34. cikk A helyettesítő értékek értékelése

a)

az intézmény az 575/2013/EU rendelet 325bi. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett belső szabályok keretében megállapított-e kritériumokat a tekintetben, hogy:

b)

az 575/2013/EU rendelet 325bi. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett belső szabályok kiterjednek-e az intézmény által alkalmazott összes helyettesítési módszerre, beleértve – alkalmazásuk esetén – többek között:

c)

egyértelműen indokolt-e a helyettesítő módszer alkalmazása a nem modellezhető kockázati tényezők esetében, noha a kockázati tényezőknek az (EU) 2024/397 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkéből származó idősoraiban szereplő N hozamszám lehetővé tenné az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 8., illetve 9. cikkében említett historikus, illetve aszimmetrikus szigmamódszer alkalmazását;

d)

a kockázati tényező helyettesítésére alkalmazott módszer megfelelő-e, és az 575/2013/EU rendelet 325bh. cikke (1) bekezdésének g) pontjában előírtak szerint biztosítja-e a modellezhető kockázati tényezők jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveinek és a nem modellezhető kockázati tényezők szélsőséges jövőbeli sokkra vonatkozó forgatókönyveinek konzervatív kalibrálását;

e)

azon kockázati tényezők esetében, amelyek idősora csak egyes időszakok tekintetében használ helyettesítő értékeket, nincsenek-e rendellenes ugrások az idősor helyettesített részei és nem helyettesített részei között.

a)

az említett kockázati tényezőkre alkalmazott helyettesítési módszer azonos-e az (1) bekezdés a) pontjában említett belső szabályokban ismertetett módszerrel, és gazdaságilag észszerű-e az alkalmazott helyettesítő érték;

b)

kellően figyelembe veszik-e a helyettesített kockázati tényező és az egyéb kockázati tényezők közötti báziskockázatot, beleértve azt az esetet is, amikor különböző kockázati tényezőket egy azonos kockázati tényezőhöz való hozzárendeléssel helyettesítenek;

c)

nincsenek-e olyan esetek, amikor a helyettesítő érték azt eredményezi, hogy a konkrét kockázatot nem veszik kellően figyelembe.

a)

előírhatják, hogy az intézmény adja meg a belső kockázatmérési modellnél alkalmazott helyettesített kockázati tényezők idősorait és a nap végi értékelésnél használt megfelelő árazási tényezők idősorait;

b)

meggyőződnek arról, hogy az a) pontban említett két idősor volatilitásai nem térnek el lényegesen;

c)

meggyőződnek arról, hogy a két idősor nagymértékben korrelál.

a)

előírják, hogy az intézmény adja meg azon kockázati tényezők egy mintájának az idősorát, amelyeket nem helyettesített, és amelyekre – helyettesítésük esetén – az értékelés tárgyát képező helyettesítési módszert alkalmazná;

b)

előírják, hogy az intézmény adja meg azt az idősort, amely az értékelt helyettesítési módszernek az a) pontban említett kockázatitényező-idősorra történő alkalmazásával állna elő;

c)

mindkét idősor esetében megállapítják a kockázati tényezők stresszidőszakbeli és utolsó 12 hónapbeli volatilitását, és meggyőződnek arról, hogy a b) pontban említett helyettesítő idősorból származó volatilitás ne becsülje alul az a) pontban említett idősorból eredő volatilitást.

a)

előírják, hogy az intézmény adja meg a kockázati tényezők eredeti, bármely helyettesítési módszer alkalmazása előtti idősorait;

b)

előírják, hogy az intézmény adja meg a helyettesített kockázati tényezőkre alkalmazott idősorokat;

c)

összehasonlítják az (EU) 2024/397 felhatalmazáson alapuló rendelet 8. és 9. cikkének az e bekezdés a) és b) pontjában említett idősorokra való alkalmazásából eredő felfelé és lefelé kalibrált sokkokat, és meggyőződnek arról, hogy a helyettesített idősorokból származó sokkok szisztematikusan nem kevésbé konzervatívak, mint az eredeti idősorok használatával kapott sokkok.