IV. MELLÉKLET A PROJEKTEKRE VONATKOZÓ KRITÉRIUMOKHOZ KAPCSOLÓDÓ SZABÁLYOK ÉS MUTATÓK

a villamosenergia-átvitel tekintetében a projekt az üzembe helyezése előtti helyzettel összehasonlítva legalább 500 megawattal (MW) növeli a nettó átviteli kapacitást vagy a kereskedelmi áramlások céljára rendelkezésre álló kapacitást az adott tagállam egy vagy több más tagállammal közös határán, melynek eredményeképp az említett mértékben növekszik a határon átnyúló nettó átviteli kapacitás az adott tagállam egy vagy több más tagállammal közös határán, vagy a projekt csökkenti egy vagy több tagállam össze nem kapcsolt rendszereinek energiaelszigeteltségét, és legalább 200 MW-tal növeli a határon átnyúló nettó átviteli kapacitást két tagállam közös határán;

a villamosenergia-tárolás tekintetében a projekt legalább 225 MW beépített kapacitást biztosít, és tárolókapacitása évi nettó 250 GWh villamosenergia-termelést tesz lehetővé;

az intelligens villamosenergia-hálózatok esetében a projektet nagyfeszültségű és közepes feszültségű berendezésekhez és létesítményekhez alakítják ki, és legalább két tagállam átvitelirendszer-üzemeltetőit, átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetőit vagy elosztórendszer-üzemeltetőit bevonja. A projekt bevonhat csak elosztórendszer-üzemeltetőket, amennyiben legalább két tagállamból származnak, és ha biztosított az interoperabilitás. A projektnek legalább két kritériumnak kell megfelelni az alábbiak közül: 50 000 villamosenergia-felhasználót, -termelőt, - fogyasztót vagy -termelő-fogyasztót foglal magában, egy legalább évi 300 GWh-nak megfelelő fogyasztási területet ölel fel, a projekthez kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás legalább 20 %-a váltakozó megújuló forrásokból származik, vagy csökkenti egy vagy több tagállam össze nem kapcsolt rendszereinek energiaelszigeteltségét. A projektnek nem szükséges közös fizikai határt magában foglalnia. Az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 42. pontjában meghatározott kis, szigetüzemben működő rendszerekkel – többek között szigetekkel – kapcsolatos projektek esetében ezeknek a feszültségszinteknek meg kell egyezniük az érintett villamosenergia-rendszer legmagasabb feszültségszintjével;

a hidrogénátvitel esetében a projekt lehetővé teszi a hidrogénnek az érintett tagállamok határain történő átvitelét, vagy a projekt üzembe helyezése előtt fennálló állapothoz képest a két tagállam közötti határon legalább 10 %-kal növeli a meglévő, határokon átnyúló hidrogénszállítási kapacitást, valamint kellően alátámasztott, hogy a projekt egy tervezett, határokon átnyúló hidrogénhálózat elengedhetetlen része, és elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a meglévő terveket és a szomszédos országokkal és hálózatüzemeltetőkkel való együttműködést illetően, avagy egy vagy több tagállam össze nem kapcsolt rendszereinek energiaelszigeteltségét csökkentő projektek esetében a projekt célja legalább két tagállam közvetlen vagy közvetett ellátása;

a II. melléklet 3. pontjában említett hidrogén-tároló vagy hidrogén-befogadó létesítmények tekintetében a projekt célja legalább két tagállam közvetlen vagy közvetett ellátása;

az elektrolizátorok tekintetében a projekt legalább 50 MW beépített kapacitást biztosít egyetlen elektrolizátor vagy egyetlen összehangolt projekthez tartozó több elektrolizátor útján, és közvetlenül vagy közvetve legalább két tagállam számára előnyökkel jár, továbbá a szigeteket és a szigetrendszereket illetően támogatja a legalább két tagállamot érintő innovatív vagy egyéb megoldásokat, amelyek jelentős pozitív hatást gyakorolnak az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai céljaira és a 2050-ig elérendő klímasemlegességi célkitűzésére, és jelentősen hozzájárulnak a szigeti energiarendszer és az Unió energiarendszereinek fenntarthatóságához;

az intelligens gázhálózatok tekintetében a projekt legalább két tagállam átvitelirendszer-üzemeltetőit, átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetőit vagy elosztórendszer-üzemeltetőit bevonja. Az elosztórendszer-üzemeltetők csak legalább két tagállam olyan átvitelirendszer-üzemeltetőinek támogatásával vehetnek részt, amelyek szorosan kapcsolódnak a projekthez, és biztosítják az interoperabilitást;

a tengeri megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia átvitele tekintetében a projekt célja a legalább 500 MW kapacitású tengeri termelőhelyekről származó villamos energia átadása, lehetővé teszi a villamos energiának egy adott tagállam szárazföldi hálózatába történő átvitelét, növelve a belső piacon rendelkezésre álló megújuló villamos energia mennyiségét. A projektet olyan területeken kell kifejleszteni, ahol alacsony a tengeri megújuló villamos energia elterjedtsége, és a projektnek jelentős pozitív hatást kell gyakorolnia az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai céljaira és a 2050-ig elérendő klímasemlegességi célkitűzésére, és jelentősen hozzá kell járulnia az energiarendszer fenntarthatóságához és a piaci integrációhoz, ugyanakkor nem akadályozhatja a határokon átnyúló kapacitásokat és áramlásokat;

szén-dioxid-projektek esetében a projektet legalább két tagállamból származó, antropogén eredetű szén-dioxid szállítására és adott esetben tárolására használják.

a II. melléklet 1. pontjának a) és f) alpontjában meghatározott kategóriába tartozó kölcsönös érdekű projektek esetében a projekt növeli a nettó átviteli kapacitást vagy a kereskedelmi áramlások számára rendelkezésre álló kapacitást az adott tagállam egy vagy több harmadik országgal közös határán, és a 4. cikk (3) bekezdésében felsorolt egyedi kritériumok alapján közvetlenül vagy közvetetten (valamely harmadik országgal való összeköttetés révén) jelentős előnyöket nyújt uniós szinten. A tagállamok számára nyújtott előnyök kiszámítását a villamosenergia-piaci ENTSO végzi és teszi közzé az Unió egészére kiterjedő tízéves hálózatfejlesztési terv keretében;

a II. melléklet 3. pontjában meghatározott kategóriába tartozó kölcsönös érdekű projektek esetében a hidrogénprojekt lehetővé teszi a hidrogénnek egy tagállam egy vagy több harmadik országgal közös határán történő átvitelét, és bizonyítja, hogy a 4. cikk (3) bekezdésében felsorolt egyedi kritériumok alapján közvetlenül vagy közvetetten (valamely harmadik országgal való összeköttetés révén) jelentős előnyöket nyújt uniós szinten. A tagállamok számára nyújtott előnyök kiszámítását a földgázpiaci ENTSO végzi és teszi közzé az Unió egészére kiterjedő tízéves hálózatfejlesztési terv keretében;

a II. melléklet 5. pontjában meghatározott kategóriába tartozó kölcsönös érdekű projektek esetében a projekt felhasználható antropogén eredetű szén-dioxid legalább két tagállam és egy harmadik ország általi szállítására és tárolására.

a megújuló energiatermelés főbb fogyasztói központokhoz és tárolóhelyekhez történő átvitelét a legújabb rendelkezésre álló, az Unió egészére kiterjedő tízéves villamosenergiahálózat-fejlesztési tervben szereplő elemzéssel összhangban mérik, különösen az alábbiak révén:

a piaci integrációt, a versenyt és a rendszer rugalmasságát a rendelkezésre álló legújabb, az Unió egészére kiterjedő tízéves villamosenergiahálózat-fejlesztési tervben szereplő elemzéssel összhangban mérik, különösen az alábbiak révén:

az ellátás biztonságát, az interoperabilitást és a rendszer biztonságos működését a legújabb rendelkezésre álló, az Unió egészére kiterjedő tízéves villamosenergiahálózat-fejlesztési tervben szereplő elemzéssel összhangban mérik, különösen olyan módon, hogy értékelik, hogy milyen hatást gyakorol egy adott projekt az V. mellékletben maghatározott vizsgált területen a várható beviteli veszteségre, a termelés és az átvitel meghatározott beviteli időszakok egy csoportjára vonatkozó megfelelősége tekintetében, figyelembe véve az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási eseményekben várható változásokat és azoknak az infrastruktúra rezilienciájára gyakorolt hatását. Adott esetben mérni kell, hogy a projekt milyen hatást gyakorol a rendszerműködtetés és a rendszerszolgáltatások független és megbízható ellenőrzésére.

a fenntarthatóság szintje – ennek méréséhez értékelni kell, hogy a hálózatok milyen mértékben képesek a váltakozó megújulóenergia-forrásokat összekapcsolni és megújuló energiát szállítani;

az ellátás biztonsága – ennek méréséhez értékelni kell az elosztó vagy átviteli hálózatokon, vagy mindkettőn belüli veszteség szintjét, a villamosenergia-hálózat összetevőinek százalékos hasznosítását (azaz az átlagos terhelést), a hálózati összetevők rendelkezésre állását (a tervezett és nem tervezett karbantartással összefüggésben) és ennek a hálózati teljesítményre, valamint az üzemzavarok időtartamára és gyakoriságára gyakorolt hatását, beleértve az éghajlattal kapcsolatos üzemzavarokat is;

piaci integráció – ennek méréséhez értékelni kell az innováció elterjedését a rendszerüzemeltetésben, az energetikai elszigeteltség csökkentését és az összekapcsolást, valamint más ágazatok integrációjának szintjét, és az új üzleti modellek és piaci struktúrák előmozdításának mértékét;

hálózatbiztonság, az ellátás rugalmassága és minősége – ennek méréséhez értékelni kell a rendszer rugalmasságának innovatív megközelítését, a kiberbiztonságot, az átvitelirendszer-üzemeltetői és az elosztórendszer-üzemeltetői szint közötti hatékony működőképességet, a felhasználóoldali választ, a tárolást, az energiahatékonysági intézkedéseket, a digitális eszközök és az IKT figyelemmel kísérési és ellenőrzési célokra történő költséghatékony felhasználását, a villamosenergia-rendszer stabilitását, valamint a feszültség minősége szerinti teljesítményt.

fenntarthatóság – a projekt alábbiakhoz való hozzájárulásaként mérve: az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése a különböző végfelhasználási alkalmazások esetében a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ágazatokban, például az iparban vagy a közlekedésben; rugalmasság és szezonális tárolási lehetőségek a megújuló villamosenergia-termelés esetében; vagy a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén integrálása a piaci igények figyelembevétele és a megújuló hidrogén előmozdítása céljából;

piaci integráció és interoperabilitás – ennek méréséhez ki kell számítani, hogy mekkora hozzáadott értéket képvisel a projekt a piaci területek integrációja és az árak közeledése, valamint a rendszer átfogó rugalmassága szempontjából;

az ellátás biztonsága és rugalmassága – ennek méréséhez ki kell számítani, hogy mekkora hozzáadott értéket képvisel a projekt a hidrogénellátás rezilienciája, változatossága és rugalmassága szempontjából;

verseny – ennek méréséhez értékelni kell a projekt hozzájárulását az ellátás diverzifikációjához, ideértve a belföldi hidrogénellátási forrásokhoz való hozzáférés megkönnyítését.

a fenntarthatóság szintje – ennek méréséhez értékelni kell a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok gázhálózatba integrált részarányát, a teljes rendszer dekarbonizációja felé mutató ezzel járó üvegházhatásúgáz-kibocsátás-megtakarítást és a szivárgás megfelelő észlelését;

az ellátás minősége és biztonsága – ennek méréséhez ki kell számítani a megbízhatóan rendelkezésre álló gázellátás és a csúcsigény közötti arányt, a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázokkal felváltott import arányát, a rendszer működésének stabilitását, valamint az ellátási zavarok időtartamát és gyakoriságát fogyasztónként;

rugalmassági szolgáltatások, így a keresletoldali válasz és a tárolás lehetővé tétele az intelligens energiaágazati integráció megkönnyítése révén az egyéb energiahordozókkal és -ágazatokkal való összeköttetések megteremtésével – ennek méréséhez értékelni kell az összekapcsolt energiaágazatokban és rendszerekben, például a hő- és villamosenergia-rendszerben, a közlekedésben és az iparban lehetővé tett költségmegtakarítást.

fenntarthatóság – ennek méréséhez értékelni kell a hálózatba integrált megújuló vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, különösen a megújuló forrásokból származó, a II. melléklet 4. pontja a) alpontjának ii. alpontjában meghatározott kritériumoknak megfelelő hidrogén részarányát, vagy meg kell becsülni az ilyen eredetű szintetikus tüzelőanyagok hasznosításának mennyiségét és a kapcsolódó üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarításokat;

az ellátás biztonsága – ennek méréséhez értékelni kell a hálózatműködtetés biztonságához, stabilitásához és hatékonyságához történő hozzájárulását, ideértve a megújuló villamosenergia-termelés azon korlátozását is, amelyet elkerültek;

rugalmassági szolgáltatások, így a keresletoldali válasz és a tárolás lehetővé tétele az intelligens energiaágazati integráció megkönnyítése révén az egyéb energiahordozókkal és -ágazatokkal való összeköttetések megteremtésével – ennek méréséhez értékelni kell az összekapcsolt energiaágazatokban és rendszerekben, például a gáz-, hidrogén-, energia- és hőhálózatokban, a közlekedésben és az iparban lehetővé tett költségmegtakarítást.

fenntarthatóság – ennek méréséhez értékelni kell a projekt teljes életciklusára számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás teljes várható csökkentését és többek között, de nem kizárólag az olyan alternatív technológiai megoldások hiányát, mint például az energiahatékonyság, a megújuló forrásokat integráló villamosítás, annak érdekében, hogy az összekapcsolt ipari létesítményekben leválasztásra szánt szén-dioxid mennyiségével megegyező szintű üvegházhatásúgáz-csökkentést érjenek el egy összehasonlítható határidőn belül, figyelembe véve adott esetben a szén-dioxid leválasztásához, szállításához és tárolásához szükséges energiából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, megfontolva az infrastruktúrát, adott esetben beleértve az egyéb lehetséges jövőbeli felhasználásokat is;

reziliencia és biztonság – ennek méréséhez értékelni kell az infrastruktúra biztonságát;

a környezeti teher és kockázat mérséklése a szén-dioxid végleges semlegesítése révén.