8.1 A hitelkockázat monitorozási keretrendszerre vonatkozó általános rendelkezések

Az intézményeknek megbízható és hatékony, megfelelő adatinfrastruktúrával alátámasztott monitorozási keretrendszerrel kell rendelkezniük annak biztosítása érdekében, hogy a hitelkockázati kitettségeikkel, hitelfelvevőikkel és biztosítékaikkal kapcsolatos információk helytállóak és naprakészek legyenek, valamint, hogy a külső jelentéstételek megbízhatóak, teljesek, napraké szek és időszerűek legyenek.

A monitoring keretrendszer nek lehetővé kell tennie az intézmények számára a hitelkockázati kitettségük kezelését és monitorozását a hitelkockázat -vállalási hajlandóságukkal, valamint a hitelkockázati stratégiájukkal, szabályzataikkal és eljárásaikkal összhangban a portfólió és – amennyiben releváns és lényeges – az egyedi kitettség szintjén.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a hitelkockázat-monitorozási keretrendszer jól körülhatárolt és dokumentált legyen, beépüljön az intézmény kockázatkezelési és ellenőrzési keretébe, és lehetővé tegye az összes hitelkitettség nyomon követését azok teljes életciklusa során.

Az intézményeknek a hitelkockázat-monitorozási keretrendszer ük megtervezése és végrehajtása során figyelembe kel l venniük, hogy:

• a. a keretrendszer és az adatinfrastruktúra lehetővé tegye a hitelkockázatra vonatkozó adatok összegyűjtését és automatikus, indokolatlan késedelem nélküli és a manuális folyamatokra való csekély mértékű támaszkodás mellettielőállítását ;
• b. a keretrendszer és az adatinfrastruktúra lehetővé tegye olyan részletes kockázati adatok létrehozását, amelyek összeegyeztethetők az intézmény saját kockázatkezelési céljaival és felhasználhatók arra, ugyanakkor az illetékes hatóságok által előírt rendszeres prudenciális és statisztikai adatszolgáltatási követelményeknek is megfelelnek, továbbá felügyeleti stressztesztelési és válságkezelési célokra is alkalmasak;
• c. a keretrendszer és az adatinfrastruktúra biztosítsa az összes hitelkitettség és biztosíték hatékon y monitorozását, és lehetővé tegye a hitelezési döntéshozatali folyamat követését;
• d. a keretrendszer és az adatinfrastruktúra biztosítsa, hogy az intézmények a teljes hitelkockázat-tervezési horizontjuk alatt fenntartsák az aktuális kitettségekre, az új típu sú hitelezésre és a korai figyelmeztető mutatókra (KFM) vonatkozó adatszolgáltatás megfelelő idősorait.

A monitorozási folyamatnak a nyomon követési intézkedések elvén kell alapulnia a rendszeres és informatív visszacsatolási mechanizmus támogatása, illetve annak megvalósulása, továbbá a hitelkockázat-vállalási hajlandóság és a hitelkockázati politikák és küszöbértékek meghatározásához/felülvizsgálatához szükséges információk biztosítása érdekében.

A hitelkockázat-monitorozási keretrendszer nek a következőkr e kell kiterjednie:

• a. a hitelfelvevők fizetési magatartása, ideértve a hitelszerződések követelményeitől való bármilyen eltérést, a késedelmes, elmaradt vagy részleges fizetéseket is beleértve;
• b. mind a hitelfelvevővel, mind az ügylettel kapcsolatos hitelkockázat a következők vonatkozásában:
• i. egyedi hitelkitettségek és adott esetben nemteljesítési veszteség (LGD) ;
• ii. egyes hitelfelvevők, beleértve a kitettségük értékét, a nemteljesítés valószínűségét (PD) és adott esetben a hitelminősítésüket is;
• iii. egymássa l kapcsolatban álló ügyfelek csoportja;
• iv. portfólió;
• c. földrajzi elhelyezkedés és adott esetben a végső kitettség gazdasági ágazata szerinti hitelkockázat;
• d. értékvesztés, az értékvesztés visszaírása, leírások és a hitelkitettség értékelési korrekciójára vonatkozó egyéb döntések.

A monitorozási keretrendszer nek és az adatinfrastruktúrának lehetővé kell tennie az intézmények számára, hogy nyomon kövessék a hitelezési döntéshozatali folyamatot, ideértve az összes hiteldöntés, valamint a hitelezési szabályzatoktól való eltérések és a hitelezési döntéshozók magasabb szintjére történő eszkalálás monitorozását és jelentését. E célból a monitorozási keretrendszer en belül az intézményeknek biztosítaniuk kell azon releváns kulcsfontosságú kockázati mutatók végrehajtását és alkalmazását, amelyek kifejezetten az eszköztípusra vagy a portfólió szintjére vonatkoznak, hogy meghatározzák a portfóliók és az intézmény folyamatosan változó hitelkockázati profilját.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a hitelkockázat-monitorozási keretrendszer és az adatinfrastruktúra lehetővé tegye a szervezeten belüli egységes ügyfélnézetet.

A hitelkockázat-monitorozás és jelentés részeként az intézményeknek azonosítaniuk kell az összesített hitelkockázatukat meghatározó releváns tényezőket, valamint a portfóliójukban és részportfóliójukban szereplő hitelkockázatot, figyelembe véve a makrogazdasági (többek között demográfiai) tényezőket és azt, hogy a hitelkockázatot meghatározó tényezők idővel változhatnak. A hitelkockázatot meghatározó ténye zőket mérni, elemezni és monitorozni szükséges, és a hitelkockázat - kezelési területnek az elemzés eredményéről rendszeresen jelentést kell tennie a vezető testület felé.

A hitelkockázat monitorozásakor az intézményeknek megfelelő módszerekkel és gyakorlato kkal kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik az üzletágakban, portfóliókban, részportfóliókban, termékekben, iparágakban és földrajzi szegmensekben fennálló hitelkockázati kitettségek összesítését, és elősegítik a hitelkockázat -koncentrációk azonosítását. Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a hitelkockázati adatok és az adatinfrastruktúra megfeleljenek a következő követelményeknek:

• a. az adatok mélysége és terjedelme, hogy azok lefedjék az összes jelentős kockázati tényezőt – ennek lehetővé kell ten nie többek között a kitettségek csoportosítását a közös hitelkockázati jellemzők szempontjából - mint például az az intézményi szektor, amelyhez a hitelfelvevő tartozik, vagy az ügylet célja és a hitelfelvevő/biztosíték földrajzi elhelyezkedése – olyan aggregált elemzés lehetővé tétele érdekében, amelynek segítségével azonosítható az intézmény e jelentős kockázati tényezőknek való kitettsége;
• b. az adatok pontossága, integritása, megbízhatósága és időszerűsége;
• c. következetesség, amely a közös információforrásokra és a hitelkockázatok kezeléséhez és – lehetőség szerint – elszámolásához használt fogalmak egységes meghatározásaira épül;
• d. nyomon követhetőség, hogy az információk forrása azonosítható legyen.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a hitelkockázat-kezeléssel kapcsolatos operatív mutatók megfeleljenek hitelképességi profiljuknak és azokat arányos módon alkalmazzák. Ez magában foglalja a mögöttes hitelezési mutatók meghatározásának bármely változását, a hitelkockázat meghatározását/mérését segítő hitelminősítési skálák vagy rendszerek, illetve hitelkockázati politikák/keretrendszerek lényeges változásait, valamint a termékekhez kapcsolódó feltételek annak érdekében történő módosítását, hogy elkerülhető legyen a szabályzatok megsértése, illetve elker ülhetők legyenek a kivételek.