(iv) Az egyedi kockázati pontszámok (IRS) összegzése az összesített kockázati pontszámban (ARS)

A betétbiztosítási rendszernek mindegyik összesített kockázati pontszámhoz (ARS) megfelelő összesített kockázati súlyt (ARW) kell hozzárendelnie, mégpedig úgy, hogy megállapítja az ARW -re vonatkozó küszöbértékeket, és alkalmazza a „résztartomány” vagy a „mozgóskála” módszert, függetlenül attól, hogy melyik módszerrel történt a kockázati mutatók különböző egyedi kockázati pontszámainak a meghatározása.

A betétbiztosítási rendszernek oly módon kell az összesített kockázati súlyt (ARW) az összesített kockázati pontszámhoz (ARS) hozzárendelnie, hogy a legalacsonyabb és a legmagasabb ARW -t is hozzá lehessen rendelni a tagintézetekhez , és a különböző kockázati osztályokat fel lehessen tölteni. A betétbiztosítási rendszernek különösen kerülnie kell a modell oly módon való kalibrálását, hogy szinte mindegyik tagintézet egyetlen kockázati osztályba (például az átlagos kockázati profilú in tézmények kockázati osztályába) kerüljön annak ellenére, hogy a tagintézetek jelentősen eltérő kockázati profillal rendelkeznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a betétbiztosítási rendszernek minden időszakban szükségszerűen igénybe kell vennie a teljes t artományt és az ARW legalacsonyabb és legmagasabb küszöbértékének megfelelő ARW -hez is hozzá kell rendelnie tagintézeteket.

Az összesített kockázati súly (ARW) küszöbértékei

Az összesített kockázati súly (ARW) felső „α” és alsó „β” küszöbértékét a betétbiz tosítási rendszernek úgy kell meghatároznia, hogy azok tükrözzék a különböző tagintézeteknél felmerülő kockázatok közötti különbségeket.

Az ARW felső „α” küszöbértékét a betétbiztosítási rendszernek 150% és 200% között kell megállapítania.

Az ARW alsó „β” küszöbértékét a betétbiztosítási rendszernek 50% és 75% között kell megállapítania.

Ennél tágabb tartományt is meghatározhat a betétbiztosítási rendszer, ha igazolható, hogy az 50% és 200% közötti tartomány nem tükrözi kielégítően a tagintézetek üzleti mod elljei és kockázati profiljai közötti különbségeket, és erkölcsi kockázatot hozna létre az, ha egymástól nagyban eltérő kockázati profillal rendelkező tagintézetek mesterségesen egy csoportba kerülnének.

A „résztartományok” módszerének alkalmazása az összesített kockázati súly (ARW) esetében

Ha a betétbiztosítási rendszer a résztartományok módszerét alkalmazza, akkor az összesített kockázati pontszámra (ARS) vonatkozó értéktartományokat úgy kell meghatároznia, hogy azok megfeleljenek egy adott kockázati osz tálynak (résztartománynak), továbbá minden egyes résztartományhoz összesített kockázati súlyt (ARW) kell hozzárendelnie az alábbi képletnek megfelelően:

𝑅𝑅 é 𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑚𝑚 á 𝑛𝑛𝑛𝑛 𝑝𝑝 −1

A „P” résztartományok számát a betétbiztosítási rendszernek a tagintézetek számával és sokféleségével arányosan kell meghatároznia. Azonban a betétbiztosítási rendszernek legalább négy „P” résztartományt meg kell határoznia. Legalább egy résztartományt az átlagos kockázatú tagintézetek számára, legalább egy résztartományt az alacsony kockázatú, és legalább kettőt a magas kockázatú tagintézetek számára.

A „mozgóskála - módszer” alkalmazása az összesített kockázati súly (ARW) esetében

Ha a betétbiztosítási rendszer a mozgóskála- módszert alkalmazza, akkor minden egyes ARS -hez a megfelelő ARW -t kell hozzárendelnie az alábbi képletnek megfelelően: