23. Key criteria for determining the relevant liquidity horizon

Az intézményeknek dokumentálniuk kell az egyes pozíciókhoz vagy pozíciócsoportokhoz kapcsolódó likviditási horizont meghatározása során használt kritériumokat. Az említett kritériumoknak egy meghatározott likviditási horizonttá alakításához használt módszert szintén dokumentálni kell és következetesen kell alkalmazni minden pozícióra.

A múltbeli tapasztalatok, a piacszerkezet, továbbá a termék minősége vagy összetettsége alapján igen változatos kritériumok jelezhetik egy-egy pozíció likviditását. Az intézményeknek meg kell határozniuk azoknak a kritériumoknak a körét, amelyekről úgy vélik, hogy lényegesen meghatározzák a portfolióik likviditási horizontját. Ezek a kritériumok többek között a következők:

• i. valamely instrumentumhoz vagy névhez kapcsolódó kereskedések számában vagy volumenében, vagy az eladási és vételi árajánlatok közötti múltbeli különbségek nagyságában tükröződő piaci tevékenység;
• ii. a piacszerkezet, például a piacvezetők és az árjegyzések száma és eloszlása;
• iii. (az átlagos kereskedési volumenhez/a piac teljes méretéhez viszonyított) pozícióméret;
• iv. a befektetési minőség (pl. hitelminősítés);
• v. a kibocsátó földrajzi elhelyezkedése;
• vi. lejárat.

A likviditási horizont meghatározása során figyelembe vett kritériumok legalább egyikének közvetlenül kapcsolódnia kell a pozíciók koncentrációs tulajdonságához (például a piac méretéhez vagy az átlagos kereskedési volumenhez viszonyított pozícióméret révén), tekintettel arra, hogy a likviditási horizont várhatóan nagyobb lesz a koncentrált pozíciók esetében, ami az ilyen pozíciók lezárásához szükséges hosszabb időtartamot tükrözi.

A pozíciókat következetesen a kiválasztott kritériumok fényében kell értékelni, és ennek megfelelően kell likviditási horizontokhoz rendelni (legalább három hónapos időszakból kiindulva). Ha egy pozícióra vagy pozíciócsoportra vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre, az intézményeknek konzervatívnak kell lenniük a megfelelő likviditási horizont meghatározásakor.

Az egyes kritériumok hosszabb vagy rövidebb likviditási horizonthoz kapcsolására alkalmazott megközelítést dokumentálni kell és múltbeli adatokkal kell alátámasztani, többek között hasonló pozíciók stressz időszakok alatti lezárására vonatkozó tapasztalatokon alapuló adatokkal, annak biztosítása érdekében, hogy az elméletileg logikusnak tűnő, de a gyakorlatban érvénytelen feltételezéseket ne használják tévesen az elemzésben; előfordulhat például, hogy egy alacsonyabb hitelminősítés nem minden esetben jár hosszabb likviditási horizonttal, ha az alacsony hitelminősítésű pozíciótípusok esetében létezik aktív piac. A múltbeli eladási és vételi árajánlat közötti különbségek alkalmazása esetén az intézmények megállapíthatnak például olyan küszöbértékeket, amelyek meghatározzák, hogy egy pozíció milyen likviditási horizonthoz van rendelve; e küszöbértékek választását meg kell indokolniuk.

24. A likviditási horizontok nyomon követése – a felülvizsgálat szükségességének kulcsfontosságú mutatói