5. A mintavételi pontok térbeli reprezentativitási területe meghatározásának kritériumai

a)

a földrajzi terület magában foglalhat egymással nem szomszédos területeket is, de annak kiterjedését a vizsgált zóna határai korlátozzák;

b)

modellezési alkalmazásokkal történő vizsgálat esetén a célnak megfelelő modellezési rendszert kell alkalmazni, és a modellezett koncentrációkat a mintavételi pont helyszínére vonatkozóan kell alkalmazni, hogy a modellezett és a mért értékek közötti szisztematikus eltérések ne befolyásolják a vizsgálatot;

c)

abszolút koncentrációtól eltérő mérőszámokat is figyelembe lehet venni, pl. percentiliseket;

d)

a különböző szennyező anyagokra vonatkozó tűréshatárok és lehetséges referenciaértékek a mintavételi pont jellemzőitől függően változhatnak;

e)

a megfigyelt szennyező anyag-koncentráció éves átlagát kell az adott év levegőminőségi mérőszámaként használni.

a)

a mintavételi pont bemeneti nyílása körüli légáramlásnak zavartalannak kell lennie (vagyis az általában legalább 270o-os szögben, vagy az épület vonalában lévő mintavételi pont esetében legalább 180o-os szögben szabad) úgy, hogy a nyílás közelében a légáramlást semmilyen tényező ne akadályozza (általában az épületektől, erkélyektől, fáktól és egyéb akadályoktól legalább 1,5 méterre, illetve ha a mintavételi pont az épület vonalában méri a levegőminőséget, a legközelebb lévő épülettől legalább 0,5 méterre helyezkedjen el),

b)

a mintavételi pont bemeneti nyílását általában a földfelszíntől számított 0,5 m-es (légzési magasság) és 4 m-es magasság között kell elhelyezni; magasabb elhelyezés is megfelelő lehet, ha a mintavételi pont egy háttér helyszínen helyezkedik el; az ilyen magasabb elhelyezés alkalmazására vonatkozó döntést teljeskörűen dokumentálni kell;

c)

a mintavevő szonda bemeneti nyílását nem lehet a források közvetlen közelében elhelyezni, hogy a mintavételbe ne kerüljenek be közvetlenül olyan, a környezeti levegővel nem keveredett kibocsátások, amelyeknek a lakosság valószínűleg nincs kitéve,

d)

a mintavevő szonda kimeneti nyílását úgy kell elhelyezni, hogy a kibocsátott levegő ne áramolhasson vissza a mintavevő bemeneti nyílásába;

e)

az elsősorban a közúti forgalomból származó kibocsátások hozzájárulását mérő mintavevő szondákat valamennyi szennyező anyag tekintetében a főbb forgalmi csomópontok szélétől legalább 25 méterre, de a járdaszegélytől legfeljebb 10 méterre kell elhelyezni; e pont alkalmazásában a „járdaszegély” az a vonal, amely elválasztja a gépjárműforgalmat más területektől; a „fő forgalmi csomópont” pedig olyan kereszteződés, ahol a forgalom folyamatossága megszakad, és az út más szakaszaihoz képest megváltozik a kibocsátások jellege (megállás, elindulás);

f)

a háttér helyszíneken az ülepedés méréséhez az EMEP iránymutatásait és kritériumait kell alkalmazni;

g)

az ózon méréséhez a tagállamok biztosítják, hogy a mintavételi pont megfelelő távolságra helyezkedjen el olyan forrásoktól, mint például a kemencék és az égetőművek légjáratai, valamint legalább 10 méterre a legközelebbi úttól, amely távolságot a forgalom intenzitásának függvényében növelni kell;

h)

az alábbi tényezőket szintén figyelembe lehet venni: