11. 11. cím Felügyeleti stresszteszt

483. Az illetékes hatóságoknak – a 2013/36/EU irányelv 100. cikke alapján is – a felügyeleti stressztesztelést alkalmazniuk kell arra, hogy elősegítsék a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárást és különösen az abban foglalt – a 4–8. címben ismertetett – kulcsfontosságú elemek felügyeleti értékelését. Az ESG-tényezőknek a felügyeleti stressztesztekbe történő beépítését az ESG-kockázatok felügyeleti stressztesztekbe történő integrálásáról szóló közös iránymutatásoknak megfelelően kell végrehajtani, elsőbbséget biztosítva a környezeti kockázatoknak. A felügyeleti stresszteszt célja, hogy adott esetben segítse az illetékes hatóságokat az alábbiakban:

• a. az intézmények tőkéjét érintő egyedi kockázatok értékelése a 6. címben említettek szerint, illetve a likviditást és a finanszírozást érintő kockázatok értékelése a 8. címben említettek szerint;
• b. az intézmények stresszteszt-programjainak megbízhatóságának értékelése, valamint az ICAAP és az ILAAP céljaira használt, az intézmények saját stressztesztjeihez tartozó forgatókönyvek relevanciájának, súlyosságának és megalapozottságának értékelése. Ez magában foglalhatja az intézmények fő feltételezéseinek és kockázati tényezőinek kritikus felülvizsgálatát is;
• c. az intézmények a teljes SREP-tőkekövetelmény és a teljes tőkekövetelmény betartására vonatkozó képességének értékelése a tőkemegfelelés értékelésével összefüggésben, a 7.7. szakaszban meghatározottak szerint. A felügyeleti stresszteszt által lefedett szempontoktól és a stresszteszt típusától függően ez az értékelés a TSCR mindössze néhány, a felügyeleti stressztesztelés konstrukciós elemei által lefedett elemére korlátozódhat (például az egyes kockázati kategóriákhoz kapcsolódó P2R, ha a stresszteszt csak ezeket a kockázati kategóriákat öleli fel);
• d. a P2G meghatározása az intézmények számára;
• e. az intézmények kockázatkezelését és kontrollmechanizmusait érintő lehetséges sebezhetőségek vagy hiányosságok feltárása az egyes kockázati területeken;
• f. az 5. címben említett, az általános irányítási intézkedésekben vagy az intézményi szintű kontrollmechanizmusokban fennálló lehetséges hiányosságok feltárása. Ha az illetékes hatóság a felügyeleti stressztesztelés segítségével hiányosságokat tár fel az intézmény saját stressztesztelési programjaiban vagy az azokat alátámasztó kockázatiadat-infrastruktúrában, ezeket figyelembe kell vennie az adott intézmény általános irányítási és kockázatkezelési rendszerének értékelésekor;
• g. egyedi számszerű likviditási követelmények meghatározása a likviditásmegfelelőség értékelésével összefüggésben, különösen amennyiben az illetékes hatóság nem állapított meg konkrét felügyeleti referenciaértékeket a likviditási követelmények tekintetében. A likviditásra irányuló felügyeleti stressztesztek bizonyos elemeit adott esetben inputadatként fel kell használni az intézményekre vonatkozó konkrét likviditási követelményeknek a 8.6. szakaszban meghatározottak szerinti rögzítésekor.

484. A felügyeleti stressztesztelésnek ezenfelül abban is segítenie kell az illetékes hatóságokat, hogy értékeljék a felügyeleti szervezeti eljárásokat és megtervezzék a felügyeleti erőforrásokat, egyéb lényeges információkat is figyelembe véve, különösen egyes SREP-elemek gyakoribb és mélyrehatóbb értékelése érdekében az 1. kategóriába nem tartozó intézmények esetében, valamint a 2013/36/EU irányelv 99. cikke által előírt felügyeleti vizsgálati program hatókörének meghatározásának céljából.

485. Az illetékes hatóságoknak a felügyeleti stressztesztelés eredményeit adott esetben a következőkhöz is fel kell használniuk:

• a. az 575/2013/EU rendelet vagy a 2013/36/EU irányelv által előírt különböző engedélyek és jogosultságok megadásához szükséges elemzés alátámasztása, például a befolyásoló részesedésekkel, egyesülésekkel és felvásárlásokkal, valamint részvény-visszavásárlásokkal kapcsolatban;
• b. a hasonló kockázati profillal rendelkező intézmények csoportjának lehetséges sebezhetőségeire irányuló tematikus elemzések alátámasztása;
• c. az ESG-tényezők által az intézmények üzleti modelljére gyakorolt potenciális hatások „az ESG-kockázatok felügyeleti stressztesztekbe való integrálásáról” szóló közös iránymutatásoknak megfelelően elvégzett közép- és hosszú távú forgatókönyv-elemzés alapján való elemzésének támogatása;
• d. az intézmények motiválása a belső stressztesztelési és kockázatkezelési képességeik fokozására: a bottom-up megközelítéssel rendelkező felügyeleti stresszteszt különösen ösztönözheti az intézményeket arra, hogy tovább fejlesszék és javítsák adatösszesítésüket, kockázatmodellezésüket és informatikai eszközeiket a stressztesztelés és a kockázatkezelés céljából.

486. A felügyeleti stresszteszt legfontosabb elemeinek meghatározásakor az illetékes hatóságoknak többek között a következőket kell figyelembe venniük:

• a. a lefedett szempontok: bizonyos kockázati tényezők vagy több kockázati tényező felölelése, bizonyos egyéni portfóliók vagy tevékenységek vagy ágazatok/földrajzi helyek lefedése, valamint az összes vagy csak néhány portfólió lefedése tekintetében;
• b. a konstrukció, az alábbiak szempontjából: egytényezős vagy egyszerű többtényezős érzékenységvizsgálat, szolvencia vagy likviditási stresszteszt, fordított stressztesztelés, illetve közép- és hosszú távú forgatókönyv-elemzés. Az illetékes hatóságoknak azt a tervet kell kiválasztaniuk, amely a leginkább megfelel a stresszteszt céljának;
• c. a stresszteszt hatókör a határokon átnyúló tevékenységet folytató csoportok stressztesztelésébe valamennyi releváns csoporttag figyelembevételre kerüljön
• d. a stressztesztek által lefedett intézmények köre: a felügyeleti stressztesztelés megtervezésekor az illetékes hatóságoknak a vizsgálat céljára tekintettel meg kell határozniuk a megfelelő vizsgált intézményi mintát, különösen, ha a felügyeleti stressztesztelést bizonyos üzletágak/modellek tematikus értékeléséhez vagy hatástanulmányokhoz/értékelésekhez használják;
• e. az alkalmazott megközelítés, nevezetesen top-down stresszteszt, bottom-up stresszteszt, a kettő kombinációja, konkrét referencia-forgatókönyvek előírása az intézmények számára.

487. A SREP céljára szolgáló felügyeleti stressztesztek megtervezésekor és végrehajtásakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az eszközminőség-vizsgálatok eredményeit, amennyiben elérhetők, megfelelőek és még nem építették be őket az intézmények pénzügyi kimutatásaiba. A felügyeleti stressztesztelés eszközminőség-vizsgálatokkal való kombinálása hasznos lehet annak biztosításához, hogy a felügyeleti stressztesztek által lefedett intézmények mérlegen belüli pozícióit pontosan, valamint jobb és a részt vevő intézmények körében összehasonlítható kiindulási pontokkal jelentsék.

488. Az illetékes hatóságoknak eredményes felügyeleti stressztesztelési programot kell létrehozniuk. Ezt a programot megfelelő szervezeti, irányítási és informatikai intézkedésekkel kell alátámasztani, biztosítva, hogy a felügyeleti stresszteszteket megfelelő gyakorisággal el lehessen végezni. A felügyeleti stressztesztelési programnak támogatnia kell az egyes intézmények felügyeleti vizsgálati programjának eredményes végrehajtását. A programnak azt is tükröznie kell, hogy az illetékes hatóság hogyan dönt a felügyeleti stressztesztelés formáinak megválasztását illetően, az egyes tesztek célkitűzéseivel szoros összefüggésben.

489. A felügyeleti stressztesztelési programot támogató irányítási, szervezeti és informatikai intézkedéseknek legalább az alábbiakat magukban kell foglalniuk:

• a. a felügyeleti stressztesztek kidolgozásához és lebonyolításához szükséges megfelelő személyi és anyagi erőforrások, adatok és informatikai infrastruktúra. A felügyeleti stressztesztelési programot megfelelő adatokkal és olyan módszertani megközelítéssel kell alátámasztani, amely a stressztesztelés valamennyi szempontjára, így a forgatókönyvekre és a feltételezésekre is kiterjed. (például sablonok, útmutatások, dokumentációk), és egyformán biztosítják a rugalmasságot, valamint a minőség és kontrollmechanizmusok megfelelő szintjét;
• b. a stressztesztelés kialakítását, fejlesztését és végrehajtását, valamint az eredmények intézmények közötti összehasonlíthatóságát felölelő minőségbiztosítási folyamat;
• c. a felügyeleti stressztesztelés más releváns felügyeleti folyamatokba való integrálása. Így szükség esetén a szervezetnek az esetleges jogi korlátokra figyelemmel támogatnia kell a belső információmegosztást és a stressztesztelési program minden szempontjának hasznosítását. 490. Az irányítási intézkedések részeként az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a felügyeleti stressztesztelési program rendszeres mind minőségi, mind mennyiségi szempontú felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a stressztesztelési program folyamatos megfelelősége biztosított legyen, biztosítva annak folyamatos megfelelőségét.

491. Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell olyan folyamatok és intézkedések bevezetéséről, amelyekkel biztosítható, hogy eredményes párbeszéd folyjon az intézményekkel a stressztesztelésről és annak eredményeiről. E párbeszédnek tükröznie kell a kívánt célokat; a párbeszédet különösen, de nem kizárólagosan akkor kell elindítani, amikor az intézmények teljes tőkemegfelelésének értékelése céljából felügyeleti stresszteszteket futtatnak, és azt az ezen iránymutatásokban ismertetett SREP-értékelések általánosabb keretében kell megszervezni. E technikai és vezetői szintű párbeszéd céljából az illetékes hatóságoknak adott esetben biztosítaniuk kell, hogy:

• a. az intézmények megfelelő, kellőképpen részletes és pontos magyarázatot és útmutatást kapjanak az alulról felfelé haladó (bottom-up) stressztesztekben használt módszerek és feltételezések alkalmazásáról;
• b. az intézmények a stressztesztek eredményeivel együtt megfelelő, kellőképpen részletes és pontos utasításokat kapjanak arra vonatkozóan, hogy milyen alátámasztó információkat kell benyújtaniuk az illetékes hatóságok számára;
• c. az intézmények adott esetben, az egyeztetéseket követően megfelelő tájékoztatást kapjanak a felügyeleti stressztesztek azon eredményeiről, amelyek felügyeleti intézkedések alkalmazását vonják maga után. Az illetékes hatóságoknak ezt különösen a felügyeleti intézkedéseket kiváltó, rendszerszintű stressztesztek esetében kell figyelembe venniük..

492. A felügyeleti stressztesztelés határokon átnyúló tevékenységű csoportokra való alkalmazásakor az illetékes hatóságoknak a felügyeleti kollégiumokon belül információkat kell cserélniük, és – amennyiben kivitelezhető – megfelelően meg kell vitatniuk a folyamatot. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell különösen, hogy rendelkezésre bocsássák és megvitassák a módszertanokra, forgatókönyvekre és főbb feltételezésekre, valamint a felügyeleti stressztesztek – különösen a tőke- vagy likviditásmegfelelés értékelését célzó tesztek – eredményeire vonatkozó releváns adatokat.

493. Az illetékes hatóságoknak azt is meg kell határozniuk, hogy a felügyeleti stressztesztekkel és azok eredményeivel kapcsolatban milyen információk hozhatók nyilvánosságra, szem előtt tartva a felügyeleti stressztesztek tervezett céljait. A felügyeleti stressztesztek eredményeinek vagy módszertanainak nyilvános közzétételére vonatkozó döntés meghozatalakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a tesztben betöltött saját szerepüket és a választott megközelítést, valamint mérlegelniük kell, hogy a nyilvánosságra hozott eredményekhez milyen terjedelmű saját elemzést mellékelnek.

494. Ez a cím az ezen iránymutatásokban meghatározott SREP-eljárásoknak és -módszertannak a 2013/36/EU irányelv 47. cikkének (3) bekezdése szerinti harmadik országbeli fióktelepek tekintetében való alkalmazását tárgyalja. Ezenkívül érinti még a harmadik országbeli fióktelepek SREP-értékelése révén feltárt hiányosságok kiküszöbölését célzó felügyeleti intézkedések illetékes hatóságok által történő alkalmazását is.

495. A harmadik országbeli fióktelepekre vonatkozó SREP-értékelés elvégzése során az illetékes hatóságoknak többek között értékelniük kell, hogy az intézmény megfelel-e a 12. pontban említett, az EBA honlapján külön közzétett jogi aktusoknak.

496. A harmadik országbeli fióktelep SREP-értékelésének tartalmaznia kell a fióktelep üzleti modelljének, belső irányítási rendszerének és kontrollmechanizmusainak, tőkeellátottságának és likviditási forrásainak, valamint könyvelési szabályainak (a harmadik országbeli fióktelepekre vonatkozó SREP-elemek) értékelését. A hitelintézetekre vonatkozó felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárással (a hitelintézetekre vonatkozó SREP eljárással) összhangban e területek értékelését folyamatosan kell végezni, és a kulcsfontosságú mutatók folyamatos monitorozásával kell kiegészíteni.

497. A felülvizsgálatot olyan gyakorisággal és intenzitással kell elvégezni, amely arányos a harmadik országbeli fióktelepnek a 2013/36/EU irányelv 48a. cikkével összhangban az 1. vagy 2. osztályba történő besorolásával, valamint a harmadik országbeli fióktelep tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. Az 1. osztályba tartozó harmadik országbeli fióktelepek esetében az illetékes hatóságoknak legalább a 2.4. szakasz 1. táblázatában a 3. kategóriába tartozó intézményekre vonatkozóan meghatározott felügyeleti szerepvállalás szintjét kell alkalmazniuk. A 2. osztályú harmadik országbeli fióktelepek esetében az illetékes hatóságoknak legalább a 2.4. szakasz 1. táblázatában a 4. kategóriába tartozó intézményekre vonatkozóan meghatározott felügyeleti szerepvállalás szintjét kell alkalmazniuk.

498. A harmadik országbeli fióktelepek esetében a SREP alapvető elemeinek értékelésén túl az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy megismerjék a fióktelep egyéb lényeges kockázatait, valamint azt, hogy ezeket hogyan mérséklik. Ez magában foglalja a hitelkockázattal, a piaci kockázattal, a működési kockázattal és az IRRBB-vel szembeni jelentős kitettségeket is. Az illetékes hatóságok a harmadik országbeli fióktelep szempontjából fennálló kockázat relevanciája és lényegessége alapján úgy határozhatnak, hogy e területek közül egyre vagy többre vonatkozóan részletesebb értékelést végeznek. Ilyen esetekben az illetékes hatóságoknak az ezen iránymutatások vonatkozó címei alatt található útmutatásra kell alapozniuk az értékelést, és törekedniük kell arra, hogy az abban foglalt elveket a harmadik országbeli fiókteleppel arányos módon alkalmazzák. 499. Amennyiben az illetékes hatóságok a 2013/36/EU irányelv 48a. cikkével összhangban élnek azzal a jogukkal, hogy a harmadik országbeli fióktelepre a hitelintézetekre vonatkozóan az irányelvben foglalt követelményeket alkalmazzák – és így a harmadik országbeli fióktelepet gyakorlatilag leányvállalatként kezelik –, az illetékes hatóságoknak a hitelintézetekre vonatkozó SREP-et kell alkalmazniuk az érintett harmadik országbeli fióktelepre, és figyelembe kell venniük ezen iránymutatás vonatkozó címeit (a 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10. és 11. címet, valamint e szakasznak az üzleti modell elemzésére vonatkozó 12.1.2. pontját).

500. Az illetékes hatóságoknak az egyes területek pontozásához fel kell használniuk a harmadik országbeli fióktelepekre vonatkozó SREP-elemek értékeléséből származó megállapításokat. Az illetékes hatóságnak ezen elemzés alapján átfogó értékelést és pontszámot kell megállapítania a harmadik országbeli fióktelepre vonatkozóan, és ennek során a 21. táblázatban szereplő szempontokat kell iránymutatásként használnia. Az átfogó értékelésnek és a pontszámnak (adott esetben) figyelembe kell vennie a harmadik országbeli fióktelep egyéb lényeges kockázatainak értékelését és pontozását is. A harmadik országbeli fióktelepek vonatkozásában az átfogó SREP-értékelés, valamint az egyes SREP-elemek értékelése alapján az illetékes hatóságoknak a jelen cím 12.2. szakaszában meghatározott felügyeleti intézkedéseket kell meghozniuk a feltárt hiányosságok orvoslása érdekében.