4.3. Arányosság

Az intézményeknek a forgatókönyv- elemzéseiket a lényeges környezeti kockázatokra kell összpontosítaniuk. A lényegességi értékelés elvégzése során az intézményeknek figyelembe kell venniük az ESG kockázatok kezeléséről szóló iránymutatásokat.

A forgatókönyv- elemzés bonyolultsági fokának, alkalmazási körének és gyakoriságának arányban kell állnia a környezeti kockázatok lényegességével, a rendelkezésre álló módszerek és gyakorlatok aktuális fejlettségi állapotával és érettségével, az intézmény belső képességeivel (figyelembe véve az intézmény méretét, üzleti modelljét és tevékenységeinek összetettségét), valamint az elemzés várható előnyeivel. Amennyiben az intézmény képességeivel vagy a várható előnyökkel nem állna arányban a részletes kvantitatí v módszer alkalmazása, akkor az intézmények fontolóra vehetik az egyszerűsített módszer alkalmazását. E tekintetben, és amennyiben a kockázatok lényegessége szempontjából indokolt:

• d. A kis méretű és nem összetett intézmények mind a rövid, mind a hosszabb távú forgatókönyvek elemzésekor a túlnyomórészt kvalitatív módszerre támaszkodhatnak.
• e. A nagy intézményektől és a kis méretű és nem összetett intézményektől eltérő intézmények a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szembeni rövid távú pénzügyi ellenállóképességük tesztelésére érzékenységi elemzést alkalmazhatnak. A hosszú távú ellenállóképessé gük elemzésekor a túlnyomórészt kvalitatív módszerre támaszkodhatnak.
• f. A nagy intézmények esetében a közép- és hosszú távú ellenállóképesség -elemzéssel és a nem éghajlati jellegű környezeti kockázatokkal összefüggésben az egyszerűsített módszert lehet előirányozni, amelynél az érzékenységi elemzés a kezdő lépésként szolgálhat . A nagy intézményektől elvárható, hogy a környezeti kockázatok kezelésével kapcsolatos ismereteik és képességeik előrehaladtával fokozatosan beépítsék a bonyolultabb kvantitatív módszereket is.