18. Constant level of risk assumption over the one-year capital horizon

Állandó kockázati szint egyéves tőkehorizontra vetített modellezésekor az intézményeknek az egyes likviditási horizontok végén ki kell egyenlíteniük a pozíciókat vagy azokat tovább kell görgetniük, hogy ugyanakkora kezdeti kockázati szintet biztosítsanak, mint a likviditási horizont elején.

Egyéves állandó pozíció feltételezése esetén, ami a likviditási horizontok alkalmazásának hiányát vonja maga után, az intézményeknek valamennyi IRC-pozícióra következetesen azonnali sokkot kell alkalmazniuk az egyéves tőkehorizonton ( az „egyéves állandó pozíció feltételezésere” referálva).

Modellezési szempontból – a likviditási horizonton felmerülő migráció vagy nemteljesítés esetén – az állandó kockázati szint szemléltethető a pozíciók helyettesítésével, olyan pozíciókkal, amelyeknek a kockázati jellemzői egyenértékűek a likviditási horizont kezdetén érvényes eredeti pozíciók jellemzőivel.

Állandó kockázati szint egyéves tőkehorizontra vetített modellezése megvalósítható például az alábbiakban vázolt megközelítés alapján. A likviditási horizontokra vetített veszteségek kiszámításánál az intézmény dönthet olyan feltételezés mellett, hogy azonnali sokkot alkalmaz a hitelminősítésekre (vagy a hitelkockázati felárra). Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben az intézménynek nem kell számolnia az időhatással: a pozíciók minden likviditási horizont végén megőrzik eredeti hátralévő lejáratukat; azaz nem merül fel a pozíciók öregedése. Nem szükséges továbbá figyelembe venni a piaci feltételek esetleges változásait az újbóli kiegyenlítés alkalmával végzett portfolió-újraértékeléskor (különösen egy adott hitelminősítésre jutó hitelkockázati felár tartható állandó szinten). Ennek következtében az IRC-n belüli veszteségek mérése nem veszi figyelembe az egyes migrációs vagy nemteljesítési események időbeli bekövetkezését, és az eredmény számítása pedig az aktuális napi értékekkel történik.

A pozíciók öregedésének modellezése nem megengedethető az IRC-modellezésben, tekintettel a pozíciók öregedésének modellezésével összefüggésben várható jelentős kihívásokra és a megfigyelt nehézségekre, valamint az ebből adódóan lehetségesen felmerülő jelentős szabályozási arbitrázsra. Ez indokolja, hogy jelenleg egy konzervatív megközelítést részesítenek előnyben.