|
+I. MELLÉKLET KRITÉRIUMOK A 4. CIKK (3) BEKEZDÉSE SZERINT A POTENCIÁLIS TÁROLÓKOMPLEXUM ÉS AZ AZT KÖRÜLVEVŐ TERÜLET JELLEMZÉSÉHEZ ÉS VIZSGÁLATÁHOZ |
I. MELLÉKLET KRITÉRIUMOK A 4. CIKK (3) BEKEZDÉSE SZERINT A POTENCIÁLIS TÁROLÓKOMPLEXUM ÉS AZ AZT KÖRÜLVEVŐ TERÜLET JELLEMZÉSÉHEZ ÉS VIZSGÁLATÁHOZI. MELLÉKLET KRITÉRIUMOK A 4. CIKK (3) BEKEZDÉSE SZERINT A POTENCIÁLIS TÁROLÓKOMPLEXUM ÉS AZ AZT KÖRÜLVEVŐ TERÜLET JELLEMZÉSÉHEZ ÉS VIZSGÁLATÁHOZ A potenciális tárolókomplexum és a környező terület 4. cikk (3) bekezdésében előírt jellemzését és vizsgálatát három lépésben, az értékelés idején érvényben levő legjobb gyakorlatoknak, valamint a következő kritériumoknak megfelelően kell elvégezni. Egy vagy több ilyen kritérium alkalmazásától az illetékes hatóság eltekinthet, feltéve, hogy az üzemeltető bizonyítja, hogy a jellemzés és a vizsgálat ennek ellenére alkalmas marad a 4. cikkben előírt célokra. 1. lépés: Adatgyűjtés Kellő mennyiségű adatot kell összegyűjteni ahhoz, hogy a tárolóhelyről és a tárolókomplexumról olyan volumetrikus és statikus háromdimenziós (térbeli) földtani modell legyen készíthető, amely magában foglalja a fedőkőzetet és a környező területet, így a hidraulikailag kapcsolódó területeket is. Ezek az adatok legalább a tárolókomplexum következő, belső jellemzőire terjednek ki: a) geológia és geofizika; b) hidrogeológia (különösen vízhasználat céljára igénybevett vagy arra előirányzott felszín alatti víz); c) rezervoár tervezése (ideértve a besajtolandó CO2 részére rendelkezésre álló pórustérfogat és a teljes tárolókapacitás volumetrikus számítását is); d) a geokémia (oldódási sebességek, ásványosodási sebességek); e) a geomechanika (áteresztőképesség, nyomásszilárdság); f) földrengés-veszélyeztetettség; g) azon természetes és mesterséges útvonalak jelenléte, ideértve a kutakat és a fúrólyukakat is, amelyeken keresztül szivárgás következhet be; Dokumentálni kell továbbá a tárolókomplexum környezetének következő jellemzőit: h) a tárolókomplexum körül elhelyezkedő azon területeket, amelyeket a CO2-nek a tárolóhelyen történő tárolása befolyásolhat; i) a tárolóhely feletti terület lakosságának eloszlását; j) a közelben elhelyezkedő értékes természeti erőforrásokat (például a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv ( 4 ) és a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv ( 5 ) alapján a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeket, az ivóvízbázist, a szénhidrogéneket); k) a tárolókomplexum környezetében zajló tevékenységek, valamint az e tevékenységekkel való esetleges kölcsönhatásokat (például szénhidrogének kutatása, kitermelése és tárolása, a vízadók felhasználása geotermikus energia előállítására, valamint a felszín alatti víztartalékok felhasználása); l) a potenciális CO2-kibocsátók közelségét (ideértve a gazdaságosan tárolható CO2 becsült várható teljes mennyiségét is) és a megfelelő szállítóhálózatok közelségét. 2. lépés: A háromdimenziós statikus geológiai modell elkészítése Az 1. lépésben összegyűjtött adatok alapján, számítógépes tárolószimulátor felhasználásával el kell készíteni a potenciális tárolókomplexum (beleértve a fedőkőzetet és a hidraulikailag kapcsolódó területeket és fluidumokat is) háromdimenziós statikus geológiai modelljét, illetve ilyen modellek sorozatát. A statikus geológiai modellnek, illetve modellsorozatnak a tárolókomplexumot a következő szempontok figyelembevételével kell leírnia: a) a fizikai csapda geológiai szerkezete; b) a tározó fedőrétegeinek (fedőkőzet, zárórétegek, porózus és áteresztő rétegek), valamint az ezeket körülvevő formációknak a geomechanikai, geokémiai és hidrogeológiai jellemzői; c) a törési rendszer jellemzése és bármely mesterséges útvonal jelenléte; d) a tárolókomplexum vízszintes és függőleges kiterjedése; e) a pórustérfogat (ideértve a pórustéreloszlást is); f) fluidumok alapállapota; g) minden más lényeges jellemző. A modellparaméterek bizonytalanságát minden paraméter tekintetében vizsgálni kell oly módon, hogy az egyes paraméterekre különböző forgatókönyveket veszünk figyelembe, és ezek alapján konfidenciahatárokat határozunk meg. Elemezni kell továbbá a magában a modellben rejlő bizonytalanságokat is. 3. lépés: A tároló dinamikus viselkedésének jellemzése, érzékenységi vizsgálat, kockázatértékelés A jellemzés és az értékelés dinamikus modellezés alapján történik oly módon, hogy a számítógépes tárolókomplexum-szimulátor révén a 2. lépésben előállított háromdimenziós statikus geológiai modell vagy modellsorozat felhasználásával, egymást követő időpontokban szimuláljuk a CO2 tárolóhelyre történő besajtolását. 3.1. lépés: a tároló dinamikus viselkedésének jellemzése Ennek során legalább a következő tényezőket kell figyelembe venni: a) a lehetséges besajtolási sebességeket és a CO2-áram jellemzőit; b) a kölcsönhatások modellezésének hatékonyságát (vagyis azt, hogy a szimulátor(ok)ban előállított egyes következmények egymásra is kihathatnak); c) a kémiai reakciókat (vagyis azt, hogy a besajtolt CO2 és a helyi kőzet közötti reakciók visszahatnak a modellre); d) a felhasznált tározószimulátort (egyes eredmények érvényességének megállapításához több tárolószimuláció is szükséges lehet); e) a rövid és a hosszú távú szimulációt (annak meghatározására, hogy évtizedes és évezredes távlatban mi történik a CO2-vel, figyelembe véve a CO2 vízben való oldódásának arányát is). A dinamikus modell segítségével a következő folyamatokat kell leírni: f) a tárolóhelyként használt geológiai formációban fellépő nyomás és hőmérséklet időbeli alakulását a besajtolási sebesség és a besajtolásra került mennyiség kumulált nagysága függvényében; g) a CO2 vízszintes és függőleges kiterjedésének időbeli alakulását; h) a tározón belüli CO2-áramlás jellegét és a fázisviselkedést; i) a CO2 csapdázódásának mechanizmusait és sebességét (beleértve a túlcsordulási pontokat és az oldalirányú és a függőleges lezárásokat is); j) a teljes tárolókomplexumon belül a másodlagos gátak rendszerét; k) a tárolóhelyen rendelkezésre álló tárkapacitást és a nyomásgradienseket; l) a repedezettség kockázatát a tárolóhelyként felhasznált geológiai formáció(k)ban és a fedőkőzetben; m) annak kockázatát, hogy a CO2 bejut a fedőkőzetbe; n) a tárolóhelyekről történő (pl. az elhagyott vagy elégtelenül lezárt kutakon keresztüli) szivárgás kockázatát; o) az elvándorlás sebességét (nyitott végű tározókban); p) a repedezettség záródási sebességeit; q) a geológiai formációkban bekövetkező folyadékkémiai változásokat és az ezek folytán fellépő reakciókat (pl. a pH megváltozása, ásványképződés), valamint a reakcióknak a modellre gyakorolt hatását a következmények vizsgálata céljából; r) a geológiai formáció fluidumainak kiszorítási folyamatai; s) megnövekedett földrengésveszélyt és felszínemelkedést. 3.2. lépés: Érzékenységi vizsgálat Szimulációkat kell végezni annak megállapítására, hogy a számítás mennyire érzékeny az egyes paraméterek kapcsán tett alapfeltevésekre. A vizsgálatot a statikus geológiai modellben vagy modellsorozatban a paraméterek módosításával, a dinamikus modellezésben a sebességfüggvények és a kiindulási feltételezések változtatásával kell elvégezni. Ha jelentős érzékenységet tapasztalunk, azt a kockázatelemzésben figyelembe kell venni. 3.3. lépés: Kockázatértékelés A kockázatértékelés többek között az alábbiakra terjed ki: 3.3.1. A veszélyesség jellemzése A veszélyességet úgy kell jellemezni, hogy a fent leírt módon elvégzett dinamikus modellezés és biztonságjellemzés eredményeinek felhasználásával megvizsgáljuk a tárolókomplexumból megvalósuló szivárgás lehetőségét. Ennek során figyelembe kell venni egyebek mellett: a) a lehetséges szivárgási útvonalakat; b) a meghatározott szivárgási útvonalakon keresztüli szivárgás várható intenzitását (a kiáramlási sebességeket); c) a lehetséges szivárgás kritikus paramétereit (például a legnagyobb tározónyomást, a legnagyobb besajtolási sebességet, a hőmérsékletet, a számítás érzékenységét a statikus geológiai modell vagy modellsorozat különböző alapfeltevéseire stb.); d) a CO2-tárolás másodlagos hatásait, így különösen a geológiai formációban lévő folyadékok kiszorítását és a tárolás folytán létrejövő új anyagokat; e) minden más olyan tényezőt, amely veszélyeztetheti az emberi egészséget vagy a környezetet (például a projekthez kapcsolódó műtárgyakat). A veszélyesség jellemzése érdekében minden olyan lehetséges üzemeltetési feltételt figyelembe kell venni, amely a tárolókomplexum biztonságosságát próbára teszi.
1. Áttekintés
1.1 Hivatkozások1.2 Azonosított követelmények1.3 Kapcsolódó szabványok2. Azonosított követelmények
3. Kapcsolódó szabványok
|