5.1. Átviteli csatornák

Az intézményeknek megfigyelés és megítélés útján kell azonosítaniuk azokat a leglényegesebb átviteli csatornákat, amelyeken keresztül a kitettségeiket a környezeti kockázatok befolyásolhatják. Ehhez strukturált, jól dokumentált és rendszeresen felülvizsgál t folyamatot kell alkalmazniuk.

Az intézményeknek megbízható adatforrásokat kell azonosítaniuk, továbbá átlátható módszereket és egyértelműen megfogalmazott feltételezéseket kell alkalmazniuk. Az ESG - kockázatok kezeléséről szóló iránymutatások 4.2. szakaszának megfelelően az intézményekn ek a kockázatok lényegességi értékelése alapján kell összegyűjteniük a szükséges adatokat.

A környezeti átviteli csatornák meghatározása érdekében az intézményeknek azonosítaniuk kell a releváns kockázati tényezőket, figyelembe véve mind az átállási, mind a fizikai kockázatokat. A lehetséges mikro- és makro- szintű átviteli csatornák nem teljeskörű felsorolását a Melléklet tartalmazza.

Az intézményeknek ki kell értékelniük, hogy üzleti partnereik a környezeti kockázatoknak milyen mértékben lehetnek közvetve kitéve az értékláncukon keresztül vagy a helyi gazdaságra gyakorolt lehetséges tovagyűrűző hatások révén, kezdve a legnagyobb vagy l eginkább koncentrált partnereikkel. Amennyiben az értékelés szerint az említett közvetett hatások lényegesek, akkor az intézményeknek mérlegelnie kell, hogy e hatásokat a vonatkozó átviteli csatornákban szükséges - e megjeleníteni.

Az elemzés időhorizontjának megfelelően az intézményeknek figyelembe kell venniük a potenciális kockázat- csökkentő vagy - növelő tényezőket. Ezek többek között a következők lehetnek:

• a. magán- és állami biztosítási fedezet – figyelembe véve a biztosítási védelem meglévő és lehetséges jövőbeli hiányosságait;
• b. az üzleti partnerek által az éghajlatváltozás mérséklésével és/vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatban alkalmazott folyamatos erőfeszítések és előretekintő stratégiák (pl. átállási tervek, amennyiben rendelkezésre állnak), beleértve az ilyen átállás/alkalmazkodás hatékony végrehajtásának esetleges kudarcából vagy késedelméből eredő kockázatokat; és
• c. a releváns helyi vagy kormányzati alkalmazkodási intézkedések, miközben az intézményeknek óvatosnak kell lennie, hogy ne támaszkodjanak a túlzottan optimista kormányzati intézkedésekre vagy az állami irányítású pénzügyi támogatási programokra.

Az intézményeknek értékelniük kell, hogy az átállási és a fizikai környezeti kockázatok hogyan terjednek át a releváns átviteli csatornákon keresztül, és hogyan jelennek meg a megállapított kockázati kategóriákban, beleértve a következőket:

• a. üzleti modell és stratégiai kockázat (pl. magasabb kockázati költség és alacsonyabb nyereségesség);
• b. hitelkockázat (pl. az üzleti partnerek nemteljesítése vagy a nemteljesítés fokozott valószínűsége, a hitelbiztosítékok értékére gyakorolt hatás);
• c. piaci kockázat (pl. a pénzügyi eszközök értékének csökkenése, megnövekedett volatilitás, bizonyos eszközökre vonatkozóan a hitelkockázati felárak növekedése);
• d. likviditási kockázat (pl. finanszírozáshoz való hozzáférés vagy az eszközök pénzzé tétele terén jelentkező nehézségek, az ügyfelek megnövekedett likviditási igényei); valamint
• e. működési kockázat (pl. a folyamatok hirtelen vagy fokozatos zavarai, köztük munkaerőhiány és az informatikai rendszerek üzemszünetei).