II. cím – A hatáskörrel rendelkező hatóságokra vonatkozó kritériumok az 575/2013/EU rendelet 243. cikke (2) bekezdésének vagy 244. cikke (2) bekezdésének az alkalmazása esetén

Az 575/2013/EU rendelet 243. cikke (2) bekezdésének vagy 244. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontjával összhangban a jelentős kockázat átruházásának elérésére vonatkozó feltételeket teljesítő értékpapírosítási ügyletek tekintetében a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak ezen iránymutatások III. címének 4–10. bekezdésével összhangban a jelentős kockázat átruházására irányuló átfogó felülvizsgálatot kell végezniük, amennyiben fennáll az alábbi nem teljeskörű felsorolásban foglalt bármely körülmény:

• a. bizonyos információk azt jelzik, hogy az értékpapírosítás azon ügyletrészsorozatainak a mérete (névértéke), amelyeket az 575/2013/EU rendelet 243. cikkének (2) bekezdése vagy 244. cikkének (2) bekezdése szerinti jelentős kockázat átruházásának bizonyítása szempontjából releváns ügyletrészsorozatként felhasználnak, nem feltétlenül elégséges ahhoz, hogy feltételezni lehessen a jelentős kockázat harmadik felekre történő arányos átruházását i. a különleges hitelkockázati profil és ii. ezen értékpapírosítás értékpapírosított kitettségeinek kockázattal súlyozott megfelelő kitettségértékei tekintetében;
• b. valamely külső hitelminősítő intézet (KHMI) adott hitelminősítésének megfelelőségével kapcsolatos kétségek;
• c. az értékpapírosított kitettségeknél az előző időszakokban felmerült veszteségek vagy egyéb információk arra mutatnak, hogy:
• i. az értékpapírosított kitettségre vonatkozó várható veszteség intézmény által végzett ésszerű becslése az ügylet lejártáig az 575/2013/EU rendelet 243. cikke (2) bekezdésének és 244. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban túlságosan alacsony lehet ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy jelentős hitelkockázatot ruháztak át harmadik felekre. Az ügylet teljes lejáratát kell figyelembe venni, az értékpapírosítási felár potenciális létezését is beleértve;
• ii. az a felár, amellyel azok az értékpapírosítási pozíciók, amelyek az elsődleges alapvető tőkéből levonandók vagy 1250%-os kockázattal súlyozandók lennének, az ügylet lejáratáig meghaladják a várható veszteség ésszerű becslését, túlságosan alacsony lehet ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy jelentős mértékű hitelkockázat harmadik felekre történő átruházására került sor;
• d. az értékpapírosítást kezdeményező intézménynél a hitelkockázat adott értékpapírosításon keresztüli, harmadik felekre történő átruházásával kapcsolatosan felmerült magas költségek azt jelzik, hogy az 575/2013/EU rendelet 243. cikke (2) bekezdésének és 244. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján formálisan elért jelentős mértékű kockázatátruházást a hitelkockázat átruházásának magas költsége ténylegesen alááshatta;
• e. az értékpapírosítást kezdeményező intézmény a jelentős kockázat 575/2013/EU rendelet 243. cikke (2) bekezdése vagy 244. cikke (2) bekezdése a) vagy b) pontja szerinti, harmadik félre történő átruházását az érintett ügyletrészsorozatokra vonatkozó KHMI-hitelminősítés nélkül kívánja bizonyítani;
• f. kereskedési könyvi portfóliók értékpapírosítási ügyletei;
• g. értékpapírosítási ügyletek olyan vételi és eladási opciókkal, amelyek eltérőek azon opcióktól, amelyek nem tekintendők a hitelkockázat tényleges átruházását akadályozó tényezőknek ezen iránymutatások 5.2., 5.3. és 5.4. bekezdéseivel összhangban.