V. MELLÉKLET A TERÜLETSPECIFIKUS KOCKÁZATÉRTÉKELÉS SZAKASZAI ÉS ELVEI

1.   

A szennyeződés jellemzéséhez azonosítani kell a területen jelen lévő szennyező anyagok jellegét (pl. nehézfémek, szerves szennyező anyagok stb.), és meg kell határozni azok forrását, koncentrációját, kémiai formáját, valamint a talajban, a talajképző kőzetben és a felszín alatti vizekben való eloszlását. A szennyező anyagok különböző környezeti elemekben való jelenlétének és koncentrációjának meghatározása helyszíni és – ha gyanítható a szennyező anyagok terjedése – helyszínen kívüli talajmintavétellel és -vizsgálattal történik. A potenciálisan szennyező tevékenységekhez társuló szennyező anyagok mintavételét a releváns környezeti elemekben, a környezeti kontextus és a szennyező anyagok azon fizikai-kémiai tulajdonságai alapján kell elvégezni, amelyek befolyásolják a környezetben való viselkedésüket. Figyelembe kell venni a természetes és antropogén háttérszinteket.

2.   

Az expozíciós értékeléshez azonosítani kell azt az útvonalat, amelyen keresztül a talajban előforduló szennyező anyagok eljuthatnak a receptorokhoz. Az expozíciós útvonalak magukban foglalhatják a belélegzést, a lenyelést, a bőrrel való érintkezést, a növény anyagfelvételét, a felszín alatti vizekbe történő eljutást vagy egyebeket. A napi expozíciós dózis becsléséhez az expozíciós közegekben jelen lévő szennyező anyagok koncentrációját kombinálják az expozíció paramétereivel (pl. az expozíció gyakoriságával és időtartamával, a talaj lenyelésének mértékével stb.), valamint a receptorok jellemzőivel – így például az életkorral, a nemmel és az egészségi állapottal. A forrás-útvonal-receptor kapcsolódásokat grafikus, sematikus és egyszerűsített ábrázolás (a továbbiakban: a terület koncepciómodellje) foglalja össze. Az expozíciót az expozíció helyén végzett közvetlen elemzéssel vagy a szennyező anyag expozíciós közegbe történő bejutásának modellezésével lehet értékelni.

3.   

A toxicitás- vagy veszélyértékelés magában foglalja a szennyező anyagok emberi egészségre vagy környezetre gyakorolt lehetséges káros hatásainak az expozíció dózisa és időtartama alapján történő értékelését. A toxicitás- vagy veszélyértékelés figyelembe veszi a szennyező anyagok eredendő toxicitását és a szennyező anyagoknak kitett különböző receptorok (emberek és ökoszisztémák), így például állatok, mikroorganizmusok, növények, gyermekek, terhes nők, az idősek stb. érzékenységét. A toxikológiai információkat a kockázatjellemzéshez használt referenciadózisok vagy -koncentrációk becslésére használják.

4.   

A kockázatjellemzés szükségessé teszi a korábbi lépésekből származó információk integrálását annak megbecsléséhez, hogy mekkora nagyságrendben és milyen valószínűséggel gyakorol káros hatásokat a szennyezett terület – a szennyeződés más környezeti elemekbe történő bejutásából eredően is – az emberi egészségre és a környezetre. A kockázatjellemzés segít a kockázatcsökkentési intézkedések és remediációs intézkedések szükségességének értékelésében és rangsorolásában, valamint annak biztosításában, hogy a talaj állapota összeegyeztethető legyen az aktuális és a tervezett földhasználattal. Ezen túlmenően egy adott terület talajremediációs vagy kezelési célkitűzéseinek meghatározásában, például a maximálisan elfogadható határértékek vagy a területspecifikus kockázatalapú szűrőértékek elérésében is segíthet. A kockázatértékelés nagyszámú feltételezéssel és bizonytalansággal jár. Ezért feltétlenül értékelni kell az említett feltételezéseket és bizonytalanságokat a kapott eredmények jelentőségének teljes megértése és a megalapozott döntéshozatal érdekében.