AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/1640 IRÁNYELVE (2024. május 31.) a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzése érdekében a tagállamok által létrehozandó mechanizmusokról, az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról, és az (EU) 2015/849 irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

Az Unió pénzügyi rendszerének pénzmosási, valamint terrorizmusfinanszírozási célú felhasználásának megelőzése tekintetében az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) képezi a fő jogi eszközt. Az említett irányelv átfogó jogi keretet határoz meg, amelyet az (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) tovább erősített a felmerülő kockázatok kezelésével és a tényleges tulajdonlás átláthatóságának növelésével. Az említett jogi keret által elért eredmények ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kockázatok megfelelő csökkentése és azon kísérletek hatékony felderítése érdekében, amelyek az uniós pénzügyi rendszerrel bűnelkövetési célból való visszaélésre irányulnak, továbbá a belső piac integritásának fokozása érdekében az (EU) 2015/849 irányelv további javítására van szükség.

(2)

Az (EU) 2015/849 irányelv hatálybalépése óta több terület kapcsán is megállapítást nyert, hogy módosításokra lenne szükség annak biztosításához, hogy az uniós pénzügyi rendszer rendelkezzen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzéséhez szükséges rezilienciával és kapacitással.

(3)

Az (EU) 2015/849 irányelv végrehajtása során azonosításra került, hogy az illetékes hatóságok Unió-szerte jelentősen eltérő gyakorlatokat és megközelítéseket alkalmaznak, valamint az, hogy hiányoznak a határon átnyúló együttműködésre vonatkozó, kellően hatékony intézkedések. Ezért helyénvaló egyértelműbb követelményeket meghatározni, amelyek várhatóan Unió-szerte hozzájárulnak a zökkenőmentes együttműködéshez, ugyanakkor lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy figyelembe vegyék nemzeti rendszereik sajátosságait.

(4)

Ezen irányelv egy átfogó csomag része, amely a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó uniós keret megerősítésére irányul. Ez az irányelv, valamint az (EU) 2023/1113 (6), az (EU) 2024/1624 (7) és az (EU) 2024/1620 (8) európai parlamenti és tanácsi rendelet együttesen alkotja majd a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatban a kötelezett szolgáltatók által teljesítendő követelményeket szabályozó jogi keretet, amely megalapozza a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem uniós intézményi keretét, többek között a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatóság (a továbbiakban: az AMLA) létrehozását.

(5)

Pénzmosásra és a terrorizmus finanszírozására gyakran nemzetközi összefüggésekben kerül sor. Az uniós szinten elfogadott intézkedések, amelyek nem veszik figyelembe a nemzetközi koordinációt és együttműködést, nagyon korlátozott hatással járnának. Ezért az Unió által e téren elfogadott intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a nemzetközi szinten tett egyéb lépésekkel, és legalább ugyanolyan szigorúnak kell lenniük. Az uniós fellépésnek továbbra is különös figyelmet kell fordítania a Pénzügyi Akció Munkacsoport (a továbbiakban: FATF) által megfogalmazott ajánlásokra, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben részt vevő más nemzetközi testületek által alkalmazott eszközökre. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem hatékonyságának megerősítése céljából a vonatkozó uniós jogi aktusokat adott esetben össze kell hangolni a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemről szóló, a FATF által 2012 februárjában elfogadott nemzetközi standardokkal (a továbbiakban: a felülvizsgált FATF-ajánlások), valamint azok későbbi módosításaival.

(6)

Az egyes gazdasági ágazatokat nemzeti szinten érintő konkrét pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási fenyegetések, kockázatok és sebezhetőségek csökkentik a tagállamok képességét arra, hogy hozzájáruljanak az uniós pénzügyi rendszer integritásához és működőképességéhez. Ezért helyénvaló lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy az ilyen ágazatok és kockázatok azonosításakor úgy döntsenek, hogy az (EU) 2024/1624 rendelet hatálya alá tartozó ágazatokon kívül további ágazatokra is alkalmazzák a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeket. Annak érdekében, hogy mind a belső piac, mind pedig a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem uniós rendszere megőrizze hatékonyságát, lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy az AMLA támogatásával értékelje, hogy indokolt-e a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények további ágazatokra történő tagállamok általi tervezett alkalmazása. Azokban az esetekben, amikor az Unió érdekét konkrét ágazatok tekintetében uniós szintű fellépéssel lehetne elérni, a Bizottságnak tájékoztatnia kell a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények konkrét ágazatokra történő alkalmazását tervező tagállamot arról, hogy uniós szintű fellépést tervez, és ilyenkor a tagállamnak tartózkodnia kell a tervezett nemzeti szintű intézkedések meghozatalától, kivéve, ha azok az intézkedések valamely sürgető kockázat kezelésére szolgálnak.

(7)

A kötelezett szolgáltatók bizonyos kategóriái a szolgáltatásaik nyújtására vonatkozó engedélyezési vagy szabályozási követelmények hatálya alá tartoznak, míg a gazdasági szereplők más kategóriái esetében a szakma gyakorlása nem szabályozott. A szakma vagy a tevékenység gyakorlására vonatkozó kerettől függetlenül valamennyi kötelezett szolgáltató az Unió pénzügyi rendszerének kapuőreként jár el, e feladat ellátása érdekében pedig fejlesztenie kell a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos konkrét készségeket. A tagállamoknak fontolóra kell venniük képzés nyújtását az említett szolgáltatók szakmáiba belépni kívánó személyek számára annak érdekében, hogy azok el tudják látni a feladataikat. A tagállamok fontolóra vehetik például a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kurzusoknak az említett szakmákhoz kapcsolódó felsőoktatási kínálatba való beépítését, illetve az említett szakmákba újonnan belépők képzése érdekében a szakmai szövetségekkel való együttműködést.

(8)

Amennyiben a kötelezett szolgáltatókra nem vonatkoznak konkrét engedélyezési vagy nyilvántartásba vételi követelmények, a tagállamoknak rendelkezniük kell olyan rendszerekkel, amelyek lehetővé teszik a felügyeletek számára azt, hogy biztosan tudják, a felügyleletük alá tartozók számát annak érdekében, hogy biztosítsák a ilyen kötelezett szolgáltatók megfelelő felügyeletét. Ez nem jelenti azt, hogy a tagállamoknak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos külön nyilvántartásba vételi követelményeket kell előírniuk, amennyiben ez nem szükséges a kötelezett szolgáltatók azonosításához, ez a helyzet áll fenn például akkor, amikor a héaregisztráció lehetővé teszi a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények hatálya alá tartozó tevékenységeket végző gazdasági szereplők azonosítását.

(9)

A felügyeleteknek biztosítaniuk kell, hogy a pénzváltó irodák, a készpénzes csekkbeváltóhelyek, a bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végzők és a szerencsejáték-szervezők, valamint a pénzügyi vegyes tevékenységű holdingtársaságok tekintetében az e szervezetek üzleti tevékenységét ténylegesen irányító személyek, valamint az ilyen szervezetek tényleges tulajdonosai jó hírnévvel rendelkezzenek, valamint becsületesen és feddhetetlenül járjanak el, és rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges ismeretekkel és szakértelemmel. Az arra vonatkozó minimális feltételeket, hogy az adott személyek teljesítik-e az említett követelményeket, annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy ezáltal megakadályozható legyen, hogy e szervezetekkel a vezetőik, illetve tényleges tulajdonosaik bűnelkövetési célból visszaéljenek. Annak elősegítése érdekében, hogy a felügyeletek közös megközelítést alkalmazzanak annak ellenőrzésére, hogy a kötelezett szolgáltatók vezetése és azok tényleges tulajdonosai megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek, az AMLA-nak iránymutatásokat kell kiadnia a jó hírnév, a becsületesség és a feddhetetlenség értékelésére szolgáló kritériumokról, valamint az ismeretek és a szakértelem értékelésére szolgáló kritériumokról.

(10)

A kötelezett szolgáltatóknál vezetői feladatot ellátó vagy azok fölött más módon ellenőrzést gyakorló személyek alkalmasságának az értékelése céljából a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletekre vonatkozó információk cseréjét a 2009/315/IB tanácsi kerethatározatnak (9) és a 2009/316/IB tanácsi határozatnak (10) megfelelően kell végrehajtani. Ezenkívül a felügyeletek számára lehetővé kell tenni, hogy minden olyan információhoz hozzáférjenek, amely szükséges a felső vezetés ismereteinek és szakértelmének, valamint jó hírnevük, becsületességük és feddhetetlenségük ellenőrzéséhez, ideértve a megbízható és független forrásokon keresztül rendelkezésre álló információkat is.

(11)

A befektetői letelepedési programok olyan kockázatokat és sebezhetőségeket jelentenek különösen a pénzmosással, az uniós korlátozó intézkedések kijátszásával, a korrupcióval és az adókijátszással kapcsolatban, amelyek végső soron bizonyos kockázatokkal járhatnak az Unió biztonságára nézve. Például egyes ilyen programok működésbeli hiányosságai – ideértve a kockázatkezelési eljárások hiányát, illetve az ilyen eljárások gyenge végrehajtását – lehetőséget teremthetnek a korrupcióra, míg a kérelmezők pénzeszközeinek forrására és vagyonának forrására vonatkozó, gyenge vagy következetlenül végrehajtott ellenőrzések magasabb kockázatokhoz vezethetnek arra vonatkozóan, hogy a kérelmezők e programokat bűnelkövetési célból kihasználják, azzal a céllal, hogy tisztára mossák a jogellenes módon szerzett pénzeszközöket. Annak elkerülése érdekében, hogy az említett programok működéséből eredő kockázatok hatással legyenek az Unió pénzügyi rendszerére, azon tagállamoknak, amelyek nemzeti joga bármely jellegű befektetésért cserébe lehetővé teszi tartózkodási jog biztosítását, következésképpen a pénzmosással, annak alapbűncselekményeivel, valamint a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kapcsolódó kockázatok csökkentésére irányuló intézkedéseket kell hozniuk. Az ilyen intézkedéseknek magukban kell foglalniuk egy megfelelő kockázatkezelési eljárást, beleértve végrehajtásának hatékony nyomon követését is, a kérelmezők profiljának ellenőrzését, beleértve a pénzeszközeik forrására és vagyonuk forrására vonatkozó információk beszerzését is, valamint a kérelmezőkre vonatkozó információknak az illetékes hatóságok birtokában lévő információkkal való ellenőrzését.

(12)

A Bizottság megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy megvizsgálja azokat a konkrét, határokon átnyúló fenyegetéseket, amelyek hatással lehetnek a belső piacra, és amelyeket az egyes tagállamok nem tudnak azonosítani, illetve amelyekkel szemben nem tudnak hatékonyan küzdeni. A Bizottságot ezért meg kell bízni azzal a feladattal, hogy koordinálja a határokon átnyúló tevékenységekkel összefüggő kockázatok értékelését. A kockázatértékelési eljárás hatékonysága szempontjából alapvető fontosságú az olyan megfelelő szakértők bevonása, mint például a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó szakértői csoport, valamint a pénzügyi információs egységek és – adott esetben – más uniós szintű szervek, így például az AMLA képviselői. Az említett eljárás tekintetében továbbá fontos információforrást jelentenek a nemzeti szintű kockázatértékelések és tapasztalatok. A határokon átnyúló fent említett kockázatoknak a Bizottság általi értékelése nem járhat együtt személyes adatok kezelésével. Az adatokat minden esetben teljes mértékben anonimizálni kell. Az uniós és a nemzeti adatvédelmi felügyeleti hatóságokat kizárólag abban az esetben kell bevonni, ha a pénzmosással és a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok értékelése magánszemélyek magánéletének, illetve adataiknak a védelmét érinti. Az uniós és a nemzeti szintű kockázatértékelés közötti szinergiák maximalizálása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak következetes módszerek alkalmazására kell törekedniük.

(13)

Az uniós szintű kockázatértékelés megállapításai segíthetik az illetékes hatóságokat és a kötelezett szolgáltatókat a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázat, valamint a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtásával és kijátszásával összefüggő kockázatok azonosításában, értelmezésében, kezelésében és csökkentésében. Ezért fontos, hogy a kockázatértékelés megállapításait nyilvánosságra hozzák.

(14)

Továbbra is a tagállamok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy azonosítsák, értékeljék és értelmezzék az őket közvetlenül érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat, és döntsenek azok csökkentésének módjáról. Ezért minden tagállamnak meg kell tennie a megfelelő lépéseket ahhoz, hogy megfelelően azonosítsa, értékelje és értelmezze az őt érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat, valamint a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtásának és kijátszásának kockázatát, továbbá hogy koherens nemzeti stratégiát határozzon meg az említett kockázatok csökkentését célzó intézkedések bevezetésére. A nemzeti szintű kockázatértékelésnek be kell mutatnia a tagállam pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszerének intézményi struktúráját és eljárásait, valamint a rendelkezésre álló emberi és pénzügyi erőforrásokat, amennyiben ezek az információk rendelkezésre állnak. A kockázatok folyamatos megértése érdekében a tagállamoknak rendszeresen aktualizálniuk kell nemzeti kockázatértékelésüket, és lehetővé kell tenni azt is, hogy azt kiegészítsék az egyes konkrét ágazatokhoz, termékekhez vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó kockázatokra vonatkozó, célzott naprakésszé tételekkel és értékelésekkel is.

(15)

A jogi személyek és a jogi konstrukciók eszközként szolgálhatnak a bűnözők számára ahhoz, hogy elrejtőzzenek a törvényesség látszata mögé, ezért visszaélhetnek velük a jogellenes tevékenységből származó jövedelmek tisztára mosására akár belföldön, akár határokon átnyúlóan. Az említett kockázatok csökkentése érdekében fontos, hogy a tagállamok megértsék a területükön található jogi személyekhez és jogi konstrukciókhoz kapcsolódó kockázatokat, függetlenül attól, hogy a jogi személyek ott telepedtek-e le, vagy mert a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók vagyonkezelői vagy – hasonló jogi konstrukciók esetén – a vagyonkezelői pozícióval egyenértékű pozíciót betöltő személyek ott telepedtek le vagy ott rendelkeznek tartózkodási hellyel, vagy onnan igazgatják a jogi konstrukciót. Jogi konstrukciók esetében – tekintettel a vagyonrendelőnek a konstrukcióra irányadó jog megválasztására vonatkozó jogára – fontos az is, hogy a tagállamok tisztában legyenek a saját joguk alapján létrehozható jogi konstrukciókhoz kapcsolódó kockázatokkal, függetlenül attól, hogy a jogszabályaik kifejezetten szabályozzák-e őket, vagy létrejöttük a felek szerződési szabadságából ered, és azt a nemzeti bíróságok elismerik.

(16)

Tekintettel a nemzetközi pénzügyi rendszer integrált jellegére és az Unió gazdaságának nyitottságára, a jogi személyekkel és jogi konstrukciókkal kapcsolatos kockázatok túlmutatnak az Unió területén fennálló kockázatokon. Ezért fontos, hogy az Unió és tagállamai megértsék a külföldi jogi személyekből és a külföldi jogi konstrukciókból eredő kockázatoknak való kitettséget. Az ilyen kockázatok értékelésének nem szükséges minden egyes olyan külföldi jogi személyre és külföldi jogi konstrukcióra kiterjednie, amely elégséges mértékben kapcsolódik az Unióhoz, akár azért, mert ingatlant szerzett, akár mert közbeszerzési eljárás eredményeként szerződéseket ítéltek oda neki, vagy olyan ügyleteket folytat kötelezett szolgáltatókkal, amelyek lehetővé teszik számára az Unió pénzügyi rendszeréhez és gazdaságához való hozzáférést. A kockázatértékelésnek ugyanakkor lehetővé kell tennie az Unió és tagállamai számára annak megismerését, hogy milyen típusú külföldi jogi személyek és külföldi jogi konstrukciók rendelkeznek ilyen hozzáféréssel az Unió pénzügyi rendszeréhez és gazdaságához, és hogy e hozzáféréshez milyen típusú kockázatok kapcsolódnak.

(17)

A kockázatértékelés eredményeit időben a kötelezett szolgáltatók rendelkezésére kell bocsátani, hogy azonosítani, értelmezni, kezelni és csökkenteni tudják saját kockázataikat. Az említett eredmények megoszthatók összefoglaló formában és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tehetők, továbbá nem tartalmazhatnak minősített adatokat vagy személyes adatokat.

(18)

Ezen túlmenően, az uniós szintű kockázatok magasabb fokú azonosítása, értelmezése, kezelése és csökkentése érdekében a tagállamoknak a kockázatértékeléseik eredményeit meg kell osztaniuk egymással, a Bizottsággal és az AMLA-val. Az említett adattovábbítások nem tartalmazhatnak minősített adatokat vagy személyes adatokat, kivéve, ha arra a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatok ellátásához feltétlenül szükség van.

(19)

A nemzeti szintű kockázatértékelés során azonosított kockázatok hatékony csökkentése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a következetes nemzeti szintű fellépést vagy egy, a nemzeti szintű válaszintézkedéseket koordináló hatóság kijelölésével, vagy egy e célt szolgáló mechanizmus létrehozásával. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kijelölt hatóság vagy a létrehozott mechanizmus elegendő hatáskörrel és erőforrással rendelkezzen e feladat hatékony ellátásához és az azonosított kockázatokra való megfelelő válaszintézkedések biztosításához.

(20)

Annak érdekében, hogy ellenőrizhető legyen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet szolgáló rendszereik hatékonysága, a tagállamoknak erre vonatkozó statisztikákkal kell rendelkezniük és ezek minőségét folyamatosan fejleszteniük kell. Az uniós szinten gyűjtött statisztikai adatok minőségének és összhangjának javítása érdekében a Bizottságnak és az AMLA-nak nyomon kell követnie a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem alakulását az Unióban, és rendszeresen áttekintést kell közzétennie.

(21)

A FATF standardokat dolgozott ki, amelyek alapján a joghatóságoknak azonosítaniuk és értékelniük kell a proliferációfinanszírozással kapcsolatos célzott pénzügyi szankciók esetleges végre nem hajtásának vagy kijátszásának kockázatát, és intézkedéseket kell hozniuk e kockázatok csökkentésére. A FATF által bevezetett új standardok nem helyettesítik és nem gyengítik azokat a meglévő, szigorú követelményeket, amelyek szerint az országoknak célzott pénzügyi szankciókat kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy megfeleljenek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a tömegpusztító fegyverek elterjedésének és finanszírozásának megelőzéséről, visszaszorításáról és megzavarásáról szóló, vonatkozó határozatainak. E jelenleg hatályos, uniós szinten a 2010/413/KKBP (11) és a (KKBP) 2016/849 (12) tanácsi határozattal, valamint a 267/2012/EU (13) és az (EU) 2017/1509 (14) tanácsi rendelettel végrehajtott kötelezettségek továbbra is kötelező erejűek maradnak az Unión belül valamennyi természetes és jogi személyre nézve. Figyelemmel azokra a konkrét kockázatokra, amelyeknek az Unió a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtása vagy kijátszása tekintetében ki van téve, a kockázatértékelést helyénvaló kiterjeszteni oly módon, hogy az az uniós szinten elfogadott valamennyi célzott pénzügyi szankcióra kiterjedjen. A célzott pénzügyi szankciókhoz kapcsolódó, pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó kockázatérzékeny intézkedések nem szüntetik meg az Unión belül valamennyi természetes és jogi személyre háruló szabályalapú kötelezettséget, hogy a jegyzékbe vett személyek, illetve szervezetek pénzeszközeit és egyéb vagyoni eszközeit be kell fagyasztani, valamint hogy azokat nem szabad a rendelkezésükre bocsátani.

(22)

A nemzetközi fejleményeknek – különösen a felülvizsgált FATF-ajánlásoknak – a figyelembevétele, továbbá a célzott pénzügyi szankciók végrehajtására vonatkozó, átfogó keret biztosítása érdekében ennek az irányelvnek követelményeket kell bevezetnie a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtásával vagy kijátszásával összefüggő kockázatok az Unió és a tagállamok szintjén történő azonosítása, értelmezése, kezelése és csökkentése érdekében.

(23)

A központi tényleges tulajdonosi nyilvántartások (a továbbiakban: a központi nyilvántartások) döntő fontosságúak a jogi személyekkel és a jogi konstrukciókkal való visszaélés elleni küzdelem szempontjából. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell arról, hogy a jogi személyek és a jogi konstrukciók tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat, a meghatalmazotti megállapodásokra vonatkozó információkat, valamint a külföldi jogi személyekre és külföldi jogi konstrukciókra vonatkozó információkat egy központi nyilvántartásban tárolják. Annak biztosítása érdekében, hogy az említett központi nyilvántartások könnyen hozzáférhetők legyenek és jó minőségű adatokat tartalmazzanak, következetes szabályokat kell bevezetni az említett információknak a nyilvántartások általi gyűjtésére és tárolására vonatkozóan. A központi nyilvántartásokban tárolt információknak könnyen használható, géppel olvasható formátumban hozzáférhetőknek kell lenniük.

(24)

A jogi személyekkel való visszaélések elleni küzdelmet elősegítő nagyobb átláthatóság érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat a jogi személyem kívül található központi nyilvántartásban rögzítsék, az uniós joggal teljes összhangban. E célból a tagállamoknak egy központi, a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat összegyűjtő adatbázist, vagy a cégnyilvántartást, illetve valamely más központi nyilvántartást kell használniuk. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy bizonyos információknak a központi nyilvántartás számára történő megadása a kötelezett szolgáltatók feladata legyen-e. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy ezek az információk minden esetben elérhetőek legyenek az illetékes hatóságok számára, továbbá hogy azokat átadják a kötelezett szolgáltatóknak, amikor azok ügyfél-átvilágítási intézkedéseket alkalmaznak.

(25)

A kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és a hasonló jogi konstrukciók tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat a vagyonkezelőknek és a hasonló konstrukciókban a vagyonkezelővel egyenértékű pozíciót betöltő személyeknek a letelepedése vagy a tartózkodási helye szerinti tagállamban kell nyilvántartásba venni, vagy pedig ott, ahol a jogi konstrukciót igazgatják. A kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és a hasonló jogi konstrukciók tényleges tulajdonosaira vonatkozó információk hatékony nyomon követése és nyilvántartásba vétele érdekében továbbá a tagállamoknak együtt kell működniük. A kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és a hasonló jogi konstrukciók tényleges tulajdonosaira vonatkozó tagállami nyilvántartások összekapcsolása várhatóan elérhetővé teszi ezeket az információkat, és várhatóan biztosítja ugyanazon kifejezett vagyonkezelési konstrukciók és hasonló jogi konstrukciók többszörös nyilvántartásba vételének az elkerülését is az Unión belül.

(26)

A tényleges tulajdonosra vonatkozó információkhoz kellő időben való hozzáférést olyan módon kell biztosítani, hogy elkerülhető legyen az érintett jogi személy vagy vagyonkezelő vagy a vagyonkezelői pozícióval egyenértékű pozíciót betöltő személy figyelmeztetésének a kockázata.

(27)

A központi nyilvántartásokban szereplő adatok pontossága alapvető fontosságú az adatokhoz hozzáférő érintett hatóságok és más személyek számára, valamint ahhoz, hogy ezen adatok alapján érvényes és jogszerű döntéseket hozzanak. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell arról, hogy a központi nyilvántartásokért felelős szervek a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk benyújtását követő észszerű időn belül és azt követően rendszeresen ellenőrizzék, hogy a benyújtott információk megfelelőek, pontosak és naprakészek-e. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a központi nyilvántartásokért felelős szervek bármely olyan információt bekérhessenek, amelyre azoknak szükségük van a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk és a meghatalmazottakra vonatkozó információk ellenőrzéséhez, továbbá az olyan helyzetekben, amelyekben nincs tényleges tulajdonos, vagy amelyekben a tényleges tulajdonosokat nem lehetett meghatározni. Ilyen helyzetekben a központi nyilvántartásnak benyújtott információkhoz indokolást kell csatolni, amelynek tartalmaznia kell minden vonatkozó igazoló dokumentumot annak érdekében, hogy a nyilvántartás meg tudjon győződni arról, hogy ez a helyzet áll-e fenn. A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy a központi nyilvántartásokért felelős szervek rendelkezzenek a megfelelő eszközökkel az ellenőrzések – köztük automatizált ellenőrzések – olyan módon történő elvégzéséhez, amely védi az alapvető jogokat, valamint elkerüli a diszkriminatív eredményeket.

(28)

Fontos, hogy a tagállamok a központi nyilvántartásokért felelős szerveket megfelelő hatáskörrel és erőforrásokkal lássák el a tényleges tulajdonlás és a rendelkezésükre bocsátott információk valódiságának ellenőrzéséhez, valamint ahhoz, hogy minden gyanút bejelentsenek a pénzügyi információs egységüknek. E hatásköröknek ki kell terjedniük a jogi személyek és a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók vagyonkezelőjeként eljáró kötelezett szolgáltatók vagy – hasonló jogi konstrukciók esetén – a vagyonkezelővel egyenértékű pozíciót betöltő személyek üzleti helyiségeiben végzett vizsgálatokra, függetlenül attól, hogy a vizsgálatokat a központi nyilvántartásokért felelős szervek vagy a nevükben eljáró más hatóságok végzik-e. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelő biztosítékokat alkalmazzanak abban az esetben, ha az említett vagyonkezelők vagy – hasonló jogi konstrukció esetén – a vagyonkezelővel egyenértékű pozíciót betöltő személyek jogi szakemberek, vagy ha azok üzleti helyiségei vagy székhelyük egyúttal azok magánlakásai is. Az említett hatásköröknek ki kell terjedniük a külföldi jogi személyek és külföldi jogi konstrukciók Unión belüli képviselőire, amennyiben e jogi személyek és konstrukciók létesítő okirat szerinti székhelye vagy képviselői az Unióban találhatók.

(29)

Amennyiben a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk ellenőrzése nyomán a központi nyilvántartásért felelős szerv arra a következtetésre jut, hogy az információkban következetlenségek vagy hibák találhatók, vagy ha az adott információk más módon nem felelnek meg a követelményeknek, lehetővé kell tenni a szerv számára, hogy mindaddig megtagadja vagy felfüggessze a központi nyilvántartásba való bejegyzés igazolását, amíg a mulasztásokat nem orvosolják.

(30)

A központi nyilvántartásokért felelős szerveknek feladataikat indokolatlan befolyástól mentesen kell ellátniuk, ideértve az információk ellenőrzésével, az intézkedések vagy szankciók kiszabásával, valamint a jogos érdekkel bíró személyek hozzáférésének biztosításával kapcsolatos indokolatlan politikai vagy ágazati befolyást is. Ennek érdekében a központi nyilvántartásokért felelős szerveknek az összeférhetetlenség megelőzésére és kezelésére irányuló szabályzatokkal kell rendelkezniük.

(31)

A központi nyilvántartásokért felelős szervek alkalmasak arra, hogy gyorsan és hatékonyan azonosítsák azokat a személyeket, akik végső soron jogi személyeket és jogi konstrukciókat tulajdonolnak vagy ellenőriznek, beleértve a célzott pénzügyi szankciók kapcsán jegyzékbe vett személyeket is. A tulajdonosi és ellenőrzési struktúrák időben történő felismerése hozzájárul a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtásával és kijátszásával összefüggő kockázatoknak való kitettség jobb megismeréséhez, valamint az ilyen kockázatok csökkentését célzó kockázatcsökkentő intézkedések elfogadásához. Ezért fontos, hogy a központi nyilvántartásokért felelős szervek számára kötelező legyen a tényleges tulajdonlásra vonatkozóan birtokukban lévő információknak a célzott pénzügyi szankciókkal kapcsolatos jegyzékbe vételekkel való összevetése, mind a jegyzékbe vételkor, mind azt követően rendszeresen, annak megállapítása érdekében, hogy a jogi személy vagy jogi konstrukció tulajdonosi vagy ellenőrzési struktúrájában történt változások a célzott pénzügyi szankciók kijátszásának kockázatát eredményezik-e. A központi nyilvántartásokban annak feltüntetése, hogy jogi személyek vagy jogi konstrukciók célzott pénzügyi szankciók hatálya alá tartozó személyekkel vagy szervezetekkel állnak kapcsolatban, várhatóan elősegíti az illetékes hatóságok és az uniós korlátozó intézkedések végrehajtásáért felelős hatóságok tevékenységeit.

(32)

A központi nyilvántartásokban a tényleges tulajdonlásra vonatkozóan tárolt információk, valamint a tényleges tulajdonlásra vonatkozóan a kötelezett szolgáltatók és adott esetben az illetékes hatóságok rendelkezésére álló információk közötti eltérések bejelentése hatékony mechanizmus az információk pontosságának ellenőrzésére. Az azonosított eltéréseket gyorsan be kell jelenteni és meg kell szüntetni, az adatvédelmi követelményekkel összhangban.

(33)

Amennyiben a pénzügyi információs egységek és az egyéb illetékes hatóságok által észlelt eltérésekre vonatkozóan tett bejelentés veszélyeztetné egy gyanús ügylet elemzését vagy veszélyeztetne egy folyamatban lévő nyomozást, a pénzügyi információs egységeknek vagy az egyéb illetékes hatóságoknak el kell halasztaniuk az eltérésre vonatkozó bejelentés megtételét mindaddig, amíg a jelentés elhalasztásának oka meg nem szűnik. Ezen túlmenően a pénzügyi információs egységek és más illetékes hatóságok nem jelenthetnek be eltérést akkor, ha ez ellentétes lenne a nemzeti titoktartási rendelkezésekkel, vagy ha az figyelmeztetés bűncselekményét valósítaná meg.

(34)

Annak érdekében, hogy a tényleges tulajdonos fogalmának alkalmazása során egyenlő feltételek érvényesüljenek, lényeges, hogy az Unióban mindenütt egységes bejelentési csatornák és eszközök álljanak a jogi személyek és a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók vagyonkezelői vagy – hasonló jogi konstrukciók esetén – a vagyonkezelővel egyenértékű pozíciót betöltő személyek rendelkezésére. E célból a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információknak a releváns központi nyilvántartásokba történő benyújtásakor egységes formátumot kell alkalmazni, továbbá biztosítani kell az átláthatóságot és a jogbiztonságot.

(35)

A jogi formák különböző típusai közötti egyenlő feltételek biztosítása érdekében a vagyonkezelőknek is információkat kell szerezniük a tényleges tulajdonlásra vonatkozóan, amelyeket meg kell őrizniük, és központi nyilvántartásba vagy központi adatbázisba kell továbbítaniuk.

(36)

Alapvető fontosságú, hogy a tényleges tulajdonosra vonatkozó információk a központi nyilvántartásokon és a központi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszeren keresztül a tényleges tulajdonosra vonatkozó információk a jogi személy felszámolását, illetve a jogi konstrukció megszűnését követően legalább 5 évig hozzáférhetők maradjanak. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információknak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemtől eltérő célokból történő kezelésére vonatkozóan jogukban további indokokról rendelkezzenek, amennyiben ez az adatkezelés közérdekű célból történik, és egy demokratikus társadalomban szükséges és arányos intézkedésnek minősül az elérni kívánt törvényes célhoz képest.

(37)

A pénzügyi információs egységeknek, az egyéb illetékes hatóságoknak és az önszabályozó testületeknek azonnali, szűrés nélküli, közvetlen és ingyenes hozzáféréssel kell rendelkezniük a tényleges tulajdonosra vonatkozó információkhoz a pénzmosás, annak alapbűncselekményei, illetve a terrorizmusfinanszírozás megelőzése, felderítése, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása céljából. Az ügyfél-átvilágítás végzésének idejére a kötelezett szolgáltatók részére is hozzáférést kell biztosítani a központi nyilvántartásokhoz. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a kötelezett szolgáltatók hozzáférését díjfizetéshez kötik. E díjaknak azonban szigorúan az említett nyilvántartásokban tárolt információk minőségének biztosításához és az információk rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó költségek fedezéséhez szükséges mértékre kell korlátozódniuk, és nem áshatják alá a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való tényleges hozzáférést.

(38)

A nemzeti hatóságoknak a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való közvetlen, időben történő és szűrés nélküli hozzáférése döntő fontosságú az uniós korlátozó intézkedések megfelelő végrehajtásának biztosítása, az uniós korlátozó intézkedések végre nem hajtása és kijátszása kockázatának megelőzése, valamint az említett megsértésének kivizsgálása szempontjából is. Ezek okokból kifolyólag az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 215. cikke alapján elfogadott vonatkozó tanácsi rendeletekben azonosított, az ilyen korlátozó intézkedések végrehajtásáért felelős illetékes hatóságok számára közvetlen és azonnali hozzáférést kell biztosítani az összekapcsolt központi nyilvántartásokban tárolt információkhoz.

(39)

Az Unió pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keretében szerepet játszó uniós szervek, hivatalok és ügynökségek számára lehetővé kell tenni, hogy feladataik ellátása során hozzáférjenek a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz. Ez a vizsgálatainak lefolytatása során vonatkozik az Európai Ügyészségre (EPPO), de az Európai Csalás Elleni Hivatalra (OLAF) is, továbbá a nemzeti hatóságok nyomozásainak támogatása során az Europolra és az Eurojustra is. Felügyeleti hatóságként az AMLA-nak a felügyeleti tevékenységek végzése során hozzáférést kell kapnia a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz. Annak biztosítása érdekében, hogy az AMLA hatékonyan tudja támogatni a pénzügyi információs egységek tevékenységeit, a közös elemzésekkel összefüggésben is hozzáférést kell biztosítani számára a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz.

(40)

A magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogba való beavatkozás korlátozása érdekében a központi nyilvántartásokban tárolt, tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való nyilvános hozzáférést a jogos érdek bizonyításától kell függővé tenni. A tagállamoknak az említett jogos érdek meglétének ellenőrzésére vonatkozó, különféle megközelítései akadályozhatják a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keret harmonizált végrehajtását, valamint azt a megelőzési célt, amelynek érdekében a nyilvánosság tagjai számára engedélyezett a hozzáférés. Ezért a jogos érdek elismerésére és ellenőrzésére vonatkozó keretet uniós szinten kell kidolgozni, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) teljes körű tiszteletben tartása mellett. Amennyiben jogos érdek áll fenn, a nyilvánosság számára lehetővé kell tenni a hozzáférést a jogi személyek és a jogi konstrukciók tényleges tulajdonlására vonatkozó információkhoz. A nyilvánosság bizonyos kategóriái esetében vélelmezni kell a jogos érdeket. A jogos érdeken alapuló hozzáférés nem függhet a hozzáférést kérelmező személy jogi státuszától vagy formájától.

(41)

A nem kormányzati szervezetek, a tudományos élet képviselői és az oknyomozó újságírók hozzájárultak az Unió célkitűzéseinek eléréséhez a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem terén. Ezért őket úgy kell tekinteni, hogy jogos érdekük fűződik a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez, amely létfontosságú számukra a feladataik ellátásához és adott esetben a nyilvánosság általi ellenőrzés gyakorlásához. A központi nyilvántartásokhoz való hozzáférés lehetősége nem függhet attól, hogy milyen médián vagy platformon keresztül végzik tevékenységeiket, sem pedig a területen szerzett korábbi tapasztalatoktól. Annak érdekében, hogy az említett kategóriák hatékonyan végezhessék tevékenységeiket és elkerülhető legyen a megtorlás kockázata, lehetővé kell tenni számukra, hogy a jogi személyekre és a jogi konstrukciókra vonatkozó információkhoz anélkül férjenek hozzá, hogy bizonyítanák, kapcsolatban állnak e jogi személyekkel, illetve konstrukciókkal. Az uniós adatvédelmi szabályokban előírtak szerint a tényleges tulajdonosoknak a személyes adataik kezelésére vonatkozó információkhoz való hozzáférése nem érintheti hátrányosan mások jogait és szabadságait, ideértve a személyi biztonsághoz való jogot is. Az újságírás céljából vagy civil társadalmi szervezetek nevében eljáró személyek által a tényleges tulajdonosok személyes adataiba való betekintésnek a tényleges tulajdonossal történő közlése azzal a kockázattal jár, hogy aláássa azon újságírók és a civil társadalmi szervezetek azon tagjainak biztonságát, akik potenciális büntetendő cselekményekkel kapcsolatos nyomozást folytatnak. Ezért a személyes adatok védelméhez való jognak az újságírókat megillető tájékozódás és véleménynyilvánítás szabadságával – az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) 85. cikkének értelmében – történő összeegyeztetése, valamint – az említett rendelet 23. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összhangban – a civil társadalmi szervezetek pénzmosás, annak alapbűncselekményei, illetve a terrorizmusfinanszírozás megelőzésében, nyomozásában és felderítésében játszott szerepének a biztosítása érdekében a központi nyilvántartásokért felelős szervek nem oszthatnak meg a tényleges tulajdonosokkal azok személyes adatainak a nyilvánosság ezen kategóriái által történő kezelésére vonatkozó információkat, hanem kizárólag azt közölhetik, hogy újságírás céljából vagy civil társadalmi szervezetek nevében eljáró személyek betekintettek az adataikba.

(42)

Az üzleti ügyletek integritása kritikus fontosságú a belső piac és az Unió pénzügyi rendszere megfelelő működésének szempontjából. Ennek érdekében fontos, hogy azon személyek, akik az Unióban jogi személyekkel vagy jogi konstrukciókkal kívánnak üzleti tevékenységet folytatni, hozzáférhessenek azok tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz annak ellenőrzése céljából, hogy potenciális üzleti partnereik nem vesznek-e részt pénzmosásban, annak alapbűncselekményeiben vagy terrorizmusfinanszírozásban. Széles körű bizonyíték van arra, hogy a bűnözők vállalati struktúrák mögé rejtik kilétüket, annak a lehetővé tétele pedig, hogy akik valamely jogi személlyel vagy jogi konstrukcióval ügyletet köthetnek tudomást szerezzenek a tényleges tulajdonosok kilétéről, hozzájárul annak leküzdéséhez, hogy a jogi személyekkel vagy jogi konstrukciókkal bűnelkövetési célból visszaéljenek. Egy ügylet nem korlátozódik kereskedési tevékenységekre, illetve termékek vagy szolgáltatások nyújtására vagy megvásárlására, hanem azokat a helyzeteket is magában foglalhatja, amelyekben fennáll a valószínűsége annak, hogy egy személy az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) 4. cikkének 25. pontjában meghatározottak szerinti pénzt, vagy kriptoeszközöket fektet be a jogi személybe vagy a jogi konstrukcióba, vagy hogy megszerzi a jogi személyt. Ezért a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez fűződő jogos érdek követelménye nem tekinthető úgy, mint amelyet kizárólag a gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységet folytató személyek teljesítenek.

(43)

Tekintettel a pénzmosás, annak alapbűncselekménye és a terrorizmusfinanszírozás határokon átnyúló jellegére, el kell ismerni, hogy harmadik országok hatóságainak jogos érdekük fűződik az uniós jogi személyekre és jogi konstrukciókra vonatkozó tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez, amennyiben az ilyen hozzáférésre az említett hatóságok pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatai ellátásához szükség van konkrét nyomozásokkal vagy elemzésekkel összefüggésben. Hasonlóképpen, azon harmadik országbeli szervezetek számára, amelyek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények hatálya alá tartoznak, lehetővé kell tenni az uniós központi nyilvántartásokban szereplő, a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való hozzáférést, amennyiben e szervezeteknek az adott országokban a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatban meglévő követelményeknek való megfelelés keretében ügyfél-átvilágítási intézkedéseket kell hozniuk az Unióban letelepedett jogi személyekkel és jogi konstrukciókkal kapcsolatban. A központi nyilvántartásban szereplő információkhoz való bármely hozzáférésnek meg kell felelnie a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jognak, és különösen az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetének. Ennek érdekében a központi nyilvántartásoknak azt is mérlegelniük kell, hogy az Unión kívül letelepedett személyek kérelmei azon feltételek hatálya alá tartozhatnak-e, amelyek mellett az említett rendelet 49. cikke szerinti eltérés alkalmazható. Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) állandó ítélkezési gyakorlata több alkalommal is megerősítette, hogy a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem általános közérdekű célnak minősül és hogy közbiztonsági célok kapcsolódnak hozzá. A harmadik országbeli pénzügyi információs egységek, valamint bűnüldöző és igazságügyi hatóságok által folytatott nyomozások és elemzések integritásának megőrzése érdekében a központi nyilvántartásoknak tartózkodniuk kell attól, hogy közöljék a tényleges tulajdonosokkal a személyes adataiknak az említett hatóságok általi kezelését, amennyiben ez a közlés hátrányosan érintené az említett hatóságok nyomozásait és elemzéseit. Ugyanakkor az érintettek jogainak védelme érdekében a központi nyilvántartásoknak csak addig kell tartózkodniuk ezen információk közlésétől, ameddig az ilyen információközlés már nem veszélyeztetne nyomozást vagy elemzést. Ezt a határidőt legfeljebb 5 évben kell megállapítani, és azt kizárólag a harmadik országbeli hatóság indokolt kérelmére lehet meghosszabbítani.

(44)

Egy kellőképpen rugalmas és az újonnan felmerülő körülményekhez alkalmazkodni képes hozzáférési rendszer biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy eseti alapon hozzáférést biztosítsanak a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz bármely olyan személy számára, amely a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás megelőzéséhez és az ellenük való küzdelemhez fűződő jogos érdekét igazolni tudja. A tagállamoknak információkat kell gyűjteniük a jogos érdek olyan eseteiről, amelyek túlmutatnak az ezen irányelvben azonosított kategóriákon, és azokról értesíteniük kell a Bizottságot.

(45)

A bűnözők bármikor visszaélhetnek a jogi személyekkel. Azonban a jogi személyek életciklusának bizonyos szakaszaihoz magasabb kockázatok kapcsolódnak, így például a társaság alapításának szakaszában, vagy ha megváltozik a társaság struktúrája, például átalakulás, egyesülés vagy szétválás esetén, lehetővé téve a bűnözők számára a jogi személy feletti ellenőrzés megszerzését. Az uniós keret az (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) alapján biztosítja a hatóságok általi felügyeletet a jogi személyek fennállásának e szakaszai felett. Annak biztosítása érdekében, hogy e hatóságok hatékonyan végezhessék tevékenységeiket, valamint hozzájárulhassanak a jogi személyekkel bűnelkövetési céllal történő visszaélések megelőzéséhez, hozzáférést kell biztosítani számukra az összekapcsolt központi nyilvántartásokban szereplő információkhoz.

(46)

Az uniós finanszírozási programok keretében a Bizottsághoz benyújtott elszámolásokban szereplő kiadások jogszerűségének és szabályszerűségének biztosítása érdekében a programhatóságoknak gyűjteniük, valamint irányítási és kontrollrendszereikben tárolniuk kell az uniós támogatás címzettjeinek tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat. Ezért biztosítani kell, hogy a tagállami programhatóságok hozzáférjenek az összekapcsolt központi nyilvántartásokban tárolt, a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz, annak érdekében, hogy eleget tudjanak tenni az (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) szerinti, a szabálytalanságok – köztük a csalások – megelőzésére, észlelésére, korrigálására és bejelentésére vonatkozó kötelezettségeiknek.

(47)

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) alapján végrehajtó tagállami hatóságok számára hozzáférést kell biztosítani az összekapcsolt központi nyilvántartásokhoz, hogy összegyűjtsék az uniós pénzeszközök címzettjére vagy a szerződő félre vonatkozó, az említett rendeletben előírt tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkat.

(48)

A közbeszerzésben előforduló korrupció sérti a közérdeket, aláássa a közbizalmat, továbbá negatív hatással van a polgárok életére. Tekintettel a közbeszerzési eljárásoknak a korrupcióval, a csalással és egyéb alapbűncselekményekkel szembeni sebezhetőségére, lehetővé kell tenni a közbeszerzési eljárások terén illetékes nemzeti hatóságok számára, hogy betekintsenek a központi nyilvántartásokba, hogy megállapíthassák azon természetes személyek kilétét, akik az ajánlattevőket végső soron tulajdonolják vagy ellenőrzik, és azonosíthassák azokat az eseteket, amelyekben fennáll annak a kockázata, hogy bűnözők részt vehetnek a közbeszerzési eljárásban. A központi nyilvántartásban tárolt információkhoz való, időben történő hozzáférés döntő fontosságú annak biztosításához, hogy a közbeszerzési eljárásokat lefolytató hatóságok – többek között az említett eljárásokban előforduló korrupciós esetek felderítése révén – hatékonyan tudják ellátni feladataikat. A közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban a hatóságok fogalmának magában kell foglalnia az áruk és szolgáltatások, vagy koncessziók közbeszerzésére vonatkozó uniós jogi aktusok szerinti ajánlatkérő szervek fogalmát, valamint a tagállamok által a közbeszerzési eljárások jogszerűségének ellenőrzésére kijelölt bármely olyan hatóságot, amely a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem tekintetében nem minősül illetékes hatóságnak.

(49)

Az olyan termékek, mint a harmadik fél szolgáltatók által kínált ügyfélszűrés, segítséget jelentenek a kötelezett szolgáltatóknak az ügyfél-átvilágítás elvégzésében. Az említett termékek átfogó képet adnak nekik az ügyfelekről, ami lehetővé teszi számukra, hogy megalapozott döntéseket hozzanak azok kockázati besorolásáról, az alkalmazandó kockázatcsökkentő intézkedésekről, valamint az ügyfelek tevékenységeivel kapcsolatos lehetséges gyanúkról. Az említett termékek továbbá hozzájárulnak az illetékes hatóságok munkájához a gyanús ügyletek elemzése, valamint a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás potenciális eseteinek a kivizsgálása terén, mégpedig azáltal, hogy a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat más olyan technikai megoldásokkal egészítik ki, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára, hogy – többek között az elkövetőik földrajzi helyének meghatározása révén – tágabb képet kapjanak az összetett bűnelkövetési formákról. Ezek tehát kritikus fontosságú szerepet játszanak a pénzmosási rendszereket jellemző, egyre összetettebb és gyorsabb mozgások nyomon követése tekintetében. A megfelelési infrastruktúrában betöltött, jól megalapozott funkciójuk miatt indokolt úgy tekinteni, hogy az ilyen termékeket kínáló szolgáltatóknak jogos érdekük fűződik a központi nyilvántartásokban tárolt információkhoz való hozzáféréshez, feltéve, hogy a nyilvántartásból szerzett adatokat kizárólag unióbeli kötelezett szolgáltatóknak és illetékes hatóságoknak adják át abból a célból, hogy azok el tudják látni a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésével, valamint az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos feladatokat.

(50)

Annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a jogos érdek fogalmának a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való hozzáférés céljából történő végrehajtásával kapcsolatos széttartó megközelítéseket, az ilyen jogos érdek elismerésére vonatkozó eljárásokat harmonizálni kell. Ennek magában kell foglalnia a jogos érdek alkalmazására és elismerésére vonatkozó közös sablonokat, amelyek Unió-szerte megkönnyítenék a központi nyilvántartások általi kölcsönös elismerést. E célból a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy harmonizált sablonokat és eljárásokat határozzon meg.

(51)

Annak biztosítása érdekében, hogy a hozzáférésnek a korábban ellenőrzött jogos érdekkel rendelkezők számára történő megadására vonatkozó eljárások ne jelentsenek indokolatlan terhet, a hozzáférés megújítható olyan egyszerűsített eljárások alapján, amelyek révén a központi nyilvántartásért felelős szerv biztosítja, hogy a korábban ellenőrzési céllal megszerzett információk helyesek és relevánsak legyenek, szükség esetén pedig aktualizálásra kerüljenek.

(52)

Ezen túlmenően, az arányos és kiegyensúlyozott megközelítés, valamint a magánélethez való jog és a személyes adatok védelmének biztosítása érdekében a tagállamoknak rendelkezniük kell a tényleges tulajdonosra vonatkozó, a központi nyilvántartásokban szereplő személyes adatoknak az e nyilvántartások általi közlése, valamint az ilyen információkhoz való hozzáférés alóli kivételekről olyan kivételes esetekben, amikor az információk csalás, emberrablás, zsarolás, kényszerítés, zaklatás, erőszak vagy megfélemlítés aránytalan kockázatának tennék ki a tényleges tulajdonost. A tagállamok számára lehetővé kell tenni továbbá, hogy online regisztrációt írjanak elő annak érdekében, hogy azonosítani lehessen minden olyan személyt, aki a központi nyilvántartásból információt kér, valamint hogy a nyilvántartásban szereplő információkhoz való, jogos érdekkel rendelkező személyek általi hozzáférésért díjat szedjenek be. E díjaknak azonban szigorúan a központi nyilvántartásokban tárolt információk minőségének biztosításához és az információk rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó költségek fedezéséhez szükséges mértékre kell korlátozódniuk, és nem áshatják alá a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való tényleges hozzáférést.

(53)

A kérelmezők személyazonosságának megállapítása szükséges annak biztosításához, hogy a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz kizárólag olyan személyek férhessenek hozzá, akiknek ehhez jogos érdekük fűződik. Az azonosítási eljárást azonban úgy kell lefolytatni, hogy az ne vezessen megkülönböztetéshez többek között sem a kérelmező tartózkodási helye szerinti országa, sem pedig az állampolgársága alapján. E célból a tagállamoknak elégséges azonosítási mechanizmusokat kell biztosítaniuk, amelyeknek többek között, de nem kizárólag magukban kell foglalniuk a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) alapján bejelentett elektronikus azonosítási rendszereket, és a releváns minősített bizalmi szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a jogos érdekkel bíró személyek számára lehetővé tegyék a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való tényleges hozzáférést.

(54)

Az (EU) 2018/843 irányelv az (EU) 2017/1132 irányelvvel létrehozott európai központi platformon keresztül megvalósította a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkat tároló tagállami központi nyilvántartások összekapcsolását. Az összekapcsolás alapvető fontosságúnak bizonyult ahhoz, hogy az illetékes hatóságok, a kötelezett szolgáltatók és a jogos érdekkel bíró személyek hatékonyan, határokon átnyúlóan hozzáférhessenek a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz. További fejlesztésre lesz szükség ahhoz, hogy sor kerülhessen a továbbfejlesztett szabályozási követelmények ezen irányelv átültetését megelőzően történő végrehajtására. Ezért az összekapcsolásra irányuló munkának folytatódnia kell a tagállamoknak a rendszer egészének működtetésében való részvétele mellett, amelyet a Bizottság és a tagállamok képviselői által a rendszer működésével és jövőbeli fejlesztéseivel kapcsolatos kérdésekről folytatott rendszeres párbeszéd révén kell biztosítani.

(55)

A tagállamok központi nyilvántartásainak összekapcsolása révén az egyes tagállamok központi nyilvántartásaiban szereplő, a jogi konstrukciók tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz történő nemzeti és határokon átnyúló hozzáférést a jogos érdek meghatározása alapján, a központi nyilvántartásért felelős szerv által hozott határozat alapján kell biztosítani. Annak biztosítása érdekében, hogy a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való hozzáférés korlátozására vonatkozó határozatokat felül lehessen vizsgálni, az ilyen határozatokkal szembeni jogorvoslati mechanizmusokat kell létrehozni. A koherens és hatékony nyilvántartásba vétel és információcsere biztosítása érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a központi nyilvántartásért felelős tagállami szervük együttműködjön a többi tagállamon belüli partnereivel, többek között azon bizalmi vagyonkezelési konstrukciókkal vagy hasonló jogi konstrukciókkal kapcsolatos információk megosztását illetően, amelyekre az adott tagállam joga az irányadó, ám amelyek igazgatása egy másik tagállamban történik, vagy amelyek vagyonkezelője egy másik tagállamban telepedett le vagy rendelkezik tartózkodási hellyel.

(56)

A személyes adatok ezen irányelv alkalmazásában végzett kezelésére az (EU) 2016/679 rendelet alkalmazandó. Azon természetes személyeket, akikről tényleges tulajdonosként személyes adatok szerepelnek a központi nyilvántartásokban, tájékoztatni kell az alkalmazandó adatvédelmi szabályokról. Emellett kizárólag a mindenkori tényleges tulajdonosokra vonatkozó, naprakész személyes adatok tehetők elérhetővé, és a tényleges tulajdonosokat tájékoztatni kell az uniós adatvédelmi jogi keret szerinti jogaikról, valamint az e jogok gyakorlására alkalmazandó eljárásokról.

(57)

Ha a pénzügyi információs egységek és az egyéb illetékes hatóságok késve férnek hozzá a bankszámlák- és fizetésiszámlák-, értékpapírszámlák-, kriptoeszközszámlák-, valamint széftulajdonosok személyazonosságára vonatkozó információkhoz, az hátráltatja a pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással összefüggő pénzátutalások felderítését. E tekintetben kulcsfontosságú, hogy minden tagállamban létrehozzanak egy központosított automatizált mechanizmust – például nyilvántartást vagy adatvisszanyerési rendszert –, amely hatékony eszközként biztosítja a bankszámlák és fizetési számlák, értékpapírszámlák, kriptoeszközszámlák, valamint a széftulajdonosok, meghatalmazottaik és a tényleges tulajdonosaik személyazonosságára vonatkozó információkhoz való, időben történő hozzáférést. Az ilyen információknak tartalmazniuk kell a lezárt ügyfélszámlák tulajdonosaira, a bankszámlákra és a fizetésiszámlákra – ideértve a virtuális IBAN-okat – az értékpapírszámlákra, a kriptoeszközszámlákra, és a széfekre vonatkozó előtörténeti információkat. A hozzáférési rendelkezések alkalmazásakor helyénvaló a már meglévő mechanizmusok felhasználása, feltéve, hogy a nemzeti pénzügyi információs egységek az általuk igényelt adatokhoz azonnal és szűrés nélkül tudnak hozzáférni. A pénzmosás és annak alapbűncselekményei, valamint a terrorizmusfinanszírozás kockázatának hatékonyabb csökkentése érdekében a tagállamok más, szükségesnek és arányosnak ítélt egyéb információkat is betáplálhatnak az említett mechanizmusokba. A pénzügyi információs egységek, a közös elemzések keretében az AMLA és a felügyeleti hatóságok kapcsolódó megkeresései és információkérései vonatkozásában teljes körű titoktartást kell biztosítani.

(58)

A virtuális IBAN-ok olyan, hitelintézetek és pénzügyi intézmények által kibocsátott virtuális számok, amelyek lehetővé teszik a fizetések fizikai bankszámlákra vagy fizetési számlákra történő átirányítását. Bár a virtuális IBAN-ok a vállalkozások által használhatók törvényes célokra, például a fizetések határokon átnyúló beszedésének és továbbításának egyszerűsítésére, azokhoz egyúttal a pénzmosás, annak alapbűncselekményei, illetve a terrorizmusfinanszírozás nagyobb kockázata társul, mivel felhasználhatók a számlatulajdonos személyazonosságának elfedésére, ami megnehezíti a pénzügyi információs egységek számára a pénzeszközök áramlásának nyomon követését, a számla helyének azonosítását és a szükséges intézkedések meghozatalát, ideértve a számla felfüggesztését, illetve nyomon követését is. E kockázatok csökkentése, valamint annak érdekében, hogy a pénzügyi információs egységek könnyebben nyomon tudják követni és fel tudják deríteni a tiltott áramlásokat, a központosított automatizált mechanizmusoknak tartalmazniuk kell a bankszámlához vagy fizetési számlához kapcsolódó virtuális IBAN-okra vonatkozó információkat.

(59)

A magánélet tiszteletben tartása és a személyes adatok védelme érdekében a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos nyomozások lefolytatásához minimálisan szükséges adatokat bankszámlákat vagy fizetési számlákat, értékpapírszámlákat és kriptoeszközszámlákat tartalmazó központosított automatizált mechanizmusokban kell tárolni. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak eldöntését, hogy mely további adatok begyűjtése hasznos és arányos. E mechanizmusokra vonatkozó rendelkezések átültetése során a tagállamoknak meg kell határozniuk az ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazása során szerzett dokumentumok és információk megőrzési idejével megegyező megőrzési időt. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a megőrzési időt kivételesen, megfelelő indokolás mellett meghosszabbítsák. A meghosszabbított megőrzési idő nem haladhatja meg a további 5 évet. Ez az időszak nem érinti az eltérő adatmegőrzési követelményeket megállapító olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy eseti döntéseket hozzanak a büntető- vagy közigazgatási eljárások lefolytatásának megkönnyítése érdekében. Az említett mechanizmusokhoz való hozzáférést a szükséges ismeret elve alapján kell biztosítani.

(60)

A tagállamok központosított automatizált mechanizmusainak összekapcsolása révén a nemzeti pénzügyi információs egységek gyorsan hozzájuthatnának a más tagállamokban található bankszámlák és fizetési számlák, értékpapírszámlák, kriptoeszközszámlák, valamint széfek tulajdonosainak személyazonosságára vonatkozó, határokon átnyúló információkhoz, ami megerősítené a pénzügyi elemzések hatékony elvégzésére és a más tagállambeli partnereikkel való együttműködésre való képességüket. A bankszámlákra- és fizetésiszámlákra, értékpapírszámlákra, kriptoeszközszámlákra, valamint a széfekre vonatkozó információkhoz való, határokon átnyúló közvetlen hozzáférés lehetővé tenné a pénzügyi információs egységek számára, hogy kellően rövid határidőn belül pénzügyi elemzést készítsenek a különböző számlákon keresztül – többek között virtuális IBAN-ok használatával – mozgatott pénzeszközök nyomon követésére, amely alapján felderíthetők a potenciális pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási esetek, valamint garantálhatók a gyors bűnüldözési intézkedések. Az összekapcsolt központosított automatizált mechanizmusokhoz az AMLA számára is közvetlen hozzáférést kell biztosítani annak érdekében, hogy a közös elemzési gyakorlatok keretében operatív támogatást nyújthasson a pénzügyi információs egységeknek. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az összekapcsolt központosított automatizált mechanizmusokhoz való közvetlen hozzáférés kiterjedjen a felügyeleti hatóságokra is, lehetővé téve számukra feladataik hatékony végrehajtását.

(61)

A személyes adatok védelméhez való jog és a magánélethez való jog tiszteletben tartása, valamint a nemzeti központosított automatizált mechanizmusokban tárolt információkhoz való határokon átnyúló hozzáférés hatásának korlátozása érdekében a bankszámla-nyilvántartások összekapcsolt rendszerén keresztül hozzáférhető információk köre az adattakarékosság elvével összhangban az ahhoz szükséges minimumra korlátozódna, hogy lehetővé váljon a bankszámlákkal vagy fizetési számlákkal, az értékpapírszámlákkal, a kriptoeszközszámlákkal és a széfekkel vagy azok felett rendelkező természetes vagy jogi személyek azonosítása. A pénzügyi információs egységek és az AMLA, valamint a felügyeleti hatóságok számára azonnali és szűrés nélküli hozzáférést kell biztosítani a bankszámla-nyilvántartások összekapcsolt rendszeréhez. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzügyi információs egységek személyzete a titoktartás és az adatvédelem tekintetében magas szakmai színvonalat képviseljen, továbbá feddhetetlen és kellően képzett legyen. Ezenkívül a tagállamoknak olyan technikai és szervezési intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek szigorú technológiai normáknak megfelelően garantálják az adatok biztonságát.

(62)

A bankszámlákra és fizetési számlákra, az értékpapírszámlára, a kriptoeszközszámlákra és a széfekre vonatkozó információkat tároló tagállami központosított automatizált mechanizmusoknak (központi nyilvántartásoknak vagy központi elektronikus adatvisszanyerési rendszereknek) a bankszámla-nyilvántartások összekapcsolt rendszerén keresztül történő összekapcsolása szükségessé teszi a különböző műszaki jellemzőkkel rendelkező nemzeti rendszerek összehangolását. E célból technikai intézkedéseket és előírásokat kell kidolgozni, figyelembe véve a nemzeti központosított automatizált mechanizmusok közötti különbségeket.

(63)

Az ingatlan vonzó vagyontárgy a jogellenes tevékenységből származó jövedelmüket tisztára mosni szándékozó bűnözők számára, mivel lehetővé teszi a pénzeszközök valódi forrásának és a tényleges tulajdonos személyazonosságának elfedését. Az, hogy a pénzügyi információs egységek és más illetékes hatóságok megfelelően és időben azonosítsák az ingatlanokat és az ingatlantulajdonnal rendelkező természetes személyeket, valamint jogi személyeket és jogi konstrukciókat, egyaránt fontos a pénzmosási módszerek felderítéséhez, valamint a vagyoni eszközök befagyasztásához és elkobzásához, továbbá a célzott pénzügyi szankciókat végrehajtó, befagyasztást elrendelő közigazgatási intézkedésekhez. Ezért fontos, hogy a tagállamok azonnali és közvetlen hozzáférést biztosítsanak a pénzügyi információs egységek és más illetékes hatóságok számára olyan információkhoz, amelyek lehetővé teszik az ingatlannal kapcsolatos potenciális büntetőügyek megfelelő elemzését és kivizsgálását. A tényleges hozzáférés megkönnyítése érdekében ezeket az információkat egy egységes hozzáférési ponton keresztül, ingyenesen kell biztosítani, mégpedig digitális úton és lehetőség szerint géppel olvasható formátumban. Az információknak magukban kell foglalniuk az előtörténeti információkat, ideértve az ingatlan tulajdoni viszonyaira vonatkozó előtörténeti információkat és azokat az árakat, amelyeken az ingatlant a múltban megszerezték, valamint a kapcsolódó dologi terheket egy meghatározott múltbeli időszakban, annak érdekében, hogy az adott tagállam pénzügyi információs egységei és más illetékes hatóságai elemezni és azonosítani tudják az ingatlanügyletekkel – ideértve a földet is – kapcsolatos gyanús tevékenységeket, amelyek pénzmosásra vagy más típusú bűncselekményekre utalhatnak. Az említett előtörténeti információk olyan típusú információkra vonatkoznak, amelyek az ingatlanügyletek végrehajtása során már összegyűjtésre kerültek. Az érintett személyeket tehát nem terhelik új kötelezettségek, ami biztosítja az érintettek jogos elvárásainak kellő tiszteletben tartását. Tekintettel az ingatlannal kapcsolatos bűnelkövetési formák gyakran határokon átnyúló természetére, helyénvaló meghatározni azon információk minimális körét, amely információkhoz lehetővé kell tenni a hozzáférést az illetékes hatóságok számára, valamint amelyeket azok meg kell, hogy tudjanak osztani a más tagállambeli partnereikkel.

(64)

A tagállamok létrehoztak vagy létre kell hozniuk működési szempontból független és autonóm pénzügyi információs egységeket az információk annak céljából történő gyűjtésére és elemzésére, hogy a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzése és az ellenük való küzdelem érdekében megállapítsa az összefüggést a gyanús ügyletek és tevékenységek, valamint az azok mögött húzódó büntetendő cselekmények között. A pénzügyi információs egységnek egyetlen országos központként kell működnie, amelynek feladata, hogy fogadja és elemezze a gyanús ügyletekkel kapcsolatos bejelentéseket, a határokon átnyúló fizikai készpénzmozgásokról szóló, a váminformációs rendszeren keresztül tett, valamint a bizonyos küszöbértékeket meghaladó ügyletekről tett bejelentéseket (a továbbiakban: küszöbértéken alapuló információközlések), továbbá a kötelezett szolgáltatók által a pénzmosással, annak alapbűncselekményeivel vagy a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatban benyújtott egyéb információkat. Biztosítani kell a pénzügyi információs egység működési függetlenségét és autonómiáját azáltal, hogy az egység rendelkezzen a feladatai önálló végrehajtásához szükséges hatáskörrel és erőforrással, ideértve annak képességét, hogy önálló döntést hozzon meghatározott információk elemzésére, bekérésére és továbbítására vonatkozóan. A pénzügyi információs egységnek minden esetben jogosultnak kell lennie arra, hogy függetlenül információkat továbbítson az érintett illetékes hatóságoknak, illetve információkat közöljön azokkal. A pénzügyi információs egységet elégséges pénzügyi, humán és technikai erőforrásokkal kell ellátni, amelyek biztosítják autonómiáját és függetlenségét, és lehetővé teszik számára a megbízatásának hatékony gyakorlását. A pénzügyi információs egységnek képesnek kell lennie arra, hogy egyedileg vagy rutinszerűen megszerezze és hasznosítsa a feladatai ellátásához szükséges erőforrásokat, mégpedig minden olyan indokolatlan politikai, kormányzati vagy ágazati befolyástól vagy beavatkozástól mentesen, amely veszélyeztetheti a működési függetlenségét. Az említett követelmények teljesítésének értékelése, valamint a hiányosságok és a bevált gyakorlatok azonosítása érdekében az AMLA-t fel kell hatalmazni arra, hogy koordinálja a pénzügyi információs egységek partneri felülvizsgálatainak megszervezését.

(65)

A pénzügyi információs egységek személyzetének nagymértékben feddhetetlennek és megfelelően képzettnek kell lennie, továbbá magas szakmai színvonalat kell fenntartania. A pénzügyi információs egységeknek az összeférhetetlenségek hatékony megelőzésére és kezelésére irányuló eljárásokkal kell rendelkezniük. Munkájuk jellegéből adódóan a pénzügyi információs egységek nagy mennyiségű és érzékeny személyes adatot és pénzügyi információt fogadnak, valamint hozzáféréssel rendelkeznek ezekhez. A pénzügyi információs egységek személyzetének ezért megfelelő készségekkel kell rendelkeznie a nagy adathalmazok elemzésére szolgáló eszközök etikus használata terén. Ezen túlmenően a pénzügyi információs egységek tevékenységei kihatással lehetnek az egyének alapvető jogaira, így például a személyes adatok védelméhez való jogra, a magánélethez való jogra és a tulajdonhoz való jogra. A pénzügyi információs egységeknek ezért alapjogi tisztviselőt kell kijelölniük, aki a pénzügyi információs egység meglévő személyzetének tagja is lehet. Az alapjogi tisztviselő feladatai közé kell tartoznia – a pénzügyi információs egység tevékenységeinek akadályozása vagy késleltetése nélkül – a következőknek: a pénzügyi információs egység alapvető jogoknak való megfelelésének a nyomon követése és előmozdítása, tanácsadás és iránymutatás nyújtása a pénzügyi információs egység számára a szabályzatai és tevékenységei alapjogi vonatkozásaival kapcsolatban, a pénzügyi információs egység tevékenységei jogszerűségének és etikus voltának ellenőrzése, valamint nem kötelező erejű vélemények kiadása. Az alapjogi tisztviselő kijelölése elősegítené annak biztosítását, hogy a pénzügyi információs egységek a feladataik ellátása során tiszteletben tartsák és védjék az érintett egyének alapvető jogait.

(66)

A pénzügyi információs egységek számára lehetővé kell tenni, hogy információkat továbbítsanak a pénzmosás, annak alapbűncselekményei, valamint a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel megbízott illetékes hatóságok részére. Ezen illetékes hatóságok körébe beleértendők a nyomozati, ügyészi vagy igazságügyi feladatokat ellátó hatóságok is. Szerte a tagállamokban vannak olyan egyéb hatóságok, amelyek külön szerepkörrel bírnak a pénzmosás, annak alapbűncselekményei, valamint a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatban, a pénzügyi információs egységek számára pedig azt is lehetővé kell tenni, hogy ezek részére átadják az operatív vagy stratégiai elemzéseik eredményeit, amennyiben ezen eredményeket azok feladatai szempontjából relevánsnak ítélik. Az említett elemzések eredményei érdemi információkat szolgáltatnak a nyomoknak a nyomozati és ügyészi munka során történő felderítéséhez. Az információtovábbítás során a gyanús ügylet vagy tevékenység bejelentésének forrását nem szabad közölni. Ez azonban nem akadályozhatja a pénzügyi információs egységeket abban, hogy releváns információkat továbbítsanak, ideértve többek között az IBAN-számokra és a BIC- vagy SWIFT-kódokra vonatkozó információkat. Ezenkívül lehetővé kell tenni a pénzügyi információs egységek számára, hogy – többek között más illetékes hatóságok kérésére – a birtokukban lévő egyéb információkat is megosszanak. Autonómiájuk és függetlenségük gyakorlása során a pénzügyi információs egységeknek mérlegelniük kell, hogy az információszolgáltatás megtagadása milyen hatással járhat az együttműködésre, valamint a pénzmosással, annak alapbűncselekményeivel és a terrorizmusfinanszírozással szembeni küzdelem átfogóbb céljára. Az információszolgáltatás megtagadását olyan, kivételes körülmények fennállásának esetére kell korlátozni, amikor például az információ egy olyan másik pénzügyi információs egységtől származik, amely nem járult hozzá annak továbbításához, vagy ha a pénzügyi információs egység okkal feltételezi, hogy az információt nem arra a célra fogják felhasználni, mint amire kérték. Ilyen esetekben a pénzügyi információs egységnek meg kell indokolnia az elutasítást. Az indokok között szerepelhet például annak tisztázása, hogy az információ nincs a pénzügyi információs egység birtokában, vagy hogy nem adtak hozzájárulást a továbbításhoz.

(67)

A pénzügyi információs egységek és a felügyeletek közötti hatékony együttműködés és információcsere alapvető fontosságú a pénzügyi rendszer integritása és stabilitása szempontjából. Ez átfogó és következetes megközelítést biztosít a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése, valamint az ellenük való küzdelem terén, fokozza a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó uniós rendszer hatékonyságát, valamint védi a gazdaságot a jogellenes pénzügyi tevékenységek jelentette fenyegetésektől. A pénzügyi információs egységek birtokában lévő olyan információk, amelyek például a gyanús ügyletekről a kötelezett szolgáltatók által tett bejelentések minőségére és mennyiségére, a pénzügyi információs egységek információkéréseire adott kötelezettség szolgáltatói válaszok minőségére és időszerűségére, valamint a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás típusaira, azon tendenciákra és módszerekre vonatkoznak, amelyek segítséget jelenthetnek a felügyeletek számára azon területek azonosításában, ahol magasabbak a kockázatok vagy ahol gyenge a megfelelés, ezáltal pedig a felügyeletek képet kaphatnak arról, hogy konkrét kötelezett szolgáltatók vagy ágazatok tekintetében szükség van-e a felügyelet megerősítésére. E célból a pénzügyi információs egységeknek – spontán módon vagy kérésre – a felügyeletek rendelkezésére kell bocsátaniuk bizonyos típusú, felügyeleti célból adott esetben releváns információkat.

(68)

A pénzügyi információs egységek fontos szerepet játszanak a terrorista hálózatok pénzügyi műveleteinek azonosításában – különösen a határokon átnyúló ügyleteket illetően – és a pénzügyi támogatóik felderítésében. A pénzügyi értesülések alapvető fontosságúak lehetnek a terrorista bűncselekményekhez történő segítségnyújtásnak és a terrorista szervezetek hálózatainak és rendszereinek felderítésében. A pénzügyi információs egységek továbbra is jelentős különbségeket mutatnak a feladataik, kompetenciáik és hatásköreik tekintetében. A jelenlegi különbségeknek azonban nem szabad kihatniuk a pénzügyi információs egységek tevékenységére, különösen ami az arra vonatkozó képességüket illeti, hogy megelőző elemzéseket készítsenek a hírszerzési, nyomozási és igazságszolgáltatási feladatokat ellátó valamennyi hatóság és a nemzetközi együttműködés támogatása érdekében. Elengedhetetlenné vált annak a minimális adatkörnek a meghatározása, amelyhez feladataik ellátása során a pénzügyi információs egységeknek gyorsan hozzá kell tudniuk férni, illetve amelyeket akadálytalanul ki kell tudniuk cserélni más tagállambeli partnereikkel. Minden olyan esetben, amelynél felmerül a pénzmosás vagy annak alapbűncselekményei, illetve a terrorizmusfinanszírozás gyanúja, biztosítani kell a pénzügyi információs egységek közötti közvetlen és gyors, indokolatlan késedelemtől mentes információáramlást. Alapvető fontosságú tehát – a pénzügyi információs egységek hatásköreinek és a közöttük lévő együttműködésnek a tisztázása révén – tovább fokozni a pénzügyi információs egységek tevékenységének eredményességét és hatékonyságát.

(69)

A pénzügyi információs egységek hatásköre kiterjed az olyan „pénzügyi”, „adminisztratív” és „bűnüldözési” információkhoz történő közvetlen és közvetlen hozzáféréshez való jogra, amelyekre a pénzmosás és annak alapbűncselekményei, valamint a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem érdekében szükségük van. Mivel nincs meghatározva, hogy az említett általános kategóriák milyen típusú információkat foglalnak magukban, a pénzügyi információs egységek jelentősen eltérő információkészletekhez férnek hozzá, ami hatással van a pénzügyi információs egységek elemző funkcióira és azon képességükre, hogy hatékonyan együttműködjenek a más tagállambeli partnereikkel, többek között a közös elemzési gyakorlatok keretében. Ezért meg kell határozni azon „pénzügyi”, „adminisztratív” és „bűnüldözési” információk minimális készletét, amelyeket közvetlenül vagy közvetve az Unió minden pénzügyi információs egysége rendelkezésére kell bocsátani. A pénzügyi információs egységek a meghatározott küszöbértékek túllépése esetén bejelentett ügyletekkel kapcsolatos információkat (küszöbértéken alapuló bejelentések) is kapnak és tárolnak az adatbázisaikban, vagy pedig hozzáférnek ezekhez az információkhoz. Az említett bejelentések fontos információforrást jelentenek, és a pénzügyi információs egységek széles körben használják azokat a belföldi és a közös elemzések keretében. Ezért a küszöbértéken alapuló bejelentések a FIU.net rendszeren keresztül kicserélt információtípusok közé tartoznak. A közvetlen hozzáférés fontos előfeltételét jelenti a pénzügyi információs egységek operatív hatékonyságának és reagálóképességének. E célból lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az ezen irányelvben előírtaknál szélesebb körű információkhoz biztosítsanak közvetlen hozzáférést a pénzügyi információs egységek számára. Ugyanakkor ez az irányelv nem írja elő a tagállamok számára, hogy új adatbázisokat vagy nyilvántartásokat hozzanak létre azokban az esetekben, amikor bizonyos típusú információk – például a közbeszerzésre vonatkozó információk – több különböző adattárban vagy archívumban találhatók. Amennyiben nem hoztak létre adatbázist vagy nyilvántartást, a tagállamoknak más szükséges intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi információs egységek gyorsan hozzájussanak ezekhez az információkhoz. A pénzügyi információs egységek számára lehetővé kell tenni továbbá, hogy bármely kötelezett szolgáltatótól gyorsan megszerezhessék a feladataik ellátásához szükséges információkat. Biztosítani kell továbbá, hogy a pénzügyi információs egységek egy másik pénzügyi információs egység kérése alapján is hozzájuthassanak az ilyen jellegű információkhoz és megoszthassák azokat a megkereső pénzügyi információs egységgel.

(70)

A hozzáférés akkor tekinthető közvetlennek és azonnalinak, ha az információt olyan adatbázisban, nyilvántartásban vagy elektronikus adatvisszanyerési rendszerben tárolják, amely lehetővé teszi a pénzügyi információs egység számára, hogy azokat egy automatizált mechanizmuson keresztül – közvetítő közreműködése nélkül – közvetlenül megszerezze. Amennyiben az információk egy másik szervezet vagy hatóság birtokában vannak, a közvetlen hozzáférés azt jelenti, hogy az említett hatóságok vagy szervezetek gyorsan továbbítják az információkat a pénzügyi információs egységnek, anélkül, hogy beavatkoznának a kért adatok vagy az átadandó információk tartalmába. Az információk nem vethetők alá semmilyen szűrésnek. Bizonyos helyzetekben azonban előfordulhat, hogy az információkhoz kapcsolódó titoktartási követelmények nem teszik lehetővé az információk szűrés nélküli átadását. Ez a helyzet például akkor, ha az adóügyi információkat csak egy harmadik ország adóhatóságának beleegyezésével lehet a pénzügyi információs egységek rendelkezésére bocsátani, vagy ha a bűnüldözési információkhoz való közvetlen hozzáférés veszélyeztethet egy folyamatban lévő nyomozást, valamint az (EU) 2016/681 európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) alapján gyűjtött utas-nyilvántartási adatállománnyal kapcsolatban. Ezekben az esetekben a tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak biztosítására, hogy a pénzügyi információs egységek ténylegesen hozzáférjenek az információkhoz, többek között annak lehetővé tételével, hogy a pénzügyi információs egységek az elemzési tevékenységeik megkönnyítése érdekében a más nemzeti szintű hatóságokra vonatkozókhoz hasonló feltételek mellett férhessenek hozzá az információkhoz.

(71)

A pénzügyi információs egységek túlnyomó többsége felhatalmazást kapott arra, hogy sürgős intézkedés keretében felfüggessze vagy megtagadja az ügylet jóváhagyását annak érdekében, hogy elemzéseket végezzen és megerősítse a gyanút, valamint az elemzési tevékenységek eredményeit továbbítsa az illetékes hatóságoknak. A tagállamok között azonban vannak bizonyos eltérések a felfüggesztési hatáskörök időtartamával kapcsolatban, ami nemcsak a pénzügyi információs egységek közötti együttműködésből adódóan határokon átnyúló jellegű tevékenységek elhalasztására, hanem az egyének alapvető jogaira is hatással van. Továbbá annak érdekében, hogy a pénzügyi információs egységek képesek legyenek azonnal visszatartani a bűncselekményből származó pénzeszközöket vagy vagyoni eszközöket, és megakadályozni azok eltűnését – többek között lefoglalás céljából –, a pénzügyi információs egységeket fel kell hatalmazni arra, hogy felfüggesszék a bankszámla vagy fizetési számla, kriptoeszköz-számla vagy üzleti kapcsolat használatát a számlán vagy üzleti kapcsolaton keresztül bonyolított ügyletek elemzése, a gyanú megerősítése és az elemzés eredményeinek az érintett illetékes hatóságokhoz való továbbítása céljából. Tekintettel arra, hogy az ilyen felfüggesztés hatással lehet a tulajdonhoz való jogra, a pénzügyi információs egységek számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozott időtartamra felfüggesszék az ügyleteket, számlákat vagy üzleti kapcsolatokat a pénzeszközök megőrzése, a szükséges elemzések elvégzése, és az elemzések eredményeinek az illetékes hatóságokhoz megfelelő intézkedések esetleges elfogadása céljából való eljuttatása érdekében. Tekintettel arra, hogy egy számla vagy üzleti kapcsolat felfüggesztése jelentősebb hatást gyakorol az érintett személy alapvető jogaira, ezeket korlátozottabb időtartamra célszerű felfüggeszteni, amelyet 5 munkanapban kell megállapítani. A tagállamok hosszabb felfüggesztési időszakot is meghatározhatnak, amennyiben a nemzeti jog szerint a pénzügyi információs egységek hatáskörrel rendelkeznek a vagyonvisszaszerzés területén, és feladatuk a bűncselekményből származó vagyoni eszközök felkutatása, lefoglalása, befagyasztása vagy elkobzása. Ilyen esetekben garantálni kell az érintett személyek alapvető jogainak védelmét, és a pénzügyi információs egységeknek feladataikat a megfelelő nemzeti biztosítékokkal összhangban kell ellátniuk. Amint a felfüggesztésre már nincs szükség, a pénzügyi információs egységeknek meg kell szüntetniük az ügylet, számla vagy üzleti kapcsolat felfüggesztését. Hosszabb felfüggesztési időszak meghatározása esetén azon érintett személyek számára, akiknek az ügyleteit, számláit vagy üzleti kapcsolatait felfüggesztették, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bíróság előtt megtámadják a felfüggesztő végzést.

(72)

Bizonyos körülmények között a pénzügyi információs egységek számára lehetővé kell tenni, hogy saját nevükben, vagy egy másik pénzügyi információs egység nevében felkérjenek egy kötelezett szolgáltatót arra, hogy meghatározott ideig kövessen nyomon valamely olyan személyekhez kapcsolódó bankszámlán vagy fizetési számlán vagy kriptoeszköz-számlán vagy más típusú üzleti kapcsolaton keresztül végrehajtott ügyleteket vagy tevékenységeket, akik jelentős kockázatot jelentenek a pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás tekintetében. Egy számla vagy üzleti kapcsolat szorosabb nyomon követése további betekintést nyújthat a pénzügyi információs egység számára a számlatulajdonos által végzett ügylettípusokba, ez pedig olyan szokatlan vagy gyanús ügyletek vagy tevékenységek időben történő felderítéséhez vezethet, amelyek a pénzügyi információs egység részéről további intézkedéseket tehetnek szükségessé, ideértve a számla vagy az üzleti kapcsolat felfüggesztését, az összegyűjtött felderítési információk elemzését és azoknak a nyomozói és ügyészi hatóságok felé történő továbbítását. A pénzügyi információs egységeknek képeseknek kell lenniük arra is, hogy figyelmeztessék a kötelezett szolgáltatókat az ügyfél-átvilágítás elvégzése szempontjából releváns információkra. Az ilyen figyelmeztetések segíthetnek a kötelezett szolgáltatóknak abban, hogy támogassák az ügyfél-átvilágítási eljárásaikat és biztosítsák azok összhangját a kockázatokkal, és ennek megfelelően naprakésszé tegyék a kockázatértékelési és kockázatkezelési rendszereiket, és olyan további információkat szolgáltassanak számukra, amelyek bizonyos magasabb kockázatot jelentő ügyfelek vagy ügyletek esetében fokozott átvilágítást tehetnek szükségessé.

(73)

A nagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság, valamint a tevékenységeikkel kapcsolatos tudatosság növelése érdekében a pénzügyi információs egységeknek éves tevékenységi jelentést kell közzétenniük. E jelentésekben statisztikai adatokat kell közölni legalább a bejelentett gyanús ügyletekről és az ilyen bejelentéseket követő intézkedésekről, az illetékes nemzeti hatóságokkal történő megosztások számáról és az ilyen megosztásokat követő intézkedésekről, a más pénzügyi információs egységekhez benyújtott és hozzájuk beérkezett információkérések számáról, valamint az azonosított tendenciákról és tipológiákról. E jelentéseket az érzékeny és minősített információkat tartalmazó részek kivételével nyilvánosságra kell hozni.

(74)

A pénzügyi információs egységnek legalább évente egyszer visszajelzést kell adnia a kötelezett szolgáltatók részére a gyanús ügyletekre vonatkozó bejelentések minőségéről, azok időszerűségéről, a gyanú leírásáról és a benyújtott további dokumentumokról. Ilyen visszajelzés adható az egyes kötelezett szolgáltatóknak vagy kötelezett szolgáltatók csoportjainak, és a visszajelzésnek arra kell irányulnia, hogy tovább javítsa a kötelezett szolgáltatók képességét a gyanús ügyletek és tevékenységek felderítésére és azonosítására, a gyanús ügyletekkel kapcsolatos bejelentések minőségének javítására, az általános bejelentési mechanizmusok javítására, valamint hogy a kötelezett szolgáltatók számára fontos betekintést nyújtson a pénzmosással, annak alapbűncselekményeivel és a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos tendenciákba, tipológiákba és kockázatokba. A visszajelzés típusának és gyakoriságának meghatározásakor a pénzügyi információs egységeknek a lehetséges mértékben figyelembe kell venniük azokat a területeket, ahol szükség lehet a jelentéstételi tevékenységek javítására. A pénzügyi információs egységek közötti következetes megközelítés és a kötelezett szolgáltatóknak adott megfelelő visszajelzés támogatása érdekében az AMLA-nak ajánlásokat kell kiadnia a pénzügyi információs egységek számára a bevált gyakorlatokról és a visszajelzés nyújtására vonatkozó megközelítésekről. Amennyiben ez nem veszélyezteti az elemzési vagy nyomozati munkát, a pénzügyi információs egységek mérlegelhetik, hogy visszajelzést adjanak a gyanús ügyletekkel kapcsolatos bejelentések felhasználásáról vagy eredményéről, legyen szó akár egyedi, akár összesített módon benyújtott bejelentésekről. A pénzügyi információs egységeknek évente legalább egyszer visszajelzést kell adniuk a vámhatóságok számára a határokon átnyúló fizikai készpénzmozgásokra vonatkozó bejelentések hatékonyságáról és az azok nyomán hozott intézkedésekről.

(75)

A pénzügyi információs egység célja az információk összegyűjtése és elemzése a gyanús ügyletek és tevékenységek, valamint a mögöttes büntetendő cselekmény közötti kapcsolatoknak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése és leküzdése érdekében történő megállapítása céljából, valamint ezen elemzései megállapításainak és – amennyiben felmerül a pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás gyanúja – további információknak az illetékes hatóságok számára történő továbbítása. A pénzügyi információs egység nem tartózkodhat egy másik pénzügyi információs egység – spontán vagy megkeresés alapján történő – tájékoztatásától, és nem tagadhatja meg azt olyan okokból, mint valamely alapbűncselekmény azonosításának hiánya, a nemzeti büntetőjog sajátosságai, valamint az alapbűncselekmények eltérő meghatározásai vagy a bizonyos alapbűncselekményekre való hivatkozás hiánya. A pénzügyi információs egységek jelentései szerint bizonyos, az uniós jog által nem harmonizált alapbűncselekmények – mint például az adóbűncselekmények – eltérő tagállami meghatározásai megnehezítik az információcserét. Nem szabad, hogy ezek az eltérések korlátozzák a kölcsönös információcserét, a más illetékes hatóságoknak történő információtovábbítást és az adott információk felhasználását. Az adattovábbításra vonatkozó adatvédelmi szabályokkal, az FATF ajánlásaival és a pénzügyi információs egységek közötti információcserére vonatkozó Egmont-elvekkel összhangban a pénzügyi információs egységeknek gyorsan, konstruktívan és hatékonyan kell biztosítaniuk a harmadik országok pénzügyi információs egységeivel történő nemzetközi együttműködés legszélesebb körét a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás tekintetében. E célból a pénzügyi információs egységeket ösztönözni kell arra, hogy kétoldalú megállapodásokat és egyetértési megállapodásokat kössenek harmadik országbeli partnerekkel, figyelembe véve az alapvető jogokra vonatkozó kötelezettségeket és a jogállamiság védelmének szükségességét.

(76)

A pénzügyi információs egységek előírhatnak bizonyos korlátozásokat az általuk valamely másik pénzügyi információs egység rendelkezésére bocsátott információk további felhasználása tekintetében. Az információkat fogadó pénzügyi információs egység csak arra a célra használhatja fel az információkat, amelyre azt kérték vagy amely tekintetében azokat a rendelkezésére bocsátották. Az információtovábbítás hatékonysága érdekében a pénzügyi információs egységeknek a lehetséges alapbűncselekmény típusától függetlenül – valamint attól függetlenül, hogy az alapbűncselekményt az információcsere időpontjában már azonosították-e vagy sem – előzetes hozzájárulásukat kell adniuk egy másik pénzügyi információs egység számára ahhoz, hogy az információkat továbbítson más illetékes hatóságoknak. Az információk ilyen újabb továbbításához való előzetes hozzájárulást haladéktalanul meg kell adni, és nem lehet azt megtagadni, kivéve abban az esetben, ha az kívül esik a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos rendelkezések alkalmazási körén, vagy nem felelne meg a nemzeti jog alapelveinek. A pénzügyi információs egységeknek magyarázatot kell adniuk a hozzájárulás megtagadására.

(77)

A pénzügyi információs egységeknek biztonságos eszközöket – többek között védett kommunikációs csatornákat – kell használniuk az egymással való együttműködés és információcsere céljára. Ennek kapcsán létre kell hozni a tagállamok pénzügyi információs egységei közötti információcsere rendszerét (a továbbiakban: a FIU.net). A rendszert az AMLA-nak kell kezelnie és üzemeltetnie, valamint gondoskodnia kell a legmagasabb szintű biztonságról és a kicserélt információk teljes körű titkosításáról. A pénzügyi információs egységeknek a FIU.net rendszert az egymás közötti együttműködésre és információcserére kell használniuk, ezenkívül adott esetben – az AMLA döntésétől függően – az felhasználható harmadik országok pénzügyi információs egységeivel, valamint más hatóságokkal és uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel való információcserére is. A pénzügyi információs egységeknek teljes mértékben ki kell használniuk a FIU.net funkcióit. Ezeknek a funkcióknak lehetővé kell tenniük, hogy a pénzügyi információs egységek – a személyes adatok teljes védelmének biztosítása mellett – álnevesített módon összevessék adataikat más pénzügyi információs egységek adataival annak érdekében, hogy felkutassák a pénzügyi információs egységek elemzéseinek más tagállamokban található alanyait és azonosítsák jövedelmüket és pénzeszközeiket. A pénzügyi információk és a bűnügyi értesülések közötti kapcsolatok azonosítása érdekében a pénzügyi információs egységek számára lehetővé kell tenni, hogy a FIU.net funkcióit arra is felhasználhassák, hogy adataikat álnevesített módon, az alkalmazandó adatvédelmi szabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett összevessék az uniós szervek, hivatalok és ügynökségek birtokában lévő információkkal, amennyiben az ilyen összevetés az utóbbiak vonatkozó jogi megbízatásába tartozik.

(78)

Fontos, hogy a pénzügyi információs egységek hatékonyan együttműködjenek és információt cseréljenek egymással. E tekintetben az AMLA-nak meg kell adnia a szükséges segítséget, nem csak a határokon átnyúló gyanús ügyletekre vonatkozó bejelentések közös elemzésének koordinálásával, hanem azáltal is, hogy kidolgoz végrehajtási és szabályozástechnikai standardtervezeteket a pénzügyi információs egységek közötti információcsere formátumára, a gyanús ügyletek bejelentésére szolgáló sablonra és a relevanciával és a kiválasztással kapcsolatos, annak megállapításakor figyelembe veendő kritériumokra vonatkozóan, hogy valamely gyanús ügyletekre vonatkozó bejelentés érint-e másik tagállamot, valamint iránymutatásokat az operatív és stratégiai elemzés jellegéről, jellemzőiről és célkitűzéseiről, továbbá azokról az eljárásokról, amelyeket egy másik tagállamot érintő, gyanús ügyletekre vonatkozó bejelentés benyújtásakor, illetve fogadásakor kell bevezetni, és a bejelentés nyomán meghozandó intézkedésekről. Az AMLA-nak partneri felülvizsgálati eljárást is létre kell hoznia annak érdekében, hogy javuljon a pénzügyi információs egységek tevékenységeinek következetessége és hatékonysága, valamint könnyebbé váljon a bevált gyakorlatoknak a pénzügyi információs egységek közötti cseréje.

(79)

A pénzügyi információs egységek feladata a gyanús ügyletekkel vagy tevékenységekkel kapcsolatos, a tagállamuk területén letelepedett kötelezett szolgáltatóktól származó bejelentések fogadása. A pénzügyi információs egységeknek bejelentett bizonyos gyanús ügyletek vagy tevékenységek azonban vonatkozhatnak a kötelezett szolgáltatók által más olyan tagállamokban végzett tevékenységekre, amelyekben azok telephely nélkül működnek. Ezekben az esetekben fontos, hogy a pénzügyi információs egységek továbbítsák az említett bejelentéseket az abban a tagállamban működő partnerükhöz, amelyben az érintett ügyletre vagy tevékenységre sor került, mégpedig anélkül, hogy feltételeket szabnának e bejelentések felhasználásához. A FIU.net rendszer lehetővé teszi az ilyen határokon átnyúló bejelentések továbbítását. E funkció javítása érdekében folyamatban van a rendszer annak érdekében történő korszerűsítése, hogy lehetővé tegye e bejelentések gyors továbbítását, valamint támogassa a pénzügyi információs egységek közötti jelentős információcserét, és ezáltal ezen irányelv hatékony végrehajtását.

(80)

A gyors, hatékony és következetes együttműködés biztosítása érdekében szükség van a pénzügyi információs egységek közötti információcserére vonatkozó határidők megállapítására. Határidők megállapításával kell biztosítani az információk észszerű időn belüli hatékony megosztását, vagy az eljárási korlátok betartását. Azokban a kivételes, indokolt és sürgős esetekben, amikor a megkeresett pénzügyi információs egység közvetlenül hozzáférhet azokhoz az adatbázisokhoz, ahol a kért információt tárolják, rövidebb határidőket kell megállapítani. Amennyiben a megkeresett pénzügyi információs egység a határidőn belül nem tudja megadni az információt, erről tájékoztatnia kell a megkereső pénzügyi információs egységet.

(81)

A jogellenes tevékenységből származó pénzeszközök mozgása átlépi a határokat, így több tagállamot is érinthet. A határokon átnyúló, több joghatóságot érintő ügyek egyre gyakoribbak és egyre jelentősebbek, többek között a kötelezett szolgáltatók határokon átnyúló tevékenységei miatt. A több tagállamot érintő ügyek hatékony kezelése érdekében a pénzügyi információs egységeknek képeseknek kell lenniük arra, hogy túllépjenek a gyanús ügyletek és tevékenységek felderítését és elemzését célzó egyszerű információcserén, és magát az elemzési tevékenységet közösen végezzék. A pénzügyi információs egységek több olyan fontos kérdésről számoltak be, amely korlátozza vagy feltételekhez köti a közös elemzés elvégzésére való képességüket. A gyanús ügyletek és tevékenységek közös elemzése lehetővé fogja tenni a pénzügyi információs egységek számára, hogy kihasználják a lehetséges szinergiákat, felhasználják a különböző forrásokból származó információkat, teljes képet kapjanak a rendellenes tevékenységekről, és tartalmasabbá tegyék az elemzést. Lehetővé kell tenni a pénzügyi információs egységek számára, hogy közösen elemezzék a gyanús ügyleteket és tevékenységeket, valamint azt, hogy az AMLA segítségével konkrét célra, meghatározott időtartamra közös elemzőcsoportokat állítsanak fel, és azokban részt vegyenek. Az AMLA számára biztosítani kell a FIU.net rendszer használatát, hogy információkat küldhessen, kaphasson és vethessen össze, valamint a határokon átnyúló ügyek közös elemzésével összefüggésben operatív támogatást tudjon nyújtani a pénzügyi információs egységeknek.

(82)

A harmadik felek, köztük az uniós szervek, hivatalok és ügynökségek részvétele alapvető fontosságú lehet a pénzügyi információs egységek elemzéseinek sikeres kimenetele szempontjából, beleértve a közös elemzéseket is. Ezért a pénzügyi információs egységek harmadik feleket is felkérhetnek a közös elemzésben való részvételre, amennyiben az ilyen részvétel e harmadik felek megbízatásába tartozik. A harmadik feleknek az elemzési folyamatban való részvétele segíthet azonosítani a pénzügyi értesülések és a bűnügyi információk és értesülések közötti kapcsolatokat, gazdagíthatja az elemzést, és megállapíthatja, hogy vannak-e arra utaló jelek, hogy bűncselekményt követtek el.

(83)

Az uniós pénzügyi rendszer és a belső piac integritásának védelméhez alapvető fontosságú valamennyi kötelezett szolgáltató eredményes felügyelete. E célból a tagállamoknak hatékony és pártatlan felügyeletet kell megvalósítaniuk a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem terén, és meg kell határozniuk a felügyeletek közötti hatékony, időszerű és tartós együttműködés feltételeit.

(84)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell valamennyi kötelezett szolgáltató hatékony, pártatlan és kockázatalapú felügyeletét, lehetőleg közigazgatási szervek által egy különálló és független nemzeti felügyeleti szerv útján. Lehetővé kell tenni a nemzeti felügyeletek számára, hogy valamennyi kötelezett szolgáltató eredményes felügyelete érdekében átfogó feladatkört lássanak el.

(85)

Az Unió időnként laza megközelítést tapasztalt a kötelezett szolgáltatók pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségeinek felügyeletével kapcsolatban. Ezért szükséges, hogy a nemzeti felügyeletek az ezen irányelvvel és az (EU) 2024/1620 rendelettel létrehozott integrált felügyeleti mechanizmus részeként világos képet kapjanak a jogaikról és a kötelezettségeikről.

(86)

Annak érdekében, hogy hatékonyabban és rendszeresebben lehessen értékelni és nyomon követni azokat a kockázatokat, amelyeknek a kötelezett szolgáltatók ki vannak téve, továbbá azokat a belső szabályzatokat, eljárásokat és kontrollmechanizmusokat, amelyeket a kockázatok kezelése és csökkentése, illetve a célzott pénzügyi szankciók végrehajtása érdekében bevezettek, egyértelművé kell tenni, hogy a nemzeti felügyeletek jogosultak és kötelesek elvégezni minden szükséges helyszínen kívüli, helyszíni és tematikus ellenőrzést, valamint minden egyéb, általuk szükségesnek ítélt vizsgálatot és értékelést. Képesnek kell továbbá lenniük arra is, hogy indokolatlan késedelem nélkül reagáljanak az alkalmazandó követelményeknek való meg nem felelés minden gyanújára, és megfelelő felügyeleti intézkedéseket hozzanak az állítólagos meg nem felelések kezelésére. Ez nemcsak abban nyújt segítséget a felügyeletek számára, hogy olyan esetben döntsenek, amikor az adott ágazat sajátos kockázatai egyértelműek és érthetők, hanem biztosítja számukra az ahhoz szükséges eszközöket is, hogy releváns információkat továbbítsanak a kötelezett szolgáltatóknak, amelyek alapján azok jobban értelmezhetik a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat.

(87)

A tájékoztatási tevékenységek – ideértve az információknak a felügyeletek által a felügyeletük alatt álló kötelezett szolgáltatók részére történő továbbítását is – alapvető fontosságúak annak biztosításához, hogy a magánszektor szereplői elégséges ismeretekkel rendelkezzenek az őket érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok jellegéről és szintjéről. Ez magában foglalja célzott pénzügyi szankciók és az ENSZ pénzügyi szankciók alapján történt jegyzékbe vételekről szóló tájékoztatást, amelynek a jegyzékbe vétel után azonnal meg kell történnie, hogy az ágazat teljesíteni tudja kötelezettségeit. Mivel a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények kötelezett szolgáltatók általi végrehajtása személyes adatok kezelésével jár, fontos, hogy a felügyeletek ismerjék az adatvédelmi hatóságok által nemzeti vagy – az Európai Adatvédelmi Testületen keresztül – uniós szinten kiadott iránymutatásokat és egyéb kiadványokat, és hogy adott esetben ezek az információk is részét képezzék a felügyeletük alá tartozó jogalanyok részére továbbított információknak.

(88)

A felügyeleteknek kockázatalapú megközelítést kell alkalmazniuk munkájuk során, amelynek lehetővé kell tennie számukra, hogy erőforrásaikat a legnagyobb kockázatra összpontosítsák, biztosítva ugyanakkor, hogy egyetlen ágazat vagy szervezet se legyen kitéve bűnözők pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási kísérleteinek. E célból a felügyeleteknek éves alapon kell tervezniük a tevékenységeiket. Ennek során nemcsak a felügyeletük alá tartozó ágazatok kockázatalapú lefedettségét kell biztosítaniuk, hanem azt is, hogy képesek legyenek gyorsan reagálni a valamely kötelezett szolgáltatón belüli jogsértésre utaló objektív és jelentős jelzések esetén, ideértve különösen információk napvilágra kerülését vagy azoknak a visszaélést bejelentő személyek általi benyújtását követően. A felügyeleteknek biztosítaniuk kell továbbá az általuk végzett felügyeleti tevékenységek – például az általuk szervezett felügyeleti kollégiumok, amelyekben részt vettek, a meghozott helyszíni és helyszínen kívüli felügyeleti intézkedések, a kiszabott pénzbírságok vagy az alkalmazott közigazgatási intézkedések – tekintetében az átláthatóságot. Az AMLA-nak vezető szerepet kell játszania a kockázatok közös értelmezésének előmozdításában, ezért meg kell bízni a kötelezett szolgáltatók eredendő és fennmaradó kockázati profiljának értékelésére és osztályozására szolgáló referenciamutatók és módszertan kidolgozásával, valamint annak megállapításával, hogy a kockázati profil felülvizsgálata milyen gyakorisággal szükséges.

(89)

A pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok hatékony és eredményes felügyeletének egyik sarokköve az, hogy a felügyeletek olyan tényeket fednek fel a pénzügyi információs egységek előtt, amelyek pénzmosással vagy terrorizmusfinanszírozással hozhatók összefüggésbe, és ez lehetővé teszi a felügyeletek számára a kötelezett szolgáltatók bejelentési eljárása tekintetében feltárt hiányosságok orvoslását. E célból a felügyeletek számára lehetővé kell tenni, hogy bejelentsék a pénzügyi információs egységnek azokat az eseteket, amikor felmerül a gyanú, hogy a kötelezett szolgáltató elmulasztott bejelentést tenni, vagy hogy kiegészítsék a kötelezett szolgáltató által benyújtott bejelentéseket olyan további információkkal, amelyekre a felügyeleti tevékenységük során tesznek szert. A felügyeletek számára lehetővé kell továbbá tenni, hogy bejelentsék, ha a kötelezett szolgáltatók alkalmazottai vagy az azokkal egyenértékű pozícióban lévő személyek esetében felmerül a pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás gyanúja. Ezért a tagállamoknak olyan rendszert kell létrehozniuk, amely biztosítja a pénzügyi információs egységek megfelelő és haladéktalan tájékoztatását. Nem szabad úgy értelmezni, hogy a gyanú bejelentése a pénzügyi információs egységnek helyettesíti a hatóságok azon kötelezettségét, mely értelmében be kell jelenteniük az érintett illetékes hatóságoknak minden olyan büntetendő cselekményt, amelyet a feladataik ellátása során fedeznek fel vagy amelyről annak során szereznek tudomást. Felügyeleti feladatok keretében nem gyűjthetők ügyvédi titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó információk és nem lehet azokba betekinteni, kivéve abban az esetben, ha az (EU) 2024/1624 rendeletben meghatározott mentességek alkalmazandók. Amennyiben a felügyeletek ilyen információkkal találkoznak vagy ilyen információk kerülnek a birtokukba, azokat nem vehetik figyelembe a felügyeleti tevékenységeik során, és nem jelenthetik azokat be a pénzügyi információs egységnek.

(90)

A nemzeti felügyeletek közötti együttműködés alapvető fontosságú az uniós szintű közös felügyeleti megközelítéshez. Az eredményesség érdekében az együttműködést a lehető legnagyobb mértékben ki kell aknázni, függetlenül a felügyeletek jellegétől vagy jogállásától. A hagyományos együttműködésen – például a vizsgálatoknak a megkereső felügyeleti hatóság nevében történő lefolytatására vonatkozó képességen – kívül helyénvaló előírni a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeleti kollégiumok létrehozását a pénzügyi ágazatban azon kötelezett szolgáltatók tekintetében, amelyek telephelyek révén több tagállamban működnek, illetve amelyek egy határokon átnyúló tevékenységű csoport részét képezik. A harmadik országbeli pénzügyi felügyeleteket meg lehet hívni az említett kollégiumokba bizonyos olyan feltételek mellett, mint például az uniós pénzügyi felügyeletekre vonatkozókkal egyenértékű titoktartási követelmények, valamint a személyes adatok kezelésére és továbbítására vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfelelés. A pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeleti kollégiumok tevékenységeinek arányosaknak kell lenniük azon kockázatok szintjével, amelyeknek a hitelintézet vagy a pénzügyi intézmény ki van téve, valamint a határokon átnyúló tevékenység mértékével.

(91)

Az (EU) 2015/849 irányelv általános követelményként írta elő a székhely szerinti és a fogadó tagállam felügyeletei közötti együttműködést. E követelmény későbbi megerősítésére annak érdekében került sor, hogy elkerülhető legyen a felügyeletek közötti információcsere és együttműködés megtiltása vagy indokolatlan korlátozása. Egyértelmű jogi keret hiányában azonban a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeleti kollégiumok létrehozása nem kötelező erejű iránymutatásokon alapult. Ezért egyértelmű szabályokat kell megállapítani a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni kollégiumok szervezetére vonatkozóan, és összehangolt, jogilag megalapozott megközelítést kell biztosítani annak felismerésével, hogy a felügyeletek között uniós szintű strukturált együttműködésre van szükség. Koordináló és felvigyázói szerepével összhangban az AMLA-t meg kell bízni azzal, hogy szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyekben meghatározza a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeleti kollégiumok megfelelő működéséhez szükséges általános feltételeket.

(92)

A nem pénzügyi ágazatban működő kötelezett szolgáltatók határokon átnyúló tevékenységeket is végezhetnek, vagy részét képezhetik határokon átnyúló tevékenységeket folytató csoportoknak. Ezért helyénvaló megállapítani olyan szabályokat, amelyek meghatározzák a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeleti kollégiumok működését a pénzügyi és nem pénzügyi tevékenységeket egyaránt végző csoportok esetében, és lehetővé teszik a felügyeleti kollégiumok létrehozását a nem pénzügyi ágazatban, figyelembe véve azt, hogy a jogi szolgáltatásokat nyújtó csoportok vagy határokon átnyúlóan tevékenykedő szervezetek tekintetében további biztosítékokat kell alkalmazni. A hatékony, határokon átnyúló felügyeletnek a nem pénzügyi ágazatban történő biztosítása érdekében az AMLA-nak támogatnia kell az ilyen kollégiumok működését, és az ezen irányelv által biztosított keret megvalósítása során rendszeresen véleményt kell nyilvánítania e kollégiumok működéséről.

(93)

Amennyiben egy kötelezett szolgáltató másik tagállamban – többek között ügynökök hálózatán keresztül – telephelyet működtet, a székhely szerinti tagállam felügyeletének a feladata kell, hogy legyen annak felügyelete, hogy a kötelezett szolgáltató alkalmazza-e a csoport minden tagjára kiterjedő, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó szabályzatokat és eljárásokat. Ennek keretében helyszíni látogatásokra is sor kerülhet a másik tagállamban található telephelyeken. A székhely szerinti tagállam felügyeletének szorosan együtt kell működnie a fogadó tagállam felügyeletével, és tájékoztatnia kell azt minden olyan kérdésről, amely érintheti annak az értékelését, hogy a telephely megfelel-e a fogadó tagállamban a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem tekintetében meghatározott szabályoknak.

(94)

Amennyiben egy kötelezett szolgáltató másik tagállamban – többek között ügynökök hálózatán keresztül – telephelyet működtet, továbbra is a fogadó tagállam felügyeletének kell felelnie annak biztosításáért, hogy a telephely megfeleljen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos szabályoknak, többek között adott esetben helyszíni vizsgálatok és helyszínen kívüli nyomon követés révén, valamint az említett követelmények megsértése esetén megfelelő és arányos intézkedések meghozatalával. Ugyanennek kell vonatkoznia a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján működő kötelezett szolgáltatók egyéb típusú infrastruktúrájára is, amennyiben ez az infrastruktúra elegendő ahhoz, hogy szükség legyen a fogadó tagállam felügyelete általi felügyeletre. A fogadó tagállam felügyeletének szorosan együtt kell működnie a székhely szerinti tagállam felügyeletével, és tájékoztatnia kell azt minden olyan kérdésről, amely érintheti annak az értékelését, hogy a kötelezett szolgáltató hogyan alkalmazza a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó szabályzatokat és eljárásokat, hogy a székhely szerinti tagállam felügyelete intézkedéseket tudjon hozni az azonosított jogsértések kezelésére. Azonban a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos szabályok azonnali orvoslást igénylő súlyos, ismétlődő vagy szisztematikus megsértésének észlelése esetén a fogadó tagállam felügyelete számára lehetővé kell tenni, hogy olyan megfelelő és arányos átmeneti korrekciós intézkedéseket alkalmazzon, amelyeket hasonló körülmények között a hatáskörük alá tartozó kötelezett szolgáltatókra kell alkalmazniuk a szabályok ilyen súlyos, ismétlődő vagy szisztematikus megsértésének kezelése érdekében, adott esetben a székhely szerinti tagállam felügyeletének a segítségével vagy azzal együttműködésben.

(95)

Az uniós szinten nem harmonizált területeken a tagállamok nemzeti intézkedéseket fogadhatnak el, még abban az esetben is, ha az említett intézkedések a belső piac szabadságainak korlátozását jelentik. Ez a helyzet például a szerencsejáték-szervezés szabályozása érdekében hozott intézkedések esetében, különösen akkor, ha e tevékenységeket online végzik, anélkül, hogy a tagállamban bármilyen infrastruktúrával rendelkeznének. Ahhoz azonban, hogy ezek az intézkedések összeegyeztethetők legyenek az uniós jogszabályokkal, közérdekű célt kell szolgálniuk, megkülönböztetésmentesnek és e cél elérésére alkalmasnak kell lenniük, és nem léphetik túl az annak eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket. Amennyiben a tagállamok a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó uniós keret alapján szabályozott szolgáltatások nyújtását egyedi engedélyezési követelményekhez, például engedély megszerzéséhez kötik, e szolgáltatások felügyeletéért is felelősséggel kell tartozniuk. Az említett szolgáltatások felügyeletére vonatkozó követelmény nem érinti azokat a következtetéseket, amelyeket a Bíróság a nemzeti intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan vonhat le.

(96)

Tekintettel az elektronikuspénz-kibocsátókat, a pénzforgalmi szolgáltatókat és a kriptoeszköz-szolgáltatókat érintő, a pénzmosás elleni küzdelem terén tapasztalt sebezhetőségekre, a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy a területükön fiókteleptől eltérő formában vagy más típusú infrastruktúra révén letelepedett és egy másik tagállamban található központi irodával rendelkező szolgáltatók jelöljenek ki egy központi kapcsolattartó pontot. A kijelölő intézmény nevében eljáró központi kapcsolattartó pontnak biztosítania kell, hogy a telephelyek megfeleljenek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos szabályoknak.

(97)

Az erőfeszítések jobb összehangolásának biztosítása és az integrált felügyeleti mechanizmus szükségleteihez való hatékony hozzájárulás érdekében tisztázni kell a felügyelet más tagállamokban telephelyeken vagy a fogadó tagállam felügyeletét megalapozó infrastruktúrán keresztül működő kötelezett szolgáltatókkal kapcsolatos kötelezettségeit, és konkrét, arányos együttműködési mechanizmusokat kell előírni.

(98)

A határokon átnyúló tevékenységű csoportoknak átfogó csoportszintű szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük. Annak érdekében, hogy a határokon átnyúló műveleteket megfelelő felügyelet kísérje, részletes felügyeleti szabályokat kell megállapítani, amelyek lehetővé teszik, hogy a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam felügyeletei – jellegüktől és jogállásuktól függetlenül – a lehető legnagyobb mértékben együttműködjenek egymással, valamint az AMLA-val a kockázatok értékelése és a csoporthoz tartozó különböző szervezeteket érintő fejlemények nyomon követése, a felügyeleti intézkedések koordinálása és a viták rendezése érdekében. Koordinációs szerepére tekintettel az AMLA-t meg kell bízni azzal a feladattal, hogy szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyekben meghatározza a csoportok székhely szerinti és fogadó országbeli felügyeleteinek részletes feladatait, valamint az e felügyeletek közötti együttműködés szabályait. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó csoportszintű szabályzat eredményes végrehajtásának felügyeletét az összevont felügyelet tekintetében a vonatkozó uniós ágazati jogi aktusokban meghatározott elvekkel és módszerekkel összhangban kell gyakorolni.

(99)

Az egyre integráltabb globális pénzügyi rendszerek összefüggésében elengedhetetlen a felügyeletek közötti információcsere és együttműködés. Egyrészről az uniós felügyeleteknek, köztük az AMLA-nak tájékoztatniuk kell egymást azokról az esetekről, amikor egy harmadik ország joga nem teszi lehetővé az (EU) 2024/1624 rendeletben előírt szabályzatok és eljárások végrehajtását. Másrészt lehetővé kell tenni annak engedélyezését a tagállamok számára, hogy a felügyeletek a személyes adatok továbbítására alkalmazandó szabályokkal összhangban együttműködési megállapodásokat kössenek harmadik országbeli partnereikkel az együttműködésről és a bizalmas információk cseréjéről. Felvigyázói szerepére tekintettel az AMLA-nak szükség szerint segítséget kell nyújtania a harmadik országbeli partnerre vonatkozó szakmai titoktartási követelmények egyenértékűségének értékeléséhez.

(100)

Az (EU) 2015/849 irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyes kötelezett szolgáltatók felügyeletével önszabályozó testületeket bízzanak meg. Az önszabályozó testületek által végzett felügyelet minősége és intenzitása azonban nem volt kielégítő, és a nyilvánosság általi ellenőrzés teljes vagy szinte teljes hiányában zajlott. Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy önszabályozó testületet bíz meg felügyelettel, egy hatóságot is ki kell jelölnie az önszabályozó testület tevékenységeinek felügyeletére annak érdekében, hogy e tevékenységek végrehajtása összhangban legyen ezen irányelvvel. Ennek a hatóságnak közigazgatási szervnek kell lennie, és feladatait jogtalan befolyásolástól mentesen kell ellátnia. Az önszabályozó testületeket felügyelő hatóság által ellátandó feladatok nem jelentik azt, hogy a hatóságnak felügyeleti feladatokat kellene ellátnia a kötelezett szolgáltatókkal szemben, sem pedig azt, hogy az önszabályozó testület által kezelt egyedi esetekben határozatot kellene hoznia. Ez azonban nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy további feladatokat bízzanak az adott hatóságra, amennyiben azt ezen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez szükségesnek ítélik. Ennek során a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a további feladatok összhangban legyenek az alapvető jogokkal, és különösen azt, hogy ezek a feladatok ne akadályozzák a védelemhez való jog gyakorlását, továbbá ne sértsék az ügyvéd és az ügyfél közötti kommunikáció bizalmas jellegét.

(101)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem fontosságának arra kell ösztönöznie a tagállamokat, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű pénzbírságokat és közigazgatási intézkedéseket állapítsanak meg a nemzeti jogban az (EU) 2024/1624 rendeletnek való megfelelés elmulasztása esetére. A tagállamoknak fel kell hatalmazniuk a nemzeti felügyeleteket arra, hogy jogsértés esetén a helyzet orvoslása érdekében ilyen közigazgatási intézkedéseket alkalmazzanak a kötelezett szolgáltatókra vonatkozóan, és amennyiben a jogsértés indokolja, pénzbírságot szabjanak ki. A tagállamokban működő szervezeti rendszerektől függően ezek az intézkedések és bírságok a felügyeletek és más hatóságok közötti együttműködésben, a felügyeletektől a hatáskört más hatóságokra átruházva, vagy az igazságügyi hatóságok felügyeletek általi megkeresésével is alkalmazhatók. A pénzbírságok és a közigazgatási intézkedések körének kellően szélesnek kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a tagállamok és a felügyeletek számára, hogy figyelembe vegyék a kötelezett szolgáltatók – és különösen a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények, valamint az egyéb kötelezett szolgáltatók – közötti különbségeket a méretüket, a jellemzőiket és a tevékenységük jellegét illetően.

(102)

A tagállamok jelenleg sokféle pénzbírságot és közigazgatási intézkedést alkalmaznak a legfontosabb megelőző rendelkezések megsértése esetén, ugyanakkor nem követnek egységes megközelítést a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények megsértésének kivizsgálása és szankcionálása terén. Ezenkívül a felügyeletek között sincs egyetértés arról, hogy mi minősül „súlyos” jogsértésnek, és ennélfogva nem tudják könnyen megállapítani, hogy mikor kell pénzbírságot kiszabni. Ez a sokféleség hátrányos a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem terén tett erőfeszítések szempontjából, az uniós reagálás pedig széttagolt. Ezért közös kritériumokat kell meghatározni annak megállapítására, hogy jogsértés esetén mi a legmegfelelőbb felügyeleti válaszintézkedés, továbbá elő kell írni egy sor olyan közigazgatási intézkedést, amelyeket a felügyeletek a jogsértések orvoslása érdekében alkalmazhatnak pénzbírságokkal kombinálva, vagy önmagukban, ha a jogsértések nem elég súlyosak ahhoz, hogy pénzbírsággal sújtsák őket. Annak ösztönzése érdekében, hogy a kötelezett szolgáltatók betartsák az (EU) 2024/1624 rendelet rendelkezéseit, meg kell erősíteni a pénzbírságok visszatartó erejét. Ennek megfelelően meg kell emelni az (EU) 2024/1624 rendelet súlyos megsértése esetén kiszabható maximális büntetés alsó összeghatárát. Ezen irányelv átültetése során a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a pénzbírságok kiszabása és a közigazgatási intézkedések alkalmazása, valamint kiszabott büntetőjogi szankciók nemzeti joggal összhangban történő kiszabása ne sértse a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmának elvét.

(103)

Jogi személynek minősülő kötelezett szolgáltatók esetében a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények megsértésére a tevékenységeik irányítására jogosult természetes személyek intézkedéseit követően vagy azok felelőssége mellett – többek között ügynökökön, forgalmazókon vagy a kötelezett szolgáltató nevében eljáró más személyeken keresztül – kerül sor. Az ilyen jogsértésekre válaszul hozott felügyeleti intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében a kötelezett szolgáltatót felelősségre kell vonni az említett természetes személyek által hozott intézkedésekért is, függetlenül attól, hogy azokat szándékosan vagy gondatlanságból hajtották-e végre. A jogi személyek büntetőeljárásokban való felelősségének sérelme nélkül, minden arra irányuló szándék, hogy a kötelezett szolgáltatónak előnye származzon a jogsértésből, a kötelezett szolgáltatónak a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére irányuló belső szabályzatainak, eljárásainak és kontrollmechanizmusainak szélesebb körű hiányosságaira utal. Az ilyen hiányosságok aláássák a kötelezett szolgáltatónak az Unió pénzügyi rendszerének kapuőreként betöltött szerepét. Ezért minden olyan szándékot, amelynek célja előnyt szerezni a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények megsértéséből, a súlyosbító körülményként kell figyelembe venni.

(104)

A tagállamok különböző rendszerekkel rendelkeznek a pénzbírságok kiszabására, a közigazgatási intézkedések alkalmazására és a kényszerítő bírságok kiszabására. Ezenkívül a felügyeletek által meghozható bizonyos közigazgatási intézkedések – mint az engedély visszavonása vagy felfüggesztése – végrehajtása más hatóságoktól függ. Az ilyen sokféle helyzet kezelése érdekében helyénvaló rugalmasságot biztosítani azon eszközök tekintetében, amelyek a felügyeletek rendelkezésére állnak a pénzbírságok kiszabása, közigazgatási intézkedések alkalmazása és kényszerítő bírságok kiszabása tekintetében. A választott eszközöktől függetlenül a tagállamok és az érintett hatóságok feladata annak biztosítása, hogy a végrehajtott mechanizmusok elérjék a kívánt eredményt, vagyis a megfelelés helyreállítását, és az is, hogy hatékony, visszatartó erejű és arányos pénzbírságokat szabjanak ki.

(105)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kötelezett szolgáltatók megfeleljenek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeknek, és hatékonyan csökkentsék a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás azon kockázatait, amelyeknek ki vannak téve, a felügyeletek számára lehetővé kell tenni, hogy ne csak az azonosított jogsértések orvoslása érdekében alkalmazhassanak közigazgatási intézkedéseket, hanem abban az esetben is, ha megállapítják, hogy a belső szabályzataik, eljárásaik és kontrollmechanizmusaik hiányosságai valószínűleg a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények megsértését fogják eredményezni, vagy ha ezek a szabályzatok, eljárások és kontrollmechanizmusok nem alkalmasak a kockázatok csökkentésére. Az alkalmazott közigazgatási intézkedések hatálya és a kötelezett szolgáltatók számára az előírt intézkedések végrehajtására biztosított időtartam az azonosított konkrét jogsértésektől vagy hiányosságoktól függ. Amennyiben több jogsértést vagy hiányosságot állapítanak meg, az egyes közigazgatási intézkedések végrehajtására különböző határidők vonatkozhatnak. A közzététel büntető és nevelő céljával összhangban csak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények megsértésével kapcsolatos közigazgatási intézkedések alkalmazásáról szóló határozatokat kell közzétenni, az ilyen jogsértések megelőzése érdekében alkalmazott közigazgatási intézkedéseket azonban nem.

(106)

A pénzmosással, annak alapbűncselekményeivel és a terrorizmusfinanszírozással szembeni, a belső piacon való megfelelő és következetes védelem biztosításához elengedhetetlen, hogy a kötelezett szolgáltatók időben eleget tegyenek a rájuk alkalmazott közigazgatási intézkedéseknek. Amennyiben a kötelezett szolgáltatók a meghatározott határidőn belül nem tesznek eleget a közigazgatási intézkedéseknek, a felügyeleteknek képeseknek kell lenniük fokozott nyomást gyakorolni a kötelezett szolgáltatóra a megfelelés haladéktalan helyreállítása érdekében. E célból lehetővé kell tenni a felügyeletek számára, hogy a megfelelés helyreállítására meghatározott határidőtől kezdődően kényszerítő bírságot szabjanak ki, akár visszamenőleges hatállyal, ha a kényszerítő bírságot kiszabó határozatot később hozzák meg. A kényszerítő bírságok összegének kiszámításakor a felügyeleteknek figyelembe kell venniük a kötelezett szolgáltató teljes árbevételét, valamint a felügyeleti intézkedés által megcélzott jogsértés vagy hiányosság típusát és súlyosságát, biztosítandó ezáltal az intézkedés eredményességét és arányosságát. Tekintettel arra, hogy a kényszerítő bírságok célja nyomást gyakorolni a kötelezett szolgáltatóra, hogy az eleget tegyen a közigazgatási intézkedésnek, e bírságokat időben korlátozni kell, és azokat legfeljebb 6 hónapig szabad alkalmazni. Lehetővé kell ugyan tenni a felügyeletek számára, hogy legfeljebb további 6 hónapra meghosszabbítsák a kiszabott kényszerítő bírságot, tartós meg nem felelés kezelése céljából fontolóra kell venni alternatív intézkedések alkalmazását, összhangban a felügyeletek által alkalmazható közigazgatási intézkedések széles körével.

(107)

Amennyiben a tagállam jogrendszere nem teszi lehetővé az ezen irányelvben foglalt pénzbírságok közigazgatási úton történő kiszabását, a pénzbírságokra vonatkozó szabályok alkalmazhatók oly módon, hogy a szankciót a felügyelet kezdeményezze, és az igazságügyi hatóságok szabják ki. Ezért e tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szabályok és pénzbírságok alkalmazása a felügyeletek által kiszabott pénzbírságokkal azonos hatású legyen. Az ilyen pénzbírságok kiszabásakor az igazságügyi hatóságoknak figyelembe kell venniük a szankciót kezdeményező felügyelet ajánlását. A kiszabott pénzbírságoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(108)

A kötelezett szolgáltatók élhetnek a szolgáltatásnyújtás szabadságával és a belső piacon való letelepedés szabadságával, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat az egész Unióban kínálhassák. Az eredményes felügyeleti rendszer feltétele, hogy a felügyeletek tisztában legyenek azokkal a hiányosságokkal, amelyeket a kötelezett szolgáltatók mutatnak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos szabályoknak való megfelelés terén. Ezért fontos, hogy a felügyeletek tájékoztathassák egymást a kötelezett szolgáltatókkal szemben kiszabott pénzbírságokról és alkalmazott közigazgatási intézkedésekről, amennyiben ezek az információk más felügyeletek számára relevánsak lennének.

(109)

Az (EU) 2024/1624 rendelet megsértéséért elrendelt pénzbírság vagy közigazgatási intézkedés közzététele erős visszatartó erővel bírhat az ilyen jogsértés megismétlődésével szemben. Üzleti kapcsolat létesítése előtt így más jogalanyok is tájékoztatást kapnak a szankcionált kötelezett szolgáltatóval kapcsolatos pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokról, és az segítséget nyújt más tagállambeli felügyeleteknek a kötelezett szolgáltatóhoz kapcsolódó kockázatok tekintetében, amennyiben az a tagállamukban határokon átnyúló jelleggel tevékenységet folytat. A fenti okokból meg kell erősíteni azt a követelményt, hogy közzé kell tenni a jogerős pénzbírságokra vonatkozó határozatokat, és a követelményt ki kell terjeszteni bizonyos, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények megsértésének orvoslása érdekében alkalmazott közigazgatási intézkedések, valamint a kényszerítő bírságok közzétételére. Az ilyen közzétételnek azonban arányosnak kell lennie, és a pénzbírság vagy közigazgatási intézkedés közzétételéről szóló döntés meghozatalakor a felügyeleteknek figyelembe kell venniük a jogsértés súlyosságát és azt a visszatartó hatást, amelyet a közzététel valószínűsíthetően el fog érni. E célból a tagállamok dönthetnek úgy, hogy elhalasztják azon közigazgatási intézkedések közzétételét, amelyekkel szemben jogorvoslatot nyújtottak be, amennyiben az említett intézkedéseket nem súlyos, ismétlődő vagy szisztematikus jogsértés orvoslása érdekében alkalmazzák.

(110)

Az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (22) alkalmazni kell a pénzmosásról és terrorizmusfinanszírozásról szóló (EU) 2015/849 irányelv megsértésének bejelentésére és az ilyen jogsértéseket bejelentő személyek védelmére, az (EU) 2019/1937 irányelv mellékletének II. részében említettek szerint. Mivel ez az irányelv hatályon kívül helyezi az (EU) 2015/849 irányelvet, az (EU) 2019/1937 irányelv II. mellékletében az (EU) 2015/849 irányelvre való hivatkozást az ezen irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni. Ugyanakkor fenn kell tartani a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények megsértésének bejelentésére vonatkozó, megfelelően kiigazított szabályokat, amelyek kiegészítik az (EU) 2019/1937 irányelvet, különösen a kötelezett szolgáltatókra vonatkozó, belső bejelentési csatornák létrehozására vonatkozó követelmények, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére és az ellenük folytatott küzdelemre vonatkozó szabályok megsértésével kapcsolatos bejelentések fogadására és nyomon követésére illetékes hatóságok azonosítása tekintetében.

(111)

Alapvető fontosságú egy új, teljes mértékben integrált és koherens pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós szakpolitika létezése, amely szerepeket jelöl ki mind az uniós, mind a nemzeti illetékes hatóságok számára, azok zökkenőmentes és folyamatos együttműködése érdekében. E tekintetben rendkívül fontos a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó valamennyi nemzeti és uniós hatóság közötti együttműködés, amelyet pontosítani és fokozni kell. Továbbra is a tagállamok feladata gondoskodni az annak biztosításához szükséges szabályokról, hogy a nemzeti szintű politikai döntéshozók, a pénzügyi információs egységek, a felügyeletek – ideértve az AMLA-t is – és a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben részt vevő egyéb illetékes hatóságok, valamint az adóhatóságok és a bűnüldöző hatóságok ezen irányelv hatályán belül eljárva hatékony mechanizmusokkal rendelkezzenek, amelyek lehetővé teszik számukra az együttműködést és a koordinációt, többek között annak korlátozó megközelítésével, hogy az illetékes hatóságok egy másik illetékes hatóság kérésére mikor tagadhatják meg az együttműködést és információcserét. A bevezetett mechanizmusoktól függetlenül az ilyen nemzeti együttműködésnek hatékony rendszert kell eredményeznie a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére és leküzdésére, valamint a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtásának és kijátszásának megelőzésére.

(112)

A hatékony együttműködés és különösen az információcsere megkönnyítése és előmozdítása érdekében a tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal és az AMLA-val az illetékes hatóságaik jegyzékét és a vonatkozó elérhetőségeket.

(113)

A pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatot a hitelintézetekért felelős valamennyi felügyelet észlelheti. A hitelintézetekkel és a pénzügyi intézményekkel kapcsolatos prudenciális jellegű információk – mint például az igazgatók és részvényesek szakmai alkalmasságával és üzleti megbízhatóságával kapcsolatos információk, a belső kontrollmechanizmusokra, az irányításra vagy a megfelelőségre, valamint a kockázatkezelésre vonatkozó információk – gyakran elengedhetetlenek ezeknek az intézményeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem szempontjából történő megfelelő felügyeletéhez. Hasonlóképpen, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó információk is fontosak ezen intézmények prudenciális felügyeletéhez. Ezért a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben részt vevő felügyeletekkel és a pénzügyi információs egységekkel folytatott együttműködést és információcserét valamennyi olyan illetékes hatóságra ki kell terjeszteni, amely más uniós jogi eszközök – többek között a 2013/36/EU (23), a 2014/49/EU (24), a 2014/59/EU (25) és a 2014/92/EU (26) európai parlamenti és tanácsi irányelv és az (EU) 2015/2366 irányelv – értelmében felelős az érintett kötelezett szolgáltatók felügyeletéért. Ezen együttműködés eredményes megvalósítása érdekében a tagállamoknak évente tájékoztatniuk kell az AMLA-t az elvégzett információcserékről.

(114)

A 2014/92/EU és az (EU) 2015/2366 irányelv értelmében a hitelintézetek felügyeletéért felelős más hatóságokkal folytatott együttműködés csökkentheti a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények nem kívánt következményeit. A hitelintézetek dönthetnek úgy, hogy a kockázat kezelése helyett inkább elkerülik azt, és ennek érdekében megszüntetik vagy korlátozzák üzleti kapcsolatukat egyes ügyfelekkel vagy ügyfélkategóriákkal. Az ilyen kockázatmentesítési gyakorlatok gyengíthetik a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keretet és a gyanús ügyletek felderítését, mivel arra kényszerítik az érintett ügyfeleket, hogy pénzügyi szükségleteik kielégítése érdekében kevésbé biztonságos vagy nem szabályozott fizetési csatornákat vegyenek igénybe. Ugyanakkor a bankszektorban széles körben elterjedt kockázatmentesítési gyakorlatok pénzügyi kirekesztéshez vezethetnek a pénzforgalmi szervezetek vagy a fogyasztók bizonyos kategóriái esetében. A pénzügyi felügyeletek vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy azonosítsák azokat a helyzeteket, amikor egy hitelintézet – dokumentált ügyfél-átvilágításon alapuló indokolás nélkül – annak ellenére tagadta meg az üzleti kapcsolat létesítését, hogy erre a 2014/92/EU vagy az (EU) 2015/2366 irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabály alapján esetleg köteles lett volna. Ilyen esetekben, illetve ha üzleti kapcsolatok megszüntetésére kockázatmentesítési gyakorlatok eredményeként kerül sor, a pénzügyi felügyeleteknek figyelmeztetniük kell a pénzügyi intézmények 2014/92/EU vagy (EU) 2015/2366 irányelvnek való megfelelése biztosításáért felelős hatóságokat.

(115)

A pénzügyi felügyeletek, valamint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások válságkezeléséért felelős hatóságok – különösen a betétbiztosítási rendszerek kijelölt hatóságai és a szanálási hatóságok – közötti együttműködés szükséges az ezen irányelvben a pénzmosás megelőzése érdekében meghatározott célkitűzések, valamint a 2014/49/EU és a 2014/59/EU irányelv szerinti, a pénzügyi stabilitás és a betétesek védelmére irányuló célkitűzések összeegyeztetéséhez. A pénzügyi felügyeleteknek tájékoztatniuk kell az említett irányelvek alapján kijelölt hatóságokat és szanálási hatóságokat minden olyan esetben, amikor úgy vélik, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem miatt fokozott a valószínűsége a fizetésképtelenségnek vagy a betétek befagyasztásának. A pénzügyi felügyeleteknek tájékoztatniuk kell továbbá az említett hatóságokat minden olyan ügyletről, számláról vagy üzleti kapcsolatról, amelyet a pénzügyi információs egység felfüggesztett annak érdekében, hogy a kijelölt hatóságok és a szanálási hatóságok elláthassák feladataikat a fizetésképtelenségnek vagy a betétek elérhetetlenségének fokozott kockázata esetén, függetlenül a fokozott kockázat okától.

(116)

A hitelintézetekkel és pénzügyi intézményekkel kapcsolatos együttműködés megkönnyítése érdekében az AMLA-nak az Európai Bankhatósággal konzultálva iránymutatásokat kell kiadnia, amelyekben meghatározza az együttműködés fő elemeit, beleértve az információcsere módját is.

(117)

Az együttműködési mechanizmusoknak ki kell terjedniük a könyvvizsgálók felügyeletéért felelős hatóságokra is, mivel az együttműködés fokozhatja a pénzmosás elleni küzdelmet célzó uniós keret eredményességét.

(118)

Ezen irányelv alkalmazásában alapvető fontosságú a tagállamok illetékes hatóságai közötti információcsere és segítségnyújtás. Következésképpen a tagállamok nem tilthatják meg és nem akadályozhatják észszerűtlen vagy indokolatlanul korlátozó feltételekkel az említett információcserét vagy segítségnyújtást.

(119)

A felügyeletek számára jellegüktől és jogállásuktól függetlenül lehetővé kell tenni az együttműködést és a bizalmas információk cseréjét. E célból megfelelő jogalappal kell rendelkezniük a bizalmas információk cseréjéhez és az együttműködéshez. A kötelezett szolgáltatók más uniós jogi aktusok szerinti felügyeletére hatáskörrel rendelkező más hatóságokkal folytatott információcserét és együttműködést nem akadályozhatja szándékolatlanul az a jogbizonytalanság, amely az e területre vonatkozó kifejezett rendelkezések hiányából eredhet. A jogi keret pontosítása annál is fontosabb, mivel a prudenciális felügyeletet sok esetben olyan felügyeleti szervekre – például az Európai Központi Bankra (EKB) – bízzák, amelyek nem foglalkoznak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem felügyeletével.

(120)

A felügyeletek birtokában lévő információk döntő fontosságúak lehetnek más illetékes hatóságok tevékenységeinek ellátásához. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó uniós keret hatékonyságának biztosítása érdekében a tagállamoknak engedélyezniük kell a felügyeletek és más illetékes hatóságok közötti információcserét. A kicserélt bizalmas információk felhasználására szigorú szabályoknak kell vonatkozniuk.

(121)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó uniós keret eredményessége az illetékes hatóságok széles köre közötti együttműködésen múlik. Az együttműködés megkönnyítése érdekében az AMLA-t meg kell bízni azzal, hogy az EKB-val, az európai felügyeleti hatóságokkal, az Europollal, az Eurojusttal és az Európai Ügyészséggel koordinált módon dolgozzon ki iránymutatásokat az illetékes hatóságok közötti együttműködésre vonatkozóan. Az iránymutatásoknak ismertetniük kell azt is, hogy az egyéb uniós jogi aktusok alapján a kötelezett szolgáltatók felügyeletére hatáskörrel rendelkező hatóságok a feladataik ellátása során hogyan vegyék figyelembe a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos aggályokat.

(122)

A személyes adatok ezen irányelv alkalmazásában végzett kezelésére az (EU) 2016/679 rendelet alkalmazandó. A személyes adatoknak ezen irányelv alkalmazásában az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek által végzett kezelésére az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) alkalmazandó. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet a tagállamok fontos közérdekként ismerik el. A pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás kivizsgálásáért vagy büntetőeljárás alá vonásáért felelős, illetve a bűncselekményből származó vagyoni eszközök felkutatásával, lefoglalásával, befagyasztásával és elkobzásával megbízott illetékes hatóságoknak azonban tiszteletben kell tartaniuk a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében kezelt személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat, köztük az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (28).

(123)

Alapvető fontosságú, hogy ezen irányelv és a módosított FATF-ajánlások összehangolására az uniós jog maradéktalan betartásával kerüljön sor, különösen az uniós adatvédelmi jog, azon belül is az adattovábbítási szabályok, valamint a Chartában rögzített alapvető jogok védelme tekintetében. Ezen irányelv végrehajtásának egyes aspektusai magukban foglalják adatok gyűjtését, elemzését, tárolását és az Unión belüli, valamint harmadik országokkal való megosztását. A személyes adatok ilyen kezelése – az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett – kizárólag az ezen irányelvben meghatározott célokból és az ezen irányelvben előírt tevékenységek – például az illetékes hatóságok közötti információcsere – céljából engedélyezhető.

(124)

Az ezen irányelv alkalmazásában kezelt személyes adatokra vonatkozik az érintettnek az adatokhoz való hozzáférési joga. Az érintettnek a gyanús ügyletekre vonatkozó bejelentésekben foglalt bármely információhoz való hozzáférése azonban súlyosan aláásná a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem hatékonyságát. Ezért az (EU) 2016/679 rendelet 23. cikkével, illetve adott esetben az (EU) 2018/1725 rendelet 25. cikkével összhangban indokolt lehet e jog alól kivételeket tenni vagy e jogot korlátozni. Az érintettnek jogában áll kérelmeznie, hogy az (EU) 2016/679 rendelet 51. cikkében említett valamely felügyeleti hatóság, vagy adott esetben az európai adatvédelmi biztos ellenőrizze az adatkezelés jogszerűségét, továbbá joga van az ugyanazon rendelet 79. cikkében említett bírósági jogorvoslathoz. Az (EU) 2016/679 rendelet 51. cikkében említett felügyeleti hatóság hivatalból is eljárhat. A hozzáférési jogot érintő korlátozások sérelme nélkül indokolt, hogy a felügyeleti hatóság tájékoztathassa az érintettet arról, hogy valamennyi szükséges ellenőrzést elvégezte, továbbá arról, hogy milyen eredménnyel zárult az adott adatkezelés jogszerűségének a vizsgálata.

(125)

Az AMLA létrehozásának időszakában a pénzügyi információs egységek közötti folyamatos információcsere biztosítása érdekében a FIU.net gazdaszervezetének szerepét ideiglenes jelleggel továbbra is a Bizottságnak kell ellátnia. Annak érdekében, hogy a pénzügyi információs egységek teljes mértékben részt vegyenek a rendszer működésében, a Bizottságnak rendszeresen eszmecserét kell folytatnia az uniós pénzügyi információs egységek platformjával (a továbbiakban: az uniós FIU-platform), amely egy, a pénzügyi információs egységek képviselőiből álló, 2006 óta működő informális csoport, amelyet a pénzügyi információs egységek közötti együttműködés megkönnyítésére és az együttműködéssel kapcsolatos kérdésekről folytatott véleménycserére használnak.

(126)

Az uniós szintű következetes harmonizációt szabályozástechnikai standardok útján szükséges biztosítani. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem területén nagyon jelentős szakértelemmel rendelkező szervként helyénvaló az AMLA-t megbízni a Bizottsághoz benyújtandó olyan szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntést.

(127)

A pénzügyi információs egységek és a felügyeletek közötti következetes megközelítések biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a megfelelő, pontos és naprakész információknak a központi nyilvántartások felé történő benyújtása elmulasztásának súlyossági szintje osztályozására szolgáló mutatók meghatározására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (29) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(128)

A Bizottság felhatalmazást kap az AMLA által kidolgozott olyan szabályozástechnikai standardok elfogadására, amelyek meghatározzák az annak megállapításakor alkalmazott, a relevanciára és a kiválasztásra vonatkozó kritériumokat, hogy valamely gyanús ügyletre vonatkozó bejelentés érint-e másik tagállamot; meghatározzák a kötelezett szolgáltatók eredendő és fennmaradó kockázati profiljának értékelésére és osztályozására vonatkozó referenciamutatókat és módszertant, és a kockázati profil felülvizsgálatának gyakoriságát; meghatározzák a bizonyos szolgáltatók központi kapcsolattartó pontja kijelölésének körülményeit és a központi kapcsolattartó pontok feladatait megállapító kritériumokat; részletesen meghatározzák a székhely szerinti és a fogadó tagállambeli felügyeletek feladatait és az e felügyeletek közötti együttműködés módozatait; részletesen meghatározzák a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeleti kollégiumok működésének általános feltételeit a pénzügyi szektorban, a pénzügyi felügyeletek által aláírandó írásbeli megállapodás sablonját, a harmadik országbeli nem pénzügyi felügyeletek részvételének feltételeit, bármely olyan további intézkedést, amelyet a kollégiumoknak végre kell hajtaniuk, amennyiben a csoportok hitelintézeteket és pénzügyi intézményeket is magukban foglalnak; meghatározzák az ezen irányelvet sértő cselekmények súlyosságának besorolására szolgáló mutatókat; meghatározzák a pénzbírságok mértékének meghatározásakor vagy közigazgatási intézkedések alkalmazásakor figyelembe veendő kritériumokat és a kényszerítő bírságok kiszabásának módszertanát. A Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardokat az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, és az (EU) 2024/1620 rendelet 49. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(129)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása céljából a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a statisztikák gyűjtésére vonatkozó módszertan meghatározása; a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk központi nyilvántartásba történő benyújtására szolgáló formátum meghatározása; a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való, jogos érdeken alapuló hozzáférés végrehajtásához szükséges műszaki előírások és eljárások meghatározása; az információk központosított automatizált mechanizmusok részére történő benyújtása formátumának meghatározása; a tagállamok központosított automatizált mechanizmusainak a bankszámla-nyilvántartások összekapcsolt rendszeréhez való csatlakozására vonatkozó műszaki előírások és eljárások meghatározása; a tagállamok központi nyilvántartásainak összekapcsolásához szükséges műszaki előírások és eljárások meghatározása; valamint a tagállamok központosított automatizált mechanizmusainak összekapcsolásához szükséges műszaki előírások és eljárások meghatározása érdekében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (30) megfelelően kell gyakorolni.

(130)

A Bizottságot fel kell hatalmazni az AMLA által kidolgozott, a tagállami pénzügyi információs egységek közötti információcserére használandó formátumot, valamint az uniós felügyeletek és a harmadik országbeli felügyeletek közötti együttműködési megállapodások megkötésére használandó sablont meghatározó végrehajtás-technikai standardok elfogadására. A Bizottságnak az említett végrehajtástechnikai standardokat az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, és az (EU) 2024/1620 rendelet 53. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(131)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és a Charta által elismert elveket, különösen a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot és a vállalkozás szabadságát.

(132)

A nők és a férfiak közötti egyenlőség és a sokszínűség az Unió alapvető értékei, amelyeket az Unió az intézkedéseinek teljes skálájában elő kíván mozdítani. Bár sikerült eredményeket elérni az említett területeken, további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy mind uniós, mind nemzeti szinten kiegyensúlyozott képviselet valósuljon meg a döntéshozatalban. Az érdemeken alapuló kritériumok elsődleges alkalmazásának sérelme nélkül, a nemzeti felügyeleti hatóságaik és a pénzügyi információs egységeik vezetőinek kinevezésekor a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy biztosítsák a nemek egyensúlyát, a sokszínűséget és a befogadást, és a lehetőségekhez mérten figyelembe kell venniük a köztük lévő interszekciókat. A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy az AMLA igazgatótanácsába delegált képviselőik kiválasztásakor is biztosítsák a kiegyensúlyozott és inkluzív képviseletet.

(133)

Az ezen irányelv végrehajtását értékelő jelentés elkészítésekor a Bizottságnak kellő figyelmet kell fordítania az alapvető jogok és a Charta által elismert elvek tiszteletben tartására.

(134)

A Bíróság a C-37/20. és C-601/20. sz. WM és Sovim SA és a Luxemburg Business Registers egyesített ügyekben hozott ítéletével (31) megsemmisítette az (EU) 2015/849 irányelv (EU) 2018/843 irányelvvel módosított 30. cikkének (5) bekezdését annyiban, amennyiben az előírta a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a lakosság bármely tagja minden esetben hozzáférjen a területükön bejegyzett vállalkozások és más jogi entitások tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz. A jogi egyértelműség biztosítása érdekében fontos kiigazítani az említett rendelkezést annak egyértelművé tételével, hogy csak a jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek férhetnek hozzá ezekhez az információkhoz. Ugyanezt a feltételt kell alkalmazni a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók vagy a hasonló, társulás jellegű jogi megállapodások tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz való hozzáférésre is. Az (EU) 2015/849 irányelvet ezért módosítani kell. Az említett ítélet következményei túlmutatnak az (EU) 2015/849 irányelv 30. cikkének (5) bekezdésén, és hasonlóak a társulás jellegű jogi megállapodások tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való hozzáférést szabályozó rendelkezésekhez. Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós keret megfelelő egyensúlyt teremtsen az alapvető jogok védelme és egy olyan jogos közérdekű célkitűzés megvalósítása között, mint például az Unió pénzügyi rendszerének pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással szembeni védelme, helyénvaló az (EU) 2015/849 irányelv 31. cikke (4) bekezdésének módosítása. A tagállamok számára ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított egy évet kell biztosítani, hogy hatályba léptessék az említett módosítások átültetéséhez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Tekintettel a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó arányos uniós keret biztosításának fontosságára, a tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezeket a módosításokat az említett határidő előtt a lehető leghamarabb átültessék.

(135)

Tekintettel arra, hogy a központi nyilvántartásokhoz jogos érdek bizonyítása alapján történő hozzáférés tekintetében sürgősen harmonizált megközelítést kell alkalmazni, a tagállamoknak 2026. július 10-ig át kell ültetniük a vonatkozó rendelkezéseket. Mivel azonban a jogos érdek alapján történő hozzáférés új rendszerének kezdeti időszaka valószínűleg csúcspontot fog jelenteni a központi nyilvántartásokért felelős szervek által feldolgozandó igényekben, a hozzáférés megadására vonatkozó határidőket nem kell alkalmazni az új rendszer alkalmazásának első 4 hónapjában. A tagállamoknak 2029. július 10-ig létre kell hozniuk az ingatlan-nyilvántartásokra vonatkozó információkkal kapcsolatos egységes hozzáférési pontokat. Az említett időpontig össze kell kapcsolni egymással azokat a központosított automatizált mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a bankszánlák vagy fizetési számlák, értékpapírszámlák, kriptoeszközszámlák, valamint széfek tulajdonosainak azonosítását.

(136)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló összehangolt és koherens mechanizmus létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(137)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (32) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(138)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikke (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2021. szeptember 22-én véleményt nyilvánított (33).

(139)

Az (EU) 2015/849 irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni,