|
+V. MELLÉKLET |
V. MELLÉKLET
V. MELLÉKLET
1. A FELSZÍNI VIZEK ÁLLAPOTA 1.1. Vízminőségi elemek az ökológiai állapot osztályozásához 1.1.1. Vízfolyások Biológiai elemek A vízi flóra összetétele és abundanciája A bentikus gerinctelen fauna összetétele és abundanciája A halfauna összetétele, abundanciája és korszerkezete A biológiai elemeket támogató hidromorfológiai elemek A hidrológiai rendszer az áramlás mértéke és dinamikája kapcsolat a felszín alatti víztestekkel A vízfolyás folytonossága Morfológiai viszonyok a folyó mélységének és szélességének változékonysága a mederágy szerkezete és anyaga a parti sáv szerkezete A biológiai elemeket támogató általános fizikai-kémiai elemek Hőmérsékleti viszonyok Oxigénháztartási viszonyok Sótartalom Savasodási állapot Tápanyagviszonyok 1.1.2. Tavak Biológiai elemek A fitoplankton összetétele, abundanciája és biomasszája Az egyéb vízi növényzet összetétele és abundanciája A bentikus gerinctelen fauna összetétele és abundanciája A halfauna összetétele, abundanciája és korszerkezete A biológiai elemeket támogató hidromorfológiai elemek A hidrológiai rendszer az áramlás mértéke és dinamikája tartózkodási idő kapcsolat a felszín alatti víztesttel Morfológiai viszonyok a tómélység változékonysága a tómeder nagysága, szerkezete és altalaja a tópart szerkezete A biológiai elemeket támogató általános fizikai-kémiai elemek Átlátszóság Hőmérsékleti viszonyok Oxigénháztartási viszonyok Sótartalom Savasodási állapot Tápanyagviszonyok 1.1.3. Átmeneti vizek Biológiai elemek A fitoplankton összetétele, abundanciája és biomasszája Az egyéb vízi növényzet összetétele és abundanciája A bentikus gerinctelen fauna összetétele és abundanciája A halfauna összetétele és abundanciája A biológiai elemeket támogató hidromorfológiai elemek Morfológiai viszonyok a mélység változékonysága a mederágy nagysága, szerkezete és altalaja az árapály közti zóna szerkezete Árapályrezsim édesvízáramlás kitettség a hullámzásnak A biológiai elemeket támogató általános fizikai-kémiai elemek Átlátszóság Hőmérsékleti viszonyok Oxigénháztartási viszonyok Sótartalom Tápanyagviszonyok 1.1.4. Parti tengervizek Biológiai elemek A fitoplankton összetétele, abundanciája és biomasszája Az egyéb vízi növényzet összetétele és abundanciája A bentikus gerinctelen fauna összetétele és abundanciája A biológiai elemeket támogató hidromorfológiai elemek Morfológiai viszonyok a mélység változékonysága a parti fenékanyag szerkezete és altalaja az árapály közti zóna szerkezete Árapályrezsim a domináns áramlatok iránya kitettség a hullámzásnak A biológiai elemeket támogató általános fizikai-kémiai elemek Átlátszóság Hőmérsékleti viszonyok Oxigénháztartási viszonyok Sótartalom Tápanyagviszonyok 1.1.5. Mesterséges és jelentősen módosított felszíni víztestek A mesterséges és jelentősen módosított felszíni víztestekre alkalmazható vízminőségi elemek a fenti négy természetes felszíni vízfajta bármelyikére alkalmazható elemek közül azok, amelyek az érintett jelentősen módosított vagy mesterséges víztestre legjobban hasonlító vízfajtára alkalmazhatóak. 1.2. Az ökológiai állapot osztályozásának normatív fogalommeghatározásai 1.2. Táblázat Vízfolyások, tavak, átmeneti vizek és parti tengervizek állapotának általános fogalommeghatározásai
Az alábbiakban az ökológiai minőség általános meghatározása található. Az osztályozás céljára az ökológiai állapot minőségi elemeinek értékeit a felszíni vizek egyes kategóriáira vonatkozóan az alábbi 1.2.1.–1.2.4. táblázatokban adják meg.
A mérsékeltnél rosszabb állapotot elérő vizeket gyengének vagy rossznak minősítik. A vizeket, amelyek a felszíni víztest típus biológiai minőségi elemeinek értékeitől jelentős eltérést mutatnak, és amelyekben a biológiai közösségek jelentősen eltérnek azoktól, amelyek rendesen együtt járnak azzal a felszíni víztest típussal zavartalan viszonyok között, gyengének minősítik. A vizeket, amelyek a felszíni víztest típus biológiai minőségi elemeinek értékeitől súlyos eltérést mutatnak, és amelyekben a biológiai közösségek jelentős hányada hiányzik azok közül, amelyek rendesen együtt járnak azzal a felszíni víztest típussal zavartalan viszonyok között, rossznak minősítik. 1.2.1. A kiváló, a jó és a mérsékelt ökológiai állapotok fogalommeghatározásai folyókban
Biológiai minőségi elemek
Hidromorfológiai minőségi elemek
Általános fizikai-kémiai minőségi elemek
1.2.2. A kiváló, a jó és a mérsékelt ökológiai állapot meghatározásai tavakban
A biológiai minőségi elemek
Hidromorfológiai minőségi elemek
Általános fizikai-kémiai minőségi elemek
1.2.3. A kiváló, a jó és a mérsékelt ökológiai állapot fogalommeghatározásai az átmeneti vizekben
Biológiai minőségi elemek
Hidromorfológiai minőségi elemek
Általános fizikai-kémiai minőségi elemek
1.2.4. A kiváló, a jó és a mérsékelt ökológiai állapot meghatározásai a parti tengervizekben
Biológiai minőségi elemek
Hidromorfológiai minőségi elemek
Általános fizikai-kémiai minőségi elemek
1.2.5. A maximális, jó és mérsékelt ökológiai potenciál fogalommeghatározásai a jelentősen módosított vagy mesterséges víztestekben
▼M8 ————— 1.3. A felszíni vizek ökológiai és kémiai állapotának megfigyelése (monitoring) A felszíni vizek megfigyelő (monitoring) hálózatát a 8. cikk kívánalmainak megfelelően alakítják ki. A megfigyelő hálózatot úgy tervezik meg, hogy összehangolt és átfogó képet adjon az ökológiai és kémiai állapotról minden vízgyűjtőn, és lehetővé tegye a víztestek osztályozását az 1.2. szakasz normatív meghatározásaival megegyezően öt osztályba. A tagállamok biztosítják a felszíni vizek monitoringhálózatát bemutató térképet vagy térképeket, amelyeket felvesznek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervbe. Az 5. cikknek és a II. mellékletnek megfelelően elvégzett jellemzés és hatásvizsgálat alapján a tagállamok egy feltáró megfigyelési programot és egy operatív megfigyelési programot alakítanak ki minden olyan időszakra, amelyre a vízgyűjtő-gazdálkodási terv vonatkozik. Egyes esetekben a tagállamoknak szükséges lehet vizsgálati jellegű megfigyelési programok kialakítása is. A tagállamok azokat a paramétereket figyelik meg, amelyek meghatározóak minden egyes vonatkozó minőségi elem állapotára. A biológiai minőségi elemek megválasztásakor a tagállamok meghatározzák a megfelelő taxonómiai szintet, amely szükséges a megfelelő pontosság és megbízhatóság eléréséhez a minőségi elemek osztályozásában. A megfigyelési programok által nyújtott eredmények megbízhatóságának és pontosságának becslését megadják a tervben. Amennyiben a monitoringhálózat helyi mintavételi pontok helyett Föld-megfigyelésre és távérzékelésre, illetve más innovatív technikára támaszkodik, a monitoringhálózat térképén fel kell tüntetni az ilyen típusú módszerekkel monitorozott minőségi elemekre és víztestekre vagy víztestcsoportokra vonatkozó információkat. Hivatkozni kell a CEN-, az ISO- vagy más olyan nemzetközi, illetve nemzeti szabványokra, amelyek alkalmazására annak biztosítása érdekében került sor, hogy a kapott időbeli és térbeli adatok ugyanolyan megbízhatóak legyenek, mint a helyi mintavételi és mérési pontokon a hagyományos monitoringmódszerek alkalmazásával nyert adatok. A tagállamok – adott esetben, elsősorban szűrővizsgálat és hosszú távú értékelés céljából – passzív mintavételi módszereket is alkalmazhatnak a vegyi szennyező anyagok monitorozására, azzal a feltétellel, hogy ezek a mintavételi módszerek nem becsülik alá a környezetminőségi előírások hatálya alá tartozó szennyező anyagok koncentrációját, így megbízhatóan képesek azonosítani a „jó állapot elérésének hiányát”, továbbá hogy az alkalmazott környezetminőségi előírásoknak megfelelően elvégzik a víz-, bióta- vagy üledékminták kémiai elemzését, amennyiben ilyen hiányosságot észlelnek. A tagállamok azonos feltételek mellett alkalmazhatnak hatásalapú monitoringmódszereket is. 1.3.1. A feltáró megfigyelés (monitoring) tervezése Célkitűzés A tagállamok feltáró megfigyelési (monitoring) programokat alakítanak ki, hogy információkat biztosítsanak:
—
a II. mellékletben részletezett hatásvizsgálat kiegészítéséhez és érvényesítéséhez,
—
a jövőbeli megfigyelési (monitoring) programok eredményes és hatékony kialakításához,
—
a természetes viszonyok hosszú távú változásainak értékeléséhez, és
—
a széles körű antropogén tevékenységből származó hosszú távú változások értékeléséhez.
Az ilyen megfigyelések (monitoring) eredményeit a II. mellékletben leírt hatásvizsgálati eljárással összefüggésben felhasználják és felülvizsgálják, az aktuális és a későbbi vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben foglalt megfigyelési (monitoring) programok követelményeinek meghatározására. A megfigyelési (monitoring) pontok kiválasztása A feltáró megfigyelést (monitoring) elegendő felszíni víztestre terjesztik ki, hogy biztosítsák a teljes felszíni víz állapotának vizsgálatát a vízgyűjtő kerület minden egyes vízgyűjtőjén és részvízgyűjtőjén. Ezeknek a víztesteknek a megválasztásakor a tagállamok biztosítják, hogy ahol szükséges, olyan pontokon végezzék a megfigyeléseket, ahol:
—
a vízhozam jelentős a vízgyűjtő kerület egészére nézve; beleértve azon nagy folyókon lévő pontokat, ahol a vízgyűjtő nagyobb, mint 2 500 km2,
—
a jelen lévő víz mennyisége jelentős a vízgyűjtő kerületen belül, beleértve a nagy tavakat és tározókat is,
—
a jelentős víztestek túlterjednek egy tagállam országhatárán,
—
a helyeket az információcseréről szóló 77/795EGK határozat alapján jelöltek ki, és
más helyeknél, amelyek szükségesek, hogy meg lehessen becsülni a tagállam országhatárán átterjedő és a tengeri környezetbe kerülő szennyező anyag terhelést. A minőségi elemek megválasztása A feltáró monitoringot minden megfigyelési ponton egyéves időszakon át végzik a vízgyűjtő-gazdálkodási terv által lefedett időtartamon belül. A feltáró monitoring a következőkre terjed ki:
a)
az összes biológiai minőségi elemre nézve meghatározó/jellemző paraméter;
b)
az összes hidromorfológiai minőségi elemre nézve meghatározó/jellemző paraméter;
c)
az összes általános fizikai-kémiai minőségi elemre nézve meghatározó/jellemző paraméter;
d)
a vízgyűjtőbe vagy a részvízgyűjtőbe bevezetett, illetve más módon lerakott elsőbbségi anyagok;
e)
vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagok. Ha azonban a korábbi feltáró monitoring azt mutatta, hogy az érintett víztest elérte a jó állapotot, és az emberi tevékenység hatásainak a II. melléklet szerinti vizsgálata alapján nincs bizonyíték arra nézve, hogy a víztestre gyakorolt hatások megváltoztak, a feltáró monitoringot három egymást követő vízgyűjtő-gazdálkodási terv által lefedett időszak alatt egyszer kell elvégezni. 1.3.2. Az operatív monitoring kialakítása Operatív monitoringot végeznek minden olyan víztesten, amelyet akár a II. mellékletnek megfelelően elvégzett hatásvizsgálat, akár a feltáró monitoring eredményei alapján úgy határoztak meg, mint amelynél megvan a kockázata annak, hogy nem teljesíti a 4. cikk szerinti környezeti célkitűzéseket és minden olyan víztesten, amelybe elsőbbségi anyagot vezetnek be vagy raknak le más módon, illetve amelybe jelentős mennyiségű vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagot vezetnek be vagy raknak le más módon. Az elsőbbségi anyagokra vonatkozóan a megfigyelési pontokat a megfelelő környezetminőségi szintet előíró jogszabályokban meghatározottak szerint választják ki. Minden más esetben, beleértve az elsőbbségi anyagokat is, ahol specifikus iránymutatást ilyen joganyag nem ad, a megfigyelési pontokat a következők szerint választják meg:
—
az olyan víztestek állapotának meghatározása, amelyekről megállapították, hogy fennáll a kockázata annak, hogy nem teljesülnek a rájuk vonatkozó környezeti célkitűzések, és
—
az ilyen víztestek állapotában bekövetkező minden olyan változás értékelése, amelyet az intézkedési programok eredményeznek.
A program módosítható a vízgyűjtő-gazdálkodási terv időtartama alatt azoknak az információknak a fényében, amelyeket a II. melléklet követelményeinek vagy ennek a mellékletnek részeként szereztek, különösen megengedve a megfigyelés gyakoriságának csökkentését ott, ahol megállapítható, hogy a hatást nem jelentős, vagy a vonatkozó terhelést megszüntették. A megfigyelési pontok megválasztása Operatív megfigyelést (monitoring) végeznek minden olyan víztesten, amelyet akár a II. mellékletnek megfelelően elvégzett hatásvizsgálat, akár a feltáró megfigyelés (monitoring) eredményei alapján úgy határoztak meg, mint amelynél megvan a kockázata annak, hogy nem telesítik a 4. cikk szerinti környezeti célkitűzéseket és azokra a víztestekre, amelyekbe az elsőbbségi anyagok listáján szerelő anyagokat bocsátanak be. Az elsőbbségi anyagok listáján szereplő anyagokra vonatkozóan a megfigyelési pontokat úgy választják meg, ahogyan azt a megfelelő környezetminőségi szintet előíró joganyag előírja. Minden más esetben, beleértve az elsőbbségi anyagok listáján szereplő anyagokat is, ahol specifikus iránymutatást ilyen joganyag nem ad, a megfigyelési pontokat a következők szerint választják meg:
—
a jelentős pontforrásból eredő szennyezéssel veszélyeztetett minden egyes víztest esetén elegendő megfigyelő pontot kell választani ahhoz, hogy a pontszerű szennyezőforrásból eredő terhelés hatását és nagyságát értékelni lehessen. Ahol egy víztest több pontforrásból származó terhelés alatt áll, a megfigyelési pontokat úgy lehet megválasztani, hogy ezeknek a terheléseknek a nagyságát és hatását egészében lehessen értékelni,
—
a diffúz szennyezőforrásokból származó jelentős terhelés veszélye alatt álló víztestekre elegendő megfigyelési pontot választanak a víztestek egy kiválasztott csoportján belül ahhoz, hogy értékelni lehessen a diffúz szennyezőforrásokból eredő terhelés nagyságát és hatását. Ezeket a víztesteket úgy kell kiválasztani, hogy azok reprezentatívak legyenek a diffúz szennyezőforrásokból származó terhelések előfordulásának relatív kockázatára és annak a relatív kockázatára, hogy a víztestek nem érik el a jó felszíni víz állapotot,
—
a jelentős hidromorfológiai terhelésből származó kockázat alatt álló víztestekre elegendő monitoringpontot kell kiválasztani a kiválasztott víztesteken belül ahhoz, hogy értékelni lehessen a hidromorfológiai terhelések nagyságát és hatását. A víztestek kiválasztásának jellemzőnek kell lennie a hidromorfológiai terhelés egészére az összes víztestre vonatkozóan.
A minőségi elemek megválasztása A felszíni víztesteket érő terhelés nagyságának értékelése céljából a tagállamok megfigyelik azokat a minőségi elemeket, amelyek a víztestet vagy a víztesteket érő terhelések szempontjából meghatározóak. E terhelések hatásainak értékeléséhez a tagállamok mint meghatározót megfigyelik:
—
az azokra a biológiai minőségi elemekre jellemző paramétereket, amelyek a legérzékenyebben reagálnak a víztest terheléseire,
—
a víztestekbe bevezetett vagy más módon lerakott minden elsőbbségi anyagot és a víztestekbe jelentős mennyiségben bevezetett vagy más módon lerakott minden vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagot.
—
a meghatározott terhelésre legérzékenyebb hidromorfológiai minőségi elemre jellemző paramétereket.
1.3.3. A vizsgálati megfigyelés (monitoring) kialakítása Célkitűzés Vizsgálati megfigyelést végrehajtják:
—
ha bármely értéktúllépés oka ismeretlen,
—
ha a feltáró megfigyelés jelzi, hogy a víztestekre a 4. cikkben meghatározott célkitűzések valószínűleg nem teljesülnek és operatív megfigyelést még nem alakítottak ki, azzal a céllal, hogy megbizonyosodjanak az okok felől, amelyek miatt a víztest vagy víztestek nem érik el a környezeti célkitűzéseket, vagy
—
azért, hogy megállapítsák a váratlan szennyezések nagyságát és hatásait,
továbbá információkat kell szerezni a környezeti célkitűzések teljesítéséhez szükséges intézkedési program és a rendkívüli szennyezés hatásainak felszámolásához szükséges specifikus intézkedések meghatározásához. 1.3.4. A megfigyelés gyakorisága A feltáró megfigyelés ideje alatt a fizikai-kémiai minőségi elemekre jellemző paraméterek megfigyelési gyakoriságára az alább megadottakat kell betartani, kivéve ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján nagyobb időközök lennének indokoltak. A biológiai vagy a hidromorfológiai minőségi elemekre a megfigyelést legalább egyszer kell elvégezni a feltáró megfigyelés időszakában. Az operatív megfigyelés esetén valamennyi paraméter megfigyelési gyakoriságát a tagállam határozza meg úgy, hogy az elegendő adatot nyújtson a vonatkozó minőségi elem állapotának megbízható értékeléséhez. Általában a megfigyelésnek olyan időközönként kell történnie, amelyek nem haladják meg az alábbi táblázatban szereplő időszakokat, kivéve ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján nagyobb időközök lennének indokoltak. A gyakoriságokat úgy választják meg, hogy elérhető legyen a megbízhatóság és a pontosság elfogadható foka. Az alkalmazott megfigyelőrendszer által elérhető megbízhatóság és pontosság fokára vonatkozó becsléseket feltüntetik a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben. A monitoring gyakoriságát szükség esetén úgy kell kiigazítani, hogy figyelembe vegyék mind az antropogén, mind a természetes viszonyoktól befolyásolt paraméterek változékonyságát. A monitoring időpontjainak megválasztása során számításba kell venni az anyaghasználat vagy a vízszintek szezonális változásának a monitoring eredményeire gyakorolt hatását, és ezáltal biztosítani kell, hogy az eredmények ténylegesen tükrözzék a víztestben az antropogén terhelések és az éghajlati eltérések miatt fellépő bármely változást. Annak biztosítása érdekében, hogy az adott anyagok koncentrációjára vonatkozóan megfelelő információ álljon rendelkezésre, azon elsőbbségi anyagok tekintetében, amelyek koncentrációja az említett anyagok felhasználásának szezonális ingadozása miatt valószínűsíthetően rövid ideig tetőzik, a monitoringot az említett tetőzés idején szükség szerint gyakrabban kell elvégezni, mint más anyagok esetében.
1.3.5. Kiegészítő megfigyelési követelmények védett területekre A fent megkívánt megfigyelési programokat kiegészítik, hogy eleget tegyenek a következő kívánalmaknak: Ivóvíz-kivételi pontok A 7. cikk szerint kijelölt felszíni víztesteket, amelyek napi átlagban 100 m3-nél több vizet adnak, megfigyelési helyekként jelölik ki, és kiegészítő megfigyelésnek vetik alá annyiban, amennyiben az szükséges lehet a 7. cikk követelményeinek kielégítéséhez. Az ilyen víztesteket minden bevezetett, elsőbbségi szennyező anyagra és minden olyan egyéb, jelentős mennyiségben bevezetett anyagra nézve meg kell figyelni, amely hatással lehet a víztest állapotára, és amelyet az ivóvíz irányelv rendelkezései szerint meg kell figyelni. A megfigyelést az alább meghatározott gyakoriságoknak megfelelően végzik:
Élőhelyek és fajok védőterületei Az ilyen területeket alkotó víztesteket bevonják a fentebb említett operatív megfigyelési programba, ha a hatásvizsgálat és a feltáró megfigyelés alapján úgy azonosították azokat, mint amelyeknél fennáll a kockázat, hogy nem teljesítik a 4. cikk szerinti környezeti célkitűzéseket. A megfigyelést azért végzik, hogy értékeljék az ezeket a víztesteket érő minden jelentős terhelés nagyságát és hatását, és ahol szükséges, ott értékeljék az ilyen víztestek állapotában az intézkedési programok eredményeként bekövetkező változásokat. A megfigyelést mindaddig folytatják, amíg a területek eleget nem tesznek a vízzel kapcsolatos azon joganyag követelményeinek, amely alapján azokat kijelölték, és teljesítik a 4. cikk alatti rájuk vonatkozó célkitűzéseket. 1.3.6. A típusparaméterek megfigyeléséhez használt módszereknek – amennyiben a megfigyelésre vonatkoznak – összhangban kell lenniük az alább felsorolt nemzetközi szabványokkal vagy más nemzeti vagy nemzetközi szabványokkal, amelyek biztosítják az adatok egyenértékű tudományos minőségét és összehasonlíthatóságát. A minőségi elemek biológiai mintavételezésének szabványai A szabványokban előírt specifikus módszerek mellett alkalmazandó általános módszerek az alábbi biológiai minőségi elemek tekintetében:
A fitoplankotonokra vonatkozó szabványok
A makrofitákra és a fitobentoszra vonatkozó szabványok
A bentikus gerinctelenekre vonatkozó szabványok
A halakra vonatkozó szabványok
Szabványok a hidromorfológiai paraméterekhez
Szabványok a fizikai-kémiai paraméterekhez Bármely vonatkozó CEN/ISO szabvány 1.4. Az ökológiai állapot osztályozása és bemutatása 1.4.1. A biológiai megfigyelés eredményeinek összehasonlíthatósága
i.
A tagállamok azzal a céllal alakítanak ki megfigyelő rendszereket, hogy megbecsüljék a felszíni vizek minden egyes kategóriájához vagy a jelentősen módosított, illetve mesterséges felszíni víztestekhez meghatározott biológiai minőségi elemek értékeit. Az alábbiakban rögzített eljárás jelentősen módosított vagy mesterséges felszíni víztestekre történő alkalmazása estén, az ökológiai állapotra történő hivatkozást az ökológiai potenciálra történő hivatkozásként kell értelmezni. Az ilyen rendszerek esetén vissza lehet nyúlni bizonyos fajokra vagy fajok csoportjaira, amelyek a minőségi elemre, mint egészre nézve reprezentatívak.
ii.
Ahhoz, hogy biztosítható legyen a megfigyelő rendszerek összehasonlíthatósága, a tagállamok által működtetett rendszerek eredményeit az ökológiai állapot osztályozása céljából, ökológiai minőségi arány formájában fejezik ki. Ezek az arányok képviselik az összefüggést az adott felszíni víztestben megfigyelt biológiai paraméterek értékei és ezeknek a paramétereknek az arra a víztestre alkalmazható, referenciaviszonyai közötti értékei között. Az arányt egy zérus és az egy közé eső numerikus értékkel fejezik ki, a kiváló ökológiai állapotot az egyhez közeli, a rossz ökológiai állapotot a zérushoz közeli érték fejezi ki.
iii.
Minden tagállam megfigyelő rendszerében a felszíni vizek minden kategóriájára az ökológiai minőségi arány ötfokozatú skáláját használja, a kiválótól a rossz ökológiai állapotig terjedően, ahogyan azt az 1.2. pont meghatározza, a fokozatokat elválasztó határértékek számértékben vannak kifejezve. A kiváló és a jó állapot fokozatok közötti határ értékét, továbbá a jó és a mérsékelt állapot fokozatok közötti határ értékét az alább leírt interkalibrációs eljárással kell megállapítani.
iv.
A Bizottság elősegíti ezt az interkalibrációs eljárást annak biztosítása érdekében, hogy ezeket az fokozatbeli határokat az 1.2. pont normatív meghatározásaival konzisztens módon állapítsák meg, és, hogy azok összehasonlíthatók legyenek az egyes tagállamok között.
v.
Ennek az eljárásnak a részeként a Bizottság elősegíti a tagállamok közötti információcserét, hogy a helyek egy sorát határozzák meg a Közösség minden ökorégiójában; ezek a helyek alkotják majd az interkalibrációs hálózatot. A hálózat minden egyes ökorégiójában jelen lévő felszíni víz típusokból kiválasztott pontokat tartalmaz. A felszíni víztestek minden kiválasztott típusára a hálózat legalább két olyan pontot tartalmaz, amelyek megfelelnek a kiváló és a jó állapot normatív meghatározásai közötti határnak, és legalább két olyan helyet, amelyek megfelelnek a jó és a mérsékelt állapot normatív meghatározása közötti határnak. A helyeket közös vizsgálatokon és minden egyéb rendelkezésre álló információn alapuló szakértői vélemények szerint választják ki.
vi.
Minden tagállam megfigyelőrendszerének azokra az interkalibrációs hálózatban levő helyekre kell vonatkoznia, amelyek egyaránt benne vannak azon ökorégióban és azon felszínivíztest-típusban, amelyre a rendszernek irányulnia kell ezen irányelv kívánalmai szerint. Eredményeit minden tagállam megfigyelési rendszerében felhasználják a vonatkozó fokozathatárok numerikus értékeinek megállapítására.
vii.
A Bizottság elkészíti az interkalibrációs hálózatot alkotó helyek jegyzékének tervezetét. ►M8 ————— ◄ ▼M8 —————
ix.
Az interkalibrációs eljárás eredményeit és a tagállamok monitoringrendszereinek osztályozásához az i–viii. alpontoknak megfelelően megállapított értékeket a végrehajtási jogi aktus 21. cikk szerinti elfogadásától számított hat hónapon belül közzé kell tenni. 1.4.2. A megfigyelési (monitoring) eredmények bemutatása, és az ökológiai állapot és az ökológiai potenciál osztályozása
i.
A felszíni vizek kategóriáira a biológiai és a fizikai-kémiai megfigyelés vonatkozó minőségi elemekre irányuló értékei közül mindig az alacsonyabb szerint kell a víztest ökológiai állapotának osztályba sorolását elvégezni, az alább következő táblázat első oszlopának megfelelően. A tagállamok térképet biztosítanak minden vízgyűjtő kerületről, amely bemutatja minden egyes víztest ökológiai állapotának osztályozását az alább következő táblázat második oszlopának megfelelő színkódolással, a víztest ökológiai osztályba sorolásának bemutatása céljából:
ii.
A jelentősen módosított és mesterséges víztestek esetében a biológiai és a fizikai-kémiai megfigyelésnek a vonatkozó minőségi elemekre irányuló értékei közül az alacsonyabb szerint kell a víztest ökológiai potenciáljának osztályba sorolását elvégezni, az alább következő táblázat első oszlopa szerinti beosztásban. A tagállamok térképet biztosítanak minden vízgyűjtő kerületről, amely bemutatja minden egyes víztest ökológiai potenciáljának osztályozását színkódolással, a mesterséges víztestek esetében az alább következő táblázat második oszlopa szerint, a jelentősen módosított víztestek esetében pedig ennek a táblázatnak a harmadik oszlopa szerint:
iii.
A tagállamok fekete ponttal jelzik a térképen, azokat a víztesteket is, ahol a jó állapot vagy a jó ökológiai potenciál elérésének hiányát az okozza, hogy azok nem felelnek meg egy vagy több olyan környezetminőségi előírásnak, amelyeket arra a víztestre a specifikus szintetikus és nem szintetikus szennyező anyagokkal kapcsolatban állapítottak meg (a tagállam által a teljesítésre meghatározott szabályoknak megfelelően).
iv.
A tagállamok benyújthatnak olyan további külön térképeket, amelyek a következő minőségi elemek közül egy vagy több vonatkozásában feltüntetik az ökológiai minőségre vonatkozó információkat:
—
Biológiai elemek;
—
A biológiai elemeket támogató hidromorfológiai elemek;
—
A biológiai elemeket támogató fizikai-kémiai elemek.
A tagállamok benyújthatnak olyan térképeket vagy táblázatokat is, amelyek jelzik, hogy ezek a minőségi elemek milyen mértékben változtak az előző tervezési ciklushoz képest. 1.4.3. A megfigyelési (monitoring) eredmények bemutatása és a kémiai állapot osztályozása Egy víztestet akkor minősítenek jó kémiai állapotot elérőnek, ha a felszíni víz a 2. cikk 24. pontjában meghatározottak szerinti jó kémiai állapotú. Ha nem, a víztestet úgy kell nyilvántartani, hogy nem éri el a jó kémiai állapotot.
A tagállamok térképet készítenek minden vízgyűjtő kerületről, amely bemutatja minden egyes víztest kémiai állapotát az alább következő táblázat második oszlopának megfelelő színkódolással, a víztest kémiai állapotának osztályba sorolásának bemutatására:
A tagállamok benyújthatnak olyan további térképeket, amelyek a következő anyagok közül egy vagy több anyag vonatkozásában a 2008/105/EK irányelv I. mellékletének A. részében meghatározott többi anyagra vonatkozó információktól elkülönítve mutatják be a kémiai állapotra vonatkozó információkat:
a)
a 2008/105/EK irányelv I. mellékletének A. részében mindenütt jelen lévő perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (uPBT) anyagként viselkedő anyagokként azonosított elsőbbségi anyagok;
b)
a Bizottság által az ezen irányelv 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban végzett legutóbbi felülvizsgálat során újonnan azonosított elsőbbségi anyagok;
c)
azok az elsőbbségi anyagok, amelyekre vonatkozóan az ezen irányelv 16. cikkének (2) bekezdése szerinti legutóbbi felülvizsgálat keretében felülvizsgált és szigorúbb környezetminőségi előírások kerültek meghatározásra;
d)
a 2008/105/EK irányelv 8d. cikke szerint – és a felszíni víztestekre gyakorolt terhelésnek és hatásoknak az ezen irányelv II. mellékletével összhangban elvégzett értékelése alapján – vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagokként azonosított anyagok. Továbbá a tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben az első albekezdés a)–d) pontjában említett anyagok tekintetében ismertethetik a környezetminőségi előírásokban meghatározott értéktől való eltérés mértékét. Az ilyen további térképeket benyújtó tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy azok a vízgyűjtő terület szintjén és uniós szinten összehasonlíthatók legyenek egymással. 2. A FELSZÍN ALATTI VIZEK 2.1. A felszín alatti víz mennyiségi állapota 2.1.1. A felszín alatti víz mennyiségi állapota osztályozásának paramétere A felszín alatti víz szintjének rezsimje/változása 2.1.2. A mennyiségi állapot meghatározása
2.2. A felszín alatti víz mennyiségi állapotának megfigyelése (monitoring) 2.2.1. A felszín alatti vizek szintjének megfigyelési (monitoring) hálózata A felszín alatti vizek megfigyelési (monitoring) hálózatát a 7. és 8. cikk követelményeinek megfelelően alakítják ki. A megfigyelőhálózatot úgy tervezik meg, hogy megbízható értékelést adjon minden felszín alatti víztest vagy víztestcsoport mennyiségi állapotáról, beleértve a hasznosítható felszín alatti vízkészletek értékelését is. A tagállamok térképet vagy térképeket csatolnak a felszín alatti vizek megfigyelési hálózatáról a vízgyűjtő-gazdálkodási tervhez. Amennyiben a monitoringhálózat helyi mintavételi pontok helyett Föld-megfigyelésre és távérzékelésre, illetve más innovatív technikára támaszkodik, hivatkozni kell a CEN-, az ISO- vagy más olyan nemzetközi, illetve nemzeti szabványokra, amelyek alkalmazására annak biztosítása érdekében került sor, hogy a kapott időbeli és térbeli adatok ugyanolyan megbízhatóak legyenek, mint a helyi mintavételi pontokon a hagyományos monitoringmódszerek alkalmazásával nyert adatok. 2.2.2. A megfigyelési pontok sűrűsége A hálózatnak elegendő reprezentatív megfigyelési pontot kell tartalmaznia ahhoz, hogy meg lehessen becsülni a felszín alatti víz szintjét minden víztestben vagy víztestcsoportban, figyelembe véve az utánpótlódás hosszú és rövid távú változásait, különös figyelemmel:
—
az olyan felszín alatti víztestekre, amelyek esetén a vizsgálatok alapján fennáll annak kockázata, hogy nem érik el a 4. cikk alatti környezeti célkitűzéseket, biztosítják a megfigyelési pontok kellő sűrűségét a vízkivételek és vízbevezetések a felszín alatti víz szintjére gyakorolt hatásainak megítélése érdekében,
—
az olyan felszín alatti víztestekre, amelyekben a felszín alatti víz átterjed egy tagállam határán, biztosítanak elegendő megfigyelési pontot ahhoz, hogy meg lehessen becsülni a tagállam országhatárán keresztülfolyó áramlás irányát és hozamát.
2.2.3. A megfigyelés gyakorisága A megfigyelések gyakorisága elegendő legyen minden egyes felszín alatti víztest vagy víztestcsoport mennyiségi állapotának értékeléséhez, figyelembe véve az utánpótlódás rövid és hosszú távú változásait. Különös tekintettel:
—
azokra a felszín alatti víztestekre, amelyek esetén a vizsgálat alapján fennáll annak kockázata, hogy nem érik el a 4. cikk alatti környezeti célkitűzéseket, biztosítják a mérések elegendő gyakoriságát a vízkivételek és vízbevezetések a felszín alatti víz szintjére gyakorolt hatásainak megítélése érdekében,
—
az olyan felszín alatti víztestekre, amelyekben a felszín alatti víz átáramlik egy tagállam határán, biztosítják a mérések elegendő gyakoriságát, hogy megbecsüljék a tagállam országhatárán keresztülfolyó áramlás irányát és hozamát.
2.2.4. A felszín alatti víz mennyiségi állapotának bemutatása és értékelése Egy felszín alatti víztestről vagy víztestcsoportról a megfigyelési hálózatból kapott eredményeket annak a víztestnek vagy víztesteknek a mennyiségi állapotának felmérésére használják. A 2.5. pontra is tekintettel a tagállamok a felszín alatti víz felmérésének eredményéről térképet biztosítanak a következő színkódolással: jó : zöld, gyenge : vörös. 2.3. A felszín alatti vizek kémiai állapota 2.3.1. Paraméterek a felszín alatti vizek kémiai állapotának meghatározásához Vezetőképesség A szennyező anyagok koncentrációja
2.3.2. A felszín alatti víz jó kémiai állapotának meghatározása
2.4. A felszín alatti víz kémiai állapotának megfigyelése (monitoring) 2.4.1. A felszín alatti vizek megfigyelési (monitoring) hálózata A felszín alatti vizek megfigyelő hálózatát a 7. és 8. cikk követelményei szerint alakítják ki. A megfigyelőhálózatot úgy tervezik meg, hogy összehangolt és átfogó képet adjon a felszín alatti víz kémiai állapotáról minden vízgyűjtőn, és hogy érzékelje a szennyező anyagok antropogén okokból bekövetkező, a szennyezés növekedését mutató tendenciáit. Az 5. cikknek és a II. mellékletnek megfelelően végzett jellemzés és hatásvizsgálat alapján a tagállamok egy feltáró megfigyelési (monitoring) programot alakítanak ki minden egyes időszakra, amelyre a vízgyűjtő-gazdálkodási terv vonatkozik. E program eredményeit egy operatív megfigyelési (monitoring) program kialakítására használják fel a terv hátralevő időszakára. A megfigyelési programok által szolgáltatott eredmények megbízhatóságának és pontosságának szintjére irányuló becsléseket a tervben adják meg. Amennyiben a megfigyelő hálózat helyi mintavételi pontok helyett Föld-megfigyelésre és távérzékelésre, illetve más innovatív technikára támaszkodik, hivatkozni kell a CEN-, az ISO- vagy más olyan nemzetközi, illetve nemzeti szabványokra, amelyek alkalmazására annak biztosítása érdekében került sor, hogy a kapott időbeli és térbeli adatok ugyanolyan megbízhatóak legyenek, mint a helyi mintavételi pontokon a hagyományos megfigyelési módszerek alkalmazásával nyert adatok. 2.4.2. Feltáró megfigyelés (monitoring) Célkitűzés A feltáró monitoring célja, hogy
—
kiegészítse és érvényesítse a hatásvizsgálati eljárást,
—
információkat szolgáltasson a hosszú távú tendenciák értékeléséhez, melyek mind a természeti viszonyok megváltozásának, mind az antropogén tevékenységnek eredményei.
A megfigyelési pontok kiválasztása Elegendő megfigyelési pontot választanak ki a következőkre:
—
víztestek, amelyeket kockázatos helyzetben levőnek ítéltek a II. mellékletnek megfelelően elvégzett jellemzés alapján,
—
víztestek, amelyek átterjednek egy tagállam országhatárán.
A paraméterek kiválasztása Az alap paraméterek következő csoportját figyelik meg minden kiválasztott felszín alatti víztestben:
—
oxigéntartalom,
—
pH-érték,
—
vezetőképesség,
—
nitrát,
—
ammónium.
Azokban a víztestekben, amelyekről a II. mellékletnek megfelelően megállapították, hogy jelentős a kockázata annak, hogy nem érik el a jó állapotot, azokat a paramétereket is megfigyelik, amelyek ezeknek a terheléseknek a hatását mutatják. A határokon átnyúló víztestek esetében ugyancsak megfigyelik azokat a paramétereket, amelyek a felszín alatti víz áramlásával összefüggő valamennyi vízhasználat védelme szempontjából jellemzőek. 2.4.3. Operatív megfigyelés (monitoring) Célkitűzés Operatív megfigyelést (monitoring) végeznek a feltáró megfigyelési (monitoring) programok közötti időszakokban azzal a céllal, hogy meghatározzák:
—
az összes kockázatos helyzetben lévőnek ítélt felszín alatti víztest vagy víztestcsoport kémiai állapotát,
—
a szennyezőanyag-koncentráció növekedését okozó, antropogén eredetű, hosszú távú növekvő tendenciák jelenlétét.
A megfigyelési helyek kiválasztása Operatív megfigyelést (monitoring) végeznek minden olyan felszín alatti víztesten vagy víztestcsoporton, amelyeket mind a II. mellékletnek megfelelően elvégzett hatásvizsgálat, mind a feltáró megfigyelés eredményei alapján úgy azonosítottak, hogy megvan annak a kockázata, hogy nem elégítik ki a 4. cikk alatt meghatározott környezeti célkitűzéseket. A megfigyelési helyek kiválasztására irányadó, hogy a nyert megfigyelési adatok reprezentatívak legyenek az érintett felszín alatti víztest vagy víztestek minősége szempontjából. A monitoring gyakorisága Az operatív monitoringot a feltáró monitoringprogramok közötti időszakban olyan gyakorisággal kell elvégezni, amely elegendő a vonatkozó terhelések hatásának kimutatására, ideértve adott esetben az anyaghasználat szezonális változásait, valamint a kémiai állapot paramétereit esetlegesen befolyásoló utánpótlás rövid és hosszú távú változásait; továbbá évente legalább egyszer el kell végezni, kivéve, ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján nagyobb időközök lennének indokoltak, különösen tekintettel arra, ha kimutatható, hogy valamely adott paraméter több egymást követő évre kiterjedően nem vett fel túlzott értéket, illetve nem mutatott tartósan növekvő tendenciát. 2.4.4. A szennyező anyagok tendenciáinak azonosítása A tagállamok mind a feltáró, mind az operatív megfigyelésből származó adatokat felhasználják a szennyező anyagok koncentrációjának antropogén hatások által kiváltott hosszú távú növekvő tendenciáinak, és az ilyen tendenciák megfordulásának azonosítása során. Meghatározzák azt a bázisévet vagy időszakot is, amelytől a tendenciát számítják. A tendenciák számítását egy felszín alatti víztestre, vagy ahol szükséges, a víztestek egy csoportjára végzik el. A tendencia megfordulását statisztikailag bizonyítják be, és megállapítják a megbízhatóság szintjét. 2.4.5. A felszín alatti vizek kémiai állapotának értelmezése és bemutatása A felszín alatti vizek kémiai állapotának értékelésekor a felszín alatti víztesten belüli egyedi megfigyelési pontok eredményeit összegezni kell a víztestre, mint egészre. Ki kell számítani a felszín alatti víztest vagy víztestcsoport egyes megfigyelési pontjain mért monitoringeredmények átlagértékét a következő paraméterekre:
a)
kémiai paraméterek, amelyekre vonatkozóan a 2006/118/EK irányelv I. melléklete minőségi előírásokat határoz meg;
b)
kémiai paraméterek, amelyekre vonatkozóan a 2006/118/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján nemzeti küszöbértékek kerültek megállapításra;
c)
kémiai paraméterek, amelyekre vonatkozóan a 2006/118/EK irányelv 8. cikke (3) bekezdése alapján uniós szintű küszöbértékek kerültek megállapításra. Az első bekezdésben említett átlagértékeket kell használni a felszín alatti víz jó kémiai állapotának való megfelelés igazolására, amely állapot az első bekezdésben említett minőségi előírásokra és küszöbértékekre való hivatkozások alapján kerül meghatározásra. A 2.5. szakaszra is tekintettel a tagállamok térképet biztosítanak a felszín alatti víz kémiai állapotáról, a következő színkódokkal: gyenge: vörös,
jó: zöld.
A tagállamok benyújthatnak olyan további térképeket, amelyek a következő anyagok közül egy vagy több anyag vonatkozásában a 2006/118/EK irányelvben meghatározott többi anyagra vonatkozó információktól elkülönítve mutatják be a kémiai állapotra vonatkozó információkat:
a)
a 2006/118/EK irányelv 8. cikke szerinti legutóbbi felülvizsgálat során újonnan azonosított anyagok;
b)
olyan anyagok, amelyekre vonatkozóan a 2006/118/EK irányelv 8. cikkével összhangban felülvizsgált és szigorúbb minőségi előírások vagy küszöbértékek kerültek megállapításra. Továbbá a tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben az első albekezdés a) és b) pontjában említett anyagok tekintetében ismertethetik a minőségi előírástól vagy a küszöbértéktől való eltérés mértékét. Az ilyen további térképeket benyújtó tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy azok a vízgyűjtő terület szintjén és uniós szinten összehasonlíthatók legyenek egymással. A tagállamok a térképen fekete ponttal jelzik azokat a felszín alatti víztesteket, amelyekben bármely emberi tevékenységből származó szennyezőanyag-koncentrációjának jelentős és tartós növekvő tendenciája tapasztalható. E tendencia megfordulását kék ponttal kell jelezni a térképen. Ezeket a térképeket bele kell foglalni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe. 2.5. A felszín alatti víz állapotának bemutatása A tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervhez térképet mellékelnek, amely bemutatja minden felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztestcsoport mind mennyiségi, mind minőségi állapotát a 2.2.4. és a 2.4.5. pontoknak megfelelő színkódokkal. A tagállamok választhatják, hogy nem biztosítanak külön térképeket a 2.2.4. és 2.4.5. pontok alapján, de ebben az esetben biztosítják a 2.4.5. pont követelményeinek megfelelően az e pont alatt megkívánt térképen azoknak a felszín alatti víztesteknek a megjelölését, amelyekben bármely szennyezőanyag-koncentráció jelentős és tartós emelkedő tendenciát mutat, vagy amelyekben ilyen tendencia megfordulása történt. 1. Áttekintés
1.1 Hivatkozások1.2 Azonosított követelmények1.3 Kapcsolódó szabványok2. Azonosított követelmények
3. Kapcsolódó szabványok
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||