9. cikk Szanálási tervek

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóságok a felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követően szanálási tervet készítsenek minden olyan biztosítóra vagy viszontbiztosítóra vonatkozóan, amely nem része a 10. és a 11. cikk szerinti szanálási tervezés hatálya alá tartozó csoportnak, és amely megfelel az e cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumoknak. A szanálási tervnek rendelkeznie kell azokról a szanálási intézkedésekről, amelyeket a szanálási hatóság végrehajthat, ha a biztosító vagy viszontbiztosító megfelel a 19. cikk (1) bekezdésében vagy a 20. cikk (3) bekezdésében említett szanálási feltételeknek.

(2)   A szanálási hatóságoknak szanálási terveket kell kidolgozniuk azokra a biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozóan, amelyek esetében úgy értékelik, hogy a hatáskörükbe tartozó más vállalkozásokkal összehasonlítva nagyobb a valószínűsége annak, hogy az érintett vállalkozás fizetésképtelensége esetén a szanálási intézkedés a 19. cikk (5) bekezdésében említett közérdeket szolgálná, vagy amelyek esetében a hatóságok úgy ítélik meg, hogy azok kritikus funkciót látnak el. Ezekben az értékelésekben figyelembe kell venni legalább a szanálási célok megvalósításának szükségességét, valamint a vállalkozás méretét, üzleti modelljét, kockázati profilját, összekapcsoltságát, helyettesíthetőségét és különösen határokon átnyúló tevékenységét.

Az első albekezdésben említett értékelések alapján a szanálási hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a tagállam életbiztosítási és viszontbiztosítási piacának legalább 40 %-a, valamint nem életbiztosítási és viszontbiztosítási piacának legalább 40 %-a a szanálási tervezés hatálya alá tartozzon, az életbiztosítási piacon belüli arányt a bruttó biztosítástechnikai tartalékok, a nem életbiztosítási piacon belüli arányt pedig a bruttó díjelőírás alapján számítva. A piaci lefedettségi arány számításakor figyelembe vehetők a csoporthoz tartozó olyan leányvállalatok, amelyekre a csoportszintű szanálási terv kiterjed.

A kis méretű és nem összetett vállalkozásokat mentesíteni kell a szanálási tervezésre vonatkozó követelmények alól, kivéve, ha a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy az adott vállalkozás országos vagy regionális szinten különös kockázatot jelent.

(3)   Ha az érintett biztosító vagy viszontbiztosító jelentős határokon átnyúló tevékenységet folytat, a székhely szerinti szanálási hatóságoknak a fogadó felügyeleti vagy szanálási hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk a szanálási terv tervezetét. A fogadó felügyeleti vagy szanálási hatóságok megvizsgálhatják a szanálási terv tervezetét annak megállapítása céljából, hogy az tartalmaz-e olyan intézkedéseket, amelyeknek káros hatása lehet a tagállamukban található szerződőkre, vagy a tagállamuk reálgazdaságára vagy pénzügyi stabilitására, és ennek kapcsán ajánlásokat tehetnek a székhely szerinti szanálási hatóságnak. A székhely szerinti szanálási hatóságnak indokolással ellátott választ kell fűznie arra vonatkozó határozatához, hogy követi-e az ajánlásokat, vagy sem. Ha a székhely szerinti szanálási hatóság nem veszi megfelelően figyelembe a fogadó felügyeleti vagy szanálási hatóság ajánlásait, a fogadó felügyeleti vagy szanálási hatóság az 1094/2010/EU rendelet 31. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban az EIOPA elé utalhatja az ügyet.

(4)   A szanálási eszközök és hatáskörök alkalmazási lehetőségeinek meghatározásakor a szanálási tervben figyelembe kell venni a releváns szanálási forgatókönyveket, köztük azt a forgatókönyvet, amikor a biztosítók vagy viszontbiztosítók fizetésképtelensége egyedi okokra vezethető vissza, továbbá azt a forgatókönyvet, amikor a fizetésképtelenség általánosabb pénzügyi instabilitás vagy rendszerszintű események idején következik be.

A szanálási tervek az esetlegesen igénybe vehető biztosítási garanciarendszerek vagy finanszírozási rendszerek kivételével nem feltételezhetnek rendkívüli állami pénzügyi támogatást.

(5)   A szanálási hatóságoknak felül kell vizsgálniuk és szükség esetén aktualizálniuk kell a szanálási terveket, legalább kétévente és minden alábbi esetben:

A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, valamint a felügyeleti hatóságoknak haladéktalanul értesíteniük kell a szanálási hatóságokat minden olyan eseményről, amely szükségessé teszi a szanálási terv felülvizsgálatát vagy aktualizálását.

(6)   A 4. cikk sérelme nélkül a szanálási tervekben opciókat kell meghatározni arra vonatkozóan, hogy a szanálási eszközöket miként alkalmazzák és a szanálási hatásköröket miként gyakorolják a biztosítót vagy viszontbiztosítót illetően. A szanálási terveknek – ha helyénvaló és lehetséges, számszerűsítve – tartalmazniuk kell a következők mindegyikét:

A terv kulcsfontosságú elemeinek összefoglalását közölni kell a biztosítóval vagy a viszontbiztosítóval.

(7)   A szanálási hatóságnak továbbítania kell a szanálási terveket és azok módosításait az érintett felügyeleti hatóságokhoz.

(8)   Az EIOPA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben részletesebben meghatározza a szanálási terv tartalmát.

Az EIOPA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2026. július 29-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.

(9)   Az EIOPA 2027. január 29-ig az 1094/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat ad ki, amelyekben részletesebben meghatározza a kritikus funkciók azonosítására szolgáló kritériumokat.