19. cikk
Kezelési intézkedések
(1) Az idegenhonos inváziós fajnak az uniós jegyzékbe történt felvételétől számított 18 hónapon belül a tagállamok hatékony kezelési intézkedéseket léptetnek életbe az Unió számára veszélyt jelentő, a területükön széles körben elterjedtnek talált idegenhonos inváziós fajok ellen a biológiai sokféleségre, a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint adott esetben az emberi egészségre vagy a gazdaságra gyakorolt hatásuk minimalizálása érdekében.
A kezelési intézkedéseknek az idegenhonos inváziós fajok által a környezetre gyakorolt hatással arányosnak, és a tagállamok sajátos körülményeinek megfelelőnek kell lenniük, valamint költség-haszon elemzésen kell alapulniuk, és – amennyiben megvalósítható – a 20. cikkben említett helyreállító intézkedéseknek is szerepelniük kell köztük. A kezelési intézkedéseket azok költséghatékonysága és az elvégzett kockázatértékelés alapján kell rangsorolni.
(2) A kezelési intézkedések az idegenhonos inváziós faj állományának kiirtására, szabályozására vagy elszigetelésére irányuló, letális vagy nem letális fizikai, kémiai vagy biológiai intézkedéseket foglalnak magukban. A kezelési intézkedéseknek adott esetben a fogadó ökoszisztéma folyamatban lévő és jövőbeli inváziókkal szembeni ellenálló képességének a növelését célzó intézkedéseket is tartalmazniuk kell. A már megtelepedett idegenhonos inváziós fajok kereskedelmi célú felhasználása ideiglenesen engedélyezhető, amennyiben erre az e fajok kiirtására, állományszabályozására vagy elszigetelésére irányuló kezelési intézkedések részeként kerül sor, de csak részletes indoklás alapján, és feltéve hogy minden szükséges ellenőrzési intézkedést meghoztak a továbbterjedés megakadályozására.
(3) A kezelési intézkedések alkalmazásakor és az alkalmazott módszerek megválasztásakor a tagállamok kellő figyelmet fordítanak az emberi egészségre és a környezetre, kiváltképp a nem célfajokra és azok élőhelyeire, valamint gondoskodnak arról, hogy abban az esetben, ha az intézkedések állatokra irányulnak, ne okozzanak elkerülhető fájdalmat, kínt vagy szenvedést az állatoknak, anélkül azonban, hogy ez a kezelési intézkedések hatékonyságát veszélyeztetné.
(4) A 14. cikkben meghatározott felügyeleti rendszert úgy kell kialakítani és alkalmazni, hogy az egyben a kiirtásra, az állományszabályozásra vagy az elszigetelésre irányuló intézkedések által a biológiai sokféleségre, a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint adott esetben az emberi egészségre vagy a gazdaságra gyakorolt hatás minimalizálása hatékonyságának monitorozására is szolgáljon. A monitorozás során – adott esetben – a nem célfajokra gyakorolt hatást is értékelni kell.
(5) Azok a tagállamok, amelyekben valamely, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós faj jelen van, késedelem nélkül értesítik a többi tagállamot és a Bizottságot arról, ha a faj más tagállamba történő továbbterjedésének kockázata jelentős. Az érintett tagállamok adott esetben közösen elfogadott kezelési intézkedéseket vezetnek be. Amennyiben a továbbterjedés harmadik országot is érinthet, akkor az érintett tagállam erről törekszik tájékoztatni az érintett harmadik országokat.