AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2025/40 RENDELETE (2024. december 19.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról, az (EU) 2019/1020 rendelet és az (EU) 2019/904 irányelv módosításáról, valamint a 94/62/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

A termékeknek megfelelő csomagolásra van szükségük annak érdekében, hogy védve legyenek, és könnyen el lehessen szállítani őket a gyártás helyétől a felhasználás vagy fogyasztás helyére. A csomagolások belső piacán jelen lévő akadályok felszámolása kulcsfontosságú a termékek belső piacának működéséhez. A fragmentált szabályozás és a nem egyértelmű követelmények bizonytalanságot okoznak, és többletköltségeket rónak a gazdasági szereplőkre.

(2)

A Bizottságnak (Eurostat) a 2010-2021-es időszakra vonatkozó csomagolásihulladék-statisztikája azt mutatja, hogy a csomagolás nagy mennyiségű elsődleges nyersanyagot (primer anyagok) használ fel. Az Unióban felhasznált műanyagok 40 %-a és papír 50 %-a csomagolás céljából kerül felhasználásra, és a csomagolás teszi ki a települési szilárd hulladék 36 %-át. A keletkező csomagolás magas és folyamatosan növekvő mennyisége, továbbá az újrahasználat és a gyűjtés alacsony szintje, valamint a nem megfelelő újrafeldolgozás jelentős akadályokat gördít a karbonszegény és körforgásos gazdaság megvalósítása elé. E rendeletnek ezért a csomagolás teljes életciklusára kiterjedően szabályokat kell megállapítania, hozzájárulva a nemzeti intézkedések harmonizálása révén a belső piac hatékony működéséhez, megelőzve és csökkentve ugyanakkor a csomagolás és a csomagolási hulladék által a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat. Azáltal, hogy a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) meghatározott hulladékhierarchiával (a továbbiakban: hulladékhierarchia) összhangban álló intézkedéseket állapít meg, e rendeletnek hozzá kell járulnia a körforgásos gazdaságra való átálláshoz.

(3)

A 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) követelményeket állapít meg a csomagolásra vonatkozóan, amelyek a csomagolás összetételére, valamint újrahasználható és hasznosítható jellegére vonatkoznak (a továbbiakban: alapvető csomagolási követelmények), továbbá hasznosítási és újrafeldolgozási célértékeket határoz meg a tagállamok számára.

(4)

A Bizottság 2014-ben a 94/62/EK irányelvvel kapcsolatos célravezetőségi vizsgálat keretében javasolta a csomagolás jobb környezeti teljesítményének elérése szempontjából kulcsfontosságú eszköznek tekintett alapvető csomagolási követelmények kiigazítását, hogy az említett követelményeket konkrétabbá és könnyebben végrehajthatóvá tegyék, valamint szigorítsák.

(5)

A Bizottság 2019. december 11-i közleményében meghatározott európai zöld megállapodással összhangban, a Bizottság 2020. március 11-i közleményében meghatározott, a tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervben (a továbbiakban: a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv) kötelezettségvállalás szerepel a csomagolásra vonatkozó alapvető követelmények megerősítésére annak érdekében, hogy 2030-ra minden csomagolás újrahasználható vagy újrafeldolgozható legyen, valamint arra, hogy más intézkedéseket is fontolóra vegyenek a (túl)csomagolás és a csomagolási hulladék csökkentése, a csomagolás újrahasználatára és újrafeldolgozhatóságára tervezés előmozdítása, a csomagolóanyagok összetettségének csökkentése, valamint a műanyag csomagolás újrafeldolgozott tartalmára vonatkozó követelmények bevezetése érdekében. A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv az élelmiszer-hulladék csökkentésének szükségességére is rámutat. A Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy értékeli egy olyan uniós szintű címkézés megvalósíthatóságát, amely megkönnyíti a csomagolási hulladék forrásnál történő megfelelő elkülönítését.

(6)

A műanyag a leginkább karbonintenzív csomagolóanyag, és – a fosszilistüzelőanyag-felhasználás szempontjából – a műanyaghulladék újrafeldolgozása körülbelül ötször jobb, mint az energetikai hasznosítással történő égetés. Amint az a Bizottság 2018. január 16-i közleményében meghatározott, a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiában is szerepel, a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv kötelezettségvállalást tartalmaz az újrafeldolgozott műanyagok felhasználásának növelésére és a műanyagok fenntarthatóbb használatához való hozzájárulásra. Az uniós költségvetés és a saját források rendszere hozzájárul a műanyag csomagolási hulladékból származó szennyezés csökkentéséhez. Az (EU, Euratom) 2020/2053 tanácsi határozat (5)2021. január 1-jétől olyan nemzeti hozzájárulást vezetett be, amely arányos az egyes tagállamokban nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladék mennyiségével. Az említett saját forrás az egyszer használatos műanyagtermékek fogyasztásának csökkentésére, az újrafeldolgozás előmozdítására és a körforgásos gazdaság fellendítésére irányuló ösztönzők részét képezi.

(7)

A Tanács – a „Helyreállítás a körforgásos és zöld gazdaság jegyében” című, 2020. december 11-én elfogadott következtetéseiben – hangsúlyozta, hogy a 94/62/EK irányelv felülvizsgálata során a rendelkezéseket aktualizálni kell, valamint megállapítani konkrétabb, hatékonyabb és könnyebben végrehajtható intézkedéseket a következők érdekében: a fenntartható csomagolás ösztönzése a belső piacon és a csomagolás összetettségének minimalizálása, a gazdaságilag megvalósítható megoldások ösztönzése, a csomagolás újrahasználhatóságának és újrafeldolgozhatóságának javítása, valamint a csomagolóanyagokban – különösen az élelmiszer-csomagolóanyagokban – jelen lévő, aggodalomra okot adó anyagok minimalizálása. A Tanács hangsúlyozta továbbá, hogy 94/62/EK irányelv felülvizsgálata során rendelkezni kell a csomagolás könnyen érthető módon történő címkézéséről is, hogy tájékoztassák a fogyasztókat a csomagolás újrafeldolgozhatóságáról és arról, hogy az újrafeldolgozás megkönnyítése érdekében hol kell megválni a csomagolási hulladéktól.

(8)

A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i európai parlamenti állásfoglalás (6) megismételte azt a célkitűzést, hogy 2030-ig minden csomagolásnak újrahasználhatónak vagy gazdaságilag életképes módon újrafeldolgozhatónak kell lennie, és felszólította a Bizottságot, hogy terjesszen elő a 94/62/EK irányelv felülvizsgálatára vonatkozó jogalkotási javaslatot, amely hulladékcsökkentési intézkedéseket és célértékeket, valamint ambiciózus alapvető követelményeket tartalmazna a túlzott csomagolás csökkentése – az e-kereskedelemben is –, a csomagolás újrafeldolgozhatóságának javítása és összetettségének minimalizálása, az újrafeldolgozott tartalom növelése, a veszélyes és káros anyagok fokozatos kivezetése, valamint az újrahasználat előmozdítása érdekében.

(9)

E rendelet kiegészíti az (EU) 2024/1781 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (7), amely nem foglalkozik a csomagolással mint külön termékkategóriával. Azonban emlékeztetni kell arra, hogy bizonyos termékek csomagolása tekintetében az (EU) 2024/1781 rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok további vagy részletesebb követelményeket állapíthatnak meg, különösen a csomagolás minimálisra csökkentésével kapcsolatban, amennyiben a termékek tervezése vagy újratervezése kisebb környezeti hatással járó csomagolást eredményezhet.

(10)

Ezt a rendeletet az Unióban forgalomba hozott valamennyi csomagolásra és minden csomagolási hulladékra alkalmazni kell, függetlenül a csomagolás típusától és a felhasznált anyagtól. A jogi egyértelműség érdekében a csomagolás fogalmának a 94/62/EK irányelv szerinti meghatározását a lényeg megváltoztatása nélkül át kell strukturálni. A fogyasztói csomagolás, a gyűjtőcsomagolás és a szállítási csomagolás fogalmát külön-külön meg kell határozni. El kell kerülni a terminológia megkettőzését. E rendeletben ezért a fogyasztói csomagolás elsődleges csomagolásnak, a gyűjtőcsomagolás másodlagos csomagolásnak és a szállítási csomagolás harmadlagos csomagolásnak felel meg.

(11)

A poharak, ételtároló edények, szendvicstasakok vagy egyéb olyan cikkek, amelyek csomagolási funkciót tölthetnek be, nem tekintendők csomagolásnak, ha azokat arra tervezték és szánták, hogy a végső forgalmazó üresen értékesítse őket. Az ilyen cikkek csak akkor tekintendők csomagolásnak, ha az értékesítés helyén történő megtöltésre tervezték és szánták őket, amely esetben „eladáshelyi csomagolásnak” minősülnek, vagy ha azokat a végső forgalmazó élelmiszerrel és itallal megtöltve értékesíti, feltéve, hogy csomagolási funkciót látnak el.

(12)

Az elsődleges termelés csomagolásának fogalommeghatározása nem vonhatja maga után az e rendelet alapján csomagolásnak minősülő termékek körének bővülését. Az említett fogalommeghatározás bevezetésének és a „gyártó” fogalommeghatározásában való használatának biztosítania kell, hogy e rendelet értelmében az ilyen típusú csomagolást első alkalommal forgalmazó természetes vagy jogi személy minősüljön gyártónak, és nem az ilyen fajta csomagolást használó primer szektorbeli vállalkozások, mint például a mezőgazdasági termelők.

(13)

Az a cikk, amely egy termék szerves részét képezi, és amely egy termék tartásához, megtámasztásához vagy megóvásához szükséges annak teljes élettartama alatt, és amennyiben az említett cikk valamennyi elemét együttesen történő felhasználásra, fogyasztásra vagy elhelyezésre szánják, nem tekinthető csomagolásnak, mivel funkciója szervesen kapcsolódik ahhoz, hogy a termék részét képezi. Tekintettel azonban a fogyasztók szemételhelyezési magatartására a tea- és kávéfilterek, valamint a kávé- vagy teakészítő rendszerek egyadagos egységei vonatkozásában, amelyektől a gyakorlatban a termékmaradvánnyal együtt válnak meg, ami a komposztálható és újrafeldolgozható anyagáramok szennyeződéséhez vezet, az említett konkrét cikkeket csomagolásként kell kezelni. Az említett megközelítés összhangban van a 2008/98/EK irányelv 22. cikkében előírt, a biohulladék elkülönített gyűjtésének fokozására irányuló célkitűzéssel, és biztosítja az életciklus végével kapcsolatos pénzügyi és üzemeltetési kötelezettségek koherenciáját. A közvetlenül a termékre felvitt festékek, tinták, bevonatok, lakkok és ragasztóanyagok nem tekinthetők csomagolásnak. Azonban a közvetlenül a termékre akasztott vagy rögzített címkéket – beleértve a gyümölcsökre és zöldségekre rögzített tapadós címkéket is – csomagolásnak kell tekinteni, mivel bár a címkén lévő ragasztó ragadós, maga a címke nem. Továbbá, ha egy adott anyag a csomagolási egység csupán jelentéktelen részét alkotja, és semmi esetben sem haladja meg a csomagolási egység teljes tömegének 5 %-át, az ilyen csomagolási egység nem tekinthető kompozit csomagolásnak. A kompozit csomagolás e rendeletben foglalt fogalommeghatározása nem mentesítheti a részben műanyagból készült egyszer használatos csomagolást – a küszöbértéktől függetlenül – az (EU) 2019/904 európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) követelményei alól.

(14)

A csomagolást csak akkor lehet forgalomba hozni, ha az megfelel az e rendeletben vagy az e rendelet alapján meghatározott fenntarthatósági és címkézési követelményeknek. A csomagolást akkor kell forgalomba hozottnak tekinteni, amikor a csomagolást első alkalommal forgalmazzák az uniós piacon, ami azt jelenti, hogy azt az előállító vagy az importőr kereskedelmi tevékenység keretében forgalmazás, fogyasztás vagy felhasználás céljából – akár ellenérték fejében, akár ellenérték nélkül – rendelkezésre bocsátja. Így a releváns követelmények alkalmazásának kezdőnapja előtt az uniós piacon már forgalomba hozott csomagolásnak és a forgalmazók – köztük a kiskereskedők és nagykereskedők – készleteinek nem kell megfelelniük az e rendeletben vagy az e rendelet alapján meghatározott fenntarthatósági és címkézési követelményeknek.

(15)

A hulladékhierarchiával és a legjobb általános környezeti eredmény elérését célzó életciklus-szemlélettel összhangban az e rendeletben előírt intézkedéseknek a forgalomba hozott csomagolás térfogatban és tömegben kifejezett mennyiségének csökkentésére, a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére kell irányulniuk, különösen a csomagolás minimálisra csökkentése, a szükségtelen csomagolás elkerülése és a csomagolás fokozott újrahasználata révén. Ezen túlmenően az e rendeletben előírt intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy növeljék az újrafeldolgozott tartalom felhasználását a csomagolásban – különösen a műanyag csomagolásban, ahol nagyon alacsony szintű az újrafeldolgozott tartalom – a magas színvonalú újrafeldolgozási rendszerek megerősítésével, ezáltal növelve az újrafeldolgozási arányokat valamennyi csomagolás esetében, és javítva a keletkező másodlagos nyersanyagok minőségét, csökkentve ugyanakkor a hasznosítás és a végső ártalmatlanítás egyéb formáit.

(16)

A hulladékhierarchiával összhangban, amely a hulladéklerakókon keresztül történő ártalmatlanítást a legkevésbé előnyös megoldásnak tekinti, az e rendeletben meghatározott intézkedéseknek azt kell célozniuk, hogy csökkenjen a lerakókban elhelyezett csomagolási hulladék mennyisége.

(17)

A csomagolást úgy kell megtervezni, előállítani és forgalmazni, hogy lehetővé tegyék annak a lehető legtöbb alkalommal történő újrahasználatát vagy magas színvonalú újrafeldolgozását, valamint a minimálisra csökkentsék a környezetre gyakorolt hatását a teljes életciklusa során és azon termékek életciklusa során, amelyekhez a csomagolást tervezték. Az említett célkitűzés elérése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az újrahasználat során leggyakrabban használt csomagolási formákra vonatkozóan az újrahasználható csomagolás forgási ciklusai minimális számának meghatározása tekintetében.

(18)

A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv és „A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia a toxikus anyagoktól mentes környezetért” című, 2020. október 14-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia) célkitűzéseivel összhangban, továbbá a vegyi anyagok életciklusuk során történő megfelelő kezelésének, valamint a toxikus anyagoktól mentes és körforgásos gazdaságra való átállásnak a biztosítása érdekében, és figyelembe véve a csomagolás jelentőségét a mindennapi életben, szükséges, hogy e rendelet foglalkozzon a csomagolás által az emberi egészségre, a környezetre, valamint a tágabb értelemben vett fenntarthatósági teljesítményre a teljes életciklusa során – ideértve a körforgásosságot is – gyakorolt azon hatásokkal, amelyeket az aggodalomra okot adó anyagok jelenléte eredményez a csomagolás teljes életciklusa során, az előállítástól a felhasználásig és az életciklus végéig, beleértve a hulladékgazdálkodást is.

(19)

Figyelembe véve a tudományos és technológiai fejlődést, a csomagolást úgy kell megtervezni és előállítani, hogy annak összetételében korlátozzák bizonyos nehézfémek és más, aggodalomra okot adó anyagok jelenlétét. Amint az a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiában is szerepel, az aggodalomra okot adó anyagokat minimálisra kell csökkenteni, és amennyire csak lehet, helyettesíteni kell, a nem alapvető társadalmi felhasználásra szánt legkárosabb vegyi anyagokat fokozatosan kivezetve, különösen a fogyasztási cikkekben. Ennek megfelelően minimálisra kell csökkenteni az aggodalomra okot adó anyagokat csomagolóanyag vagy csomagolás-összetevők alkotóelemeiként annak biztosítása céljából, hogy a csomagolás, valamint a csomagolásból újrafeldolgozott anyagok ne gyakoroljanak semmilyen káros hatást az emberi egészségre vagy a környezetre az életciklusuk során.

(20)

A per- és polifluor-alkil anyagok (PFA-anyagok) csoportjába több ezer olyan szintetikus vegyi anyag tartozik, amelyet az Unióban és a világ többi részén is alkalmazási formák széles körében, elterjedten használnak. A PFA-anyagok mennyiségét tekintve, az élelmiszerrel érintkező anyag és csomagolás a legrelevánsabb szegmensek egyike. Az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi PFA-anyag vagy maga is nagyon perzisztens, vagy a környezetben nagyon perzisztens PFA-anyagokká bomlik. Ha kimondottan azokat az emberi egészséggel kapcsolatos végpontokat vizsgáljuk, amelyek hosszú ideig tartó humán expozíciót követően a legnagyobb aggodalomra okot adónak tekinthetők – azaz a karcinogenitást, a mutagenitást, a reproduktív toxicitást, beleértve a szoptatásra vagy a szoptatás által gyakorolt hatásokat is, valamint a specifikus célszervi toxicitást –, nagyszámú PFA-anyag ezen végpontok közül legalább egy tekintetében osztályozva van. A PFA-anyagok fizikai jellemzői, különösen a perzisztenciájuk, és az egyes PFA-anyagok esetében azonosított egészségügyi hatások alapján a PFA-anyagok veszélyt jelentenek a környezetre és az emberi egészségre.

(21)

A PFA-anyagok előfordulása az élelmiszerrel érintkező anyagokban elkerülhetetlenül az emberek PFA-anyagoknak való expozíciójához vezet. Tekintettel arra, hogy a PFA-anyagokkal összefüggő veszélyek küszöbérték nélküliek, az élelmiszerrel érintkező anyagokban megtalálható PFA-anyagoknak való expozíció elfogadhatatlan kockázatot jelent az emberi egészségre. Ennélfogva az élelmiszerrel érintkező csomagolásban előforduló PFA-anyagokkal kapcsolatban korlátozást kell bevezetni. A más uniós jogi aktusokban a PFA-anyagok használata tekintetében megállapított korlátozásokkal való átfedések elkerülése érdekében a Bizottságnak értékelnie kell az élelmiszerrel érintkező csomagolásban előforduló PFA-anyagok e rendeletben megállapított ezen korlátozása módosításának vagy visszavonásának szükségességét.

(22)

A biszfenol-A (BPA) olyan vegyület, amelyet élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok, így például újrahasználható műanyag konyhai eszközök vagy konzervdobozok belső felületeinek előállítása során használnak, főként védőrétegként. A BPA-nak való expozíció, amely a BPA élelmiszerekbe és italokba történő kioldódása, majd ezt követően a fogyasztók általi felvétele révén történhet, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2023-ban közzétett értékelése szerint akár alacsony szinten is kockázatot jelenthet a fogyasztókra nézve.

(23)

A BPA-val kapcsolatban az élelmiszerrel érintkező anyagokról szóló 1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) alapján a Bizottságra ruházott hatáskörökkel összhangban végzett, folyamatban lévő eljárás fényében várhatóan 2024 vége előtt a BPA használatára vonatkozó korlátozás elfogadására kerül sor. A BPA használatára vonatkozó korlátozás az elfogadását követően – egy 18 hónapos általános átmeneti időszak mellett – alkalmazandó lesz valamennyi élelmiszercsomagolásra és egyéb, élelmiszerrel érintkező anyagokra.

(24)

A Bizottság 2021. május 12-i közleményében meghatározott, „Út a szennyezőanyag-mentes levegő, víz és talaj felé” című uniós cselekvési tervvel összhangban az uniós szakpolitikáknak azon az elven kell alapulniuk, hogy a forrásnál preventív intézkedéseket kell megtenni. A Bizottság a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiában hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az 1907/2006/EK (10) és az 1272/2008/EK (11) európai parlamenti és tanácsi rendeletet mint a vegyi anyagok uniós szabályozásának sarokköveit, továbbá azokat a vegyi anyagok értékelésére és kezelésére vonatkozó koherens megközelítésekkel kell kiegészíteni a meglévő ágazati jogban. A csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő anyagok ezért már a forrásnál korlátozás alá esnek, és azokkal elsősorban az 1907/2006/EK rendelet foglalkozik az említett rendelet VIII. címe alatt megállapított szabályokkal és eljárásokkal összhangban, az emberi egészség és a környezet védelme érdekében, az anyag életciklusának valamennyi szakaszában, beleértve a hulladék állapotot is. Ennélfogva emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006/EK rendelet olyan korlátozások elfogadására vagy módosítására alkalmazandó, amelyek a csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben való felhasználás céljából előállított, vagy ezek előállítása során felhasznált anyagokra, valamint a csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő anyagok forgalomba hozatalára vonatkoznak. Az 1935/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó csomagolás tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az említett rendelet célja biztosítani a csomagolt élelmiszerek fogyasztóinak magas szintű védelmét. Továbbá lehetséges, hogy a csomagolásban, a csomagolás-összetevőkben vagy a csomagolási hulladékban lévő anyagokra más uniós jogi aktusokban meghatározott korlátozások is vonatkoznak, így például az (EU) 2019/1021 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokra vonatkozóan megállapított korlátozások és tilalmak.

(25)

Az élelmiszerrel érintkező anyagokra és cikkekre alkalmazandó, az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletében és az 1935/2004/EK rendeletben foglalt korlátozásokon túlmenően, a következetesség érdekében helyénvaló fenntartani a csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő ólom, kadmium, higany és hat vegyértékű króm szintjére vonatkozó jelenlegi korlátozásokat.

(26)

A csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő ólom, kadmium, higany és hat vegyértékű króm koncentrációi tekintetében fennálló derogációk feltételeit a 94/62/EK irányelv alapján elfogadott 2001/171/EK bizottsági határozat (13) és 2009/292/EK bizottsági határozat (14) állapítja meg, és azokat e rendelet keretében fenn kell tartani. Azonban a műszaki és tudományos fejlődés figyelembe vétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az említett fémek bármelyikére vonatkozóan az e rendeletben meghatározott koncentrációk csökkentése tekintetében, vagy azon feltételek meghatározása tekintetében, amelyek mellett az említett fémek koncentrációinak összege nem alkalmazandó az újrafeldolgozott anyagokra, vagy a zárt és ellenőrzött láncot alkotó termékfolyamatokra, vagy bizonyos csomagolási típusokra vagy csomagolási formákra. A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia alapján elvileg a veszélyes anyagokra vonatkozó azonos koncentrációkat kell alkalmazni a primer anyagokra és az újrafeldolgozott anyagokra. Azonban fennállhatnak rendkívüli körülmények, amikor szükséges lehet az eltérés az említett elvtől. Az említett rendkívüli körülményeknek, amelyek indokolják az elsődleges nyersanyaghoz képest eltérő koncentrációkat az újrafeldolgozott anyagokra vonatkozóan, eseti elemzésen kell alapulniuk. Az ólom, a kadmium, a higany és a hat vegyértékű króm koncentrációi tekintetében a meglévő mentességek módosításakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie az említett elvet.

(27)

A PFA-anyagokra vonatkozó korlátozás sérelme nélkül – e rendelet nem biztosíthat lehetőséget korlátozások bevezetésére egyes anyagok használatára vonatkozóan kémiai biztonsági vagy élelmiszer-biztonsági okokból, kivéve, ha elfogadhatatlan kockázat áll fenn az emberi egészségre vagy a környezetre nézve, beleértve – de nem kizárólag – az ólomra, a kadmiumra, a higanyra és a hat vegyértékű krómra vonatkozó azon korlátozásokat is, amelyeket a 94/62/EK irányelv alapján már megállapítottak, és amelyeket e rendelet keretében továbbra is fenn kell tartani, tekintve, hogy az ilyen korlátozásokkal más uniós jogi aktusok keretében foglalkoznak. Mindazonáltal – elsősorban nem kémiai vagy élelmiszer-biztonsági okokból – e rendeletnek korlátozást kell lehetővé tennie a csomagolásban és a csomagolás-összetevőkben jelen lévő vagy azok gyártási folyamatai során felhasznált azon anyagokra vonatkozóan is, amelyek kedvezőtlenül hatnak a csomagolás fenntarthatóságára, különösen annak körforgásos jellegét, újrahasználatát vagy újrafeldolgozását illetően.

(28)

Az olyan csomagolás, amelyet azzal a céllal terveztek, hogy a csomagolási hulladékká válását követően újrafeldolgozzák, az egyik leghatékonyabb mód a csomagolás körforgásos jellegének javítására, valamint a csomagolás újrafeldolgozási arányának és az újrafeldolgozott tartalom csomagolásban való felhasználásának növelésére. Az ipar – önkéntes ipari rendszerek révén – és néhány tagállam a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak modulációja céljából számos csomagolási forma esetében a csomagolás-újrafeldolgozásra tervezésre vonatkozó kritériumokat állapított meg. A belső piacon fennálló akadályok megszüntetése és az iparág számára egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, továbbá a csomagolás fenntarthatóságának ösztönzése céljából fontos kötelező követelményeket megállapítani a csomagolás újrafeldolgozhatósága tekintetében azáltal, hogy harmonizálják a csomagolás újrafeldolgozhatóságának értékelésére vonatkozó kritériumokat és módszertant az újrafeldolgozásra tervezésre vonatkozó, uniós szintű módszertan alapján. A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben meghatározott célkitűzés elérése érdekében 2030-ig valamennyi csomagolásnak gazdaságilag életképes módon újrafeldolgozhatónak kell lennie. Az újrafeldolgozható csomagolást az anyagában történő újrafeldolgozás céljára kell tervezni, és hulladékká válásakor elkülönítetten gyűjthetőnek, konkrét hulladékáramok szerint válogathatónak – anélkül, hogy ez befolyásolná más hulladékáramok újrafeldolgozhatóságát –, továbbá nagy léptékben újrafeldolgozhatónak kell lennie. A csomagolási újrafeldolgozhatóságot – a II. mellékletben felsorolt csomagoláskategóriák tekintetében – újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatokban kell kifejezni 2030-tól az újrafeldolgozásra tervezésre vonatkozó kritériumok alapján, és 2035-től mind az újrafeldolgozásra tervezésre vonatkozó, mind a nagy léptékben újrafeldolgozott jellegre vonatkozó kritériumok alapján, továbbá A., B. vagy C. fokozatban kell kifejezni. Az említett fokozatú csomagolást újrafeldolgozhatónak kell tekinteni, és következésképpen lehetővé kell tenni a forgalomba hozatalát. A C. fokozatot el nem érő csomagolást műszakilag nem újrafeldolgozhatónak kell tekinteni, és az ilyen csomagolás forgalomba hozatalát korlátozni kell. Azonban a csomagolásnak csak 2030. január 1-jétől kell megfelelnie az említett kritériumoknak annak érdekében, hogy a gazdasági szereplőknek elegendő idejük legyen alkalmazkodni. 2038. január 1-jétől a csomagolásnak legalább a B. fokozatot el kell érnie ahhoz, hogy forgalomba lehessen hozni.

(29)

Az anyagában történő újrafeldolgozás e rendeletben szereplő fogalommeghatározásának ki kell egészítenie az „újrafeldolgozás” és az „anyagában történő hasznosítás” 2008/98/EK irányelvben szereplő fogalommeghatározását. Az anyagában történő újrafeldolgozás körforgásban tartja az erőforrásokat az anyaggazdaságban, és ezért nem terjedhet ki a hulladék biológiai kezelésére. Az anyagában történő újrafeldolgozás fogalommeghatározása nem érintheti a tagállamok számára e rendelet alapján meghatározott újrafeldolgozási célértékek kiszámítását. Az említett célértékek és azok kiszámítása az „újrafeldolgozás” 2008/98/EK irányelvben foglalt fogalommeghatározásán alapul.

(30)

A magas színvonalú újrafeldolgozás olyan újrafeldolgozott anyagokat eredményez, amelyek minősége – a megőrzött műszaki jellemzőik alapján – egyenértékű az eredeti anyag minőségével, vagy meghaladja azt, és amelyek elsődleges nyersanyagok helyettesítésére használhatók csomagolások vagy hasonló alkalmazások esetében. Az újrafeldolgozott anyag többször is újrafeldolgozható. A magas színvonalú újrafeldolgozott nyersanyagok előállításának lehetővé tétele érdekében döntő fontosságú a csomagolási hulladékot megfelelően válogatva gyűjteni. Az anyagában történő újrafeldolgozás és a magas színvonalú újrafeldolgozás között az a különbség, hogy az anyagában történő újrafeldolgozás során anyagokká dolgozzák fel a csomagolóanyagot, míg a magas színvonalú újrafeldolgozás során olyan minőségű anyagokká dolgozzák fel a csomagolóanyagot, hogy az említett anyagokat ugyanolyan minőségi fokozatban lehet felhasználni csomagolás céljára vagy egyéb olyan alkalmazások céljára, ahol az újrafeldolgozott anyag minősége fennmarad.

(31)

Az a tény, hogy elvégezték az újrafeldolgozásra tervezés értékelését, önmagában nem biztosítja a csomagolás újrafeldolgozását a gyakorlatban. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egy egységes módszertan és egy olyan felügyeletilánc-mechanizmus létrehozása céljából, amely biztosítja, hogy ténylegesen sor kerüljön a csomagolási hulladék nagy léptékű újrafeldolgozására, bevett, legkorszerűbb elkülönített gyűjtési folyamatok és operatív környezetben bevált, bevett válogatási és újrafeldolgozási eljárások alapján. Következésképpen, 2035-től új értékelést kell végezni a minden egyes csomagoláskategória esetében ténylegesen újrafeldolgozott anyag mennyisége – azaz tömege – alapján, az e rendeletben meghatározott módszertan és küszöbértékek szerint. A nagy léptékben újrafeldolgozott jellegre vonatkozó küszöbértékeket az újrafeldolgozott anyagok éves mennyiségére vonatkozó, e rendeletben meghatározott célérték figyelembevételével kell meghatározni. A tagállamoktól elvárt, hogy nyomon követés céljából 2030-ig jelentsék a Bizottságnak a csomagolási hulladék csomagoláskategóriánként újrafeldolgozott mennyiségeire vonatkozó első adatokat. A gyártóknak – kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek egyéni teljesítése esetén –, az említett kötelezettségek teljesítésével megbízott gyártói felelősségi szervezeteknek vagy – ha a csomagolásihulladék-gazdálkodás megszervezéséért hatóságok a felelősek – a csomagolásihulladék-gazdálkodással foglalkozó szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a csomagolási hulladékot elkülönítetten gyűjtsék, válogassák, és hogy az anyagot telepített infrastruktúrában újrafeldolgozzák, olyan bevett eljárásokat alkalmazva, amelyek működési környezetben beváltak, továbbá az előállító számára biztosítaniuk kell minden olyan műszaki dokumentációt, amely tanúsítja, hogy sor kerül a csomagolás nagy léptékű újrafeldolgozására.

(32)

A csomagolás újrafeldolgozhatóságát biztosító, csomagolástervezésre vonatkozó harmonizált szabályok megállapítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: az újrafeldolgozásra tervezésre vonatkozó kritériumok és az újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatok megállapítása, annak megállapítása, hogy miként kell teljesíteni az újrafeldolgozhatósági teljesítményértékelést és kifejezni annak eredményeit, minden egyes csomagoláskategóriának a vonatkozó újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatoknak való megfelelésére vonatkozó feltételek leírásának megállapítása, a gyártók által a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeiknek való megfelelés céljából fizetendő pénzügyi hozzájárulások modulálására vonatkozó keret megállapítása, valamint e rendelet kapcsolódó mellékleteinek módosítása.

(33)

A csomagolás terén az innováció ösztönzése érdekében lehetővé kell tenni, hogy az olyan csomagolás esetében, amely a csomagolás alapvető funkciójának jelentős javulását eredményező innovatív jellemzőkkel rendelkezik, és amely bizonyítható környezeti előnyökkel jár, további idő álljon rendelkezésre az újrafeldolgozhatósági követelmények teljesítésére. Az innovatív jellemzőket – különösen az új anyagok használatát illetően – indokolni kell, és az újrafeldolgozási pálya tervezett kialakítását ismertetni kell a csomagolást kísérő műszaki dokumentációban. Ezeket az információkat szükség szerint fel kell használni többek között az újrafeldolgozásra tervezésre vonatkozó kritériumokról szóló, végrehajtási jogi aktusok módosítására. A gazdasági szereplőnek az innovatív csomagolás forgalomba hozatala előtt értesítenie kell erről a Bizottságot és az illetékes hatóságot.

(34)

Az emberek és az állatok egészségének és biztonságának védelme érdekében, a csomagolt termékek jellege és a kapcsolódó követelmények miatt az újrafeldolgozhatósági követelmények nem lehetnek kötelezően alkalmazandók – a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (15) és az (EU) 2019/6 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) összhangban – azon közvetlen csomagolásra, amely közvetlenül érintkezik a gyógyszerrel, valamint az említett jogalkotási aktusokban meghatározott külső csomagolásra, amennyiben az ilyen csomagolásnak különös követelményeknek kell megfelelnie a gyógyszer minőségének megőrzése érdekében. Ezen kívül, az újrafeldolgozhatósági követelmények nem lehetnek kötelezően alkalmazandók az (EU) 2017/745 európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) hatálya alá tartozó orvostechnikai eszközök és az (EU) 2017/746 európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) hatálya alá tartozó in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök kontaktszenzitív műanyag csomagolására, a 609/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) hatálya alá tartozó, csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerek és speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek kontaktszenzitív műanyag csomagolására, valamint a veszélyes áruknak a 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (20) megfelelő szállítására használt csomagolásra. A könnyű fából, parafából, textilből, gumiból, kerámiából vagy porcelánból készült fogyasztói csomagolásokat szintén mentesíteni kell, mivel az említett anyagokat nagyon kis mennyiségben hozzák forgalomba, vagyis az egyes kategóriák az uniós piacon forgalomba hozott csomagolás tömegének kevesebb mint 1 %-át teszik ki. A pénzügyi hozzájárulásoknak a kiterjesztett gyártói felelősségnek megfelelő megfizetési kötelezettségére nem vonatkozhat az említett mentesség.

(35)

Egyes tagállamok a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak modulálása révén ösztönzik a csomagolás újrafeldolgozhatóságát. Az ilyen nemzeti szintű kezdeményezések szabályozási bizonytalanságot teremthetnek a gazdasági szereplők számára, különösen azok számára, akik több tagállamban bocsátanak rendelkezésre csomagolást. Ugyanakkor a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak modulálása hatékony gazdasági eszköz a fenntarthatóbb csomagolás tervezésének ösztönzésére, ami könnyebben újrafeldolgozható csomagolást eredményez, miközben javítja a belső piac működését. Ezért harmonizálni kell a kiterjesztett gyártói felelősségi díjaknak az újrafeldolgozhatóság értékelése során megszerzett újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozat alapján történő modulálására vonatkozó kritériumokat, anélkül, hogy sor kerülne e díjak tényleges összegének meghatározására. Mivel a kritériumoknak kapcsolódniuk kell a csomagolás újrafeldolgozhatóságára vonatkozó kritériumokhoz, helyénvaló felhatalmazni a Bizottságot arra, hogy ezeket a harmonizált kritériumokat ugyanakkor fogadja el, mint a csomagolás újrafeldolgozásra tervezésének az egyes csomagoláskategóriákra vonatkozó részletes kritériumait.

(36)

A csomagolás körforgásos jellegének biztosítása érdekében a csomagolást úgy kell megtervezni és előállítani, hogy lehetőség legyen az elsődleges nyersanyagokat fokozott mértékben helyettesíteni újrafeldolgozott anyagokkal. Az újrafeldolgozott anyagok fokozott használata támogatja az újrafeldolgozott anyagok jól működő piacai jellemezte körforgásos gazdaság fejlődését, csökkenti az elsődleges nyersanyagok használatához kapcsolódó költségeket, függőségeket és kedvezőtlen környezeti hatásokat, és lehetővé teszi az anyagok erőforrás-hatékonyabb felhasználását. A különböző csomagolóanyagokat tekintve a műanyag csomagolás terén a legalacsonyabb szintű az újrafeldolgozott anyagok használata. Annak érdekében, hogy ezen aggályokat a legmegfelelőbb módon kezeljék, növelni kell az újrafeldolgozott műanyagok használatát azáltal, hogy kötelező célértékeket állapítanak meg a műanyag csomagolás újrafeldolgozott tartalmára vonatkozóan, a különböző műanyag csomagolási alkalmazások kontaktszenzitivitásától (21) függően különböző szinteken, és biztosítják, hogy az említett célértékek 2030-ra kötelező erejűvé váljanak. A csomagolóanyagok egyre inkább körforgásos jellegének biztosítása érdekében 2040-től kezdve magasabb célértékeket kell alkalmazni.

(37)

A fapépesítési folyamatból keletkező papíranyag nem tekinthető a műanyag e rendelet szerinti fogalommeghatározása alá tartozónak.

(38)

Az emberek és az állatok egészsége magas szintű védelmének az uniós joggal összhangban történő biztosítása, továbbá az ellátás biztonságát, valamint a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében ki kell zárni a műanyag csomagolás bizonyos típusait a minimális újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó kötelezettség alól. A műanyag csomagolás említett típusai a következők: a 2001/83/EK irányelvben és az (EU) 2019/6 rendeletben meghatározott közvetlen csomagolás, az (EU) 2017/745 rendelet hatálya alá tartozó orvostechnikai eszközök tekintetében kontaktszenzitív műanyag csomagolás, az (EU) 2017/746 rendelet hatálya alá tartozó in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök tekintetében kontaktszenzitív csomagolás, a 609/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó, a csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerek és speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek tekintetében kontaktszenzitív műanyag csomagolás. Az említett kizárást az (EU) 2019/6 rendeletben és a 2001/83/EK irányelvben meghatározott, emberi felhasználásra szánt gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények külső csomagolására is alkalmazni kell azokban az esetekben, amikor a gyógyszer, illetve a gyógyászati készítmény minőségének megőrzése érdekében a csomagolásnak meg kell felelnie bizonyos követelményeknek.

(39)

Annak érdekében, hogy teljesíteni lehessen az e rendeletben az újrafeldolgozott tartalom integrálására vonatkozóan meghatározott célértékeket, a Bizottságnak legkésőbb 3 évvel e rendelet hatálybalépését követően értékelést kell közzétennie, amelyben megvizsgálja a bioalapú műanyag csomagolás technológiai fejlettségének és környezeti teljesítményének aktuális állását, és adott esetben fenntarthatósági követelményeket és célértékeket tartalmazó jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie.

(40)

A belső piaci akadályok megelőzése és e rendelet hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a csomagolás műanyag része az e rendeletben említett csomagolástípusonként és csomagolási formánként, valamint előállító üzemenként és előállítási évenként bizonyos százalékos minimumarányban tartalmazzon fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalmat.

(41)

Az előállító üzem számítási alapként való alkalmazása némi rugalmasságot biztosít a csomagolások előállítói számára az újrafeldolgozott tartalom százalékos minimumarányának elérése tekintetében. Az előállító üzemre való hivatkozást úgy kell érteni, hogy az csak arra az egy ipari létesítményre vonatkozik, ahol a csomagolást előállítják.

(42)

A gazdasági szereplőket ösztönözni kell arra, hogy növeljék a csomagolás műanyag részének újrafeldolgozott tartalmát. Ennek eléréséhez az egyik eszköz a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak modulálásának biztosítása a csomagolás újrafeldolgozott tartalmának százalékos aránya alapján. A díj modulálásának ezekben az esetekben az ilyen csomagolásban található újrafeldolgozott tartalom kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó közös szabályokon kell alapulnia. Ezzel összefüggésben lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy fenntartsák az újrafeldolgozott anyagokhoz előzetes és méltányos hozzáférést biztosító meglévő rendszereiket annak érdekében, hogy teljesíteni tudják az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó minimális célértékeket, feltéve, hogy e rendszerek megfelelnek e rendeletnek. Továbbá, piaci árakon elsőbbségi hozzáférést kell biztosítani az újrafeldolgozott anyagokhoz, és azon újrafeldolgozott anyagok mennyiségének, amelyekhez elsőbbségi hozzáférést biztosítottak, meg kell felelnie az érintett tagállam területén a gazdasági szereplő által egy meghatározott időkereten belül forgalmazott csomagolás mennyiségének.

(43)

A Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladék hasznosításából nyert újrafeldolgozott tartalom százalékos arányának – csomagolástípusonként és csomagolási formánként átlagosan számítva előállító üzemenként és előállítási évente, figyelembe véve ugyanakkor az újrafeldolgozási folyamat környezeti hatását – kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó szabályok végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása, valamint a műszaki dokumentáció formátumának meghatározása érdekében.

(44)

Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a műanyagok magas színvonalú újrafeldolgozásának belső piacát és a másodlagos nyersanyagok felhasználását, a forgalomba hozott csomagolás műanyag részének – az e rendeletben említett csomagolástípusonként és csomagolási formánként, valamint előállító üzemenként és előállítási évenként számítva – bizonyos százalékos minimumarányban tartalmaznia kell fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalmat. A csomagolástípus alatt azt kell érteni, hogy a csomagolás mely domináns polimerből készül, míg a csomagolási forma alatt egy adott csomagolási egység méretét és alakját kell érteni.

(45)

A környezet és az emberi egészség védelmének magas szintje – különösen a levegőbe, a vízbe és a talajba történő kibocsátási szinteket tekintve – számos okból szükséges. Először is, az éghajlatváltozás határokat nem ismerő, globális jelenség, és nincsen közvetlen kapcsolat annak hatásai és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás forrása között: előfordulhat, hogy alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátású országokban az éghajlatváltozás hatásai a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz való egyedi hozzájárulásukkal aránytalan mértékben érezhetők. Másodszor, a vízrendszerek – például óceáni áramlatok által – összeköttetésben vannak egymással, és a múltbéli tapasztalatok alapján a bolygó egyik részén történő szennyezés – beleértve a műanyaghulladék általi szennyezést is – más óceánokra és kontinensekre is széles körben átterjedhet. Harmadszor, a talajba történő kibocsátásoknak nemcsak helyi, hanem országhatárokon átterjedő hatásuk is lehet, különösen, ha az említett kibocsátások bekerülnek a vízfolyásokba. Az újrafeldolgozott tartalom műanyag csomagolásban történő használatának ösztönzése azon a feltevésen alapul, hogy maga az újrafeldolgozott tartalom előállítása környezeti szempontból fenntartható módon történt, a szénlábnyom csökkentése és a körforgásos gazdaság ösztönzése céljából. Ennek érdekében biztosítékokat kell bevezetni annak garantálására, hogy az a mód, ahogyan az újrafeldolgozott tartalmat előállították, ne semlegesítse az ilyen újrafeldolgozott tartalom későbbi műanyag csomagolásban való használatából származó környezeti előnyöket. Ezért mind az EU-ban gyártott, mind az importált műanyag csomagolás tekintetében megkülönböztetésmentes módon foglalkozni kell a kapcsolódó környezeti aggályokkal. E célból az Unióba érkező behozatalra a kibocsátás és az elkülönített gyűjtés, valamint az újrafeldolgozási technológia fenntarthatósági kritériumainak tekintetében egyenértékű feltételeknek kell vonatkozniuk.

(46)

A műanyaghulladék elkülönített gyűjtése alapvető fontosságú, mivel közvetlen pozitív hatást gyakorol a gyűjtési arányra, a gyűjtött anyagok minőségére és az újrafeldolgozott anyagok minőségére. Lehetővé teszi a magas színvonalú újrafeldolgozást, és fellendíti a jó minőségű másodlagos nyersanyagok elterjedését. Az „újrafeldolgozó társadalom” felé való közeledés segít elkerülni a hulladékképződést, és ösztönzi a hulladék erőforrásként történő felhasználását, elkerülve ugyanakkor az erőforrásoknak a hulladékhierarchia alacsonyabb szintjein történő bezáródását, amely hátrányos hatást gyakorol a környezetre, és figyelmen kívül hagyja a környezeti szempontból megfelelő hulladékgazdálkodást. Az elkülönített gyűjtés elkerüli továbbá a veszélyes és nem veszélyes hulladék keveredését, biztosítva a hulladék és a hulladékszállítás biztonságosságát, és elkerüli a szennyezést, amint azt nemzetközi szabályok – így például a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló, 1989. március 22-i bázeli egyezmény (22), az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezménye (23), a hulladékok és más anyagok lerakásából eredő tengeri szennyeződések megelőzéséről szóló, 1972. december 29-én Londonban kelt egyezmény és annak 1996. évi jegyzőkönyve, valamint az 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, 1973. november 2-i nemzetközi egyezmény (MARPOL-egyezmény) V. melléklete – is előírják.

(47)

Továbbá az ENSZ Környezetvédelmi Programjának égisze alatt működő, a többek között a tengeri környezetben előforduló műanyagszennyezésről szóló, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozásával foglalkozó kormányközi tárgyalóbizottság (a továbbiakban: a műanyagszennyezéssel foglalkozó kormányközi tárgyalóbizottság) különböző ülésein tartott nemzetközi szintű megbeszélések megmutatták, hogy nemzetközi szinten fokozni kell a műanyagok elkülönített gyűjtésére vonatkozó, a környezeti hatásuk korlátozását és a körforgásos gazdaság előmozdítását célzó intézkedéseket a hulladékképződés megelőzése és a természeti források kiaknázásának csökkentése érdekében. Megmutatták a szerződő felek arra irányuló akaratát is, hogy ilyen irányú intézkedéseket fogadjanak el. A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló, 1979. november 14-én Genfben kelt egyezmény (24) megköveteli az egyezmény feleitől, hogy védjék a környezetet a levegőszennyezéssel szemben, és kíséreljék meg korlátozni – és amennyire lehet – fokozatosan csökkenteni és megelőzni a levegőszennyezést, többek között a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezést. A határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló, 1992. március 17-én Helsinkiben kelt egyezmény (25) értelmében a felek kötelesek intézkedéseket hozni a vízszennyezés országhatárokon átterjedő hatásainak megelőzése, ellenőrzése és csökkentése céljából. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján elfogadott, 1992. évi riói nyilatkozattal összhangban elviekben a szennyezőnek kell viselni a szennyezés költségeit. Ezért az olyan ipari tevékenységeknek, mint a műanyag újrafeldolgozása, együtt kell járniuk a szennyezés megelőzésére és csökkentésére irányuló intézkedésekkel.

(48)

A fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított anyagok használatának ösztönzésére irányuló környezetvédelmi célkitűzés teljesüléséhez arra van szükség, hogy a műanyagok újrafeldolgozása az abból eredő szennyezés minimálisra csökkentésével történjen. Amennyiben ez nem történik meg, az újrafeldolgozás során kibocsátott ipari szennyező anyagok csökkentenék vagy semmissé tennék az újrafeldolgozott műanyag használatának ösztönzésben rejlő környezeti hozzáadott értéket. A fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladék újrafeldolgozása során használt technológiák vonatkozásában fenntarthatósági kritériumokat kell kidolgozni. E kritériumoknak biztosítaniuk kell a környezet és az emberi egészség védelmének magas szintjét, különösen a levegőbe, a vízbe és a talajba történő kibocsátásokat és az erőforrás-hatékonyságot tekintve. E célból a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a műanyaghulladék újrafeldolgozása során használt technológiák vonatkozó fenntarthatósági kritériumok megállapítása tekintetében. Ennek megfelelően az újrafeldolgozást környezetvédelmi szempontból megfelelően kell végezni, úgy, hogy az az újrafeldolgozási eljárás és az újrafeldolgozott termékek magas színvonalát eredményezze, valamint szigorú előírásokat biztosítson az újrafeldolgozási ágazatban. Az újrafeldolgozási technológia – és következésképpen az újrafeldolgozott anyag – megfelelő szintű fenntarthatóságának biztosításával környezetileg felelős intézkedéssé válik az újrafeldolgozott tartalom használatának ösztönzése a műanyag csomagolásban. A műanyagszennyezéssel foglalkozó kormányközi tárgyalóbizottság ülésein folytatott megbeszélések során a résztvevők azt is hangsúlyozták, hogy biztosítani kell, hogy az újrafeldolgozási technológiák környezetvédelmi szempontból megfelelően működjenek.

(49)

A fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított, valamely harmadik országban újrafeldolgozott vagy begyűjtött újrafeldolgozott tartalom esetén alkalmazott szabályok egyenértékűségének – többek között harmadik fél általi ellenőrzés útján történő – értékelésére, ellenőrzésére és tanúsítására szolgáló módszertannak biztosítania kell a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmét, kiváltképp a levegőbe, vízbe és talajba történő kibocsátások szintjét illetően, figyelembe véve a következőket: annak szükségessége, hogy biztosított legyen az újrafeldolgozás környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő végzése, a magas színvonalú újrafeldolgozás biztosításának lehetősége, az újrafeldolgozó ágazatra vonatkozó minőségi előírások szintje, valamint az erőforráshatékonyság szintje. E megfontolások kulcsfontosságúak az erőforrások körforgásos jellegének megvalósításához, ezáltal csökkentve az azon természeti erőforrásokra nehezedő nyomást, amelyek kimerülhetnek. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az említett módszertan megállapítása céljából.

(50)

Az újrafeldolgozott műanyagot tartalmazó, élelmiszerrel érintkező anyagoknak meg kell felelniük az (EU) 2022/1616 bizottsági rendeletben (26) meghatározott követelményeknek, amelyek az újrafeldolgozási technológiákra vonatkozó követelményeket is magukban foglalnak. A műanyag csomagolást illetően – kivéve, ha az adott csomagolás polietilén-tereftalátból (PET) készült – helyénvaló az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó kapcsolódó követelmények alkalmazásának kezdőnapja előtt kellően hosszú idővel újraértékelni az ilyen műanyag csomagoláshoz szükséges megfelelő újrafeldolgozási technológiák rendelkezésre állását. Az említett értékelésnek ki kell terjednie az ilyen technológiák releváns uniós szabályok szerinti engedélyezésének állására és az ilyen technológia gyakorlati alkalmazására is. Az említett értékelés alapján bizonyos kontaktszenzitív műanyag csomagolások esetében szükség lehet eltéréseket biztosítani az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó követelményektől, vagy módosítani az e rendeletben megállapított kivételek jegyzékét. Ennek érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el.

(51)

Valamely konkrét, újrafeldolgozásra szánt műanyaghulladék olyan, esetleges elégtelen kínálatához kapcsolódó kockázatok figyelembe vétele érdekében, amely túlzottan magas árakhoz vagy az egészségre, a biztonságra és a környezetre gyakorolt káros hatásokhoz vezethet, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalom százalékos minimumarányának kiigazítása tekintetében. Egy ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktus indokoltságának értékelése során a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a természetes és jogi személyek által benyújtott, megfelelően megindokolt kérelmeket.

(52)

A műanyagtól eltérő anyagok, így például az üveg vagy az alumínium esetében nyilvánvaló az a tendencia, hogy az elsődleges nyersanyagot újrafeldolgozott anyagokkal váltják fel, és e tendencia a jogi és a gazdasági környezet fejlődése, valamint a fogyasztók elvárásai miatt várhatóan folytatódni fog. Mindazonáltal a Bizottságnak szorosan nyomon kell követnie az újrafeldolgozott tartalom használatát a nem műanyagból készült csomagolóanyagokban, és értékelnie kell, hogy helyénvaló-e olyan további intézkedéseket – többek között célértékek meghatározását – javasolni, amelyek célja az újrafeldolgozott tartalom használatának növelése a nem műanyagból készült csomagolásban.

(53)

A biohulladék-áram gyakran hagyományos műanyagokkal szennyezett, és az anyagában történő újrafeldolgozási áramok gyakran komposztálható műanyagokkal szennyezettek. Ez a keresztszennyeződés erőforrás-pazarláshoz és alacsonyabb minőségű másodlagos nyersanyagokhoz vezet, és azt a forrásnál meg kell akadályozni. Az említett aggodalomra figyelemmel, hogy a tagállamoknak meg kell határozniuk a megfelelő hulladékgazdálkodást a területükön a komposztálható csomagolások tekintetében. Mivel a komposztálható műanyag csomagolás esetében a helyes hulladékelhelyezési út egyre kevésbé egyértelmű a fogyasztók számára, a komposztálható műanyag csomagolás használatára vonatkozóan indokolt és szükséges világos és közös szabályokat megállapítani, csak akkor kötelezővé téve e csomagolás használatát, ha az egyértelmű előnyökkel jár a környezetre vagy az emberi egészségre nézve. Ilyen előnyök állnak fenn különösen, ha a komposztálható csomagolás segíti a biohulladék gyűjtését vagy elhelyezését, például olyan termékek esetében, ahol a tartalom és a csomagolás elkülönítése különösen bonyolult (ilyenek például a teafilterek).

(54)

A biológiailag lebomló műanyag polimerekből készült csomagolási alkalmazások korlátozott köre tekintetében kimutatható környezeti előnnyel jár az olyan komposztálható csomagolás használata, amely szabályozott körülmények között kerül be a komposztáló üzemekbe, köztük az anaerob lebontást végző létesítményekbe. Továbbá, amennyiben egy tagállam alkalmazza a 2008/98/EK irányelv 22. cikke (1) bekezdésének második albekezdését, és az említett tagállamban rendelkezésre állnak megfelelő hulladékgyűjtési rendszerek és hulladékkezelési infrastruktúrák, rugalmasságot kell biztosítani az említett tagállam számára annak eldöntéséhez, hogy engedje-e olyan komposztálható csomagolásoknak a területén első alkalommal történő forgalmazását kávé-, tea- vagy más italkészítő rendszerek egyadagos egységei számára, amelyek nem fém csomagolóanyagból állnak, valamint nagyon könnyű műanyag hordtasakoknak, könnyű műanyag hordtasakoknak, továbbá egyéb olyan csomagolásnak a saját területén első alkalommal történő forgalmazását, amelyre e rendelet alkalmazásának kezdőnapja előtt elő volt írva, hogy komposztálható legyen. A fogyasztók körében a helyes hulladékelhelyezési móddal kapcsolatos félreértések elkerülése érdekében, és figyelembe véve a szén-dioxid-kibocsátás körforgásosságának környezeti előnyét, minden egyéb csomagolásnak anyagában történő újrafeldolgozáson kell átesnie, és az ilyen csomagolásokat úgy kell kialakítani, hogy ne befolyásolják más hulladékáramok újrafeldolgozhatóságát.

(55)

Ezenkívül a biológiailag lebomló hulladék nem eredményezheti szennyező anyagok jelenlétét az előállított komposztban. Az EN 13432:2000 harmonizált szabványt („Csomagolás – A komposztálással és biológiai lebomlással hasznosítható csomagolás követelményei – Vizsgálati program és a csomagolás végleges elfogadásának értékelési feltételei”) felül kell vizsgálni a komposztálási idő, a szennyezettség megengedett szintje és a mikroműanyagok kibocsátására vonatkozó korlátozások tekintetében, hogy lehetővé váljon az említett anyagok biohulladék-kezelő létesítményekben történő megfelelő feldolgozása. Emellett az Unióban hasonló szabványt kell létrehozni a házi komposztálásra vonatkozóan is.

(56)

Amint az a 2022. november 30-i bizottsági közleményben foglalt „A bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagokra vonatkozó uniós szakpolitikai keret”-ben bemutatásra került, az ipari komposztálásra vonatkozó szabványoknak való megfelelés nem jelenti azt, hogy a lebomlás házi komposztálás során is végbemegy. Az ipari komposztálás esetében a szükséges feltételek a magas hőmérséklet és a magas páratartalom. A házi komposztálás esetében – amelyet magánszemélyek végeznek, akár közösségekbe szerveződve is – a tényleges feltételek nagyban függenek a helyi éghajlati viszonyoktól és a fogyasztói gyakorlatoktól. A házi komposztálás során ezért fennáll annak a kockázata, hogy a biológiai lebomlás lassabban megy végbe, mint ipari komposztálás esetén, vagy akár nem is fejeződik be. Így különösen a műanyag csomagolás házi komposztálását csak konkrét alkalmazások esetében és egyedi helyi feltételek között, a releváns hatóságok felügyelete mellett lehet fontolóra venni.

(57)

Amennyiben ez indokolt és helyénvaló egyrészt a komposztálható műanyagok elhelyezését befolyásoló technológiai és szabályozási fejlemények miatt, másrészt azon meghatározott feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ilyen anyagok használata előnyös legyen a környezetre és az emberi egészségre nézve, a Bizottságnak adott esetben jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie azon csomagolások jegyzékének módosítása céljából, amelyek komposztálása megengedett.

(58)

Rendelkezni kell arról, hogy a komposztálható csomagolásra vonatkozó, e rendelet szerinti követelmények tekintetében a megfelelőségértékelés megkönnyítése érdekében azon komposztálható csomagolások esetében, amelyek összhangban vannak az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) szerint elfogadott harmonizált szabványokkal, vélelmezni kell a megfelelőséget. Annak megállapításakor, hogy a vélelmet alkalmazni kell-e, figyelembe kell venni az említett követelmények részletes műszaki előírásait, összhangban a legújabb tudományos és technológiai fejleményekkel. A paramétereknek – köztük a komposztálási időknek és a szennyeződés megengedett szintjeinek – tükrözniük kell a biohulladék-kezelő létesítmények tényleges feltételeit, beleértve az anaerob lebontási folyamatokat is. Az ipari komposztálásra vonatkozó jelenlegi szabvány nem vehető figyelembe a megfelelőség vélelmének alapjaként, mivel az említett szabványt felül kell vizsgálni és fel kell váltani egy aktualizált változattal. Azonban addig is, amíg nem áll rendelkezésre új vagy aktualizált harmonizált szabvány, a jelenlegi szabványt iránymutatásként használni lehet. A házilag komposztálható csomagolást illetően a Bizottságnak adott esetben kérnie kell EN szabványok kidolgozását.

(59)

Az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő vagy az élelmiszerrel már érintkező minden csomagolásnak, így a komposztálható csomagolásnak is meg kell felelnie az 1935/2004/EK rendeletben meghatározott követelményeknek. Adott esetben lehetővé kell tenni az élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó uniós jogi aktusok értelmében előírt dokumentáció és információk felhasználását az e rendelet értelmében előírt információk és dokumentáció részeként.

(60)

A csomagolást úgy kell kialakítani, hogy minimálisra csökkenjen a térfogata és tömege, és lehetővé váljon az újrafeldolgozás, megtartva ugyanakkor a csomagolási funkciók ellátására való képességét. Az előállítónak az e rendeletben felsorolt teljesítménykritériumok alapján értékelnie kell a csomagolást. Tekintettel e rendelet azon célkitűzésére, hogy csökkentse a csomagolást és a csomagolásihulladék-képződést, és javítsa a csomagolás körforgásos jellegét a belső piacon, helyénvaló további kiegészítésekkel bővíteni és tovább pontosítani a jelenlegi kritériumokat, valamint szigorítani azokat. Ezért módosítani kell a csomagolás teljesítményére vonatkozó kritériumok jegyzékét, amelyet az EN 13428:2004 harmonizált szabvány – „Csomagolás – Külön követelmények a gyártásra és összetételre – Megelőzés anyagfelhasználás-csökkentéssel” – tartalmaz. Azonban a jelenlegi EN 13428:2004 szabvány használható mindaddig, amíg nem áll rendelkezésre új vagy aktualizált harmonizált szabvány. Bár a marketing és a fogyasztói elfogadottság továbbra is releváns a csomagolás kialakítása szempontjából, ezek – önmagukban indokolva a csomagolás tömegének és térfogatának növelését – nem vehetők fel a teljesítménykritériumok közé. Ez azonban nem veszélyeztetheti az olyan kézműves és ipari termékekre, valamint élelmiszerekre és mezőgazdasági termékekre vonatkozó termékleírásokat, amelyek be vannak jegyezve és oltalom alatt állnak a kulturális örökség és a hagyományos know-how védelmére irányuló uniós célkitűzés részeként a földrajzi jelzések uniós oltalmi rendszerének keretében, többek között a bor tekintetében az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (28), a szeszes italok tekintetében az (EU) 2019/787 európai parlamenti és tanácsi rendelet (29), vagy a kézműves és ipari termékek tekintetében az (EU) 2023/2411 európai parlamenti és tanácsi rendelet (30) keretében, vagy amelyek az (EU) 2024/1143 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (31) említett minőségrendszerek hatálya alá tartoznak. Nem veszélyeztetheti továbbá a csomagolás azon kialakításait, amelyek formatervezési mintákra vagy védjegyekre vonatkozó uniós vagy nemzeti jog szerint, vagy valamely tagállamban hatállyal bíró nemzetközi megállapodások értelmében oltalomban részesülnek. Az ilyen csomagolások kivételként való kezelése csak annyiban indokolt, amennyiben a csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó új szabályok oly módon befolyásolják a csomagolás alakját, hogy a védjegy már nem alkalmas arra, hogy az azzal megjelölt árut más vállalkozások áruitól megkülönböztesse, és a formatervezési minta már nem tudja megőrizni annak új és egyedi jellemzőit. A visszaélés kockázatának elkerülése érdekében a kivétel csak azon védjegyekre és formatervezési mintákra alkalmazható, amelyek 2025. február 11. előtt már oltalom alatt álltak. Másrészt az újrafeldolgozhatóság, az újrafeldolgozott tartalom felhasználása és a csomagolás újrahasználata indokolttá teheti a csomagolás tömegének vagy térfogatának növelését, és azokat fel kell venni a teljesítménykritériumok közé. A kettős falakkal, álaljzatokkal és egyéb olyan jellemzőkkel rendelkező olyan csomagolások, amelyek célja kizárólag a termék érzékelt térfogatának növelése, nem hozhatók forgalomba, mivel az ilyen csomagolás nem felel meg a csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó követelménynek. Ugyanezen szabályt kell alkalmazni a felesleges csomagolásra is, amelyre nincs szükség a csomagolási funkcionalitás biztosításához.

(61)

A csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó követelményeknek való megfelelés érdekében különös figyelmet kell fordítani az üres tér korlátozására gyűjtőcsomagolás és szállítási csomagolás esetén, beleértve az e-kereskedelmi csomagolást is.

(62)

A csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó, e rendelet szerinti követelmények tekintetében a megfelelőségértékelés megkönnyítése érdekében rendelkezni kell arról, hogy azon csomagolások esetében, amelyek megfelelnek az 1025/2012/EU rendelettel összhangban elfogadott harmonizált szabványoknak, vélelmezni kell a megfelelőséget abból a célból, hogy az említett követelmények tekintetében részletes műszaki előírásokat fogalmazzanak meg, és mérhető tervezési kritériumokat állapítsanak meg, ideértve adott esetben a konkrét csomagolási formák maximális tömegére vagy üres tereire vonatkozó határértékeket, valamint a csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó követelményeknek megfelelő alapértelmezett, szabványosított csomagolási kialakításokat.

(63)

A csomagolás körforgásos jellegének és fenntartható használatának előmozdítása érdekében ösztönözni kell az újrahasználható csomagolást és az újrahasználati rendszereket. E célból tisztázni kell az újrahasználható csomagolás fogalmát, és biztosítani kell, hogy az ne csak a csomagolás kialakításához kapcsolódjon, hanem az e rendeletben meghatározott minimumkövetelményeknek megfelelő újrahasználati rendszerek létrehozásához is. A csomagolás kialakításának a lehető legnagyobb számú forgási ciklust kell lehetővé tennie, valamint biztosítania kell a biztonsági, minőségi és higiéniai követelmények fenntartását a kiürítés, kirakodás, újratöltés vagy újrarakodás során. Az újrahasználható csomagolásra vonatkozó, e rendelet szerinti követelmények tekintetében a megfelelőségértékelés megkönnyítése érdekében rendelkezni kell arról, hogy azon csomagolások esetében, amelyek megfelelnek az 1025/2012/EU rendelettel összhangban elfogadott harmonizált szabványoknak, vélelmezni kell a megfelelőséget abból a célból, hogy az említett rendelet alapján részletes műszaki előírásokat fogalmazzanak meg, és megállapítsák az újrahasználható csomagolás kritériumait és formátumait, ideértve az utak vagy forgási ciklusok minimális számát, a szabványosított kialakításokat és az újrahasználati rendszerekre vonatkozó követelményeket, higiéniai követelményeket is beleértve.

(64)

Tájékoztatni kell a fogyasztókat, és lehetővé kell tenni számukra a csomagolási hulladék elhelyezését. E célból helyénvaló a hulladék válogatásához a csomagolás anyagösszetételén alapuló és a hulladéktárolókon elhelyezendő megfelelő címkékkel összekapcsolt harmonizált címkézési rendszert létrehozni. A címkék kialakításánál irányadó tényező kell, hogy legyen annak szükségessége, hogy az ilyen harmonizált címkézési rendszert valamennyi polgár – függetlenül a körülményeitől, így például az életkorától és a nyelvtudásától – felismerje. Egy ilyen rendszer piktogramokkal, nyelvi elemek minimális használatával valósítható meg. Az ilyen kialakítás az egyébként felmerülő fordítási költségek minimálisra csökkentését is szolgálná.

(65)

A válogatás alapvető lépés ahhoz, hogy biztosítani lehessen a csomagolás körforgásos jellegének fokozását. Ösztönözni kell a válogatási kapacitások különösen technológiai innovációk révén történő javítását annak érdekében, hogy lehetővé lehessen tenni a hatékonyabb válogatást és ezáltal az újrafeldolgozásra szánt alapanyagok minőségének javítását.

(66)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók könnyebben tudják válogatni és elhelyezni a csomagolási hulladékot, harmonizált szimbólumrendszert kell bevezetni, és e szimbólumokat fel kell tüntetni csomagoláson és a hulladéktárolókon egyaránt, ezáltal lehetővé téve, hogy a fogyasztók a hulladék megfelelő elhelyezése céljából a szimbólumokat meg tudják feleltetni egymással. A szimbólumoknak lehetővé kell tenniük a megfelelő hulladékgazdálkodást azzal, hogy tájékoztatást nyújtanak a fogyasztók számára az ilyen csomagolás komposztálási tulajdonságairól. Az ilyen tájékoztatásnak különösen el kell kerülnie a fogyasztók megtévesztését a komposztálható csomagolást illetően, amely mint olyan házi komposztálásra nem alkalmas, csak iparilag szabályozott körülmények között komposztálható. Az ilyen tájékoztatásnak ezért meg kell előznie, hogy a komposztálható csomagolást eldobják a természetben. Az említett megközelítés javítani fogja a csomagolási hulladék elkülönített gyűjtését, ami a csomagolási hulladék jobb minőségű újrafeldolgozásához vezet, továbbá a csomagolásihulladék-gyűjtési rendszerek bizonyos szintű harmonizációját hivatott bevezetni a belső piacon. Az e rendelet hatálybalépését követően bevezetett kötelező visszaváltási díjas rendszerekhez kapcsolódó szimbólumokat szintén harmonizálni kell. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak előírását, hogy a nemzeti jog alapján létrehozott visszaváltási díjas rendszerek hatálya alá tartozó csomagolásokon már e rendelet hatálybalépését megelőzően ilyen harmonizált címkéket alkalmazzanak. Tekintettel arra, hogy a szállítási csomagolás gyűjtésére nem a települési hulladék gyűjtésére szolgáló rendszereken keresztül kerül sor, az említett szimbólumok használatát – az e-kereskedelmi csomagolás kivételével – a szállítási csomagolások esetében nem kell kötelezővé tenni.

(67)

A csomagolás újrafeldolgozott tartalmára vonatkozó címkézést nem kell kötelezővé tenni, mivel az említett információ nem kritikus fontosságú a csomagolás életciklus végi megfelelő kezelésének biztosításához. Azonban az előállítóknak teljesíteniük kell az e rendelet szerinti, újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó célértékeket, és dönthetnek úgy, hogy az említett információt feltüntetik a csomagoláson a fogyasztóknak az újrafeldolgozott tartalomról való tájékoztatása céljából. Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen információ közlésére Unió-szerte harmonizált módon kerüljön sor, az újrafeldolgozott tartalmat jelző címkét harmonizálni kell.

(68)

A csomagolás bioalapúműanyag-tartalmát sem kell kötelezően címkézni, mivel a bioalapú műanyagnak számos feltételnek meg kell felelnie ahhoz, hogy garantálható legyen a fenntarthatósága, és több tudományos bizonyítékra van szükség annak biztosítására, hogy a bioalapú műanyag használata a teljes életciklusa során összhangban legyen a körforgásos gazdaságnak a bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagokra vonatkozó uniós szakpolitikai keretről szóló, 2022. november 30-i bizottsági közleményben meghatározott elveivel. Azonban az előállítók dönthetnek úgy, hogy feltüntetik az említett információt a csomagoláson annak érdekében, hogy tájékoztassák a fogyasztókat az adott csomagolás bioalapúműanyag-tartalmáról. Annak biztosítására, hogy az ilyen információ közlésére Unió-szerte harmonizált módon kerüljön sor, a bioalapúműanyag-tartalmat jelző címkét harmonizálni kell.

(69)

Az újrahasználható csomagolást illetően a végfelhasználóknak az újrahasználhatóságról, az újrahasználati rendszerek rendelkezésre állásáról és gyűjtési csatornák elhelyezkedéséről történő tájékoztatása céljából az ilyen csomagoláson QR-kódot vagy más szabványosított, nyílt, digitális adathordozót kell feltüntetni, ami elérhetővé teszi ezeket az információkat. A QR-kódnak vagy az adathordozónak olyan információval kell szolgálnia, amely megkönnyíti a csomagolás nyomon követését, valamint az utak és a forgási ciklusok kiszámítását, vagy azok átlagának megbecslését, ha az említett számítások nem kivitelezhetők. Az említett címkének a rendszerüzemeltetővel nem rendelkező, nyitott láncú rendszerek esetében önkéntesnek kell lennie. Ezenkívül az újrahasználható fogyasztói csomagolást egyértelműen azonosítani kell az értékesítés helyén.

(70)

El kell kerülni, hogy a csomagoláson túlzottan sok címke legyen. Ennek érdekében, amennyiben más uniós jogi aktusok előírják, hogy a csomagolt termékre vonatkozó információkat digitális formában, adathordozón keresztül kell rendelkezésre bocsátani, a csomagolásra vonatkozóan e rendelet értelmében előírt információkat és a csomagolt termékre vonatkozóan más uniós jogi aktus értelmében előírt információkat ugyanazon az adathordozón keresztül kell hozzáférhetővé tenni. Ennek az adathordozónak meg kell felelnie az e rendelet vagy más alkalmazandó uniós jogszabály szerinti követelményeknek. Így különösen, amennyiben a csomagolt termék az (EU) 2024/1781 rendelet vagy más, digitális termékútlevelet előíró uniós jogszabály hatálya alá tartozik, az említett digitális termékútlevelet az e rendelet szerinti releváns információk biztosítására is fel kell használni. Amennyiben a csomagolás aggodalomra okot adó anyagokat tartalmaz, azt a Bizottság által elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott szabványosított, nyílt, digitális jelölési technológia alkalmazásával kell megjelölni. Ezen információnak biztosítania kell, hogy a hulladékkezelők hozzáférjenek a csomagolás kémiai összetételére vonatkozó, releváns információkhoz annak érdekében, hogy a hulladékhierarchiának megfelelően meghatározzák a legmegfelelőbb hulladékgazdálkodási opciót, ezáltal előmozdítva a csomagolás körforgásos jellegét.

(71)

E rendelet célkitűzései megvalósításának elősegítése érdekében a fogyasztókat védeni kell a csomagolás jellemzőire és az olyan, életciklus végi megfelelő kezelésére vonatkozó félrevezető és megtévesztő tájékoztatással szemben, amelyre vonatkozóan e rendelet alapján harmonizált címkéket hoztak létre. Lehetővé kell tenni, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe tartozó csomagolások egy vonatkozó szimbólum segítségével azonosíthatók legyenek azon terület egészében, amelyen az említett rendszer alkalmazandó, annak jelzése érdekében, hogy a gyártó teljesíti a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeit. Az ilyen azonosítás csak QR-kód vagy egyéb szabványosított, nyílt, digitális jelölési technológia segítségével valósítható meg. Az említett szimbólumnak világosnak és egyértelműnek kell lennie a fogyasztók számára a csomagolás újrafeldolgozhatóságát illetően.

(72)

A kötelező visszaváltási díjas rendszerekbe tartozó csomagolást olyan címkével kell ellátni, amely tájékoztatja a fogyasztókat arról, hogy az ilyen csomagolás a rendszerbe tartozik, és hogy ezért a csomagolást olyan specifikus gyűjtési csatornákon keresztül kell begyűjteni, amelyeket a nemzeti hatóságok e célból engedélyeztek. Az említett címkének a Bizottság által létrehozott harmonizált uniós címkének kell lennie. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak előírását, hogy a nemzeti jog alapján létrehozott visszaváltási díjas rendszerek hatálya alá tartozó csomagolásokon már e rendelet hatálybalépését megelőzően ilyen harmonizált címkéket alkalmazzanak.

(73)

A 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (32) olyan „biztonsági hálóként” működik, amely valamennyi ágazatban magas szintű fogyasztóvédelmet biztosít, kiegészítve az ágazat- vagy termékspecifikus uniós jogban a részletesebb követelményeket, kivéve az említett irányelv és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok sajátos vonatkozásait szabályozó egyéb uniós szabályok közötti ütközés esetén, amely esetben az utóbbiaknak kell irányadónak lenniük az említett sajátos vonatkozásokkal kapcsolatban. Az (EU) 2024/825 európai parlamenti és tanácsi irányelv (33) úgy rendelkezik, hogy az olyan önkéntes fenntarthatósági címke feltüntetése, amely nem felel meg bizonyos követelményeknek, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül.

(74)

A címkézési követelmények végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatáskört kell ruházni, hogy tovább javítsa a hulladékválogatást, megállapítsa a csomagolás anyagösszetételének azonosítására és az aggodalomra okot adó anyagok – szabványos, nyílt, digitális technológiák révén történő – azonosítására vonatkozó módszertant, valamint harmonizált címkét és előírásokat és formátumot határozzon meg az e rendeletben a csomagolásra és a hulladéktárolókra vonatkozóan megállapított címkézési követelményeket illetően. Az említett előírások kidolgozása során a Bizottságnak a nyelvi elemeket a minimumra kell korlátoznia, és figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló tudományos vagy egyéb műszaki információkat, beleértve a releváns nemzetközi szabványokat is. A visszaváltási díj összegének tagállamok közötti esetleges eltéréseit figyelembe kell venni a visszaváltási díjas rendszerbe tartozó csomagolások harmonizált címkézésének kialakításakor. Tekintettel az új rendszerre, a 97/129/EK bizottsági határozatot (34)2028. augusztus 12-én kezdődő hatállyal hatályon kívül kell helyezni, és annak tartalmát bele kell foglalni a végrehajtási jogi aktusba.

(75)

A gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy a csomagolás megfeleljen az e rendeletben foglalt követelményeknek. E megfelelés biztosítása érdekében, a szállítói láncban betöltött szerepükhöz mérten megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, hogy biztosítsák a csomagolás belső piacon való szabad mozgását, és javítsák a csomagolás fenntarthatóságát.

(76)

Az előállító – mivel részletes ismeretekkel rendelkezik a tervezési és gyártási eljárásról – van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy elvégezze az e rendeletben előírt megfelelőségértékelést. Az e rendelet szerinti megfelelőségértékelésnek ezért kizárólagosan az előállító kötelezettségének kell maradnia.

(77)

Biztosítani kell, hogy a csomagolás vagy a csomagolóanyagok beszállítói az előállító rendelkezésére bocsássanak minden olyan információt és dokumentációt, amelyre a csomagolás és a csomagolóanyagok megfelelőségének igazolásához szüksége van. Az említett információkat és dokumentációt papír alapon vagy elektronikus formátumban kell rendelkezésre bocsátani.

(78)

A belső piac működésének védelme érdekében biztosítani kell, hogy a harmadik országokból az uniós piacra belépő csomagolás megfeleljen ennek a rendeletnek, akár önálló csomagolásként, akár egy csomagolt termékhez kapcsolódóan importálják. Így különösen biztosítani kell, hogy az előállítók az említett csomagolás tekintetében lefolytassák a megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat. Az importőröknek ezért biztosítaniuk kell, hogy az általuk forgalomba hozott csomagolás megfeleljen az említett követelményeknek, valamint hogy az előállítók által elkészített dokumentáció vizsgálat céljából az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére álljon.

(79)

Csomagolás forgalomba hozatalakor minden importőrnek fel kell tüntetnie a csomagoláson az importőr nevét, bejegyzett kereskedelmi nevét vagy bejegyzett védjegyét és postai címét, valamint – amennyiben rendelkezésre áll – azt az elektronikus kommunikációs lehetőséget, amelyen keresztül kapcsolatba lehet vele lépni. Ez alól kivételeket kell biztosítani azokban az esetekben, amikor a csomagolás nem teszi lehetővé az ilyen információk feltüntetését.

(80)

Mivel a forgalmazó a csomagolást azt követően forgalmazza, hogy azt az előállító vagy az importőr forgalomba hozta, kellő körültekintéssel kell eljárnia az e rendeletben foglalt alkalmazandó követelményekkel kapcsolatban. A forgalmazónak biztosítania kell továbbá, hogy a csomagolás általa történő kezelése ne befolyásolja hátrányosan a csomagolás e követelményeknek való megfelelését.

(81)

A forgalmazókat és az importőröket – mivel a piachoz közel állnak, és fontos szerepet töltenek be a csomagolás megfelelőségének biztosításában – be kell vonni az illetékes nemzeti hatóságok által ellátott piacfelügyeleti feladatokba, és a forgalmazóknak és importőröknek készen kell állniuk az azokban történő aktív részvételre, továbbá az említett hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk az érintett csomagolásra vonatkozó minden szükséges információt.

(82)

Előállítónak kell tekinteni minden olyan importőrt vagy forgalmazót, amely vagy forgalomba hoz csomagolást a saját neve vagy védjegye alatt, vagy a már forgalomba hozott csomagolást oly módon módosítja, amely érintheti az e rendeletnek való megfelelést, és vállalnia kell az előállító kötelezettségeinek teljesítését.

(83)

A csomagolás teljes szállítói láncban való nyomonkövethetősége megkönnyíti a piacfelügyeleti hatóságok azon feladatát, hogy felkutassák azokat a gazdasági szereplőket, amelyek a követelményeknek nem megfelelő csomagolást hoztak forgalomba vagy forgalmaztak. A gazdasági szereplőknek ezért bizonyos ideig meg kell őrizniük az ügyleteikre vonatkozó adatokat.

(84)

A túlzott mennyiségű csomagolásihulladék-képződés problémája nem kezelhető teljes mértékben a csomagolás kialakítására vonatkozó kötelezettségek megállapításával. Bizonyos csomagolástípusok esetében az üres tér arányának csökkentésére vonatkozó kötelezettségeket kell előírni azon gazdasági szereplők számára, akik megtöltik vagy más módon használják az ilyen csomagolást. A termékek végső forgalmazók vagy végfelhasználók részére történő rendelkezésre bocsátásához használt gyűjtő-, szállítási és e-kereskedelmi csomagolás esetében az ürestér-arány nem haladhatja meg az 50 %-ot. Az említett kötelezettség nem alkalmazandó az újrahasználható csomagolásra. A hulladékhierarchiával összhangban és a csomagolással kapcsolatos innovációnak a csomagolási hulladék csökkentése céljából történő előmozdítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztói csomagolást e-kereskedelmi csomagolásként használó gazdasági szereplők mentesüljenek az említett kötelezettség alól. Az ürestér-arány kiszámítására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében végrehajtási hatáskört kell ruházni a Bizottságra, hogy megállapítsa az annak kiszámítására vonatkozó módszertant.

(85)

A belső piacon a környezetvédelem magas szintjének, valamint az élelmiszer-biztonság és élelmiszer-higiénia magas szintjének biztosítása, továbbá a csomagolásihulladék-megelőzésre vonatkozó célértékek elérésének elősegítése érdekében nem lehet forgalomba hozni felesleges vagy elkerülhető csomagolást. Az ilyen csomagolási formák jegyzékét e rendelet tartalmazza. A Bizottságnak iránymutatásokat kell közzétennie, amelyek részletesebb magyarázattal szolgálnak e jegyzéket illetően, többek között a csomagolásra vonatkozó példák és a korlátozások alóli mentességekre vonatkozó iránymutatás nyújtásával.

(86)

A csomagolás körforgásos jellegére és fenntartható használatára irányuló cél elérése érdekében korlátozni kell annak kockázatát, hogy az újrahasználhatóként forgalmazott csomagolást a gyakorlatban nem használják újra, és biztosítani kell, hogy a fogyasztók visszaváltsák az újrahasználható csomagolást. E cél elérésének legmegfelelőbb módja az újrahasználható csomagolást használó gazdasági szereplők kötelezése arra, hogy biztosítsák az újrahasználati rendszer bevezetését, lehetővé téve ezáltal az ilyen csomagolások forgását, körforgását és ismételt felhasználását. Annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen e rendszerek előnyeit, minimumkövetelményeket kell megállapítani a nyitott láncú és a zárt láncú rendszerekre vonatkozóan. Az újrahasználható csomagolás műszaki dokumentációjában igazolni kell az ilyen csomagolás valamely újrahasználati rendszernek való megfelelését. Az újrahasználati rendszerek méretüket és földrajzi lefedettségüket tekintve eltérőek lehetnek, a kisebb helyi rendszerektől az olyan nagyobb rendszerekig, amelyek egy egész vagy akár több tagállam területére is kiterjedhetnek.

(87)

Az újrahasználható csomagolásnak biztonságosnak kell lennie a felhasználói számára. Ezért a termékeiket újrahasználható csomagolásban kínáló gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy az újbóli felhasználás előtt az újrahasználható csomagolást újrakondicionálási eljárásnak vessék alá, amelyre vonatkozóan követelményeket kell megállapítani.

(88)

Az újrahasználható csomagolás a 2008/98/EK irányelv 3. cikke 1. pontjának értelmében vett hulladékká válik, amikor attól birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. Az újrakondicionálási eljárásnak alávetett újrahasználható csomagolás általában nem minősül hulladéknak.

(89)

A hulladékmegelőzés ösztönzése érdekében be kell vezetni az „újratöltés” új fogalmát. Az újratöltés olyan egyedi hulladékmegelőzési intézkedésként értendő, amely beleszámít az e rendeletben meghatározott megelőzési célértékek teljesítésébe, és szükséges ahhoz.

(90)

Amennyiben a gazdasági szereplők felajánlják a termékek újratöltés útján történő megvásárlásának a lehetőségét, biztosítaniuk kell, hogy újratöltő állomásaik a fogyasztók egészségének és biztonságának garantálása érdekében megfeleljenek bizonyos követelményeknek. Ebben az összefüggésben, amikor a fogyasztók saját tárolóedényeiket használják, a gazdasági szereplőknek tájékoztatást kell nyújtaniuk az ilyen tárolóedények biztonságos újratöltésének és használatának feltételeiről. Az újratöltés ösztönzése érdekében a gazdasági szereplők nem biztosíthatnak ingyenes csomagolást vagy olyan csomagolást, amely nem képezi részét egy újratöltő állomásokon működő visszaváltási díjas rendszernek. A gazdasági szereplőket mentesíteni kell a felelősség alól az olyan élelmiszer-biztonsági problémákkal kapcsolatban, amelyek a fogyasztók által biztosított tárolóedények használatából eredhetnek.

(91)

Az egyszer használatos csomagolások növekvő arányának és a keletkező csomagolási hulladék növekvő mennyiségének csökkentése érdekében kvantitatív újrahasználati célértékeket kell meghatározni a csomagolásra vonatkozóan azokban az ágazatokban, amelyekről megállapításra került, hogy a legnagyobb potenciállal rendelkeznek a csomagolási hulladék csökkentése terén, nevezetesen az elvitelre szánt élelmiszerek és italok, a nagy méretű háztartási készülékek és a szállítási csomagolások tekintetében. Ennek megállapítása olyan tényezőkön alapult, mint a meglévő újrahasználati rendszerek, a csomagolás használatának szükségessége és a funkcionális követelmények teljesítésének lehetősége a megtartás, a tisztaság, az egészség, a higiénia és a biztonság tekintetében. Figyelembe vették a termékeknek, valamint azok gyártási és forgalmazási rendszereinek a különbségeit is. E célértékek teljesítése során a termék teljes életciklusa alatt elért környezeti előnyöket kell figyelembe venni. A célértékek meghatározása várhatóan támogatni fogja az innovációt, és növelni az újrahasználható csomagolás és az újratöltési megoldások arányát. A szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazat létesítményein belül kiadott és elfogyasztott élelmiszerek és italok esetében nem engedélyezhető az egyszer használatos műanyag csomagolás. A fogyasztók számára mindig biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy újrahasználható tárolóedényekben vagy saját tárolóedényeikben vásároljanak meg elvitelre élelmiszereket és italokat, és ezt olyan feltételek mellett tehessék, amelyek nem kevésbé kedvezőek, mint az egyszer használatos csomagolásban kínált élelmiszerekre és italokra vonatkozók. Az élelmiszereket vagy italokat elvitelre értékesítő gazdasági szereplőknek lehetőséget kell biztosítaniuk a fogyasztók számára arra, hogy a megvásárolt élelmiszereket vagy italokat saját tárolóedényeikben vigyék el, és lehetőséget arra, hogy újrahasználható csomagolásban vásároljanak élelmiszereket és italokat.

(92)

Bizonyos feltételek mellett lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy egy megújítható 5 éves időszakra mentesítsék a gazdasági szereplőket az újrahasználatra vonatkozó kötelezettségek alól. Az említett feltételeknek a mentesítést adó tagállamban meglévő magas újrafeldolgozási arányokon és az alkalmazandó hulladékmegelőzési arányokon – ideértve a 2028-ra megvalósítandó 3 %-os első köztes hulladékmegelőzési arányt is –, valamint egy vállalati hulladékmegelőzési és újrafeldolgozási tervnek a gazdasági szereplő általi elfogadásán kell alapulniuk.

(93)

Az e rendelet szerinti, bizonyos csomagolási formák használatára vonatkozó korlátozások hatálya alá tartozó csomagolások forgalomba hozatalát olyan szállítóeszközök – így például légi járművek, repülőgépek, vonatok, üdülőhajók, kompok, jachtok és hajók – céljára, amelyek határokon átnyúló forgalomban üzemelnek, és ahol a fedélzeten étkeztetési szolgáltatások állnak rendelkezésre, úgy kell értelmezni mint az említett csomagolással együtt történő utazást az Unióba vagy az Unión belül. Az Unión belüli utazást olyan helyzetként kell értelmezni, ahol a közlekedési jármű az Unióban található kiindulási helyről az Unióban található célállomásra érkezik.

(94)

Az újrahasználatra vonatkozó célértékeket – azok hatékonyságának növelése, valamint a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében – a gazdasági szereplőknek kell teljesíteniük. Az italokra vonatkozó újrahasználati célértékek esetében az újrahasználati célértékeket azon végső forgalmazóknak kell teljesíteniük, amelyek fogyasztói csomagolásban bocsátanak rendelkezésre italokat. Bizonyos italoknak, amelyek romlandónak tekinthetők, mert érzékenyek a baktériumok vagy élesztők által okozott mikrobiológiai romlásra, különleges aszeptikus technológiára van szükségük a megromlástól való védelmükhöz, hosszú eltarthatósági idő biztosítása mellett. Ezért a tejet és más romlandó italokat mentesíteni kell a csomagolás-újrahasználati célértékek teljesítésének kötelezettsége alól. A célértékeket újrahasználható csomagolás esetében egy újrahasználati rendszer keretében történt értékesítés, eladott térfogat vagy tömeg százalékában, vagy szállítási csomagolás esetében a felhasználások számának százalékában kell kiszámítani. A célértékeknek anyagsemlegesnek kell lenniük. Az újrahasználati célértékek megvalósítását szolgáló egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a célértékek kiszámításának módszertana tekintetében.

(95)

Bizonyos esetekben nem szükséges az egyszer használatos szállítási csomagolási formák használata, mivel számos jól működő újrahasználható alternatíva létezik. Az ilyen alternatívák hatékony módon történő alkalmazásának biztosítása érdekében helyénvaló előírni a gazdasági szereplők számára, hogy a termékeknek ugyanazon gazdasági szereplő különböző telephelyei közötti, illetve a gazdasági szereplő és a kapcsolt vagy partnervállalkozások közötti szállítása során kizárólag újrahasználható szállítási csomagolást használjanak az olyan csomagolási formák tekintetében, mint a rakodólapok, az összehajtható műanyag dobozok, a műanyag rekeszek, a köztes ömlesztettáru-tartályok – mind a merevek, mind a flexibilisek –, vagy a hordók. Ugyanezen okokból ugyanez a kötelezettség az egy tagállamon belül termékeket szállító gazdasági szereplőkre is alkalmazandó. Egyes szállítási vagy fogyasztói csomagolástípusok esetében nem választhatók újrahasználható alternatívák. Ez a helyzet a kartondobozok esetében, ahol a forgási ciklusok száma nagyon alacsony, és bizonyos kontaktszenzitív termékekhez használt csomagolások esetében, amelyek a felhasználások között speciális mosást igényelnek. Ezért az ilyen csomagolást mentesíteni kell a szállítási csomagolásra és a termékek szállítására használt fogyasztói csomagolásra vonatkozó újrahasználati célértékek teljesítésének kötelezettsége alól.

(96)

Az újrahasználati és újratöltési célértékek elérése kihívást jelenthet a kisebb gazdasági szereplők számára. Ezért bizonyos gazdasági szereplőket mentesíteni kell a csomagolás-újrahasználati célértékek teljesítésének kötelezettsége alól, ha egy bizonyos térfogatnál kevesebb csomagolást hoznak forgalomba, és megfelelnek a mikrovállalkozásnak a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (35)2025. február 11-én alkalmazandó változatában foglalt fogalommeghatározásának, vagy ha a végső forgalmazó bizonyos alapterülethatárt el nem érő eladótérrel rendelkezik Az említett célokból a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az eladótér-küszöbérték módosítása, a végső forgalmazók csoportosulási megállapodásaira alkalmazandó részletes feltételek és jelentéstételi követelmények megállapítása, a gazdasági szereplők mentesítéséhez szükséges méretküszöbérték módosítása, valamint bizonyos egyéb gazdasági szereplőkre vagy az újrahasználati vagy újratöltési célértékek hatálya alá tartozó meghatározott csomagolási formákra vonatkozó további mentességek azon esetekre való megállapítása tekintetében, amikor különös gazdasági nehézségek, súlyos higiéniai, élelmiszer-biztonsági vagy környezetvédelmi problémák akadályozzák az említett célértékek elérését.

(97)

Annak érdekében, hogy ellenőrizni lehessen az újrahasználati célértékeknek való megfelelést, az érintett gazdasági szereplőknek jelentést kell tenniük az illetékes hatóságok számára. A gazdasági szereplőknek a 2030-as naptári évtől kezdődően minden egyes naptári évre vonatkozóan jelenteniük kell a releváns adatokat. Ezeket az adatokat a tagállamoknak nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük.

(98)

Mivel a gazdasági szereplők több különböző csomagolási formát használhatnak, az újrahasználati célértékek elérését a forgalmazott élelmiszerek vagy italok teljes mennyisége alapján – adott esetben az értékesítési egységek összes számára, illetve az élelmiszerek tömegére vagy az italok térfogatára vonatkoztatva – kell kiszámítani.

(99)

Tekintettel a műanyag hordtasakok felhasználásának továbbra is magas szintjére, az erőforrások nem hatékony felhasználására és a hulladékelhagyási potenciáljukra, helyénvaló fenntartani a műanyag hordtasakok felhasználásában tartós csökkentést elérni célzó rendelkezéseket, amint azt az (EU) 2015/720 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (36) módosított 94/62/EK irányelv már megállapította. Tekintettel a műanyag hordtasakokra jelenleg vonatkozó széttartó megközelítésekre és korlátozott jelentéstételi követelményekre, nehéz megállapítani, hogy a tagállamok által a felhasználás csökkentése érdekében hozott intézkedések teljesítették-e az ilyen tasakok felhasználásának „tartós” csökkentésére irányuló célkitűzést, illetve hogy nem eredményezték-e más típusú műanyag hordtasakok felhasználásának a növekedését. Ezért szükséges összehangolni a műanyag hordtasakok felhasználásában elért tartós csökkentés fogalommeghatározását, és közös célértéket kitűzni, valamint új jelentéstételi követelményeket bevezetni.

(100)

Tekintettel a műanyag hordtasakokról szóló 2021-es értékelő tanulmány – amelynek címe: „Felmérő tanulmány a hulladékkeletkezés megelőzésére és a műanyag hordtasakokról szóló irányelv végrehajtására irányuló további uniós intézkedések megvalósíthatóságának értékeléséről. II. rész: A műanyag hordtasakokról szóló irányelv végrehajtása” – eredményeire, további intézkedéseket kell hozni a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése, valamint a nagyon könnyű műanyag hordtasakokkal és az 50 mikronnál nagyobb falvastagságú műanyag hordtasakokkal való esetleges helyettesítésük hatásainak a felmérése érdekében.

(101)

Mivel a nagyon könnyű, 15 mikronnál kisebb falvastagságú műanyag hordtasakok nagy valószínűséggel hulladékká válnak, és hozzájárulnak a tengeri szennyezéshez, – a szigorúan szükséges felhasználások kivételével – intézkedéseket kell hozni forgalomba hozataluk korlátozására. Ezek a műanyag tasakok nem hozhatók forgalomba ömlesztve árusított élelmiszerek csomagolásaként, kivéve higiéniai okokból, illetve nedves ömlesztett élelmiszerek, például nyers hús, hal vagy tejtermékek csomagolására.

(102)

Annak érdekében, hogy tartósan csökkenjen területükön a könnyű műanyag hordtasakok fogyasztása, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyekbe beletartoznak az ilyen típusú műanyag hordtasakok betiltása, nemzeti csökkentési célértékek végrehajtása, gazdasági eszközök fenntartása vagy bevezetése, valamint egyéb forgalmazási korlátozások, feltéve, hogy ezen intézkedések arányosak és megkülönböztetéstől mentesek. Az ilyen intézkedések eltérőek lehetnek a következők függvényében: a könnyű műanyag hordtasakok környezeti hatása hasznosításuk és ártalmatlanításuk során, komposztálási tulajdonságaik, tartósságuk vagy konkrét rendeltetésük. Feltéve, hogy a műanyag hordtasakokra vonatkozóan e rendeletben meghatározott célkitűzések megvalósulnak, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az említett hordtasakokra vonatkozó rendelkezéseket az illetékes hatóságok és az érintett gazdasági ágazatok közötti megállapodások útján hajtsák végre.

(103)

A műanyag hordtasakok használatának csökkentése nem vezethet az egyéb csomagolóanyagokból készült tasakokkal való helyettesítésükhöz. A Bizottságnak nyomon kell követnie az egyéb csomagolóanyagok használatát, és javaslatot kell tennie az ilyen csomagolóanyagok felhasználásának csökkentésére vonatkozó célértékre és adott esetben intézkedésekre.

(104)

Az e rendeletben vagy az e rendelet alapján megállapított fenntarthatósági követelmények hatékony és harmonizált alkalmazásának biztosítása érdekében az e követelményeknek való megfelelést olyan megbízható, pontos és reprodukálható módszerekkel kell mérni, amelyek figyelembe veszik az általánosan elismert legkorszerűbb módszereket.

(105)

Annak biztosítása érdekében, hogy a belső piacon ne legyenek a kereskedelem útjában álló akadályok, uniós szinten harmonizálni kell a csomagolás fenntarthatóságára, így többek között a csomagolásban jelen lévő, aggodalomra okot adó anyagokra, a komposztálható csomagolásra, a csomagolás minimálisra csökkentésére, az újrahasználható csomagolásra és az újrahasználati rendszerekre vonatkozó követelményeket. Rendelkezni kell arról, hogy az ilyen követelmények tekintetében – ideértve a vizsgálati, mérési vagy számítási módszereket – a megfelelőségértékelés megkönnyítése érdekében vélelmezni kell a megfelelőséget azon csomagolások és csomagolt termékek esetében, amelyek megfelelnek az 1025/2012/EU rendelettel összhangban az említett követelmények részletes műszaki előírásainak megfogalmazása céljából elfogadott harmonizált szabványoknak.

(106)

Harmonizált szabványok hiányában – például, ha a harmonizált szabvány létrehozásában indokolatlan késedelmek mutatkoznak – tartalékmegoldásként közös előírásokat kell használni az előállító fenntarthatósági követelményeknek való megfelelési kötelezettsége teljesítésének megkönnyítése érdekében. Emellett lehetővé kell tenni közös előírások használatát akkor is, ha a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 11. cikkének (5) bekezdésével összhangban korlátozta vagy visszavonta a releváns harmonizált szabványokra történő hivatkozásokat. A Bizottság által végrehajtási jogi aktusok útján elfogadott közös előírásoknak való megfelelés esetén szintén vélelmezni kell a megfelelőséget.

(107)

A közös előírások használata egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni abból a célból, hogy a fenntarthatósággal, a címkézéssel és az újrahasználati rendszerekkel kapcsolatos követelményekre vonatkozó közös előírásokat meghatározza, módosítsa vagy hatályon kívül helyezze, valamint hogy vizsgálati, mérési vagy számítási módszereket fogadjon el. A végrehajtási jogi aktusok tervezetének elkészítésekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a releváns szervek és szakértői csoportok álláspontjait, és konzultációt kell folytatnia valamennyi releváns érdekelt féllel.

(108)

Az egyéb uniós jogszabályokkal való összhang biztosítása érdekében a megfelelőségértékelési eljárásnak az e rendeletben foglalt belső gyártásellenőrzési modulnak kell lennie, amely a 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (37) foglalt modulokon alapul.

(109)

A csomagoláson feltüntetett CE-jelölés nem jelezheti azt, hogy a csomagolás megfelel e rendelet követelményeinek, hanem adott esetben csak azt, hogy a csomagolt termék megfelel a termékekre vonatkozó uniós jognak. A termékekre vonatkozó uniós jogszabályok általában azt írják elő, hogy a termékre vonatkozó CE-jelölést magán a terméken vagy annak csomagolásán kell feltüntetni. Annak előírása, hogy a csomagoláson található CE-jelölés igazolja az e rendelet követelményeinek való megfelelést, zavart és félreértéseket okozhat azzal kapcsolatban, hogy a jelölés magára a csomagolásra vagy a csomagolt termékre vonatkozik-e, és végső soron bizonytalanságokhoz vezethet az érintett csomagolt termékek tényleges biztonságát és megfelelőségét illetően.

(110)

Az EU-megfelelőségi nyilatkozattal kell igazolni azt, hogy valamely termék csomagolása megfelel e rendelet követelményeinek.

(111)

Az előállítóknak EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell készíteniük, amely tájékoztatást nyújt a csomagolás e rendeletnek való megfelelőségéről. Lehetséges, hogy az előállítókat más uniós jogszabályok is kötelezik arra, hogy készítsenek EU-megfelelőségi nyilatkozatot. Az információkhoz piacfelügyeleti célból való hatékony hozzáférés biztosítása érdekében egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell készíteni valamennyi releváns uniós jogi aktus tekintetében. A gazdasági szereplőkre nehezedő adminisztratív teher csökkentése érdekében lehetővé kell tenni, hogy az említett egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozat a releváns egyedi megfelelőségi nyilatkozatokból összeállított dokumentáció legyen.

(112)

Az (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendelet (38) keretet biztosít a termékek piacfelügyeletéhez, valamint a harmadik országokból származó termékek ellenőrzéséhez. Az említett rendeletnek alkalmazandónak kell lennie az e rendelet hatálya alá tartozó csomagolásra is annak biztosítása érdekében, hogy azon csomagolások esetében, amelyek az Unión belül szabadon mozoghatnak, teljesüljenek azok a követelmények, amelyek a közérdek – például az emberi egészség, a biztonság és a környezet – magas szintű védelmét biztosítják.

(113)

A környezet minőségének védelme, megőrzése és javítása, az emberi egészség védelme, a természeti erőforrások körültekintő, hatékony és észszerű hasznosítása, a körforgásos gazdaság elveinek előmozdítása, a megújuló energia használatának fokozása, az energiahatékonyság növelése, az Unió importerőforrásoktól való függőségének csökkentése, új gazdasági lehetőségek biztosítása és a hosszú távú versenyképességhez való hozzájárulás érdekében javítani kell az Unióban folytatott hulladékgazdálkodást. Az erőforrások hatékonyabb felhasználása ezenkívül jelentős nettó megtakarítást hozna az uniós vállalkozások, közigazgatási szervek és fogyasztók számára, miközben csökkentené a teljes éves üvegházhatásúgáz-kibocsátást.

(114)

A 94/62/EK irányelvben meghatározott, a csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó követelmények és célkitűzések ellenére a csomagolásihulladék-képződés abszolút értékben és egy főre vetítve is nőtt, és a tendenciák a csomagolások újrahasználatának és újratöltésének további meredek visszaesését jelzik, amit felerősít az útközbeni – „on-the-go” – fogyasztás és az e-kereskedelem növekedése. A termékek, az anyagok és a fogyasztási szokások alakulásával jelentős mértékben fokozódott az egyszer használatos csomagolások, különösen az egyszer használatos műanyagok használata. Ez összefügg a kiskereskedelmi környezettel, a nagyobb forgalmazási hálózatokkal, a termékek nagy sebességű csomagolósorokon való gyártásával és csomagolásával, amelyek együttesen lefelé irányuló nyomást gyakorolnak az újrahasználat és az újratöltés piacára.

(115)

Annak nyomon követése és ellenőrzése érdekében, hogy a gyártók és a gyártói felelősségi szervezetek eleget tesznek-e a termékeikből származó hulladékok gyűjtésével és kezelésével kapcsolatos, a kiterjesztett gyártói felelősség keretében fennálló kötelezettségeknek, a tagállamoknak ki kell jelölniük egy vagy több illetékes hatóságot.

(116)

A hulladékmegelőzési és újrafeldolgozási célértékek tagállamok általi jobb, időszerűbb és egységesebb végrehajtásának biztosítása, valamint bármely végrehajtási hiányosság előrejelzése érdekében korai előrejelző rendszert kell fenntartani a hiányosságok észlelése és a célértékek teljesítésének határideje előtt történő fellépés lehetővé tétele céljából. E rendszer kiterjesztése, amely rendszer a 94/62/EK irányelv értelmében az újrafeldolgozási célértékek elérésére terjedt ki, magában kell, hogy foglalja a tagállamok által 2030-ig, 2035-ig és 2040-ig elérendő csomagolásihulladék-csökkentési célértékeket is.

(117)

Mivel a csomagolás és a csomagolási hulladék kezelése általában véve a hulladékgazdálkodás fontos eleme, a tagállamoknak külön fejezetet kell szentelniük ennek a kérdésnek a 2008/98/EK irányelvben meghatározott kötelezettségek teljesítése során készített hulladékgazdálkodási tervekben. A hulladékképződés megelőzésére és az újrahasználatra vonatkozó intézkedéseket fel kell venni a 2008/98/EK irányelv alapján előírt hulladékmegelőzési programokba. Az említett fejezeteket bele kell foglalni a hulladékgazdálkodási tervekbe és a hulladékmegelőzési programokba a 2008/98/EK irányelv alapján előírt, következő rendszeres értékelésük részeként vagy korábban.

(118)

E rendelet a 2008/98/EK irányelvben meghatározott hulladékgazdálkodási szabályokra és általános elvekre épül.

(119)

Az erőforrás-hatékonyság javításának és a hulladék környezeti hatása csökkentésének leghatékonyabb módja a hulladékmegelőzés. Ezért fontos, hogy a gazdasági szereplők megfelelő intézkedéseket hozzanak a hulladékkeletkezés csökkentésére a következők révén: a túlzott csomagolásnak és bizonyos csomagolási formák használatának a megszüntetése, a csomagolás élettartamának meghosszabbítása, a termékek vagy az értékesítési stratégiák oly módon történő újratervezése, hogy semmilyen vagy kevesebb csomagolást lehessen használni – ideértve az ömlesztett értékesítést is –, továbbá az egyszer használatos csomagolásról az újrahasználható csomagolásra való áttérés.

(120)

A teljes csomagolásihulladék-képződés ambiciózus és tartós csökkenésének megvalósítása érdekében 2030-ig elérendő hulladékmegelőzési célértékeket kell meghatározni az egy főre jutó csomagolási hulladék csökkentése tekintetében. A csomagolási hulladék 2018-hoz képest 5 %-os csökkentése célértékének 2030-ig történő elérése Unió-szerte 2030-ban átlagosan mintegy 19 %-os általános abszolút csökkentést jelentene a 2030-as alapforgatókönyvhöz képest. Annak biztosítása érdekében, hogy a csökkentési erőfeszítések 2030 után is folytatódjanak, 2035-re 2018-hoz képest 10 %-os csökkentési célértéket kell meghatározni; ez a becslések szerint 29 %-kal csökkenti a csomagolási hulladékot a 2035-ös alapforgatókönyvhöz képest. 2040-re 2018-hoz képest további 15 %-os csökkentést is meg kell határozni; ez a becslések szerint 37 %-kal csökkenti a csomagolási hulladékot a 2040-es alapforgatókönyvhöz képest. A tagállamok abban való támogatása érdekében, hogy elérjék a csomagolásihulladék-megelőzési célértékeket, végrehajtási hatáskört kell ruházni a Bizottságra, hogy megállapítsa a turizmusban a 2018-as bázisévhez képest bekövetkező növekedés vagy csökkenés figyelembevételét célzó korrekciós tényezőt. Mivel a kereskedelmi és ipari csomagolási hulladék képződése nem kapcsolódik a háztartások fogyasztásához, az egy főre vetített hulladékmegelőzési célértékek nem alkalmazhatók egy az egyben a kereskedelmi és ipari csomagolási hulladékra. Lehetővé kell tenni, hogy azon tagállamok, amelyek eltérő rendszert hoztak létre egyrészt a háztartási, másrészt az ipari és kereskedelmi csomagolási hulladékokkal való gazdálkodásra, megőrizhessék sajátos rendszerüket.

(121)

Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a hulladékmegelőzési célértékeket olyan gazdasági eszközökkel és egyéb intézkedésekkel érjék el, amelyek ösztönzik a hulladékhierarchia alkalmazását – beleértve a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereken keresztül végrehajtandó intézkedéseket –, valamint az újrahasználati rendszerek létrehozásának és hatékony működtetésének előmozdításával, továbbá a gazdasági szereplők ösztönzésével arra, hogy további újratöltési lehetőségeket kínáljanak a végfelhasználóknak. Az ilyen intézkedéseket az e rendelet szerinti, a csomagolás és a csomagolási hulladék csökkentésére irányuló egyéb intézkedésekkel – így például a csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó követelményekkel, az újrahasználati célértékekkel és az újratöltési kötelezettségekkel, a térfogat-küszöbértékekkel és a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásában tartós csökkentést elérni célzó intézkedésekkel – párhuzamosan és azokon felül kell elfogadni. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok – az EUMSZ-ben megállapított általános szabályok betartása mellett és e rendelettel összhangban eljárva – elfogadjanak olyan rendelkezéseket, amelyek túlmutatnak az e rendeletben meghatározott hulladékmegelőzési minimális célértékeken. Ilyen intézkedések végrehajtásakor a tagállamoknak tisztában kell lenniük a nehezebbről a könnyebb csomagolóanyagokra való átállás kockázatával, és előnyben kell részesíteniük az említett kockázatot minimalizáló intézkedéseket.

(122)

A szennyező fizet elv – amely az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdésében kerül kifejezésre – végrehajtása érdekében helyénvaló a csomagolásihulladék-gazdálkodással kapcsolatos kötelezettségeket a gyártókra terhelni. E célból e rendelet a 2008/98/EK irányelvben a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatározott követelményekre épít annak biztosítása érdekében, hogy a gyártói felelősségi rendszer teljes mértékben fedezze a csomagolással kapcsolatos hulladékgazdálkodási költségeket, és megkönnyítse az illetékes hatóságok által végzett megfelelő ellenőrzéseket. E rendelet arra törekszik, hogy egyértelműen meghatározzon csomagolási egységenként egy gyártót, legyen szó üres csomagolásról vagy termékeket tartalmazó csomagolásról. Általános szabályként a gyártó az a gazdasági szereplő kell, hogy legyen, amely egy adott tagállamban letelepedett előállítóként, importőrként vagy forgalmazóként az említett tagállam területéről és ugyanezen a területen forgalmaz csomagolt termékeket. Ebbe beletartozik minden olyan, értékesítésre, fogyasztásra vagy felhasználásra irányuló felkínálás, amely tényleges rendelkezésre bocsátást eredményezhet. Tehát amennyiben egy vállalat csomagolt terméket vásárol egy másik, a vállalat elhelyezkedése szerintitől eltérő tagállamból vagy egy harmadik országból, és az említett csomagolt terméket az elhelyezkedése szerinti tagállamban rendelkezésre bocsátja, az említett vállalatot kell a gyártónak tekinteni, mivel ez az első vállalat, amely a csomagolt terméket az említett tagállam területén forgalmazza. Az online platformokat illetően a termék első eladásra kínálását kell a gyártó fogalommeghatározása értelmében rendelkezésre bocsátásnak tekinteni. Azonban az értékesítési helyen szállítási csomagolást, elsődleges termelés csomagolását vagy eladáshelyi csomagolást – akár egyszer használatos csomagolásként, akár újrahasználható csomagolásként – töltő kisvállalkozások szükségtelen adminisztratív terheinek minimálisra csökkentése érdekében az ilyen csomagolás azon előállítóját, forgalmazóját vagy importőrét kell gyártónak tekinteni, amely első alkalommal bocsátja rendelkezésre a csomagolást a tagállam területéről, mivel az említett gazdasági szereplő képes a legjobban megfelelni a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeknek.

(123)

Ugyanakkor amennyiben a csomagolást vagy a csomagolt terméket távollevők között kötött szerződés útján bocsátják közvetlenül a végfelhasználó rendelkezésére, a gyártó más tagállamban vagy harmadik országban letelepedett gazdasági szereplő is lehet. Ilyen esetekben, amennyiben a gyártó letelepedési helye egy másik tagállamban található, a gyártónak a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőt kell kineveznie azon tagállamban, amelyben a végfelhasználó található. Lehetővé kell tenni, hogy azokban az esetekben, amikor egy gyártó letelepedési helye egy harmadik országban található, a tagállamok szintén előírhassák a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselő kötelező kinevezését annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek alóli kibújás kockázatát. A szennyező fizet elv tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, valamint a kiterjesztett gyártói felelősségnek való megfelelés összefüggésében biztosítani kell a bizonyosságot azt illetően, hogy milyen gyártó felelős a csomagolási hulladékért, kiváltképp a „logisztikai vállalatok” esetében. A logisztikai vállalatok olyan vállalatok, amelyek harmadik országokból importált árukat fogadnak, és amelyek az importált áruk tekintetében kezelési tevékenységeket végeznek (pl. kicsomagolják és az ügyfelek kéréseinek eleget téve kisebb formátumokba vagy mennyiségekbe csomagolják át), mielőtt az árukat az eredeti szállítási csomagolás nélkül, illetve az eredeti szállítási csomagolás egészében vagy annak egy részében elküldik az ügyfeleknek, akár ugyanazon tagállamon belül vagy egy másik tagállamba. Ilyen esetekben azonosítani kell azon eredeti szállítási csomagolás gyártóját, amely egy harmadik országból érkezik, a logisztikai vállalatnál marad, és így az Unióban hulladékká válik. A logisztikai vállalat jellemzően nem válik az áruk tulajdonosává, de a harmadik országokból érkező, általa a tevékenységei során kezelt csomagolás tekintetében gyártónak kell tekinteni.

(124)

Az e rendelet és a 2008/98/EK irányelv nyomán a gyártókat terhelő költségeken túlmenően megmarad a tagállamok azon lehetősége, hogy a tisztítási tevékenységekből – többek között az elhagyott hulladékban jelen lévő csomagolási hulladék szállításából és ezt követő kezeléséből – eredő szükséges költségeket az azon csomagolással összefüggő teljes hulladékgazdálkodási költség részeként fedezzék, amely a kiterjesztett gyártói felelősség hatálya alá tartozik. Az említett költségek nem haladhatják meg az említett szolgáltatások költséghatékony módon történő nyújtásához szükséges költségeket, és azokat átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon kell megállapítani az érintett szereplők között.

(125)

Annak nyomon követése érdekében, hogy a gyártók eleget tesznek-e a valamely tagállam piacán általuk első alkalommal forgalmazott csomagolásból – vagy csomagolt termékek nem végfelhasználóként történő kicsomagolásából – származó hulladékok kezelésének biztosítására vonatkozó pénzügyi és szervezési kötelezettségeiknek, minden egyes tagállamban az illetékes hatóságnak nyilvántartást kell létrehoznia és vezetnie, és a gyártókat kötelezni kell arra, hogy nyilvántartásba vetessék magukat.

(126)

A nyilvántartásba vétel megkönnyítése érdekében Unió-szerte a lehető legnagyobb mértékben harmonizálni kell a gyártókra vonatkozó nyilvántartásba vételi követelményeket, különösen arra való tekintettel, hogy a gyártók különböző tagállamokban forgalmaznak csomagolást. A nyilvántartásba vételi követelmények végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy meghatározza a nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásba történő bejelentés formátumát, továbbá meghatározza a megadandó adatok részletességét, valamint a benyújtott információ tárgyát képező csomagolástípusokat és anyagkategóriákat.

(127)

A szennyező fizet elvvel összhangban alapvető fontosságú, hogy az uniós piacon csomagolást és csomagolt termékeket forgalomba hozó vagy nem végfelhasználóként csomagolt termékeket kicsomagoló gyártók – az e-kereskedelemben működő szereplőket is beleértve – felelősséget vállaljanak az említett csomagolás és az említett csomagolt termékek életciklus végi kezeléséért. A 94/62/EK irányelvben előírtaknak megfelelően 2024. december 31-ig kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket kell létrehozni, mivel e rendszerek a legmegfelelőbb eszközök az említettek eléréséhez, és kedvező környezeti hatással járhatnak a csomagolási hulladék képződésének csökkentése, valamint a csomagolási hulladék gyűjtésének és újrafeldolgozásának növelése révén. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek kialakítása, hatékonysága és a gyártók felelősségi köre tekintetében jelentős különbségek vannak. Ezért a 2008/98/EK irányelvben megállapított, kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó szabályokat általánosságban alkalmazni kell az e rendelet hatálya alá tartozó gyártók kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereire, és azokat további konkrét rendelkezésekkel kell kiegészíteni, amennyiben az szükséges és helyénvaló. Például, a csomagolási hulladék elkülönített gyűjtésének elősegítése érdekében a gyártóknak kell finanszírozniuk a hulladéktárolók címkézését. Az ilyen kötelezettség összhangban áll a szennyező fizet elvvel és a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerekre vonatkozóan a 2008/98/EK irányelvben megállapított általános minimumkövetelményekkel.

(128)

A kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek tekintetében e rendelet a 2008/98/EK irányelvhez képest lex specialisnak minősül. Ez azt jelenti, hogy az e rendeletben foglalt, a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos rendelkezéseknek kell irányadónak lenniük az említett irányelv bármely, azokkal ütköző rendelkezésével szemben. Ez az elv vonatkozik például a gyártók nyilvántartásba vételére, a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak modulálására és a jelentéstételre vonatkozó követelményekre.

(129)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a gyártók pénzügyi hozzájárulásainak modulálására az e rendelettel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapítandó harmonizált újrafeldolgozhatósági követelmény mellett más kritériumokat is alkalmazzanak, például az újrafeldolgozott tartalomra, az újrahasználhatóságra, a veszélyes anyagok jelenlétére vonatkozó, vagy a 2008/98/EK irányelvvel összhangban álló más kritériumokat.

(130)

Lehetővé kell tenni a gyártók számára, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeket kollektíven teljesítsék, a nevükben felelősséget vállaló gyártói felelősségi szervezetek révén. A gyártóknak, illetve a gyártói felelősségi szervezeteknek tagállami engedéllyel kell rendelkezniük, és dokumentumokkal kell igazolniuk többek között azt, hogy rendelkeznek a kiterjesztett gyártói felelősséggel járó költségek fedezéséhez szükséges pénzügyi eszközökkel. Lehetővé kell tenni, hogy a gyártók egyéni megfelelés és a gyártói felelősségi szervezetek kollektív megfelelés tekintetében történő engedélyezésére vonatkozó adminisztratív és eljárási szabályok megállapítása során – az egyéni gyártókra nehezedő adminisztratív teher korlátozása érdekében – a tagállamok eltérő eljárásokat vezessenek be az egyéni gyártók és a gyártói felelősségi szervezetek tekintetében. A tagállamok több gyártói felelősségi szervezetet is engedélyezhetnek, mivel a köztük folyó verseny nagyobb fogyasztói előnyöket eredményezhet. Lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóság költségalapú és arányos díjakat számítson fel a gyártóknak vagy a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítésével megbízott gyártói felelősségi szervezeteknek az e kötelezettségek teljesítésére vonatkozó engedélyezési eljárásért.

(131)

Azokban az esetekben, amikor egy gyártói felelősségi szervezet által felszámított kiterjesztett gyártói felelősségi díj állami bevételnek minősül – mint az állam által működtetett gyártói felelősségi szervezetek esetében –, továbbá azon költségvetési szabályok betartása érdekében, amelyek értelmében az állami bevételeknek pontos adatokon kell alapulniuk, lehetővé kell tenni a tagállam számára, hogy előírja, a gyártó évi egy alkalomnál gyakrabban nyújtsa be a jelentéstételhez szükséges információkat a nyilvántartásért felelős illetékes hatósághoz. Mivel az állam által működtetett gyártói felelősségi szervezetek nem rendelkeznek képviselt gyártó általi megbízással, az ilyen megbízásokra vonatkozó, e rendeletben előírt követelmények nem alkalmazandók.

(132)

E rendeletben meg kell határozni, hogy az (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (39) – többek között annak 30. cikke (2) és (3) bekezdésében – a kereskedők nyomonkövethetőségével kapcsolatban megállapított kötelezettségeket hogyan kell alkalmazni az olyan online platformokat üzemeltető szolgáltatók esetében, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy távollevők között kötött szerződéseket kössenek az Unióban tartózkodó fogyasztók számára csomagolást kínáló gyártókkal, az e rendelet alapján létrehozott gyártói nyilvántartások összefüggésében. E rendelet alkalmazásában bármely olyan gyártót, amely – függetlenül attól, hogy letelepedési helye egy tagállamban vagy egy harmadik országban található-e – távollevők között kötött szerződések útján közvetlenül kínál csomagolást valamely tagállamban tartózkodó fogyasztóknak, úgy kell tekinteni, hogy a kereskedőnek az (EU) 2022/2065 rendelet szerinti fogalommeghatározása alá tartozik. A kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségekből való jogosulatlan előnyszerzés megelőzése érdekében meg kell határozni, hogy az online platformokat üzemeltető szolgáltatóknak hogyan kell teljesíteniük az említett kötelezettségeket a csomagolások gyártóinak e rendelet alapján létrehozott nyilvántartásai tekintetében. Ezzel összefüggésben, amennyiben az (EU) 2022/2065 rendelet III. fejezete 4. szakaszának hatálya alá tartozó, online platformot üzemeltető szolgáltatók lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy távollevők között kötött szerződéseket kössenek a gyártókkal, az (EU) 2022/2065 rendelettel összhangban és a szolgáltatásaik igénybevételének fogyasztók számára való lehetővé tételét megelőzően tájékoztatást kell kapniuk az említett gyártóktól az e rendeletben meghatározott kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeknek való megfelelésükről. A csomagolást online értékesítő kereskedők nyomonkövethetőségére vonatkozó szabályokra az (EU) 2022/2065 rendeletben meghatározott végrehajtási szabályok vonatkoznak.

(133)

A jogosulatlan előnyszerzés hasonló nemkívánatos esete fordulhat elő a logisztikai szolgáltatókkal kapcsolatban. E rendelet célja, hogy megelőzze az ilyen jogosulatlan előnyszerzést az (EU) 2022/2065 rendeletben az online platformot üzemeltető szolgáltatók tekintetében követetthez hasonló megközelítés útján.

(134)

Az e rendelet alapján létrehozott gyártói nyilvántartást az (EU) 2022/2065 rendelet alkalmazásában közérdekű nyilvántartásnak kell tekinteni. Az olyan online platformokat üzemeltető szolgáltatóknak tehát, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy távollevők között kötött szerződéseket kössenek a gyártókkal, az (EU) 2022/2065 rendelettel összhangban a legjobb tudásuk szerint törekedniük kell annak értékelésére, hogy az érintett gyártók által megadott információk megbízhatók és teljesek-e, mindenekelőtt a szabadon elérhető hivatalos online adatbázisok és online interfészek használatával vagy ellenőrzésével, vagy az érintett kereskedőktől megbízható alátámasztó okmányok bekérésével. Ami a gyártói nyilvántartásban nyilvánosan elérhető adatokat illeti, az (EU) 2022/2065 rendelet 30. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében vett, legjobb tudás szerinti törekvés rendszerint megkívánja a gyártó által megadott információk leellenőrzését a gyártói nyilvántartásban nyilvánosan elérhető adatokkal. Így különösen ez akkor alkalmazandó, ha egy tagállam online interfészt hozott létre az e rendeletnek megfelelő automatizált adategyeztetésre.

(135)

A gyártókra – a 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (4) bekezdésének a) pontjában említett költségek mellett – e rendelet alapján kivetett pénzügyi hozzájárulások nem sérthetik az online piacterek és a gyártók között létrejött önkéntes megállapodásokat, amennyiben az online piactér írásbeli megbízás útján vállalja a gyártó nevében, hogy viseli e költségek egészét vagy azok egy részét.

(136)

A tagállamoknak rendelkezniük kell a kiterjesztett gyártói felelősség végrehajtására szolgáló intézkedésekről, a csomagolási hulladék elkülönített gyűjtésére vonatkozó szabályokról és a hulladéktárolók címkézésére vonatkozó szabályokról, amennyiben e rendelet nem rendelkezik az említett intézkedések és szabályok teljes mértékű harmonizálásáról. Továbbá, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a 2008/98/EK irányelvvel és e rendelettel összhangban további követelményeket írjanak elő a kiterjesztett gyártói felelősség végrehajtása tekintetében, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem keletkeztetnek akadályokat a belső piacon. E rendelet nem szabályozza, hogy melyik szereplő felelős a csomagolási hulladék begyűjtéséért, és nem szabályoz a csomagolási hulladék begyűjtésére vonatkozó, egyéb nemzeti szerződéses megállapodásokat.

(137)

A tagállamoknak úgy kell felállítaniuk a csomagolási hulladék visszaváltására és gyűjtésére szolgáló rendszereket, hogy a csomagolási hulladékot a hulladékhierarchiának megfelelően a legmegfelelőbb hulladékgazdálkodási alternatívához irányítsák. A rendszereknek nyitva kell állniuk valamennyi érdekelt fél, különösen a gazdasági szereplők és a közigazgatási szervek részvétele előtt. A rendszereket a környezet és a fogyasztók egészségének, biztonságának és higiéniájának figyelembevételével kell létrehozni. A visszaváltási és gyűjtési rendszereknek hozzáférhetőnek és alkalmazhatónak kell lenniük az importált termékek csomagolása tekintetében is megkülönböztetéstől mentes rendelkezések alapján.

(138)

Néhány tagállam a 94/62/EK irányelv 7. cikkének a nemzeti jogba való átültetése során már létrehozhatott olyan elkülönített hulladékgyűjtési és újrafeldolgozási rendszereket, amelyek a releváns nemzeti engedélyek és szerződéses megállapodások alapját képezik. Lehetővé kell tenni az említett tagállamok számára, hogy folytassák az említett rendszerek használatát, feltéve, hogy azok megfelelően végrehajtják az e rendelet szerinti kötelezettségeket.

(139)

A tagállamoknak hozniuk kell az olyan újrafeldolgozást előmozdító intézkedéseket is, amely megfelel a releváns ágazatokban az újrafeldolgozott anyagok felhasználására vonatkozó minőségi előírásoknak. Az említett kötelezettség különösen releváns a műanyag csomagolás újrafeldolgozott tartalmának százalékos minimumaránya tekintetében.

(140)

A csomagolás gyűjtése döntő fontosságú lépés a csomagolás körforgásos jellegének biztosítása és a másodlagos nyersanyagok erős piacának biztosítása felé. A kötelező gyűjtési arány megállapítása ösztönzőleg hat a hatékony és célzott nemzeti szintű gyűjtési rendszerek kialakítására, és növelni hivatott a válogatott és potenciálisan újrafeldolgozott hulladék mennyiségét.

(141)

Már beigazolódott, hogy jól működő visszaváltási díjas rendszerekkel nagyon magas gyűjtési arány és magas színvonalú újrafeldolgozás érhető el, különösen az italpalackok és -dobozok esetében. Az (EU) 2019/904 irányelvben az egyszer használatos műanyag italpalackok elkülönített gyűjtésére vonatkozóan meghatározott célérték elérésének támogatása, a fém italtárolók gyűjtési arányának további fokozása és magas színvonalú újrafeldolgozásának megvalósítása érdekében helyénvaló, hogy a tagállamok visszaváltási díjas rendszereket hozzanak létre. Az említett rendszerek hozzá fognak járulni a zárt láncú újrafeldolgozásra alkalmas, jó minőségű másodlagos nyersanyagok kínálatának növeléséhez, és csökkenteni fogják az elhagyott hulladékká vált italtárolók mennyiségét.

(142)

A visszaváltási díjas rendszereket kötelezővé kell tenni az egyszer használatos műanyag italpalackok és fém italtárolók tekintetében. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy egyéb termékek más csomagolásait vagy az egyéb anyagokból készült csomagolásokat – különösen az egyszer használatos üvegpalackokat – is felveszik az említett rendszerekbe. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az egyszer használatos csomagolási formák – különösen az egyszer használatos üveg italpalackok – visszaváltási díjas rendszerei ugyanúgy elérhetőek legyenek az újrahasználható csomagolások tekintetében, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható. Fontolóra kell venniük visszaváltási díjas rendszerek létrehozását az újrahasználható csomagolások számára is. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy – az EUMSZ-ben megállapított általános szabályok betartása mellett és e rendelettel összhangban eljárva – olyan rendelkezéseket fogadjanak el, amelyek túlmutatnak az e rendeletben meghatározott minimumkövetelményeken, így például előírják a vendéglátóipari egységekben történő fogyasztás esetén a visszaváltási díj felszámítását az értékesítés helyén, vagy valamennyi végső forgalmazó számára azon kötelezettséget, hogy – függetlenül az általuk forgalmazott csomagolás anyagától és formájától, vagy az eladóterük alapterületétől – átvegyék a visszaváltási díjas csomagolást.

(143)

E rendeletnek figyelembe kell vennie az Unióban létező visszaváltási díjas rendszerek sokféleségét, és biztosítania kell, hogy semmi ne akadályozza az említett rendszerekben tett technológiai fejlesztéseket mindaddig, amíg azok megfelelnek a gyűjtési arányok növelésére és a jobb minőségű újrafeldolgozás biztosítására vonatkozó követelményeknek és kritériumoknak.

(144)

Tekintettel a termékek jellegére, valamint a gyártási és értékesítési rendszereik közötti különbségekre, a visszaváltási díjas rendszerek azonban nem lehetnek kötelezőek a borok, az ízesített borászati termékek és a borhoz hasonló termékek, a szeszes italok, valamint az 1308/2013/EU rendelet I. mellékletének XVI. részében felsorolt tej és tejtermékek csomagolása tekintetében. Azonban a tagállamok létrehozhatnak az ilyen italok csomagolására, valamint egyéb italok és nem italok csomagolására is kiterjedő visszaváltási díjas rendszereket.

(145)

2029. január 1-jére az egyszer használatos műanyag italpalackok és az egyszer használatos fém italtárolók tekintetében működő minden visszaváltási díjas rendszernek meg kell felelnie az e rendeletben megállapított általános minimumkövetelményeknek, kivéve az e rendelet hatálybalépése előtt létrehozott azon visszaváltási díjas rendszereket, amelyek 2029. január 1-jére teljesítik az elkülönített gyűjtésre vonatkozó 90 %-os célértéket. Az említett követelmények segíteni fognak a nagyobb egységesség és magasabb visszaváltási arányok elérésében a tagállamokban. A követelmények meghatározására az érdekelt felek véleményei, szakértői elemzések és a meglévő visszaváltási díjas rendszerek bevált gyakorlatai alapján került sor. A követelményeket úgy alakították ki, hogy lehetővé tegyék az innovációt, bizonyos szintű rugalmasságot biztosítva ugyanakkor a helyi körülményekhez való alkalmazkodáshoz.

(146)

A jelentős mértékű határokon átnyúló üzleti tevékenységet bonyolító régiókkal rendelkező tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a visszaváltási díjas rendszerek kijelölt gyűjtőpontokon lehetővé tegyék az érintett tagállamok visszaváltási díjas rendszereiből származó csomagolás gyűjtését, és törekedniük kell arra, hogy lehetővé tegyék a visszaváltási díj visszaadását.

(147)

Lehetővé kell tenni, hogy azok a tagállamok, amelyek 2026-ban visszaváltási díjas rendszer alkalmazása nélkül 80 %-os gyűjtési arányt érnek el a megcélzott csomagolástípusok tekintetében, kérhessék, hogy ne kelljen visszaváltási díjas rendszert létrehozniuk.

(148)

Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok dönthessenek úgy, hogy – figyelembe véve a releváns nemzeti közigazgatási egységeket és a tengerentúli területek sajátos helyzetét – a visszaváltási díjas rendszert szubnacionális szinten valósítják meg, amennyiben bizonyítják e rendszer környezeti és gazdasági teljesítményét, valamint az egyszer használatos műanyag italpalackokra és fém italtárolókra vonatkozóan az e rendeletben meghatározott 90 %-os gyűjtési aránnyal való teljes összhangját.

(149)

A csomagolásihulladék-képződés megelőzését célzó konkrét intézkedésként a tagállamoknak aktívan ösztönözniük kell az újrahasználati és újratöltési megoldásokat. Támogatniuk kell az újrahasználati és újratöltési rendszerek létrehozását, továbbá nyomon kell követniük azok működését és a higiéniai előírásoknak való megfelelését. Ajánlott, hogy a tagállamok további intézkedéseket hozzanak, például az újrahasználható csomagolási formákra kiterjedő visszaváltási díjas rendszereket hozzanak létre, gazdasági ösztönzőket alkalmazzanak, vagy olyan követelményeket állapítsanak meg, amelyek értelmében a végső forgalmazóknak az újrahasználati célértékek és újratöltési kötelezettségek hatálya alá tartozó termékektől eltérő termékek bizonyos százalékát újrahasználható csomagolásban vagy újratöltés útján kell rendelkezésre bocsátaniuk, feltéve, hogy az ilyen követelmények nem fogják az egységes piac széttagoltságát és kereskedelmi akadályok kialakulását eredményezni.

(150)

A gyűjtésre, a válogatásra, a töltők számára történő újraelosztásra és a tisztításra vonatkozó követelmények teljesen más jellegűek az egyszer használatos csomagolásra vonatkozó visszaváltási díjas rendszerek, illetve a visszaváltási díjalapú újrahasználati rendszerek esetében. Ezért a visszaváltási díjas rendszerekre vonatkozó minimumkövetelményeket nem lehet alkalmazni a visszaváltási díjalapú újrahasználati rendszerekre. Ehelyett az újrahasználati rendszerekre sajátos követelményeket kell alkalmazni.

(151)

A 94/62/EK irányelvet módosította az (EU) 2018/852 európai parlamenti és tanácsi irányelv (40), amely a tagállamok számára 2025-ig és 2030-ig elérendő újrafeldolgozási célértékeket határoz meg. Az említett célértékeket és a kiszámításukra vonatkozó szabályokat fenn kell tartani. Elismerve ugyan az újrafeldolgozási célértékek tekintetében minden egyes tagállam eltérő kiindulási pontját, és bár e rendelet intézkedéseket javasol az említett célértékek elérésének megkönnyítésére, bizonyos feltételek mellett mégis lehetővé kell tenni a 2030-as újrafeldolgozási célértékek elérésére vonatkozó határidők elhalasztását. Azonban a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elutasítson egy tagállam által benyújtott, felülvizsgált végrehajtási tervet.

(152)

A 94/62/EK irányelv előírja a Bizottság számára, hogy vizsgálja felül a csomagolásra vonatkozó 2030-as újrafeldolgozási célértékeket azok fenntartása vagy adott esetben növelése érdekében. Mindazonáltal még nem célszerű módosítani a 2030-ra meghatározott célértékeket, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy egyes tagállamoknak még a jelenlegi célértékek elérése is nehézséget okoz. Ezért olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek arra ösztönzik az előállítókat, hogy több újrafeldolgozható csomagolást hozzanak forgalomba, és ezáltal segítsék a tagállamokat az újrafeldolgozási célértékek elérésében. A jövőben a csomagolásra és a csomagolási hulladék újrafeldolgozási áramaira vonatkozóan részletesebb adatokat kell jelenteni a Bizottságnak. Az említett adatok jelentése lehetővé teszi majd a Bizottság számára, hogy felülvizsgálja a célértékeket, és fenntartsa vagy növelje azokat. A csomagolás újrafeldolgozhatóságának javítását célzó intézkedések hatásának figyelembevétele érdekében a felülvizsgálatra nem kerülhet sor e rendelet tervezett általános értékelése előtt, azaz a rendelet hatálybalépését követő 7 éven belül. Az említett felülvizsgálat során figyelmet kell fordítani a jelenlegi célértékeknél részletesebb új célértékek bevezetésének a lehetőségére is.

(153)

Az újrafeldolgozási célértékek kiszámításának az újrafeldolgozásba bekerülő csomagolási hulladék tömegén kell alapulnia. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az újrafeldolgozott csomagolási hulladékról gyűjtött adatok megbízhatóságát és pontosságát. Általános szabályként az újrafeldolgozottnak tekintendő csomagolási hulladék tömegének tényleges mérését akkor kell elvégezni, amikor a csomagolási hulladék bekerül az újrafeldolgozási műveletbe. Az adminisztratív teher mérséklése érdekében azonban szigorú feltételek mellett és az általános szabálytól eltérve, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az újrafeldolgozott csomagolási hulladék tömegét valamely válogatási művelet kimenetének mérése alapján állapítsák meg, amit korrigálni kell a hulladék újrafeldolgozási műveletekbe való bekerülése előtt bekövetkező átlagos veszteségi ráták figyelembevételével. Az azt megelőzően bekövetkező anyagveszteséget, hogy a hulladék – például válogatási vagy más előzetes művelet következtében – bekerült az újrafeldolgozási műveletbe, nem kell beleszámítani az újrafeldolgozottként jelentett hulladék mennyiségébe. Ezeket a veszteségeket elektronikus nyilvántartások, műszaki előírások, a különböző hulladékáramok átlagos veszteségrátáinak kiszámítására vonatkozó részletes szabályok vagy más egyenértékű intézkedések alapján lehet megállapítani. A tagállamoknak a Bizottság részére a hulladék-újrafeldolgozásra vonatkozó adatok kíséretében benyújtott minőség-ellenőrzési jelentésekbe bele kell foglalniuk az ilyen intézkedésekre vonatkozó információkat. Az átlagos veszteségrátákat lehetőleg az egyes válogatási létesítmények szintjén kell meghatározni, és össze kell kapcsolni a hulladékok különböző főbb típusaival, a különböző forrásokkal – mint például háztartások vagy kereskedelem –, a különböző gyűjtési rendszerekkel és a válogatási folyamatok különböző típusaival. Az átlagos veszteségrátákat kizárólag olyan esetekben lehet alkalmazni, amikor nem állnak rendelkezésre más megbízható adatok, különösen a hulladékszállítással és -kivitellel összefüggésben. Az anyagok tömegében – a csomagolási hulladékot ténylegesen termékekké vagy anyagokká átalakító, az újrafeldolgozási művelet részét képező fizikai vagy kémiai átalakítási folyamatok miatt – bekövetkező veszteséget nem kell levonni az újrafeldolgozottként jelentett hulladék tömegéből.

(154)

Amennyiben az újrafeldolgozási arány számítását biológiailag lebomló csomagolás aerob vagy anaerob kezelésére alkalmazzák, az aerob vagy anaerob kezelésre kerülő hulladékmennyiséget újrafeldolgozottnak lehet tekinteni, feltéve, hogy az ilyen kezelés olyan outputot eredményez, amelyet újrafeldolgozott termékként vagy anyagként kell használni. Míg az ilyen kezelés outputja leggyakrabban komposzt vagy fermentátum, más outputot is figyelembe lehet venni, feltéve, hogy az a biológiailag lebomló, kezelt csomagolási hulladék mennyiségéhez viszonyítva összevethető mennyiségű újrafeldolgozott tartalommal bír. Más esetekben – az újrafeldolgozás fogalommeghatározásával összhangban – a biológiailag lebomló csomagolási hulladék olyan anyagokká történő átalakítása, amelyeket tüzelőanyagként vagy más módon energia előállítására használnak, amelyek ártalmatlanításra kerülnek, vagy amelyeket – az újrafeldolgozáson kívül – bármely, a hulladékhasznosítással megegyező célú műveletben kell felhasználni, az újrafeldolgozási célértékek elérése szempontjából nem vehető figyelembe.

(155)

Amennyiben a csomagolásihulladék-anyagok a tényleges átalakítás előtti előkészítő művelet eredményeként megszűnnek hulladék lenni, azokat újrafeldolgozottként kell beszámítani, feltéve, hogy azokat – akár eredeti céljukra, akár más célra – termékekké vagy anyagokká történő, későbbi átalakításra szánják. A hulladékstátusz megszűnésével érintett azon anyagok, amelyeket tüzelőanyagként vagy más módon energia előállítására kell felhasználni, amelyeket lerakóban kell elhelyezni vagy ártalmatlanítani kell, vagy amelyeket – az újrafeldolgozáson kívül – bármely, a hulladékhasznosítással megegyező célú műveletben kell felhasználni, az újrafeldolgozási célértékek elérése szempontjából nem vehetők figyelembe.

(156)

Az újrafeldolgozott tartalom százalékos arányának kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó módszertan meghatározásakor a Bizottságnak értékelnie kell a rendelkezésre álló újrafeldolgozási technológiákat, figyelembe véve azok gazdasági és környezeti teljesítményét, beleértve a kimenet minőségét, a hulladék rendelkezésre állását, a szükséges energiát, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat és más releváns környezeti hatásokat. A Bizottságnak továbbá figyelembe kell vennie, hogy milyen potenciál rejlik az ilyen technológiákban arra, hogy azokat a környezetbarát jellegre vonatkozó megtévesztő állítások céljára használják fel.

(157)

Olyan csomagolási jellemzőkre vonatkozó állítások, amelyeket illetően e rendelet jogi követelményeket határoz meg – mint például az újrafeldolgozhatóság, az újrafeldolgozott tartalom szintje és az újrahasználhatóság –, csak az e rendeletben meghatározott alkalmazandó minimumkövetelményeken túlmutató csomagolási tulajdonságokkal kapcsolatban és az e rendelet keretében meghatározott módszertanokkal és szabályokkal összhangban tehetők. Az ilyen állításoknak meg kell jelölniük azt is, hogy a csomagolási egységre, a csomagolási egység egy részére vagy a gazdasági szereplő által forgalomba hozott valamennyi csomagolásra vonatkoznak-e.

(158)

A tagállamoknak joguk kell, hogy legyen arra, hogy figyelembe vegyék a hulladék égetése után elkülönített fémek újrafeldolgozását az elégetett csomagolási hulladék arányában, feltéve, hogy az újrafeldolgozott fémek megfelelnek az (EU) 2019/1004 bizottsági végrehajtási határozatban (41) megállapított bizonyos minőségi kritériumoknak.

(159)

Újrafeldolgozásra szánt csomagolási hulladék Unióból történő kivitele esetén az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (42) és az (EU) 2024/1157 európai parlamenti és tanácsi rendelet (43) alkalmazandó.

(160)

Mivel az újrahasználat azt jelenti, hogy nem hoznak forgalomba új csomagolást, a forgalomba hozott újrahasználható fogyasztói csomagolást és az újrahasználatra megjavított facsomagolást figyelembe kell venni a csomagolás újrafeldolgozására vonatkozó célértékek elérése szempontjából. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy éljenek az említett lehetőséggel, hogy az újrafeldolgozási célértékek kiigazított szintjét úgy számítsák ki, hogy az első alkalommal forgalomba hozott és egy újrahasználati rendszeren belül újrahasznált újrahasználható fogyasztói csomagolások átlagos részarányából – az előző három évet tekintve – legfeljebb 5 százalékpontot vesznek figyelembe.

(161)

A gyártókat és a gyártói felelősségi szervezeteket aktívan be kell vonni a végfelhasználók – különösen a fogyasztók – tájékoztatásába a csomagolásihulladék-megelőzéssel és -gazdálkodással kapcsolatban. Az említett tájékoztatásnak ki kell terjednie a csomagolás újrahasználati lehetőségeire vonatkozó intézkedések rendelkezésre állására, a csomagoláson elhelyezett címkék jelentésére és a csomagolási hulladéktól való megválásra vonatkozó egyéb utasításokra. A gyártóknak és a gyártói felelősségi szervezeteknek tájékoztatniuk kell továbbá a fogyasztókat arról, hogy a komposztálhatóként jelölt csomagolás azt jelenti, hogy a csomagolás iparilag szabályozott körülmények között, biohulladék-kezelő létesítményekben komposztálható, és házi komposztálásra nem alkalmas. A csomagolás nem válhat elhagyott hulladékká. A gyártóknak arról is tájékoztatást kell nyújtaniuk, hogy a végfelhasználók fontos szerepet játszanak a környezetvédelmi szempontból optimális csomagolásihulladék-gazdálkodás biztosításában. A végfelhasználók tájékoztatása és a csomagolásra vonatkozó jelentéstétel során korszerű információs technológiákat kell alkalmazni. A tájékoztatást vagy klasszikus eszközökkel, így például beltéri és kültéri plakátok vagy a közösségi médiában folytatott kampányok formájában, vagy innovatívabb eszközökkel – így például weboldalakhoz a csomagoláson elhelyezett QR-kódokkal biztosított hozzáféréssel – kell nyújtani.

(162)

A házon kívüli elkülönített gyűjtés fontos elemet jelent ahhoz, hogy növelni lehessen a csomagolások gyűjtési arányát, és javítani lehessen azok körforgásos jellegét. A tagállamok és a gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztók tartózkodási helyéhez és szokásaihoz igazodó egyedi intézkedéseket hozzanak a házon kívüli elkülönített gyűjtésre vonatkozóan.

(163)

A tagállamoknak minden naptári évre vonatkozóan tájékoztatniuk kell a Bizottságot az újrafeldolgozási célértékek eléréséről. A könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentését célzó intézkedések hatékonyságának értékeléséhez a nagyon könnyű műanyag hordtasakok, a könnyű műanyag hordtasakok, a vastag műanyag hordtasakok és a nagyon vastag műanyag hordtasakok felhasználására vonatkozó adatokat is be kell jelenteni annak megállapítása érdekében, hogy nőtt-e ezen tasakok felhasználása a könnyű műanyag hordtasakok csökkentésére irányuló intézkedések hatására. A nagyon vastag műanyag hordtasakok éves felhasználására vonatkozó adatok szolgáltatásának fakultatívnak kell lennie a tagállamok számára. Annak érdekében, hogy értékelni lehessen, hogy a tagállamok által létrehozandó kötelező visszaváltási díjas rendszerek hatékonyak-e, vagy hogy indokoltak-e a tagállamok által biztosított, az említett rendszerek létrehozására vonatkozó kötelezettség alóli mentességek, fontos a tagállamok általi jelentéstétel útján információkat szerezni a visszaváltási díjas rendszerek létrehozására vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozó csomagolások gyűjtési arányára vonatkozóan.

(164)

A nagy léptékben újrafeldolgozott jelleg értékelésére szolgáló módszertan megállapítása érdekében a tagállamoknak emellett évente jelentést kell tenniük az újrafeldolgozott csomagolási hulladék csomagoláskategóriánkénti mennyiségéről, valamint a tagállam területén első alkalommal forgalmazott vagy egy nem végfelhasználó gyártó által kicsomagolt csomagolás csomagoláskategóriánkénti mennyiségéről. A Bizottságnak az említett adatokat összesítenie kell és közzé kell tennie a nagy léptékben újrafeldolgozott csomagolási hulladék éves alakulásának nyomon követése érdekében.

(165)

A tagállamoknak elektronikus úton kell jelenteniük az adatokat a Bizottság részére, minőség-ellenőrzési jelentéssel együtt. Ezenkívül az újrafeldolgozási célértékekre vonatkozó adatokat jelentésnek kell kísérnie, amely ismerteti a csomagolási hulladék hatékony minőség-ellenőrzési és nyomonkövetési rendszerének létrehozása érdekében tett intézkedéseket.

(166)

A jelentéstételi kötelezettségek végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni abból a célból, hogy szabályokat állapíthasson meg az újrafeldolgozási célértékek elérésére vonatkozó adatok kiszámítására és ellenőrzésére, a visszaváltási díjas rendszerbe tartozó csomagolások elkülönített gyűjtésének arányára, valamint a nagy léptékű újrafeldolgozás értékelésére szolgáló módszertan megállapításához szükséges adatokra vonatkozóan. Az említett végrehajtási jogi aktusnak tartalmaznia kell továbbá a keletkezett csomagolási hulladék mennyiségének meghatározására vonatkozó módszertant, valamint meg kell állapítania az adatok benyújtásának formátumát. Meg kell állapítania a könnyű műanyag hordtasakok egy főre jutó éves felhasználásának kiszámítására vonatkozó módszertant is, és az említett adatok benyújtásának formátumát, mivel az említett adatok szükségesek a műanyag hordtasakokkal kapcsolatos érdemi követelmények nyomon követésének és teljes körű végrehajtásának támogatásához, különösen a műanyag hordtasakok különböző kategóriáira vonatkozó, lebontott és kötelező adatok biztosításához. Az említett végrehajtási jogi aktusnak fel kell váltania a 2005/270/EK bizottsági határozatot (44) és az (EU) 2018/896 bizottsági végrehajtási határozatot (45).

(167)

Az ahhoz való hozzájárulás érdekében, hogy a tagállamok és a Bizottság nyomon követhessék az e rendeletben meghatározott célkitűzések végrehajtását, a tagállamoknak csomagolási adatbázisokat kell létrehozniuk, és biztosítaniuk kell az említett adatbázisok megfelelő működését.

(168)

A fenntarthatósági követelmények tényleges érvényesítése alapvető fontosságú a tisztességes verseny biztosításához, valamint annak biztosításához, hogy megvalósuljanak az ettől a rendelettől várt előnyök, és a rendelet hozzájáruljon az Unió éghajlatvédelmi, energetikai és körforgásos jellegre vonatkozó célkitűzéseinek eléréséhez. Ezért az illetékes hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy minden évben legalább az EU-megfelelőségi nyilatkozatok egy része pontosságának az ellenőrzését elvégezzék. Az uniós piacra belépő termékek piacfelügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó horizontális keretet meghatározó (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendeletet alkalmazni kell azon csomagolásokra, amelyekre vonatkozóan e rendelet alapján fenntarthatósági követelmények kerülnek meghatározásra. Az (EU) 2019/1020 rendeletben megállapított piacfelügyeleti mechanizmus meghatározza a termékek forgalmazásához kapcsolódó piacfelügyeleti követelményeket, és biztosítéki mechanizmusokról rendelkezik az e rendeletnek a csomagolás forgalomba hozatala tekintetében való megfelelés ellenőrzése céljából.

(169)

Csomagolás csak akkor hozható forgalomba, ha nem jelent ismert kockázatot a környezetre és az emberi egészségre nézve. A piacfelügyeleti erőfeszítések összpontosítása érdekében, a kockázatot jelentő csomagolás fogalmát e rendelet alkalmazásában úgy kell meghatározni, mint olyan csomagolás, amely kedvezőtlen hatással lehet a környezetre vagy a releváns követelmények által védett egyéb közérdekekre azáltal, hogy nem felel meg valamely fenntarthatósági követelménynek, vagy azért, mert a felelős gazdasági szereplő nem tesz eleget valamely fenntarthatósági követelménynek.

(170)

Rendelkezésre kell állnia egy olyan eljárásnak, amelynek keretében az érdekelt felek tájékoztatást kapnak a kockázatot jelentő csomagolással kapcsolatban tervezett intézkedésekről. Ennek az eljárásnak lehetővé kell tennie továbbá, hogy a tagállami piacfelügyeleti hatóságok – a releváns gazdasági szereplőkkel együttműködve – már korai szakaszban fellépjenek az ilyen csomagolás vonatkozásában. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak megállapítása céljából, hogy a nem megfelelő termékek tekintetében hozott nemzeti intézkedések indokoltak-e. A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, amennyiben – a környezet vagy az emberi egészség védelmével kapcsolatos, kellően indokolt esetekben – rendkívül sürgős okokból ez szükséges.

(171)

A piacfelügyeleti hatóságoknak rendelkezniük kell azzal a joggal, hogy a gazdasági szereplők számára előírják korrekciós intézkedés megtételét vagy azon megállapításra alapozva, hogy a csomagolás nem felel meg a fenntarthatósági és címkézési követelményeknek, vagy arra, hogy a gazdasági szereplő megsértette a csomagolás forgalomba hozatalára vagy forgalmazására vonatkozó egyéb szabályokat. A korrekciós intézkedés meghozatalára vonatkozó, a gazdasági szereplőkre háruló követelmény végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak eldöntése céljából, hogy egy adott nemzeti intézkedés indokolt-e vagy sem.

(172)

Az emberi egészséggel kapcsolatos aggályok esetén a piacfelügyeleti hatóság nem értékelheti a csomagolóanyagból származó, az emberek vagy az állatok egészségét érintő kockázatot, ha az átkerül a csomagolóanyag csomagolt tartalmába, hanem figyelmeztetnie kell az említett kockázatra vonatkozó ellenőrzések végzésére illetékes és az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet (46), az (EU) 2017/745, az (EU) 2017/746 és az (EU) 2019/6 rendelet vagy a 2001/83/EK irányelv alapján kijelölt hatóságokat.

(172)

A közbeszerzés az uniós GDP 14 %-ának felel meg. A klímasemlegesség elérésére, az energia- és erőforrás-hatékonyság javítására, valamint a közegészséget és a biológiai sokféleséget védő körforgásos gazdaságra való átállásra vonatkozó célkitűzésekhez való hozzájárulás érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni abból a célból, hogy az adott esetben előírja a 2014/24/EU (47) és a 2014/25/EU (48) európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott ajánlatkérő szervek és közszolgáltató ajánlatkérők számára, hogy a közbeszerzéseiket igazítsák hozzá bizonyos kötelező zöld közbeszerzési minimumkövetelményekhez, amelyeket az e rendelet alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban kell meghatározni. Az önkéntes megközelítéshez képest a kötelező követelményeknek maximalizálniuk kell a közkiadások ösztönző hatását a jobb teljesítményű csomagolás iránti kereslet növelése érdekében. A követelményeknek átláthatónak, objektívnek és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a közbeszerzési követelményeikben műszaki előírásokra, kiválasztási kritériumokra vagy szerződésteljesítési feltételekre hivatkozzanak, és az említett követelményeknek nem szükséges kumulatívnak lenniük. Lehetővé kell tenni az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára, hogy – az EUMSZ-ben megállapított általános szabályok betartása mellett és e rendelettel összhangban eljárva – olyan rendelkezéseket fogadjanak el, amelyek túlmutatnak az e rendeletben meghatározott zöld közbeszerzési minimumkövetelményeken.

(174)

A belső piac működésének védelme és az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében biztosítani kell, hogy a harmadik országokból az uniós piacra belépő csomagolás megfeleljen ennek a rendeletnek, akár önálló csomagolásként, akár egy csomagolt termékhez kapcsolódóan importálják. Így különösen biztosítani kell, hogy az előállítók az említett csomagolás tekintetében lefolytassák a megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat. A piacfelügyeleti hatóságok és a gazdasági szereplők közötti piaci együttműködésnek elsőbbséget kell élveznie. Ezért az (EU) 2019/1020 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése alapján kijelölt hatóságok beavatkozásainak – noha ezek az uniós piacra belépő bármely csomagolásra vonatkozhatnak – elsősorban a piacfelügyeleti hatóságok által hozott tiltó intézkedések hatálya alá tartozó csomagolásra kell összpontosulniuk. Amennyiben ilyen tiltó intézkedéseket hoznak, és a tiltó intézkedések nem korlátozódnak a nemzeti területre, a piacfelügyeleti hatóságoknak közölniük kell az uniós piacra belépő csomagolás ellenőrzésére kijelölt hatóságokkal az ilyen nem megfelelő csomagolás határokon történő azonosításához szükséges adatokat, beleértve a csomagolt termékekre és a gazdasági szereplőkre vonatkozó információkat, hogy lehetővé váljon az uniós piacra belépő termékek kockázatalapú megközelítése. Ilyen esetekben a vámügyintézés arra fog irányulni, hogy e csomagolást azonosítsák és megállítsák a határokon.

(175)

Az Unió külső határain zajló ellenőrzési folyamat optimalizálása és tehermentesítése érdekében lehetővé kell tenni a piacfelügyeleti információs és kommunikációs rendszer (a továbbiakban: ICSMS) és a vámügyi rendszerek közötti automatizált adattovábbítást. Kétféle adattovábbítást kell megkülönböztetni azok céljait tekintve. Először is, a piacfelügyeleti hatóságok által valamely nem megfelelő csomagolás azonosítása nyomán hozott tiltó intézkedéseket az ICSMS-nek továbbítania kell a vámhatóságokhoz a külső határokon történő ellenőrzés elvégzése céljából kijelölt hatóságok általi felhasználásra az olyan csomagolás azonosítása érdekében, amelyre az ilyen tiltó intézkedések alkalmazandók. Az említett első típusú adattovábbításokhoz az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (49) 36. cikkében meghatározott elektronikus vámügyi kockázatkezelési rendszert kell használni, a vámügyi kockázatkezelési környezet jövőbeli változásának sérelme nélkül. Másodszor, ha a vámhatóságok nem megfelelő csomagolást azonosítanak, esetkezelésre lesz szükség többek között a felfüggesztésről szóló értesítéseknek, az illetékes hatóságok által megfogalmazott állásfoglalásoknak és a vámhatóságok által hozott intézkedések eredményeinek a továbbításához. Az ICSMS és a nemzeti vámrendszerek közötti, említett második típusú adattovábbításokat az uniós egyablakos vámügyintézési környezet támogatja.

(176)

A piacfelügyeleti hatóságok és a vámhatóságok közötti kommunikációs célú összekapcsolás végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra, hogy meghatározza az eljárási szabályokat és a végrehajtási intézkedések részleteit, beleértve a funkciókat, az adatelemeket és az adatkezelést, valamint a személyes adatok kezelésére, a titoktartásra és az adatkezelésre vonatkozó szabályokat az említett összekapcsolás tekintetében.

(177)

Az EUMSZ 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy az említett konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (50) megállapított elveknek megfelelően kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kidolgozása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló tudományos vagy egyéb műszaki információkat, beleértve a releváns nemzetközi szabványokat is.

(178)

Az e rendelettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (51) megfelelően kell gyakorolni.

(179)

Annak biztosítása érdekében, hogy az (EU) 2019/904 irányelvben foglalt termékkövetelmények ellenőrizhetők és végrehajthatók legyenek, valamint hogy azok megfelelő piacfelügyelet hatálya alá tartozzanak, az (EU) 2019/1020 rendeletet módosítani kell, hogy a hatálya kiterjedjen az (EU) 2019/904 irányelvre. A műanyag italpalackok újrafeldolgozottműanyag-tartalmára vonatkozó követelményekkel kapcsolatos rendelkezéseket és a kapcsolódó jelentéstételi kötelezettégeket 2030. január 1-jétől törölni kell az (EU) 2019/904 irányelvből, mivel ezt a kérdést kizárólag e rendelet szabályozza.

(180)

E rendelet általános szabályokat állapít meg, amelyek valamennyi csomagolásra alkalmazandók. Azonban az (EU) 2019/904 irányelv hatálya alá tartozó, bizonyos egyszer használatos műanyagtermékek – így például a műanyag hordtasakok, italtartó poharak, ételtároló edények és italtárolók, többek között a palackok – csomagolásnak tekintendők. Az (EU) 2019/904 irányelv e rendelethez képest lex specialisnak minősül. Az (EU) 2019/904 irányelv és e rendelet közötti ütközés esetén az (EU) 2019/904 irányelvnek kell irányadónak lennie az alkalmazási körén belül. Az (EU) 2019/904 irányelv előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak intézkedéseket – többek között forgalmazási korlátozásokat – bizonyos egyszer használatos műanyagtermékek fogyasztásának csökkentése érdekében. Az ilyen forgalmazási korlátozásokat kell alkalmazni, és azoknak kell irányadónak lenniük az e rendeletben foglalt bármely, azokkal ütköző rendelkezésekkel szemben. E rendelet korlátozza az V. mellékletének 3. pontjában felsorolt műanyagtermékek forgalomba hozatalát, míg az (EU) 2019/904 irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket az ilyen egyszer használatos műanyagtermékek fogyasztása csökkentésének elérése érdekében. Mivel az (EU) 2019/904 irányelv szerinti nemzeti végrehajtási intézkedések kevésbé korlátozóak lehetnek, mint a forgalomba hozatal tilalma, e rendeletnek kell irányadónak lennie az (EU) 2019/904 irányelvvel szemben a csomagolás fogalommeghatározása alá tartozó ilyen termékek tekintetében az egyszer használatos műanyag csomagolás csökkentésének előmozdítása és az egyszer használatos műanyag csomagolás környezetben előforduló mennyiségének csökkentése érdekében. Következésképpen a tagállamok nem fogadhatnak el mentesítést az expandált polisztirolból készült csomagolás forgalomba hozatalára vonatkozó, az (EU) 2019/904 irányelvben foglalt tilalom alól. Ennek rögzítése érdekében az (EU) 2019/904 irányelvet megfelelően módosítani kell.

(181)

Mivel e rendelet 2030. január 1-jét megelőzően nem szabályozza a csomagolás műanyag részének újrafeldolgozott tartalmát, az (EU) 2019/904 irányelvben foglalt, a műanyag italpalackok újrafeldolgozott tartalmára vonatkozó követelményekről szóló rendelkezéseknek az említett dátumig hatályban kell maradniuk.

(182)

A forgalomba hozott csomagolásba vetett közbizalom növelése érdekében – különösen ami a fenntarthatósági követelményeknek való megfelelést illeti – a nem megfelelő csomagolást forgalomba hozó vagy a kötelezettségeiket nem teljesítő gazdasági szereplőket szankcióknak kell alávetni. Ezért szükséges, hogy a tagállamok nemzeti jogukban hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat állapítsanak meg e rendelet be nem tartása esetére.

(183)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 19. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsanak olyan jogorvoslati lehetőségeket, amelyek alkalmasak az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosítására, ideértve a tagállami bíróságokat is. E tekintetben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett személyek – így például olyan természetes vagy jogi személyek, akik vagy amelyek panaszt vagy bejelentést tettek egy csomagolás akár önálló csomagolásként, akár egy csomagolt termékhez kapcsolódóan e rendeletnek való állítólagos meg nem felelésével kapcsolatban – hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz, összhangban azon kötelezettségekkel, amelyeket a tagállamok a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-én Aarhusban kelt egyezmény (52) (a továbbiakban: az Aarhusi Egyezmény) részes feleiként vállaltak.

(184)

A Bizottságnak el kell végeznie e rendelet értékelését. A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (22) bekezdése értelmében az említett értékelésnek a hatékonyság, az eredményesség, a relevancia, a koherencia és az uniós hozzáadott érték öt kritériumán kell alapulnia, és alapot kell nyújtania a lehetséges további intézkedések hatásvizsgálatához. A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának e rendelet végrehajtásáról, valamint annak a termékek környezeti fenntarthatóságára és a belső piac működésére gyakorolt hatásáról.

(185)

Elegendő időt kell biztosítani a gazdasági szereplők számára ahhoz, hogy kiigazítsák működésüket annak érdekében, hogy teljesítsék kötelezettségeiket, és megfeleljenek e rendelet követelményeinek. Hasonlóképpen, elegendő időt kell biztosítani a tagállamok számára ahhoz, hogy közigazgatási intézkedéseket fogadjanak el az engedélyezési eljárásoknak az illetékes hatóságok általi megszervezésére vonatkozóan, fenntartva ugyanakkor a folytonosságot a gazdasági szereplők számára, továbbá, hogy létrehozzák az e rendelet alkalmazásához szükséges közigazgatási infrastruktúrát. E rendelet alkalmazását ezért el kell halasztani egy olyan időpontig, ameddig az említett előkészületek észszerűen véglegesíthetők. Különös figyelmet kell fordítani annak elősegítésére, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) megfeleljenek az e rendelet szerinti kötelezettségeiknek és követelményeknek, többek között a Bizottság által a gazdasági szereplők – a kkv-kra fókuszálva – általi megfelelés megkönnyítése céljából nyújtandó iránymutatás révén.

(186)

Az említett kötelezettségvállalások teljesítése és a csomagolásra vonatkozó ambiciózus, ám harmonizált keret létrehozása érdekében rendeletet kell elfogadni, amely meghatározza a csomagolásra vonatkozó követelményeket annak teljes életciklusára kiterjedően. A 94/62/EK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni.

(187)

A 94/62/EK irányelvet e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától hatályon kell kívül helyezni. Azonban a zökkenőmentes átmenet és a folytonosság biztosítása érdekében mindaddig, amíg a Bizottság nem fogad el új szabályokat e rendelet alapján, valamint az Unió saját forrásai rendszerének a műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrás tekintetében történő alkalmazása folytonosságának biztosítása érdekében az említett irányelv szerinti, a címkézéssel, az újrafeldolgozási célértékekkel és az adatok Bizottságnak történő továbbításával kapcsolatos bizonyos kötelezettségeknek egy bizonyos ideig hatályban kell maradniuk.

(188)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a csomagolás környezeti fenntarthatóságának javítását és a csomagolás belső piacon való szabad mozgásának biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,