4.2 Hitelkockázat-vállalási hajlandóság, hitelkockázati stratégia és hitelkockázati küszöbértékek

A hitelkockázat-vállalási hajlandóságot, a hitelkockázati stratégiát és az általános hitelkockázati politikát össze kell hangolni az intézmény általános kockázatvállalási keretrendszerével. Az intézmény hitelkockázat-vállalási hajlandóságának keretrendszer én belül meg kell határozni az intézményi hitelkockázatok körét és célját, a hitelportfólió összetételét – beleértve annak koncentrációját is –, valamint az üzletágakkal, a földrajzi területekkel, a gazdasági ágazatokkal és a termékekkel kapcsolatos diverzifikációs célokat.

A hitelkockázat- vállalási hajlandóságot megfelelő hitelkockázati mutatókkal és küszöbértékekkel alátámasztva kell megvalósítani. E mutatóknak és küszöbértékeknek ki kell terjedniük a hitelkockázat -vállalási hajlandóság kulcsfontosságú szempontjaira, valamint az ügyfélszegmensekre, a pénznemre, a biztosíték típusaira és a hitelkockázat -csökkentési eszközökre. Adott esetben a hitelmutatók között visszatekintő és előretekintő mutatóknak egyaránt szerepelniük kell, és azokat az intézmény üzleti modelljéhez és összetettségéhez kell igazítani.

Az intézményeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a hitelkockázat-vállalási hajlandóságot és a kapcsoló dó mutatókat és küszöbértékeket megfelelő módon osszák le az intézményen belül, ideértve a csoporthoz tartozó összes releváns szervezetet és üzletágat, valamint a hitelkockázatot viselő egységeket.

A koncentrációs kockázat kezelése érdekében az intézmények nek mennyiségi belső hitelkockázati küszöbértékeket kell meghatározniuk az összesített hitelkockázatukra, valamint a megosztott hitelkockázati jellemzőkkel rendelkező portfóliókra, a részportfóliókra és az egyes hitelfelvevőkre. Csoportos gazdálkodó szervezetek és kapcsolt ügyfelek esetében a küszöbértékeknek figyelembe kell venniük a konszolidált és szubkonszolidált pozíciókat, valamint az egyes gazdálkodó szervezetek konszolidált és szubkonszolidált szint ű pozícióit .