|
+I. MELLÉKLET Közös általános keretrendszer az épületek energiahatékonyságának kiszámításához |
I. MELLÉKLET Közös általános keretrendszer az épületek energiahatékonyságának kiszámításához
I. MELLÉKLET Közös általános keretrendszer az épületek energiahatékonyságának kiszámításához (az 4. cikk szerint) 1. Egy épület energiahatékonyságát a számított vagy mért energiafelhasználás alapján kell meghatározni, és annak tükröznie kell a helyiségek fűtéséhez, a helyiségek hűtéséhez, használati meleg vízzel való ellátásához, szellőztetéséhez, beépített világításához és egyéb épülettechnikai rendszereihez szükséges szokásos energiafelhasználást. A tagállamok biztosítják, hogy a szokásos energiafelhasználás minden egyes releváns tipológia esetében reprezentatív legyen a tényleges üzemeltetési feltételek tekintetében, és tükrözze a jellemző felhasználói magatartást. Amennyiben lehetséges, a szokásos energiafelhasználásnak és a tipikus felhasználói magatartásnak a rendelkezésre álló nemzeti statisztikákon, építési szabályzatokon és mért adatokon kell alapulnia. Amennyiben az épületek energiahatékonyságának kiszámítási alapja a mért energia felhasználás, a számítási módszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy azonosítsa a használók fogyasztói magatartásának és a helyi éghajlatnak a hatását, amelyet nem kell figyelembe venni a számítás eredményében. Az épületek energiahatékonyságának kiszámításához a mért energiafelhasználáshoz legalább havonkénti leolvasást kell előírni, és annak során meg kell különböztetni egymástól az energiahordozókat. A tagállamok a tipikus üzemelési körülmények között mért energiafogyasztást felhasználhatják a számított energiafelhasználás helyességének ellenőrzésére, valamint a számított és a tényleges teljesítmény összehasonlításának lehetővé tételére. Az ellenőrzés és összehasonlítás céljából mért energiafogyasztás alapulhat havonta leolvasott értékeken. Egy épület energiahatékonyságát mind az energetikai tanúsítvány, mind pedig az energiahatékonysági minimumkövetelményeknek való megfelelés céljára a referencia-alapterület egységére vetített éves primerenergia-fogyasztás kWh/(m2/év) egységben kifejezett számszerű mutatójával kell kifejezni. Az épület energiahatékonyságának meghatározására alkalmazott módszertannak átláthatónak és az innovációra nyitottnak kell lennie. A tagállamoknak az épületek energiahatékonyságáról szóló fő európai szabványok, nevezetesen az (EN) ISO 52000-1, az (EN) ISO 52003-1, az (EN) ISO 52010-1, az (EN) ISO 52016-1, az (EN) ISO 52018-1, az (EN) 16798-1, az (EN) ISO 52120-1, az (EN) 16798-1 és az EN 17423 számú szabványok vagy azokat felülíró dokumentumok A. melléklete alapján kell ismertetniük nemzeti számítási módszerüket. Ez a rendelkezés nem jelenti az említett szabványok jogszabályba foglalását. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben az épületeket távfűtési vagy távhűtési rendszer látja el, az ilyen ellátás előnyeit a számítási módszertanban, különösen a megújuló energia részarányát illetően, egyedileg tanúsított vagy elismert primerenergia-tényezők révén ismerjék el és számolják el. 2. A helyiségek fűtéséhez, hűtéséhez, használati meleg vízzel való ellátásához, szellőztetéshez, világításhoz és az egyéb épülettechnikai rendszerek energiaszükségletét és energiafelhasználását egy hónapos, egy órás vagy egy óránál kevesebb számítási intervallumok alkalmazásával kell kiszámítani a rendszer teljesítményét és a beltéri viszonyokat jelentősen befolyásoló változó körülmények figyelembevétele és, a tagállamok által nemzeti vagy regionális szinten meghatározott egészségügyi, belső levegőminőségi, beleértve a kényelmi szintek optimalizálása céljából. Amennyiben az energiával kapcsolatos termékekre vonatkozóan a 2009/125/EK irányelv alapján elfogadott termékspecifikus rendeletek egyedi termékinformációs követelményeket írnak elő az energiahatékonyság és az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál ezen irányelv szerinti kiszámítása céljából, a nemzeti számítási módszerek nem követelhetnek további információkat. A primerenergia kiszámítását az energiahordozónkénti rendszeresen frissített és előretekintő primerenergia-tényezőkre (külön véve a nem-megújuló, megújuló és teljes primerenergia tényezőit) vagy súlyozó tényezőkre kell alapozni, amelyeket a nemzeti hatóságoknak el kell ismerniük, valamint figyelembe kell venni a nemzeti energia- és klímaterv alapján várható energiamixet. A fenti primerenergia-tényezők vagy súlyozási tényezők alapulhatnak nemzeti, regionális vagy helyi információkon. A primerenergia-tényezők vagy súlyozási tényezők meghatározhatók éves, szezonális, havi, napi vagy órás adatokon vagy ennél pontosabb, az egyes körzeti energiaellátási rendszerekből származó adatokon. A primerenergia-tényezőket vagy a súlyozó tényezőket a tagállamok határozzák meg. A választásokat és az adatforrásokat az EN 17423 szabványnak vagy bármely azt felülíró dokumentumnak megfelelően kell jelenteni. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy az adott ország villamosenergia-mixét tükröző primerenergia-tényező helyett az (EU) 2023/1791 irányelv szerint a villamos energiára vonatkozóan megállapított átlagos uniós primerenergia-tényezőt alkalmazzanak. 3. A tagállamok egy épület energiahatékonyságának kifejezése céljából további számszerű mutatókat határoznak meg a teljes, a nem megújuló és a megújuló primerenergia-felhasználás, valamint a kgCO2eq/(m2/év) egységben kifejezett, üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátások vonatkozásában. 4. A módszertant legalább a következő szempontok figyelembevételével kell megállapítani:
a)
az épület és a válaszfalak alábbi tényleges hőtechnikai jellemzői:
i.
hőkapacitás;
ii.
hőszigetelés;
iii.
passzív fűtés;
iv.
lehűlő elemek;
v.
hőhidak;
b)
fűtési rendszer és használati melegvíz-ellátás, beleértve ezek hőszigetelési jellemzőit is;
c)
a telepített helyszíni megújuló energiaforrások energiatermelési és energiatárolási kapacitása;
d)
légkondicionáló rendszerek;
e)
természetes és gépi szellőztetés, amely a légtömörségre és a hővisszanyerésre is kiterjedhet;
f)
beépített világítóberendezések (főként a nem lakóépületekben);
g)
az épület tervezése, elhelyezése és tájolása, beleértve az éghajlati körülményeket is;
h)
passzív napenergia-hasznosító rendszerek és árnyékolás;
i)
beltéri klimatikus körülmények, beleértve a tervezett belső mikroklímát is;
j)
belső hőterhelések;
k)
épületautomatizálási és vezérlőrendszerek, valamint e rendszerek képessége az energiahatékonyság nyomon követésére, vezérlésére és optimalizálására. 5. Figyelembe kell venni a következő szempontok kedvező hatását:
a)
helyi benapozási viszonyok, aktív napenergia-hasznosító rendszerek és megújuló forrásokból származó energián alapuló egyéb fűtési és villamosenergia-rendszerek;
b)
kapcsolt energiatermelés által termelt elektromos áram;
c)
táv- vagy tömbfűtési és -hűtési rendszerek;
d)
természetes világítás;
e)
elektromos tároló rendszerek;
f)
hőtároló rendszerek. 6. Az épületek energiahatékonyságának kiszámítása céljából az épületeket indokolt a következő kategóriákba megfelelően besorolni:
a)
különböző típusú családi házak;
b)
többlakásos épületek;
c)
irodák;
d)
oktatási épületek;
e)
kórházak;
f)
szállodák és éttermek;
g)
sportlétesítmények;
h)
nagy- és kiskereskedelmi szolgáltató épületek;
i)
egyéb típusú energiafogyasztó épületek. 1. Áttekintés
1.1 Hivatkozások1.2 Azonosított követelmények1.3 Kapcsolódó szabványok2. Azonosított követelmények
3. Kapcsolódó szabványok
|