6. rész – A biztosíték elfogadhatóságára vonatkozó szempontok, és a biztosítékok kezelése

A betétbiztosítási rendszerek a 2014/49/EU irányelv értelmében csak alacsony kockázatú eszközöket fogadhatnak el a fizetési ígérvény összegének biztosítékaként. A betétbiztosítási rendszereknek és a kijelölt hatóságoknak az illikvid eszközök elkerülése érdekében megfelelő szempontokat kell meghatározniuk a biztosíték elfogadhatóságára vonatkozóan, figyelembe véve az alacsony kockázatú eszközök kibocsátóinak hitel- és piaci kockázatait és az eszközök likviditását. Szintén figyelembe kell venniük a koncentrációs és az árfolyamkockázatot. Az Európai Központi Bank (EKB) vagy az Európai Unió nemzeti központi bankjai által a biztosítékok elfogadhatóságára vonatkozóan közzétett szempontokat elméletileg a jelen iránymutatások 6. részében rögzített követelményekkel összhangban lévőnek kell tekinteni.

A betétbiztosítási rendszereknek és a kijelölt hatóságoknak kitettségi korlátokat is meg kell határozniuk annak biztosítására, hogy minden hitelintézet eszközei legalább a kibocsátó és a lejárat tekintetében nagymértékben diverzifikáltak legyenek. Kis intézetek esetében, amelyek nem tudnak a diverzifikációra és kitettségi korlátokra vonatkozó követelményeknek megfelelő alacsony kockázatú eszközöket rendelkezésre bocsátani, a biztosítékként rendelkezésre bocsátott alacsony kockázatú eszközök diverzifikációs szintje alacsonyabb lehet, feltéve, hogy a betétbiztosítási rendszer biztosítékportfoliójában található alacsony kockázatú eszközök magas szintű diverzifikációja összességében így is biztosított.

A betétbiztosítási rendszereknek korlátozniuk kell az olyan adósságnak való kitettségüket, legyen az állami vagy magánadósság, amelynek értéke erős korrelációban áll olyan eseményekkel, amelyek esetén a betétbiztosítási rendszernek kártalanítania kellene a betéteseket, vagy hozzá kellene járulnia a szanáláshoz, és ezért le kellene hívnia a fizetési ígérvényeket. Ebből a szempontból azonban az adósság nyilvántartási pénznemét nem kell figyelembe venni, mivel az túlzottan korlátozná a biztosíték rendelkezésére bocsátására való képességet. Emellett az arányosság elvével összhangban azon kis intézetek esetében, amelyek nem tudnak ennek a követelménynek megfelelő eszközöket rendelkezésre bocsátani biztosítékként, a korreláció szintje magasabb lehet, feltéve, hogy a betétbiztosítási rendszer portfoliójának korrelációs szintje összességében így is alacsony.

A betétbiztosítási rendszereknek és a kijelölt hatóságoknak emellett kellő mértékben figyelembe kell venniük a biztosíték pénzneme és a betétbiztosítási rendszer kártalanítási összeghatárt nem meghaladó biztosított betétrészei pénzneme közötti esetleges eltéréseket.

A biztosíték kezelését végezheti akár maga a betétbiztosítási rendszer, akár egy háromoldalú biztosítékkezelési szolgáltatás keretében egy harmadik fél, feltéve, hogy a jelen iránymutatásokban foglalt követelmények teljesülnek.