2. Az emberi egészség védelme

a)

az emberi egészség védelmének érdekében kialakított mintavételi pontokat úgy kell elhelyezni, hogy az alábbiak mindegyikéről megbízható adatokat nyújtsanak:

b)

a mintavételi pontokat általában úgy kell elhelyezni, hogy ne a mintavételi pont közvetlen közelében található mikrokörnyezetet mérjék, ami azt jelenti, hogy egy mintavételi pontot lehetőség szerint úgy kell elhelyezni, hogy a vizsgált levegő a közúti forgalom hozzájárulását mérő helyszíneken legalább 100 m hosszúságú utcaszakasz levegőjének, a háztartási fűtésből származó hozzájárulást mérő helyszíneken egy legalább 25 m x 25 m-es terület levegőjének, az ipari telepekről vagy egyéb forrásokból, például kikötőkből vagy repülőterekről származó hozzájárulást mérő helyszíneken pedig egy legalább 250 m × 250 m-es terület levegőjének minőségére vonatkozóan reprezentatív legyen;

c)

amennyiben a cél a légszennyezési gócpontok levegőminőségének vizsgálata, a mintavételi pontokat a zónákon belül olyan területekre kell elhelyezni, ahol a lakosság közvetlen vagy közvetett expozíciója valószínűleg a legnagyobb azon időtartam alatt, amely a határértékek vagy célértékek átlagszámítási időszakához viszonyítva jelentős; ezeket a mintavételi pontokat adott esetben és a lehetőségekhez mérten olyan területeken kell elhelyezni, ahol az érzékeny népességcsoportok és veszélyeztetett csoportok közvetlen vagy közvetett expozíciója valószínűleg a legnagyobb azon időtartam alatt, amely a határértékek vagy célértékek átlagszámítási időszakához viszonyítva jelentős, beleértve többek között a lakóövezeteket, az iskolákat, a kórházakat, az önálló lakhatást segítő létesítményeket vagy az irodaterületeket;

d)

a városi hátterű helyszíneken a mintavételi pontokat úgy kell meghatározni, hogy szennyezési szintjüket valamennyi releváns forrás integrált hozzájárulása befolyásolja; a szennyezettségi szintet tekintve egyetlen forrás sem lehet uralkodó, kivéve, ha az ilyen helyzet egy adott nagyobb városi térségre jellemző; a mintavételi pontoknak általános szabályként több négyzetkilométer vonatkozásában reprezentatívnak kell lenniük;

e)

a vidéki hátterű helyszíneken a mintavételi pontokat úgy kell elhelyezni, hogy szennyezési szintjüket a közelükben, azaz 5 km-nél közelebb található, de a városi területektől, főbb közutaktól vagy ipari telephelyektől eltérő valamennyi releváns forrás integrált hozzájárulása befolyásolja;

f)

amennyiben a cél a közúti forgalom hozzájárulásának vizsgálata, a mintavételi pontokat úgy kell elhelyezni, hogy adatokat szolgáltassanak azokról az utcákról, ahol a legnagyobb koncentrációk fordulnak elő, figyelembe véve a forgalom nagyságát (ott, ahol a legnagyobb a zóna forgalmi sűrűsége), a helyi szóródási viszonyokat és a térbeli területhasználatot (pl. magas épületek közé zárt utak esetében);

g)

amennyiben a cél a háztartási fűtés hozzájárulásának vizsgálata, a mintavételi pontokat a fő forrásokhoz képest az adott uralkodó széliránynak megfelelő irányban kell felállítani;

h)

amennyiben a cél az ipari források, kikötők vagy repülőterek hozzájárulásának vizsgálata, legalább egy mintavételi pontot kell felállítania a fő forrásokhoz képest az adott uralkodó széliránynak megfelelő irányban elhelyezkedő legközelebbi lakott területen; amennyiben a háttérkoncentráció nem ismert, egy további mintavételi pontot kell elhelyezni a fő forrástól számítva a releváns uralkodó szélirányhoz viszonyítva ellentétes irányban; a mintavételi pontok elhelyezhetőek úgy, hogy azok lehetővé tegyék az elérhető legjobb technikák alkalmazásának nyomon követését;

i)

a mintavételi pontoknak lehetőség szerint reprezentatívnak kell lenniük a mintavételi pontok nem közvetlen közelében lévő hasonló helyek tekintetében is; azokban a zónákban, ahol a légszennyező anyagok szintje meghaladja a vizsgálati küszöbértéket, egyértelműen meg kell határozni azt a területet, amelyek tekintetében az egyes mintavételi pontok reprezentatívak; az adott mintavételi pontok kapcsán meghatározott különböző reprezentativitási területeknek lehetőség szerint az egész zónát le kell lefedniük; az adott zóna mintavételi pontjain kívül eső területek koncentrációját megfelelő módszerekkel meg kell vizsgálni;

j)

figyelembe kell venni a mintavételi pontok elhelyezésének szükségességét olyan szigeteken is, ahol arra az emberi egészség védelme érdekében szükség van;

k)

az arzént, kadmiumot, ólmot, higanyt, nikkelt és policiklusos aromás szénhidrogéneket mérő mintavételi pontokat lehetőség szerint a PM10 mintavételi pontjaival együtt kell elhelyezni.