsített formái egyedi alapon is elvégezhetők, nem csak a rendszer egészére kiterjedő teszt részeként.

346. Az illetékes hatóságoknak a 2.4. szakaszban meghatározott minimális felügyeleti szerepvállalási modellnek megfelelően kell megállapítaniuk és rögzíteniük a P2G és a P2G-LR értékét. A P2G-t és a P2G-LR-t legalább olyan gyakorisággal kell megállapítani és rögzíteni, mint amilyen gyakorisággal a SREP minimális felügyeleti szerepvállalási modelljének keretében a tőkemegfelelési értékelést elvégzik.

347. Az előző bekezdés ellenére:

• a. az illetékes hatóságoknak minden alkalommal, amikor új felügyeleti stressztesztek eredményei állnak rendelkezésre, értékelniük kell, hogy a P2G és a P2G-LR meglévő szintje továbbra is megfelelő-e, és szükség esetén felül kell vizsgálniuk azokat;
• b. az illetékes hatóságok megtehetik, hogy a P2G és a P2G-LR értékeket – a SREP 1. kategóriájába tartozó intézmények esetében is – éves gyakoriság helyett csak kétévente állapítják meg. A P2G megállapításának évét követő évben azonban az illetékes hatóságoknak az összes releváns információ alapján – beleértve a korábbi felügyeleti stressztesztek eredményeit, valamint a kiegészítő érzékenységi elemzést (azaz a felügyeleti stressztesztek egyszerűsített formáit) – fel kell mérniük, hogy a P2G és a P2G-LR még mindig releváns-e, vagy aktualizálásra szorul-e.

348. A P2G nagyságának megállapításakor az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy azt olyan szinten rögzítsék, amely legalább a stressz várható maximális hatásának fedezésére alkalmas, amelyet az elsődleges alapvető tőke (CET1) arányának a stressz legrosszabb évében bekövetkező változásai alapján kell kiszámítani (azaz figyelembe véve mind az elsődleges alapvető tőke, mind a TREA mozgását), szem előtt tartva az alkalmazandó tőkekövetelmények szintjét. A P2G meghatározása céljából a maximális stresszhatás alatt az elsődleges alapvető tőke kedvezőtlen forgatókönyv szerinti, a stressztesztelési időtávja alatti legalacsonyabb rátája és az elsődleges alapvető tőke kiindulási időpontban fennálló tényleges rátája közötti különbséget kell érteni.

349. A P2G-LR nagyságának megállapításakor a maximális stresszhatást a stressz szempontjából legrosszabb évben az alapvető tőkében bekövetkező változások alapján kell kiszámítani, figyelembe véve a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódóan alkalmazandó tőkekövetelményeket. A P2G-LR meghatározása céljából a maximális stresszhatást a kedvezőtlen forgatókönyv szerinti, a stresszteszt időtávja alatti legalacsonyabb tőkeáttételi mutató és a kiindulási időpontban fennálló tényleges tőkeáttételi mutató közötti különbségként kell értelmezni.

350. Az illetékes hatóságoknak a P2G egyes intézményekre jellemző kiindulási pontját a maximális stresszhatásban tükröződő kockázatokat már fedező elemek beszámításával kell meghatározniuk. Az illetékes hatóságoknak a 354. bekezdésben meghatározottak szerint be kell számítaniuk a vonatkozó intézkedéseket, különösen a tőkefenntartási puffert. Ezen túlmenően a P2G és P2G-LR kiindulási pontjának rögzítésekor az illetékes hatóságok adott esetben a maximális stresszhatást érintő egyéb kiigazításokat is figyelembe vehetnek, amelyek a mérlegre vonatkozó statikus feltételezéshez vagy a stresszteszt és a kiindulási pont időpontja közötti eltérő időtávhoz kapcsolódnak.

351. A P2G és a P2G-LR meghatározásakor az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a vonatkozó kiindulási pontok, valamint a végső értékek között megfelelő összefüggés álljon fenn. E célból dönthetnek úgy, hogy a P2G és a P2G-LR kiindulási pontja szerint kategóriákba sorolják az intézményeket, a 344. bekezdésben ismertetett vonatkozó felügyeleti stressztesztek vagy a 345. bekezdésben ismertetett egyéb megközelítések alapján. Ezután az illetékes hatóságok minden egyes kategóriához hozzárendelhetik a P2G, illetve a P2G-LR valamilyen rögzített tartományát, majd a végső P2G- és P2G-LR-szintet a hozzárendelt kategória sávtartományán belül, vagy kivételes esetben – az intézményspecifikus megfontolások alapján – az adott kategóriához tartozó sávon kívül is rögzíthetik. Az illetékes hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy elkerüljék a sávok közötti hirtelen váltásokat, például a szomszédos sávok P2G- vagy P2G-LR-szintjei közötti részleges átfedés megengedésével, és biztosítaniuk kell, hogy az így kapott végső P2G és P2G-LR intézményspecifikus legyen.

352. A végső P2G és P2G-LR nagyságának megállapításakor az illetékes hatóságoknak adott esetben az alábbi tényezőket is figyelembe kell venniük:

• a. az az év, amikor a stressztesztekben alkalmazott forgatókönyvek kiindulási pontjához és időtávjához viszonyítva a legnagyobb stresszhatás jelentkezik;
• b. egy megbízható intézményi stresszteszt eredménye, figyelembe véve a forgatókönyv konkrét meghatározásait és feltételezéseit, különösen amennyiben ezeket az intézmény üzleti modellje és kockázati profilja szempontjából relevánsabbnak ítélik, vagy ha a belső forgatókönyvek szigorúbbak a felügyeleti forgatókönyveknél;
• c. a stressztesztelés fordulónapját követően bekövetkező, az intézmények kockázati profiljára vagy tőkehelyzetére lényeges hatást gyakorló változások (például nemteljesítő hitelek értékesítése). Ilyen változások lehetnek többek között: a kockázati profil időközi változásai, beleértve az intézmények tevékenységének vagy mérlegének strukturális változásait;
• d. az intézmény releváns vezetőségi kockázatmérséklő intézkedései, amelyeket a felügyeleti értékelést követően hitelesnek és nagymértékben bizonyosnak ítélnek;
• e. a felügyeleti stressztesztelésnek az intézmény stratégiája, pénzügyi tervei és üzleti modellje szempontjából való relevanciájára vonatkozó információk és felügyeleti vélemények;
• f. az intézménynek a kedvezőtlen forgatókönyvekkel szembeni tényleges érzékenységével kapcsolatos aggályok;
• g. a P2R-rel vagy a P2R-LR-rel való esetleges átfedések;
• h. az intézmény általános helyreállítási képessége a helyreállítási tervezés során figyelembe veendő általános helyreállási képességről szóló EBA-iránymutatásokban meghatározottak szerint⁴³ ;
• i. az intézmény rendelkezésre álló szavatolótőkéjének minősége (összetétele), többek között a stressz szempontjából legrosszabb évben is;
• j. az intézmény szerkezetátalakítás vagy szanálás alatt áll-e.

353. Az illetékes hatóságoknak a P2G megállapítása céljából meg kell vizsgálniuk, hogy a stresszforgatókönyvek mennyire fedezik a TSCR részét képező P2R-hez hozzájáruló összes lényeges kockázatot. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük különösképpen azt a tényt, hogy a makrogazdasági visszaesés forgatókönyvei nem feltétlenül ragadnak meg teljeskörűen egyes kockázatokat – például a nyugdíjkockázatot vagy a hitelkoncentrációs kockázat egyes elemeit (pl. az egyetlen ügyfélhez kötődő koncentrációs kockázatot) –, amelyek a vizsgált kedvezőtlen forgatókönyvekben felerősíthetik a potenciális veszteségeket.

354. Ezen túlmenően az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy a meglévő kombinált pufferkövetelmények és más alkalmazandó intézkedések milyen mértékben fedezik a stressztesztek által már feltárt kockázatokat. E tekintetben az illetékes hatóságoknak:

• a. a P2G-t be kell számítaniuk a tőkefenntartási pufferbe (CCB), mivel a P2G és a CCB jellegüket tekintve átfedésben vannak;
• b. ezenfelül – jóllehet elvileg nem várható átfedés a P2G és az anticiklus tőkepuffer (CCyB) között – az illetékes hatóságoknak a P2G-t kivételes esetekben, eseti alapon a puffer által fedezett és a stressztesztekhez használt forgatókönyvek kialakításakor tényezőként figyelembe vett mögöttes kockázatok mérlegelése alapján, a makroprudenciális hatósággal való egyeztetés után be kell számítaniuk az anticiklus tőkepufferbe;
• c. nem szabad beleszámítaniuk a P2G-t a rendszerkockázati tőkepufferekbe (a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és a rendszerszinten jelentős egyéb intézmények pufferei, valamint a rendszerkockázati tőkepufferek), mivel ezek célja az intézmény által a pénzügyi rendszerre jelentett kockázatok fedezése;
• d. nem szabad beszámítaniuk a P2G-LR-t az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (1a) bekezdésében meghatározott globálisan rendszerszinten jelentős intézmények tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó pufferkövetelményébe sem;
• e. felülvizsgálhatják az adott intézménnyel közölt P2G-t annak biztosítása érdekében, hogy annak meghatározása abban az esetben is megfelelő maradjon, ha az intézményre nézve a 2013/36/EU irányelv 104b. cikkének (4a) bekezdésével összhangban kötelezővé válik a tőkeküszöbérték.

355. Amennyiben az illetékes hatóságok P2G-t állapítanak meg, ezt az iránymutatást a teljes tőkekövetelményhez (OCR) kell hozzáadniuk. Amennyiben az illetékes hatóságok P2G-LR-t állapítanak meg, ezt az iránymutatást a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó teljes követelményhez (OLRR) kell hozzáadniuk. Az illetékes hatóságoknak az OCR-t és az OLRR-t két különálló követelményhalmaznak kell tekinteniük. Következésképpen a rendelkezésre álló szavatolótőke egyidejűleg felhasználható a P2G és a P2G-LR teljesítésére is.

⁴³ Az EBH iránymutatásai a helyreállítási tervezés során figyelembe veendő általános helyreállítási képességről (EBA/GL/2023/06) – II. szakasz: Az általános helyreállási képesség értékelése – „kiigazított általános helyreállási képesség”

356. A fenti értékelés elvégzését követően az illetékes hatóságoknak ki kell alakítaniuk véleményüket arról, hogy a meglévő szavatolótőke-források észszerű fedezetet biztosítanak-e azokra a kockázatokra, amelyeknek az intézmény ki van vagy ki lehet téve. E véleménynek tükröződnie kell a megállapítások összefoglalásában, amelyet a 15. táblázatban foglalt szempontok alapján meghatározott életképességi pontszámnak kell kísérnie.

357. A tőkemegfelelés pontszámának meghatározásakor az illetékes hatóságoknak adott esetben figyelembe kell venniük a tőkére vonatkozó általános helyreállítási képességnek „a helyreállítási tervezés során figyelembe veendő általános helyreállítási képességről” szóló EBA-iránymutatás⁴⁴ 41–43. bekezdésében meghatározottak szerinti értékelését (gyenge; megfelelő, de potenciálisan fejleszthető; vagy kielégítő). A tőkemegfeleléssel összefüggő általános helyreállítási képességi pontszám figyelembevétele különösen fontos abban az esetben, ha az általános helyreállítási képességnek a tőke összefüggésében való értékelése „gyenge”.

⁴⁴ EBA/GL/2023/06.