8. 8. cím A likviditási és finanszírozási kockázatok értékelése, valamint a SREP likviditási és finanszírozási értékelés

361. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézmény lényeges likviditási és finanszírozási kockázatait, valamint azt, hogy az intézmény likviditása és finanszírozása megfelelő fedezetet nyújt-e az értékelt kockázatokra. Ennek a címnek a célja, hogy megadja az egyedi kockázatok, valamint a kockázatkezelés és a kontrollmechanizmusok értékelése során figyelembe veendő módszereket. A cím nem a teljesség igényével íródott, és szabad teret ad az illetékes hatóságoknak arra, hogy az intézmény likviditásának és finanszírozásának értékelésekor figyelembe vegyenek olyan további szempontokat, amelyek a tapasztalataik és az intézmény sajátosságai alapján relevánsak.

362. Az inherens likviditási és finanszírozási kockázat, valamint a likviditási és finanszírozási kockázatra vonatkozó belső kontrollkeretrendszer megfelelőségének értékelése során az illetékes hatóságoknak értékelniük kell többek között azt, hogy az intézmény a 12. bekezdésben említettek szerint összességében véve megfelel-e az EBA honlapján külön közzétett jogi aktusoknak.

363. A módszertan hat fő összetevőt foglal magában:

• a. az inherens likviditási kockázat értékelése (8.2. szakasz);
• b. az inherens finanszírozási kockázat értékelése (8.3. szakasz);
• c. a likviditási és finanszírozási kockázatra vonatkozó kezelési és kontrollkeretrendszer értékelése (8.4. szakasz);
• d. a likviditás és a finanszírozás megfelelőségére vonatkozó megállapítások összefoglalása és pontozása (8.5. szakasz);
• e. a lehetséges SREP likviditási és finanszírozási kockázati mutatók meghatározása (8.6. szakasz);
• f. a mennyiségi likviditási és finanszírozási követelmények összevetése és meghatározása (8.7. szakasz).

364. Az értékelési folyamatot a 3. ábra szemlélteti. 3. ábra A likviditási és finanszírozási kockázatok értékelésének elemei

kockázatok megfelelőségi értékelése pontszám

365. A likviditási és finanszírozási kockázatok értékelése során az illetékes hatóságoknak többek között ellenőrizniük kell az intézménynek az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben⁴⁴ meghatározott likviditásfedezeti rátáját (LCR) és az (EU) 575/2013 rendelet hatodik részének IV. címében meghatározott nettó stabil forrásellátottsági rátáját (NSFR), valamint az ILAAP-ját. Figyelembe kell venniük továbbá az EBA által kiadott LCR- és NSFR-végrehajtási jelentésekben szereplő ajánlásokat, iránymutatásokat és útmutatásokat, valamint a makroprudenciális hatóságok vagy az ERKT által kiadott figyelmeztetéseket és ajánlásokat; Ezek az iránymutatások azonban kiterjesztik az értékelés hatókörét e minimumkövetelményeken túlra, hogy lehetővé tegyék az illetékes hatóságok számára a kockázatokkal kapcsolatos átfogó vélemény kialakítását.

366. Az illetékes hatóságoknak az értékelés során figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az intézmény üzleti modellje hogyan befolyásolja a likviditási és finanszírozási kockázati profilját, figyelembe véve a 4. cím alapján elvégzett üzletimodell-elemzés eredményét. Ennek során figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az idő múlásával hogyan változott az intézmény üzleti modellje, és hogy ez megnövekedett kockázatokat eredményezett-e. Az illetékes hatóságoknak figyelemmel kell kísérniük a legfontosabb mennyiségi mutatókat annak érdekében, hogy felismerjék a trendeket, és ezek alapján végezzék el az elemzést.

367. Az intézmény likviditási és finanszírozási kockázatainak, valamint azok megfelelőségének mennyiségi értékelése érdekében az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a

összevetésére és meghatározására vonatkozó kiegészítő iránymutatásokat.

368. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell továbbá minden olyan információt, amely hatással lehet a likviditási és finanszírozási helyzetre (pl. a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó illetékes hatóságoktól származó információkat). 369. Az intézmény által a likviditási és finanszírozási kockázat kezelésére meghozott szervezeti és kockázatkezelési intézkedések minőségére vonatkozó felülvizsgálat során az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy azok az intézmény valamennyi lényeges jogalanyára, fióktelepére és leányvállalatára kiterjedjenek.

370. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az ESG-kockázatoknak az inherens likviditási

likviditási- és finanszírozásikockázat-kezelési és kontrollkeretrendszer megfelelőségét, elsőbbséget biztosítva a környezeti kockázatoknak.

371. Az egyes kockázatok értékelésének eredményét a megállapítások összefoglalásában kell ismertetni, amely magában foglalja a fő kockázati tényezők magyarázatát, valamint a pontszámot, a következő szakaszokban kifejtettek szerint.

372. Az illetékes hatóságoknak a megfelelő időtávokra vonatkozóan (beleértve a napon belüli időszakokat is) értékelniük kell az intézmény rövid és középtávú likviditási kockázatát, biztosítva, hogy az intézmény normál körülmények között és stresszhelyzetben is megfelelő szintű likviditási pufferekkel rendelkezzen. Az értékelés a következő elemeket foglalja magában:

• a. a rövid és középtávú likviditási szükségletek értékelése;
• b. a napon belüli likviditási kockázat értékelése;
• c. a likviditási tartalék és a kiegyensúlyozó kapacitásértékelése;
• d. a felügyeleti likviditási stressztesztelés.

373. A likviditási igények, a pufferek és a kiegyensúlyozó kapacitás normál körülmények közötti értékelésekor az illetékes hatóságoknak az elemzést a felügyeleti adatszolgáltatásról szóló végrehajtás-technikai standardban meghatározott kiegészítő monitorozási mérőszámokkal kapcsolatos adatszolgáltatási sablonok adataival kell alátámasztaniuk. A stresszhelyzetben fennálló likviditási igények felmérésekor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük azokat az intézkedéseket is, amelyeket az intézmények hírnevük/franchise-uk megőrzése érdekében hozhatnak. Ennek során figyelembe kell venni a nem lakossági és a lakossági partnerekre gyakorolt reputációs hatásokat, beleértve azokat is, amelyek esetleg a közösségi médián vagy más csatornákon keresztül alakulhatnak ki. Az illetékes hatóságok a napon belüli likviditási kockázat tekintetében kevésbé részletes értékelést és stressztesztelést is végezhetnek, amennyiben ezt e kockázatforrások lényegességének alacsonyabb foka indokolja, különösen a 3. és a 4. kategóriába tartozó intézmények esetében, az ILAAP eredményeit figyelembe véve.

A rövid és középtávú likviditási szükségletek értékelése

374. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézmény rövid és középtávú likviditási szükségleteit, mind normál, mind stresszkörülmények között. Figyelembe kell venniük a súlyos, de elképzelhető stresszhelyzetek által az intézmény stresszhelyzeti likviditási igényeire 30 napon belül, például 30 nap és 3 hónap között, valamint például 3–12 hónapon túl gyakorolt hatást az idioszinkratikus, az egész piacra kiterjedő és a kombinált sokk fedezése céljából. Az illetékes hatóságoknak elemezniük kell a likviditási igények méretét, helyét és pénznemét, valamint a sokkok által az egyes lényeges pénznemekre külön-külön gyakorolt hatásokat a devizaátválthatósági kockázat figyelembevétele érdekében, továbbá a devizapiacokhoz való hozzáférés esetleges zavarainak kockázatát is (beleértve az olyan idioszinkratikus eseteket is, mint például a devizában denominált, megfelelő bankszámlához való hozzáférés elvesztése).

375. Az illetékes hatóságoknak a rövid távú likviditási kockázat értékelését az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben meghatározott likviditásfedezeti ráta (LCR) elemzésével alá kell támasztaniuk, beleértve azt, hogy az intézmény helyesen méri és jelenti-e az LCR-t; valamint az LCR megfelelően meghatározza-e az intézmény likviditási igényeinek fedezettségét. Az illetékes hatóságoknak azt is értékelniük kell, hogy az intézmények rendszeresen tesztelik-e a likviditásfedezeti rátára vonatkozó napi adatszolgáltatási képességüket annak biztosítása érdekében, hogy szükség esetén az intézmények az 575/2013/EU rendelet 414. cikkével összhangban képesek legyenek megbízható adatokat szolgáltatni.

376. A sokkok által az intézmény likviditási szükségleteire gyakorolt hatás értékelése során az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az intézmény likviditási kockázatának minden lényeges forrását, különös tekintettel a következőkre:

• a. annak a lehetősége, hogy valamely alkalmazandó uniós szabályozási követelmény nem határozná meg megfelelően az intézmény likviditási szükségleteit a követelmény tekintetében használt típusú stresszforgatókönyv esetén, többek között amennyiben a lejáratok 30 napnál rövidebbek;
• b. a vállalati partnerekkel kapcsolatban a mérlegben szereplő tételek és a finanszírozási koncentrációk tekintetében felmerülő kockázatok. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az olyan partnerek által nyújtott finanszírozás volatilitását, amelyek mindegyike a leglényegesebb kiszolgált szektorokhoz tartozik, akárcsak a potenciális dominóhatás kockázatát. E tekintetben különös figyelmet kell fordítani az új üzletágak és forgalmazási csatornák révén, valamint a fokozott kockázatot jelentő tevékenységeket folytató ügyfelektől (kriptoeszköz-kibocsátók és -szolgáltatók) gyűjtött finanszírozásra;
• c. a függő pénzáramlásokból/mérlegen kívüli tételekből (például hitelkeretekből, letéti felhívásokból) és tevékenységekből (például a konszolidációba be nem vont különleges célú gazdasági egységek szerződéses kötelezettségeken felüli likviditási támogatásából) eredő kockázatok;
• d. a beáramlások és kiáramlások, bruttó és nettó alapon egyaránt: amennyiben nagyon magasak a beáramlások és kiáramlások, az illetékes hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk arra a kockázatra, amelynek az intézmény akkor van kitéve, ha a beáramlások nem érkeznek meg a várt időben, akkor is, ha a nettó kiáramlási kockázat korlátozott;
• e. a lakossági partnerekkel kapcsolatban felmerülő kockázatok, a finanszírozási koncentrációkat is beleértve. Az illetékes hatóságoknak e célból az (EU) 2015/61/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 24. és 25. cikkében meghatározott, a lakossági betétek különböző kockázati csoportokba sorolására szolgáló módszert kell felhasználniuk;
• f. annak a kockázata, hogy a közép- és hosszú távú finanszírozási profilban fennálló túlzott kockázatok kedvezőtlenül befolyásolhatják a partnereknek a rövid távú likviditási pozíció szempontjából releváns viselkedését;
• g. a vagyonkezelői betétekkel kapcsolatban felmerülő kockázatok⁴⁵ .

377. Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az intézmény rövid távú likviditási igényeinek értékelése során figyelembe vegyék a digitalizáció hatását (ideértve például az azonnali fizetéseket), valamint azt, hogy a közösségi médiában terjedő információk stresszhelyzet esetén felgyorsíthatják a betétkivonásokat.

A napon belüli likviditási kockázat értékelése

378. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézmény napon belüli likviditási kockázatnak való kitettségét egy kiválasztott időtávra vonatkozóan. Ennek az értékelésnek tartalmaznia kell legalább a normál körülmények között, valamint a pénzügyi vagy működési stresszhelyzetben (pl. informatikai hiba, a pénzeszközök átutalását érintő jogi korlátozások, a levelező banki szolgáltatásokhoz és/vagy az intézmény számára jelentős devizák, áruk vagy eszközök elszámolási szolgáltatásaihoz való hozzáférés felfüggesztése/megszűnése) rendelkezésre álló vagy elérhető napon belüli likviditás értékelését. Ennek során különösen azt kell figyelembe venni, hogy stresszhelyzetben az intézmény megnövekedett napon belüli biztosítékigénye hogyan korlátozhatja az arra való képességét, hogy szükség esetén a likviditási puffer felhasználásával fedezze a stresszhelyzeti kiáramlásokat.

379. Azon joghatóságok esetében, ahol a napon belüli kockázatra vonatkozó adatszolgáltatás még nem áll rendelkezésre, az illetékes hatóságok hagyatkozhatnak az intézmény napon belüli likviditási kockázatra vonatkozó saját elemzésére.

A likviditási tartalék és a kiegyensúlyozó kapacitás értékelése

380. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézmény likviditási tartalékának és kiegyensúlyozó kapacitásának megfelelőségét a különböző stresszforgatókönyvek keretében figyelembe vett eszközök jellemzői tekintetében, egy hónapon belül, valamint különböző – potenciálisan legfeljebb egyéves – időtávokon, beleértve az egynapos időszakot is. Az értékelés során figyelembe kell venni a likvid eszközök besorolását és minőségét (az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben meghatározottak szerint), a jó minőségű likvid eszközökre vonatkozó általános és működési követelményeknek való megfelelésüket, valamint azt, hogy a likviditási tartalék és a kiegyensúlyozó kapacitás összhangban áll-e az intézmény kockázatvállalási hajlandóságával.

381. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük azokat a tényezőket, amelyek stresszhelyzetben csökkenthetik a pénzintézet azon képességét, hogy likvid eszközeit időben pénzzé tegye; ilyen tényezők például az egyes ügyfelekkel vagy eszközfajtákkal kapcsolatos magas koncentrációk, a tartalékban lévő terhelt vagy kölcsönzött eszközök, valamint az a helyzet, amikor a likvid eszközök denominációja eltér a pénzintézet likviditási igényeinek megfelelő devizától. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a kiegyensúlyozó kapacitásba beszámítható, folyósítási kötelezettséggel járó likviditási keretek valószínűsíthető értékét is.

382. Az illetékes hatóságoknak (adott esetben) felül kell vizsgálniuk az intézmény arra vonatkozó feltételezéseinek megfelelőségét, hogy stresszidőszakban képes-e hozzáférni a repopiacokhoz és a központi banki finanszírozáshoz, beleértve a biztosítékként szolgáló eszközök alkalmasságát és rendelkezésre állását is. Figyelembe kell venniük, hogy az intézmény rendszeres jelleggel teszteli-e a piachoz való hozzáférését értékesítések vagy repoügyletek segítségével. Ugyanígy felül kell vizsgálniuk az intézmények arra vonatkozó feltételezéseit is, hogy stresszhelyzetben mennyi idő szükséges a likviditás eléréséhez.

Felügyeleti likviditási stresszteszt

383. Az illetékes hatóságoknak saját likviditási stresszteszteket kell elvégezniük a rövid és középtávú likviditási kockázatok független értékelése céljából. A stresszforgatókönyveket a 30 napos likviditásfedezeti rátára vonatkozó stresszfeltételezésekhez kell kötni, de az illetékes hatóságok kiterjeszthetik az értékelés körét a 30 napon belüli, valamint a 30 napon túli kockázatok megvizsgálásával, valamint a likviditásfedezeti rátára vonatkozó feltételezések annak érdekében történő módosításával, hogy a mutató által nem kellő mértékben lefedett kockázatokat is figyelembe vegyék. Ennek magában kell foglalnia egy olyan felügyeleti stressztesztet, amely kombinálja az intézményspecifikus és az egész piacra kiterjedő stresszt.

⁴⁵ A bevált gyakorlatok a következő EBH-jelentésben érhetők el: A likviditásfedezeti ráta EU-ban való végrehajtásának nyomon követése – második jelentés (EBA/REP/2021/07).

384. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézmény finanszírozási kockázatát, valamint azt, hogy a közép- és hosszú lejáratú eszközök és mérlegen kívüli tételek normál és stresszhelyzeti körülmények között egyaránt megfelelően teljesíthetők-e különféle, stabil forrásellátottságot biztosító instrumentumokkal. Az értékelés a következő elemeket foglalja magában:

• a. az intézmény finanszírozási profiljának értékelése;
• b. a finanszírozási profil stabilitását érintő kockázatok értékelése;
• c. a tényleges piaci hozzáférés értékelése;
• d. a finanszírozási kockázatok várható változásának értékelése az intézmény finanszírozási terve alapján. Az intézmény finanszírozási profiljának értékelése

385. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy mennyire megfelelő az intézmény finanszírozási profilja az üzleti modelljéhez, stratégiájához és kockázatvállalási hajlandóságához viszonyítva, beleértve mind a közép-, mind a hosszú távú szerződéses és magatartásbeli eltéréseket. Figyelembe kell venniük, hogy az intézmény közép- és hosszú lejáratú eszközei és mérlegen kívüli tételei az 575/2013/EU rendelet 413. cikke szerint megfelelően teljesíthetők-e különféle, stabil forrásellátottságot biztosító instrumentumokkal. Az illetékes hatóságoknak ezt az értékelést alá kell támasztaniuk az (EU) 575/2013 rendelet hatodik részének IV. címében meghatározott NSFR elemzésével, és meg kell vizsgálniuk, hogy azt megfelelően jelentették-e be.

386. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a finanszírozást nyújtók magatartási jellemzőit befolyásoló (helyi) szabályozói és szerződéses tényezőknek (pl. a klíringre, a hitelezői feltőkésítésre, a betétbiztosítási rendszerekre stb. vonatkozó szabályok, mivel ezek befolyásolhatják a finanszírozást nyújtók magatartását) az intézmény finanszírozási profiljára gyakorolt hatását.

387. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény finanszírozási profiljából származó esetleges hiányosságok, mint például az elfogadható korlátokat túllépő lejárati különbségek, a finanszírozási források túlzott koncentrációja, az eszközök túlzott terheltsége, vagy a hosszú távú eszközök nem megfelelő vagy instabil finanszírozása az intézmény finanszírozási költségeinek elfogadhatatlan növekedéséhez, valamint a finanszírozáshoz való hozzáférésének elvesztéséhez vezethet-e. A pénzügyi technológiára támaszkodó vagy kevésbé hagyományos csatornákon – például az online betéti platformokon – keresztül vonzott finanszírozás stabilitására vonatkozó feltételezéseket különösen alaposan meg kell vizsgálni a stresszforgatókönyvek tervezése és kidolgozása során.

A finanszírozási profil stabilitását érintő kockázatok értékelése

388. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük azokat a tényezőket, amelyek csökkenthetik a finanszírozási profil stabilitását az eszközök, a mérlegen kívüli tételek, valamint a kötelezettségek típusa és jellemzői tekintetében. Figyelembe kell venniük továbbá az eszközök és a kötelezettségek strukturális lejárati eltéréseit (beleértve az esetleges devizanem-eltérések hatását), a strukturális finanszírozásra vonatkozó megfelelő mérőszámokat (pl. hitel/betét arány, ügyfélfinanszírozási hiány és a viselkedés szerint kiigazított lejárati tábla), valamint az olyan finanszírozási jellemzőket is, amelyek prudenciális szempontból megnövekedett pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat és aggályokat jelezhetnek. Az illetékes hatóságoknak mérlegelniük kell a veszteségek által a finanszírozás stabilitására gyakorolt hatást is, szem előtt tartva, hogy a finanszírozók már a tőkemegfelelési arányokat veszélyeztető veszteségeknél jóval kisebb veszteségekre is érzékenyen reagálhatnak.

389. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell a finanszírozási profil fenntarthatóságát fenyegető kockázatokat, amelyek a finanszírozási források koncentrációjából adódnak (különösen az alkalmazott finanszírozási eszközök típusát, az egyes finanszírozási piacokat, valamint az egyedi vagy egymással kapcsolatban álló ügyfeleket illetően). Figyelembe kell venniük például az intézmény által kiszolgált leglényegesebb ágazatok jellemzőit, valamint azt, hogy ezek hogyan befolyásolják az intézmény finanszírozási kockázati profilját, különös figyelmet fordítva a ciklikus vagy volatilis ágazatokkal kapcsolatos kitettségekre.

390. Az illetékes hatóságoknak az is értékelniük kell, mekkora annak a kockázata, hogy az eszközterheltség kedvezőtlenül befolyásolhatja a piac igényét az intézmény fedezetlen adósságpapírjai iránt (azon piac(ok) sajátos jellemzőivel összefüggésben, amelye(ke)n az intézmény tevékenységet folytat, valamint az intézmény üzleti modelljével összefüggésben).

A tényleges piaci hozzáférés értékelése

391. Az illetékes hatóságoknak tisztában kell lenniük a pénzintézet tényleges piaci hozzáférésével, valamint az ezt a hozzáférést érintő aktuális és jövőbeli kockázatokkal, ideértve a devizapiacokhoz való hozzáférés zavarait is (az intézményre jellemző egyedi eseteket is). Az értékelés során figyelembe kell venniük azt, hogy az intézmény mennyire támaszt magas keresletet bizonyos piacokkal vagy ügyfelekkel (beleértve a központi bankokat is) szemben az adott piacok/ügyfelek kapacitásához viszonyítva; továbbá az adósságpapírok kibocsátásában bekövetkező bármilyen jelentős vagy váratlan változást; annak a kockázatát, hogy az intézményről szóló hírek negatívan befolyásolhatják a piacot (megítélés/bizalom), és ezáltal a piaci hozzáférést; valamint az arra utaló jeleket, hogy a rövid távú likviditási kockázatok csökkenthetik az intézmény főbb finanszírozási piacaihoz való hozzáférését.

A finanszírozási kockázatban várhatóan bekövetkező változás értékelése az intézmény finanszírozási terve alapján

392. Az illetékes hatóságoknak a pénzintézet finanszírozási terve alapján fel kell mérniük a finanszírozási kockázatok várható változását, és véleményt kell alkotniuk a terv megvalósíthatóságáról (például utóteszteléssel, alternatív forgatókönyvek figyelembevételével).

393. Az intézmény likviditási és finanszírozási kockázati profiljának , valamint az ezek közötti összefüggéseknek átfogó megismerése érdekében az illetékes hatóságoknak felül kell vizsgálniuk a likviditási és finanszírozási kockázat alapját képező irányítási és kockázatkezelési keretrendszert is. Ehhez az illetékes hatóságoknak a következőket kell értékelniük:

• a. a likviditási kockázat és a finanszírozási stratégia, valamint a likviditási és finanszírozási kockázatvállalási hajlandóság;
• b. szervezeti keret, szabályzatok és eljárások;
• c. a kockázatok azonosítása, mérése, kezelése, nyomon követése és jelentése;
• d. az intézmény likviditási/finanszírozási szempontú stressztesztje;
• e. a likviditási kockázat és a finanszírozási kockázat kezelésére szolgáló belsőkontroll-keretrendszer;
• f. az intézmény likviditási vészhelyzeti tervei és helyreállítási tervei;
• g. az intézmény finanszírozási tervei.

A likviditási és finanszírozási kockázati stratégia, valamint a likviditási és finanszírozási kockázatvállalási hajlandóság

394. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény rendelkezik-e megalapozott, egyértelműen megfogalmazott és dokumentált, a vezető testület által jóváhagyott likviditási/finanszírozási kockázati stratégiával. Ezen értékelés során az illetékes hatóságoknak

• – egyéb tényezők mellett – figyelembe kell venniük a vezető testületnek a likviditási/finanszírozási kockázati stratégia és a vonatkozó kockázatvállalási hajlandóság (és azok legfontosabb alapfeltételezéseinek) meghatározásában, jóváhagyásában és felülvizsgálatában betöltött szerepét, e stratégia vezető testület általi megfelelő végrehajtását, valamint annak az intézmény üzleti modelljéhez, általános kockázati toleranciájához, a pénzügyi rendszerben betöltött szerepéhez, pénzügyi helyzetéhez és finanszírozási képességéhez való illeszkedését.

Szervezeti keret, szabályzatok és eljárások

395. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény rendelkezik-e a likviditási és finanszírozási kockázatok kezelésére szolgáló megfelelő szervezeti kerettel és irányítási rendszerrel, beleértve a jelen iránymutatások 5. címének 91. bekezdése szerinti megbízható ILAAP-keretet is. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény bevezetett-e megfelelő mérési és kontrollfunkciókat, amelyek rendelkeznek az e funkciók kidolgozásához és végrehajtásához, valamint a szükséges nyomonkövetési feladatok elvégzéséhez szükséges emberi és technikai erőforrásokkal. A likviditási kockázat ellenőrzését, valamint a rendszerek és folyamatok nyomon követését független funkciónak kell ellenőriznie.

396. Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az intézmény rendelkezik-e a likviditási és finanszírozási kockázat kezeléséhez szükséges megfelelő szabályzatokkal és eljárásokkal, valamint hogy ezek összhangban állnak-e az intézmény likviditásikockázat-vállalási hajlandóságával. Ez kiterjed annak értékelésére is, hogy a szabályzatokat és eljárásokat megfelelően meghatározzák és formalizálják-e, valamint hatékonyan közlik-e az egész intézményben. A vezető testületnek jóvá kell hagynia és rendszeresen felül kell vizsgálnia a szabályzatokat és eljárásokat, amelyeket a felső vezetésnek kell végrehajtania.

397. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy mennyire megfelelő az intézmény által a jelentős finanszírozási piacaihoz való hozzáférés fenntartásával kapcsolatban követett megközelítés, beleértve a piaci hozzáférés bármely elvégzett tesztelését, az intézmény által a piacokon való folyamatos jelenlét fenntartása céljából alkalmazott megközelítést (egyedi kisméretű intézmények vagy speciális üzleti modellek esetében a piaci hozzáférés tesztelése nem feltétlenül releváns), az intézmény által a finanszírozást nyújtó felekkel való erős kapcsolat kialakítása érdekében alkalmazott megközelítést, valamint bármely arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az intézmény folyamatosan hozzá fog férni a piachoz a stresszidőszakokban is.

A kockázatok azonosítása, mérése, kezelése, nyomon követése és jelentése

398. Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az intézmény rendelkezik-e a likviditási és finanszírozási kockázat azonosítására és mérésére szolgáló, az intézmény méretéhez, összetettségéhez, kockázatvállalási hajlandóságához és kockázatvállalási képességéhez illeszkedő keretrendszerrel és informatikai rendszerekkel. Ehhez az illetékes hatóságoknak a következő tényezőket kell figyelembe venniük:

• a. az intézmény bevezette-e a pénzforgalmainak előrejelzésére szolgáló megfelelő módszereket megfelelő időtávokon, mind a szokásos üzletmenet, mind a stresszhelyzetek feltételezése mellett, valamint a lényeges kockázati tényezők átfogó figyelembevételével;
• b. az intézmény megfelelő, rendszeresen felülvizsgált kulcsfontosságú feltételezéseket és módszereket használ-e a különböző, a mérlegen belüli és a mérlegen kívüli tételekből eredő kockázatok (hitel-, piaci, IRRBB- stb. kockázat) közötti kölcsönhatás felismerésére;
• c. az intézmény tisztában van-e azzal, hogy mennyiben tud hozzáférni a pénzügyi instrumentumokhoz, bárhol is tartja azokat, figyelembe véve az ilyen eszközök használatára vonatkozó bármilyen jogi, szabályozási és működési korlátozásokat, beleértve például az eszközök terheltségből adódó, különböző időtávokon jelentkező hozzáférhetetlenségét.

399. Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a pénzintézetek rendelkeznek-e a likviditási és finanszírozási kockázatokra vonatkozó, a felső vezetés által jóváhagyott megfelelő jelentési keretrendszerrel. Figyelembe kell venniük az adatszolgáltatás elkészítéséhez felhasznált információs rendszerek és belső információáramlások minőségét, valamint azt, hogy az adatszolgáltatás érthető-e a célközönség számára, valamint pontos és használható-e (pl. időszerű, nem túl bonyolult, megfelelő hatókörű). A beszámolókat rendszeresen el kell juttatni a megfelelő címzettekhez (például a vezető testülethez, a felső vezetéshez vagy egy eszköz-forrás bizottsághoz).

400. Az illetékes hatóságoknak fel kell mérniük a napon belüli likviditási kockázat mérésére szolgáló folyamat megfelelőségét, főként az olyan intézmények esetében, amelyek fizetési, elszámolási és klíringrendszerekben vesznek részt. Figyelembe kell venniük, hogy az intézmény megfelelően monitorozza és kontrollálja-e a pénzáramlásokat és a rendelkezésre álló likvid forrásokat a napon belüli követelményeknek és a pénzáramlások napon belüli előfordulására vonatkozó előrejelzéseknek való megfelelés érdekében; valamint hogy az intézmény megfelelő stressztesztelést hajt-e végre a napon belüli műveletekre vonatkozóan, az üzleti fejleményeket (pl. azonnali fizetési lehetőség) is szem előtt tartva.

401. Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az intézmény megfelelő likviditási és finanszírozási mutatókkal rendelkezik-e. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a következőket:

• a. a mutatók megfelelően tükrözik-e az intézmény likviditási kockázati profilját, beleértve a likviditási tartalékban foglalt eszközök diverzifikációjának mértékét, valamint a likvid eszközök devizaneme és likviditáskiáramlásaik devizanem szerinti megoszlása közötti összhangot;
• b. a mutatók megfelelően fedezik-e e a hirtelen kilengésének potenciális kockázatához kapcsolódó fő likviditási kockázati szempontokat, például a kiáramlások lejárati koncentrációját (figyelembe véve a kötelezettségek esetleges idő előtti lehívását is) és a központi banki támogatási programokat;
• c. a mutatók lehetővé teszik-e az intézmény strukturális finanszírozási sebezhetőségeinek azonosítását, beleértve az egyes piacokkal, pénznemekkel, partnerekkel és lejáratokkal kapcsolatos koncentrációját is;
• d. a mutatók rálátást biztosítanak-e az intézmények finanszírozásának stabilitására (függetlenül az LCR-ben vagy az NSFR-ben feltételezettekről) – beleértve a kockázati tulajdonságaik alapján homogén kategóriákra való bontást, valamint a garancia-/biztosítási rendszer hatókörén kívül eső betétek arányát.

402. Az intézményeknek képesnek kell lenniük bizonyítani, hogy a mutatókat megfelelően dokumentálják, időszakosan felülvizsgálják, felhasználják az intézmény kockázatvállalási hajlandóságának a működési limiteknek a meghatározásához, valamint azok részét képezik a vezetői jelentéstételnek.

403. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy egy intézmény az EBA intézmények stressztesztelésére vonatkozó iránymutatásaival⁴⁶ összhangban végrehajtotta-e a likviditásra vonatkozó megfelelő stressztesztelést annak érdekében, hogy:

• a. megismerje a kedvezőtlen eseményeknek az intézmény kockázati kitettségére gyakorolt hatását, és képes legyen értékelni az intézmény likvid eszközeinek, kiegyensúlyozó kapacitásának és finanszírozási struktúrájának megfelelőségét;
• b. fedezze a különböző típusú stresszforgatókönyvek során esetlegesen felmerülő kockázatokat és/vagy kezelje a kontroll vagy az irányítás terén, illetve más területen fennálló hiányosságok által jelentett kockázatokat.

404. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy a keretrendszer lehetővé teszi-e a pénzintézet számára a következőket:

• a. az intézmény egy súlyos, de elképzelhető likviditási stresszidőszak alatti túlélési horizontjának meghatározása a meglévő likviditási tartaléka és stabil forrásellátottsága alapján, valamint figyelembe véve a kockázatvállalási hajlandóságát;
• b. a stresszforgatókönyvek által az egész csoportra vonatkozó konszolidált likviditási pozícióira, valamint az egyes szervezetekre és üzletágakra gyakorolt hatás elemzése;
• c. a kockázatok potenciális felmerülési helyeinek megismerése, függetlenül a szervezeti felépítéstől és a likviditásikockázat-kezelés központosításának mértékétől.

405. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az intézmény bemutassa a stresszforgatókönyvek különböző típusainak modellezett hatását (a pénzintézetek stressztesztelésére vonatkozó EBA-iránymutatásokban foglaltak szerint), valamint több érzékenységi tesztet ismertessen (az arányosság elve alapján). A szimulált stresszforgatókönyveknek és az azokban modellezett sokkhatásoknak nem csupán a múltbeli adatokat kell figyelembe venniük, hanem szakértői véleményen alapuló hipotetikus stresszforgatókönyveket is fel kell használniuk. Az illetékes hatóságoknak elemezniük kell, hogy az intézmény figyelembe veszi-e legalább a következő forgatókönyveket:

• a. rövid távú és meghosszabbított;
• b. intézményspecifikus és az egész piacra kiterjedő (egyidejűleg több piacon előforduló); valamint
• c. az a) és b) pont kombinációja.

406. Az illetékes hatóságoknak az intézmény stressztesztelési keretének értékelésekor fontos szempontként meg kell vizsgálniuk a hipotetikus stresszforgatókönyv(ek) által az intézmény pénzáramlásaira, valamint kiegyensúlyozó kapacitására és túlélési horizontjára gyakorolt hatás modellezését, és meg kell vizsgálniuk, hogy a modellezés tükrözi-e a gazdasági nehézségek által az intézmény eszközeire, valamint be- és kiáramlásaira gyakorolt különböző hatásokat.

407. Az illetékes hatóságoknak azt is értékelniük kell, hogy az intézmény konzervatív megközelítést alkalmaz-e a stressztesztelés alapjául szolgáló feltételezések meghatározásakor. A forgatókönyv típusától és súlyosságától függően az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük néhány feltételezés – és különösen az alábbiakra vonatkozó feltevések – megfelelőségét:

• a. a lakossági finanszírozás kifutása;
• b. a fedezett és fedezetlen nem lakossági finanszírozás csökkenése;
• c. a finanszírozási piacok közötti korreláció és a különböző piacok diverzifikációja;
• d. további függő, mérlegen kívüli kitettségek;
• e. finanszírozási futamidők (például ahol a finanszírozást nyújtó vételi opciókkal rendelkezik);
• f. az intézmény hitelminősítésének romlása által gyakorolt esetleges hatás;
• g. devizakonvertibilitás, valamint a külföldi tőzsdepiacokhoz és a megfelelő bankszámlákhoz való hozzáférés;
• h. a likviditás szervezetek, ágazatok és országok közötti átadásának képessége;
• i. a mérleg jövőbeli növekedésére vonatkozó becslések;
• j. a hírnévkockázatokból adódóan az intézménnyel szemben támasztott azon implicit követelmény, hogy megújítson eszközöket, valamint más formájú likviditási támogatást nyújtson vagy tartson fenn. 408. Az illetékes hatóságoknak fel kell mérniük, hogy az intézmény likviditásspecifikus stressztesztelésre szolgáló kockázatkezelési kerete megfelelő-e, és megfelelően beépül-e az átfogó kockázatkezelési stratégiába. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a következőket:
• a. a stressztesztek terjedelme és gyakorisága illeszkedik-e a pénzügyi intézmény jellegéhez és összetettségéhez, likviditási kockázati kitettségeihez, valamint a pénzügyi rendszerben betöltött relatív jelentőségéhez;
• b. a stressztesztek eredményei beépülnek-e az intézmény likviditással és finanszírozással kapcsolatos stratégiai tervezési folyamatába, és válsághelyzet esetén felhasználásra kerülnek-e a likviditáskezelés hatékonyságának növelésére, többek között az intézmény likviditási vészhelyzeti és helyreállítási tervében;
• c. az intézmény megfelelő eljárásokkal rendelkezik-e ahhoz, hogy azonosítsa a stressztesztek elvégzéséhez alkalmas kockázati tényezőket, figyelembe véve minden lényeges sebezhető pontot, amelyek ronthatják az adott intézmény likviditási pozícióját;
• d. a feltételezéseket és a forgatókönyveket megfelelő gyakorisággal felülvizsgálják és aktualizálják-e; valamint
• e. egy csoport likviditáskezelésének értékelése esetén az intézmény megfelelő figyelmet fordít-e a likviditás csoporton belüli átadásának útjában álló lehetséges akadályokra.

A likviditási kockázatra és a finanszírozási kockázatra vonatkozó belsőkontroll-keretrendszer

409. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény erős és átfogó belső limit- és kontrollkerettel, valamint megbízható biztosítékokkal rendelkezik-e likviditási és finanszírozási kockázatának a kockázatvállalási hajlandóságával összhangban történő mérséklése vagy korlátozása, valamint a diverzifikált finanszírozási struktúra rendelkezésre állásának biztosítása céljából. Figyelembe kell venniük, hogy a limit- és kontrollkeretrendszer illeszkedik-e az intézmény összetettségéhez, méretéhez és üzleti modelljéhez, valamint tükrözi-e a likviditási kockázatot befolyásoló különböző lényeges tényezőket és a likviditási stressztesztek eredményeit.

410. Az illetékes hatóságoknak azt is figyelembe kell venniük, hogy az intézmény rendelkezik-e olyan korlátokkal, amelyek az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 8. cikkének (6) bekezdésével összhangban biztosítják, hogy a likvid eszközök devizaneme összhangban álljon a nettó likviditáskiáramlás devizanemenkénti megoszlásával;

411. Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az intézmény illetékes testületei jóváhagyják-e és rendszeresen felülvizsgálják-e a limiteket, valamint hogy azokat közlik-e az összes érintett üzletággal. Az intézmény eljárási szabályzataiban egyértelműen dokumentálni kell ezt a folyamatot, valamint azt, hogy az intézmény hogyan ellenőrzi a limitek betartását, és milyen eszkalációs eljárás alkalmazandó a limitektől való eltérés esetén. 412. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény megfelelő transzferárazási rendszert valósított-e meg a likviditási kockázat kontrolljára szolgáló keret részeként, amely minden releváns likviditási költségre, előnyre és kockázatra kiterjed. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy a transzferárazási mechanizmus lehetővé teszi-e a vezetés számára, hogy megfelelő ösztönzőket biztosítson a likviditási kockázat kezeléséhez, valamint hogy a rendszert és annak kalibrálását az intézmény méretét és összetettségét tekintve megfelelően felülvizsgálják és aktualizálják-e. Ezen felül az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézménynek a forrástranszfer-árazási (FTP) módszertan belső árazási keretbe történő beépítésére vonatkozó szabályzatát felhasználják-e az ügyfelekkel lebonyolított ügyletek értékeléséhez és az ezen ügyletekkel kapcsolatos döntések meghozatalához (ez magában foglalja a mérleg mindkét oldalát, azaz a hitelnyújtást és a betétek gyűjtését is).

413. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény megfelelő kontrollmechanizmusokkal rendelkezik-e a likvid eszközök puffere tekintetében, beleértve a koncentrációs limiteket és a puffer megfelelőségének, valamint a piaci feltételek azon változásainak megfelelő, folyamatos nyomon követését, amelyek befolyásolhatják az intézmény arra vonatkozó képességét, hogy gyorsan likvidálja az eszközeit.

Likviditási vészhelyzeti tervek

414. Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az intézmény likviditási vészhelyzeti terve (LCP) megfelelően meghatározza-e azokat az szabályzatokat, eljárásokat és cselekvési terveket, amelyekkel reagálni lehet az intézmény likviditási igényeinek kielégítésére irányuló képességét és önfinanszírozó képességét érintő esetleges súlyos zavarokra. Figyelembe kell venniük a likviditási vészhelyzeti tervben szereplő készenléti finanszírozási intézkedések tartalmát és hatókörét, így különösen a következő tényezőket:

• a. a likviditási vészhelyzeti terv megfelelően indokolja-e az aktiválására és fenntartására szolgáló irányítási intézkedéseket;
• b. a likviditási vészhelyzeti terv megfelelően tükrözi-e az intézmény likviditásspecifikus, finanszírozásspecifikus és szélesebb körű kockázati profilját;
• c. az intézmény rendelkezik-e a likviditással kapcsolatos korai figyelmeztetések biztosítására szolgáló mutatókkal, így például a helyreállítási terv indikátorairól szóló EBA-iránymutatásban likviditási mutatóként meghatározott mutatókkal, amelyek lehetővé tehetik az intézmény számára a romló piaci körülmények kellő időben történő azonosítását és a szükséges intézkedések gyors meghatározását;
• d. a likviditási vészhelyzeti terv világosan leírja-e, hogy a likviditásfedezeti rátával kapcsolatos likviditási tartalékot úgy alakították ki, hogy azt stresszhelyzet esetén felhasználják, még akkor is, ha ez 100 % alatti LCR-értékekhez vezet, valamint azt is kijelenti-e, hogy a likviditási kockázat stresszhelyzetben történő elvárt kezelésének része, hogy a megállapított alacsonyabb LCR-értékek elérése esetén sor kerüljön a felső vezetés utólagos tájékoztatására. A likviditási vészhelyzeti tervnek egyértelműen tükröznie kell és le kell írnia, hogyan kell stresszhelyzetben kezelni a likviditási kockázatot a megcélzott LCR-szintek lehető legjobb megközelítése érdekében;
• e. a likviditási vészhelyzeti terv egyértelműen megad-e minden lényeges (potenciális) finanszírozás forrást, beleértve a különböző likviditási források számára rendelkezésre álló becsült összegeket és az általuk biztosított pénzösszegek megszerzéséhez szükséges becsült időt;
• f. az intézkedések összhangban állnak-e az intézmény átfogó kockázati stratégiájával és likviditásikockázat-vállalási hajlandóságával; valamint
• g. a központi banki finanszírozásnak az intézmény likviditási vészhelyzeti tervében betöltött szerepével kapcsolatos feltételezések megfelelősége. Az illetékes hatóságok által figyelembe vehető tényezők kiterjedhetnek az intézmény következőkről kialakított álláspontjára:

I. a központi bankok hitelezési programjaihoz kapcsolódó lehetséges alternatív finanszírozási források jelenlegi és jövőbeli hozzáférhetősége; II. a hitelezési eszközök típusai, az elfogadható biztosíték, valamint a központi bankok pénzeszközeihez való hozzáféréssel kapcsolatos eljárások; III. azok a körülmények, amelyek esetén központi banki finanszírozásra lehet szükség, továbbá az igényelt összeg, valamint az az időszak, amely esetében valószínűleg szükség lenne a központi baki finanszírozásra.

415. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy a likviditási vészhelyzeti tervben rögzített intézkedések megvalósíthatóak-e azon stresszforgatókönyvek vonatkozásában, amelyekben ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtását tervezik. Ehhez figyelembe kell venniük az alábbi tényezőket:

• a. az intézmény likviditással kapcsolatos stressztesztjei, likviditási vészhelyzeti terve, a likviditásra vonatkozó korai figyelmeztetéseket biztosító mutatói, valamint adott esetben a likviditási helyreállítási terve közötti következetesség és kölcsönhatás szintje;
• b. a likviditási vészhelyzeti tervben meghatározott intézkedések valószínűsíthetően lehetővé teszik-e az intézmény számára, hogy megfelelő módon tudjon reagálni a súlyos likviditási stressz lehetséges forgatókönyveire, beleértve az intézményspecifikus és a piacra kiterjedő stresszhelyzeteket, valamint az ezek közötti lehetséges kölcsönhatást; továbbá a likviditási vészhelyzeti tervben meghatározott intézkedések prudensnek minősülnek-e a stresszkörülmények közötti likviditásképzési kapacitás, valamint az intézkedések megtételéhez szükséges idő szempontjából, figyelembe véve a működési követelményeket, például a központi banknak történő biztosítéknyújtást.

416. Az illetékes hatóságoknak fel kell mérniük az intézmény irányítási keretének megfelelőségét a likviditási vészhelyzeti terve vonatkozásában. Ehhez figyelembe kell venniük az alábbi tényezőket:

• a. megfelelő eszkalációs és priorizálási eljárások megléte, amelyek részletesen meghatározzák, mikor és hogyan lehet és kell az egyes intézkedéseket végrehajtani;
• b. az intézmény megfelelő szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik-e az intézményen belüli és külső felekkel folytatott kommunikációra vonatkozóan;
• c. a likviditási vészhelyzeti terv⁴⁷ és az intézmény üzletmenet-folytonossági tervei közötti összhang mértéke.

Finanszírozási tervek

417. Az illetékes hatóságoknak fel kell mérniük, hogy a finanszírozási terv megvalósítható-e és illeszkedik-e az intézmény jellegéhez, méretéhez és összetettségéhez, jelenlegi és tervbe vett tevékenységeihez, valamint likviditási és finanszírozási profiljához. Ehhez figyelembe kell venniük az alábbi tényezőket:

• a. a finanszírozási terv figyelembe veszi-e az alternatív forgatókönyveket. Az illetékes hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az előrejelzett üzleti tevékenységek kedvezőtlen forgatókönyvek esetén való támogatására vonatkozó terv megalapozottságára;
• b. az intézmény finanszírozási profiljában a finanszírozási terv végrehajtásából eredően várható változások, és hogy ez megfelelő-e az intézmény tevékenységei és üzleti modellje szempontjából;
• c. a finanszírozási terv támogatja-e az intézmény finanszírozási profiljának bármely szükséges vagy kívánatos javítását;
• d. az intézmények által saját joghatóságukon belül tervezett piaci tevékenységekkel (az ezekben bekövetkező változásokkal) kapcsolatos saját álláspontjuk összesített szinten, valamint hogy ez mit jelent az egyes finanszírozási tervek megvalósíthatósága szempontjából;
• e. a finanszírozási terv:

I. beépül-e az intézmény átfogó stratégiai tervébe;

II. összhangban áll-e az üzleti modellel; valamint

III. összhangban áll-e az intézmény likviditási kockázatvállalási hajlandóságával;

418. Ezen túlmenően az illetékes hatóságok figyelembe vehetik a következőket:

• a. az intézmény megfelelő módon elemzi-e a finanszírozási tervet és tisztában van-e annak megfelelőségével, figyelembe véve az intézmény aktuális likviditási és finanszírozási pozícióit és ezek előrevetített alakulását. Ennek részeként az illetékes hatóságok figyelembe vehetik, hogy az intézmény felső vezetése meg tudja-e indokolni, miért megvalósítható a finanszírozási terv, illetve rá tud-e mutatni a terv gyenge pontjaira;
• b. az intézmény annak meghatározására vonatkozó szabályzata, hogy melyek az intézmény számára jelentős finanszírozási dimenziók és piacok (és hogy ez megfelelő-e);
• c. az intézmény által egy másik finanszírozási profilra való (szükséges vagy kívánatos) áttérésre előirányzott időtáv, szem előtt tartva, hogy kockázatot jelenthet, ha a végső fázis felé haladva az áttérés túl gyors vagy túl lassú;
• d. a finanszírozási terv tartalmaz-e a stratégiai változtatások időben történő végrehajtására irányuló különböző stratégiákat és egyértelmű irányítási eljárásokat.

419. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény megfelelően végrehajtja-e a finanszírozási tervét. Ehhez legalább a következőket figyelembe kell venniük:

• a. a finanszírozási terv megfelelően dokumentálva van-e, és azt minden érintett munkatárssal közölték-e;
• b. a finanszírozási terv beépült-e az intézmény napi működésébe, különös tekintettel a finanszírozási döntéshozatali folyamatra.

420. Az illetékes hatóságok emellett figyelembe vehetik, hogy az intézmény össze tudja-e egyeztetni a finanszírozási tervet az illetékes hatóságok számára a finanszírozási terv sablonjában rendelkezésre bocsátott adatokkal.

421. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az intézmény által a finanszírozási terv végrehajtásának monitorozására használt eljárások minőségét, valamint azt, hogy az intézmény képes-e a tervtől való eltérésekre kellő időben reagálni. Ezen értékeléshez az illetékes hatóságoknak a következő tényezőket kell figyelembe venniük:

• a. a finanszírozási terv végrehajtásának aktuális állásáról a (felső) vezetésnek nyújtott tájékoztatás minősége;
• b. előirányoz-e a finanszírozási terv alternatív tartalékintézkedéseket, amelyeket a piaci feltételek változása esetén kell végrehajtani; valamint
• c. az intézmény finanszírozási terv rendszeres felülvizsgálatával, utótesztelésével és aktualizálásával kapcsolatos szabályzata és gyakorlata arra az esetre, ha az előteremtett tényleges finanszírozás összege jelentősen eltér a finanszírozási tervtől.

⁴⁶ EBA/GL/2018/04.

⁴⁷ Amennyiben az likviditási vészhelyzeti terv teljes mértékben beépül a helyreállítási tervbe, ezt bele kell számítani a likviditási ORC-pontszámba. Amennyiben a likviditási vészhelyzeti terv nem épül be a helyreállítási tervbe, hanem a két dokumentum külön-külön készül el, a likviditási vészhelyzeti tervet külön kell elemezni.

422. A fenti értékelést követően az illetékes hatóságoknak véleményt kell kialakítaniuk az intézmény likviditási és finanszírozási kockázatairól, valamint arról, hogy az intézmény likviditási forrásai milyen mértékben képesek ezeket fedezni vagy enyhíteni. E véleménynek tükröződnie kell a megállapítások összefoglalásában, amelyet a 17. táblázatban foglalt szempontok alapján meghatározott likviditási és finanszírozási megfelelőségi pontszámnak kell kísérnie. A likviditási és finanszírozási megfelelőségi értékelésnek tükröznie kell az illetékes hatóságok arra vonatkozó véleményét, hogy a meglévő likviditási források megfelelő fedezetet nyújtanak-e a likviditási és finanszírozási kockázatok tekintetében. Az illetékes hatóságok adott esetben mérlegelhetik a likviditási és finanszírozási kockázatra vonatkozó közbenső pontszámok alkalmazását.

423. A likviditási és finanszírozási megfelelőségi pontszám meghatározása során az illetékes hatóságoknak adott esetben figyelembe kell venniük a helyreállítási tervezés során figyelembe veendő, a likviditást érintő általános helyreállítási képességnek „a helyreállítási tervezés során figyelembe veendő általános helyreállítási képességről” szóló EBA-iránymutatás⁴⁸ 41– 43. bekezdésében meghatározottak szerinti értékelését (gyenge; megfelelő, de potenciálisan fejleszthető; kielégítő). A likviditás megfelelésével összefüggő általános helyreállítási képességi pontszám figyelembevétele különösen fontos abban az esetben, ha az általános helyreállítási képességnek a likviditás összefüggésében való értékelése „gyenge”.

⁴⁸ EBA/GL/2023/06.

Egyedi mennyiségi likviditási és finanszírozási követelmények meghatározása

430. A likviditási és finanszírozási megfelelőségi értékelésük alátámasztása, valamint – amennyiben azt az illetékes hatóság potenciálisan szükségesnek ítéli – az egyedi mennyiségi követelmények (pl. a fenti 18. táblázatban említett bármely mennyiségi mutató) kalibrálásához az illetékes hatóságoknak fontolóra kell venniük a felügyeleti likviditási és finanszírozási referenciaértékek kvantitatív eszközként való alkalmazását. Ezeket úgy kell felhasználni, hogy prudens, egységes, átlátható és összehasonlítható referenciaértékként szolgáljanak, amelyek segítségével kiszámíthatók és összehasonlíthatók a hasonló üzleti modellel és kockázati profillal rendelkező intézményekre vonatkozó egyedi mennyiségi likviditási követelmények. A felügyeleti referenciaértékek kidolgozásához az illetékes hatóságoknak a likviditási és finanszírozási kockázatok felügyeleti értékelését, valamint a felügyeleti likviditási stressztesztek eredményeit kell felhasználniuk. 431. Az illetékes hatóságoknak az intézmény üzleti modellje alapján leginkább megfelelő referenciaértéket kell alkalmazniuk, és a referenciaérték eredményét saját belátásuk szerint kell értékelniük, hogy szükség esetén figyelembe vehessék az üzleti modellre jellemző szempontokat. Ha az illetékes hatóságok felügyeleti referenciaértékeket vesznek figyelembe az egyedi likviditási követelmények meghatározásához, ismertetniük kell az intézménnyel a referenciaértékek célját és az azok alapjául szolgáló általános elveket.

432. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézményekre alkalmazott bármely referenciaérték megfelelőségét, és a referenciaértékeket a használatuk során szerzett tapasztalataik alapján folyamatosan felül kell vizsgálniuk és aktualizálniuk kell.

433. Az illetékes hatóság által az egyedi mennyiségi likviditási követelmények számszerűsítéséhez használt referenciaérték kulcsfontosságú bemenő adatai az 575/2013/EU rendelet 415. cikkében meghatározott, az egyedi és összevont alapú likviditásra és stabil forrásellátottságra, valamint a kiegészítő likviditásmonitorozási mérőszámokra vonatkozóan a felügyelet számára biztosított adatszolgáltatásból származó adatok.

434. Az alábbiakban bemutatunk néhány példát a lehetséges megközelítésekre:

• a. 1. példa: Az intézmény kezdeti likviditási tartaléka 1 200 millió euró; a stresszhelyzetben becsült kumulált beáramlásokat és kumulált kiáramlásokat öt hónapos időtávon vetítik előre. Ezen az időtávon az intézmény minden olyan esetben felhasználja a likviditási tartalékot, amikor a beáramlások elmaradnak a kiáramlásoktól. Ezt azt eredményezi, hogy a meghatározott stresszhelyzeti körülmények között az intézmény 4,5 hónapot lenne képes túlélni, ami hosszabb, mint a felügyeleti hatóságok által megállapított minimális túlélési időszak (ebben a példában 3 hónap);