AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/2881 IRÁNYELVE (2024. október 23.) a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról (átdolgozás)

(1)

A 2004/107/EK (4) és a 2008/50/EK (5) európai parlamenti és tanácsi irányelvek jelentősen módosították. Mivel további módosítások szükségesek, az említett irányelveket az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

A Bizottság 2019. december 11-i, „Az európai zöld megállapodás” című közleményében ambiciózus, az Uniót modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkező, méltányos és virágzó társadalommá alakító ütemtervet határozott meg, amelynek célja az Unió természeti tőkéjének megóvása, megőrzése és fejlesztése, valamint a polgárok egészségének és jólétének a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szembeni védelme. Konkrétan a tiszta levegővel kapcsolatban a Bizottság kötelezettséget vállalt a levegőminőség további javítására, valamint arra, hogy az uniós levegőminőségi előírásokat szorosabban összehangolja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásaival. A Bizottság az európai zöld megállapodásban azt is bejelentette, hogy meg fogja erősíteni a levegőminőség megfigyelését, modellezését és tervezését.

(3)

A Bizottság 2021. május 12-i, a „Bolygónk egészségessé tétele mindenki számára – Uniós cselekvési terv: Út a szennyező anyag-mentes levegő, víz és talaj felé” című közleményében felvázolt egy szennyező anyag-mentességi cselekvési tervet, amelyben többek között foglalkozik az európai zöld megállapodás szennyezéssel kapcsolatos vonatkozásaival, és további kötelezettséget vállal arra, hogy 2030-ig több mint 55 %-kal csökkenti a légszennyezés egészségügyi hatását, valamint 25 %-kal csökkenti azon uniós ökoszisztémák számát, ahol a légszennyezés veszélyezteti a biológiai sokféleséget.

(4)

Továbbá a szennyező anyag-mentességi cselekvési terv 2050-re olyan jövőképet vázol fel, amelyben a légszennyezés olyan szintre csökkenne, amely már nem tekinthető károsnak az egészségre és a természetes ökoszisztémákra nézve. E célból rendszeres felülvizsgálati mechanizmus alapján, a legújabb tudományos bizonyítékok figyelembevétele érdekében szakaszos megközelítést kell alkalmazni a jelenlegi és jövőbeli uniós levegőminőségi előírások meghatározására, a 2030-ra és azon túlra vonatkozó levegőminőségi előírások meghatározásával, valamint a WHO legfrissebb levegőminőségi iránymutatásaival való legkésőbb 2050-ig történő összehangolás perspektívájának kidolgozásával. Tekintettel a szennyezés csökkentése és a dekarbonizáció közötti összefüggésekre, a szennyező anyag-mentességi célkitűzés elérésére irányuló hosszú távú célkitűzést az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) meghatározott csökkentésével együtt kell megvalósítani.

(5)

2021 szeptemberében a WHO aktualizálta a levegőminőségi iránymutatásait, amelyek a légszennyezés egészségügyi hatásaira vonatkozó tudományos bizonyítékok rendszerezett áttekintésén alapulnak. A WHO aktualizált levegőminőségi iránymutatásai új bizonyítékokat emelnek ki a légszennyezésnek való kitettség alacsony szintjein jelentkező hatásokkal kapcsolatban, és a korábbi iránymutatásokhoz képest alacsonyabb irányadó levegőminőségi szinteket határoznak meg a szálló porra (PM10 és PM2,5) és a nitrogén-dioxidra vonatkozóan. Ez az irányelv figyelembe veszi a legújabb tudományos bizonyítékokat, köztük a WHO legfrissebb levegőminőségi iránymutatásait.

(6)

Az elmúlt három évtizedben az uniós és a nemzeti jogszabályok elérték, hogy folyamatosan csökkenjen a káros légszennyező anyagok kibocsátása, és ennek révén javították a levegőminőséget. Az ezen irányelvet kísérő hatásvizsgálat keretében elemzett szakpolitikai lehetőségek további nettó társadalmi-gazdasági előnyöket jeleznek a légszennyezés további csökkentéséből eredően, mivel az előrejelzett, pénzben kifejezett egészségi és környezeti előnyök jelentősen meghaladják a végrehajtás várható költségeit.

(7)

A légszennyezésre vonatkozó szennyező anyag-mentességi célkitűzés eléréséhez szükséges uniós és nemzeti szintű intézkedések meghozatalakor a tagállamoknak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak szem előtt kell tartaniuk az elővigyázatosság elvét, a megelőző intézkedések foganatosítása elvét, azt az elvet, hogy a környezeti károkat elsődlegesen a forrásuknál kell elhárítani, valamint „a szennyező fizet” elvet, amelyeket az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) rögzít, továbbá az európai zöld megállapodásban foglalt „ne árts” elvet, és el kell ismerniük a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való emberi jogot, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése a 2022. július 28-i 76/300 sz. határozatában elismert. Az intézkedéseknek figyelembe kell venniük többek között a következőket: a jobb levegőminőség által az emberi egészség, a környezet minősége, az ökoszisztéma ellenálló képessége, a polgárok jóléte, az érzékeny népességcsoportok és veszélyeztetett csoportok egyenlősége és védelme, az egészségügyi kiadások, a társadalom jóléte, a foglalkoztatás és a gazdaság versenyképessége terén játszott szerep; az energetikai átalakulás, a fokozott energiabiztonság és az energiaszegénység kezelése; élelmezésbiztonság és megfizethetőség; fenntartható és intelligens mobilitási és közlekedési megoldások és az ezekhez kapcsolódó infrastruktúra kidolgozása; a magatartásbeli változások hatása; a fiskális politikák hatása; a tagállamok közötti és azokon belüli méltányosság és szolidaritás, gazdasági képességeik, nemzeti körülményeik – mint például a szigetek sajátosságai – fényében, továbbá annak szükségessége, hogy idővel érzékelhető legyen a konvergencia; a többek között az egészségügyi szakemberek számára nyújtott megfelelő oktatási és képzési programokon keresztül megvalósuló igazságos és társadalmilag méltányos átmenet szükségessége; a rendelkezésre álló legjobb és legfrissebb tudományos bizonyítékok, különösen a WHO által jelentett megállapítások; annak szükségessége, hogy a légszennyezéssel kapcsolatos kockázatok beépüljenek a beruházási és tervezési döntésekbe; költséghatékonyság, az elérhető legjobb technológiai megoldások és technológiai semlegesség a légszennyező anyagok kibocsátásának csökkentése terén; továbbá folyamatos előrelépés a környezeti integritás és az ambíciók szintje tekintetében.

(8)

Ez az irányelv hozzájárul az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak, különösen a 3., 7., 10., 11. és a 13. célnak az eléréséhez.

(9)

Az (EU) 2022/591 európai parlamenti és tanácsi határozattal elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési program (7) (nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program) célul tűzi ki többek között egy olyan nem toxikus környezet kialakítását, amely védi az emberek, az állatok és az ökoszisztémák egészségét és jóllétét, illetve épségét a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és negatív hatásokkal szemben, és többek között megállapítja, hogy e célból a megfigyelési módszereket tovább kell javítani, fokozni kell a nemzetközi együttműködést, a nyilvánosságot hatékonyabban kell tájékoztatni, valamint biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot. Ez iránymutatásul szolgál az ezen irányelvben meghatározott célkitűzésekhez.

(10)

A Bizottságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia a szennyező anyagokkal, azok emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásaival, többek között a légszennyezéshez kapcsolódó közvetlen és közvetett egészségügyi költségekkel, a társadalmi-gazdasági hatásokkal, a környezeti költségekkel, valamint a magatartásbeli, a fiskális és a technológiai fejleményekkel kapcsolatos tudományos bizonyítékokat. FA Bizottságnak a felülvizsgálata alapján értékelnie kell, hogy az alkalmazandó levegőminőségi előírások továbbra is megfelelőek-e ezen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez. A Bizottságnak 2030. december 31-ig el kell végeznie az első felülvizsgálatot. A felülvizsgálat során a Bizottságnak értékelnie kell a levegőminőségi előírásoknak a WHO legfrissebb levegőminőségi iránymutatásaival való összehangolására vonatkozó lehetőségeket és határidőket, azt, hogy a legújabb tudományos információk alapján szükség van-e a levegőminőségi előírások aktualizálására, hogy további légszennyező anyagokra is ki kell-e terjeszteni az előírásokat, valamint hogy módosítani kell-e a teljesítési határidők meghosszabbítására és az országhatárokon átterjedő légszennyezésre vonatkozó rendelkezéseket. A felülvizsgálatot követően a Bizottság, amennyiben szükségesnek tartja, javaslatot terjeszt elő a levegőminőségi előírások felülvizsgálatára vagy más légszennyező anyagok felvételére. Amennyiben a Bizottság szükségesnek ítéli, javaslatokat terjeszt elő a szennyezési forrásokra vonatkozó releváns jogszabályok bevezetésére vagy felülvizsgálatára annak érdekében, hogy hozzájáruljon a javasolt felülvizsgált levegőminőségi előírások uniós szintű megvalósításához, és további uniós szintű intézkedéseket javasol.

(11)

A környezeti levegő minőségének vizsgálatára vonatkozóan közös vizsgálati kritériumok alkalmazása révén közös megközelítést kell követni. A környezeti levegő minőségének vizsgálatakor figyelembe kell venni a légszennyezésnek kitett népességcsoportok és ökológiai rendszerek méretét. Helyénvaló tehát valamennyi tagállam területét a népsűrűséget tükröző zónákba és átlagos expozíciójú területi egységekbe sorolni.

(12)

A helyhez kötött méréseket kötelezővé kell tenni azokban a zónákban, ahol a vizsgálati küszöbértékek túllépése tapasztalható. A helyhez kötött mérésekből származó információkon túl modellezési alkalmazások és indikatív mérések teszik lehetővé, hogy az adott pontokról származó adatokat a koncentrációk földrajzi megoszlásának összefüggésében értelmezzék. Az ilyen kiegészítő vizsgálati technikák alkalmazása lehetővé teheti a helyhez kötött mérésre szolgáló mintavételi pontok minimális számának csökkentését is olyan zónákban, ahol a határértékek vagy célértékek teljesülnek, de a vizsgálati küszöbértéket túllépik. Azokban a zónákban, ahol túllépték a határértékeket vagy célértékeket, a modellezési alkalmazásokról és a mintavételi pontok térbeli reprezentativitásának meghatározásáról szóló végrehajtási jogi aktusok elfogadását követő két év elteltével a kötelező helyhez kötött mérések mellett modellezési alkalmazásokat vagy indikatív méréseket kell alkalmazni a környezeti levegő minőségének vizsgálatára. A környezeti levegőben a háttér-koncentrációkat és a szennyező anyagok ülepedését is figyelemmel kell kísérni a szennyezési szintek és a szétszóródás jobb megértése érdekében.

(13)

Ahol alkalmazható, modellezési alkalmazásokat kell használni annak érdekében, hogy a mintavételi pontokon mért adatokat a szennyező anyagok koncentrációjának földrajzi eloszlása szempontjából is értelmezni lehessen, ami elősegítheti a levegőminőségi előírások megsértésének feltárását, valamint inputként szolgálhat a levegőminőségi tervekhez és a levegőminőségi ütemtervekhez, valamint a mintavételi pontok elhelyezéséhez. Az ezen irányelvben a levegőminőség ellenőrzésére vonatkozóan meghatározott követelményeken túlmenően az ellenőrzés céljából a tagállamokat arra ösztönzik, hogy használják ki az uniós űrprogram Föld-megfigyelési komponense, különösen a Kopernikusz légkörmonitoring szolgáltatása által biztosított információs termékeket és kiegészítő eszközöket, például a rendszeres értékelési és minőségértékelési jelentéseket vagy a szakpolitikákkal kapcsolatos online alkalmazásokat.

(14)

Fontos mérni az újonnan aggodalomra okot adó szennyező anyagokat, például az ultrafinom részecskéket, a kormot és az elemi szenet, valamint az ammóniát és a szálló por oxidatív potenciálját a városi hátterű helyszíneken és a vidéki hátterű helyszíneken található megfigyelési szuperhelyszíneken, azok emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatásának jobb tudományos megértése érdekében, a WHO ajánlásának megfelelően. Azon tagállamok esetében, amelyek területe nem éri el a 10 000 km2-t, elegendő lenne a városi hátterű helyszíneken található megfigyelési szuperhelyszíneken végzett mérés.

(15)

A finom szálló por (PM2,5) hatásainak jobb megértése és a megfelelő szakpolitikák kidolgozása érdekében ezen szennyezővel kapcsolatban részletes méréseket kell végezni. Ezeknek a méréseknek összhangban kell lenniük az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) a 81/462/EGK tanácsi határozattal (8) jóváhagyott, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről szóló 1979-es egyezménye és jegyzőkönyvei – ideértve a savasodás, az eutrofizáció és a talaj közeli ózon csökkentéséről szóló, 2012-ben felülvizsgált 1999. évi jegyzőkönyvet is – által létrehozott, a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program (EMEP) méréseivel.

(16)

Annak biztosítása érdekében, hogy a légszennyezésről gyűjtött információk kellően reprezentatívak és Unió-szerte egymással összehasonlíthatók legyenek, a környezeti levegő minőségének vizsgálatakor fontos, hogy szabványosított mérési technikákat, valamint a mintavételi pontok számára és helyére vonatkozóan közös kritériumokat alkalmazzanak. A környezeti levegő minőségének vizsgálata során a mérési technikákon kívül más technikák is alkalmazhatóak, ezért meg kell határozni az ilyen technikák alkalmazásának és elvárt pontosságának kritériumait.

(17)

A mérési referencia-módszerek kidolgozása elismerten fontos kérdés. A Bizottság már megbízást adott a policiklusos aromás szénhidrogének mérésére, valamint a környezeti levegőben lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és szálló por (PM10 és PM2,5) koncentrációjának meghatározására szolgáló szenzorrendszerek teljesítményének értékelésére szolgáló EN-szabványok kidolgozására annak érdekében, hogy azok mihamarabb elkészüljenek, és elfogadásra kerüljenek. EN-szabványmódszerek hiányában a nemzetközi szabvány által előírt mérési módszerek, a nemzeti szabvány által előírt mérési módszerek vagy az Európai Szabványügyi Bizottság műszaki előírásai alkalmazhatók.

(18)

Az emberi egészség és a környezet egészének védelme érdekében különösen fontos, hogy a szennyező anyagok kibocsátása elleni küzdelem a szennyezés forrásánál valósuljon meg, és hogy helyi, nemzeti és uniós szinten azonosítsák és hajtsák végre a szennyező anyag-kibocsátás csökkentését célzó leghatékonyabb intézkedéseket, különös tekintettel a mezőgazdaságból, az ipari tevékenységből, a közlekedésből, a fűtő- és hűtőrendszerekből és az energiaelőállításból származó kibocsátásokra. Ezért el kell kerülni, meg kell előzni vagy le kell csökkenteni a káros légszennyező anyagok kibocsátását, és megfelelő levegőminőségi előírásokat kell meghatározni többek között a legfrissebb tudományos bizonyítékok, köztük a WHO ajánlásai alapján.

(19)

Tudományos eredmények bizonyítják, hogy a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a nitrogén-oxidok, a szálló por (PM10 és PM2,5), a benzol, a szén-monoxid, az arzén, a kadmium, az ólom, a nikkel, egyes policiklusos aromás szénhidrogének és az ózon felelősek számos, az emberi egészségre gyakorolt jelentős káros hatásért, és összefüggésbe hozhatók sok nem fertőző betegséggel, egészségügyi problémával és halálesetek számának megnövekedésével. Az emberi egészségre és a környezetre a környezeti levegőben található szennyező anyag-koncentráció, valamint az ülepedés gyakorol hatást.

(20)

Bár a légszennyezés egyetemes egészségügyi probléma, a kockázatok nem egyenletesen oszlanak meg a lakosság körében, és az érzékeny népességcsoportok és veszélyeztetett csoportok jobban ki vannak téve az egészségkárosodás kockázatának. Ez az irányelv elismeri az érzékeny népességcsoportok és a veszélyeztetett csoportok esetében a légszennyezés tekintetében jelentkező megnövekedett kockázatokat és sajátos szükségleteket, és célja, hogy tájékoztassa és védje ezeket a csoportokat.

(21)

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 22/2018. sz., „Egyenlőtlen kitettség és egyenlőtlen hatások: a légszennyezéssel, zajjal és szélsőséges hőmérséklettel kapcsolatos szociális sebezhetőség Európában” című jelentése szerint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú emberek egészségét általában jobban érinti a légszennyezés, mint a teljes lakosság egészségét, mivel mind a kitettségük, mind a veszélyeztetettségük nagyobb. Ez az irányelv figyelembe veszi a légszennyezés szociális vonatkozásait és a meghozott intézkedések társadalmi-gazdasági hatásait.

(22)

Az arzén, a kadmium, az ólom, a higany, a nikkel és a policiklusos aromás szénhidrogének az emberi egészségre – ideértve a táplálékláncot is – és a környezetre ülepedés útján is gyakorolnak hatást. Ezen anyagoknak a talajban való felhalmozódását és a talajvíz védelmét is figyelembe kell venni.

(23)

A lakosság átlagos kitettségét az emberi egészségre nézve dokumentáltan legnagyobb hatású szennyező anyagoknak, azaz a finom szálló pornak (PM2,5) és a nitrogén-dioxidnak a WHO legfrissebb ajánlásai alapján csökkenteni kell. E célból egy átlagos expozíciócsökkentési kötelezettséget kell bevezetni kiegészítő levegőminőségi előírásként a határértékek mellett, de nem azok helyettesítéseként.

(24)

A 2004/107/EK és a 2008/50/EK irányelvet lefedő, a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek célravezetőségi vizsgálata kimutatta, hogy a határértékek hatékonyabban csökkentik a szennyező anyag-koncentrációt, mint a levegőminőségi előírások egyéb típusai, például a célértékek. Az emberi egészségre – különös tekintettel a veszélyeztetett csoportok és az érzékeny népességcsoportok egészségére – és a környezetre gyakorolt káros hatások minimalizálása érdekében határértékeket kell meghatározni a környezeti levegőben található kén-dioxid, nitrogén-dioxid, szálló por (PM10 és PM2,5), benzol, szén-monoxid, arzén, kadmium, ólom, nikkel és policiklusos aromás szénhidrogének koncentrációjára vonatkozóan. A környezeti levegőben a policiklusos aromás szénhidrogének rákkeltő kockázatának jelzésére a benzo(a)pirén szolgál.

(25)

Ahhoz, hogy a tagállamok felkészülhessenek az ezen irányelvben meghatározott, felülvizsgált levegőminőségi előírások alkalmazására, valamint a jogfolytonosság biztosítása érdekében az új határértékek alkalmazásáig egy átmeneti időszakra a határértékeknek és célértékeknek meg kell egyezniük a hatályon kívül helyezett irányelvekben meghatározottakkal.

(26)

Az ózon országhatárokon átterjedő szennyező anyag, amely primer szennyező anyagok kibocsátása révén alakul ki a légkörben. E légköri szennyező anyagok némelyikével az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) foglalkozik. A talajközeli ózon nemcsak az emberi egészséget, hanem a növényzetet és az ökoszisztémákat is hátrányosan befolyásolja. Az ebben az irányelvben megállapított célértékek és az ózonra vonatkozó hosszú távú célkitűzések irányába történő előrehaladást az (EU) 2016/2284 irányelvben előírt célértékek és kibocsátáscsökkentési kötelezettségek segítségével, valamint költséghatékony intézkedések, levegőminőségi ütemtervek és adott esetben levegőminőségi tervek végrehajtása útján kell megállapítani.

(27)

Az ózonexpozíció által az emberi egészségre, a növényzetre és az ökoszisztémákra gyakorolt káros hatások elleni hatékony védelem biztosítását célzó, ózonra vonatkozó célértékeket és hosszú távú célkitűzéseket a legfrissebb tudományos bizonyítékok, köztük a WHO ajánlásainak fényében aktualizálni kell.

(28)

A teljes lakosság és különösen az érzékeny népességcsoportok és a veszélyeztetett csoportok szennyező anyagok megnövekedett koncentrációjának való, rövid ideig tartó expozíciójától való védelme érdekében meg kell állapítani a kén-dioxidra, a nitrogén-dioxidra, a szálló porra (PM10 és PM2,5) és az ózonra vonatkozó riasztási küszöbértéket és tájékoztatási küszöbértéket. E küszöbértékek elérésekor tájékoztatni kell a nyilvánosságot a kitettséggel járó egészségügyi kockázatokról és adott esetben a szennyeződés szintjének csökkentését célzó, azokon a helyeken foganatosítandó rövid távú intézkedésekről, ahol a riasztási küszöbérték túllépését tapasztalták.

(29)

A tagállamok – az EUMSZ 193. cikke szerint szigorúbb védintézkedéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be, feltéve, hogy azok a Szerződésekkel összeegyeztethetők, és azokról a Bizottságot értesítik. Az értesítéshez magyarázatot lehet csatolni az említett levegőminőségi előírások megállapításának módjáról és a felhasznált tudományos információkról.

(30)

Ha a levegőminőség állapota jó, ezt az állapotot fenn kell tartani vagy javítani kell. Amennyiben a levegőminőségre vonatkozóan az ezen irányelvben meghatározott előírások nem teljesültek vagy fennáll a veszélye annak, hogy nem teljesülnek, a tagállamok az ezen irányelv által meghatározott határidők betartásával megfelelő intézkedéseket hoznak a határértékek, az átlagos expozíciócsökkentési kötelezettségek és a kritikus szintek betartása, valamint, amennyiben lehetséges, a célértékek elérése és az ózonnal kapcsolatos hosszú távú célkitűzések megvalósítása érdekében.

(31)

A higany az emberi egészségre és a környezetre nézve nagyon veszélyes anyag. A higany a környezetben mindenütt megtalálható, és metil-higany formájában képes arra, hogy felhalmozódjon az organizmusokban és különösen képes arra, hogy a tápláléklánc magasabb fokán álló szervezetekben koncentrálódjon. A légkörbe kibocsátott higany nagy távolságokra is eljuthat.

(32)

Az (EU) 2017/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) célja az emberi egészségnek és a környezetnek a higanykibocsátással szembeni védelme életciklus-szemlélet alapján, a termelés, a felhasználás, a hulladékkezelés és a szennyező anyag-kibocsátás figyelembevételével. Az ezen irányelvben foglalt, a higany megfigyelésére vonatkozó rendelkezések kiegészítik az említett rendeletet, és ahhoz információval szolgálnak.

(33)

A légszennyezésből származó, a növényzetet és a természetes ökoszisztémákat fenyegető veszélyek a városi térségektől távolabb eső helyeken a legjelentősebbek. Ezért az ilyen veszélyekre, valamint a növényzet védelme érdekében meghatározott kritikus szintek betartására irányuló vizsgálatoknak a beépített területektől távolabb eső helyekre kell összpontosítaniuk. E vizsgálatoknak figyelembe kell venniük és ki kell egészíteniük az (EU) 2016/2284 irányelv szerinti, a légszennyezés szárazföldi és vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásainak megfigyelésére és az ilyen hatások jelentésére vonatkozó követelményeket.

(34)

A természetes forrásokból származó szennyezések vizsgálhatók, ám nem szabályozhatók. Ezért azokon a helyeken, ahol a környezeti levegőben található szennyező anyagokhoz való, természetes forrásokból származó hozzájárulás megfelelő bizonyossággal megállapítható, és ahol az értékek túllépése egészben vagy részben ezen természetes hozzájárulásoknak tudható be, azok – az ebben az irányelvben meghatározott feltételek szerint – a levegőminőségi határértékeknek és átlagos expozíciócsökkentési kötelezettségeknek való megfelelés vizsgálata során az összértékből kivonhatók. A szálló por (PM10) határértékeinek az utak téli, homokkal vagy sóval való beszórásából származtatható túllépése szintén kivonható az összértékből a levegőminőségi határértékek betartásának vizsgálata során, feltéve, hogy észszerű intézkedéseket tettek a koncentrációk csökkentése érdekében. E hozzájárulások levonása nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy intézkedéseket hozzanak az egészségre gyakorolt hatásuk csökkentése érdekében.

(35)

Alapvető fontosságú a levegőminőség szisztematikus megfigyelése a légszennyezési gócpontokon, beleértve azokat is, ahol a szennyezés szintjét erősen befolyásolják a súlyosan szennyező forrásokból származó kibocsátások, amelyek az egyéneket és a népességcsoportokat káros egészségügyi hatások fokozott kockázatának tehetik ki. E célból a tagállamoknak mintavételi pontokat kell felállítaniuk a légszennyezési gócpontokon, és megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az e gócpontokon történő légszennyezés emberi egészségre gyakorolt hatásának minimalizálása érdekében.

(36)

A különösen nehéz feltételekkel küzdő zónák esetében kivételes jelleggel lehetővé kell tenni a levegő minőségére vonatkozó határértékeknek való megfelelés határidejének meghosszabbítását olyan esetekben, amelyekben meghatározott zónákban a szennyezés csökkentését célzó megfelelő intézkedések végrehajtása ellenére akut problémák tapasztalhatók a megfeleléssel kapcsolatban. Egy adott zónára vonatkozó bármely halasztást a Bizottság által vizsgálandó, átfogó levegőminőségi ütemtervnek kell kísérnie. Ilyen esetben a levegőminőségi ütemtervnek megfelelő intézkedéseket kell meghatároznia annak érdekében, hogy a túllépés időtartamát a lehető legrövidebbre korlátozzák. A tagállamoknak azt is bizonyítaniuk kell, hogy a levegőminőségi ütemterveikben szereplő intézkedéseket a megfelelés biztosítása érdekében végrehajtották.

(37)

Levegőminőségi terveket kell kidolgozni és naprakészen tartani az olyan zónákra vagy átlagos expozíciójú területi egységekre vonatkozóan, amelyekben a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok koncentrációja túllépi a vonatkozó levegőminőségi határértékeket, célértékeket vagy átlagos expozíciócsökkentési kötelezettségeket. Levegőminőségi terveket kell dolgozni és naprakészen tartani az ózonra vonatkozó célértékek túllépésére vonatkozóan is, kivéve, ha az adott körülmények között nincs számottevő lehetőség az ózonkoncentráció csökkentésére, és a túllépések kezelésére irányuló intézkedések aránytalan költségekkel járnának.

(38)

A légszennyező anyagokat számos különböző forrás és tevékenység bocsátja ki. A különböző szakpolitikák közötti koherencia biztosítása érdekében a levegőminőségi terveknek vagy levegőminőségi ütemterveknek, amennyiben megvalósítható, összhangban kell lenniük a 2002/49/EK (11) és a 2010/75/EU (12) európai parlamenti és tanácsi irányelv és az (EU) 2016/2284 irányelv alapján készült tervekkel és programokkal.

(39)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata (13) szerint a levegőminőségi terv elkészítésének ténye önmagában nem jelenti azt, hogy egy tagállam eleget tett azon kötelezettségének, hogy biztosítsa, hogy a légszennyező anyagok szintje ne haladja meg az ezen irányelvben megállapított levegőminőségi előírásokat.

(40)

A szennyező anyagok szintjének megfelelő csökkentése érdekében 2030 előtt kell levegőminőségi ütemterveket készíteni, amennyiben fennáll a kockázata annak, hogy a tagállamok az említett időpontig nem érik el a határértékeket vagy adott esetben a célértékeket. A levegőminőségi ütemtervnek szakpolitikákat és intézkedéseket kell meghatároznia annak érdekében, hogy a teljesítési határidőig meg lehessen felelni ezeknek a határértékeknek vagy adott esetben célértékeknek. A jogi egyértelműség érdekében és az alkalmazott terminológia ellenére a levegőminőségi ütemterv az ebben az irányelvben meghatározott levegőminőségi terv egy típusa.

(41)

Rövidtávú cselekvési terveket kell kidolgozni, amelyek jelzik az egy vagy több riasztási küszöbérték túllépésének veszélye esetén a veszély csökkentése és időtartamának korlátozása érdekében rövid távon meghozandó intézkedéseket. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos körülmények között eltekintsenek az ózonra vonatkozó ilyen rövid távú cselekvési tervek kidolgozásától, ha nincs számottevő lehetőség az ilyen túllépés kockázatának, időtartamának vagy súlyosságának csökkentésére.

(42)

A légszennyezésnek nincsenek határai, és az egész Uniót érinti. A legtöbb tagállamra igaz, hogy a szennyezés jelentős része a területén kívül keletkezik. A tagállamoknak adott esetben együtt kell működniük egymással, ha egy másik tagállamból származó jelentős mértékű szennyezést követően egy szennyező anyag szintje meghalad vagy feltehetőleg meg fog haladni valamely határértéket, célértéket, átlagos expozíciócsökkentési kötelezettséget vagy a riasztási küszöbértéket. Bizonyos szennyező anyagok, mint például az ózon vagy a szálló por (PM10 és PM2,5) országhatárokon átterjedő jellege szükségessé teszi, hogy az érintett tagállamok működjenek együtt egymással a légszennyezés forrásainak azonosítása és az e források kezelése érdekében meghozandó intézkedések meghatározása, valamint olyan összehangolt tevékenységek kidolgozása érdekében, mint például a levegőminőségi tervek és a rövid távú cselekvési tervek összehangolása, amelyekben minden tagállamnak foglalkoznia kell a területén lévő szennyezési forrásokkal az ilyen túllépések megszüntetése, valamint a nyilvánosság tájékoztatása érdekében. A tagállamok adott esetben harmadik országokkal is együttműködést folytatnak, különös hangsúlyt fektetve a tagjelölt országok minél korábbi bevonására. A Bizottságot időben tájékoztatni kell az ilyen együttműködésről, és fel kell kérni arra, hogy vegyen részt benne és nyújtson segítséget, továbbá lehetővé kell tenni, hogy adott esetben kérésre technikai támogatást nyújtson a tagállamoknak.

(43)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a levegőminőségre vonatkozó információkat össze kell gyűjteniük, meg kell osztaniuk egymással, és a nyilvánosság elé kell tárniuk a légszennyezés hatásainak jobb megértése és megfelelő szakpolitikák kidolgozása érdekében. Amennyiben rendelkezésre áll, a környezeti levegőben lévő valamennyi, szabályozás alatt álló szennyező anyag koncentrációjára vonatkozó naprakész információt, az egészségre gyakorolt hatásokra vonatkozó információkat, valamint a levegőminőségi terveket, levegőminőségi ütemterveket és a rövid távú cselekvési terveket a nyilvánosság számára ugyancsak könnyen, koherens és érthető módon hozzáférhetővé kell tenni.

(44)

A levegőminőségi információkhoz való széles körű nyilvános hozzáférés biztosítása érdekében ezeket az információkat digitális és adott esetben nem digitális kommunikációs csatornákon keresztül nyilvánosságra kell hozni.

(45)

A szabályozás alá eső szennyező anyagok koncentrációjára és ülepedésére vonatkozó információt – amely a rendszeres jelentések alapjául szolgál – továbbítani kell a Bizottságnak. A levegő minőségével kapcsolatos információk kezelésének és összehasonlításának megkönnyítése érdekében az adatokat egységesített formában kell a Bizottság rendelkezésére bocsátani.

(46)

Ki kell igazítani a levegőminőséggel kapcsolatos adatszolgáltatási, vizsgálati és jelentéstételi eljárásokat annak érdekében, hogy az elektronikus eszközök és az internet az információ hozzáférhetővé tételének elsődleges módozatai lehessenek, és így ezek az eljárások összhangban álljanak a 2007/2/EK irányelvvel (14).

(47)

Helyénvaló lehetőséget biztosítani arra, hogy a környezeti levegő minőségének vizsgálatához használt kritériumokat és technikákat a tudományos és technikai fejlődéshez, valamint a szolgáltatandó információ természetéhez igazítsák.

(48)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint (15),a tagállamok nem korlátozhatják a hatóság határozatának megtámadására vonatkozó kereshetőségi jogot az érintett nyilvánosság azon tagjaira, akik részt vettek a határozat elfogadását megelőző közigazgatási eljárásban. Emellett a felülvizsgálati eljárásnak tisztességesnek, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, nem lehet mértéktelenül drága, továbbá megfelelő jogorvoslati mechanizmusokat kell biztosítania, ideértve adott esetben a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslatot is. Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlatával (16) összhangban legalább az érintett nyilvánosság számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.

(49)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió alapjogi chartájában (a továbbiakban: a Charta) elismert elveket. Amennyiben az ezen irányelv 19. cikke (1)–(5) bekezdésének és 20. cikke (1) és (2) bekezdésének átültetésére szolgáló nemzeti jogszabályok megsértése következtében károsodott az emberi egészség, és ezt a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték el, a tagállamok biztosítják, hogy az ilyen jogsértések által érintett személyek jogosultak legyenek arra, hogy az adott kár tekintetében kártérítés igényeljenek és kapjanak a releváns illetékes hatóságtól. Az ezen irányelvben a kártérítésre, az igazságszolgáltatáshoz való jogra és a szankciókra vonatkozóan meghatározott szabályok célja a légszennyezés emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásainak elkerülése, megelőzése és csökkentése, az EUMSZ 191. cikkének (1) bekezdésével összhangban. E szabályok célja az, hogy a Charta 37. cikkében foglalt fenntartható fejlődés elvével összhangban beépítsék az uniós politikákba a környezet magas szintű védelmét és a környezet minőségének javítását, és konkretizálják a Charta 2., 3. és 35. cikkében foglalt, az élethez és a személyi sérthetetlenséghez való jog, valamint az egészségügyi ellátáshoz való jog védelmére vonatkozó kötelezettséget. Ezen irányelv hozzájárul továbbá a Charta 47. cikkében rögzített, bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való joghoz az emberi egészség védelme tekintetében. Az ezen irányelvben előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(50)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a modellezési alkalmazásoknak, a mintavételi pontok térbeli reprezentativitásának meghatározásának, a természetes forrásoknak tulajdonítható túllépések bizonyításának és levonásának, a téli homokszórást vagy téli sózást követő felkeveredésből származó hozzájárulások meghatározásának, a teljesítési határidők meghosszabításával összefüggésben készített előrejelzésekre vonatkozó követelményeknek a további technikai részletei és a végrehajtási jelentésekben szerepeltetendő információk tekintetében, valamint a levegőminőséggel kapcsolatos információtovábbításra és jelentéstételre vonatkozó követelmények tekintetében, a következők vonatkozásában: i. a környezeti levegő minőségére vonatkozó, a tagállamok által a Bizottság rendelkezésére bocsátandó információkra vonatkozó szabályok megállapítása és az ezen információk közlésére vonatkozó határidők meghatározása, és ii. az adatok jelentési módjának, valamint a tagállamokon belüli környezeti légszennyezést mérő hálózatokból és egyéni mintavételi pontokból származó információk és adatok kölcsönös cseréjének egyszerűsítése. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell gyakorolni.

(51)

Annak érdekében, hogy ez az irányelv továbbra is teljesítse célkitűzéseit, különösen a környezeti levegő minősége által az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése és csökkentése érdekében, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv III–VII., IX. és X. mellékletének a környezeti levegő minőségének vizsgálata szempontjából releváns műszaki és tudományos fejlődés figyelembevétele érdekében történő, valamint a rövid távú cselekvési tervekbe való felvétel szempontjából megfontolandó intézkedések és a nyilvánosság tájékoztatása tekintetében történő módosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy a konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (18) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(52)

Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből ered.

(53)

Ez az irányelv nem érinti az ezen irányelv XI. mellékletének B. részében megjelölt irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

(54)

mivel ezen irányelv célját, nevezetesen levegőminőségi rendelkezéseknek a szennyező anyag-mentességi célkitűzés elérése céljából történő meghatározását annak érdekében, hogy az Unióban a levegőminőség fokozatosan olyan szintre javuljon, amely már nem tekinthető károsnak az emberi egészségre, a természetes ökoszisztémákra vagy a biológiai sokféleségre, a tagállamok a légszennyező anyagok országhatárokon átterjedő jellege miatt nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,