4.1 Stresszteszt program

Az intézményeknél olyan stresszteszt program van érvényben, amely kiterjed legalább a következőkre:

• a) a stressztesztelés típusai és azok fő célkitűzései és alkalmazása;
• b) a különféle stresszteszt gyakorlatok elvégzésének gyakorisága;
• c) a belső irányítási megállapodások, beleértv e jól meghatározott, átlátható és következetes felelősségi köröket és eljárásokat;
• d) csoport esetében a csoporttagok köre és a stressztesztek lefedettsége (pl. kockázattípusok és portfóliók);
• e) a vonatkozó adatinfrastruktúra;
• f) a módszertani részletek, beleértve a használt modelleket és lehetséges kapcsolatokat a likviditási stressztesztek és a fizetőképességi stressztesztek között, nevezetesen az ilyen dinamikus kölcsönhatások nagyságrendje és a visszacsatolási hatások megragadása;
• g) a feltételezések köre, beleértve az egyes stressztesztekre tervezett üzleti és vezetési, valamint javító intézkedéseket.

A tagállami anyaintézmények és uniós anyaintézmények csoportszintű stresszteszt programot is kidolgoznak, amelyet a vezetői testü let jóváhagy és nyomon követ az intézmények központosított kockázatkezelési politikájával összefüggésben. A csoportszintű stresszteszt program megfelelő mértékben tartalmazza a prudenciális konszolidáció alá tartozó valamennyi intézményt, illetve azok a sz óban forgó program címzettjei.

A prudenciális konszolidáció körébe tartozó intézmények egyedi stresszteszt programjaik kidolgozásakor figyelembe veszik a vonatkozó csoportszintű stresszteszt programot.

Az intézmények stresszteszt programjaikba fordított stressztesztet és fordított stressztesztelési szcenáriókat is felvesznek.

Az intézmények biztosítják stresszteszt programjaik működőképességét és végrehajthatóságát, és a döntéshozatal tájékoztatását valamennyi vezetői szinten az összes meglévő és lehetsége s lényeges kockázatra vonatkozóan.

Az intézmények rendszeresen értékelik stresszteszt programjaikat, hogy meghatározzák azok hatékonyságát és robusztusságát, és adott esetben aktualizálják azokat. Az értékelést legalább évente, kvantitatív és kvalitatív alapon egyaránt el kell végezni, és annak teljes mértékben tükröznie kell a változó külső és belső feltételeket. Az intézmények biztosítják, hogy az értékelések gyakorisága figyelembe vegye a megfelelő stresszteszt alkalmazásának gyakoriságát.

Az intézmén yek biztosítják, hogy az előző bekezdés szerinti mennyiségi elemzésük megbízható mennyiségi teszteket tartalmazzon utótesztelési eszközként a stresszteszt modellek (pl. hitelkockázati modellek, piaci kockázati modellek, cél tartalékképzés előtti nettó bevét el modellek) feltevéseinek, paramétereinek és eredményeinek ellenőrzéséhez. Az intézmények biztosítják, hogy az előző bekezdés szerinti minőségi elemzésük szakértői véleményeken vagy referencia értékeléseken alapuljon.

A stresszteszt program értékelésekor az intézmény legalább a következőket mérlegeli:

• a) a program hatékonysága a szándékolt célja elérése tekintetében;
• b) javítások szükségessége;
• c) az azonosított kockázati tényezők, fogalommeghatározások és indokolások a vonatkozó szcenáriókhoz, modell feltevések és az eredmények érzékenysége e feltevésekre, valamint a szakértői vélemény szerepe annak biztosítására, hogy ahhoz megbízható elemzés társuljon;
• d) a modell teljesítménye, beleértve a mintán kívüli, vagyis a modell kidolgozásához fel nem használt adatokra vonatozó teljesítményét;
• e) a fizetőképességre, likviditásra vonatkozó lehetséges nemkívánatos mechanizmusok beépítésének módja;
• f) a fizetőképességi és likviditási stressztesztek közötti lehetséges kapcsolódási pontok megfelelősége;
• g) az illetékes hatóságoktól kapott visszajelzések azok felügyeleti vagy más stressztesztjei összefüggésében;
• h) az adatinfrastruktúra megfelelősége (rendszerek megvalósítása és adatminőség);
• i) a felső vezetés és a vezetői testület részvételének megfelelő szintje;
• j) valamennyi feltevés, beleér tve az üzleti és/vagy vezetői feltevéseket, és a tervezett kockázatkezelési intézkedések a stresszteszt típusa és eredménye alapján, beleértve a kockázatkezelési intézkedések stresszhelyzetekben és változó üzleti környezetben való megvalósíthatóságának ért ékelését; és
• k) a releváns dokumentumok megfelelősége.

Az intézmény stresszteszt programja megfelelően dokumentált az egyes kockázattípus és/vagy portfólió szintjén, valamint a teljes cég szintjén végzett stresszteszt valamennyi típusát illetően. A dokumentá ció legalább a következőkre kiterjed:

• a) a stressztesztelés megközelítése;
• b) a fizetőképességi stressztesztek és likviditási stressztesztek közötti lehetséges kapcsolódási pontok, nevezetesen a tőkehelyzet romlása (fizetőképesség) és a kereskedelmi értékpapírok és kötvények kibocsátására való képesség (likviditás), a nemteljesítés eltolódásainak (fizetőképesség) makro - vezérelt valószínűségei és a bankok tehermentes eszközeinek bennefoglalt minősítései közötti migráció, és az érintett központi banknál elhelyezet t biztosítékra gyakorolt hatás (likviditás), a várhatóan nem teljesítő kölcsönök növekedése (fizetőképesség) és a kölcsöntörlesztésekből vagy nem pénzügyi vállalati kötvényekből (likviditás) származó beáramlások várható csökkenése, vagy egy esetleges likvi ditási rés (likviditás) és eszközök kényszereladása (fizetőképesség), és a finanszírozási költségek növekedése (likviditás) és a veszteség - nyereség hatások (fizetőképesség) közötti kapcsolat leképezése;
• c) a belső szabályzatban meghatározottak szerinti szerep - és felelősségi körök, a második és harmadik védelmi vonalak szerepkörei és legalább a stresszteszt program elvégzésének folyamatai;
• d) a stresszteszt program kidolgozása, jóváhagyása, elvégzése, elvégzése nyomon követése teljes folyamatának leírása, valamint a program és annak eredményeinek időszakos értékelése;
• e) a stresszteszt eredmények értékelési folyamatának leírása, beleértve azon területekre vonatkozó részletes információkat, amelyek néhány részen kézi vagy emberi értékítéletet igényelnek, továbbá azon folyamat leírása, amely során az eredményeket felhasználják a kockázatkezelési intézkedésekhez és az intézmény stratégiájához; és
• f) a stressztesztelésre használt vonatkozó informatikai alkalmazások leírása és állománya (ahol pedig központi állomány van, ott lehet hivatkozni arra).

A stresszteszt programot a szervezet egészében kihívás elé kell állí tani, például a kockázatértékelési bizottság és a belső ellenőrök körében. A program kidolgozásáért és alkalmazásáért nem felelős üzleti egységeknek, illetve az ebben részt nem vállaló külső szakértőknek kulcsfontosságú szerepet kell betölteniük e folyamat értékelésében, a konkrét témákra vonatkozó szakértelem figyelembevételével.

Az intézmények biztosítják, hogy – a stresszteszt program kezdeti kidolgozása és értékelése tekintetében egyaránt –, hatékony párbeszédre kerüljön sor az intézmény valamennyi üzleti területe szakértőinek bevonásával, és hogy a programot és frissítéseit az intézmény felső vezetése³ és vezetői testülete megfelelően ellenőrizze, akik annak végrehajtása és felügyelete nyomon követéséért is felelősek.

³ Lásd még az EBH belső irányításról szóló iránymutatásának II. címe 1. szakas zát.