1. cikk Alkalmazási kör és eljárás

1. cikk

Alkalmazási kör és eljárás

(1)  Egy tagállamban felmerülő kamat- és jogdíjfizetések mentesek az adott államban ilyen kifizetésekre akár forrásnál történő levonással, akár kivetéssel beszedett adók alól, feltéve hogy a kamat vagy jogdíj haszonhúzója egy másik tagállam vállalkozása vagy egy tagállam vállalkozásának egy másik tagállamban levő állandó telephelye.

(2)  Egy tagállam vállalkozása, vagy egy másik tagállamban levő állandó telephely által teljesített kifizetést úgy tekintik, hogy azt teljesítették az adott tagállamban (a továbbiakban: forrás szerinti állam).

(3)  Egy állandó telephelyet csak akkor tekintik kamat- vagy jogdíj kifizetőjének, amennyiben a letelepedés szerinti tagállamban az állandó telephely számára e kifizetések adóból levonható költséget testesítenek meg.

(4)  Egy tagállam vállalkozását csak akkor tekintik a kamat vagy jogdíj haszonhúzójának, ha e kifizetéseket saját hasznára kapja, és nem közvetítőként, azaz valamely más személy ügynökeként, megbízottjaként vagy aláírásra jogosultjaként.

(5)  Egy állandó telephelyet kamat vagy jogdíj haszonhúzójaként tekintik:

(6)  Ha egy tagállam vállalkozásának állandó telephelyét kamat vagy jogdíjak kifizetőjeként vagy haszonhúzójaként tekintik, akkor a vállalkozás más részét e cikk alkalmazásában nem lehet e kamatnak vagy e jogdíjaknak kifizetőjeként vagy haszonhúzójaként tekinteni.

(7)  E cikket csak akkor kell alkalmazni, ha az a vállalkozás, amelyik kamatok vagy jogdíjak kifizetője, vagy az a vállalkozás, amelynek állandó telephelyét kamatok és jogdíjak kifizetőjének tekintik, társult vállalkozása azon vállalkozásnak, amelyik az említett kamatnak vagy jogdíjaknak haszonhúzója, vagy amelynek állandó telephelyét ezek haszonhúzójaként tekintik.

(8)  E cikket nem kell alkalmazni, ha a kamatokat vagy jogdíjakat egy tagállam harmadik államban található telephelye fizeti ki, vagy annak fizetik ki, és a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben a kérdéses állandó telephelyen keresztül végzi.

(9)  Ez a cikk nem gátol meg egy tagállamot abban, hogy adójoga alkalmazásakor figyelembe vegye a vállalkozásai, vállalkozásainak állandó telephelyei vagy az adott államban levő állandó telephelyek által kapott kamatot vagy jogdíjakat.

(10)  Egy tagállamnak lehetősége van arra, hogy ne alkalmazza ezt az irányelvet egy másik tagállam vállalkozására vagy egy másik tagállam vállalkozásának állandó telephelyére olyan körülmények esetén, ha a 3. cikk b) pontjában meghatározott feltételek legalább kétéves megszakítás nélküli időszakon át nem állnak fenn.

(11)  A forrás szerinti állam előírhatja, hogy tanúsítvánnyal igazolják az e cikkben és a 3. cikkben meghatározott követelmények teljesítését a kamat vagy jogdíjak kifizetésekor. Ha az e cikkben meghatározott követelmények teljesítését a kifizetés időpontjában nem igazolják tanúsítvánnyal, akkor a tagállam szabadon forrásadó kivetését írhatja elő.

(12)  A forrás szerinti állam az ezen irányelv alóli mentesség feltételeként előírhatja, hogy határozatot adjon ki, amely megadja a mentességet az e cikkben és a 3. cikkben meghatározott követelmények teljesítését igazoló tanúsítvány alapján. A mentességről szóló döntést legfeljebb három hónappal azután hozzák meg, hogy a tanúsítványt és a forrás szerinti állam által esetleg indokoltan kért igazoló adatokat benyújtották, és a döntés a meghozatala után legalább egy évig érvényes.

(13)  A (11) és (12) bekezdés alkalmazásában a benyújtandó tanúsítvány, a kifizetésre vonatkozó minden szerződés tekintetében a kibocsátástól számított legalább egy, de legfeljebb három évig érvényes, és a következő információt tartalmazza:

A tagállamok ezenkívül kérhetik a szerződés szerinti kifizetések jogi igazolását (pl. kölcsönszerződés vagy használati szerződés).

(14)  Ha a mentesség feltételei tovább nem teljesülnek, az átvevő társaság vagy állandó telephely azonnal tájékoztatja a kifizető vállalkozást vagy állandó telephelyet, és – ha a forrás szerinti állam ezt előírja – az adott állam illetékes hatóságát.

(15)  Ha a kifizető vállalkozás vagy állandó telephely levonta az e cikk alapján mentesített forrásadót, kérni lehet e forrásadó visszatérítését. A tagállam megkövetelheti a (13) cikkben megadott információt. A visszatérítés iránti kérelmet az előírt határidőn belül kell benyújtani. Ezen időtartam legalább két év a kamat vagy jogdíjak kifizetésének napjától számítva.

(16)  A forrás szerinti állam a kérelem és az általa esetleg indokoltan kért igazoló adatok szabályos kézhezvétele után egy éven belül visszafizeti a forrásadót meghaladóan levont összeget. Ha a levont forrásadót ezen időszak alatt nem térítik vissza, az átvevő társaság vagy állandó telephely az adott év letelte után jogosult kamatot felszámítani a visszafizetett adóra, a forrás szerinti állam hazai joga szerint hasonló esetekben alkalmazott nemzeti kamatlábnak megfelelően.