20. Impact of rating change on market prices

Az intézmények bármely rendelkezésre álló megközelítést választhatják a szimulált minősítésváltozások árváltozásokká alakításához, többek között a minősítési osztályonkénti átlagos hitelkockázati felár abszolút vagy relatív eltéréseinek figyelembe vételét is. Az alkalmazott módszert következetesen kell alkalmazni és dokumentálni. A hitelkockázati felárra vonatkozó adatoknak minden esetben a lehető legdifferenciáltabbaknak kell lenniük a különböző pozíciókategóriák függvényében. Az illetékes hatóságok számára kielégítő módon kell igazolni, hogy a megközelítés kellő különbséget tesz az eltérő árazási jellemzőkkel rendelkező pozíciók között. A CDS-t és a mögöttes kötvényt például külön-külön kellene értékelni.

Ezen iránymutatás 18. pontjához kapcsolódóan az intézmények következetesen feltételezhetnek azonnali hitelminősítés-változtatást, ami azt jelenti, hogy a migráció utáni piaci feltételek határozzák meg az árakat, figyelembe véve minden olyan idioszinkratikus értékelési hatást, amely migrációs esemény bekövetkezésekor várható (lásd az alábbi 20.5. pontot), figyelmen kívül hagyva a megváltozott minősítésű instrumentum árára gyakorolt időbeli hatásokat.

Ha egy szimuláció, például az eszközértékelési folyamatnál nem eredményez minősítésváltozást, akkor értékbeli változatlanság feltételezhető.

A minősítés migrációja esetén a piaci árak változását újra kell számítani. Teljes körű újraértékelést kell előírni, kivéve, ha az intézmény bizonyítani tudja, hogy az árazási megközelítése még a minősítés változása alapján várható jelentős árváltozásokat is kielégítően tükrözi. Ez előzetes számításként végezhető el abban az értelemben, hogy az egyes minősítési átcsoportosítások esetében az árak vektora az IRC számításának inputja lehet. A minősítés migrációjának a piaci árakra gyakorolt hatását az aktuálisan megfigyelt piaci adatok (például a hitelkockázati felárak) segítségével, vagy a kompetens hatóságok jóváhagyásától függően egy legfeljebb egy év vagy más releváns időszak során megfigyelt, múltbeli piaci adatok átlaga segítségével kell megbecsülni. A múltbeli PD-értékek nem használhatók fel diszkontáláshoz a minősítés megváltozásakor végzett teljes körű újraértékelés során, mivel nem tükrözik kellően az aktuális piaci árakat.

A nemteljesítési státuszba migrált pozíciókat a gyógyulási ráta vagy a nemteljesítéskori veszteségráta alapján kell értékelni. A gyógyulási rátát a pozíció névleges értékére kell alkalmazni, kivéve ha a becslések a pozíciók piaci értékéhez viszonyítva készülnek. A hatáskörrel rendelkező hatóságok számára kielégítő módon kell igazolni, hogy a becslés megfelelően differenciált a különböző ügyfél- és instrumentumkategóriák tekintetében. A számításoknak következetesnek kell lenniük az egyes instrumentumok között. Minden egyéb megközelítést megfelelően indokolni és dokumentálni kell, különösen az általános piaci LGD-értékek alkalmazása esetén, és az intézménynek olyan dokumentált eljárást kell alkalmaznia, amely leírja, hogy az egyes pozíciók esetében az LGD-értékeket mely kritériumokhoz kell igazítani.

A modellnek kezelnie kell a hitelesemény definíciójából adódó eltéréseket, a tőkeszerkezet rangsorát, illetve az egyes csoportokon belüli különböző intézményeknek való kitettséget. Ez például sztochasztikus gyógyulási ráták alkalmazásával valósítható meg. A nemteljesítő kötvények elvben az IRC-portfolióba kerülnek, ha szerepelnek a kereskedési könyvben (lásd a 4. szakasz 5. bekezdését). A modellnek ezért kezelnie kell azt a kockázatot, hogy a nemteljesítés utáni nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) jelzett vagy tényleges értékei eltérhetnek a nemteljesítés előtti becsült értéküktől. Az egyes nemteljesítő pozíciókra alkalmazott eredeti LGD-értéket, illetve a gyógyulási rátát ugyanolyan gyakorisággal kellene frissíteni az IRC-számításhoz, mint az eredményszámításhoz, emellett LGD-értékeknek összhangban kell lenniük az eredményszámításhoz használt számokkal.