16. cikk A szennyezett területek területspecifikus kockázatértékelése és kezelése

(1)   A tagállamok megállapítják a szennyezett területek területspecifikus kockázatértékelésére szolgáló konkrét módszertant. Az ilyen módszertan meghatározásakor a tagállamok biztosítják az V. mellékletben említett szakaszok és elvek figyelembevételét.

(2)   A tagállamok – a meglévő tudományos ismeretek, az egészségügyi hatóságok véleményei, az elővigyázatosság elve, a helyi sajátosságok, valamint az aktuális és a tervezett földhasználat figyelembevételével – meghatározzák, hogy mi minősül a szennyezett területekről eredő elfogadhatatlan kockázatnak az emberi egészségre és a környezetre nézve.

(3)   A tagállamok – minden egyes szennyezett terület esetében, amelyről egy 15. cikk szerinti vizsgálatot követően vagy bármely más módon megállapítást nyert, hogy szennyezett – biztosítják, hogy az aktuális és a tervezett földhasználat tekintetében sor kerüljön területspecifikus kockázatértékelésre annak megállapítása céljából, hogy a szennyezett terület elfogadhatatlan kockázatot jelent-e az emberi egészségre vagy a környezetre. Ha a 15. cikk alapján gyűjtött információk elégségesek annak megállapításához, hogy a talajszennyeződés nem jelent elfogadhatatlan kockázatot az emberi egészségre vagy a környezetre, vagy annak megállapításához, hogy talajremediáció szükséges, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem végzik el a területspecifikus kockázatértékelést.

(4)   A (3) bekezdésben említett területspecifikus kockázatértékelés eredményei vagy az említett bekezdéssel összhangban tett azon megállapítás alapján, hogy talajremediáció szükséges, a tagállamok biztosítják a megfelelő kockázatcsökkentési intézkedések indokolatlan késedelem nélküli meghozatalát és végrehajtását annak érdekében, hogy az emberi egészségre és a környezetre nézve fennálló kockázatokat elfogadható szintre csökkentsék.

(5)   A megfelelő kockázatcsökkentési intézkedésekről való döntés során a tagállamok – a talaj szennyeződésmentesítésére törekedve, a további szennyeződés megelőzését is ideértve – figyelembe veszik a rendelkezésre álló kockázatcsökkentési intézkedések hosszú távú költségeit, előnyeit, hatékonyságát, tartósságát és műszaki megvalósíthatóságát. A kockázatcsökkentési intézkedések a IV. mellékletben említett intézkedésekből állhatnak.

(6)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 21. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a IV. és az V. mellékletnek a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása céljából.