II. cím – Útmutatás a nagyobb kiáramlású lakossági betéttermékek azonosításához

1. rész – Általános szempontok

Likviditási adatszolgáltatási célból valamely lakossági betét esetében akkor lehet megállapítani, egyedi és a teljes piac ot érintő stressz együttes jelenlétét modellező forgatókönyv et feltételezve, hogy a betétes stabil működési kapcsolattal rendelkezik, ha a betétes megfelel a következő kritériumok legalább egyikének:

• a) bizonyos minimális időtartamú aktív szerződéses kapcsolat köti az intézményhez;
• b) hitelviszonyban áll az intézménnyel jelzáloghitel vagy más hosszú lejáratú hitel céljából; vagy
• c) bizonyos minimális számú, a hiteltől kül önböző, más aktív termékkel rendelkezik az

intézménynél.

2. A „folyószámla” meghatározása, „ideértve azokat a számlákat is, amelyeken rendszeresen munkavállalói béreket írnak jóvá”

Valamely lakossági betétet akkor kell folyószámlán tartott betétnek tekinteni, ha az adott számlán rendszeresen fizetésekkel, jövedelmekkel vagy tranzakciókkal kapcsolatos jóváírásokra vagy terhelésekre kerül sor.

3. E II. cím 1. részének 1. és 2. bekezdésében foglalt mindkét szempont megítélésre az intézmények rendelkezésére kell állniuk múltbeli adatoknak, többek között a betétesek magatartására vonatkozóan, hogy alátámasszák a betétjeik besorolását.

5/10. oldal

4.1. A nagyobb kiáramlással járó lakossági betéteket három csoportba kell sorolni a rájuk jellemző kockázati tényezők száma és kockázatossága alapján, ideértve többek között az iránymutatások alábbi 2. részében leírt tényezőket. Az e dokumentumban meghatározott tényezők felsorolása mindazonáltal nem teljes körű , és azoknak az intézményeknek, amelyek további, nagyobb kiáramláshoz vezető kritériumokat azonosítanak, elemzésükben e további kritériumokat is figyelembe kell venniük.

4.2. Az intézményeknek a likviditási adatszolgáltatás céljából e csoportok mindegyike tekintetében meg kell becsülniük a megfelelő nagyobb kiáramlásokat, az iránymutatások alábbi 3. részével összhangban.

2. rész – A lakossági betéttermékek stabilitását befolyásoló tényezők

5.1. Az intézményeknek azokat a betéteket kell nagy értékű betétnek tekinteniük, amelyek valamennyi alábbi követelménynek megfelelnek:

• a) meghaladják az alábbi két összeg közül az alacsonyabbat:
• i. 100 000 EUR, vagy
• ii. a helyi betétbiztosítási rendszer összege;
• b) alacsonyabbak 500 000 EUR-nál.

5.2. Az intézményeknek a legalább 500 000 EUR összegű betéteket kell nagyon nagy értékű betétnek tekinteniük.

5.3. Az ügyfél betét értékének meghatározása során az intézményeknek az ügyfél adott intézménynél tartott összes betétjét figyelembe kell venniük.

5.4. Ezen túlmenően az intézményeknek el kell végezniük betéti bázisuk koncentrációjának elemzését; belső célra megfelelő küszöbértékeket és/vagy korlátokat kell bevezetni a nagy értékű lakossági betétek meghatározása érdekében.

5.5. Számos módszer alkalmazható a betéti bázis koncentrációjának azonosítására. Az intézmények meghatározhatják például a nagy lakossági betétek „bizonyos számát” vagy meghatározhatják azoknak a „legnagyobb lakossági betéteknek a számát”, amelyek a lakossági betéti bázis bizonyos százalékarányát alkotják. A nagy értékű lakossági betétek azonosításához az intézmények felhasználhatják a betétbiztosítás összege tekintetében a helyi piacra szabott küszöbértéket, azt az összeget, amely fölött a kamatláb tárgyalás függvénye, vagy bármely különleges, a betétessel kötött megállapodást, amely korlátozhatja a kiáramlások kockázatát.

6/10. oldal

6.1. A betétet akkor kell a referencia mutatóhoz kötöttnek tekinteni, ha az intézmény olyan kamatlábat kínál,

• a) amely jelentősen meghaladja a más hasonló hitelintézetek által kínált hasonló lakossági termékek átlagos kamatlábát,figyelembe véve a helyi betétpiac sajátosságait,
• b) vagy amelynek a hozamát egy vagy több piaci index megtérüléséből vezetik le,
• c) vagy amelynek hozamát egy változó kamatlábtól különböző, egyéb piaci változóból vezetik le.

6.2. Az intézmények úgy azonosítják a referencia mutatóhoz kötött termékeket, hogy az egyes betétekre érvényes kamatlábakat összehasonlítják a hasonló termékek után más, hasonló hitelintézetek által fizetett átlagos kamatlábbal. A „más, hasonló hitelintézetek” kifejezés a hasonló üzleti modellel rendelkező, hasonló méretű intézményekre utal, amelyet az intézménynek kell meghatároznia, és amennyiben szükségesnek tartja, az illetékes hatóságnak ellenőriznie kell.

7.1. A következő betéteket kell e kategóriába tartozónak tekinteni:

• a) eredetileg fix futamidővel elhelyez ett betétek, amelyek futamideje 30 napon belül lejár, vagy
• b) a szerződéses megállapodásokkal összhangban 30 napnál rövidebb fix felmondási idővel elhelyezett betétek, a 421. cikk (5) bekezdésében meghatározott bánásmódra jogosult betéteken kívül.

7.2. A lakossági betétek kiáramlásainak értékelésekor az intézményeknek a következők hatását kell figyelembe venniük:

• a) kivételi limitek vagy felmondási idők;
• b) azon lakossági betéttermékek kivonásának költségei, amelyeket eredeti lejárati idejük előtt jogszerűen meg lehet szüntetni;
• c) annak az intézmény hírnevét érintő következményei, hogy nem teszik lehetővé a betét kivonását, amennyiben az intézmények az ilyen betéttermékek lejárat előtti beváltását lehetővé tevő gyakorlatot alakítottak ki .

8. Nagy kockázatú forgalmazási csatornák, beleértve a csak interneten keresztül elérhető bankokat, a távoli elérés egyéb formáit és az üzletkötők által közvetített betéteket

Az intézményeknek azokat a lakossági betéteket, amelyekhez nagy kockázatú forgalmazási csatornákon keresztül férnek hozzá, mint például csak interneten keresztül működő bankokon, a távoli elérés egyéb formáin keresztül, illetve az üzletkötők által közvetített betéteket (amely esetben üzletkötők gyűjtenek forrásokat természetes személyektől vagy kkv -któl), a nagyobb kiáramlásokhoz kell sorolniuk, figyelemmel az alábbiakra:

• a) a kivonás tekintetében fennálló plauzibilis szerződéses limitek;
• b) annak az intézmény hírnevét érintő következményei, hogy nem teszik lehetővé a betét kivonását, amennyiben az intézmények az ilyen termékek nagyobb visszaváltási szintjét lehetővé tevő gyakorlatot alakítottak ki.

7/10. oldal

Az intézményeknek különbséget kell tenniük a helyi és a külföldi pénznemben denominált lakossági betétek között.

Az intézményeknek meg kell különböztetniük a rezidens és nem rezidens lakossági betéteket. Ezt a különbségtételt az olyan intézményeknél elhelyezett betéteket illetően, amelyek székhelye az EU-ban található, a nem uniós rezidens és az uniós rezidens betétek szerinti bontásban kell meghatározni. A rezidens jogállás meghatározásának a likviditásfedezeti követelmények alkalmazásában a statisztikában vagy az adózásban alkalmazandó fogalommeghatározást kell követnie.

Az intézményeknek a betétes rezidens státuszát az egyedi intézmény szintjén kell azonosítaniuk.

Az intézményeknek azonosítaniuk kell azokat a lakossági betéttermékeket, amelyek olyan más tényezőkkel kapcsolódnak össze, amelyek a 30 napos időszak alatt változhatnak, és nagyobb likviditáskiáramlási kockázatot eredményezhetnek.

12.1. Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk lakossági betéti bázisukat bármely egyéb olyan jellemző azonosítása céljából, amely a tőkekövetelmény -rendelet 421. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározottaknál nagyobb kiáramlási rátával rendelkező lakossági betéttípusra utal vagy utalhat. Az egyéb jellemzők azonosítását vagy fennállásának hiányát dokum entálni kell.

12.2. Az ilyen jellemzők azonosítása érdekében az intézményeknek értékelniük kell a felkínált konkrét lakossági betéttermékek megfigyelt (múltbeli) és várható stabilitását/volatilitását, és azonosítaniuk kell azokat a terméktípusokat, amelyek inst abilnak bizonyultak, vagy amelyekről úgy vélik, hogy instabilnak bizonyulhatnak.

12.3. Az intézményeknek e célból egy egyedi és a teljes piac ot érintő súlyos stressz együttes jelenlétét feltételező forgatókönyvet kell alkalmazniuk. A lakossági betéttermékek volatilitásának felmérésére felhasználhatók belső statisztikai és matematikai modellek. Az e módszerekhez használt bemeneti adatoknak általánosan a betétek múltbeli viselkedéséből és a stresszhelyzeti forgatókönyveken alapuló hipotetikus feltevésekből szárma ztatott adatokból kell állniuk.

12.4. A kis és kevésbé bonyolult intézmények statisztikai modelleken alapuló, egyszerűsített módszereket is használhatnak, mint például egy adott betét esetében adott – stresszhelyzeti időszakot is magában foglaló – időkereten belül valamely 30 napos időszakban megfigyelt maximális csökkenést azonosító modelleket.

8/10. oldal 12.5. Ösztönzendő a szakértői megítélés alkalmazás a az olyan tényezők beépítése érdekében, amelyeket valamely modell nem vesz figyelembe, különösen a hosszú múlttal nem ren delkező, innovatív termékek esetében.

12.6. Az elemzés során nagyon hasznos eszköz lenne a lakossági betéttermékek volatilitás vagy érzékelt volatilitás alapján történő rangsorolása. Ez támogatást jelenthet a következetes végrehajtásban valamely intézmény lako ssági betéttermékeinek körében. A különböző termékek tekintetében kapott eredmények összehasonlítása és a kiugró értékek azonosítása segíthet a kevésbé stabil betétek azonosításában.

12.7. Az e módszerek alapjául szolgáló feltevéseknek 30 napos előrejelzést ke ll magukban foglalniuk, és azokat gyakran felül kell vizsgálni, különösen a piaci feltételek bármely lényeges változásának beépítése céljából. Ezenfelül az intézményeknek az értékelés minőségének javítása érdekében figyelembe kell venniük a korrelációt, a fertőződési és a szezonális hatásokat.

3. rész

13.1. A nagyobb kiáramlásokkal járó betétek kategorizálása során az intézményeknek a következő módszertant kell alkalmazniuk:

13.2. Az ezen iránymutatások fenti 2. részében leírt tényezőket két kategóriára kell bontani:

• a) nagy kockázatú, amely a következő kockázati tényezőkből áll:
• i. a betétek pénzneme;
• ii. más termékhez kapcsolt betétek;
• iii. referencia mutatóhoz kötött vagy kedvezményes feltételekkel rendelkező termékek;
• iv. nagy kockázatú forg almazási csatornák, beleértve a csak interneten elérhető és az üzletkötők által közvetített betéteket;
• v. nagy értékű betétek;
• vi. egyéb jellemzők, amelyeket az intézmény az iránymutatások fenti 13. bekezdésével összhangban nagy kockázatúnak tart.
• b) nagyon nagy koc kázatú, amely a következő kockázati tényezőkből áll:
• i. lejáró fix futamidejű vagy felmondásos betétek;
• ii. nem rezidens betétek;
• iii. a betét nagyon nagy értéke.

9/10. oldal 13.3. Az intézményeknek a fent leírt tényezőkészlet alapján kell értékelniük a lakossági betéteket.

13.4. Az intézményeknek a lakossági betéteket a következő három egymást követő kategória egyikébe kell besorolniuk, amelyeket a mögöttes betétnek tulajdonítható kockázati tényezők száma alapján határoznak meg:

• a) olyan betétek, amelyekre az 1. kategóriából két tény ező jellemző;
• b) olyan betétek, amelyekre az 1. kategóriából három tényező, vagy az 1. kategóriából egy tényező és a 2. kategóriából egy tényező jellemző;
• c) olyan betétek, amelyekre a 2. kategóriából két tényező, vagy az 1. kategóriából két tényező és a 2. kategóriából egy tényező jellemző, vagy a tényezők bármilyen egyéb keveréke a jellemző.

13.5. Az intézményeknek az egyes kategóriákhoz tartozó megfelelő nagyobb kiáramlási rátákat a múltbeli és a várható volatilitás értékelésének megfelelően kell megbecsülniük.