4. Az egyszerűségre vonatkozó kritériumok

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában, továbbá a harmadik felek bizalmának megalapozása érdekében, beleértve az említett rendelet 28. cikkével összhangban az egyszerűségre, átláthatóságra és egységesítésre (STS) vonatkozó megfelelőséget ellenőrző harmadik feleket, valamint az ott meghatározott követelményeknek megfelelő illetékes hatóságokat, az alábbiak mindegyikét rendelkezésre kell bocsátani:

• (a) a valódi átruházással járó értékpapírosítás (a továbbiakban: tényleges adásvétel) igazolása vagy annak igazolása, hogy az alkalmazandó nemzeti keretelvek sz erint az engedményezés vagy átruházás elkülöníti az alapul szolgáló kitettségeket az eladótól, annak hitelezőitől és felszámolóitól – beleértve az eladó fizetésképtelensége esetét is
• – , és a tényleges adásvétellel azonos joghatással bír;
• (b) az alkalmazandó nemzeti jogi keret szerint az eladó vagy bármely más harmadik fél ellen az a) pontban említett tényleges adásvétel vagy azonos joghatással bíró engedményezés vagy átruházás végrehajthatóságának igazolása;
• (c) a visszakövetelési kockázatok és az újbóli jellemzés kockázatainak értékelése.

A 10 . bekezdésben említett szempontok képesített külső jogi tanácsadó által nyújtott jogi vélemény biztosításával teljesítendők, kivéve az önálló értékpapírosítási struktúrákban az ismételt kibocsátásokat vagy az átruházással azonos jogi mechanizmust alkalmazó bizalmi vagyonkezelést, beleértve azokat az eseteket is, amikor a jogi keret azonos.

A 11. bekezdésben említett jogi véleménynek elérhetőnek kell lennie, továbbá hozzáférhetővé kell tenni minden olyan érintett harmadik fél számára, aki az (EU) 2017/2402 rendelet 28. cikkével összhangban ellenőrzi az STS - kritériumoknak való megfelelést, valamint az e rendelet 29. cikkében említett bármely érintett illetékes hatóság számára.

Az eladó hitelminőségi besorolásának jelentős romlása

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában az ügyleti dokumentációnak az „eladó hitelminőségi besorolásának jelentős romlása” tekintetéb en azonosítania kell az objektíven megfigyelhető és az eladó pénzügyi stabilitásához kapcsolódó hitelminőségi küszöbértékeket. Az eladó fizetésképtelensége

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában az „eladó fizetésképtelenségét” kiváltó eseménynek legalább a nemzeti jogi keretekben meghatározott jogi fizetésképtelenségre utaló eseményekre kell vonatkoznia.

4.2 Az alapul szolgáló kitettségek értékpapírosítási feltételei, aktív portfóliókezelés (20. cikk (7) bekezdése)

Aktív portfóliókezelés

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (7) bekezdésének alkalmazásában az aktív portfóliókezelést olyan portfóliókezelésként kell értelmezni, amelyre az alábbiak valamelyike érvényes:

• (a) a portfóliókezelés az értékpapírosítás teljesítményét az alapul szolgáló kitettségek teljesítményétől és az értékpapírosítás portfóliókezelésének teljesítményétől egyaránt függővé teszi, ezáltal megakadályozza a befektetőt abban, hogy az alapul szolgáló kitettségek hitelkockázatát a portfóliókezelő portfóliókezelési stratégiájának figyelembevétele nélkül modellezze;
• (b) a portfóliókezelést spekulatív célokra hajtják végre a jobb teljesítmény, a megnövekedett hozam, az általános pénzügyi megtérülés vagy egyéb, tisztán pénzügyi vagy gazdasági előny elérése érdekében.

A portfóliókezelés azon technikái, amelyek nem tekinthetők aktív portfóliókezelésnek, a következők:

• (a) az alapul szolgáló kitettségek helyettesítése vagy visszavásárlása a nyilatkozatok és szavatosságvállalások megsértése miatt;
• (b) a szabályozási vita vagy vizsgálat tárgyát képező alapul szolgáló kitettségek helyettesítése vagy visszavásárlása a vita rendezése vagy a vizsgálat befejezésének megkönnyítése érdekében;
• (c) az alapul szolgáló kitettségek feltöltése az amortizált vagy nemteljesítő kitettségek helyett alapul szolgáló kitettségek hozzáadásával a rulírozási időszakban;
• (d) új, alapul szolgáló kitettségek megszerzése a „felfutási” időszak alatt az alapul szolgáló kitettségek értékének az értékpapírosítási kötelezettségek értékével való összehangolása érdekében;
• (e) az alapul szolgáló kitettségek visszavásárlása a maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog gyakorlása keretében az (EU) 2017/2402 rendelet 244. cikke (3) bekezdésének g) pontjával összhangban;
• (f) a nemteljesítő kitettségek visszavásárlása e kitettségek visszanyerési és felszámolási folyamatának megkönnyítése érdekében;
• (g) a visszavásárlási kötelezettség alá tartozó kitettségek visszavásárlása az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikkének (13) bekezdése szerint.

Világos értékpapírosítási feltételek

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (7) bekezdésének alkalmazásában a kritériumok akkor tekintendők „egyértelműnek”, amennyiben azok betartása a bíróság által meghatározható törvény vagy tényállás, avagy mindkettő alapján.

Az ügylet lezárását követően a különleges célú gazdasági egységre átruházott kitettségekre vonatkozó értékpapírosítási feltételek

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (7) bekezdésének alkalmazásában „az eredeti, alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó feltételek teljesítése” alatt olyan értékpapírosítási feltételeket kell érteni, amelyek megfelelnek az alábbiak valamelyikének:

• (a) a szokásos értékpapírosítások tekintetében nem kevésbé szigorúak, mint az ügylet lezárásánál az eredeti, alapul szolgáló kitettségekre alkalmazott értékpapírosítási kritériumok;
• (b) a több értékpapír - sorozatot kibocsátó értékpapírosítások esetében, beleértve a bizalmi vagyonkezelést is, a legutóbb kibocsátott eredeti, alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó értékpapírosítási feltételeknél nem kevésbé szigorúak, amelynek eredményeképp az értékpapírosítási kritériumok lezárásonként változhatnak, az értékpapírosítási felek megállapodásának és a z ügyleti dokumentációnak megfelelően.

Az ügyleti dokumentációban meg kell határozni az alapul szolgáló kitettségekre alkalmazandó értékpapírosítási feltételeket a 18 . bekezdés szerint, és azoknak az expozíciós szinten alkalmazott értékpapírosítási feltételekre kell vonatkozniuk.

4.3 Homogenitás, az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó kötelezettségek, rendszeres kifizetési ütemezés, nem átruházható értékpapírok (20. cikk (8) bekezdése)

Szerződés alapján kötelező és végrehajtható kötelezettségek

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (8) bekezdésének alkalmazásában a „szerződés alapján kötelező és végrehajtható kötelezettségeket, amelyekért az adósok és adott esetben a garanciavállalók korlátlan felelősséggel tartoznak” úgy kell érteni, hogy azok mindazon kötelezettségekre vonatkoznak, amelyek az alapul szolgáló kitettségek szerződéses meghatározásában szerepelnek, és amelyek a befektetők szempontjából relevánsak, mivel azok érintik az adós és adott esetben a garanciavállaló kötelezettségeit a fizetés vagy biztosíték nyújtása tekintetében. Rendszeres kifizetési ütemezéssel járó kitettségek

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (8) bekezdésének alkalmazásában a meghatározott rendszeres kifizetési ütemezéssel járó kitettségeknek a következőket kell tartalmazniuk:

• (a) a rulírozó értékpapírosítás esetében egy összegben törlesztendő kitettségek, az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikkének (12) bekezdésében említettek szerint;
• (b) hitelkártyakeretekkel kapcsolatos kitettségek;
• (c) kamatfizetéssel és a lejárat során visszafizetett tőkével járó kitettségek, beleértve a türelmi idős jelzáloghiteleket;
• (d) kamatfizetéssel és a tőke egy részének visszafizetésével járó kitettségek, ahol az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
• (i) a fennmaradó tőkeösszeg visszafizetésre kerül a lejáratkor;
• (ii) a tőkeösszeg visszafizetése a kitettséget biztosító eszközök eladásától függ, az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikkének (13) bekezdésével, továbbá a 48 – 50 . bekezdésekkel összhangban;
• (e) az adós és a hitelező közötti szerződéses megállapodás szerint átmeneti halasztott törlesztés alá eső kitettségek.

4.4 Hitelezési feltételek, az értékpapírosítást kezdeményező szakértelme (20. cikk (10) bekezdése)

Hasonló kitettségek

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (10) bekezdésének alkalmazásában a kitettségeket hasonlónak kell tekinteni, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

• (a) a kitettségek a felhatalmazáson alapuló rendeletben említett alábbi eszközkategóriák egyikébe tartoznak, amely pontosabban meghatározza, hogy mely alapul szolgáló kitettségek tekintendők homogénnek az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikkének (8) bekezdése és 24. cikkének (15) bekezdése szerint:
• (i) lakóingatlanon lévő egy vagy több jelzáloghitellel biztosított lakáshitelek, vagy teljes mértékben az 575/2013/EU rendelet 201. cikkének (1) bekezdésében említett jogosult fedezetnyújtó által garantált lakossági hitelek, amelyek a 2. vagy annál magasabb szintű hitelminőségi besorolásra jogosultak az említett rendelet harmadik része II. címének 2. fejezete szerint;
• (ii) kereskedelmi ingatlanokon vagy más kereskedelmi helyiségeken lévő egy vagy több jelzáloghitellel biztosított kereskedelmi hitelek;
• (iii) egyének számára személyes, családi vagy háztartási fogyasztási célokra nyújtott hitelkeretek;
• (iv) gépjárműhitelek és - lízingek;
• (v) hitelkártya - követelések;
• (vi) vevőkövetelések;
• (b) a kitettségek a mikro - , kis - , közép - és más típusú vállalkozásoknak és vállalatoknak nyújtott hitelkeretek eszközkategóriájába tartoznak, ideértve a felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikkének d) pontjában említett hiteleket és lízingeket is, amely rendelet pontosabban meghatározza, hogy mely alapul szolgáló kitettségek tekintendők homogénnek az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (8) bekezdésének és 24. cikke (15) bekezdésének megfelelően, mint egy adott típusú adós alapul szolgáló kitettségei;
• (c) amennyiben nem tartoznak a jelen bekezdés a) és b) pontjában és a felhatalmazáson alapuló rendeletben említett eszközkategóriák valamelyikéhez, amely rendelet pontosabban meghatározza, hogy mely alapul szolgáló kitettségek tekintendők homogénnek az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (8) bekezdésének és 24. cikke (15) bekezdésének megfelelően, az alapul szolgáló kitettségek az adós típusa, a biztosítéki jogok besorolása, az ingatlan típusa és/vagy joghatósága tekintetében hasonló jellemzőkkel rendelkeznek.

Nem kevésbé szigorú hitelezési feltételek

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (10) bekezdésének alkalmazásában az értékpapírosított kitettségekre alkalmazott hitelezési feltételeket össze kell hasonlítani az értékpapírosított kitettségek kezdeményezésének időpontjában a hasonló kitettségekre alkalmazott hitelezési feltételekkel.

E követelménynek való megfelelés nem követelheti meg, hogy az értékpapírosított kitettségek kiválasztásakor vagy azok értékpapírosításának pontos időpontjában az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező hasonló kitettséget tartson mérlegén, továbbá nem követelheti meg, hogy a hasonló kitettségeket ténylegesen az értékpapírosított kitettségek kezdeményezésének időpontjában kezdeményezzék.

Tájékoztatás a korábbi hitelezési feltételekhez képest történt lényeges változásokról

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (10) bekezdésének alkalmazásában a teljeskörű tájékoztatás i kötelezettség alá eső hitelezési feltételek lényeges változásait úgy kell érteni, mint azokat a lényeges változásokat, amelyeket az értékpapírosítás lezárását követően a 15 . és 16. bekezdésben említett portfóliókezelés keretében a különleges célú gazdasági egység re átruházott vagy az általa átruházott kitettségekre alkalmaznak .

Az ilyen hitelezési feltételek módosítása akkor tekintendő lényegesnek, ha a hitelezési feltételeket érintő változások következő típusaira vonatkozik:

• (a) olyan módosítások, amelyek befolyásolják a felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott hitelezési feltételek hasonlóságának követelményét, pontosítva továbbá, hogy mely alapul szolgáló kitettségeket tekintik homogénnek az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikkének (8) bekezdése és 24. cikkének (15) bekezdése szerint;
• (b) olyan változások, amelyek lényegesen befolyásolják az alapul szolgáló kitettségek portfóliójának teljes hitelkockázatát vagy várható átlagos teljesítményét anélkül, hogy lényegesen eltérő megközelítést alkalmaznának az alapul szolgáló kitettségekhez kapcsolódó hitelkockázat értékelésére.

A hitelezési feltételeket érintő változások közzétételének tartalmaznia kell az ilyen változások céljának magyarázatát.

A nem hitelek formájában kezdeményezett vevőkövetelések tekintetében, a z (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikk (10) bekezdésében a hitelezési feltételekre való utalást úgy kell érteni, hogy az az eladó által a rövid lejáratú hitelekre általánosan alkalmazott olyan típusú hitelminősítésekre vonatkozik, amelyek általában az értékpapírosított kitettségeket előidézik, és amelyeket az ügyfelei számára a termékek és szolgáltatások értékesítésével kapcsolatban ajánlja.

Lakáshitelek

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (10) bekezdésének alkalmazásában az alapul szolgáló kitettségek nem tartalmazhatnak olyan lakáshiteleket, amelyeket azzal a feltétellel nyújtottak és hirdet tek is , hogy a hitel kérelmezője vagy közvetítői tudomására juttatták, hogy a benyújtott információt lehet, hogy a hitelező nem ellenőrzi.

Azokra a lakáshitelekre, amelyeket úgy nyújtottak, hogy nem hirdettek azzal a feltétellel, hogy a hitel kérelmezője vagy közvetítői tudomására juttatják, hogy a hitelező nem tudja ellenőrizni a szolgáltatott információkat, vagy erről a hitelnyújtás után szereztek tudomást, e követelmény nem terjed ki.

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (10) bekezdésének alkalmazásában nyújtott „információnak” csak releváns információk tekintendők. Az információ relevanciáját arra kell alapozni, hogy az információ releváns mögöttes mérőszám - e, például a hitelfelvevő hitelképességének értékelése, a biztosítékhoz való hozzáférés értékelése és a csalás kockázatának csökkentése szempontjából releváns információk tekintetében.

Az általános, nem jövedelemtermelő lakáscélú jelzáloghitelekre vonatkozó információkat rendszerint jövedelemnek kell tekinteni, és a jövedelemtermelő lakossági jelzáloghitelekre vonatkozó releváns információkat általában bérleti jövedelemnek kell tekinteni. Azok az információk, amelyek nem használhatók mögöttes mérőszámként, mint például a mobiltelefonszámok, nem tekintendők releváns információnak.

Egyenértékű követelmények harmadik országokban

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (10) bekezdésének alkalmazásában a harmadik országokban a hitelfelvevők hitelképességének értékelését a 2008/48/EK és a 2014/17/ЕU irányelvben meghatározottak szerint, adott esetben a következő elvek alapján kell elvégezni:

• (a) a hitelszerződés megkötése előtt a hitelező a megfelelő információk alapján a hitelfelvevő hitelképességét megfelelő mértékben, adott esetben a hitelfelvevőtől kapott információk alapján, és adott esetben az érintett adatbázissal való egyeztetés alapján értékeli;
• (b) ha a felek megállapodnak abban, hogy a hitelmegállapodás megkötése után megváltoztatják a hitel teljes összegét, a hitelezőnek frissítenie kell a rendelkezésére álló pénzügyi információkat a hitelfelvevővel kapcsolatban, és meg kell vizsgálnia a hitelfelvevő hitelképességét a hitel teljes összegének jelentős növekedése előtt;
• (c) a hitelezőnek a hitelmegállapodás megkötése előtt alaposan meg kell vizsgálnia a hitelfelvevő hitelképességét, megfelelően figyelembe véve azokat a tényezőket, amelyek a hitelfelvevő hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeinek ellenőrzése szempontjából lényegesek;
• (d) az értékelés alapjául szolgáló eljárásokat és információkat dokumentálni kell, valamint meg kell őrizni;
• (e) a hitelképesség értékelése nem támaszkodhat túlnyomórészt a hitel összegét meghaladó lakóingatlan értékére vagy arra a feltételezésre, hogy a lakóingatlan értéke növekszik, kivéve, ha a hitelszerződés célja a lakóingatlan építése vagy felújítása;
• (f) a hitelezőnek nem állhat módjában, hogy a hitelképességi értékelés helytelen elvégzése alapján a hitelfelvevő hátrányára létrejött hitelmegállapodást törölje vagy módosítsa;
• (g) a hitelezőnek a hitelt csak akkor kell hozzáférhetővé tennie a hitelfelvevő számára, ha a hitelképességi értékelés eredménye azt jelzi, hogy a hitelmegállapodásból eredő kötelezettségek feltehetően az adott megállapodásban előírt módon valósulnak meg;
• (h) a hitelfelvevő hitelképességét az aktualizált információk alapján újra kell értékelni, mielőtt a hitelmegállapodás megkötését követően a hitel teljes összegének jelentős növekedése megtörténne, kivéve, ha ilyen kiegészítő hitelt terveztek és belefoglalják az eredeti hitelképességi értékelésbe. Az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező szakértelmének meghatározására vonatkozó kritériumok

Annak megállapítása céljából, hogy az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező rendelkezik - e az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (10) bekezdésének megfelelően értékpapírosított kitettségekhez hasonló kitettségek kezdeményezéséhez szükséges szakértelemmel, a következők mindegyikét alkalmazni kell:

• (a) az értékpapírosított kitettségekhez hasonló kitettségek kezeléséért felelős, az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező vezetőtestülete tagjainak, valamint a vezető tisztviselőknek (a vezetőtestület tagjai kivételével) megfelelő ismeretekkel és készségekkel kell rendelkezniük az értékpapírosított kitettségekhez hasonló kitettségek kezdeményezése terén;
• (b) a szakértelem minőségére vonatkozó alábbi elvek valamelyikét figyelembe kell venni:
• (i) a vezetőtestület tagjainak és a vezető tisztviselőknek a szerepe és feladatai, valamint a szükséges képességek megfelelők legyenek;
• (ii) a vezetőtestület tagjainak és a vezető tisztviselőknek megfelelő tapasztalattal kell rendelkezniük, továbbá megfelelő oktatásban és képzésben kell részesülniük;
• (iii) megfelelőnek kell lennie az vezetőtestület tagjainak és a vezető tisztségviselőknek a kitettségek kezdeményezésére vonatkozó funkciójának irányítási struktúrájába történő bevonása;
• (iv) prudenciálisan szabályozott szervezet esetében a gazdálkodó egység által birtokolt szabályozási felhatalmazásokat vagy engedélyeket relevánsnak kell tekinteni az értékpapírosítottakhoz hasonló kitettségek kezdeményezéséhez.

Az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező akkor rendelkezik a szükséges szakértelemmel, ha az alábbiak valamelyike érvényes:

• (a) a gazdálkodó egység vagy a konszolidált csoport, amelyhez a gazdálkodó egység számviteli vagy prudenciális célból tartozik, üzleti tevékenysége legalább öt évig az értékpapírosítotthoz hasonló kitettségek kezdeményezését tartalmazza;
• (b) ha az a) pontban említett követelmény nem teljesül, úgy az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező akkor rendelkezik a szükséges szakértelemmel, ha megfelel az alábbi követelmények mindegyikének:
• (i) a vezetőtestület legalább két tagja legalább ötéves releváns szakmai tapasztalattal rendelkezik értékpapírosítottakhoz hasonló kitettségek kezdeményezése terén, egyéni szinten;
• (ii) a vezetőtestület tagjain kívüli vezető tisztviselők, akik felelősek az értékpapírosított értékekhez hasonló kitettségek kezeléséért, legalább ötéves megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkeznek a hasonló jellegű kockázatoknak az egyéni szinten értékpapírosított értékekkel történő létrehozásában.

A szakmai tapasztalati évek számának bemutatása céljából a vonatkozó szakértelemnek kellő részletességgel és a vonatkozó titoktartási követelményeknek megfelelően kell közzétenniük, hogy a befektetők az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti kötelezettségeiket teljesítsék.

4.5 Nemteljesítő kitettségek és a kedvezőtlen hiteltörténetű adósok / garanciavállalók (20. cikk (11) bekezdése)

Nemteljesítő kitettségek

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (11) bekezdésének első albekezdése alkalmazásában a nemteljesítő kitettségeket az 575/2013/EU rendelet 178. cikke (1) bekezdésének értelmében kell értelmezni, a további részletezések szerint a felhatalmazáson alapuló rendelet által a késedelmesen fennálló hitelezési kötelezettségek lényegességi küszöbére vonatkozóan, az említett rendelet 178. cikkével összhangban, valamint az Európai Bankhatóságnak a nemteljesítés meghatározásának alkalmazására vonatkozó iránymutatásai alapján, amelyeket e rendelet 178. cikkének (7) bekezdésével összhangban fejlesztettek ki.

Ha az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező nem intézmény, és ezért nem tartozik az 575/2013/EU rendelet hatálya alá, a kezdeményezőnek vagy az eredeti hitelezőnek meg kell felelnie az előző bekezdésben megadott útmutatásnak, amennyiben az ilyen kérelem nem tekintendő indokolatlanul megterhelőnek. Ebben az esetben az értékpapírosítást kezdeményezőnek vagy az eredeti hitelezőnek a kitettségek kezdeményezésekor alkalmazni kell a megállapított eljárásokat és az adósoktól a kitettség kihelyezése időpontjában kapott információkat, az értékpapírosítást kezdeményezőtől a kitettségek szolgáltatása során kapott információkat, vagy a kockázatkezelési eljárás során, illetve a harmadik fél által a kezdeményezőnek bejelentett információkat.

Kedvezőtlen hiteltörténetű adóssal vagy garanciavállalóval szembeni kitettségek

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (11) bekezdésének alkalmazásában az említett bekezdés

• a) – c) pontjában meghatározott körülményeket a hitelkárosodás meghatározásaként kell értelmezni. Egyéb, az a) – c) pontokban nem szereplő lehetséges körülményeket úgy kell tekinteni, mint amelyeket kizártak e követelmény alól.

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikkének (11) bekezdésében említett „kedvezőtlen hiteltörténetű adóssal vagy garanciavállalóval” szembeni kitettségek kiválasztásának és a különleges célú gazdasági egységekre történő átruházásnak tilalmát úgy kell érteni, mint azt a követelményt, amely szerint a kiválasztás időpontjában a teljes értékpapírosított kitettség összegét legalább egy, nem kedvezőtlen hiteltörténetű félnek kell igénybe vennie, függetlenül attól, hogy az adott fél adós vagy kezes. Ezért az alapul szolgáló kitettségek nem tartalmazhatják a következők egyikét sem:

• (a) kedvezőtlen hiteltörténetű adóssal szembeni kitettségek, ha nincs garanciavállaló a teljes értékpapírosított kitettség összegére;
• (b) kedvezőtlen hiteltörténetű adóssal szembeni kitettség, aki kedvezőtlen hiteltörténetű garanciavállalóval rendelkezik.

A kezdeményező vagy az eredeti hitelező legjobb tud omása szerint

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (11) bekezdésének alkalmazásában a „legjobb tudomása szerint” kitétel akkor tekintendő teljesültnek, ha az információ kizárólag az alábbi források és körülmények kombinációjából származik:

• (a) a kitettség kihelyezése időpontjában az adóstól;
• (b) a kitettségei kezelése vagy a kockázatkezelési eljárása során az értékpapírosítást kezdeményezőtől;
• (c) valamely harmadik féltől;
• (d) nyilvánosan hozzáférhető információk vagy információk a hátrányos hiteltörténetű személyek egy vagy több hitelminősítő jegyzékében az alapul szolgáló kitettség kihelyezése időpontjában, csak amennyiben ezt az információt már figyelembe vették az a), b) és c) pontok összefüggésében, valamint az alkalmazandó szabályozási és felügyeleti követelményeknek megfelelően, beleértve az (EU) 2017/2402 rendelet 9. cikkében meghatározott megbízható hitelminősítési kritériumokat is. Ez kivételt képez az olyan vevőkövetelések szempontjából, amelyek nem hitel formájában keletkeztek, és amelyek tekintetében nem kell teljesíteni a hitelnyújtási feltételeket.

A kedvezőtlen hiteltörténetű adósokkal vagy garanciavállalókkal szembeni kitettségek, amelyek adósság - átütemezési folyamaton mentek keresztül

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (11) bekezdésének a) pontja alkalmazásában azt a követelményt, miszerint a nem teljesítő kitettségekkel kapcsolatban a kedvezőtlen hiteltörténetű adósokkal vagy garanciavállalókkal szembeni kitettségeket ki kell zárni az adó sság- átütemezési folyamat során, úgy kell érteni, hogy az mind az adott adós vagy garanciavállaló átütemezett kitettségére, mind pedig azokra a kitettségekre vonatkozik, amelyek nem tartoztak az adósság - átütemezés alá. E cikk alkalmazásában az említett cikk i) és

• ii) pontja feltételeinek megfelelő átütemezett kitettségek nem eredményezhetik azt, hogy az adós vagy a garanciavállaló hitelkockázati értékűnek minősüljön.

Kedvezőtlen hiteltörténetű személyek nyilvánosan hozzáférhető jegyzéke

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (11) bekezdésének b) pontjában említett követelményt olyan adósokkal vagy garanciavállalókkal szembeni kitettségekre kell korlátozni, amelyekre az alábbi követelmények az alapul szolgáló kitettség kihelyezése időpontjában érvényesek:

• (a) az adós vagy a garanciavállaló egy jegyzékben hátrányos hiteltörténetű jogalanyként van feltüntetve a negatív státusza vagy a jegyzékben tárolt negatív információ alapján;
• (b) az adós vagy a garanciavállaló a hitelkockázat - értékelés céljaira vonatkozó okokból szere pel a jegyzékben.

A szerződésben vállalt fizetési kötelezettségek teljesítése elmaradásának kockázata lényegesen magasabb, mint a hasonló kitettségek esetében

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (11) bekezdésének c) pontja alkalmazásában a kitettségek nem tekinthetők olyan „hitelminősítéssel vagy hitelbírálati pontszámmal rendelkező kitettségeknek, amely azt jelzi, hogy jelentősen nagyobb a kockázata a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségek teljesítése elmaradásának, mint az értékpapírosítás kezdeményezőjének tulajdonában álló hasonló, nem értékpapírosított kitettségek esetében”, ha az alábbi feltételek érvényesek:

• (a) az alapul szolgáló kitettségek várható teljesítményét meghatározó legfontosabb tényezők hasonlóak;
• (b) az a) pontban említett hasonlóság következtében érthető módon várható lett volna, hogy a teljesítményük ne legyen jelentősen eltérő a korábbi teljesítmény vagy az alkalmazandó modellek alapján az ügylet időtartama alatt vagy legfeljebb négy év alatt, ahol az ügylet időtartama négy évnél hosszabb.

Az előző bekezdésben szereplő követelményt teljesítettnek kell tekinteni, ha az alábbiak valamelyike érvényes:

• (a) az alapul szolgáló kitettségek nem tartalmazzák azokat a kitettségeket, amelyek kétes, értékvesztett, nem teljesítő vagy hasonló hatásúnak minősülnek a vonatkozó számviteli alapelvek szerint;
• (b) az alapul szolgáló kitettségek nem tartalmazzák azokat a kitettségeket, amelyek hitelminősítése a hitelminősítéseken vagy más hitelminőségi küszöbértékeken alapul, jelentősen eltér a hasonló kitettségek hitelminőségétől, amelyet a kezdeményező a szokásos hitelezési műveletei és a hitelkockázati stratégiája során kezdeményezett.

4.6 Törlesztés legalább egy alkalommal (20. cikk (12) bekezdése)

A kritérium hatálya

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (12) bekezdésének alkalmazásában az adott hitelfelvevővel szembeni kitettség tekintetében további előlegek nem tekinthetők úgy, hogy az ilyen kitettség vonatkozásában egy új, „legalább egy alkalommal történő törlesztési” követelményt vezetnek be.

Törlesztés legalább egy alkalommal

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (12) bekezdésének alkalmazásában az olyan követelményben említett törlesztés, amely szerint „legalább egy alkalommal történő törlesztést” kellett volna teljesíteni az átruházás időpontjában, bérletidíj - fizetés, tőketörlesztés vagy kamatfizetés vagy bármilyen más fizetés.

4.7 Nincs elsődleges függés az eszközértékesítéstől (20. cikk (13) bekezdése)

Elsődleges függés az eszközök értékesítésétől

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (13) bekezdésének alkalmazásában az értékpapírosítás kezdetének időpontjában az értékpapírosítás vagy a rulírozó értékpapírosítás esetében, az értékpapírosítás megkezdésének időpontjában az alábbi feltételek teljesülése esetén végzett ügyletek nem tekinthetők elsődlegesen az alapul szolgáló kitettségek biztosítékául szolgáló eszközök értékesítésétől függőknek, ezért:

• (a) a szerződésben megállapított fennálló tőkeegyenleg – az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó szerződés lejártakor, amelyek az említett alapul szolgáló kitettségek biztosítékául szolgáló eszközök értékesítésétől függenek a tőkeegyenleg visszafizetése tekintetében – nem haladja meg az értékpapírosítás összes értékpapírosítási pozíciójának teljes eredeti kitettségértékének 50 % - át;
• (b) az a) pontban említett alapul szolgáló kitettségek futamidejére nem vonatkoznak lényegi koncentrációk, és megfelelően oszlanak meg az ügylet teljes élettartama alatt;
• (c) az összes, a) pontban említett alapul szolgáló, egyetlen kötelezettre vonatkozó teljes kitettségértéke nem haladja meg az értékpapírosítás összes alapul szolgáló kitettsége teljes kitettségértékének 2 % -át.

Amennyiben az értékpapírosítás során nincs olyan alapul szolgáló kitettség, amely az eszközök értékesítésétől függ a fennálló tőkeegyenleg szerződés lejáratakor történő visszafizetés tekintetében, a 48 . bekezdés követelményeit nem kell alkalmazni.

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (13) bekezdésének második albekezdésében előírt mentesség

Az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (13) bekezdésének második albekezdésében említett mentesség azon értékpapírosítási pozíciók tulajdonosai számára teljesített visszafizetések esetében, amelyeknek alapul szolgáló kitettségei olyan eszközfedezettel rendelkeznek, amelynek az értékét az alapul szolgáló kitettség biztosítékául szolgáló eszköz eladója vagy egyéb harmadik fél által teljesítendő visszavásárlási kötelezettség garantálja vagy az azzal kapcsolatos kockázatot teljes körűen mérsékli, az eladónak vagy a harmadik feleknek mindkét alábbi feltételnek meg kell felelniük:

• (a) nem fizetésképtelenek;
• (b) nincs ok azt feltételezni, hogy a gazdálkodó egység nem tudja teljesíteni a garanciából vagy a visszavásárlási kötelezettségből eredő kötelezettségeit.