(1) Az illetékes hatóságok annak értékelésekor, hogy az intézmény belső kockázatmérési modelljét az 575/2013/EU rendelet 325bi. cikke (1) bekezdésében előírtak szerint a modell integritását megőrizve alkalmazzák-e az említett rendelet 325bj. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett utótesztelés tekintetében, ellenőrzik, hogy az intézmény az ilyen utótesztelési programok keretében:
|
a)
|
a (2) bekezdésben említett utótesztelési programot futtatja-e le vagy más olyan belső utótesztelési programot, amely lehetővé teszi az intézmény számára, hogy azonosítsa a modellezhető és nem modellezhető kockázati tényezők hozzájárulását az utótesztelési eredményekhez;
|
|
b)
|
alkalmaz-e portfólióira a várható többletveszteségre vonatkozó közvetlen utótesztelési módszereket.
|
Az illetékes hatóságok a b) pont alkalmazásában ellenőrzik, hogy az intézmény miként indokolja a várható többletveszteségre vonatkozó közvetlen utótesztelési módszertan kiválasztását, és elemzik, hogy a módszer konceptuálisan megalapozott-e.
Az intézmény az első albekezdésben említett utótesztelési programokat a többletveszteség-mértékek kiszámításában mutatkozó potenciális hiányosságok feltárására és nyomon követésére használhatja. Ha az illetékes hatóság a 325az. cikkel összhangban a belső modellen alapuló módszer használatának engedélyezéséről határoz a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámítása tekintetében, az említett utótesztelési programok nem írhatják felül az 575/2013/EU rendelet 325bf. cikkében említett kötelező utótesztelés eredményeit és az említett rendelet 325bg. cikkében említett eredményvizsgálati követelményeket.