AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2025/2360 IRÁNYELVE (2025. november 12.) a talajmonitoringról és -rezilienciáról (a talajmonitoringról szóló jogszabály)

(1)

A talaj létfontosságú, korlátozott erőforrás, amely emberi időléptékben nem tekinthető megújulónak és pótolhatónak. Alapvető fontosságú a gazdaság, a környezet és a társadalom számára.

(2)

Az egészséges talajok olyan, jó kémiai, biológiai és fizikai állapotban lévő talajok, amelyek az emberek és a környezet számára létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat képesek nyújtani, például a következőket: biztonságos, tápláló és elegendő élelmiszer; biomassza; tiszta víz; tápanyag-körforgalom; szén-dioxid-tárolás és a biológiai sokféleséghez szükséges élőhely. A talajok alapvető fontosságúak az élelmezésbiztonság biztosításához is. Az Unióban azonban a becslések szerint a talajok 60–70 %-a leromlott állapotú, és az állapotuk tovább romlik.

(3)

A talajok egyéb szolgáltatásokat is nyújtanak, így például az infrastruktúrák és az emberi tevékenységek számára fizikai platformként szolgálnak, nyersanyagforrást jelentenek, vagy a geológiai, geomorfológiai és régészeti örökség archívumát képezik. Az említett egyéb szolgáltatások nem mindegyikének nyújtásához van szükség funkcionális ökoszisztémára. Az ilyen egyéb szolgáltatások gyakran a talaj legelterjedtebb felhasználásait jelentik, amelyek a létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatások jelentős csökkenését okozzák. Fontos ezért egyensúlyt találni a talaj által nyújtott szolgáltatások említett két típusa között.

(4)

A talajromlás kihat a talaj által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokra, negatív hatást gyakorolva az emberi egészségre és a környezetre. Kiterjedhet egyrészt a fizikai romláshoz kapcsolódó szempontokra – ilyen például a talajfedés és általában a talajba való művi beavatkozás, a talajerózió, a talajtömörödés, a talaj vízvisszatartó és beszivárogtató képességének a csökkenése –, másrészt pedig a kémiai vagy biológiai romláshoz kapcsolódó szempontokra, mint például a tápanyagok túlzott mennyisége és kimerülése, a savanyodás, a szikesedés és a talajszennyeződés, valamint a talaj szervesszén-tartalmának, biológiai sokféleségének és biológiai aktivitásának csökkenése.

(5)

A talajromlás évente több tízmilliárd EUR összegű kiadást jelent az Uniónak. A talajegészség hatást gyakorol a jelentős gazdasági megtérülést biztosító ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására. A talajegészség javítása ezért gazdasági szempontból észszerű, és jelentősen növelhetné a földterületek árát és értékét az Unióban. Ezenkívül, évszázadokig is eltarthat, amíg 1 centiméternyi feltalaj létrejön, miközben a talajkárosodás folyamata és a talaj teljes megsemmisülése gyorsan végbemehet.

(6)

„Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i bizottsági közlemény olyan ambiciózus ütemtervet határozott meg az Unió modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkező, méltányos és virágzó társadalommá való átalakítására, amelynek célja az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése, valamint polgárai egészségének és jóllétének védelme. Az európai zöld megállapodás részeként a Bizottság elfogadta a következőket: „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i közleményében meghatározott, a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia; „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i közleményében meghatározott, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia; a „Bolygónk egészségessé tétele mindenki számára – Uniós cselekvési terv: »Út a szennyező anyag-mentes levegő, víz és talaj felé«” című, 2021. május 12-i közleményében meghatározott, a levegőre, a vízre és a talajra vonatkozó szennyező anyag-mentességi cselekvési terv; „Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Európa létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia” című, 2021. február 24-i közleményében meghatározott, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia; és „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégia: Az egészséges talaj előnyeinek kihasználása az emberek, az élelmiszerek, a természet és az éghajlat szempontjából” című, 2021. november 17-i közleményében meghatározott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégia.

(7)

Az Unió elkötelezett az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje és a benne foglalt fenntartható fejlődési célok mellett. Az egészséges talajok közvetlenül hozzájárulnak számos fenntartható fejlődési cél, különösen a 2. (az éhezés megszüntetése), a 3. (egészség és jóllét), a 6. (tiszta víz és alapvető köztisztaság), a 11. (fenntartható városok és közösségek), a 12. (felelős fogyasztás és termelés), a 13. (éghajlat-politikai fellépés) és a 15. (szárazföldi ökoszisztémák védelme) fenntartható fejlődési cél eléréséhez. A 15.3. fenntartható fejlődési cél értelmében 2030-ig le kell küzdeni az elsivatagosodást, helyre kell állítani a leromlott állapotú földterületeket és talajt – beleértve az elsivatagosodás, aszály és árvizek által érintett földterületeket is – és világszerte törekedni kell a talajromlás-semlegesség megteremtésére.

(8)

Az Unió és tagállamai – a 93/626/EGK tanácsi határozattal (4) jóváhagyott, az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye (5) feleiként – az említett Egyezmény Feleinek 15. Konferenciáján megállapodtak a kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégiáról, amely több, a talajegészség szempontjából releváns, 2030-ig megvalósítandó, cselekvésorientált globális célkitűzést tartalmaz. Az említett keretstratégia szerint a természet által az emberek számára nyújtott javakat – többek között a talajegészséget – szükséges helyreállítani, fenntartani és fokozni.

(9)

Az Unió és tagállamai – a 98/216/EK tanácsi határozattal (6) jóváhagyott – a súlyos szárazság, illetve elsivatagosodás által érintett, elsősorban afrikai országokban folytatandó elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ egyezmény (UNCCD) (7) részes feleiként elkötelezték magukat az elsivatagosodás elleni küzdelemre és az aszály hatásainak enyhítésére az érintett országokban. Tizennégy tagállam – nevezetesen Bulgária, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Magyarország, Málta, Portugália, Románia, Szlovénia és Szlovákia az UNCCD értelmében elsivatagosodás által érintett országnak nyilvánította magát.

(10)

A 94/69/EK tanácsi határozattal (8) jóváhagyott ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) összefüggésében a földterület és a talaj egyidejűleg szénforrásnak és szénelnyelőnek tekintendő. Az Unió és a tagállamok az UNFCCC feleiként elkötelezték magukat a szénelnyelők és -tárolók fenntartható kezelésének, megőrzésének és javításának előmozdítása mellett.

(11)

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia megállapítja, hogy fenntartható talajgazdálkodási gyakorlatok elfogadása révén elengedhetetlen fokozni a talaj termőképességének védelmére, a talajerózió csökkentésére és a talaj szervesanyag-tartalmának növelésére irányuló erőfeszítéseket. Arra is rámutat, hogy jelentős előrelépésre van szükség a szennyezett talajú területek azonosítása, a leromlott talajok helyreállítása, a talaj jó ökológiai állapotával kapcsolatos feltételek meghatározása, a helyreállítási célkitűzések bevezetése és a talajegészség monitoringjának javítása terén.

(12)

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégia azt a hosszú távú jövőképet határozza meg, hogy 2050-re valamennyi uniós talaj-ökoszisztéma egészséges állapotú és ezáltal reziliensebb legyen. Az egészséges talajok kulcsfontosságú megoldásként hozzájárulnak az Unió olyan céljainak megvalósításához, mint a klímasemlegesség elérése és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia megteremtése, a tiszta és körforgásos gazdaság kialakítása – ideértve a tiszta és körforgásos biogazdaságot is –, a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítása, az emberi egészség megőrzése, az elsivatagosodás megállítása és a talajromlás visszafordítása.

(13)

A finanszírozás elengedhetetlen az egészséges talajokra való átálláshoz. Az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletben (9) meghatározott, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret számos finanszírozási lehetőséget kínál a talajvédelemre, a fenntartható talajgazdálkodásra és a talaj megújítására. Az „Európai talajmegállapodás” az (EU) 2021/695 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram öt uniós küldetésének egyike, és kifejezetten a talaj egészségének előmozdítására irányul. Az „Európai talajmegállapodás” elnevezésű uniós küldetés kulcsfontosságú eszköze ezen irányelv végrehajtásának, és arra irányul, hogy vezető szerepet töltsön be az egészséges talajokra való átállásban a következők révén: egy ambiciózus kutatási és innovációs program finanszírozása, egy 100 „élő laboratóriumból” (living labs) és „világítótoronyból” (lighthouses) álló hálózat létrehozása a vidéki és városi területeken, egy harmonizált talajmonitoring-keret kidolgozásának előmozdítása és a talaj fontosságával kapcsolatos tudatosság növelése. Az egészséges talajhoz hozzájáruló célkitűzéseket megfogalmazó egyéb uniós szakpolitikák és programok közé tartoznak a következők: a közös agrárpolitika (KAP), a kohéziós politikai alapok, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/783 rendeletével (11) létrehozott környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE), a Horizont Európa, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/240 rendeletével (12) létrehozott Technikai Támogatási Eszköz, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/241 rendeletével (13) létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, valamint az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/523 rendeletével (14) létrehozott InvestEU program. Mivel közös érdekű azon cél, hogy az Unióban minden talaj egészséges állapotú legyen, szükséges növelni az erőforrások – köztük a magántőke – mozgósítását, továbbá a talajegészség és a talajreziliencia támogatása érdekében fokozni kell az együttműködést a releváns pénzügyi intézményekkel, például az Európai Beruházási Bankkal.

(14)

A Bizottság a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégiában bejelentette, hogy a talajegészségre vonatkozóan jogalkotási javaslatot fog benyújtani annak érdekében, hogy lehetővé tegye e stratégia céljainak elérését, valamint 2050-re Unió-szerte a jó talajegészség megvalósítását. A talajvédelemről szóló, 2021. április 28-i állásfoglalásában az Európai Parlament hangsúlyozta a talajvédelem és az egészséges talajok előmozdításának fontosságát az Unióban, szem előtt tartva, hogy a talajromlás az egyes tagállamokban meghozott korlátozott és egyenlőtlen intézkedések ellenére folytatódik. Az Európai Parlament felszólította a Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás elvének teljeskörű tiszteletben tartása mellett – dolgozzon ki egy olyan uniós szintű közös jogi keretet a talaj védelmére és fenntartható használatára, amely a talajt fenyegető valamennyi jelentős veszéllyel foglalkozik. Fontos, hogy az Európai Parlament kiemelte az egyenlő versenyfeltételek hiányából eredő kockázatokat a belső piac működése szempontjából, valamint rámutatott arra, hogy a talajra vonatkozó közös jogi keret komoly lehetőségeket kínál a tisztességes verseny ösztönzésére a magánszektorban, az innovatív megoldások és know-how kifejlesztésére, valamint a technológiák Unión kívüli exportjának erősítésére.

(15)

2020. október 23-i következtetéseiben a Tanács támogatta a Bizottságot a talajnak és a talaj biológiai sokféleségének mint létfontosságú, nem megújuló erőforrásnak a jobb védelmére irányuló erőfeszítések fokozásában.

(16)

Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) a gyors és kiszámítható kibocsátáscsökkentések prioritássá tétele és ezzel egyidejűleg a természetes elnyelők általi eltávolítás fokozása révén elérendő, kötelező célkitűzést határoz meg az Unióban 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességre és azt követően a negatív kibocsátásokra vonatkozóan. A fenntartható talajgazdálkodás fokozott szénmegkötést eredményez, és a legtöbb esetben járulékos előnyökkel jár az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség szempontjából. A „Fenntartható szénkörforgások” című, 2021. december 15-i bizottsági közlemény kiemelte az olyan tevékenységek világos és átlátható beazonosításának szükségességét, amelyek egyértelműen eltávolítják a szén-dioxidot a légkörből, így például egy olyan uniós keret kidolgozását, amely a természetes ökoszisztémákból, többek között a talajból történő szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására szolgál. Ezenkívül, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/841 rendelete (16) nem csupán központivá teszi a talajban tárolt szenet a klímasemleges Európa felé vezető úton kijelölt célok elérésében, de felhív arra is, hogy a tagállamok dolgozzanak ki egy rendszert a talaj szénkészleteinek monitoringjára, többek között a földhasználati/földfelszín-borítottsági összeírás (LUCAS) adatkészleteinek felhasználásával.

(17)

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia kiemelte, hogy a természetalapú megoldások szárazföldi használata – beleértve a talajok szivacsszerű funkciójának helyreállítását – növelni fogja a tisztavíz- és édesvíz-ellátást, továbbá csökkenteni fogja az áradások, és enyhíteni fogja az aszályok hatásait. Fontos a talajok víztisztító és szennyezéscsökkentő képességének maximalizálása.

(18)

A levegőre, a vízre és a talajra vonatkozó szennyező anyag-mentességi cselekvési terv meghatározza a 2050-re szóló azon elképzelést, hogy a levegő-, víz- és talajszennyezést olyan szintre kell csökkenteni, amely már nem tekinthető károsnak az egészségre és a természetes ökoszisztémákra nézve, és amely tiszteletben tartja azokat a határokat, amelyekkel bolygónk megbirkózhat, megteremtve ezáltal a toxikus anyagoktól mentes környezetet.

(19)

„Az élelmezésbiztonság garantálása és az élelmiszerrendszerek rezilienciájának megerősítése” című, 2022. március 23-i bizottsági közlemény hangsúlyozta, hogy az élelmezés fenntarthatósága alapvető fontosságú az élelmezésbiztonság szempontjából. Az egészséges talajok reziliensebbé teszik az uniós élelmiszerrendszert azáltal, hogy a tápláló és elegendő mennyiségű élelmiszer alapját biztosítják.

(20)

Intézkedéseket kell megállapítani a talajegészség és a talajreziliencia uniós szinten harmonizált monitoringjára és értékelésére és támogatására, valamint a szennyezett területek uniós szinten harmonizált kezelésére a következők érdekében: 2050-re egészséges talajok elérése, a talajok egészséges állapotban tartása, az Unió éghajlatra és biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzéseinek teljesítése, az aszályok és a természeti katasztrófák megelőzése és az azokra való reagálás, az emberi egészség védelme, valamint az élelmezés- és élelmiszer-biztonság biztosítása.

(21)

A talaj a biológiai sokféleség több mint 25 %-ának ad otthont, és egyúttal bolygónk második legnagyobb széntárolója. Szén-dioxid-leválasztási és -tárolási képességük miatt az egészséges talajok hozzájárulnak az Unió éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításához. A talaj biológiai sokfélesége magában foglalja a mikroorganizmusokat, beleértve a baktériumokat, a gombákat, a protisztákat és fonálférgeket, valamint a nagyobb szervezeteket, például a földigilisztákat és rovarokat, továbbá a növényi gyökereket, amelyek együttesen hozzájárulnak a talaj ökológiai és funkcionális sokféleségéhez. Az egészséges talajok emellett kedvező élőhelyet biztosítanak az organizmusok növekedéséhez, és döntő fontosságúak a biológiai sokféleségnek és a kapcsolódó ökoszisztémák stabilitásának a javítása szempontjából. A felszín alatti és feletti biológiai sokféleség szorosan összekapcsolódik, és a különböző fajok, például a növények és a gyökereiket behálózó mikorrhiza gombák közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok révén kölcsönhatásban áll. Ezért fel kell ismerni a talajban élő baktériumok és gombák jelenlétére vonatkozó információk gyűjtésének és elemzésének fontosságát, a biológiai sokféleség nyomon követésének lehetséges jövőbeli bővítése során.

(22)

A talaj szervesanyag-tartalma kulcsfontosságú a talaj által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások és a talajhoz kapcsolódó ökoszisztéma-funkciók biztosításához azáltal, hogy csökkenti a talajromlást, így például az eróziót és a tömörödést, miközben növeli a talaj puffer-, vízmegtartó, beszivárogtató, valamint kationcsere-kapacitását. A talaj szervesanyag-tartalma nemcsak a talaj szerkezeti stabilitását javíthatja, hanem a biomassza fejlődését is, ideértve a terméshozam növekedését is. Emellett a talaj szervesanyag-tartalma pozitívan hat a talaj biológiai sokféleségére, és növelheti a talajban megkötött szén mennyiségét és ezáltal a talaj szervesszén-készletét, hozzájárulva ezzel az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz.

(23)

Az árvizek, az erdőtüzek és a szélsőséges időjárási események Európa-szerte a legnagyobb aggodalomra okot adó természetikatasztrófa-kockázatok. Az aszályokkal és a vízhiánnyal kapcsolatos aggodalmak Unió-szerte gyorsan fokozódnak. 2020-ban 24 tagállam tekintette az aszályt és a vízhiányt kulcsfontosságú újonnan felmerülő vagy éghajlattal összefüggő katasztrófakockázatnak, míg 2015-ben csak 11 tagállam. Az egészséges talaj alapvető fontosságú az aszályokkal és a természeti katasztrófákkal szembeni reziliencia biztosítása szempontjából. A talajok vízvisszatartását és a tápanyagtartalmát, a talajszerkezetet, a talaj biológiai sokféleségét és a szén-dioxid-megkötést javító gyakorlatok növelik az ökoszisztémák, a növények és a növénykultúrák rezilienciáját, hogy ellenálljanak az – a jövőben az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá váló – aszályoknak, természeti katasztrófáknak, hőhullámoknak és szélsőséges időjárási eseményeknek, illetve hogy azokból helyreálljanak. Ezzel szemben, megfelelő talajgazdálkodás nélkül az aszály és a természeti katasztrófák talajromlást okoznak, és egészségtelenné teszik a talajt. A talajegészség javítása segít enyhíteni az éghajlati szélsőségekkel összefüggő haláleseteket, illetve gazdasági veszteségeket, amelyek 1980 és 2021 között több mint 182 000 áldozatot, illetve mintegy 560 milliárd EUR-t jelentettek az Unióban.

(24)

A talajegészség közvetlenül hozzájárul az emberi egészséghez és jólléthez. Az egészséges talajok biztonságos és tápláló élelmiszereket biztosítanak, és képesek megszűrni a szennyező anyagokat, ezáltal megőrizve az ivóvíz minőségét. A talajszennyeződés lenyelés, belélegzés vagy a bőrrel való érintkezés révén károsíthatja az emberi egészséget. Az egészséges talaj mikrobaközösségének való humán expozíció előnyös az immunrendszer, valamint az egyes betegségekkel és allergiákkal szembeni rezisztencia kialakulása szempontjából. Az egészséges talajok elősegítik a fák, a virágok és a gyep növekedését, és olyan zöld infrastruktúrát hoznak létre, amely esztétikai értéket, jóllétet, valamint jobb életminőséget kínál.

(25)

A talajromlás hatást gyakorol a talaj termőképességére, a terméshozamokra, a növényvédő szerekkel szembeni rezisztenciára és az élelmiszerek tápértékére. Mivel élelmiszereink 95 %-át közvetlenül vagy közvetve talajon állítják elő, és a világ népessége folyamatosan növekszik, kulcsfontosságú, hogy ez a véges természeti erőforrás egészséges maradjon az élelmezésbiztonság hosszú távú biztosítása, valamint az uniós mezőgazdaság termelékenységének és jövedelmezőségének lehetővé tétele érdekében. Fontos megőrizni vagy javítani a talaj egészségét, valamint hozzájárulni az élelmiszerrendszer fenntarthatóságához és rezilienciájához.

(26)

Az irányelv törekvésként megfogalmazott hosszú távú célja, hogy 2050-re egészséges talajok álljanak rendelkezésre. Tekintettel a talajok állapotával, valamint az egészségük megújítására irányuló intézkedések hatékonyságával és költségeivel kapcsolatos ismeretek korlátozott voltára, ezen irányelv a talajmonitoring-keret létrehozására és a talajok helyzetének Unió-szerte történő értékelésére összpontosít. Ezen irányelv magában foglalja a talajegészség és a talajreziliencia támogatását, valamint a szennyezett területekkel kapcsolatos kockázatok értékeléséhez és kezeléséhez nyújtott támogatást is. Azonban nem ír elő kötelezettséget a tagállamok számára, hogy 2050-ig elérjék a talajok egészséges állapotát, és nem határoz meg közbenső célokat sem. Amint rendelkezésre állnak a talajegészség első értékelésének és a kapcsolódó trendelemzésnek az eredményei, a Bizottságnak át kell tekintenie az ezen irányelv célkitűzéseinek elérése terén tett előrehaladást, és értékelnie kell az esetleges módosításának szükségességét.

(27)

A talajokat érő terhelés kezelése, valamint a talajegészség és a talajreziliencia támogatása megköveteli, hogy bizonyos jellemzőket figyelembe vegyenek, nevezetesen a talajtípusok sokféleségét, a sajátos helyi és éghajlati viszonyokat, valamint a földhasználatot vagy a felszínborítást. Ezért helyénvaló, hogy a tagállamok talajkerületeket és talajkerületi egységeket hozzanak létre. A talajkerületeknek a megfelelő irányítási struktúrák felelőssége alá tartozó közigazgatási területeket kell tükrözniük, és egy vagy több teljes talajkerületi egységet kell lefedniük. A talaj kerületi egységeknek viszont az említett jellemzők bizonyos fokú homogenitását kell tükrözniük a talajegészségnek a tagállamok egész területén történő monitoringja és értékelése érdekében. A talajkerületi egységeknek az említett irányítási struktúrák felelőssége alá kell tartozniuk, lehetővé téve a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a talajegészség monitoringját és értékelését megfelelően elvégezzék, valamint, hogy a talajegészség és a talajreziliencia támogatása megfeleljen az ezen irányelv szerinti követelményeknek.

(28)

A talajmonitoringot célzó mintavételes adatfelvétel megtervezéséhez a tagállamoknak figyelembe kell venniük talajkerületeiket és talajkerületi egységeiket. A tagállamok közötti megfelelő szintű harmonizáció biztosítása érdekében a talajkerületi egységek meghatározására vonatkozóan uniós szintű minimumkritériumokat kell megállapítani, figyelembe véve legalább a talajtípust és a földhasználatot. E célból felhasználható az Európai Unió és a szomszédos országok talajrégióinak 1:5 000 000 méretarányú térképe, amelyet a Szövetségi Geotudományi és Nyersanyag-intézet (BGR) és a Közös Kutatóközpont (JRC) közösen tett közzé. Ez a térkép a Nemzetközi Talajtani Unió koordinálásával létrehozott World Reference Base for Soil Resources (Világreferencia-talajadatbázis) című kiadványban meghatározott talajtípusokra, valamint olyan kontinentális szintű, teljes mértékben összehasonlítható és harmonizált alapadatokra épül, mint az éghajlat, a topográfia, a domborzat, a geológia és a növényzet. A földhasználat tekintetében az (EU) 2018/841 rendeletben és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) iránymutatásaiban meghatározott kategóriák szolgálnak harmonizált alapként a földhasználatra vonatkozó jelentéstételhez. Ezért – a talajkerületi egységek körülhatárolása érdekében – a tagállamoknak figyelembe kell venniük legalább a talajkerületeket, valamint a talajrégiókat és földhasználati kategóriákat. A talajtulajdonságok és a földhasználat térbeli variabilitása miatt a talajkerületi egység állhat egymással nem szomszédos földterületekből. Emellett az éghajlati és környezeti viszonyokat is figyelembe lehet venni a talajkerületi egységek körülhatárolásakor. Uniós, nemzeti vagy szubnacionális szinten részletesebb és naprakésszé tett információkat is fel lehetne használni, amennyiben rendelkezésre állnak. A tagállamok – a talajkerületi egységeik létrehozásakor – figyelembe vehetik az éghajlatra, környezeti zónákra vagy vízgyűjtőkre vonatkozó, további rendelkezésre álló adatokat is. Ezzel összefüggésben különösen releváns a 2012 januári, „Az európai környezetvédelmi övezetek és rétegek leírása” („Descriptions of the European Environmental Zones and Strata”) című, 2281. sz. Alterra-jelentés, mivel Európa környezeti rétegződésének általános besorolására vonatkozó, környezeti zónák szerint aggregált adatkészleteket tartalmaz, amelyeket a tagállamok felhasználhatnak a talajkerületi egységek létrehozásához.

(29)

A talajokkal kapcsolatos megfelelő irányítás biztosítása érdekében a tagállamok számára elő kell írni, hogy jelöljék ki az ezen irányelvben előírt kötelezettségek elvégzéséért megfelelő szinten felelős illetékes hatóságokat, beleértve egy vagy több hatóságot minden egyes talajkerület tekintetében. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy megfelelő szinten – így nemzeti vagy szubnacionális szinten is – további illetékes hatóságokat jelöljenek ki. Elengedhetetlen, hogy a tagállamok naprakész információkat szolgáltassanak a Bizottságnak a kijelölt illetékes hatóságokról.

(30)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kijelöljék az ezen irányelvben előírt kötelezettségek katonai helyszíneken való elvégzéséért felelős illetékes hatóságot. Emellett a katonai helyszínekre vonatkozó adatokat és információkat nem szabad közzétenni, ha azok közzététele hátrányosan érinti a közbiztonságot vagy a honvédelmet. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az olyan adatokat és információkat ne tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, amelyek közzététele hátrányosan érintené a közbiztonságot vagy a honvédelmet, még a Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által létrehozandó digitális talajegészségi adatportálon keresztül sem, vagy a potenciálisan szennyezett területeknek és a szennyezett területeknek a tagállamok által létrehozandó nemzeti nyilvántartásán keresztül sem, továbbá lehetővé kell tenni a számukra azt is, hogy az ilyen adatokat és információkat ne jelentsék be a Bizottságnak és az EEA-nak.

(31)

Az egészséges talajállapot közös értelmezése érdekében szükséges megállapítani azon mérhető kritériumok minimális közös halmazát, amelyek be nem tartása kritikus mértékben csökkentené a talaj azon képességét, hogy létfontosságú élő rendszerként működjön, és ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtson. Az ilyen kritériumoknak tükrözniük kell a talajtan aktuális állását, és azon kell alapulniuk.

(32)

A talajromlás leírása érdekében szükséges mérhető vagy megbecsülhető közös talajdeszkriptorokat meghatározni. Még ha jelentős variabilitás is áll fenn a talajtípusok, az éghajlati viszonyok és a földhasználat között, a jelenlegi tudományos ismeretek lehetővé teszik az említett talajdeszkriptorok némelyikére vonatkozóan uniós szintű kritériumok meghatározását. Azonban a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az említett talajdeszkriptorok némelyikére vonatkozó kritériumokat egyedi nemzeti vagy helyi feltételek alapján kiigazítsák, és más talajdeszkriptorok esetében meghatározzák azon kritériumokat, amelyekre vonatkozóan e szakaszban nem állapíthatók meg uniós szintű közös kritériumok. Ami azon talajdeszkriptorokat illeti, amelyekre vonatkozóan e szakaszban nem állapíthatók meg az egészséges és az egészségtelen talajállapot közötti különbségtételt lehetővé tévő egyértelmű kritériumok, a monitoringjuk és értékelésük meg fogja könnyíteni az ilyen kritériumok lehetséges kidolgozását a jövőben.

(33)

A talajdeszkriptorok egészséges talajállapotra vonatkozó kritériumait nem kötelező erejű fenntartható célértékekre és beavatkozási határértékekre kell bontani. Helyénvaló, hogy a nem kötelező erejű fenntartható célértékek ezen irányelv törekvésként megfogalmazott, hosszú távú célkitűzését tükrözzék, és nem keletkeztetnek cselekvési kötelezettséget. Az említett nem kötelező erejű fenntartható célértékek – a jelenlegi tudományos ismeretek alapján – azon ideális helyzetet tükrözik, amikor a talaj ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására irányuló képessége nem csökken, és nem keletkezik jelentős kár az emberi egészségben vagy a környezetben. Figyelembe véve ugyanakkor a hatékonyság szükségességét és a rendelkezésre álló erőforrások korlátozottságát, valamint a helyi sajátosságok érvényesülésének biztosítása érdekében szükség van a tagállamok által megállapított beavatkozási határértékekre. Az említett beavatkozási határértékeknek a talajegészség és a talajreziliencia elérését szolgáló támogatást kell mozgásba hozniuk. A talajromlás minden egyes szempontja tekintetében egy vagy több, arányos és megvalósítható beavatkozási határértékeket kell megállapítani. A határértékek tagállami szinten történő meghatározása fogja biztosítani, hogy a helyi körülményeket és gyakorlatokat, a talajhasználatot és az aktuális szakpolitikákat teljes mértékben figyelembe lehessen venni. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a talajromlás egy vagy több szempontja tekintetében a beavatkozási határértéket és a nem kötelező erejű fenntartható célértéket azonos szinten állapítják meg. A Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat a nem kötelező erejű fenntartható célértékek és a beavatkozási határértékek megállapításában.

(34)

Egyes talajok sajátos jellemzőkkel rendelkeznek vagy azért, mert természetüknél fogva atipikusak, és ritka élőhelyeket képeznek a biológiai sokféleség számára, illetve egyedülálló tájakat alkotnak, vagy azért, mert az emberek jelentősen megváltoztatták őket, és az emberi történelem kézzelfogható nyomait őrizhetik. Az említett jellemzőket figyelembe kell venni az egészséges talajok meghatározásával és az egészséges talajállapot elérésére vonatkozó követelményekkel összefüggésben.

(35)

A talajok egészséges állapotának 2050-ig történő elérésére irányuló, törekvésként megfogalmazott, hosszú távú célkitűzéshez hasonlóan, valamint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégia célkitűzéseihez és különösen a nulla nettó földterület-kivonásra irányuló célkitűzéshez való hozzájárulás érdekében ezen irányelv célja továbbá az is, hogy szakaszos megközelítést fogadjon el a területkivonás kérdésével kapcsolatban. Az említett hosszú távú célkitűzéshez való hozzájárulás érdekében fontos értékelni a területkivonás különböző folyamatait, valamint törekedni a talajegészségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatásuk csökkentésére és enyhítésére. Ezen irányelv tehát célul tűzi ki, hogy a területkivonás látványosabb aspektusaira – nevezetesen a talajfedésre és a talajeltávolításra – vonatkozó talajmonitoring-keretet hozzon létre, az (EU) 2021/696 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (17) létrehozott uniós űrprogram Kopernikusz-komponense keretében nyújtott szolgáltatások (a továbbiakban: Kopernikusz-szolgáltatások) révén uniós szinten már rendelkezésre álló eszközök felhasználásával, opcionálisan kiegészítve azokat nemzeti távérzékelési adatokkal és nemzeti nyilvántartásokkal. A cél a talajfedés és a talajeltávolítás tekintetében közös értelmezéssel rendelkezni, és megbízható adatok alapján megindítani a nemzeti szintű előzetes gondolkodást.

(36)

A tagállamok adóztatási hatáskörének és a „szennyező fizet” elvének sérelme nélkül, ezen irányelvnek a II. fejezet szerinti talajegészség-monitoringra vonatkozó rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy a tagállamokon és az illetékes hatóságokon kívüli földtulajdonosokra és gazdálkodókra nézve pénzügyi terhet keletkeztetnének.

(37)

A talaj korlátozott erőforrás, amelyért egyre növekvő, különböző felhasználásokra irányuló verseny folyik. A területkivonás olyan folyamat, amely megváltoztatja a földhasználatot és a talaj jellemzőit. Olyan átfogó fogalomnak tekinthető, amely több aspektusra bontható. A területkivonás aspektusai közül az első a földhasználat természetes és féltermészetes földhasználatról beépített területekre történő megváltozásának aspektusa. A területkivonás második aspektusa a talajba való művi beavatkozás, amelyet a talajösszetevők és talajjellemzők tartós megváltozása okoz, a talaj ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására irányuló képességének csökkenését eredményezve. A talajba való művi beavatkozás további három fő folyamatra osztható, nevezetesen a talajfedésre, a talajeltávolításra és a talajba való művi beavatkozás egyéb típusaira. A talajfedés a talaj mesterséges – teljesen vagy részben át nem eresztő – anyaggal történő borításának felel meg. Az épületek például át nem eresztő talajfedésnek tekinthetők. Az áteresztő anyagok felhasználásával épített vasúti pályák a részben át nem eresztő talajfedés egyik típusát jelentik. Az utak, a hulladékártalmatlanító helyek és a hulladéklerakó helyek a talajfedés egyéb példáinak tekinthetők. A talajeltávolítás a talaj felszíni rétegének, és néha az altalajnak egy adott területről történő ideiglenes vagy hosszú távra szóló elhordása. Előfordul például építési munkálatok, külszíni bányászat vagy kőfejtés során. Vannak a talajba való művi beavatkozásnak egyéb, kevésbé látható típusai is, így például a talaj szándékos stabilizálása és tömörítése, a talaj vagy az altalaj rétegeinek mesterséges anyagokkal történő módosítása, illetve a talaj kompozit anyagokkal való részleges lefedése. A talajba való művi beavatkozás legláthatóbb és a legnagyobb hatással járó altípusai – nevezetesen a talajfedés és a talajeltávolítás – a legkönnyebben monitorozhatók, különösen távérzékelés és gépi tanulás révén. Ezért a talajfedést és a talajeltávolítást a talajnak az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására irányuló képességére gyakorolt hatásukkal együtt kell monitorozni.

(38)

A területkivonás aspektusai közül a beépített területek növekedése gyakran a gazdasági fejlesztési igények által vezérelt folyamat, amely a földhasználat természetes és féltermészetes területekről – ideértve a védett erdőket, természetes gyepterületeket, tőzeglápokat, mezőgazdasági és erdészeti földterületeket, kerteket és parkokat – beépített területre történő megváltozásával jár, például a városfejlesztés részeként. Az (EU) 2018/841 rendeletben meghatározottak szerint a beépített területek közé tartozik minden fejlesztett terület, nevezetesen bármilyen méretű lakóövezeti, közlekedési, kereskedelmi és termelési infrastruktúra, kivéve, ha azok már más földhasználati kategóriába tartoznak. A beépített területek közé tartoznak a talajok, a lágyszárú évelő növényzet – így például a gyep és a kerti növények –, valamint a vidéki településeken, a házikertekben és a városi területeken található fák is. Így különösen az, hogy mezőgazdasági talajokat használnak fel beépített területekként, gyakran hatással van a talajnak az élelmiszer-ellátás tekintetében betöltött funkciójára. Az ilyen földhasználat-változások gyakran előfutárai a területkivonás más aspektusainak, különösen a talajfedésnek, és fontos az ilyen változások nyomon követése annak érdekében, hogy legalább részben előre lehessen jelezni a talajfedés folyamatát. Azt is fontos megjegyezni, hogy a beépített területek nem mindig vannak teljesen lefedve. Ellenkezőleg, számos városi térség még mindig nagy mennyiségű olyan talajjal rendelkezik, amely nem lefedett, és egyes városi területek esetében az említett mennyiség a felszínük több mint 50 %-át teszi ki. A területkivonás említett aspektusával kapcsolatos említett mutató ezért önmagában nem elegendő a talajfedés egész kérdéskörének teljeskörű monitoringjához, mivel nem tesz különbséget a lefedett talajok és a lefedetlen talajok között, és láthatatlanná teszi a beépített területeken belüli zöldterületeket, ami megnehezíti azok monitoringját és fenntartható kezelését.

(39)

A beépített területeken és különösen a sűrűn lakott városi területeken található lefedetlen talajok ugyanolyan fontosak a monitoring és a fenntartható művelés szempontjából, mint bármely más talaj, mivel továbbra is olyan ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek létfontosságúak a városi területeken a jó életminőség fenntartásához. A sűrűn lakott városi térségekben – viszonylag kis felszíni területen – a környezeti problémák széles köre van jelen és koncentrálódik. Az említett problémák közé tartozhat a múltbeli ipari tevékenységek miatti szennyezett területek magasabb aránya, a talajfedés miatti áradások nagyobb kockázata, a hőszigetek gyakoribb előfordulása, valamint a mentális és fizikai jóllét szempontjából alapvető fontosságú zöldterületekhez való korlátozottabb hozzáférés. A városi területeken az egészséges talajok által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások az említett konkrét problémák kezelése révén nagyon sok emberre gyakorolhatnak igen erőteljes pozitív hatást, és a jelentőségüket nem szabad bagatellizálni. A városi zöldterek – mind a köz-, mind a magánterületek – szintén hozzájárulnak a kék-zöld hálózathoz és a biológiai sokféleséghez, és kulcsfontosságú elemei más környezetvédelmi politikáknak. Ez összhangban van a városi ökoszisztémák helyreállításáról szóló (EU) 2024/1991 európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) 8. cikkével is, amely tükrözi annak szükségességét, hogy a tagállamok fenntartsák és növeljék a városi zöldterek felszíni területét.

(40)

A talajfedés és a talajeltávolítás – a területkivonásnak a talajba való művi beavatkozást jelentő aspektusa részeként – eltér a beépített területek növekedésétől, mivel nem feltétlenül jelentenek földhasználat-változást, hanem inkább a talajborítás és a talajjellemzők konkrét és mérhető megváltozását. A talajfedés és a talajeltávolítás – gyakran visszafordíthatatlan módon – csökkentheti a talaj azon képességét, hogy olyan létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtson, mint például az élelmiszer és biomassza biztosítása, a víz- és tápanyag-körforgalom, ami a biológiai sokféleség vagy a szén-dioxid-tárolás alapja. A lefedett talaj az emberi településeket nagyobb árvízcsúcsoknak és intenzívebb hőszigethatásoknak is kiteszi.

(41)

A megújulóenergia-telepek esetében a tagállamok – a konstrukció típusától függően – a talajt minősíthetik lefedett talajként, talajeltávolításon átesett területen lévő talajként, vagy olyan talajként, amely nem volt lefedett, vagy olyan területen lévő talajként, amely nem esett át talajeltávolításon. Például, a naperőműparkok vagy tekinthetők talajfedésnek, vagy nem, attól függően, hogy a napelemek alapzatánál mi történik a talajjal. Ha a talaj továbbra is megfelelően képes ökoszisztéma fenntartására, akkor a naperőműparkok nem tekinthetők talajfedésnek. Az említett értékelést a talajra gyakorolt hatás alapján kell elvégezni, tekintet nélkül a releváns építmény céljára vagy megjelenésére. Az ilyen típusú építményekkel rendelkező területek nyilvántartásait – amennyiben rendelkezésre állnak információk arról, hogy az ilyen típusú építmények alapzatánál mi történik a talajjal – össze lehet kapcsolni a talajfedés távérzékeléssel készült térképeivel annak érdekében, hogy az említett területeket olyan talajnak minősítsék, amely nem lefedett.

(42)

A talajfedés és a talajeltávolítás hatásainak mérséklése általánosságban véve alapvető fontosságú. Ezért indokolt olyan alapelvek meghatározása, amelyek a talajfedés és a talajeltávolítás hatásainak enyhítését szolgálják, mégpedig egy olyan, erőfeszítés alapú megközelítés alkalmazásával, amely figyelembe veszi azon bevált gyakorlatok széles körét, amelyek a talaj ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására irányuló képessége csökkenésének minimalizálását és ellensúlyozását célozzák. Az említett elveknek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégia földterület-kivonási hierarchiáján kell alapulniuk, és figyelembe kell venniük az eltérő tagállami feltételeket, valamint földrajzi és közigazgatási körülményeket. Ezen irányelvnek a területkivonásra vonatkozó rendelkezései nem írnak elő új engedélyezési eljárásokat, és nem akadályozhatják tevékenységek – ideértve a kiemelkedően fontos közérdekű projektek – engedélyezését, továbbá nem érinthetik azokat a területrendezési döntéseket, amelyek a nemzeti, regionális vagy helyi hatóságok hatáskörébe tartoznak. Az említett elvek a gyakorlatok széles körét foglalhatják magukban, mint például a talajfedés minimalizálása, a talajfedés eltávolítása és a korábban lefedett talajok helyreállítása, az urbanizált területek észszerű denzifikációja a zöldterek – többek között a városi zöldterek – és a természetes terepek megőrzése mellett, a barnamezők újjáélesztése, a korlátozott időre történő területkivonás előnyben részesítése és a területkivonás megszűnésekor a földterületek rehabilitációja. A talajfedés és a talajeltávolítás hatásának a lehető legfenntarthatóbb módon történő enyhítése érdekében az említett intézkedéseknek – az érintett ökoszisztéma-szolgáltatástól függően – lehet, hogy földrajzilag a lehető legközelebb kell lenniük az ökoszisztéma-szolgáltatás csökkenésének forrásához. Valóban, az említett elvek helytelen alkalmazásának következménye lehet az, hogy a zöld és nagy értékű ökoszisztéma-területek és -szolgáltatások távol kerülnek a lefedett talajú területektől, és a talajfedés és a talajeltávolítás teljes mértékben az érintett területekre koncentrálódik.

(43)

A monitoringhálózaton alapuló talajegészség-értékelésnek pontosnak kell lennie, ugyanakkor az ilyen monitoring költségeit észszerű szinten kell tartani. Ezért helyénvaló kritériumokat megállapítani olyan mintavételi pontokra vonatkozóan, amelyek reprezentatívak a különböző talajtípusok, éghajlati viszonyok és földhasználat mellett a talajállapot bizonyos fokú homogenitását tükröző talajkerületi egységekre nézve. Célszerű továbbá figyelembe venni az Unió legkülső régióinak sajátos helyzetét, mely régiókat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikke sorolja fel, és amelyek támogatása céljából az említett cikk értelmében indokolt egyedi intézkedéseket előírni. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén a legkülső régióik sajátos jellemzőihez igazítsák a talajegészség monitoringjával és értékelésével kapcsolatos kötelezettségeket. A mintavételi pontok hálóját geostatisztikai módszerekkel kell meghatározni, annak a talajkerületi egységeken kell alapulnia, és elég sűrűnek kell lennie ahhoz, hogy a talajkerületi egység szintjén legfeljebb 5 %-os hibahatár mellett megbecsülhető legyen a tagállamok területén a leromlott talajok területe. Ez az érték általában úgy tekinthető, hogy statisztikailag megalapozott becslést ad, és észszerű bizonyosságot nyújt a szóban forgó célkitűzés elérésére vonatkozóan. A talajmonitoringra vonatkozó mintavételes adatfelvétel kialakításának a talaj tulajdonságainak eloszlásáról rendelkezésre álló legjobb információkon kell alapulnia, így például a korábbi nemzeti vagy szubnacionális felmérésekből, a talajgazdálkodók által végzett releváns mérésekből, valamint az uniós és nemzetközi jogszabályok vagy egyedi programok – úgy mint a LUCAS-talajkampányok vagy a légszennyezés erdőkre gyakorolt hatásainak értékelésére és megfigyelésére irányuló nemzetközi együttműködési program (ICP Forests) – keretében végzett mérésekből származó információkon. A szennyezett területek kezelésére vonatkozóan ezen irányelv alapján meghatározott kötelezettségek sérelme nélkül a szennyezett területeken végzett talajvizsgálatok során mintavételi pontokról szerzett adatok felhasználhatók az egészséges talajállapotra vonatkozó kritériumok értékeléséhez.

(44)

A talajarchívumok a talajminták egy reprezentatív sorozatát őrzik, ami lehetővé teszi, hogy egy-egy mintát különféle célokra – ideértve a kutatást is – használjanak fel, így csökkentve az in-situ monitoring hosszú távú költségeit. Emellett a talajarchívumok lehetővé teszik, hogy a múltban vett talajmintákat a jelen összefüggésében újraértékeljék a hosszú távú talajváltozások jobb megértése céljából, illetve más kutatási célokból, beleértve az orvosi kutatásokat is. A Bizottságnak – beleértve az olyan szolgálatokat is, mint a JRC – és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a talajminták egy reprezentatív sorozata fizikai archívumokban jól meg legyen őrizve, és további kutatás és innováció céljából továbbra is rendelkezésre álljon. Amennyiben a tagállamok ilyen archiválást végeznek, a talajminták egy reprezentatív sorozatát legalább két monitoringcikluson keresztül kell tárolni e célt szolgáló talajarchívumokban. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy úgy döntsenek, a talajmintáik egy reprezentatív sorozatát átszállítják a Bizottság e célt szolgáló talajarchívumába.

(45)

A Bizottságnak – kérésükre – segítenie és támogatnia kell a tagállamokat a talajuk egészségének monitorozásában azáltal, hogy a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) összhangban elvégzett LUCAS részeként folytatja és fejleszti a rendszeres in-situ talajmintavételt és a kapcsolódó talajméréseket (LUCAS talaj). E célból, és amennyiben a tagállamok ebben megállapodnak, a LUCAS-t fejleszteni és korszerűsíteni kell annak érdekében, hogy teljes mértékben összhangban legyen az ezen irányelv alkalmazása céljából teljesítendő különleges minőségi követelményekkel. Az adminisztratív és a pénzügyi terhek enyhítése céljából lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy figyelembe vegyék a LUCAS keretében gyűjtött talajegészségi adatokat. Az említett talajegészségi adatokat időben hozzáférhetővé kell tenni a tagállamok számára. Az így támogatott tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges jogi intézkedéseket annak biztosítására, hogy a Bizottság – az alkalmazandó uniós, illetve nemzeti joggal összhangban – elvégezhessen ilyen in-situ talajmintavételt, többek között magántulajdonban lévő földterületeken is.

(46)

A Bizottság az (EU) 2021/696 rendelettel létrehozott, felhasználó-központú Kopernikusz program keretében távérzékelési szolgáltatásokat fejleszt ki, amivel egyúttal a tagállamokat is támogatja. A talajegészség-monitoring időszerűségének és hatékonyságának növelése érdekében a tagállamoknak adott esetben távérzékelési adatokat kell használniuk – ideértve a Kopernikusz-szolgáltatások eredményeit – a releváns talajdeszkriptorok, és a talajfedettségi és talajeltávolítási mutatók monitoringjára, valamint – adott esetben – a talajegészség értékelésére. A Bizottságnak és az EEA-nak támogatnia kell a talajra vonatkozó távérzékelési termékek tekintetében a lehetőségek feltárását és e termékek fejlesztését, hogy segítsék a tagállamokat a releváns talajdeszkriptorok, valamint talajfedettségi és talajeltávolítási mutatók monitoringjában.

(47)

A meglévő uniós talajmegfigyelő központra építve és azt korszerűsítve a Bizottságnak létre kell hoznia egy digitális talajegészségi adatportált, amelynek kompatibilisnek kell lennie az „Európai adatstratégia” című, 2020. február 19-i közleményében meghatározott uniós adatstratégiával és az uniós adatterekkel. A digitális talajegészségi adatportálnak olyan központként kell működnie, amely hozzáférést biztosít a különböző forrásokból származó talajadatokhoz a talajkerületi egység szintjén vagy adott esetben részletesebb szinten összesített formában, feltéve, hogy nem lehet azonosítani az alapul szolgáló, georeferenciával ellátott minták egyes értékeit vagy helyét. Az említett portálnak elsősorban a tagállamok és a Bizottság által az ezen irányelvben előírtak szerint összegyűjtött összes adatot kell tartalmaznia. Az említett adatok kezelésének és az azokhoz történő hozzáférésnek – ideértve a tudományos célú felhasználást is – meg kell felelnie a releváns uniós jognak, így például a 2003/4/EK (20), a 2007/2/EK (21) és az (EU) 2019/1024 (22) európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, valamint az (EU) 2023/2854 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (23) és a 223/2009/EK rendeletnek. Továbbá, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy felülvizsgálják a talajegészségi adatokat, és kérjék az esetleges hibák kijavítását, mielőtt az ilyen adatokat nyilvánosságra hozzák a digitális talajegészségi adatportálon keresztül. Emellett lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok vagy bármely más fél által gyűjtött egyéb releváns talajadatokat – és különösen a Horizont Európa és az „Európai talajmegállapodás” uniós küldetés keretében megvalósuló projektekből származó adatokat – önkéntes alapon a portálba integrálják, feltéve, hogy ezek az adatok megfelelnek a formátumra és az előírásokra vonatkozó bizonyos követelményeknek. Ezeket a követelményeket a Bizottságnak végrehajtási jogi aktusok útján kell meghatároznia.

(48)

Szükséges továbbá javítani a tagállamokban használt talajmonitoring-rendszerek harmonizációját, és ki kell használni az uniós és a nemzeti monitoringrendszerek közötti szinergiákat annak érdekében, hogy Unió-szerte összehasonlíthatóbb adatok álljanak rendelkezésre. Nagyon fontos a talajmérések minőségének és összehasonlíthatóságának biztosítása azáltal, hogy az érintett laboratóriumok minőségirányítási rendszerrel kapcsolatos gyakorlatokat alkalmaznak. A laboratóriumok adminisztratív terheinek minimalizálása érdekében a tagállamok megfelelőnek tarthatják laboratóriumaik számára, hogy a talajdeszkriptorok értékeinek meghatározására szolgáló módszerek bármelyike esetében egy akkreditációval rendelkezzenek. A talajméréseket végző laboratóriumoknak vagy a laboratóriumokkal szerződött feleknek az EN ISO/IEC-17025 szabványnak megfelelő, minőségirányítási rendszerrel kapcsolatos gyakorlatokat kell alkalmazniuk. Uniós vagy nemzetközi szinten egyenértékű minőségirányítási szabványokat lehetne alkalmazni, és adott esetben szinergiákra lehetne törekedni az ICP Forests minőségirányítási rendszerével.

(49)

Fontos az olyan talajvizsgálati módszerek alkalmazása, amelyeket nemzetközileg elismert szervezetek – mint például a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) – tanúsítanak, és amelyeket a globális kutatói közösség is elismer, feltéve, hogy rendelkezésre állnak ilyen módszerek. A talajvizsgálathoz más egyenértékű módszerek is alkalmazhatók, nevezetesen olyan analitikai eljárások, amelyek ugyanazon paramétert vagy deszkriptort határozzák meg, és az ismételhetőségi együtthatójuk (0,95) határain belül bizonyíthatóan azonos eredményeket adnak. Bármely egyenértékű módszer tanúsítását szintén nemzetközileg elismert szervezetektől, így például az ISO-tól vagy a CEN-től kell beszerezni, és az ilyen egyenértékű módszereket a globális kutatói közösségnek el kell ismernie.

(50)

Szakpolitikai mechanizmusokat kell létrehozni az olyan anyagok kimutatására és értékelésére, amelyek jelentős kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre, valamint szennyezhetik a környező levegőt, felszíni vizeket, felszín alatti vizeket és később az óceánokat, hogy ezáltal biztosítani lehessen a talaj védelmét az ilyen anyagokkal való szennyeződéssel szemben. E tekintetben a talajszennyeződésre vonatkozóan olyan – a felszíni és felszín alatti vizek esetében használthoz hasonló – megközelítést kell kidolgozni, amely lehetővé teszi az ilyen anyagoknak vagy anyagcsoportoknak egy indikatív lista alapján történő monitoringját és elemzését. Az ilyen indikatív listán feltüntetendő anyagoknak vagy anyagcsoportoknak olyan anyagokat kell magukban foglalniuk, amelyek jelentős kockázatot jelentenek a talajegészségre és a talajrezilienciára, az emberi egészségre vagy a környezetre nézve, valamint olyan anyagokat, amelyekkel kapcsolatban a rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy a talajra nézve vagy azon keresztül jelentős kockázatot jelenthetnek, és amelyek tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő monitoringadat. Nem szabad felső határt megállapítani a talajszennyező anyagok indikatív listájára monitoring és elemzés céljából felveendő anyagok vagy anyagcsoportok számára vonatkozóan.

(51)

Szükséges adatokat gyűjteni az olyan talajszennyező anyagok jelenlétéről, amelyek kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre és a környezetre, ideértve a peszticideket, azok metabolitjait, a per- és polifluor-alkil anyagokat (PFAS-ek) és más újonnan megjelenő talajszennyező anyagokat. Ennek az irányelvnek ezért keretet kell biztosítania ahhoz, hogy ezek a szennyező anyagok felkerüljenek azon talajszennyező anyagok indikatív listájára, amelyek esetében még több talajmonitoring-adatra van szükség az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatok kezeléséhez. A monitoring költségeinek korlátozása érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy e szennyező anyagok tekintetében korlátozott számú mintavételi ponton végezzenek méréseket. A Bizottság támogatást nyújthat a tagállamoknak azáltal, hogy a LUCAS keretében méréseket végez egyes, a talajszennyező anyagok indikatív listájából kiválasztott talajszennyező anyagok tekintetében.

(52)

A mikroműanyagok és a nanoműanyagok olyan anyagok, amelyek kockázatot jelenthetnek a talajegészségre, valamint az olyan nélkülözhetetlen tevékenységekre nézve, mint például a mezőgazdasági termelés. A talajban való jelenlétük hatással lehet a talaj termékenységére, ezáltal veszélyeztetve a növények egészségét és egészséges fejlődését. Ezért alapvető fontosságú, hogy ezen irányelv lehetővé tegye a mikroműanyagok és a nanoműanyagok felvételét a talajszennyező anyagok monitoringjába.

(53)

Annak érdekében, hogy az ezen irányelv alapján végzett monitoring során nyert talajegészségi adatok a lehető legszélesebb körben legyenek felhasználhatók, a tagállamok számára elő kell írni, hogy a nyilvánosság számára könnyítsék meg az ilyen adatokhoz való hozzáférést a talajkerületi egység szintjén vagy adott esetben részletesebb szinten összesített formában, feltéve, hogy nem lehetséges azonosítani az alapul szolgáló, georeferenciával ellátott minták egyes értékeit vagy helyét. A Bizottság vagy a tagállamok által európai statisztikák készítése céljából összegyűjtött bizalmas adatokat a 223/2009/EK rendelet szabályaival és intézkedéseivel összhangban védeni kell az információk szolgáltatásáért felelős felek bizalmának elnyerése és fenntartása érdekében. Amennyiben a Bizottság vagy a tagállamok a talajegészségre vonatkozó statisztikákat készítenek, biztosítaniuk kell, hogy a bizalmas adatok megfeleljenek a 223/2009/EK rendeletben foglalt elveknek. Ezenkívül, az adat feletti rendelkezési jog védelme érdekében fontos, hogy a Bizottság, az EEA vagy a tagállamok csak az adattulajdonos hozzájárulásával tegyenek közzé adatokat. Emellett a tagállamoknak továbbítaniuk kell a talajegészségi adatokat és a talajegészség-értékelések eredményeit az olyan releváns érdekelt felek számára, mint például a mezőgazdasági termelők, az erdőgazdálkodók, a földtulajdonosok és a helyi hatóságok. Fontos, hogy a leendő földvásárlók és földbérlők a nemzeti joggal összhangban és kérésükre megkapják a talajegészségi adatokat, valamint a talajegészség-értékelések eredményeit. Továbbá, az ezen irányelv alapján rendelkezésre bocsátott talajegészségi adatok adott esetben felhasználhatók más uniós jog talajjal kapcsolatos aspektusainak monitoringjára.

(54)

Az ezen irányelv alapján elvégzett talajegészség-értékelések eredményei alapul fognak szolgálni a fenntartható talajgazdálkodáshoz szükséges konkrét gyakorlatok azonosításának folyamatához, és ezáltal a tagállamok által a talajegészség és a talajreziliencia javításához nyújtandó támogatáshoz. Az egyéb uniós és nemzeti jogból eredő kötelezettségek sérelme nélkül, ezen irányelvnek a talajegészség és a talajreziliencia támogatására vonatkozó rendelkezései nem írnak elő további kötelezettségeket a földtulajdonosok és a gazdálkodók számára. Ugyanakkor a talajgazdálkodással foglalkozóknak, a földtulajdonosoknak, a gazdálkodóknak és a releváns hatóságoknak támogatást kell kapniuk a talajegészség és a talajreziliencia javítására. Az említett támogatásnak többek között a következő formákat kell öltenie: tájékoztatás és tanácsadás a talajegészséget és a talajrezilienciát javító gyakorlatokról, figyelembe véve a helyi talajviszonyokat; kapacitásépítés; a talajegészséget és a talajrezilienciát javító gyakorlatok előnyeinek tudatosítása; a kutatás és az innováció ösztönzése; a technikai és a pénzügyi igények felmérése; valamint a rendelkezésre álló forrásokhoz való hozzáférésnek és azok felhasználásának megkönnyítése.

(55)

A mezőgazdasági termelőknek támogatást nyújtó – többek között a KAP keretében rendelkezésre álló – gazdasági eszközök döntő szerepet játszanak a talaj, valamint kisebb mértékben az erdőtalajok egészségének és rezilienciájának megőrzésében és javításában. A KAP arra irányul, hogy feltételesség, ökorendszerek és vidékfejlesztési intézkedések végrehajtása révén támogassa a talajegészséget. A magánszektor is generálhat pénzügyi támogatást a talajegészséget és talajrezilienciát javító gyakorlatokat alkalmazó mezőgazdasági termelők és erdőgazdálkodók számára. Például az élelmiszer-, fa-, bioalapú és energiaiparban a magánszereplők által létrehozott önkéntes fenntarthatósági címkék figyelembe vehetik a mezőgazdasági termelők és az erdőgazdálkodók által a talajegészség és a talajreziliencia javításához ezen irányelvvel összhangban nyújtott hozzájárulást. Az ilyen címkék lehetővé tehetik, hogy azok az élelmiszer-, fa- és egyéb biomassza-termelők, akik a gyártás során követik az említett gyakorlatokat, megjelenítsék ezeket termékeik értékében. Az „Európai talajmegállapodás” uniós küldetés élő laboratóriumai és világítótornyai révén további finanszírozás lesz elérhető a – többek között a karbongazdálkodásra vonatkozó – megoldások tesztelésére, demonstrálására és felfuttatására szolgáló, valós körülmények között működő helyszínek hálózata számára. A „szennyező fizet” elv sérelme nélkül a tagállamoknak támogatást és tanácsadást kell nyújtaniuk az ezen irányelv alapján hozott intézkedések által érintett földtulajdonosok, gazdálkodók és földhasználók megsegítésére, különös figyelmet fordítva a kis- és középvállalkozások igényeire és korlátozott kapacitásaira.

(56)

Az (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) alapján a tagállamoknak a KAP stratégiai tervükben ismertetniük kell, hogy az említett tervek környezet- és éghajlatvédelmi struktúrája hogyan szándékozik hozzájárulni az említett rendelet XIII. mellékletében felsorolt jogalkotási aktusokban meghatározott vagy a belőlük eredő hosszú távú nemzeti célértékek eléréséhez, és megfelelni azoknak.

(57)

A tagállamok számára elő kell írni, hogy szorosan monitorozzák a talajegészségre és a talajrezilienciára nyújtott támogatás hatását, figyelembe véve a kutatásból és innovációból származó új ismereteket. E tekintetben értékes hozzájárulások várhatók az „Európai talajmegállapodás” uniós küldetéstől és különösen annak élő laboratóriumaitól, valamint a talajmonitoringot, a talajjal kapcsolatos oktatást és a polgári szerepvállalást támogató tevékenységeitől.

(58)

A talajmegújítás visszaállítja a leromlott talajok egészséges állapotát. A talajmegújítással összefüggésben figyelembe lehet venni a talajegészség-értékelések eredményeit, és helyénvaló a megújítási intézkedéseket hozzáigazítani a helyzet sajátos jellemzőihez, a talaj típusához, használatához és állapotához, valamint a helyi, éghajlati és környezeti viszonyokhoz. A talajfedéssel vagy talajeltávolítással érintett területek esetében a talaj ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására való képességének helyreállításához először a talaj rekonstrukciójára van szükség annak céljából, hogy a talaj működése és az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtása olyan szintet érjen el, amely a lehető legközelebb áll a talaj természetes működéséhez és ökoszisztéma-szolgáltatásnyújtásának optimális szintjéhez.

(59)

A más uniós jog alapján elfogadott, a talajegészségre esetlegesen hatást gyakorló különböző intézkedések közötti szinergiák biztosítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a talajegészség és a talajreziliencia támogatását célzó tevékenységek összhangban legyenek a következőkkel: az (EU) 2024/1991 rendelettel összhangban elkészített nemzeti helyreállítási tervek; az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye 6. cikkével összhangban kidolgozott, biológiai sokféleséggel kapcsolatos nemzeti stratégiák és cselekvési tervek; a tagállamok által az (EU) 2021/2115 rendelettel összhangban elkészítendő KAP stratégiai tervek; a 91/676/EGK tanácsi irányelvvel (25) összhangban elfogadott, a helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó szabályzatok és a kijelölt veszélyeztetett területekre vonatkozó cselekvési programok; a Natura 2000 területekre vonatkozóan a 92/43/EGK irányelvvel (26) összhangban létrehozott védelmi intézkedések és az intézkedések fontossági sorrendben történő végrehajtására irányuló terv; a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (27) összhangban elkészített vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben szereplő, a víztestek jó ökológiai és kémiai állapotának elérésére irányuló intézkedések; a 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (28) összhangban kidolgozott árvízkockázat-kezelési intézkedések; az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiában előmozdított aszálykezelési tervek; az UNCCD 10. cikkével összhangban kidolgozott nemzeti cselekvési tervek; az (EU) 2018/841 és az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (29) meghatározott célok; az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (30) összhangban létrehozott integrált nemzeti energia- és klímatervek; az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelv (31) értelmében elkészített nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok; a 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal (32) összhangban kidolgozott kockázatértékelések és katasztrófakockázat-kezelési tervezés; a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (33) 4. cikkével összhangban elfogadott nemzeti cselekvési tervek, valamint a 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (34) összhangban elvégzett környezeti hatásvizsgálatok. A talajegészség és a talajreziliencia támogatását célzó tevékenységeket lehetőség szerint integrálni kell az említett programokba, szabályzatokba, cselekvési keretekbe, célokba, tervekbe és intézkedésekbe, amennyiben hozzájárulnak azok célkitűzéseinek eléréséhez. Következésképpen a releváns mutatókat és adatokat, mint például az (EU) 2021/2115 rendelet szerinti, a talajjal kapcsolatos eredménymutatókat, valamint az (EU) 2022/2379 európai parlamenti és tanácsi rendelet (35) alapján bejelentett, a mezőgazdasági felhasználásra és kibocsátásra vonatkozó statisztikai adatokat hozzáférhetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára annak érdekében, hogy kereszthivatkozásokat lehessen tenni az említett adatok és mutatók között, és így lehetővé váljon a választott intézkedések hatékonyságának lehető legpontosabb értékelése.

(60)

A szennyezett területek gyakran az Unióban több évtizedig végzett tevékenységek – így például ipari vagy katonai tevékenységek – örökségét képezik, és most és a jövőben is kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre és a környezetre nézve. Ezért szükséges először azonosítani és vizsgálatnak alávetni a potenciálisan szennyezett területeket, és ezután, igazolt szennyeződés esetében, értékelni kell a szennyezett terület jelentette kockázatokat, és intézkedéseket kell hozni az elfogadhatatlan kockázatok kezelésére. Ebben az összefüggésben alapvető fontosságú figyelembe venni a szennyezett területeknek a talajtól eltérő környezeti elemekre vagy mátrixokra, így például a felszín alatti vizekre vagy a felszíni vizekre gyakorolt hatását is. Előfordulhat, hogy az említett tevékenységek némelyikére – így például a veszélyes anyagok föld alatti tárolására szolgáló létesítmények alkalmazására – az alapkőzetben vagy a talajképző kőzetben került sor. Amennyiben az ilyen föld alatti tárolólétesítmény szivárgott, szennyező anyagok kerülhettek az alapkőzetbe vagy a talajképző kőzetbe, és azok nagy valószínűséggel nem lesznek kimutathatók a talajban. Ennek ellenére a szennyező anyagok szétterjedhetnek, és így hatással lehetnek az emberi egészségre vagy a környezetre. Ezért ha potenciálisan szennyezett területeken ilyen tevékenységeket végeznek, a tevékenység közelében található alapkőzetet vagy talajképző kőzetet is meg kell vizsgálni annak ellenőrzésére, hogy a tevékenység okozott-e az emberi egészségre vagy a környezetre hatást gyakorló szennyeződést.

(61)

Talajvizsgálattal kell megállapítani, hogy egy potenciálisan szennyezett terület ténylegesen szennyezett-e, és hogy a szennyeződés kockázatot jelent-e az emberi egészségre vagy a környezetre. Ezen irányelv nem írja elő a talajszennyeződéstől eltérő talajdeszkriptoroknak a talajvizsgálat részeként történő elemzését. Mivel a földhasználat idővel változhat, fontos, hogy a szennyeződésre vonatkozó információk hozzáférhetők maradjanak a nyilvánosság számára. Például, amikor döntést kell hozni a földhasználat megváltoztatásáról, fontos értékelni, hogy egy korábbi talajvizsgálat során feltárt szennyeződés kockázatot jelenthet-e a tervezett új földhasználat szempontjából. Ezért annak felméréséhez, hogy egy potenciálisan szennyezett terület ténylegesen szennyezett-e, figyelembe kell venni a terület emberi egészséget vagy a környezetet érintő, érzékeny használatához kapcsolódó kockázatokat is. A területek érzékeny használatai közé tartoznak a játszóterek, az iskolák vagy a gyermekgondozást szolgáló helyszínek, vagy a közelükben lévő területek használatai, a lakóövezetek használata vagy az egyéb területek veszélyeztetett lakosság általi használata. Amennyiben a talajvizsgálat bizonyítja, hogy egy potenciálisan szennyezett terület ténylegesen nem szennyezett, a tagállam a továbbiakban nem tüntetheti fel a területet potenciálisan szennyezettként, kivéve, ha a szennyeződés gyanúja új bizonyíték alapján merül fel.

(62)

mivel a potenciálisan szennyezett területek és a szennyezett területek száma nagyon nagy lehet, és a szennyezett terület által jelentett kockázat szintje a nagyon alacsonytól a nagyon magasig terjedhet, helyénvaló kockázatalapú és fokozatos megközelítést alkalmazni a potenciálisan szennyezett területek azonosítása és vizsgálata, valamint a szennyezett területek kezelése során. Ez a megközelítés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos területeket prioritásként kezeljenek. Azáltal, hogy bizonyos területeket prioritásként kezelnek, a tagállamok figyelembe vehetik azt a potenciális kockázatot, amelyet a feltételezett vagy igazolt szennyeződés jelent az emberi egészségre és a környezetre, valamint a társadalmi vagy gazdasági környezetre. A potenciális kockázat ilyen rangsorolás során használt értékelése sokkal általánosabb, mint egy szennyezett területen végzett területspecifikus kockázatértékelés.

(63)

A potenciálisan szennyezett területek azonosítása érdekében a tagállamoknak bizonyítékokat kell gyűjteniük, többek között hosszabb időre visszamenő kutatások révén – régi térképek, levéltári iratok, sajtócikkek, környezetvédelmi engedélyek, a nyilvánosság vagy a hatóságok általi bejelentések felhasználásával –, amelyek feltérképezik az ipari tevékenységekre, incidensekre és balesetekre vonatkozó információkat, valamint a kutatási projektekből származó humánbiomonitoring- vagy környezetvédelmimonitoring-adatok révén. A tagállamoknak össze kell állítaniuk a potenciálisan szennyező tevékenységek jegyzékét, és biztosítani kell számukra a lehetőséget arra, hogy – a tevékenység típusa, a potenciális szennyeződés mértéke, a közvetlen kockázatra való utalás vagy más releváns információk alapján – előnyben részesítsenek bizonyos olyan, potenciálisan szennyezett területeket, amelyek a legnagyobb valószínűséggel jelentenek potenciális kockázatot az emberi egészségre vagy a környezetre. Mivel a potenciálisan szennyezett területek száma idővel változhat, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – megadott időkereten belül – el kell végezni az ilyen területek első azonosítását, míg az ilyen területek további azonosítását szisztematikus megközelítéssel kell elvégezni.

(64)

Annak érdekében, hogy a potenciálisan szennyezett területeken a talajvizsgálatokat időben és hatékony módon el lehessen végezni, a tagállamok számára elő kell írni, hogy a talajvizsgálatok elvégzésére szolgáló időkeret meghatározására vonatkozó kötelezettségen túlmenően azonosítsák azokat a konkrét eseményeket, amelyek bekövetkezése esetén ilyen vizsgálatokat kell elvégezni. Az ilyen, vizsgálatot kiváltó események közé tartozhatnak a következők: környezetvédelmi vagy építési engedély, illetve uniós vagy nemzeti jog alapján előírt engedély kérelmezése vagy felülvizsgálata, talajkitermelési tevékenységek, a földhasználat megváltoztatása, illetve föld- vagy ingatlanügyletek. A talajvizsgálatok különböző szakaszokat követhetnek – így például előzetes másodelemzés, múltbeli ipari tevékenységekre, incidensekre vagy balesetekre vonatkozó információk gyűjtését célzó, hosszabb időre visszamenő területspecifikus tanulmány, helyszíni szemle, előzetes vagy feltáró vizsgálat, részletesebb vagy leíró vizsgálat, továbbá helyszíni vagy laboratóriumi tesztelés –, és magukban foglalhatják azon kockázatok területspecifikus értékelését, amelyeket a szennyeződés az emberi egészségre és a környezetre jelenthet. Ha szennyeződést találnak, a talajvizsgálatnak kell a szennyeződés jellemzésének és környezeti kontextusának alapjául szolgálnia, és alapvető információkat kell szolgáltatnia a területspecifikus kockázatértékeléshez és bármely esetlegesen szükséges kockázatcsökkentési intézkedés kialakításához. A 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (36) összhangban végrehajtott alapállapot-jelentések és monitoringintézkedések adott esetben talajvizsgálatnak is minősülhetnek.

(65)

A szennyezett területek kezelése tekintetében rugalmasságra van szükség a költségek, az előnyök és a helyi sajátosságok figyelembevétele érdekében. A tagállamoknak ezért legalább kockázatalapú és fokozatos megközelítést kell alkalmazniuk a potenciálisan szennyezett területek azonosítására és vizsgálatára, továbbá a szennyezett területek kezelésére, figyelembe véve az említett két kategória közötti különbséget, és ezáltal lehetővé téve az erőforrásoknak a sajátos környezeti, társadalmi és gazdasági körülmények figyelembevételével történő elosztását. A szennyezett területek kezelésére vonatkozó döntéseket – ideértve a kockázatalapú és fokozatos megközelítésre vonatkozó döntéseket is – a talajszennyező anyagoknak vagy a felszín alatti vizekbe eljutott szennyező anyagoknak való kitettségből eredő, az emberi egészséget érintő potenciális kockázatok – többek között a lakosság olyan veszélyeztetett csoportjai, mint például a várandós nők, a fogyatékossággal élő személyek, az idősek és a gyermekek szennyező anyagoknak való kitettsége –, továbbá a környezetet érintő potenciális kockázatok jellege és mértéke, valamint lehetőség szerint az emberi egészséget, a talaj ökoszisztémáját és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokat érő kumulatív hatások alapján kell meghozni.

(66)

A kockázatértékelés során figyelembe kell venni a szennyeződés természetes és antropogén háttérszintjeit, mivel segíthetnek meghatározni a talajremediációs vagy talajgazdálkodási célkitűzéseket is.

(67)

A területspecifikus kockázatértékelés vagy a talajremediáció elvégzésére vonatkozó költség-haszon elemzés eredményének pozitívnak kell lennie. Például kisméretű szennyezett területek esetében előfordulhat, hogy a részletes területspecifikus kockázatértékelés drágább lenne, mint a közvetlen talajremediáció, vagy hogy a terület olyan mértékben egyértelműen és súlyosan szennyezett, hogy a talajremediációról való döntés meghozatalához nem lenne szükség részletes területspecifikus kockázatértékelésre. Ilyen esetekben csökkenthető a potenciálisan szennyezett területek azonosítására és vizsgálatára, továbbá a szennyezett területek kezelésére vonatkozó kockázatalapú megközelítés lépéseinek száma, mivel a részletes területspecifikus kockázatértékelés csekély hozzáadott értéket képvisel. A tagállamoknak ki kell dolgozniuk a szennyezett területek területspecifikus kockázatértékelésének meghatározására szolgáló konkrét módszertant. A tagállamoknak azt is meg kell határozniuk, hogy a tudományos ismeretek, az elővigyázatosság elve, a helyi sajátosságok, valamint az aktuális és tervezett földhasználat alapján mi minősül a szennyezett területből eredő elfogadhatatlan kockázatnak.

(68)

Azon kockázatok elfogadható szintre csökkentése érdekében, amelyeket a szennyezett területek jelentenek az emberi egészségre és a környezetre nézve, a tagállamoknak biztosítaniuk kell megfelelő kockázatcsökkentési intézkedések meghozatalát, beleértve a talajremediációt is. Az optimális kockázatcsökkentési intézkedéseknek fenntarthatóknak kell lenniük, és azokat a környezeti, társadalmi és gazdasági hatást figyelembe vevő, kiegyensúlyozott döntéshozatali folyamat keretében kell kiválasztani. A technika vagy intézkedés kiválasztása olyan kritériumok kombinációjától függ, mint például a szennyező anyagok jellege, a talaj jellemzői, a szennyezettség mértéke, a rendelkezésre álló idő és hely, a költségvetési korlátok, a talajremediációs célkitűzések, az aktuális és a tervezett földhasználat, valamint a talajegészség javításával kapcsolatos potenciál. A kockázatcsökkentési intézkedések nem gyakorolhatnak negatív hatást az emberi fogyasztásra szánt víz kivételi pontjainak vízgyűjtő területeire vonatkozó, az (EU) 2020/2184 európai parlamenti és tanácsi irányelv (37) 8. cikkében meghatározott kockázatértékelésre és kockázatkezelésre. Mivel a talajremediáció a talajszennyeződés által az emberi egészségre vagy a környezetre jelentett kockázat megszüntetésére összpontosít, előfordulhat, hogy a talajremediáció nem javítana más talajdeszkriptorokat. Bizonyos talajremediációs technikák negatívan is befolyásolhatják a talajegészséget. Ezért a remediációs technikák valamennyi előnyét és hátrányát figyelembe kell venni. Lehetővé kell tenni, hogy a más uniós jog alapján hozott intézkedések az ezen irányelv szerinti kockázatcsökkentési intézkedéseknek minősüljenek, amennyiben azon intézkedések ténylegesen csökkentik a szennyezett területek által jelentett kockázatokat.

(69)

A potenciálisan szennyezett területek vizsgálata és a szennyezett területek kezelése során tiszteletben kell tartani a „szennyező fizet” elvet, valamint az elővigyázatosság és az arányosság elvét. A tagállamoknak törekedniük kell a szennyező azonosítására, és létre kell hozniuk egy felelősségi rangsort vagy felelősséggel kapcsolatos döntéshozatali láncot azon természetes vagy jogi személyek megállapítására, akik, illetve amelyek felelnek a talajvizsgálat, a kockázatértékelés és a kockázatcsökkentési intézkedések költségeinek viseléséért. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy úgy döntsenek, hogy további különbséget tesznek a hosszabb ideje és az újonnan szennyezett területek között, és szigorúbb megközelítést alkalmaznak az olyan szennyeződés tekintetében, amely egy bizonyos vonatkozási időpontot követően következett be. Olyan szennyezett területek esetében, amelyek tekintetében nem azonosítható a szennyeződésért felelős természetes vagy jogi személy, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy pénzügyi eszközöket és uniós finanszírozási programokat használjanak a talajvizsgálatra és talajremediációra vonatkozó kötelezettségek elvégzése érdekében.

(70)

A talajszennyeződést már uniós jog szabályozza, így például a 2010/75/EU vagy a 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (38). Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a releváns uniós jog szerinti követelményeket.

(71)

A potenciálisan szennyezett területeken vagy szennyezett területeken 2025. december 16. előtt végzett, az ebben az irányelvben foglalt követelményeknek megfelelő talajvizsgálatokat, kockázatértékeléseket vagy kockázatcsökkentési intézkedéseket megfelelőnek kell tekinteni az ebben az irányelvben foglalt, ilyen területekre vonatkozó követelmények teljesítése tekintetében.

(72)

Az ezen irányelv értelmében hozott intézkedéseknek más uniós szakpolitikai célkitűzéseket is figyelembe kell venniük, így például az (EU) 2024/1252 európai parlamenti és tanácsi rendelet (39) által követett célkitűzéseket, nevezetesen az uniós ipar kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátásának biztosítását.

(73)

Az átláthatóság a talajra vonatkozó szakpolitika alapvető eleme, amely biztosítja a nyilvános elszámoltathatóságot és a nyilvánosság tájékoztatását, a tisztességes piaci feltételeket, valamint azt, hogy nyomon lehessen követni az elért eredményeket. Ezért a tagállamoknak létre kell hozniuk és fenn kell tartaniuk a potenciálisan szennyezett területek és a szennyezett területek nemzeti nyilvántartását. Az említett nyilvántartásoknak területspecifikus információkat kell tartalmazniuk, és azokat online, georeferenciával ellátott téradatbázis formájában nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. Amennyiben a nyilvántartásokat szubnacionális szinten hozzák létre, a tagállamoknak koordinált nemzeti hozzáférési pontot kell biztosítaniuk a különböző szubnacionális nyilvántartásokhoz, például egy internetes hivatkozásokat tartalmazó központi nemzeti honlap révén. A nyilvántartásoknak tartalmazniuk kell azon információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nyilvánosság tájékoztatást kapjon a potenciálisan szennyezett területek létezéséről és a szennyezett területek kezeléséről. Tekintettel arra, hogy a potenciálisan szennyezett területeken a talajszennyeződés jelenléte értelemszerűen csupán gyanítható, a potenciálisan szennyezett területek és a szennyezett területek közötti különbséget – a szükségtelen aggodalmak elkerülése érdekében – világos magyarázattal ellátva közölni kell a nyilvánossággal. A 2025. december 16-án már létező és az ezen irányelvben foglalt követelményeknek megfelelő nyilvántartásokat megfelelőnek kell tekinteni az ezen irányelvben meghatározott követelmények teljesítéséhez.

(74)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek. Emellett – a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, az Európai Közösség által a 2005/370/EK tanácsi határozat (40) révén 2005. február 17-én jóváhagyott egyezménynek (41) (a továbbiakban: az Aarhusi Egyezmény) megfelelően – az érintett nyilvánosság tagjai számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, hozzájárulva ezáltal az emberi egészség és a jóllét követelményeinek megfelelő környezetben való élet jogának a védelméhez.

(75)

Amint arra az Európai Unió Bírósága is rámutat az ítélkezési gyakorlatában (42), a tagállamok nem korlátozhatják a hatóságok határozatainak megtámadására vonatkozó kereshetőségi jogot az érintett nyilvánosság azon tagjaira, akik részt vettek az említett határozat elfogadásához vezető döntéshozatalban. Emellett bármely felülvizsgálati eljárásnak tisztességesnek, méltányosnak és kellő időben lefolytatottnak kell lennie, és nem járhat túlzott költségekkel, továbbá annak megfelelő jogorvoslatokat kell biztosítania, ideértve adott esetben a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslatot is. Továbbá, az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával (43) összhangban legalább az érintett nyilvánosság számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot.

(76)

Az (EU) 2019/1024 irányelv előírja a közadatok ingyenes és nyílt formátumban történő közzétételét. Az (EU) 2019/1024 irányelv átfogó célkitűzése folytatni az Unió adatgazdaságának megerősítését a következők révén: a további felhasználás céljára rendelkezésre álló interoperábilis közadatok mennyiségének növelése, a tisztességes verseny és a közadatokhoz való könnyű hozzáférés biztosítása, valamint a határokon átnyúló, adatalapú innováció előmozdítása. Az említett irányelv fő elve az, hogy a kormányzati adatoknak alapértelmezés szerint és beépített módon nyílt hozzáférésűnek kell lenniük. A 2003/4/EK irányelv arra irányul, hogy az Aarhusi Egyezménnyel összhangban garantálja a környezeti információkhoz való hozzáférés jogát a tagállamokban. Az Aarhusi Egyezmény és a 2003/4/EK irányelv széles körű kötelezettségekről rendelkezik, amelyek egyaránt vonatkoznak a környezeti információk kérelem alapján történő rendelkezésre bocsátására és az ilyen információk aktív terjesztésére. A 2003/4/EK irányelv meghatározza a környezeti információk terjesztése vagy közzététele alóli mentességek korlátozott listáját, figyelembe véve a terjesztés által szolgált közérdeket, arra az esetre, ha az információk terjesztése vagy közzététele hátrányosan befolyásolna bizonyos érdekeket. Az ilyen érdekek közé tartoznak a következők: közbiztonság vagy honvédelem; üzleti titok vagy üzemi titok, amennyiben az ilyen bizalmas jelleget uniós vagy nemzeti jog írja elő valamely jogos gazdasági érdek védelme céljából, beleértve a statisztikai titoktartás és az adótitok megőrzésének fenntartásához fűződő közérdeket; valamint a személyes adatok vagy természetes személyre vonatkozó akták bizalmas jellege, amennyiben az érintett személy nem járult hozzá az információk nyilvánosságra hozatalához, és amennyiben a bizalmas jelleget uniós vagy nemzeti jog írja elő. A 2007/2/EK irányelv szintén tág hatállyal rendelkezik, kiterjed a térinformációs adatok megosztására, ideértve a különböző környezeti témákra vonatkozó adatkészleteket is. Fontos, hogy ezen irányelvnek az információhoz való hozzáférésre és az adatmegosztási megállapodásokra vonatkozó rendelkezései kiegészítsék az (EU) 2019/1024, a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelvet, és ne hozzanak létre különálló jogi szabályozást. Ezért ezen irányelvnek a nyilvánosság tájékoztatásáról és a végrehajtás nyomon követésével kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelkezései nem sérthetik az említett irányelveket.

(77)

Az is fontos, hogy ezen irányelv adatmegosztási megállapodásokra vonatkozó rendelkezései lehetővé tegyék a tagállamok számára, hogy a hatékony és kellő időben történő információcsere biztosítása érdekében tovább használjanak az (EU) 2019/1024 és a 2007/2/EK irányelv alapján létrehozott, meglévő adatinfrastruktúrákat. E célból a tagállamok és a Bizottság igénybe vehetnének olyan eszközöket, mint például az EEA által kezelt REPORTNET. E megközelítés az egyszeri adatszolgáltatás elvét követi, és elkerüli azt, hogy a tagállamokra további terhek háruljanak azt illetően, hogy ezen irányelv alapján külön adatinfrastruktúrát kelljen létrehozniuk.

(78)

A talajegészség monitoringjára és a szennyezett területek kezelésére vonatkozó szabályok szükséges kiigazításának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv annak érdekében történő módosítása tekintetében, hogy a talajegészség monitoringjára irányuló módszertanokat, a kockázatcsökkentési intézkedések indikatív listáját, valamint a területspecifikus kockázatértékelés szakaszait és elveit hozzáigazítsa a tudományos és műszaki fejlődéshez. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (44) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(79)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a talajegészségi adatok megosztására vagy gyűjtésére, vagy az említett adatoknak a digitális talajegészségi adatportálba való integrálására szolgáló formátumok vagy módszerek megállapítása, valamint a Bizottság felé történő elektronikus adat- és információszolgáltatás formátumának, szerkezetének és részletes szabályainak meghatározása céljából. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (45) megfelelően kell gyakorolni.

(80)

Annak érdekében, hogy támogatást nyújtson a tagállamoknak az ezen irányelv szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez, a Bizottságnak – a tagállamokkal és adott esetben egyéb érdekelt felekkel együttműködve – dokumentumokat kell kidolgoznia és tudományos eszközöket kell kifejlesztenie, beleértve az alkalmazható lehetséges módszereket és eljárásokat. Az említett dokumentumok és tudományos eszközök kellő időben alapvető információkat nyújtanának a tagállamok számára, ugyanakkor rugalmasságot biztosítanának a már meglévő módszertanok és eljárások további hasznosításához. Az említett dokumentumokat és tudományos eszközöket a szükséges segítségnyújtással és kapacitásépítéssel kell kiegészíteni. A Bizottságnak biztosítania kell a tagállamok számára a szükséges kapacitásépítést és segítségnyújtást, és támogatnia kell a módszerek többoldalú harmonizációját, ezáltal pedig – a szakértelem megosztásával – fel kell számolnia a meglévő adathiányokat és a munkafolyamatok szűk keresztmetszetét. E célból a Bizottságnak építenie kell a meglévő uniós és nemzetközi szintű mechanizmusokra, ideértve a következőket: Soil BON kezdeményezés, globális talajügyi partnerség, SOILveR, NICOLE, EUROSOLAN, az „Európai talajmegállapodás” uniós küldetés tükörcsoportjai és az EIONET. A Bizottságnak támogatnia kell a tagállamok közötti, határokon átnyúló együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy a talajmonitoringra vonatkozóan harmonizált megközelítés érvényesüljön, valamint hogy a szomszédos talajkerületek között egyenlőek legyenek a versenyfeltételek.

(81)

A Bizottságnak – dokumentumok kidolgozása és tudományos eszközök kifejlesztése mellett – meg kell szerveznie az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos információk, tapasztalatok és legjobb gyakorlatok rendszeres cseréjét a tagállamok és adott esetben más érdekelt felek között. Az ilyen információcserék alkalmat kínálhatnának továbbá a következők megvitatására: a talajegészség-értékelések eredményeinek a nyilvánossággal való közlése; a talajrezilienciát javító gyakorlatok; az antropogén pontszerű szennyeződéstől eltérő szennyeződés; a szennyezett területek kezeléséért felelős felet vagy feleket meghatározó felelősségi rangsor alkalmazása; az árván hagyott területek kezelése; a szennyezett területek talajremediációs technikái; a természetes és antropogén háttérszintek azonosítása és értékelése; megközelítések azon területek azonosítására, ahol az egészséges talajállapotra vonatkozó egyedi kritériumok nem teljesülnek; a laboratóriumokra vonatkozó minőségirányítási rendszerrel kapcsolatos gyakorlatok; és a talajeltávolítás mérséklésének elvei.

(82)

A Bizottságnak 2033. június 17-ig a talajegészség-értékelések eredményei alapján el kell végeznie ezen irányelv tényeken alapuló értékelését, és adott esetben ezen irányelv felülvizsgálatát. Az említett értékelés során különösen azt kell megvizsgálni, hogy szükség van-e konkrétabb követelmények meghatározására ezen irányelv célkitűzései elérésének biztosítása érdekében. Az említett értékelés során azt is fel kell mérni, hogy az egészséges talajok fogalommeghatározását hozzá kell-e igazítani a tudományos és műszaki fejlődéshez olyan rendelkezések beillesztésével, amelyek – a talajvédelemmel kapcsolatos új tudományos bizonyítékokon vagy a valamely tagállamra jellemző, új környezeti vagy éghajlati körülményekből eredő problémán alapuló – bizonyos talajdeszkriptorokra vagy az egészséges talajállapotra vonatkozó kritériumokra vonatkoznak. A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (22) bekezdésével összhangban az említett értékelésnek a hatékonyság, eredményesség, relevancia, koherencia és hozzáadott érték kritériumain kell alapulnia, és alapját kell képeznie a további intézkedési lehetőségekre vonatkozó hatásvizsgálatoknak.

(83)

Valamennyi tagállam koordinált intézkedéseire van szükség azon elképzelés megvalósításához, hogy 2050-re minden talaj egészséges legyen, valamint annak biztosításához, hogy a talajok Unió-szerte hosszú távon nyújtsanak ökoszisztéma-szolgáltatásokat. A tagállamok egyéni intézkedései elégtelennek bizonyultak, mivel a talajromlás folytatódik, sőt fokozódik. Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(84)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (46) 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2023. december 11-én véleményt nyilvánított.

(85)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (47) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt,