9.7 Végrehajtás alá vont eszközök értékelése

A hitelintézeteknek komolyan fontolóra kell venniük, hogy a végrehajtás alá vont esz közöket az IFRS 5 szerinti értékesítésre tartott befektetett eszközök közé sorolják. Ez a számviteli kezelés azt jelenti, hogy az eszköznek annak jelenlegi állapotában készen kell állnia az azonnali értékesítésre (IFRS 5.7), hogy a vezető testületnek egyéni tervet kell jóváhagynia az eszköz rövid időn (általában egy éven) belüli értékesítésére, valamint hogy aktív értékesítési erőfeszítéseket kell tenni (IFRS 5.8); így kedvez a megtérüléseknek.

A végrehajtás alá vont eszközöket a következők közül az alacson yabb értéken kell értékelni:

• a) az alkalmazott pénzügyi eszközök összege, a végrehajtás alá vont vagy az adósság megfizetéseként kapott eszközt biztosítékként kezelve;
• b) a visszavett eszköz valós értéke, csökkentve az értékesítési költségekkel.

Ha a valós értéket nem egy aktív piacra hivatkozva állapítják meg, hanem egy (2. vagy 3. szintű) értékelési technika alapján, bizonyos kiigazításokra van szükség, különösen két tényező következtében:

• a) Az eszközök állapota vagy helye. Az eszközre vonatkozó kockázatot és bizonytalanságot be kell építeni a valós érték becslésébe.
• b) Az eszközökhöz kapcsolódó piacok aktivitási volumene vagy szintje. A számításba be kell építeni a hitelintézet korábbi tapasztalatait a jogi személynek az értékesítésekben való közreműködésével kapcsolatban, illetve az értékelési technika felhasználásával kapott összegek és az értékesítések során realizált végső összegek közötti különbségekkel kapcsolatban. E kiigazítás mérése érdekében tett feltételezések dokumentálhatók, és azokat kérésre a felü gyeletet ellátó rendelkezésére kell bocsátani. A likviditáshiány miatti levonások (illiquidity discounts) figyelembe vehetők.

Amikor a hitelintézetek végrehajtás alá vont eszközei még mindig építés alatt állnak, és úgy határoznak, hogy az eszköz értékesítését megelőzően befejezik az építkezést, bizonyítaniuk kell az ilyen stratégia megalapozottságát, a költségek pedig nem haladhatják meg a valós értéknek az eszköz befejezéséhez és értékesítéséhez szükséges költségekkel csökkentett összegét, figyelembe véve a fentiekben leírt megfelelő likviditáshiány miatti levonást.

Ha egy végrehajtás alá vont eszköz túllépte azon hasonló eszközök átlagos tartási időtartamát, amelyekre aktív értékesítési erőfeszítéseket tesznek, a hitelintézeteknek felül kell vizsgálniuk a fent leírt értékelési eljárásban alkalmazott likviditáshiány miatti levonást , és megfelelően növelniük kell azt. Ilyen körülmények között a hitelintézetnek tartózkodnia kell az eszközzel kapcsolatos meglévő felhalmozódott értékvesztés visszaírásától, mivel az eszköz hosszú távú jelenléte a mérlegben azt bizonyítja, hogy a hitelintézet nem tudja az eszközt magasabb értéken értékesíteni.

A végrehajtás alá vont eszközök értékelésének gyakorisága és az alkalmazandó eljárások tekintetében az ingatlanok 9.1.2. és a 9.2. szakaszban foglaltak szerinti kezelését kell követni.